Albioni levelek X.

Múlt szombaton, azaz június 14-én láttam az egész királyi családot! Akkor volt ugyanis a királynő szülinapi felvonulása.

Elizabeth Alexandra Mary Windsor ugyan 1926. április 21-én született a Bruton Street 117. szám alatt (a II. világháború idején bombatámadás érte a kis lakást), de ez a nyári időpont amolyan "esőnap" szerűség. Szóval II. Erzsébetnek két szülinapja van.
A királynőn türkiz kosztüm és kalap volt, enniyt tudok csak róla mondani.

Állítólag egyébként nagyon babonás, imádja a kutyákat, zenei ízlése az indulókra terjed ki elsősorban, a táncok közül a szteppet űzi, kedvenc itala a gin-tonic, és nem szereti a paradicsomot, akárcsak én.

A felvonuláson a királynő mellett a fia, Károly, az előttük elhúzó fogaton pedig Camilla társaságában a két hercgfiú ült. Visítottak ám a lányok!!!! Mint egy rock-koncerten!!! ;)

A parádé nagyon látványos volt, rengeteg "ólomkatonával". Már elnézést, de a fényes páncélokat látva rögtön az jutott eszembe, hogy ezek a "fiúk" soha nem tudták, mi is az igazi háború...
A piros zubbonyosok gombjairól meg a hozzáértő egyből megmondja, hogy melyik gárdához tartozik a viselője.

Remélem, a képek jól sikerültek, amiket csináltunk.
Az elején egyébként tökre úgy éreztem magam, mint otthon a május 1-jéken. A nagy tömeg csak hömpölygött a fák között a gyönyörű napsütésben.
A menet (a katonákkal, zenészekkel, a királyi család tagjaival - Anna hercegnő például lóháton vett részt az ünnepségen) a Buckingham palota felől a Trafagar tér felé tartott a platánfákkal szegélyezett sétányon, a "The Mall"-on keresztül.

A Trafalgar téren ezen a hétvégén kivételesen nem politikai tüntetés volt, hanem koreai hétvége ételekkel, kiállításokkal, zenészekkel, riportokkal, filmvetítésekkel.

Itt ütköztünk a meztelen bicajosok menetébe is.
EZEK TÉNYLEG MEZTELENEK!!!
Jó, volt pár félmeztelen (főleg nő), meg egy-két ruhás demonstráló is, sőt volt egy majom-jelmezes figura is, aki a kerékpárjába egy műbőr fotelt is kombinált, de tényleg pucérok voltak! Szerintem a többség pasi volt, de naggggyon részletesen nem figyeltem meg őket.
Sokan kifütyülték a "menetet", a járókelő nők meg levegő után kapkodtak.

Albioni levelek IX.

St. Albans

A sziget déli részének megszállása után a rómaiak figyelme Wales felé fordult. De míg 61-ben hódító hadjáratot folytattak, délkeleten felkelések törtek ki. A felkelés vezetője Boudica iceneus királynő volt. Férje halála után a rómaiak átvették a hatalmat az icén területek felett, és meggyalázták az özvegyet és leányait.
A lázadó többek között Verulamiumot is feldúlták, Londiniumot (ma London) porig égették, és olyan nagy volt az emberáldozat, hogy Nero császár fontolóra vette csapatainak visszahívását.
Tacitus és Dio Cassius jegyezte le a történteket, mely a reneszánsz korban lett népszerű, majd később Viktória királynő Boudicaként festetett magáról portrét.
Az egykori iceneus királynő azóta is a királyság szimbóluma maradt.

Enya: Boudica

Verulamium, azaz a mai St. Albans a britek első keresztény vértanújáról elnevezett püspöki város rövid vonatozással közelíthető meg. Szent Alban valószínűleg 305. június 22-én halt mártír halált (lefejezték), és halála után 19 évvel már nevével illették a települést, mely Londontól mintegy 35 km-re fekszik, és az ókori szigetország legnagyobb városa volt.

