2009. június 30., kedd

Matematika

A magyar államalapítás utáni századokban Magyarország egyenrangú volt Európa vezető nagyhatalmaival. Ugyanakkor egyes kiemelkedő uralkodók egyetemalapítási kísérletei csak évekig vagy évtizedekig mutatkoztak életképesnek, így a magyar értelmiség csak külföldi egyetemeken nevelődött, s akik onnan hazatértek, nem lelhettek megfelelő működési területre.

Nem meglepő, hogy csak a török kiűzését követő és politikai stabilizációt jelentő 18. században jelent meg az első olyan magyar származású tudós, aki nemzetközileg számon tartott önálló matematikai eredményeket ért el.
Segner János András (1704–1777) iskoláit szülővárosában, Pozsonyban, majd Győrött végezte, ezután Jénában szerzett orvosdoktori oklevelet, és rövid debreceni működés után különféle német egyetemeken tanított fizikát, matematikát és kémiát, és ő hívta életre a göttingeni egyetem csillagvizsgáló obszervatóriumát. A meteorológiatörténet őt tekinti a matematikai meteorológia megalapítójának.1755-től haláláig Halleban a fizika, matematika és csillagászat professzora volt. Tagjául választotta a szentpétervári és a berlini, a göttingeni és a londoni tudományos akadémia, ill. társulat. II. Frigyes porosz király kitüntetésekkel halmozta el.
Segner nevét legtöbben a turbina ősének tekinthető Segner-kerékről ismerik.
Emlékét híven őrzi külföldi állomáshelyei mellett Debrecen városa, sőt még a Hold egyik kráterének neve is.

* * * * * * * *

Az igazi fordulatot a 19. század jelentette a két Bolyai színrelépésével.
Bolyai Farkas (1775–1856) régi erdélyi nemesi családba született. Tanulmányait Nagyenyeden, Kolozsvárott kezdte. Életművére rányomja bélyegét az a szerencsés véletlen, hogy 1796-'99 között a göttingeni egyetemen tanulhatott, s itt egy életre szóló barátságot köthetett a nagy Gauss-szal, akivel sokáig levelezésben is állt. Az ezekben az években magába szívott matematikai kultúra és sokoldalú tehetsége lehetővé tette, hogy a marosvásárhelyi református kollégium tanáraként 1804-től kezdve eltöltött évei alatt, a kisvárosi légkörrel, nyomasztó anyagi gondokkal, családi bajokkal küzdve is jelentős önálló matematikai eredményeket érjen el.Az akkori erdélyi viszonyok között ezeknek közzétételére másként nem is gondolhatott, mint hogy tanítványai számára írt, 1832-ben megjelent főiskolai tankönyvébe rejtette őket.
Ebben az évben választotta levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia. A matematika mellett foglalkozott drámaírással, rajzolással, zenével is. Az általa feltalált főző- és fűtőkemence korában nagy népszerűségnek örvendett.
Az "öreg Bolyai"1851-ben, 76 évesen ment nyugdíjba. A következő évben adta ki Kurzer Grundiss (Rövid vázlat) című német nyelvű művét, amelyben összefoglalta főbb matematikai gondolatait és párhuzamot vont fia és Lobacsevszkij munkássága között.
Ezután sokat foglalkozik az elmúlás gondolatával és tudatosan készült rá. Megírta végrendeletét, amelyben „nyolc X alatt sok x-et írt” öreg professzornak titulálta magát.
A temetésén semmi ceremóniát nem kívánt, még harangot sem, de hozzátette: „az oskola csengettyűje szólhatna”.

* * * * * * * *

Bolyai János (1802–1860) Kolozsvárott született és szülőháza ma is látható pár lépésre a város főterétől. már gyermekéveiben kitűnt matematikai tehetségével. Bolyai Farkas fia rendkívüli matematikai tehetsége korán megmutatkozott, különleges nevelést kívánó kiművelésében családja volt az első iskola. Mindvégig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel viseltetett atyja iránt, és levelezéseik tanúsága szerint két nagyszerű tudományos szellem vitatkozott egymással egyben támogatva, segítve egymást.A bécsi Hadmérnöki Akdémiát kitűnő eredménnyel végzett el. 21 éves korában már hadnagy, 22 évesen főhadnagy és 24 éves korában mérnökkari százados lett. Sokoldalú tehetség volt. Virtuóz hegedűsként és nagyszerű vívóként egyaránt jeleskedett. Több tudománytörténeti forrás is mint híres, sőt hírhedt párbajhőst tartja számon, ám ez valószínűleg túlzás.
Tudományos felfedezése (nemeuklideszi geometria) 1832-ben Appendix címen jelent meg. A szakirodalom Bolyai-Lobacsevszkij-féle geometriának nevezi a párhuzamossági axióma tagadásán alapuló geometriákat, az orosz ugyanis Bolyaitól függetlenül jutott ugyanerre a felfedezésre.
Bolyai nagy vágya, hogy a kor leghíresebb matematikusának, Gaussnak a tanítványa legyen, sohasem teljesülhetett. Apja elküldte a matematika fejedelmének az Appendixet, ám a tudós szűkmarkú volt a dicséretekkel, és mint írta, ha megdicsérné Bolyait, akkor önmagát dicsérné, mivel ő is erre a felismerésre jutott, de nem volt bátorsága azt papírra vetni...
A komplex számokról írott műve, a Responsio (1837) sem aratott nagy sikert. Ő határozta meg az álprím számokat. Kortársai nem értették és nem tudták felbecsülni a zseni igazi nagyságát. Mint a legtöbb géniusz, végtelenül magányos maradt.
1833-ban betegen kérte nyugdíjazását (valószínűleg maláriában szenvedett), amit azzal a kikötéssel kapott meg, hogy bármikor visszatérhet munkájához.
1846-ban Marosvásárhelyen telepedett le, ahol teljesen visszavonultan élt, sajnos a tudománytól is.
Csak évekkel a két Bolyai halála után figyelt fel a külföld német és francia tudósok közvetítésével. 1867-ben megjelent az Appendix franciául, s az azt követő évtizedekben tartalmát a 19. századi matematika egyik legfényesebb eredményének kezdték tekinteni.

* * * * * * * *

Az első magyar egyetemi tanár, akinek matematikai felfedezései már életében elnyerték a nemzetközi elismerést, Hunyadi Jenő (1838–1889) volt. Eredményeit sokan használták fel és fejlesztették tovább, még az utóbbi évtizedekben is sikerült érdekes műszaki alkalmazásaikra rátalálni.

