2010. január 31., vasárnap

A magyar feltalálók igazán sok tárgyat adtak a világnak, mint pl. a töltőtollat is.Bíró (Schweiger) László József (1899-1985) Budapesten, a Nagymező utca 24. sz. alatti házban született. Édesapja Schweiger Mózes Mátyás hódmezővásárhelyi születésű műfogász, édesanyja a kaposvári születésű Ullmann Janka volt.
Bíró eredetileg újságíróként dolgozott olyan nagy nevű lapoknak, mint a a Pesti Napló vagy a Pesti Hírlap. Többek között e lapok szépirodalmi rovataiban publikált Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes. A budapesti Fészek klubba járt, ahol Molnár Ferenc valamint Heltai Jenő művésztársaságának kedvelt tagja volt.
Legismertebb találmányához, a golyóstollhoz is újságírói hivatása vezette el.Mint minden találmánynak, a golyóstollnak is voltak korábbi elődei.
Az első író-toll a tintába mártott madártoll volt. Szükséges volt a folyamatos írás érdekében meghosszabbítani a két tintába mártás közötti írásra használt időt, valamint megszüntetni a tinta szétfröcskölődéséből adódó szennyeződést, és tökéletesíteni az íróeszköz kezelhetőséget.
A korai 1800-as években jelent meg az első szabadalom egy olyan tollra, mely magában hordozta a tintát.
1884-ben L.E.Waterman, egy New York-i biztosítási üzletember készítette el az első töltőtoll terveit, mely az elkövetkező 60 év meghatározó íróeszközévé vált. Négy nagy gyár uralta a piacot: a Parker, a Sheaffer, a Waterman és a Wahl-Eversharp.
1912-ben Németországban, Wilhelm Braun is tett kísérleteket arra, hogy továbbfejlessze a töltőtollat. Sajnos a tollak csak elvben működtek, a gyakorlatban nem.
1924-ben G. L. Lorenz Drezdában egy új tollat fejlesztett ki, melyet "Mungo" néven gyártottak, s mintadarabjait a Lipcsei vásáron árusították. Ezek a tollaknak azonban csak 1-2 napig voltak használhatóak.
1938-ban Wenczel Climes cseh feltaláló szabadalmaztatott egy új típusú tollat, mely szintén csak a tervezőasztalon működött, gyakorlatilag azonban használhatatlan volt.
Bíró László József áttanulmányozta a cseh Wenczel Climes szabadalmaztatott ötletét, majd továbbfejlesztette azt. Arra, hogy hogyan is ötlötte ki a golyóstoll elvét, többféle történet is napvilágot látott.
Egy olasz folyóirat írása szerint:
"Egyszer Bíró egy budapesti teraszon üldögélt, és nézte az előtte golyózó gyermekeket. Az egyik golyó átszelt egy aszfalton összegyűlt kis víztócsát és tovább gurulva, nedves nyomot hagyott maga után az útburkolaton. Ebben a pillanatban született meg a golyóstoll ötlete ..."
Egy újabb történet szerint találmányához az ötletet az adta, hogy egyszer az asztala lapján felborult a tintásüveg, s a kifolyt tintába guruló apró acélgolyócskák nyomot rajzoltak maguk után.
Akárhogy is volt, Bíró az 1931. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatta egy nagyméretű golyóval ellátott ládaszignáló tollát. Ezzel nagyon rossz minőségben, és nagy méretben lehetett csak "írni". A későbbiekben ezt a megoldást tökéletesítette, s lekicsinyített változatát már írótollként alkalmazta. Ennek működési elve a következő volt:
Egy vékony cső aljára elhelyezett egy sima felületű acélgolyót, melynek majdnem tökéletesen kellett illeszkednie a cső falához. A golyó fölé a csőbe tintát, később speciális festéket öntött. Ahogy a tollat végighúzták a papíron, a golyó elfordult, s tintát szívott magával a felső részről, melyet aztán a golyó a papírra préselt.
Az első általa összeszerelt példányokkal - azok bármilyen tetszetősek voltak is - nem lehetett tökéletesen írni. Betűk írására alkalmatlanok voltak, s a rosszul beágyazott golyók sűrűn elakadtak.
A sikertelen modellek sorozata után Bíró László arra a következtetésre jutott, hogy mivel a működés elve jó, csakis az alkatrészek pontatlansága okozhatja a problémát. A használható golyóstoll előállításához pontosan megmunkált és hibátlanul kialakított golyókra volt szüksége.
Bíró első golyóstoll-szabadalmát Töltőtoll néven 1938-ban jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnak.A további fejlesztésekben fivére György, valamint Goy Andor és a Kovalszky testvérek cégei segédkeztek. Ezután több éves kísérletezés következett, melyeket 1939-től már nem Magyarországon végzett, ugyanis az első zsidótörvény elfogadása után jobbnak látta saját és családja biztonsága érdekében külföldre menekülni. Először Párizsban, végül Argentínában telepedett le.
Ez idő alatt a németek már 1939-ben átvették megoldását, és Exakt néven forgalomba hoztak egy tintával tölthető golyóstollat, amelynek nagy hátránya volt, hogy a tinta már rövid idő eltelte után beszáradt.
A használható golyóstoll előállításához vezető kísérleteket külföldön fejezte be. Ugyanis a szabadalmaztatás évében elkezdődtek a zsidókat korlátozó intézkedések, és Bíró Párizsbe ment. Egy barátja javasolta neki, hogy költözzön Argentínába.
Argentínában történt letelepedése után a golyóstoll töltésére öntvényrepedést jelző festéket alkalmazott. Speciális festékkel töltött golyóstollára 1943-ban kapott szabadalmat, melynek legfőbb jellemzője az volt, hogy a benne lévő festék gyorsan száradt, és nem koszolta össze a papírt. Tulajdonképpen ekkor készültek el az első eladásra gyártott golyóstollak Argentínában, melyeket Eterpennek neveztek az azokat gyártó cég neve alapján.
Az angol kormány azért vásárolta meg a szabadalmat, mert a golyóstoll a repülőgépeken nagy magasságokban is működött, nem folyt ki belőle a tinta. A franciák máig fennálló részvénytársaságot alapítottak a találmány hasznosítására. A Parker cég 1957-ben kezdte meg a golyóstollak forgalmazását.
Az új íróeszköz tehát Biropen néven gyorsan elterjedt az egész világon, és már életében halhatatlanná tette feltalálója nevét. A golyóstoll felfelé ívelő karriert futott be, köszönhetően a még tovább tökéletesített technológiának. Mind a mai napig a legnépszerűbb írószernek tartják világszerte.
A '60-as évektől kezdve a golyóstoll a Föld minden országában elterjedt, és általánosan használt íróeszközzé vált. Angol nyelvterületen a golyóstollat ma is gyakran "biro" vagy "biro pen" néven említik, Orwell műveiben például kizárólag ezen a néven szerepel.
Bíró László József 86 éves korában halt meg új hazájában. Születésnapja, szeptember 29-e a Dia del Inventor (a Feltalálók Napja) Argentínában, arcképével pedig nagy argentín feltalálókat ábrázoló bélyeg-sorozatot indítottak.
A mai modern golyóstollak világszerte több tízmillió példányban kelnek el. A Parker mai golyóstollaival közel 8 km-nyi szöveget írhatunk le, mielőtt azok kifogynának.