A szent tiszteletére hosszú éveken keresztül épült egy csodaszép katedrális - melyben a középkori szigetország leggazdagabb kolostora állt -; restaurálása mostanság zajlik.
Érdekessége, hogy a munka kezdetekor egy általán nem volt az építkezéshez szükséges kő. A megoldás egyszerű volt: a legnagyobb római település (jó, London után a legnagyobb) épületeit lebontották, és használták fel.

Ha elég szemfülesek vagyunk, a csillagászati óra utáni kis lépcsők melletti falnál az egykori építőmunkások malomra hasonlító játékát találjuk meg.
A templomhoz iskola is tartozik, melyben egy pápa (IV. Adrian) is tanult.
Nevezetes épületei közé tartozik az apátságon kívül a kora 15. századi Clock Tower. A helyi legenda szerint a népszerű énekes Donovan itt tanult meg gitáron játszani. A Verulamium Parkban csodás séta tehető, melyet a Ver folyó még szebbé tesz.
Állítólag St Albansban jut a legtöbb pub egy négyzetméterre, mindenesetre A harcos kakasok talán a leghíresebb mind közül.Érdemes megnézni az ókori római mozaikokat felvonultató múzeumot is, mely nem ingyenes ugyan, de nagyon érdekes. A Verulamium Museum-ban betekintést nyerünk az ókorban itt élt emberek mindennapjaiba.A rendkívül szép város kiváló terepnek számít a filmeseknek. A Rowan Attkinson főszereplésével készült Johnny English mókás koronázási jelenetét is itt forgatták, csakúgy mint a First Knight-ot Sean Connery-val, vagy a Birthday Girl-t Ben Chaplin-nel és Nicole Kidman-nel.

A város nevéhez többek között az alábbi hírességek köthetőek:

Francis Bacon (1561-1626) filozófus, államférfi. Apja, Sir Nicholas Bacon, I. Erzsébet főpecsétőre volt. A cambridgei Trinity College-ben szerzett diplomát, majd a párizsi angol nagykövet mellett dolgozott. 1606-ban hooszexuális vonzalmai ellenére megházasodott.
5 évvel halála előtt lett St Albans vicomte-ja.
Elmélete szerint a kutatás alapját a megfigyelés, a kísérletezés, a tények megállapítása jelenti, majd ezekből a tényekből vonhatunk le indukció révén általános érvényű következtetéseket.

Sarah Churchill Duchess of Marlborough (1660-1744) a brit történelem egyik legbefolyásosabb női alakja, Anna királynő bizalmasa St Albansban született.
1677-ben kötött házasságot John Churcill-lel, Marlborough hercegével. A korban szokatlan módon ez nem gazdasági, hanem egy szerelmi házaság volt. Szokatlanul hosszú életet élt.

John Mandeville (14. század) angol útleíró, valószínűleg St Albansban született.
Személye és származása máig sem tisztázott pontosan, mindenesetre neki tulajdonítják azt a rendkívül érdekes útleírást, amely 1371-ben készült francia nyelven. A könyv útmutató a Szentföldre igyekező zarándokoknak. (Magyarország leírása is szerepel benne a szárazföldi utat választók számára.)
Bőségesen ír a Kelet mesés országairól: Törökországról, a tatárok földjéről, Perzsiáról, Indiáról. Ez a kissé groteszk útikönyv keveri a valós földrajzi és természetrajzi ismereteket a csodákkal és a fantasztikummal: szól az örök ifjúság forrásáról, a fáról, amelyen gyémánt terem, aranypor állagú hangyabolyról, stb. A mű feltehetőleg nem Mandeville kitalációja, hanem több korabeli forrás elegye, és az angol verzió egy elveszett francia eredeti írás fordítása lehet.
A ma legáltalánosabban elterjedt nézet szerint az irodalmi hamisítás Jean d'Outremeuse műve, aki a 14. században Liège-ben élt, s több más történetet is írt. Az ő állítása szerint Mandeville felvette a Jehan de Bourgogne vagy Jehan à la Barbe nevet, 1372-ben halt meg Liège-ben, itt is temették el.