* * * * * * * *

Ugyancsak a budapesti Műegyetem professzora volt a rendkívül sokoldalú, nagy hatású Kőnig Gyula (1849–1913). Munkásságának legmaradandóbb része kétségkívül halmazelméleti eredményeiben található. Az újat megragadni képes egyéniségére jellemzõ módon igen hamar bekapcsolódott a Georg Cantor kidolgozta halmazelmélet továbbfejlesztésébe. A Kőnig-féle egyenlőtlenséget 1904-ben mutatta be a nemzetközi matematikai kongresszuson. Előadása egy ideig matematikai világszenzáció hatását keltette.Jelentősek és tartós visszhangot váltottak ki a matematikai logika, az algebra, a számelmélet, az analízis, s különösen a parciális differenciálegyenletek elmélete terén elért eredményei.
Ő indította el a Bolyai-kultuszt.

* * * * * * * *

Bár a budapesti Műegyetem professzorai már a 19. század második felében nemzetközi hírű matematikai sikereket értek el, a tudományegyetemek közül az akkoriban alapított kolozsvári vált fontos matematikai centrummá.
Professzorai közül Farkas Gyula (1847–1930) elsősorban az elméleti mechanikának volt ugyan a művelője, de néhány fiatalkori matematikai eredménye nélkülözhetetlennek mutatkozott a napjainkban felvirágzott lineáris programozás egyik módszerének alapvetésében.

* * * * * * * *

Vályi Gyula (1855–1913) egyetemi tanulmányait a kolozsvári és a berlini tudományos egyetemen végezte, majd a kolozsvári egyetemen tanított. A Magyar Tudományos Akadémia 1891-ben levelező taggá választotta. Viszonylag keveset publikált (bár külföldi szaklapokba is), s így hatása inkább igen gondosan kidolgozott előadásain át mutatkozott meg. Néhány vizsgálata jelentős visszhangra talált; közöttük a parciális differenciálegyenletek elmélete és a variációszámítás körébe vágó tanulmánya kiemelkedő.

* * * * * * * *

A sajátos egyéniség, Geőcze Zoárd (1873–1916) már egészen fiatalon bekapcsolódott a századforduló táján élenjáró francia valós függvénytani iskola munkásságába, de nehézkesen megfogalmazott kéziratai sem itthon, sem külföldön nem leltek tartalmukhoz méltó visszhangra.Így életét vidéki, majd budapesti középiskolák tanáraként töltötte el, s csak a fronton szerzett betegségéből eredő sajnálatosan korai halála után évtizedekkel derült ki, hogy a felszínszámítás modern elméletének megalapozóját vesztettük el vele. A harmincas évektől kezdve megjelent monográfiák külön fejezeteket szentelnek eredményeinek.

* * * * * * * *

A Budapesti Tudományegyetem első jelentős matematikai eredményeket produkáló professzora Beke (Beck) Manó (1862–1946) volt, Beke József hídépítő bátyja. Tanulmányait Pápán kezdte, majd a budapesti tudományegyetmen 1883-ban matematika-fizikaszakos tanári oklevelet szerzett. Az V. ker. állami Főreáliskolában lett matematika tanár, majd a budapesti tudományegyetem tanára (1900–'22).
A Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt elmozdították állásából, megfosztották akadémiai levelező tagságától, majd 1922-ben nyugdíjazták.
1945 után visszanyerte akadémiai levelező tagságát.
Matematikai, tanügyi, pedagógiai és természettudományi értekezéseket és tankönyveket írt. A nők közép- és felsőfokú tanulmányainak egyik előharcosa volt.; elsősorban a differenciálegyenletek elméletében közölt dolgozatai jelentenek maradandó értéket, de a matematikaoktatás megjavítására irányuló, a matematika népszerűsítésére is kiterjedő munkássága is kiemelkedő.

* * * * * * * *

A Budapesti Műegyetem kiemelkedő matematikaprofesszora volt Kürschák József (1864–1933). Pályája elején Debreceni Fazekas Gimnáziumban tanított. Őt tekintjük a modern algebra egyik legnagyobb alakjának nemzetközi összehasonlításban is. Legjelentősebb eredményének az algebrai testek értékeléselméletének bevezetését tartják. A matematika tanításában is jelentős érdemeket szerzett. Az Eötvös- (ma Kürschák-) versenyek 1894–1928 közti anyagát a Matematikai versenytételek (1929) c. könyvben gyűjtötte össze. Fekete Mihállyal együtt a fiatal Neumann János tanításával is foglalkozott.

* * * * * * * *

Az ún. algebrai számelmélet középponti szerepet játszott Bauer Mihály (1874–1945) munkásságában. A pesti kereskedő magániskolát tartott fenn, ahol számtant tanított.
Egyetlen munkája 1832-ben jelent meg Die Kunst mit wenig Ziffern gut zu rechnen címmel.

* * * * * * * *

Szintén a budapesti Műszaki Egyetemen tanított Jordán Károly (1871–1959), a regényes életútú tudós, aki egyetemi tanulmányait Párizsban, Zürichben, Manchesterben és Genfben végezte. A svájci egyetemen tanársegédként kezdett dolgozni, majd magántanár és kémiai doktor lett. Hazajövetele után a budapesti egyetemen tanult matematikát, csillagászatot és földrengéstant. 1906-ban a Földrengés Számláló Intézet igazgatója lett. 1920-tól a Közgazdasági Egyetemen tanított. 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
Ő volt az első hazai kutató, aki önálló eredményeket ért el a valószínűségszámításban és a matematikai statisztikában. A hegymászással svájcban töltött évei alatt kezdett el foglalkozni, majd hazatérése után jelentős eredményeket ért el a Magas-Tátra csúcsainak meghódításában. 1899-ben a francia Lavallée Mártával, későbbi feleségével elsőként mászta meg az Omladék-völgy egyik legszebb csúcsát, amelyet azóta neveznek Márta-csúcsnak (Zlobova, 2433 méter).
1900-ban a szepesi Öt-tótól indulva utat nyitott a lomnici-csúcsra; a bejárt útvonalat azóta Jordán-útnak nevezik. Ugyancsak nevét viseli a Fecske-toronytól a Lomnici-csúcsig húzódó gerinc középső hegyes tornya, a Jordán-csúcs, a mellette levő gerincnyiladék, a Jordán-rés, valamint egy kis sziklaorom, a Jordán-torony.
A kerékpáros túrázást is kedvelte. Egyetemi évei alatt bejárta Nyugat-Európát, Spanyolországtól Skandináviáig 32 000 km-t kerékpározott.
1902-ben vezetésével indult a Pál-völgyi kőfejtő akkor ismert három barlangjának kutatása. Jelentős része volt a két évvel később megtalált Pál-völgyi-barlang bejárásában, nevét viseli a barlang egy nehéz szakasza, a Jordán-fal.
Szervezett expedíciót a Tapolcai-tavasbarlanghoz, a Révi-vizesbarlanghoz, a Hévízi-tóhoz, az Alsó-hegy zsombolyaihoz. Ezeken kívül számos, főként technikai nehézségek miatt feltáratlan barlang első "bemászását"" végezte el.