És íme egy igazán új toll. Sajnos egyelőre még csak az alábbi kisfilmből ismerem:

2010. január 30., szombat

az ördög bibliája

A magyar kártya lapjaira svájci alakokat festenek. De vajon miért?
Jánoska Antal kártyatörténész szerint az
1830-as években készült az első Tell-történet figuráit ábrázoló kártya, akinek drámáját nálunk már 1827-ben Kolozsvárott színpadon is előadtak. Schneider József kártyafestő a messzi Svájc németellenes szabadságharcosairól készítette metszeteit, mivel a pesti műhelynek a cenzúra nem engedte volna magyar szabadsághősök szerepeltetését. Ám egy német szerző drámájában szereplő alakok ábrázolását a Habsburg adminisztráció nem kifogásolhatta. A kártya színeit a korai 15. században kialakult német kártyától vették át.
Schneider kártyái Friedrich Schiller
1803-'04-ben írta művét, a Tell Vilmos szereplőit jelenítik meg a svájci szabadságharcról, mely során Schwyz, Uri és Unterwalden szabad őskantonok fellázadtak Habsburg Albert helytartói ellen. A lapokon
a
makk felső a főhős maga,
a
piros felső Gessler Henrik - ő volt Schwyz és Uri tartományok gonosz császári helytartója, akit Schiller szerzői utasítása szerint lovon ülve, öklén sólyommal kell megjeleníteni a színpadon – és ez a kártyalapon is így történt.
a
zöld felső Rudenz Ulrich,
a
tök felső Stüszi vadász (a drámában még csősz),
a
makk alsó (baka) Harras Rudolf,
a
piros alsó Kuoni pásztor,
a
zöld alsó Fürst Walter, Tell apósa,
a
tök alsó Reding Itell szabadságharcos.
A király és az ász lapok rajza nem eredeti elgondolás. Lovas királyok már 16. századbeli kártyákon is előfordultak, a négy évszakot allegorizáló ász lapokra pedig szintén van példa Unger Mátyás győri kártyafestő körülbelül 1800-ból származó csomagjában.
A VIII-IX. lapok a Tell Vilmos-történetet mesélik:
piros VIII: Tell Vilmos csónakban evezve kel át a folyón,
tök IX: Geszler kalapja a rúdon, amely előtt Tell nem volt hajlandó bókolni. A kártyaképen Tell Vilmos búcsúzik családjától - feleségétől és fiától, akinek a fejéről kell majd lelőnie az almát.
A készítő neve a makk VII lapon van feltüntetve: „Zu finden bei Joseph Schneider in Pesth.”
Schneider a VI-osokkal kiegészített kártyákat rézbe metszette, s a fekete levonatokat részben sablonnal, részben kézzel festette. A piros, skarlátvörös, kék és barna színeket sablonnal vitte a 94 x 56 milliméter nagyságú lapokra, míg az arcot, a kezet és a ruházat apró díszeit kézzel festette rózsaszín, sárga, illetve halványzöld színekkel. A feliratok német nyelvűek, hiszen abban az időben még nem a magyar volt az ország hivatalos nyelve.
Schneider kártyalapjainak hátoldala vörös márványerezésű, ilyen reverzeket főleg a 19. század első felében készítettek.
Ma már nem állapítható meg, hogyan került ki Angliába, de feltehető, hogy 1849-es emigránsok útján. Azt sem lehet tudni, hogyan került egyik kártyafestőtől a másikig, de 1855 körül a pesti Giergl János már készített ilyen kártyát, majd ezt követően Schill és Tempel, Zsíros István, Giergl István és mások szintén.
A bécsi Piatnik cég 1865 körül kezdte gyártani a kártyát, de átrajzolt formában. Az alakok azonossága, testtartása, öltözékének stílusa, az évszakokat allegorizáló ász lapok azonos kompozíciója kétségtelenül jelzi, hogy Schneider lapjait vették mintául.
A monarchiában monopolhelyzetet élvező Piatnik gyár kártyái gyorsan terjedtek Ausztriában, Magyarországon, Szlovéniában, Horvátországban, Csehszlovákiában, de elterjedt még Dél-Tirolban is. Az I. világháború után a monarchia széthullott, de a Tell-kártya megmaradt, s tovább gyártották hazánkban, valamint Ausztriában és Csehszlovákiában is. A II. világháború végéig több változat előfordult.
A több mint másfél évszázados múltú kártyának az ad egyedülálló jellegzetességet, hogy az általánosan használt és folyamatosan gyártott hagyományos kártyák közül az egyedüli, amely a lapjain levő képek témáját irodalmi műből meríti.
A magyar kártyával játszott játékok közül a legismertebbek az ulti, a snapszer vagy 66, a 21, a ferbli, a felsős, a zsírozás, tartli, és a lórum.


* * * * *

A kártyákat jóslásra is felhasználják. Egyesek szerint ezzel a jelentéssel bírnak a lapok:
A színek jelentése általánosan:
piros: érzelmek (bánat, öröm) a családdal, a szerelemmel, a ház népével kapcsolatban;
tök: szerencse, anyagi javakban való gyarapodás, előremenetel;
zöld: a figurák rossz hírt, a számok utazást és nagy sorsfordulatot jeleznek;
makk: minden kártya rossz hír hordozója, a létkör vége.

A figurák és a számok jelentése általánosan:
ász: a "befutó", győztes, szerencse;
király: hatalom, önuralom, önkontroll, ill. az önkontroll elvesztése, uralkodás;
felső: tudatosság, tudás, a megtanulható dolgok;
alsó: tudatalatti, érzelmek, érzések forrása, düh, harag, szeretet, evés, ivás, az ösztönök világa;
10: teljesség, szerencse, a teremtés magasabb oktávja, tervek megvalósulása, hírnév, tudatos teremtés, életre hívás;
9: megvilágosodás, beteljesedés;
8: a végtelenség jelölője, szembesülés a konfliktusokkal, megújulás, változás;
7: mágia, lehetőségek, odaadás vagy bizalmatlanság.

A színek, a figurák és a számok jelentése konkrétan:
Piros:
ász: családdal, házzal, szerelemmel kapcsolatos dolgok alakulását jelzi;
király: (szív király) ha férfinak vetünk kártyát, akkor saját magát jelenti, ha nőnek, akkor azt a férfit, akit szerelemmel szeret, vagy fog szeretni;
felső: (szív királynő) ha nőnek vetünk kártyát, akkor saját magát jelenti, ha férfinak, akkor azt a nőt, akit szeret, vagy fog szeretni; a tudatos szeretet lapja;
alsó: legkedvesebb családtag (szülő, vagy gyerek), a legjobban szeretett lény, dolog;
tízes: házasoknak boldogságot, magányosoknak közeli házasságot, haragosoknak kibékülést, és a szerelem újrakezdését jelenti; igaz szerelem;
kilences: új szerelem, kellemes dolgok, gyerekkel kapcsolatos dolgok pozitív alakulása;
nyolcas: nagy örömöt okozó jó hír, hosszú külföldi utazás, ha a kérdés választó, akkor mindig az IGEN lapja;
hetes: titkos érzelmi ügyből, érzelmi béklyóból való megmenekülés; lehet családi vonatkozása is, de minden esetben érzelmi felszabadulást jelent, a szex lapja, rövid utat jelölhet, kellemes napok, össze- vagy szétköltözés.
Tök:
ász:
nagy szerencse, gazdagság, pozitív lap, jobbat, szebbet, nagyobbat jelöl.