Benny Hill (1924-1992) angol komikus színész, humorista és énekes egy ideig St Albansban élt.
A második világháborút követően tejesemberként, eladóként, színpadi asszisztensként és amatőr színészként is dolgozott. A televízióban 1949-ben debütált. Az ötvenes években kedvelt rádiós műsorvezető volt, majd 1955-ben megkapta első saját televíziós show-ját a BBC-nél.
1969-ben átment a Thames Television csatornához, ahol húsz éven keresztül készítette The Benny Hill Show című humoros sorozatát, amelyet világszerte több mint száz országban vetítettek, így Magyarországon is - szinkronhangja Gálvölgyi János volt.
A szexuálisan gyakran kétértelmű jelenetekben Benny Hill különböző szerepekben és maskarákban jelent meg, és mesterien alkalmazta többek között a paródia és a pantomim eszköztárát. Nem csoda, hogy nemzetközileg a legkedveltebb humoristák egyike lett, akinek show-ját az USA-ban különösen kedvelték és elismerték.
Hill énekesként is könyvelhetett el sikereket: 1971-ben négy héten keresztül vezette a brit slágerlistákat Ernie (The Fastest Milkman In The West) című humoros dalával.
Show-ját 1989-ben szüntették be, elsősorban a nők jogaiért küzdő egyesületek unszolására, akik kifogásolták, hogy Hill lenézi a nőket a műsorában.
Ezt követően a humorista visszavonult és 1992-ben magányosan hunyt el otthonában, minden bizonnyal szívinfarktus következtében. Holttestére csak néhány nap elteltével bukkantak rá.

Michael Cormac "Mike" Newell (1942-) angol rendező és producer St Albansban született és itt is tanult, majd a Granada Television egy képzésén vett részt. Figyelme először a tv felé fordult, de a 80-as években már filmekkel indított, és az 1981-ben forgatott Új-Zéland-i tömeggyilkos története, a Bad Blood meghozta számára a népszerűséget. 1985-ben díjat is nyert a Cannes-i filmfesztiválon.
Szintén hatalmas sikert aratott vígjátéka, a Négy esküvő és egy temetés (1994), mellyel szinte az összes lehetséges díjat bezsebelte.
Innentől rengeteg világsztáral dolgozott, a 2003-ban forgatott Mona Lisa mosolyá-t Julia Roberts-sel készítette, és 2005-ben első brit rendezőként ő kapta a felkérést az új Harry Potter film, a Harry Potter és a Tűz Serlege c. részének elkészítésére.
Ugyanebben az évben szülővárosa egyeteme díszdoktorává avatta.

Sir Tim Rice (1944-) Oscar-, Golden Globe-, Tony-, Grammy-díjas dalszövegíró, szerző, rádiós személyiség, aki St Albansban végezte tanulmányait, majd Párizsban a Sorbonne-on szerzett diplomát. Az EMI Records-nál kezdi pályafutását, mely szinte töretlen és nemzetközi sikerű.
Kiválóan tudott együtt dolgozni Andrew Lloyd Webberrel, közös munkáik közé tartozik a Jézus Krisztus Szupersztár (1970), az Evita (1976) és a József és a színes szélesvásznú csodakabát (1967). Mostanában főleg Sir Elton John szerzőtársa, és olyan munkákon vannak túl, mint Az oroszlánkirály (1994).
További munkái: A szépség és a szörnyeteg (1993), Barcelona Freddie Mercury részére, All Time High az Octopussy c. James Bond moziban.
Elvált, két gyermeke van.