* * * * * * * *

A 19. század nyolcvanas-kilencvenes éveiben született tudósok csoportja nagyon népes, és munkásságuk meghatározó.
Riesz Frigyes (1880–1956) a magyar matematika történetének egyik legkiemelkedőbb alakja, aki nem meghonosított tudományágakat, hanem megteremtette őket. Első világsikert jelentő felfedezése az 1907-es Riesz–Fischer-tétel. A 20. század tízes éveiben már a kolozsvári egyetem professzora, majd munkásságát 1920-tól Szegeden folytatta a trianoni békeszerződés miatt. Nem kis része volt abban, hogy a két háború között Szegeden virágzó matematikai centrum alakult ki. 1946-ban a budapesti Tudományegyetemre kap meghívást.
Egy élet legfontosabb eredményeit foglalja össze Szõkefalvi-Nagy Bélával közösen írt Leçons d'analyse fonctionnelle című, 1953-ban megjelent monográfiájában, amelyet számos más nyelvre is lefordítottak.

* * * * * * * *

A pécsi születésű Fejér (Weisz) Lipót (1880–1959) tanulmányai után szintén először a kolozsvári egyetemen lett professzor, de rövid idő múlva a budapesti tudományegyetemre kapott meghívást, aminek első világhírű matematikatanára lett, és csaknem fél évszázadon át kiválóbbnál kiválóbb tanítványok tucatjait nevelte fel.A világhírt már egyetemi hallgató korában kiérdemelte. Munkássága a matematika számos területén meghatározó jelentőségű, fő kutatási területei: a Fourier-sorok elmélete, az interpoláció- és a függvényelmélet. A róla elnevezett Fejér-tétel a Fourier-sorok összegezhetőségére vonatkozik.Körülötte alakult ki a világhírű Fejér-iskola, ami nemcsak tudományos felkészültségének köszönhető. Fejér Lipót páratlanul szuggesztív egyénisége, a problémákat minden oldalról alaposan elemző munkamódszere olyan mély hatást gyakorolt környezetére, hogy a két világháború közötti időszakban a budapesti tudományegyetemen a matematika jóformán egyet jelentett Fejér kutatási területével. Hatása alól azok sem tudták magukat kivonni, akik végül más irányban haladtak tovább.

* * * * * * * *

Riesz Frigyessel együtt Kolozsvárról került Szegedre, s vele együttmûködve alapította meg a szegedi matematikai iskolát Haar Alfréd (1885–1933), aki szintén az analízis területét művelte. Korai munkái az ortogonális függvényrendszerek elméletéhez kapcsolódnak, figyelme később a variációszámítás felé fordult, s ebben klasszikussá vált segédeszközöket fedezett fel.Nevét több matematikai fogalom viseli, például a Haar-féle mérték.

* * * * * * * *

Kolozsvár és Szeged volt a működési területe Szõkefalvi-Nagy Gyulának (1887–1953) is, aki elsősorban a geometria különböző ágaiban ért el jelentős eredményeket.

* * * * * * * *

A Budapesti Műszaki Egyetemen tanított Szűcs Adolf (1884–1945), a variációszámítás eredményes művelője, valamint Kőnig Dénes (1883–1944), Kőnig Gyula fia, aki a gráfelméletnek volt az első hazai művelője.

* * * * * * * *

A 20. század első felében több tudós nem talált itthon munkaterületet, és vagy tanulmányai után közvetlenül, vagy rövidebb-hosszabb itthoni mûködés után külföldre távozott, mint pl. Kármán Tódor (1881–1963), akinek fő munkaterülete a hidro- és aerodinamika, és a parciális differenciálegyenletek numerikus integrálása.

* * * * * * * *

Dienes Pál (1882–1952) középiskolai munkássága után 1919-ben nyert volna debreceni egyetemi tanári kinevezést, de a Tanácsköztársaság bukása után baloldali magatartása miatt el kellett hagynia az országot, s Angliában telepedett le.

* * * * * * * *

Az analitikus függvények s mindenekelőtt a hatványsorok elméletének volt kiváló művelője, Pólya György (1887–1985) korán külföldre távozott és Svájcban, majd az Amerikai Egyesült Államokban működött. Az analízis több területén, főként a komplex függvénytanban, valamint a valószínűségszámításban elért számottevő eredményei mellett a legnagyobb hatást a matematika tanulását és oktatását elősegítő könyvei gyakorolták.
Az analízis sok fejezetét teljesen egyedülálló módon, feladatkitűzés formájában feldolgozó, Szegő Gáborral közös könyve fogalommá vált, s ugyancsak lenyűgözőek a matematikai heurisztikáról írott végtelenül szellemes könyvei. Ezeket mindenkinek ismernie kell, aki matematikát oktat, akár az általános iskolában, akár az egyetemen.

* * * * * * * *

Fekete (Schwarcz) Mihály (1886–1957) itthon töltött nehéz évek, többszöri mellőztetés után 1928-tól a jeruzsálemi egyetem tanára lett. Főként a hatványsorok elméletét művelte eredményesen, de nevezetes sok további sorelméleti eredménye is.

* * * * * * * * *

Az e generációból külföldre szakadt magyar matematikusok közül Riesz Marcell (1886–1969) futotta be a legfényesebb pályát. Bátyjával, Riesz Frigyessel együtt még egyetemi hallgató korában részt vett az 1908-ban tartott nemzetközi matematikai kongresszuson, s itt megismerkedett Mittag-Leffler svéd professzorral. Ismeretségükbõl 1911-ben Svédországbeli meghívás jött létre, amelynek eredményeképpen Riesz Marcell végleg Svédországban maradt, és ott kiváló tanítványok sorát nevelte fel. Túlzás nélkül elmondható, hogy századunk második felének legkiválóbb svéd matematikusai valamennyien az ő tanítványai. Munkásságát néhány fizikai tárgyú dolgozaton kívül teljesen az analízis különböző fejezeteinek szentelte.

* * * * * * * *

Az 1890-es években születettek között meg kell említeni Egerváry Jenő nevét (1891–1958). Vizsgálatainak gerincét a matematikai fizika és a műszaki tudományok különféle problémáiban fellépő differenciálegyenletek megoldási módszerei jelentették, és mátrixelméleti munkássága is jelentős. Kőnig Dénes egy gráfelméleti tételének mátrixszámítási módszerekkel történõ bizonyítása volt a kiindulópontja annak az eljárásnak, amely azóta számos közgazdasági probléma megoldásában vált alapvetővé, s a nemzetközi irodalomban a “magyar módszer” nevet viseli.