Tök:
király: magas pártfogó, befolyásos személy, az elveszettnek hitt ügyet rendbehozza; lehet nős férfi csábítóként;
felső:
szerencse a házasság, vagy házastárs segítségével, váratlan segítség, lehet független férfi is;
alsó: hirtelen előmenetel, munka, sikeres vállalkozás, lehet idős asszony, vagy az ösztönök felől jövő betegség;
tízes: szerencse, tisztesség, jutalom, érték szerzése, kiadásokkal;
kilences: anyagi javakban való gyarapodás, pénzügyi siker, "talált pénz", könnyen jött javak, munkában előmenetel;
nyolcas: váratlan pénz, esetleg örökség, bőség, áldás, gyermekáldás (pirossal);
hetes: sikeres, boldog jövő, jó megoldás, új állás, szerelem rendeződése, új kapcsolat.

Zöld:
ász: betegségből veszélyből való szabadulás, vagy ennek előjelzése, lehet teljesülő remény;
király: baleset, szerencsétlen esemény a láthatáron, betegség, veszteség, nőknek: csábító nős férfi, aki kihasználja az érzelmeket, férfinak: ártó szándékú csalárd üzletfél; lehet még ajándék is;
felső: féltékenység, hűtlenség; munka és pénzügyekben:irigység;
alsó: a remények elvesztése, rossz kilátások, jobb várni egy megfelelőbb alkalomra, hírre;
tízes: nagy utazás (tengerentúli is lehet), külföldi munka, külfölddel kapcsolatos dolgok, felsőbb hatalmak;
kilences: életének gyökeres változása, ami most rossznak tűnik, jóra fordul, lelki szint emelkedése;
nyolcas: rövid (külföldi) utazás, átmeneti sikertelenség, kisebb betegség, rosszullét jelzője; választásnál egyértelműen a NEM lapja, minden mellette állót nemre fordít;
hetes: kirándulás, a remények lapja, tervezés, mérlegelés.

Makk:
ász: érzelmi ügyek szenvedést okoznak, szerencsétlennek érzi magát, negatív esemény, halál, baleset, rossz hír, szeremcsétlenség;
király: a törvény lapja, jogi ügy a láthatáron, hivatalos dolgok, kellemetlenség;
felső: kellemetlenség, ellenségeskedés nő miatt, lehet párkapcsolati, üzleti, munkahelyi, rosszindulat;
alsó: hamis rokon, ismerős vagy barát, akadály, partnerrel kapcsolatban a társ kifelé kacsingat;
tízes: veszekedés, vita, veszteség;
kilences: kár, veszteség anyagi javakban, hamis barát;
nyolcas: betegség, kórház lehetséges;
hetes: haláleset, baleset, rossz hír, végzet, teljes bukás, hat a mellette álló lapra Ha a lapok több jelentéssel bírnak, akkor mindig a mellette lévőktől függ a jelentés.

2010. január 23., szombat

a mandzsúriai jelölt

Bár nekünk, magyaroknak is van néhány összeesküvés-elméletünk, azért ebben a műfajban az amerikaiak az igazi nagymenők. És az összeesküvők mindenhol ott vannak, mindenkit elérnek; aki nem tetszik nekik, azt kiiktatják.

John Frankenheimer Mandzsúriai jelöltje 1962-ben egyértelmű bírálatát jelentette a hidegháborús állami propagandagépezetnek. A Richard Condon bestselleréből írt történet főhőse koreai veterán (Sinatra), aki szörnyű rémálmai hatására nyomozni kezd egykori bajtársa, egy becsületrenddel kitüntetett háborús hős (Harvey) után, akiről azt gyanítja, a szovjetek agymosott kémje.
A filmet a JFK merénylettel egy időben mutatták be, és érzékeny témája, politikai prognózisa miatt a mozik levették műsorukról, s csak
1987-ben játszották újra. 2004-ben Jonathan Demme készített belőle új változatot.

* * * * *

A „tudatmódosítás”, az „agymosás” és az „igazságszérum” előállításának lehetősége a második világháború óta izgatta az amerikai titkosszolgálatokat is. Ebben nemcsak a hírszerzés és a kémkedés elemi érdekei játszottak szerepet, hanem a náci (és japán) fanatizmus és tömegpropaganda ijesztő megnyilvánulásai. Már ekkor fölmerült a gyanú, hogy az ellenséges hatalmak olyan tudatmódosító, agymosó technológiák birtokában vannak, amelyekkel akár tömegeket is képesek manipulálni. Hasonló aggodalmakat vetettek föl a szovjetunióbeli koncepciós perek: mivel érhették el, hogy a vádlottak faarccal, minden ellenkezés nélkül beismerjék a legképtelenebb vádakat? Mivel az amerikaiak értelemszerűen nem hittek a kommunizmus eszméjének bűvös erejében, józan ésszel is belátható magyarázatot kerestek a jelenségre: a vádlottakat minden bizonnyal különböző drogokkal és hipnózissal hozták önkívületi állapotba.
A koreai háborúban fogságba esett amerikai katonák 70%-a tett nyilvánosan olyan nyilatkozatot, amelyben elítélte a háborút és/vagy beismerte, hogy az amerikaiak vegyi és biológiai fegyvereket is bevetettek, 15%-uk pedig teljes körű együttműködést vállalt fogva tartóival. Sőt, ezek a katonák a szabadulásuk és hazatérésük után sem vonták vissza nyilatkozatukat. Vagyis nyilvánvalónak tűnt, hogy olyan kezelésnek vetették alá őket, amelynek segítségével hosszabb távra is sikerült őket „beprogramozni”. A hadifogolytáborok kínai területen, Mandzsúriában voltak, ahol bizonyíthatóan szovjet szakértők is segítették a kínaiak munkáját. Innen az elnevezés: a „mandzsúriai jelölt”, vagyis olyan beprogramozott ember, aki adott esetben nemcsak kémtevékenységre, hanem politikai gyilkosságok elkövetésére is felhasználható.

A CIA 1949-ben indította az első programot, melynek kettős célja a „titkos szovjet technológiák” feltérképezése, valamint hasonló eljárások kidolgozása volt. Az egyik legígéretesebb szernek az LSD látszott, amit Albert Hofmann svájci kémikus fedezett fel 1943-ban. A CIA az figyelte, hogy a szer segítségével hogyan lehet az emberi tudatot ellenőrzés alá vonni, de rájöttek, hogy nem használható sem igazságszérumként, sem pedig arra, hogy embereket programozzanak. A kutatások egyetlen történelmileg figyelemreméltó mellékterméke az LSD mint kábítószer meghonosítása, ezáltal az 1960-as évek hippikultúrájának megalapozása volt az Egyesült Államokban. A kísérletek egyik résztvevője nem volt más, mint Timothy Leary, akkor fiatal pszichológus professzor, aki a ’60-as évek egyik nevezetes drog-prófétája lett. A kutatásokat ezetők egyikének diákja és önkéntese az a Ken Kesey volt, aki a Száll a kakukk fészkére című könyvével várt világhírűvé - s mely művet éppenséggel a kísérletek során szerzett élmények ihlettek.