Siobhan Fahey (Siobhan Máire Deirdre Fahey 1958-) énekesnő.
Írországban született, majd katona apját áthelyezése miatt a család Angliába költözött, és a lány tanult többek között St Albansban is.
Fahey a '70-es években a punk zene hatása alá került. Foglalkozott divattal és újságírással is, majd megalapítja a rendkívül sikeres Bananarama lánycsapatot.
Rövid ideig felesége volt az Eurythmics tagjának, Dave Stewart-nak, akinek két gyereket is szült. 1988-ban szállt ki együtteséből Shakespear's Sisters miatt, ám a kezdeti sikereket hamar hullámvölgy követte. 1993-ban Fahey-t súlyos depresszióval kezelték.
1996-ban a London Records megtagadta, hogy harmadik albumát is kiadja a duónak, majd pár év múlva ismét csatlakozott első zenekarához.
Közreműködött a Pussycat Dolls debütáló albumának elkészítésében is 2005-ben.

Albioni levelek VIII.

piros, mint a...

Na igen, Londonban szinte kötelező "piros telefonfülkébe belépek" fotókat készíttetni, buszokat lekapni. Egyébként a hagyományos "felkapaszkodósokból" láttam már párat.
Azt tudni kell, hogy az emeletes buszokra csak az első ajtón lehet felszállni.
És furcsa, de le kell inteni a járműveket, különben nem valószínű, hogy megáll a sofőr a kijelölt megállónál.
Ha nem vagyunk ismerősök a környéken, nagyon nehéz a közlekedés, mert az egyébként lelkiismeretesen kitett tájékoztatókon csak a nagyobb megállók vannak feltüntetve.

Az itteni postahivatal színe a postaládákkal egyetemben szintén piros. Ezt örök életre megjegyeztem, mert csomagot kaptam otthonról, ami elkeveredett.
Sajnos a postás nem hagyott számomra egy "sajnálom, de nem voltál itthon..." kezdetű piros kártyát, amelyen fel van tüntetve, hogy hol lehet átvenni a pakkot, így valami őrületesen nehéz volt visszaszereznem a küldeményt.
A lényeg, hogy minden postai irányítószámhoz tartozik egy központi átvételi iroda, ott érdemes keresni az át nem vett dolgokat.
Az én esetem viszont bonyolultabb volt az értesítő nélkül, ráadásul a postás azzal a tudattal fordult vissza, hogy rossz a cím.
A Royal Mail honlapján vettem észre, hogy nemzetközi depok is vannak, szintén postai irányítószámok szerint körzetesítve. Végül is itt szereztem meg a csomagot - nagy örömömre.
Azt viszont nagyon ajánlom mindenkinek, hogy a küldött csomag számát feltétlenül tudja meg, mert csak ezzel (és személyazonosságának igazolásával) tudja átvenni a küldeményt.

És hogy valami kuriózummal fejezzem be, egy algír milliárdos a Coca-Colának fizetve elkészíttette a szamócás Fantát. Algériában, egy másik országban, amit már elfelejtettem, és itt Angliában lehet kizárólag kapni a piros nedüt.
Először kóstolva picit édes, amúgy nem túlságosan szénsavas, és irtó finom.

Albioni levelek VII.

The Wallace Collection

The Wallace Collection: Day Dream

A hatvanas évek sztárzenekarán túl ha Londonban az Oxford streeten vásárolgatunk, és van a lehelletnyinél egy kicsivel több szabadidőnk, a Selfridges mögött a Manchester Square-nél lelünk ezen a néven egy pompás gyűjteményt.
Az egykori palota bútor- és műtárgyanyaga rendkívül híres. Láthatunk itt porcelán edényeket, rengeteg ezüstneműt, üveg tárgyakat, fegyvereket (főleg szablyákat, páncélokat), és rengeteg órát.
Az enteriőrök önmagukban megérik a látogatást, főleg, hogy az egykori rezidenciát nagyszerűen felújították.A múzeum alagsorában modern előadótermeket, az üvegtetővel fedett udvarban népszerű éttermet alakítottak ki. Minden iskolai korcsoportnak szerveznek a nemzeti alaptantervhez csatlakozó előadásokat (ezekre Franciaországban is szerveznek csoportokat).
Szerencsére a belépés ingyenes.