* * * * * * * * *

Alexits György (1899–1978) nehéz pályakezdés, polgári, majd középiskolai tanári működés után ötvenéves korában kapott katedrát. Utolsó három évtizedét azonban fáradhatatlan s igen intenzív alkotó munka jellemezte. A nagy alkotó periódust teljesen az ortogonális függvényrendszerek szerinti sorfejtések elméletének szentelte. Ő is kiváló tanítványok egész sorát nevelte fel.

* * * * * * * *

Kerékjártó Béla (1898–1946) Szegeden, majd a budapesti Tudományegyetemen volt professzor. Munkássága teljes egészében a topológia területére esik.

* * * * * * * *

E generációban megjelentek már Fejér Lipót tanítványai. Némelyikük élete végéig várt hiába a felsőoktatásban való elhelyezkedés lehetőségére, mint Sidon Simon (1892–1941) vagy Csillag Pál (1896–1944), mások külföldre távoztak, mint Radó Tibor (1895–1967) vagy Szász Ottó (1899–1952).

* * * * * * * *

A külföldön működők közül említést érdemel Szegő Gábor (1895–1985), aki Németországban, majd az USÁ-ban tevékenykedett.

* * * * * * * *

Rédei László (1900–1981) a szegedi matematikai centrum tagjai között az algebrai kutatásokat képviselte. Hatása tanítványaira rendkívül erős volt, s nagymértékben neki köszönhető, hogy ma hazánk az absztrakt algebrai kutatások egyik elismert gócpontja.

* * * * * * * *

A 20. században születettek névsorában az a világnagyság áll az első helyen, aki sokoldalúságával, páratlan alkotóerejével a 20. század valamennyi matematikusát beleszámítva is a legjelentősebb tudósok között állt.
Neumann János (1903–1957) bankigazgató édesapja 1913-ban nemesi címet kapott, és felvette a margittai előnevet, így a család minden tagja jogosulttá vált ezen előnév használatára.
A Neumann család ingergazdag szellemi légkört teremtett a gyermekeik számára, akik már fiatalon németül és franciául is tanultak nevelőnőiktől. A hazai szellemi elit prominens képviselői is tiszteletüket tették Neumannéknál.
János már korán kortársait jóval meghaladó képességekről tett tanúbizonyságot. Öt nyelven beszélt, emlékezőtehetsége szinte fotografikus volt, és fejszámolásban is rendkívüli eredményeket mutatott fel. Ez utóbbi képessége felnőttkorában szinte védjegyévé vált. Legenda járt arról, hogy a korai elektronikus számológépek számításait ő maga ellenőrizte fejben a gépekével azonos sebességgel.
A budapesti Tudományegyetem elvégzése közben Berlinben is tartózkodott, ahol pl. Albert Einstein előadásait is hallgatta. Vegyészmérnöki diplomáját Zürichben, matematikai doktoriját Budapesten szerezte meg.1930-ban meghívták vendégprofesszornak Princetonba. Hamarosan az ottani egyetem professzora lett ott, ahol a világ legkiválóbb tudósai gyűltek össze.
A II. világháború idején addigi tevékenysége mellett ő is bekapcsolódott a haditechnikai kutatásokba. Rendszeresen járt Los Alamos-ba, ahol részt vett az első atombomba megépítésével kapcsolatos titkos programban.
Az 1930-as évek végétől érdeklődése egyre jobban az alkalmazott matematikai problémák felé fordult.
1954-ben megkapta az Egyesült Államok Érdemrendjét, az informatikai forradalom útjára indításáért. A következő évben a legmagasabb szintű kormánymegbizatással az öttagú Atomeneria Bizottság tagja let.
Tudományos pályafutása kezdetén behatóan foglalkozott kvantumelmélettel, halmazelmélettel és matematikai logikával. Az ő nevéhez fűződik a játékelmélet megteremtése is. Az elméletet az USA nemzeti kártyajátéka, a póker elsajátítása, a játék általános elmélete alapján fogalmazták meg. A koreai háború idején például ennek az elméletnek a kiértékelése volt az oka, hogy az USA nem támadta meg Kínát.
Szerkesztője volt az Annals of Mathematics és a Compositio Mathematica című tudományos folyóiratoknak. Számos tudományos akadémia és társaság választotta tagjának, illetve díszdoktorának. Foglalkozott tudománypolitikai kérdésekkel is.
Az elektronikus számítógépek logikai tervezésében kiemelkedő érdemeket szerzett. Ennek alapvető gondolatait – a kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasítás rendszer – Neumann-elvekként emlegetjük. Ő irányította az EDVAC – az első olyan számítógép, amely a memóriában tárolja a programot is – megépítését 1944-ben, amelyet 8 év múlva helyeztek üzembe. Ennek a számítógépnek a terve és az ő továbbfejlesztett elmélete alapján készülnek a mai számítógépek is.
1955-ben egy orvosi vizsgálat alkalmával csontrákra utaló elváltozást találtak a nyakában, amely feltehetőleg a korábban diagnosztizált prosztatarák áttéte volt. A következő év elején állapota tovább romlott, és tolószékbe kényszerült. Még ebben az évben kórházba került, melyet korai haláláig már nem hagyhatott el.
Nevét magyarországi iskolák és utcanevek mellett egy holdkráter is őrzi.
A Financial Times 2000-ben a 20. század emberének kiáltotta ki.

* * * * * * * *

Kalmár László (1905–1976) páratlanul sokoldalú matematikus volt, aki a matematikának szinte minden területén folyamatosan tájékozódott a legújabb irányzatokról. Munkásságában az ötvenes évekig a matematikai logika kérdései dominálnak; elsősorban az ún. eldöntésprobléma foglalkoztatta, valamint azok a tételek, amelyek az axiomatikus módszer korlátaira mutatnak rá. A számítógépek megjelenése után széles körű matematikai logikai kultúráját főként a számítógép-tudomány alapvető kérdéseinek szolgálatába állította. Országszerte mesterének vallja őt a hazai számítástudomány minden hazai művelője.

* * * * * * * *

Kalmár érdeklődési körével sok közös vonást mutat Péter Rózsa (1905–1977), listám egyetlen női tagjának kutatási területe. Kalmárhoz hasonlít abban is, hogy utolsó éveiben őt is szakterületének számítógép-tudományi alkalmazásai foglalkoztatták, bár az ő pályája kevésbé volt olajozott.
A matematikai logika, ezen belül a rekurzív függvények elméletének megteremtőjeként tartjuk számon. A matematika népszerűsítését szolgáló Játék a végtelennel c. könyvét számtalan nyelvre fordították le.