A kutatások - akárcsak a többi, hipnózissal, elektrosokkal és más eljárásokkal folytatott kísérletsorozat - teljes kudarcba fúltak. Ráadásul az is kiderült, hogy sem a kínaiak, sem az oroszok nem rendelkeznek semmiféle veszedelmes manipuláló csodaszerrel. Az 1953-ban CIA-jelentés szerint ilyesfajta szerekre és trükkökre valójában semmi szükség, hiszen a sztálini kor politikai rendőrsége valójában a terror – a fizikai kényszer, a pszichológiai nyomás, az elszigetelés, a megalázás és a kiszolgáltatottság – hagyományos eszközeit alkalmazta példátlan és hatékony brutalitással.
Ám a „mandzsúriai ügynök” árnya még hosszú ideig kísértett, sokan a Kennedy-gyilkosságokat is ezzel hozták összefüggésbe. Több mint egy évtizeddel később Carter elnök maga rendelte el a börtönben lévő Sirhan Bisharan Sirhan, Robert Kennedy gyilkosának pszichiátriai vizsgálatát, többek között annak megállapítására, vajon nem „mandzsúriai ügynökként” követte-e el tettét.
John Marks a következő megállapítással zárja
nyvét: „Nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy az emberi tudat ellenőrzését biztosító technológiát soha nem fedezték föl, noha szeretném úgy hinni, hogy az emberi szellem legyőzte a manipulátorokat.”

BLUEBIRD, ARTICHOKE, MKULTRA.
Kódnevek, melyek a CIA 1949-1963-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal folyó, számos területre kiterjedő titkos kutatási programjait jelölték.
E programokra a
Church-bizottság derített először fényt, miszerint a hírszerző ügynökség az 1940-es évek végétől folytatott olyan kutatásokat, melyek célja olyan szerek és eljárások kikísérletezése volt, amelyek lehetővé teszik emberi tudat és viselkedés befolyásolását, totális ellenőrzés alá vonását, sőt, a programozását is. A kutatások vizsgálták többek között a különböző természetes és szintetikus drogok alkalmazását, az elektrosokkot, a hipnózist, illetve mindezen módszerek kombinációit. A CIA fedett pénzalapokból és vele együttműködő alapítványokon keresztül tucatnyi amerikai egyetem, kórház, klinika és kutatóintézet ezirányú kutatási programjait és tudósait, orvosait, pszichiátereit fizette oly módon, hogy esetenként a kutatást végzők sem voltak tisztában az általuk végzett munka valóságos céljával.
A legsúlyosabb etikai problémát az okozta, hogy nem
önkénteseket vetettek alá a kísérleteknek - akik egyáltalán nem voltak tisztában a „kezelés” voltaképpeni céljával, sőt, számos esetben azzal sem, hogy egyáltalán tesztelik őket. Azok az orvosok, akik beavatottaknak számítottak, mint például Dr. Samuel Thompson, később hazafias elkötelezettségüket hozták föl mentségként: meg kellett tenni a haza érdekében. A programokra viszont éppen egy be nem avatott áldozat, Frank Olson öngyilkossága, illetve annak utóélete hívta fel a figyelmet.
Mondjuk az ügynökség emberei egymáson is kísérleteztek - más kérdés, mennyire bíztak egymásban...
Frank Olson azonban nem a CIA embere volt, h
anem a hadsereg vegyi kutatólaboratóriumának munkatársa. Rajta LSD-tesztet hajtottak végre, ami végzetes hatással volt rá: paranoiás rohamok gyötörték, elméje megbomlott. Állandó orvosi felügyelet alá helyezték, de „őrei” éberségét kijátszva, néhány nappal később kiugrott egy New York-i szálloda tizedik emeletéről. Mindez John Marks "A mandzsúriai jelölt” nyomában című, először 1979-ben kiadott könyvében olvasható.
Az incidens ugyan okozott némi fennakadást, a pr
ogram azonban még majdnem tíz éven át folytatódott.

* * * * *

Robert Francis Fitzgerald Kennedy szép karriert tudhat a magáénak: nem egészen 36 évesen lett az Egyesült Államok igazságügy-minisztere. A dallasi merényletet követően még egy szűk évig marad hivatalban, mint Johnson elnök minisztere, majd lemond és egy körülbelül hat hetes kampányt követően New York állam képviseletében nevetve sétál be az USA szenátusába.
Bobby nem elégedett meg a szenátori székkel, és a Demokrata Párt hierarchiájában egyre feljebb és feljebb kapaszkodva
1968-ra totális befutónak tetszik republikánus ellenfelével, Nixonnal szemben.
1968
. június 4-én Los Angelesben a Demokrata Párt kaliforniai elnök-előválasztását RFK megnyerte, és innen kezdve szi
nte biztosra vehető, hogy novemberben pártja jelöltjeként az ő neve lesz rajta a választócédulákon. A helyi Ambassador szállóban folyik az ünneplés. Körülbelül éjfélkor Kennedy befejezi a saját ünnepi beszédét, majd négy testőre és stábja társaságában körbejár a kétezer fős tömegben, fogadva a gratulációkat. Bobbyra mindössze egy hajdani FBI-ügynök és két magántestőr vigyázott. És ott volt a negyedik testőr...
00:12-kor – amikor a konyhán keresztül haladva pont a s
zakácsok és a felszolgálók gyűrűjében osztogat mosolyt és autogramokat – az ünneplő tömegből előugrik egy alacsony, törékeny fickó, és maroklőfegyverét kiürítve többször rálő Bobbyra - ebből háromszor el is találja. Ő Sirhan Bishara Sirhan, egy jeruzsálemi keresztény palesztin családból származó, 24 éves fiatalember, aki akkoriban éppen lóápolóként dolgozott egy közeli versenyló-tenyésztőnél.Kennedy még 26 órát él, bár soha nem tér már magához; öt hónappal később, 1968. november ötödikén Richard Nixon nyeri az elnökválasztási finist.
Sirhan börtönbe kerül; eredetileg halálra ítélték, majd ezt változtatták életfogytra; most is a sitten ül, a kaliforniai Corcoran Állami Fegyházban.

Akkor nézzük az elméleteket!