Sokak szerint a kiállított festmények kritikát érdemelnek, mindenesetre Rembrand, Dürer, Velaquez, Canaletto, Poussin, Delacroix, Fragonard művei mellett a francia rokokó kiemelten képviselteti magát.A 19. századi gyűjtemény állítólag az ingatlan egykori tulajdonosának kétes ízléséről tesz tanúbizonyságot, aki nem más, mint Richard Seymour-Conway Hertford 4. őrgrófjának törvénytelen fia, Sir Richard Wallace. A kollekció is az ő nevét viseli, aki megözvegyülése után nemzetének adományozta "kincseit".

Érdemes megnézni, nagyon hangulatos, mert a rengeteg híres műtárgy mellett abba is bepillantást nyerünk, hogyan élt az angol arisztokrácia a 19. században.A gyűjtemény szinte jelképe Frans Hals: The Laughing Cavalier című képe. A rendkívül aprólékos munkát elnézve nem csodálom!

Albioni levelek VI.

A legenda szerint a világhódító Julius Caesar Kew-nál kelt át a Temzén és indult hódító útjára a Brit-szigeten.

Mindenesetre Kew ma azt jelenti: a londoniak legkedveltebb botanikus kertje - Kew Királyi Botanikus Kert.A számos tipikus angol virág, bokor, fa mellett a világ minden tájáról hozattak ide növényeket - a legrégebbit 1773-ban!!!
Kedvünkre csatangolhatunk az egyfajta génbank szerepet is betöltő arborétum kiépített útjain, lepihenhetünk a padok valamelyikén, vagy kiállítások garmadát tekinthetjük meg. No igen, 120 hektáros a terület!
A mai növénykert története messzire nyúlik vissza. Területe két településhez, Kew-hoz és Richmond-hoz (Shene) tartozott. Utóbbi 1290-óta királyi birtok.
II. Edward a richmondi udvarházat palotává alakíttatta át, melynek vadászterülete Kew-ig nyúlt.
Aztán a kertek sokáig egy szerzetesrend birtokában voltak, majd VIII. Henrik nővérét ajándékozta meg egy erdőrészlettel. Azóta az uralkodóház folyamatosan bővítette a kert alapterületét.
A felépített házak nem csupán dekorációul szolgáltak, hiszen bennük helyezték el - és helyezik el a mai napig a világ szinte minden tájáról érkező növényritkaságait.

A 19. században nyitották meg a nagyközönség számára. Azóta is az egyik legnépszerűbb az 1762-ben épült közel 50 méter magas Pagoda. (A 18. században igen nagy divat volt az angol kerteket kínai "dekorációkkal" ellátni.)Eredetileg sokkal színesebb volt, és több, mint 80 fából faragott, aranyozott sárkány ékesítette.

1976-ban restaurálták, azóta néz ki úgy, ahogy most.
Állítólag fel lehet menni a tetejére - csupán 253 lépcsőfokot kell megmászni.
A BBC elhelyezett egy kamárát, és minden hónapban közzéteszik a felvett anyagot:
http://news.bbc.co.uk/1/hi/sci/tech/6923600.stm

Szintén nagyon híres az 1844-'48 között épült Pálmaház, a világ leghíresebb viktoriánus üvegháza. Úgy tudom, tervezőjét a levelek formája ihlette meg, mindenesetre tényleg csodaszép. A benne lakó növények - no és persze a látogatók - igazi trópusi klímában érezhetik magukat.
A kertben kisebb paloták, tavacskák, a dinoszauruszok idejének növényvilágát bemutató üvegház (Evolúció ház), Télikert, Füvek kertje, Sziklakert, sok madár, és rengeteg minden tekinthető meg még.
Egy nap alatt képtelenség végigjárni!A District metróvonalon a legegyszerűbb megközelíteni, a Richmondig közlekedő járattal, illetve a 65, 237, 267 és 391-es számú buszokat választhatjuk.
A botanikus kertbe belépőjegyet kell venni, ami úgy 5 font körül van.