* * * * * * * *

A debreceni tudományegyetem első kiemelkedő matematikaprofesszora Varga Ottó (1909–1969) volt. Tanulmányait Prágában végezte, s ennek köszönhető, hogy hazánkban a modern differenciálgeometriát honosította meg.

* * * * * * * *

A budapesti tudományegyetemen volt matematikusok generációinak nevelõje Szász Pál (1901–1978). Munkássága kisebb részben a Fejér-iskola témáihoz, zömében azonban a Bolyai–Lobacsevszkij-féle geometria megalapozásának kérdéseihez kapcsolódik.

* * * * * * * *

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem a felszabadulást követõ negyedszázad folyamán elsőrangú matematikai centrummá vált.
Turán Pál (1910–1976) három fő területe az analízis, a számelmélet és a gráfelmélet volt. Számtalan nagyszerű munkája közül talán az approximációelmélet terén alkotott a legtöbbet.

* * * * * * * *

Hajós György (1912–1972) legnagyobb alkotása a híres Minkowski-sejtés bebizonyítása.

* * * * * * * *

Rényi Alfréd (1921–1970) sajnálatosan rövid életében hihetetlen munkabírással, páratlan alkotóerővel, imponáló sokoldalúsággal gyarapította a matematika számos fejezetét. Munkássága kiterjedt az analízis több ágára, fõként a kombinatorikára, a gráfelméletre, a számelméletre és a valószínűségszámításra. Mint tanár, kiváló tanítványok tucatjait indította útnak.
* * * * * * * *

Bár az összegzést lehetne még folytatni, mégis azt hiszem, napjainkra az az elterjedt nézet, hogy a matematikával kapcsolatos fejlesztések/felfedezések inkább a távol-kelethez köthetőek. Mint pl. Kínához...

video

2009. június 10., szerda

"... ország őrizője..."

Amikor pár hónapja hallottam a hírekben, hogy magyar terroristák (!) merényletet kíséreltek meg Bolíviában, igencsak meglepődtem.
Azt én tényként kezelem, hogy a magyar katonák mindig helyt álltak a világban, de ebben az esetben nehéz tisztán látni - ugyebár. Mindenesetre ha édesanya lennék (mint ahogy nem vagyok), soha nem tudnék megbocsátani annak az embernek, aki ki tudja, milyen gondolatokat ültetve agyába-szívébe a biztos halálba idegen földre viszi fiatal, az élet előtt álló fiamat...

Szóval ilyemi gondolatok kavarogtak bennem, amikor elkeztem azon meditálni, a nyilvánvaló elfogultság mellett mit is tudok a magyar katonákról.

* * * * * * * *

Lél (Lehel) (?–955), Árpád dédunokája, Tas fia, a kalandozó magyar hadak egyik vezére. Méltóságjelvénye a kürt volt.
Lél az augsburgi csatában a nyitrai kabarok élén vett részt. A fővezér Bulcsú harka volt. A csata a magyarok vereségével végződött, ami nem volt megsemmisítő, a németek az utána következő évtizedekben nem indítottak támadást Magyarország ellen. Elfogták viszont a sereg három vezérét, akiket I. Henrik bajor herceg Regensburgban felakasztatott.Lehel vezérhez és kürtjéhez az ország egyik legszebb mondája kötődik, legkorábbi ma is ismert leírás a Képes Krónikából ered. Ám itt Konrád volt az ellenfél csapatainak vezetője, akit Lél kürtjével fejbe vágva küldte át a másvilágra.
A Lehel kürtjének mondott jeladó eszközt jelenleg a jászberényi Jász Múzeumban őrzik.

* * * * * * * *

A 10. században élt Botond vitéz a vezérek korának egyik legendás alakja. 907-ben a nemzet őt, Lélt és Bulcsút választotta az ifjú Zsolt vezér gyámjává. Ők hárman teljes győzelmet arattak az országba rontott németek hadain. A hagyomány szerint mikor meghallotta másik két társának a 955-ös augsburgi csatában szenvedett vereségét, a győztesekre rontott, elvette zsákmányuk nagyobb részét, német foglyait pedig levágatta.
Mondáinkban állítják, 960-ban Bizánc alatt a két hadsereg szeme láttára páros viadalban földhöz vágta a görög óriást, az érckapun pedig roppant lyukat ütött buzogányával.A néphagyomány szerint Magyarországon halt meg, és a verőcei Migazzi-kastély áll sírja felett.

* * * * * * * *

Búvár Kund, jobban mondva Zothmund (11. század) lovag I. András seregének egyik katonája volt, amúgy nagyon keveset lehet tudni róla. Kiléte tulajdon képpen a mai napig vitatott.
1051-ben III. Henrik német-római császár, a "teutonok királya" megtámadta Magyarországot. Hosszan ostromolta Pozsonyt, de amikor hajóhada elsüllyedt, kénytelen volt visszavonulni.A Képes Króniaka leírása szerint Zotmund éjjel, víz alatt úszva a hajók alá merült, és azokat megfúrta. Mivel a katonák élelme és fegyverei az elsüllyesztett hajókon voltak, a német sereg kénytelen volt visszafordulni.

* * * * * * * *

Toldi Miklós (1318-1390) bihari birtokos nemes, alakját mint legendásan erős vitézemberét őrizte meg a néphagyomány - no és Arany János révén az irodalom is.
Személyét sokáig fiktívnek tartották, mivel életéről kevés adat maradt fent. Ám okleveleink arról tanuskodnak, hogy Károly Róbert és I. Lajos korában valóban élt Toldi György és Toldi Miklós. A testvérek "fészkének" mindig is Nógrádot tartották. Miklóst 1354-ben mint pozsony vármegyei alispánt és várnagyot, 1383-ban mint Szabolcs vármegye főispánját említik.
Zsoldosvezérként vett részt Nagy Lajos király itáliai hadjárataiban.
1359-ben ura megbízásából Firenzéből két oroszlánkölyköt kellett elhoznia.
Mivel fivére egyik vitézét megölte, menekülnie kellett otthonról.
Az utódok Erdélybe szakadtak, és az ág 1856-ban halt ki.

* * * * * * * *

Kamonyai (Kemény) Simon (?–1442) katona, Hunyadi János familiárisa.
A szebeni csatában halt hősi halált, amikor Hunyadival páncélt cserélve magára csalta az ellenséget. A török sereget vezető Mezid bég parancsba adta Hunyadi megölését, részletesen ismertetve a páncélját és fegyverzetét. Így a páncélcserével csata folyamán Hunyadi tudta irányítani a sereget.

