2008. június 3., kedd

Albioni levelek VIII.

piros, mint a...

Na igen, Londonban szinte kötelező "piros telefonfülkébe belépek" fotókat készíttetni, buszokat lekapni. Egyébként a hagyományos "felkapaszkodósokból" láttam már párat.
Azt tudni kell, hogy az emeletes buszokra csak az első ajtón lehet felszállni.
És furcsa, de le kell inteni a járműveket, különben nem valószínű, hogy megáll a sofőr a kijelölt megállónál.
Ha nem vagyunk ismerősök a környéken, nagyon nehéz a közlekedés, mert az egyébként lelkiismeretesen kitett tájékoztatókon csak a nagyobb megállók vannak feltüntetve.

Az itteni postahivatal színe a postaládákkal egyetemben szintén piros. Ezt örök életre megjegyeztem, mert csomagot kaptam otthonról, ami elkeveredett.
Sajnos a postás nem hagyott számomra egy "sajnálom, de nem voltál itthon..." kezdetű piros kártyát, amelyen fel van tüntetve, hogy hol lehet átvenni a pakkot, így valami őrületesen nehéz volt visszaszereznem a küldeményt.
A lényeg, hogy minden postai irányítószámhoz tartozik egy központi átvételi iroda, ott érdemes keresni az át nem vett dolgokat.
Az én esetem viszont bonyolultabb volt az értesítő nélkül, ráadásul a postás azzal a tudattal fordult vissza, hogy rossz a cím.
A Royal Mail honlapján vettem észre, hogy nemzetközi depok is vannak, szintén postai irányítószámok szerint körzetesítve. Végül is itt szereztem meg a csomagot - nagy örömömre.
Azt viszont nagyon ajánlom mindenkinek, hogy a küldött csomag számát feltétlenül tudja meg, mert csak ezzel (és személyazonosságának igazolásával) tudja átvenni a küldeményt.

És hogy valami kuriózummal fejezzem be, egy algír milliárdos a Coca-Colának fizetve elkészíttette a szamócás Fantát. Algériában, egy másik országban, amit már elfelejtettem, és itt Angliában lehet kizárólag kapni a piros nedüt.
Először kóstolva picit édes, amúgy nem túlságosan szénsavas, és irtó finom.