Albioni levelek V.

Tegnap megfeledkeztem róla, hogy május 1-jén voltak a helyi választások.
Itt teljesen máshogy zajlik ez az egész kampány, és - már amennyire bele tudtam látni - jóval lazábban is megy. Valamelyik nap láttunk vidám kampánybuszt, melynek tetejéről a jelölt vidáman beszélt a járóükelőkhöz számos kísérete társaságában.
Némelyik iskolában nem is volt tanítás, mert ki volt jelölve a választókörzet szavazó helyiségének.

Hogy őszinte legyek, nem igazán vagyok elragadtatva az itteni oktatási rendszertől, ámbátor erről is csak meglehetősen marginális ismereteim vannak.
Állítólag az óvoda nagyon jó, de az alapszintű oktatás sehol sincs a magyaréhoz. A 9 évesek még csak nyomtatott betűkkel írnak, és olyan, hogy külalak, meg szépírás a fasorban sincs megemlítve.
Matekból is jóval le vannak maradva (ha lehet így fogalmaznom), de az 5 évesek már tudnak olvasni - hisz' kb. ebben a korban adják be őket suliba.

Nem minden isibe, de némelyikbe érdemesebb nem korábban megérkezni, mert csak a csengetéskor engedik be őket az osztálytermekbe - akár esik, akár fúj kint. Talán ezért is van, hogy irtó sokan csak az utolsó pillanatban esnek be az intézménybe.

A házi feladat is teljesen máshogy működik. Csak pénteken kell megcsinálni a feladatlapokat.
Nekem ez nem tetszik.
Őszintén szólva én a poroszos tanítás híve vagyok.
Persze itt Londonban egy óriási előnnyel indulnak a nebulók - egy világnyelvet már jól megtanulnak, könnyebb lesz majd a felnőtt életük. :)

Albioni levelek IV.

Napok óta irtó sok eső esik, már kezd egy kicsit uncsi lenni. :)

A múlt szombaton viszont gyönyörű idő volt, mindenki kiszabadult a parkokba, sokan a fűben heverészve élvezték a napsütést. Ez volt az eslő hétvége, hogy én is "városi zöldben" töltöttem egy kis időt, és nagyon tetszett!

A hétvégén a Horniman Museumban voltunk. Nem a legtudományosabb igényességgel összeállított kiállításra kell számítani, de nagy élmény. A természettudományi és néprajzi anyagokat is bemutató magángyűjtemény jellegzetes épületét 1901-ben tervezte Charles Harrison Townsend.
Mondjuk nekem leginkább a hangszeres rész tetszett. Az itt látható instrumentek Frederick John Horniman, a viktoriánus korban élt teakereskedő tulajdonát képezték. Ő alapította a múzeumot, melyet 1911-ben kibővítettek.
Az összesen mintegy 350000 tárgyat bemutató kollekció (kitömött állatokkal, indiai- és afrikai kiállítási részleggel, és még origami kipróbálási lehetőséggel is!) roppant érdekes része az akvárium, és természetesen a gyönyörű és hatalmas kert.

A buszmegálló felöli látvány ne tévesszen meg senkit: nagyon is modern épületbe teszi be a lábát, aki erre téved. Ezt csak azért jegyzem meg, mert állítólag az északi londoniak soha nem mennek délre, és viszont. :)A monstre park éke a Conservatory (üvegház), ahol kávézgatni/teázgatni is lehet - mi is így tettünk. Azt hiszem, ez volt életem első igazi Viktoriánus épületbeli forró csokija! :)Picit nehezebb a megközelítése, mert délen kevesebb a metró megálló, szóval ha a tömegközlekedést választja az ember, marad a busz.
Az ingyenesen megtekinthető gyűjtemény talán Brixtonból közelíthető meg a legkönnyebben (a Victoria Line végállomása), ott kell átszállni a P4-es jelzésű autóbuszra.
Kb. negyedórás az út.