* * * * * * * *

Dugovics Titusz (?–1456) Hunyadi János szerb (?) katonája, hősi várvédő.A nándorfehérvári csatában mivel másképpen nem tudta megakadályozni a török zászló kitűzését a várfokra, a török zászlótartó katonát magával rántva hősi halált halt. S míg nálunk ismeretlen a zászlótartó török katona, úgy Törökországban úgy tartják, hogy a török áldozta fel magát. Dugovics legnagyobb kultusza Nagysimonyban van, az ott élők úgy tartják, az ő falujukban született a hős.

* * * * * * * *

Kinizsi Pál
(1431?–1494) hadvezér, mondai alakká vált hős.
Apja a hagyomány szerint egy Bihar vármegyei molnár, de ez mindössze legenda. A Kinizsiek szerb eredetűek. Pál apja már harcolt Hunyadi János alatt a törökök ellen.
A morvaországi hadjáratban már alvezér, 1472-ben hűségéért kapta a rendkívül frekventált helyen álló Vázsony várát, a hozzá tartozó birtokokkal. A várat felfejlesztette, pálosokat telepített a mezővárossá lett Vázsonyba. 1480 körül vette feleségül Magyar Benignát. Első nagy győzelmét Báthory Istvánnal 1479-ben a Kenyérmezei csatában aratta. Mátyás király a déli végek védelmével bízta meg, kinek halála után nem a Hunyadi örökös, hanem Ulászló mellé állt.
1492-ben megsemmisítette a szétzüllött fekete sereget.
Élete végén ismét a török ellen harcolt. 1494-ben Nándorfehérvárnál az áruló katonákat, akik pénzért akarták az erősséget átadni, iszonyú kínzások közepette végeztette ki.
Szendrő ostrománál halt meg.A Nagyvázsonyban álló vár kápolnájában látható az őt ábrázoló faragott szarkofágja, amelyben holttestét az általa alapított pálos kolostorban helyezték el. 1708-ban feldúlták sírját, ám az eltávolított tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek.

* * * * * * * *

Ruszkai báró Dobó István (1502?–1572) 1548-tól annak az egri várnak a várnagya, amely kapitánysága alatt lett megerősítve.
1551
-ben Dobót és két testvérét I. Ferninánd király Tegenyei Tamás szomszédjuk ellen elkövetett korábbi erőszakoskodásuk miatt fő- és jószágvesztére ítélte, ami az ostrom idején is érvényben volt.Az 1552. évi török ostrom tette ismertté Dobó István nevét, amikor mintegy 2000 katonával megvédte a 40 ezer fős ostromló törökök ellen a várat. A harcban megsérült Dobó és a várvédők hőstettét Tinódi Lantos Sebestyén két históriás énekben is megörökítette, a király pedig bárói rangra emelte.
1556-ban az erdélyi országgyűlés elhatározta, hogy visszahívja Izabella királynét. Dobó több mint tíz hónapig védte Szamosújvárat, de mivel Ferdinándtól nem jött segítség, kénytelen volt feladni a várat. Izabella a megígért szabad elvonulás ellenére bebörtönözte Szamosújváron, ahonnan az egri hős 1557-ben megszökött.
Az 1560-as évekre az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett. És nem véletlenül. :) Dobó (és valószínűleg egész családja) fukarsága, pénzsóvársága közmondásos volt. Ha a helyzet úgy kívánta, a gazdálkodással és kereskedelemmel foglalkozó Dobó testvérek könyörtelenül elbántak konkurenseikkel, hogy új birtokokat szerezzenek. Dobó gyakran a királyi vámhelyek megkerülésével szállította ki áruit.
A Tegenyei-ügy Dobó egész életét végigkísérte, 1568-ban Pozsonyban le is tartóztatták emiatt, de megszökött és a lévai várba menekült. 1569-ben Dobót a pozsonyi országgyűlésre csalták, elfogták és felségárulás gyanújával börtönbe zárták. Élete utolsó éveit fogságban töltötte a pozsonyi várban.
1572
-ben szabadulásakor egészsége már erősen megromlott. Visszatért szerednyei várába, ahol hamarosan elhunyt.
Márvány reneszánsz szarkofágját fia készítette, melyet az egri Dobó István Vármúzeumban őriznek. A fedlap igen kalandos úton került Egerbe, amit Mikszáth Kálmán is megemlít a Különös házasság című regényében. Dobóruszkai nyughelye ma a felvidéki magyarok egyik történelmi zarándokhelye. November második vagy harmadik hétvégéjén a helységben rendezik a Dobó István Emléknapokat.

* * * * * * * *

Baksaházi Baksa Márkról igen szegényes adatok állnak csak rendelkezésre. Annyi azonban bizonyos, hogy 1598-ban a győri vár ostrománál török kelevéz fúródott a jobb szemébe, aminek hegye a tarkóján jött ki. Márkus azonban nemcsak hogy túlélte a sérülést, de újra kardot kötött, hogy ismét a török ellen vonuljon.Európa szerte híres koponyájárül rézmetszetek sokasága készült, történetét versekbe foglalták.
Az alábbiról nem tudni, valós disputa ihlette-e, mindenesetre úgy tűnik, hogy a Virtus vulnere viret (Sebtől díszlik a vitézség) nagyon is magyar katonákra illő mondat lehetett. Vargha Gyula Torstenson lakomája című versében a véd tisztek azon csúfolódnak, mennyi őszhajú magyar tiszt ül köreikben, márpedig igazi vitéz fiatalon a csatában leli halálát. Kemény János válaszul a svédek ezredesét könyvtárába vezeti, s egy könyvet nyit ki neki.

Segerskjöld a könyvbe pillant
Ott lefestve képben egy magyar vitéz,
Jobb szemébe szúrva roppant
Nagy hegyes nyárs, hosszú török kelevéz;

Tarkóján félrőfre áll ki,

Szörnyű szúrás, látja bárki,

Ily döfésbe a halandó kelevéz.

"Olvasd, bajtárs!" Az meg olvas:

"Baksa Márkus, híres magyar kapitány.

Így veré át gyilkoló vas,

Szemén ment be s hátul jött ki a nyakán;
De a döfést hiheverte
S a törököt verten verte

Azután is, még sokáig, száz csatán.


"Mért van köztünk öreg ember?

Bajtárs uram, itt van rá a felelet:
Én hallgattam türelemmel,

Német írja s az nekünk nem hízeleg.

Ha mi olyan könnyen halnánk,

Kihalt volna rég a fajtánk,

Annyi vérünk öntözé már a röget."