A hivatalos verzió:
Sirhan egyedül tette, saját elhatározásból
. A palesztin férfit felháborította Bobby kiállása az izraeliek mellett - az arabok ellenében. Elhatározását még erősítette az elnökjelölt szenátor pár nappal korábban tett kijelentése, melynek értelmében Bobby megválasztása esetére kilátásba helyezte, hogy teljes mellszélességgel a zsidó állam fegyverkezése mellett teszi le a voksát, és az USA az addigiakat is meghaladó mértékben fogja katonailag támogatni Tel Avivot.
A merénylő első körben mindent beismer, majd az elkövetkezendő hetekben-hónapokban többször is visszavonja, majd mégis megerősíti, később ismét visszavonja vallomását.
Sirhan fegyverének tárja nyolc lőszer befogadására volt alkalmas, ám a holttestből három lövedéket operálnak ki az orvosok, a negyedik a zakóját áthatolva a padlóban áll meg, további ötöt a falból, egyet az egyik ablakkeretből, kettőt a szemközti ajtó keretéből szednek ki a bűnügyi technikusok...
Minderről legelőször a Los Angeles Free Press nevű helyi újság számol be pár nappal az események után, kalandos módon megszerzett, és a helyszínen készült fotókkal bizonyítva a cikkben állítottakat. Sajnos a későbbi nyomozás, majd a bírósági tárgyalás során ezeket már nem tudják felsorakoztatni, mert tisztázatlan körülmények között megsemmisülnek a los angelesi rendőrség bűnjelkamrájában.
Egy Allard Lowenstein nevű ügyvéd
nem nyugszik bele a hivatalos végkifejletbe, és 1975-ben a nyomozás újrakezdését javasolja. De 1980-ban az ügy teljes körű újratárgyalása és bizonyítási eljárása előtt egy „elégedetlen ügyfél” irodájában agyonlövi...
A kifejezetten nyomozásokra és bírósági tárgyalásokra szakosodott amerikai Court TV értesülései szerint a los angelesi rendőrség továbbra sem hozott nyilvánosságra minden dokumentumot a nyomozásról, noha 1986-ban kétezer, majd két év múlva további tízezer oldalnyi aktát volt kénytelen nyílttá tenni.
A Discovery Times Channel 2005-ben megbízott egy hangmérnökökből álló teamet, akik az esemény hangfelvételeit a legkorszerűbb technikával elemezték. A szakemberek megállapították, hogy a nagy zajban mintegy 5 másodperc leforgása alatt legalább tizenkét, legfeljebb tizennégy lövés dördült. Ezt 2007-ben egy igazságügyi hangszakértő (bizonyos Philippe van Praag) is megerősítette, aki eskü alatt vallotta, hogy ő egyértelműen 13 lövés hangját tudta elkülöníteni egy négy másodperces intervallumon belül...
Thomas Noguchi halottkém és patológus (aki Marilyn Monroe boncolásán is részt vett pár évvel korábban) kijelentette, hogy a halálos sebet egy 22-es kaliberű lövedék okozta Bobby fején, és ezt legfeljebb 3 hüvelyk (7,5 centi) távolságból lőtték ki – lőpornyom és pörkölődés is látható volt a bőrön. Ugyanakkor szemtanúk egybehangzó állítása szerint Sirhan körülbelül két méterről lőtt a szenátorra, s ennél közelebb nem is került hozzá...

Sirhan nem egyedül tette:

Legalább még egy lövész ott settenkedett a tömegben, és amikor a palesztin fegyvert ránt, az ismeretlen ugyanezt teszi – akár elrejtőzve a konyhai bútorok és felszerelések között, akár érdeklődőként a gratulálók között.
A boncolási jegyzőkönyv, valamint a Shane O' Sullivan hónapokig tartó nyomozása alapján készült dokumentumfilm azt sugallja, hogy talán mégsem Sirhan adta le az ominózus lövéseket, amelyek kioltották Kennedy életét. A szemtanúk szerint ugyanis a fiatalember fegyvere pár lépésnyire volt Kennedytől, ám a végzetes lövést közvetlenül az elnökjelölt feje mögött adták le. A helyszínen talált golyónyomok is arra utalnak, hogy lehetett még egy merénylő.
Nagyon furcsák a Sirhan házkutatásakor talált jeg
yzetfüzetek is, amelyekben ez szerepelt: "RFK-nak meg kell halnia, RFK-t meg kell ölni, Robert F Kennedyt 68. június 5-e előtt meg kell ölni".Ha ehhez hozzátesszük azt a tényt, hogy Sirhan a merényletből semmire sem emlékezett, akkor őt a filmben megszólaltatott szakértők szerint is minden bizonnyal hipnotizálhatták. (Igaz,j természetesen hazudhat is az elítélt...)

Sirhant hipnotizálták – a CIA kapcsolat
:
Dr. Bernard Diamond
, a védelem által foglalkozta
tott pszichiáter paranoid skizofréniát állapított meg Sirhannál, de még részleges beszámíthatatlanságot sem sikerült keresztülverekednie a bírónál. Ezt követően javaslatára beidézték dr. Eduard Simpson börtönpszichiátert (aki a vádlottat a sitten többször is megvizsgálta); ez utóbbi szakember kijelentette, hogy hipnózisra utaló pszichés nyomokra bukkant Sirhan esetében, amelyek részleges amnéziával jártak.
Az MK-ULTRA fedőnevű CIA-program, több tanú elk
épzelhetőnek tartotta, hogy Sirhant olyan pszichiátriai imprinting-eljárás alá vonták, melynek keretein belül végül is RFK meggyilkolásának parancsát adták ki neki, azzal a kiegészítéssel, hogy tette után minden releváns dolgot felejtsen el. Ezt alátámasztani látszik Sirhan vallomásából az a rész, amelyben kifejti: utolsó emléke a lövés előttről az, hogy egy pöttyös ruhás nő kávéval kínálja és valamit suttog a fülébe; ezt követően már csak arra emlékszik, hogy a földön hever és ketten is azzal vannak elfoglalva, hogy hátracsavarják a kezét, amelyben egy fegyver van. (Erre a nőre több tanú is emlékezett, ám személyazonosságát utólag nem sikerült kinyomozni.)
És hogy miért úszik be a képbe megint a Központi Hírszerző Ügynökség? Hát mert Bobby első dolga elnökként az lett volna, hogy tiszta erőből nekifekszik a JFK-gyilkosság hátterének
felgöngyölítéséhez, amiben a Cég eléggé sáros volt. Mellesleg a helyszíni felvételek aprólékos elemzését
követően fehéren-feketén kiderült, hogy a helyszínen, illetve annak közvetlen közelében tartózkodott legalább három floridai CIA-tiszt, akik a Cég miami kirendeltségén dolgoztak éveken keresztül.

Az egyik testőr volt a társtettes
:
Ahogyan azt már említettük, Robert Kennedy „testőrségét” azon az éjszakán három állandó embere képviselte: William Barry egykori FBI-ügynök (lőfegyverrel), Rafer Lewis Johnson (hajdani tízpróbázó olimpikon, moziszínész, fegyvertelenül), illetve Roosevelt Grier (visszavonult amerikai focista, moziszínész, lőfegyver nélkül, egy boxerrel a zsebében).
A három állandó testőrön kívül azonban (speciálisan erre az éjszakára) belép a képbe egy negyedik alak: Thane Eugene Cesar hivatásos testőr. Ez a Cesar három hónappal az esemény előtt lép szerződéses viszonyba az megbízó céggel, összesen négy melót vállal a három hónap alatt, és már május elején kiköti, hogy a Demokrata Párt rendezvényén ott akar lenni, mert „úgy ismeri a Hotel Ambassadort, mint a tenyerét." Utólag persze kiderül, hogy június harmadikán jár ott először, amikor két percig keresi például a felvonót.
Cesar vallomásában azt állítja, hogy a kritikus pillanatban pont nem nézett oda, mert két nagyon szemtelen újságírót próbált távol tartani. Később kiderül, hogy volt neki egy 0.22-es pisztolya, amit előzőéeg eladott valakinek. ehetséges, hogy
az egykori CIA-s és tengerészgyalogos (az MK-ULTRA hatása alatt vagy nem) ugyancsak rálőtt Bobbyra, kihasználva a Sirhan első lövései által keltett zűrzavart? Amúgy Thane-t 1994-ben poligráfos vizsgálatnak vetik alá, de a műszer szerint ártatlan volt.

A maffia volt:
A szervezett bűnözés Bobbyt gyűlölte, hiszen igazságügyi miniszterként és legfőbb ügyészként komoly csapásokat mért a maffiára. Legfőbb ellensége Salvatore (Sam) Giancana volt, akinek CIA-hoz fűződő kapcsola
tairól mindenki tudott.