* * *


A világ legöregebb katonája címre is egy magyar huszár a legesélyesebb, név szerint Skultéty László (1735-1831), aki 81 évet szolgált a Habsburg-birodalom hadseregében. A felvidéki brusini születésű katona 15 esztendősen már huszárezredben szolgált, 1756-1815-ig a korszak valamennyi háborújában harcolt.
Bátor katona volt, kevés hadi sérüléseiből a porosz háborúban szerezett párat.
1778-ban léptették elő tizedessé, ami azt jelenti, hogy 28 évig közhuszárként szolgált. 1789-ben a török ellen vívott belgrádi csatában bátorságáért az ezred zászlótartójának (kornétás) tették meg.
Amikor 1828-ban I. Ferenc megszemlélte az ezredet, feltűnt neki az alakulat agg zászlótartója. Szóba elegyedett vele, s mikor megtudta, hogy immáron 75 éve szolgál, elrendelte, hogy Skultétyt a legcsekélyebb szolgálat alól is mentesítsék. Ám Skultéty visszautasította a kinevezést, mert a zászlót - ahogy mondotta - nem lehet otthagyni.
Az öreg huszár három év múlva húnyt el.

* * *

És pár szó a zászlóról.
Habár hasonló szimbólumokat már a legelső civilizációk is használtak, modern megjelenésének körülményei a mai napig vita tárgyát képezi. A középkorban zászlókat leginkább a vezetők megkülönböztetésére használtak.
A 17. század végétől a lovagok helyét egyre inkább átvették a szervezett hadseregek, és a zászlók már nem csak a nemzetiséget, hanem a csapatot is jelölték. Innéttől a zászló megszerzése egyett jelentett a győzelemmel. Mivel nagyon sok gondot okozott a zászlóvivőnek, ezért az első világháború óta csak ünnepi alkalmakkor használják.
Magyarország nemzeti színei (piros-fehér-zöld) II. Mátyás király idején, 1618-ban szerepeltek először együtt egy pecsétzsinóron. A zöld szín alighanem a címerből került a piros és a fehér mellé. Az első zászló, amelyen együtt szerepel a három szín, 1601-ből származik, ezt a török szultán ajándékozta Báthory Zsigmondnak.
A Rákóczi-szabadságharc időszakában igen sokszínű zászlóhasználat létezett - főleg, hogy a fejedelem a reguláris hadsereg fontos velejárójának tekintette a zászlókat. Ismeretes ekkortájt a vörös-fehér (ezüst) sávos zászló használata.
A francia forradalom és a francia trikolór hatására a három szín új értelmezést kapott, a reformkorban pedig a függetlenség és a szabadság jelképe volt. A nemzeti színek és jelképek az 1848-'49-ben még fontosabb jelentőségre tettek szert: eltűnt a királyi zászló, s megjelent a nemzeti lobogó.
A magyar trikolórra vonatkozó adataink legelső képviselője talán az a nemzetiszínű szalag, amellyel József nádor és hitvese az orosz Alekszandra Pavlovna nagyhercegnő Nógrád megye zászlaját díszítette fel. Ebben az időben az uralkodó által tiltott volt a nemzeti trikolór használata, és az 1848-as követelések egyike volt a nemzeti színek régi jogaikba visszaállítása. Alekszandra Pavlovna nagyhercegnő (1783-1801) Nagy Katalin cárnő unokája, az orosz uralkodói pár harmadik gyermeke, a Romanov-dinasztia leszérmazottja. 13 éves korában Gusztáv Adolf svéd király szándékozta eljegyezni, ám a lány ortodox vallása miatt a terv meghiúsult.
3 évvel később feleségül ment József Antal János osztrák főherceghez, az elhúnyt II. Lipót német-római császár fiához, (a Skultétyt előléptetni szándékozó) I. Ferenc császár öccséhez.
A házasság politikai hátterében az állt, hogy I. Pál cár felismerte a francia forradalom eszméinek veszélyét birodalma számára. A dinasztikus házassági szerződéssel is meg akarták erősíteni Ausztria és Oroszország szövetségét. Az osztrákok Napoleon elleni harcaiban is segítséget kaptak a cártól, melynek kudarcba fulladó kimenetele miatt a nagyhercegnő esküvőjét többször elhalasztották.
A fiatal pár hazatért Magyarországra, ahol boldog házasságuk hamar véget ért. 17 éves korában belehalt leánygyermeke világra hozatalába.
Holttestét a férje ürömi birtokán emeltetett sírkápolnába helyezték el, mely a pesti-budai ortodox közösség zarándokhelyévé vált. A két világháború során a kápolnát kifosztották ugyan, de a tetemhez nem nyúltak. A 20. század végén két alkalommal is feltörték a sírkápolnát, és a holttestet szégyenletes módon nemcsak kifosztották, de meg is csonkították.
A nagyhercegnő teste ma a nádori kriptában pihen.
A megözvegyült József nádor csak 1815-ben nősült meg újra.

* * * * * * * *

báró Mecséry Dániel (17591823) a legkeményebb fejű magyar Kőszegen született. Édesapja, a Batthyányi-uradalom ügyvédje halála után 8 testvérével nehezen vészelték át a gyermekkort.
Soproni jogi tanulmányai helyett Bécset választotta, ahol kadétnak állt Esterházy Miklós testőrkapitány ezredébe. Szorgalmas volt, és kétséget kizáróan katonai tehetség. Tábornokként részt vett a Napóleon elleni csatákban, vitézsége elismeréseként 1794-ben a Mária Terézia-rend lovagja. Ekkor már mint hőst emlegetik.
1805
-ben generális-őrnagyként az aschenaui csatában Mecséryt és lovasait szinte leigázták a franciák, ő pedig 14 sebbel borítva (melyből kettő egész az agyvelejéig hatolt) félholtan bukott le lováról. Két ezredorvos látta el sebeit, de felépülését lehetetlennek tartva magára hagyták a súlyos sérültet. A nürnbergiek azonban gondosan ápolták hős betegüket, az orvosok között megemlítetett az ottani postaigazgató lánya, Blank Karolina. Hét hónap múlva pedig csodával határos módon tökéletesen meggyógyult a vitéz.
A császárnő újabb kitüntetése után 1809-ben a felkelő nemesség generálisa. 1821-ben nyugdíjba vonult és Bécsbe költözött, ott is halt meg szegényen, csendes halállal, katonáskodásának 46. évében.Összevagdosott koponyáját a bécsi Anatómiai Múzeumra hagyta, s az orvosok még száz évvel később is álmélkodva vizsgálgatták a "vasfejű" huszár csontjait, aki kitarásával, vakmerő vitézségével a magyar huszárok példaképe lett.

* * * * * * * *

A híres
magyar huszárok közé sorolom a boldogságát Tündérországban meglelő János vitézt is.
A legenda szerint Petőfi Sándor egy rácke
vei jobbágyfiúból lett császári és királyi huszárkapitányról mintázta hősét. A történetet Ács Károlytól hallhatta, aki a kecskeméti jogakadémia hallgatójaként 1842-1844 között Jókai Mórral együtt bérelt szobát. A vándorszínész Petőfi Sándor 1842 decemberében érkezett társulatával a városba, s a három fiatalember szinte minden szabad idejét együtt töltötte. (Petőfi a János vitézt 1844 novemberében írta, Jankovics Marcell 1973-ban készített rajzfilmet az elbeszélő költemény alapján.) A korán elárvult Horváth Nepomuk János 1774. május 10-én született Ráckevén.
Piringer György
molnár vette magához, és nevelte fel Juliska nevű lányával együtt. A
legény, aki természetesen beleszeretett a lányba, 1793-ban csapott fel huszárnak. Kapitányként ő vezette azt a századot, amelyik Rómába kísérte a franciaországi fogságból szabaduló VII. Pius pápát. Az Alpokon átkelve a huszár saját köpönyegét terítette a 72 éves egyházfőre. A pápa hálából gyémántcsillaggal tüntette ki, amit a székesfehérvári egyházi gyűjteményben őriznek.
1815-ben Horváth N. János hazatért Ráckevére, ahol a Szent János tér 13. szám alatti házban lakott. Juliska addigra azonban férjhez ment.
A huszár 32 év múlva halt meg, sírja a ráckevei katolikus temetőben van.
Olaszországban festett portréja a ráckevei Árpád Múzeumban található.

* * * * * * * *

A másik híres "mesebeli" huszár Háry János, akinek történetét a szekszárdi Garay János írta meg az 1840-es években Obsitos címmel.Meglepő módon kevesen tudják, hogy Háry is valós személy, de felkutatása nem egyszerű, mert ebben az időszakban 6 Szekszárdhoz köthető Háry nevezetű személy is ismeretes. Egyikükkel Garay 1845-ben egy szüret alkalmával találkozott, és nem győzött sajnálkozni, hogy műve megírása után hallotta őt, s így nem tudta a kalandos történeteket művébe beleszőni.
A legvalószínűbb, hogy a költő-ispán Augusz Antal ma is álló házában találkozott a vidám legénnyel, akitől hallotta a mesés történeteket, s aki megihlette őt.

* * *

Garay János
(1812-1853) Szekszárdon született, és itt is kezdte tanulmányait, amiket aztán Pécsett és Pesten folytatott.
A költészet iránti vonzalma, már fiatalon megmutatkozott, még pécsi tartózkodása alatt. Sokat olvasott, s hexametereket írt latin és magyar nyelven egyaránt. Virág Benedek ódái mellett a német irodalom és költészet is hatással volt írásaira. Felnőttként nagyrészt az irodalommal foglalkozott. Írt történeti cikkeket, verset, novellát, tárcát, útirajzot, hírlapi újdonságot, színikritikákat, sőt adomákat, talányokat és rejtvényeket is.
1836
-ban egy pesti kereskedő leányát, Pap Mártát vette nőül, aki azonban fél év múlva meghalt. A következő évben Babocsay Máriával kelt második házasságra.
Elsősorban újságoknak dolgozott, külföldi híreket fordított, néha tárcákat is írt.
1839-ben a MTA levelező tagjai közé választotta, 1842-től pedig a Kisfaludy-társaság tagja lett.
Az 1840-'48-ig pezsgő nemzeti élet és a politikai mozgalmak lelkesítő ereje őt is fölvillanyozták, s ekkor írta hazafias költeményeit, ezekben az években született a híres magyar huszár története Obsitos címmel.
1848
-ban báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter a m. kir. egyetem magyar nyelv és irodalom tanárának nevezte ki.
A szabadságharc után Fóton telepedett le, de ekkor már betegeskedett. Pár év múlva a vaksággal fenyegető szembajához köszvényes bántalmak is járultak, melyek megtámadták agyát, s nemsokára, sok szenvedés között halt meg.

* * *

báró Augusz Antal (1807-1878) a szekszárdi főbíró fiaként született. Kitűnő eredménnyel végezte tanulmányait, először Budán, majd 1826-tól mint a pesti egyetem törvénykarának tagja. Ugyanebben az évben kinevezték Tolna megye aljegyzőjévé. Szekszárdon élt, és a város ügyeinek szentelte idejét. 1836-ban a szőlőműveléssel és bortermesztéssel kapcsolatban gyarapította ismereteit Németországban, Franciaországban, Angliában és Svájcban. 1839-től barátság fűzte Liszt Ferenchez, akinek legfontosabb pártfogója volt Magyarországon. A világhírű művész Angusznak dedikálta VIII. Magyar Rapszódiáját. A bárónak volt óriási szerepe az Esztergomi mise elfogadtatásában és bemutatásában, és az ő javaslatára bízták meg a mestert a Koronázási mise elkészítésével, melyet Ferenc József királlyá koronázásának alkalmával mutattak be. De az is a magyar nemesnek köszönhető, hogy 1873-ban Lisztet kérték fel a Zeneakadémia megszervezésére.
A zeneszerző barátjaként tisztelte a bárót, nem csupán mecénásaként.
Angusz 1843–'48-ig Tolna vármegye alispánja volt, a szabadságharc ideje alatt a közélettől visszavonult.
1849-ben császári és királyi kormánybiztosnak nevezték ki Tolna megyében, majd a Tolna-, Baranya- és Somogy megyék kerületi főispáni titulusát is megkapta. 1850-ben a Szt. István-rend vitézévé avatták, és a bárói méltóságot is elnyerte., ezen kívül Pest kerületi főispánja lett, két év múlva pedig a budai cs. és kir. helytartósági osztály alelnökévé választották.
Több megtisztelő kinevezése mellett megemlíteném, hogy 1851–'58-ig a Nemzeti Színház működtetésére létrehozott bizottmány, az ún. Comité elnöke volt. 1867-ben megalapította a Budai Egyházi Zeneegyesületet.

* * *

Kodály Zoltán
az Obsitosból írta daljátékát Háry János címmel, melynek 1926-ban volt a bemutatója.
A zeneszerző egyáltalán nem osztja azt a vélekedést, mely a huszárt hazudós figurának titulálja. Szerinte Háry nem hazudik, hanem mesét teremt. Az elmondottak ugyan fizikai valójukban nem történtek meg, de a huszár átélte, és ez teszi valóságoss
Richly Zsolt rendezte a daljáték alapján 1983-ban készült animációs filmet.á a kalandokat, melyek valószínűtlenek ugyan, de egyáltalán nem lehetetlenek.