Joe DiMaggio szervezte meg:
Marilyn Monroe utolsó férje, a baseball visszavonult, d
e továbbra is koronázatlan királya. Amikor 1962-ben a filmsztár tisztázatlan körülmények között meghal, Bobby neve is felmerült, mint értelmi szerző. Néhányan tudni vélik, hogy a gyönyörű filmcsillag mindkét Kennedy fiú szeretője volt, én azonban azokkal értek egyet, akik ezt nem hiszik.Mindenesetre Joe lehetett féltékeny. 1967-ben egy kiugrott CIA-ügynök 50 ezer dollárért elmondja Joe-nak a szomorú tényeket, mire a sportoló összeszedi maradék pénzét, kapcsolatait, rábukkannak Sirhanra, aki ideális balfácánnak tűnik. Pár irányított beszélgetés, okosan elhelyezett célzás, és máris megvan a későbbi bűnbak; egy tartalék lövész azért szintén ott tartózkodik a közelben, újságírói fedéssel

A hadiipari lobbi tette:
Bobby eltökélt szándéka volt, hogy elnökként véget vet a négy éve tartó vietnámi háborúnak, ami a túl az veszteségeken túl sok
tízmilliárdos hasznot hozott a haditechnikát előállító cégeknek.

George Wallace és a déli fajvédők szervezték meg:
A
z alabamai George Corley Wallace
támogatóinak kemény magját a radikálisan keresztény-konzervatív déliek alkották, akiktől a rasszizmus sem állt túl távol, s akik a liberális-demokrata Kennedy-családot rettenetesen gyűlölték.

A kubai ügyosztály bosszúja:
A szakértők az eddig ismeretlen fotók vizsgálatával felfedték, hogy a képeken voltak olyanok is, akikkel eddig nem foglalkoztak. Ilyen volt egy alacsony latin férfi is, akiről egy hosszas nyomozással derítették ki, hogy ő David Sanchez Morales, a Castro-ellenes titkos mozgalom miami főhadiszállásának vezető ügynöke. Az eset ezzel nagyon furcsa fordulatot vett, hiszen a CIA ügynö
köket közismerten nem alkalmazták belföldi feladatokra, és egyébként is Morales ekkor hivatalosan Laoszban volt.
Rajta kívül több ügynököt is sikerült azonosítani a fotókon, ám sokan azt hitték, hogy ők is Kennedy biztonsági szolgálatához tartoztak. Az elnökjelölteknek viszont akkoriban még nem járt titkosszolgálati védelem, a jelenlévő CIA ügynököknek biztosan nem volt közük az elnökjelölt védelméhez, főként mivel Morales a kubai invázió bukása miatt gyűlölte a Kennedyeket.
Sullivan szerint Moralesnek mindkét Kennedy-gyilkosságban benne lehetett a keze, az elméletet egyelőre konkrét adatokkal nem tudták alátámasztani, hiszen Morales 1978-ban szívrohamban elhunyt.


* * * * *

De vajon mennyi alapja van magának az emberek befolyásáról szóló elméletnek?Itt van pl. a
reklámpszichológia, melynek célja a piacra szánt termékek ismertetésének és eladásának elősegítése a pszichológiai kutatások eredményeinek felhasználásával. Az ember pszichés funkciói csak abból a célból fontosak a reklámpszichológia számára, hogy miként lehet rajtuk keresztül az egyént fogyasztásra bírni, akár saját rovására is. Alapelve, hogy a reklámozott dolgot valamely alapmotívumhoz kapcsolva ébresszen a termék iránt figyelmet és keltsen iránta olthatatlan vágyat, egyben feloldozást adva az életünket irányító gátak átlépésének vétke alól: pl. a dohányzást hozzárendeli az elegáns élethez, a bátorsághoz és a férfias erőhöz, vagy a csokoládét az evés öröméhez, a szép, vonzó női testhez és az egészséghez.
Az érzékelés, észlelés lélektanából felhasználja a látással, a hallással, a benyomások szerveződésével, az ingerbefogadással és -feldolgozással kapcsolatos, a kognitív pszichológiából és szociálpszichológiából pedig a motivációkkal, az érdeklődés felkeltésével, a döntéshozatallal és a csoportjelenségekkel kapcsolatos eredményeket.
A tudomány és a társadalom az emberek védelmében gátat szab neki, így pl. tilos olyan ingerekkel fogyasztásra bírni embereket, hogy tudattalan úton befolyásolja cselekedeteinket (pl. a moziban a másodpercek törtrészéig felvillantott pattogatott kukoricás képek jelentősen megnövelték az előadás végén a kukoricafogyasztást).

2010. január 22., péntek

vér és homok

"Vannak legendák, melyek vérrel íródnak. Az ember vagy elfogadja a sorsát, vagy sorsa által vész el."

Spartacus az ókori Róma gladiátora és rabszolgája az i.e. 74. és i.e. 71 között zajlott legnagyobb rabszolgafelkelésének fővezére. A szökött gladiátorokból és rabszolgákból álló sereg számos római légiót győzött le több csatában. Ez a harc volt a harmadik rabszolgaháború, avagy a "gladiátorháború".

Sokan csatlakoztak hozzájuk, köztük Jaunus Maximus is, aki nagy hatással volt Spartacusra. A konyhából a késeket és számos egyéb fegyvert, szerezve a Vezúv hegy tetejére menekültek. A lázadókhoz sok rabszolga csatlakozott, és fosztogattak a környéken.

A római szenátus Claudius Glaber praetort küldte Spartacus ellen mintegy 3000, sebtében toborozott katonával. Úgy gondolkodtak, ha kiéheztetik a rabszolgákat, a sereg magától szétszéled. Ám Spartacus megparancsolta embereinek, hogy indákból, növényekből, gallyakból fonjanak tíz kötélhágcsót. Ezeken az éj leple alatt leereszkedtek, megkerülték a Vezúvot, és az ezer rabszolga könnyedén legyőzte a meglepett római sereget.

Spartacus serege még két, ellene küldött római légiót vert meg, aztán letáborozott télire a déli partokon. Nem csak férfiak tartottak velük, hanem nők, gyermekek és öregek is. Tavasszal északra, Gallia felé vonultak. Spartacus el akarta hagyni Itáliát, egyesek szerint meg akarta erősíteni magát a gallok között. Több fölkelő követelte az itáliai hadműveletek folytatását és mintegy 10 ezeren el is szakadtak Spartacustól. A fő seregtől különvált gallok és a germánok vereséget szenvedtek, Spartacus azonban legyőzte az ellene küldött rómaiakat.

Spartacusnak feltehetően nem sikerült átkellnie az Alpokon és bejutni Galliába, ezért délre indult.

Spartacus Alpokon át való törésének másik lehetséges oka, hogy Gallián át egészen Hispániáig meneteljen, hogy ott csatlakozzon Quintus Sertorius felkeléséhez. De vélhetően követői nyomása alatt meggondolta magát, akik talán tovább akartak fosztogatni. Vannak olyan elméletek, hogy a sereggel tartó civilek átkeltek az Alpokon, és visszatértek a hazájukba. A többiek viszont újra dél felé fordultak, majd legyőzték a korabeli Róma leggazdagabb emberének légióit.

I.e. 71-ben a Silarus folyó mellett vívott csatában Spartacus is elesett. A csatában levágta a lovát, mert ez volt a jelmondata: „Győzelem vagy halál”. A csata után a római legionáriusok háromezer római foglyot szabadítottak ki sértetlenül a rabszolgasereg táborából.

A győztes rómaiak hatezer elfogott rabszolgát feszítettek keresztre a Rómából délre vezető Via Appia mentén. A bosszúszomjas Crassus a kereszteken hagyatta a holttesteket, látványukon még éveken keresztül borzadtak a Via Appián haladók. Mintegy ötezer rabszolga a döntő csata után megmenekült a megtorlástól. Északra menekültek, de a Hispániából visszatérő Pompeius megállította és szétverte őket, így ő is részesülhetett a dicsőségből.

Spartacust az vitte a halálba, hogy nem tudott fegyelmet tartani az emberei között. Akik Spartacus trák származását fogadják el, azok szerint vissza akart jutni a hazájába, de a harcosai nem engedték, és rákényszerítették északi győzelmei után az itáliai rablóhadjárat folytatására.

Spartacust a hadtörténet géniuszai között tartják számon, aki olyan háborúban volt sokáig sikeres, amelyet emberanyagban és utánpótlásban számára kedvezőtlen körülmények között vívtak. Már életében legendává vált.

Magáról Spartacusról keveset tudni: a felkelés eseményeit ismertető feljegyzések személyével kapcsolatban gyakran elnagyoltak, vagy ellentmondóak. Több forrás szerint Spartacus eredetileg elfogott trák katona volt (küzdőstílusáról kapta „a trák” nevet, miszerint kerek pajzzsal és rövid karddal vagy tőrrel harcolt).

A római történetírók csak ritkán tették nevét pergamentre, s inkább legendákat terjesztettek róla, seregének rablásairól suttogtak. Bizonyosnak látszik, hogy szabad embernek született, pásztorkodással foglalkozhatott. Becsületes embernek indult, de tönkrement: nem tudta az adót fizetni, s görög gazdája elárvereztette. Aztán beállt katonának, majd valami kihágásért azonban megkorbácsolásra ítélték, megszökött, és rabló lett. Hatalmas teste és okossága vezérré tette a rablók között. Elfogták, s míg társait keresztre feszítették, őt megmentette szép teste: jó pénzért megvásárolták és Lentulus Batiatus iskolájában gladiátorrá képezték ki.

(Az egyik legelterjedtebb elmélet szerint eredetileg valamelyik, a meghódított területeken toborzott római segédcsapatban szolgálhatott. Valószínűsítik, hogy dezertált, elfogták, eladták rabszolgának.)

Amikor ez a gladiátoriskola fellázadt, közönséges csőcselékhad lett volna a gladiátorokból, ha élükre nem áll Spartacus, ki megszervezte és felszaporított a sereget, melyet a rabszolgaság intézményének eltörlésére akart felhasználni. Spartacus forradalma korai volt, ezért nem is sikerülhetett. Fellázadt a rabszolgaság ellen, amikor az ókor gazdasági életének még szükséges volt erre a termelési eszközre.

Plutarkhosz szerint nomád görög volt: „közöttük az első Spartacus volt, egy thrakiai nomád törzsből származó férfi, aki nemcsak nagyon bátor és erős, hanem nehéz sorsához képest feltűnően értelmes és művelt ember is volt, inkább görög, mint nomád.”. Plutarkhosz azt is írja, hogy Spartacus felesége ugyanazon törzsből származott és vele együtt jutott rabszolgasorsra.

Appianosz szerint tráknak született, a római seregben szolgált katonaként, később mégis fogságba esett és eladták rabszolgának.

Florus szerint római katona lett, majd dezertőr és rabló, meg később pedig, erejének köszönhetően gladiátor.

A világirodalom és a filmművészet számtalan alkotása állít emléket alakjának. 1960-ban Kirk Douglas főszereplésével egy nagysikerű, Oscar-díjjal is jutalmazott Hollywood-i produkció készült a Spartacus-legendából. Aram Hacsaturján pedig egy balettet készített a hős történtéből, melynek egyik betétje lett a főcímzenéje a '70-es évek nagysikerű brit sorozatának, az Onedin családnak.

A Starz amerikai tv csatorna elkészített egy nagy költségvetésű sorozatot, amely az ókori történelem egyik leggyakrabban feldolgozott figurájáról, Spartacusról szól. Első blikkre a 300, illetve a Róma című sorozat látványvilágát idézi az előzetes. De végül is nem a történelmi hűség a cél, hanem a közönség elvarázslása.

Vér, erőszak, erotika - mind a legbátrabb fajtából, olyan jelenetekkel, melyeket televíziósoroztban még soha nem láthattunk - szól az ígéret. De logikus is, hiszen a hősről vajmi keveset tudunk, szóval az írók szabadon alakíthatták a figurákat, az eseményeket.

Ebből a produkcóból hiányzik a "nagy sztár", hogy esetleg mentse a menthetőt, ha véletlen a produkció mégse jönne be. A főszereplő Andy Whitfield ausztrál származású színész mellett a női főszereplő a Xena és a Battlestar Galactica (Csillagközi romboló) sztárja, Lucy Lawless. Főszerepben látható még John Hannah skót származású színész, a negatív hős, Batiatus megformálója.

2010. január 20., szerda

Sherlock

Számomra az igazi Sherlock Jeremy Brett - de azt hiszem, erről már írtam.
Ezért is vártam kíváncsian Guy Ritchie Sherlock Holmes című új filmjét, és be kell vallanom, az én tetszésemet maximálisan elnyerte ez a friss krimi-féleség.
Mindenesetre még mindig Mr. Brett az elsőszámú Holmes...

* * * * *

Ritchie filmje a viktoriánus London alvilágába vezeti a nézőt. A 19. század végi város pont olyan, amilyennek elképzeljük - a gazdagok nagyon gazdagok, a nyomorultak pedig a bűzös-sáros sikátorok között tengetik életüket.
Ez egy kosztümös kalandfilm-akciófilm ötvözet, melyben a "ki a gyilkos?" kérdés helyett az első percben felbukkanó tettes üldözése és motivációinak keresése áll a középpontban. Persze a hangsúly a korabeli angol díszleten, valamint a lassított akciójeleneteken van - utóbbiak egyébként remek ritmusúak, jól megkoreografáltak. Az biztos, hogy a Sherlock Holmes egy pontosan megtervezett stúdiófilm, melyet úgy készítettek el, hogy sorozatot kreálhassanak belőle.
Hans Zimmer zenéje nagyon jól illeszkedik a történethez, és London minden zegzugát tökéletes hitelességgel ábrázolja Philippe Rousselot operatőr.

Az újragondolt (zseniális, ám a szabályokkal kicsit sem törődő, bajkeverő, az önvédelem és a közelharc avatott szakértője) Holmes-ot (akiről sokan a mai napig nem hajlandóak elhinni, hogy valójában nem létezett) Robert Downey Jr. alakítja.
"Sherlock Holmes nem tartozott azok közé az emberek közé, akik a testgyakorlást pusztán a testgyakorlás kedvéért végzik. Igaz, hogy a súlycsoportjában hozzá fogható kitűnő ökölvívót nem sokat láttam, és kevesen voltak képesek akkora testi erőkifejtésre, mint ő; de a céltalan testi erőkifejtést energiapocsékolásnak ítélte, és jobbára csak akkor gyűrkőzött neki valaminek, ha hivatásának céljai megkövetelték.”
(Sherlock Holmes emlékiratai)
Habár az átlagembernek nem feltétlenül az jut eszébe elsőként Holmesról, hogy gyanús bűnbarlangokban rendezett bunyókban keresi a kenyérrevalót, a mesterdetektív Doyle fantáziájában sem valami íróasztal mögött elmélkedő nyárspolgár volt. A filmben bohémebb, különcebb ez a Holmes, bár számos ismert vonását azonban sértetlenül őrizték meg, a vaslogikán és a zsenikre jellemző sajátos gondolati következtetéseken át egészen addig, hogy imád hegedűlni.A Jude Law által megformált Watson is remek, és nem kevésbé "frissített". Nem a novellákból megismert, a barátját bálványozó másodhegedűs, hanem karakán, a nyomozó fárasztó elhajlásait gyakran dühös kitörésekkel fogadó kőkemény katonaorvos.
A rendező egy interjúban azt is elmesélte, hogy a film központi eleme Holmes és Watson sajátos kapcsolata: "El akartam távolodni a viktoriánus kor begyöpösödött férfifelfogásától, és sokkal megközelíthetőbbnek akartam ábrázolni őket, olyan fickóknak, akikkel én is szívesen haverkodnék. ... Heteroszexuális párost alkotnak, de néha melegnek tűnnek. Ezek a pasik bizonyos értelemben szerelmesek egymásba, igazi bajtársiasság van köztük."
A film legműködőképesebb részei pont azok a jelenetek, amikor Holmes azon aggódik, hogy szobatársa kiköltözik közös legénylakásukból valamiféle őrült, érthetetlen ötlet végett: elvesz feleségül egy nőt. Szinte vibrálnak azok a képsorok, amelyekben Holmes froclizza Watsont: Robert Downey Jr. és Jude Law ebből a szempontból több, mint működőképes páros.
A filmet jóelőre látens homoerotikus moziként harangozták be, de feleslegesen. Nem mintha a nősülő barátja elköltözése felett bánkódó Downey kutyaszemű pillantásairól ne merülne fel hasonló gondolattársítás a nézőben, de azért ne feledjük, hogy Holmes és Watson sajátos viszonyát már Doyle korában is sokan és előszeretettel boncolgatták. Egyesek még azt sem átallottak felvetni, hogy Watson igazából nem férfi, hanem nő, Sherlock Holmes nagy szerelme…
Watsonnal kemény feladatot kapnak, egy összeesküvést, Lord Blackwood ördögi tervét kell leleplezniük, amely a Brit Birodalom végét jelentené, így szükségük is lesz minden erejükre és képességükre, hogy megoldják a szövevényes problémát. Akkor vesz a történet bizarr fordulatot, amikor az akasztófát túlélő és a másvilágból visszatérő Lord Blackwood (őt Guy Ritchie háziszínésze, Mark Strong játssza) a fekete mágia segítségével, szabadkőműves-rendjének élén világuralomra tör. A Holmes-Watson páros lefüleli, annak rendje és módja szerint elítélik, felakasztják, de az feltámad halottaiból. A számos szópárbaj és verekedés közepette Holmes természetesen e rejtélynek is a végére jár, méghozzá az épülőfélben lévő Tower Bridge tetején, a finálét pedig törvényszerűen követi majd a folytatás Moriarty professzorral.Holmes örök szerelmét, Irene Adlert Rachel McAdams testesíti meg. A kritikusok szinte egybehangzóan a női szerepek elnagyoltságát hangoztatják: mind Holmes imádottja, a szélhámos Irene, mind Watson menyasszonya, Mary Morstan (Kelly Reilly) hiánya aligha tűnne fel bárkinek is, a bő kétórás mozit ugyanis végig Downey és Law párosa viszi a hátán.
Ezzel én nem igen értek egyet, szerintem egy zűrös zseninek pont egy ilyen karakterű nő tudná elcsavarni a fejét.
Azt hozzá kell tennem, hogy a magyar kritikák szinte egybehangzóan szidják a fordítást és a szinkronszínézek munkáját. Mivel az eredeti szöveget nem ismerem, erre nem tudok mit mondani, de sajnálkozva hallom, hiszen ha a magyar filmekre nem is annyira, de a szinkron szövegekre sokáig büszkék voltunk...


A következő tervezett két rész fényében lehet majd alaposabban eldönteni, mennyire volt előtanulmány ez az első darab a teljes szériához. Ritchie pergő, fiatalos és modern tempója mindenesetre jót tett Sherlock Holmesnak, akárcsak a hamisítatlan 19. századi londoni hangulat.
A filmet ugyanakkor elsősorban mégis Downey és Law üdítő kettőse miatt érdemes megnézni.
Guy Stuart Ritchie 1968-ban született angol forgatókönyvíró és filmrendező. A diszlexiás fiút 15 éves korában kicsapták az iskolából - a család tagjai nem egyformán emlékeznek a tanárok haragját kiváltó okra. :)
Gyerekkorában egyébként karatézott, és állítólag fekete öves judós, és barna öves jiu-jitsu-s volt. S mint minden "rendes" angol, rajong a fociért - kedvenc csapata a Chelsea.
Ritchie 1995-ben mutatkozott be első (rövid)filmjével, majd három év múlva vetítették le a világhírt meghozó A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című mozit. Második játékfilmje, a 2000-es Blöff nem kisebb sikereket ért el.
Ebben az évben vezette oltár elé Madonnát, akinek What It Feels Like for a Girl című dalához klippet is rendezett.A híres-hírhedt feleség mellett szinte egy említésre méltó filmet sem készített az ígéretes tehetség, és sokan úgy gondolják, a házasság felbomlása után újra a régi sikereket érheti el a rendező.

2010. január 1., péntek

BÚÉK

Eredetileg más terveim voltak a 2010. esztendő első bejegyzésére, de így alakult:


Ehhez csak annyi megjegyzésem lenne, hogy meglepődtem, mennyire szenvedélyes volt az elnök úr, és még gesztikulációval is kísérte mondandóját.
Számomra szimpatikus, hogy beszélt a fiatalokról és az oktatás fontosságáról.
Az, hogy a választás szóba került, természetes. Véleményem szerint a magyar képtelen politizálás nélkül létezni, szóval ez kikerülhetetlen.
A korrupció említése azonban felbosszantott. Azon kívül, hogy demagógnak tartom, hogy megszűntetését "semmilyen kormány nem tud véghez vinni az emberek, a mi közreműködése nélkül"... "a korrupcióhoz legalább ketten kellenek."
Mert a nagy port kavart korrupciós ügyek elnök urat és körét érintették.
Szerintem ma nagyon úgy néz ki, hogy korrupció az, ami kiderül. De valahogy az az érzésem, hogy még mindig lehetnek nagyobb volumenű csalások. Hiszen a bűnt bűnhődésnek kell követnie. Vagy legalábbis kellene...
Viszont ha megújulás, nem ártana valami design-osabb zakót ölteni - a megfelelő nyakkendővel...

* * * * *

Ilyen zavaros gondolatok arra engedhetnek következtetni, hogy valami eszméletlen buli utáni macskajajos állapotnak következménye, pedig nem.
Egy zajos party után nem emlékezve semmire megpróbálni kijutni a friss levegőre...
Imádom a menekülős játékokat!
Sok sikert!!!