2011. április 21., csütörtök

az Ítélet Napja

A Men in Black (Sötét zsaruk) amerikai akcióvígjáték/sci-fi főszerepet Will Smith és Tommy Lee Jones játssza. Utóbbi a kedvenc színészem, szóval imádom ezt a mozit!
K és J ügynökök a földönkívüli itt-tartózkodásokat figyelő cégnek dolgoznak. Az 1997-es első részben egy az Orion övét kutató bogár, míg a 2002-ben elkészített második részben egy csini nőci bőrébe bújt, világuralomra törő sokcsápú lény ellen harcolnak. És nem is akármilyen eszközökkel!
A Zajos Tücsök egy icipici méretű, ám roppant erejű lőfegyver.
A Neutralizáló egy olyan tollszerű, emlékezetet kitörlő készülék, amit legtöbbször olyanoknál használnak, akik földönkívüli lényt láttak. Természetesen a folyamat visszafordítható: a De-neutralizálót K-nál használták a film második részében.
És New Yorkban már forgatják is a harmadik részt, mely jövőre kerül a mozikba. A történet szerint J ügynök visszautazik az időben, hogy összeálljon a fiatal K ügynökkel - Tommy Lee Jones fiatalkori énjét a szintén texasi Josh Brolin fogja alakítani. A 3D-s film rendezője Barry Sonnenfeld, fő producere Steven Spielberg.
A szereplőgárda tagjai K és J ügynökök mellett:
Rip Torn - a MIB feje,
Emma Thompson - O ügynök
Nicole Scherzinger - J ügynök kedvese
Jemaine Clement - a fő gonosz


A Terminátor sorozat legelső része, az A halálosztó (Terminator) című amerikai-brit tudományos-fantasztikus akciófilmet 1984-ben mutatták be. James Cameron mozijában Arnold Schwarzenegger, Linda Hamilton és Michael Biehn látható. A Terminátor szerepére eredetileg Lance Henriksent szemelték ki, Schwarzenegger Reese szerepét játszotta volna el. Végül azért döntöttek a jelenlegi szereposztás mellett, mert Schwarzenegger jelentős izomtömege félelmetesebbé tette őt.
A történet szerint az ijesztően közeli jövőben a mesterséges intelligenciával rendelkező számítógépek fellázadnak és az emberiség elpusztítására törekednek. Újabb és újabb harci robotokat fejleszt ki a Skynet nevű szuperszámítógép, hogy megnyerhesse a háborút. Az emberiség majdnem elbukik, ám egy John Connor nevű férfi az emberek élére áll, és megfordítja a háború menetét. A gépek vesztésre állnak, de visszaküldenek 1984-be egy terminátort, azt remélve, ha az megöli Sarah Connort, John anyját, az megváltoztatja a háború kimenetelét, mivel akkor a vezető nem születik meg. Ám az emberek megtalálják az időgépet és Kyle Reese őrmestert deportálják a gép után az angyalok városába. Ettől fogva együtt menekülnek üldözőjük elől, és Kyle és Sarah szerelmének gyümölcseként megszületik John. Tehát John Connor azért születik meg, mert felnőtt korában elhatározza, hogy összehozza az anyját az apjával, a gépek elleni háború pedig azért tör ki, mert amikor már javában zajlik, a gépek egy nem szokványos trükkel próbálják kiiktatni az emberek vezérét.
Ebben a részben egy időparadoxon következményét látjuk, hiszen ekkor John idősebb, mint saját apja. Ezen kívül ha a Skynet nem küldi vissza az első Terminatort a múltba, sem John Connor, sem pedig a Skynet nem születik meg, továbbá, ha a múltban megakadályozzák a gépisten létrejöttét, nem lesz háború, így nem küldik vissza Kyle-t sem a múltba, hogy apja lehessen Johnnak. A Skynet és John Connor léte egymás függvénye.

A film végén, amikor Sarah-t kórházba viszik, két munkás rátalál a Terminátor robotkezére, és úgy határoznak, hogy elviszik a gyár kutatóközpontjába. Ekkor mutatja a kamera a gyár nevét: Cyberdyne Systems. A Terminátor 2 sztorija is erre a jelenetre épül: a robotkarból és az elpusztított Terminátor processzorából fejlesztik ki a gépeket és létrehozzák a Skynet rendszert. Tehát a gépek elleni háború (és azzal az időutazást kiváltó ok) azért történik meg, mert az időutazó T800-as roncsából kimentett csip alapján létrehozzák a háborút kirobbantó Skynetet. Ez is egy híres paradoxon, a Bootstrap-probléma: bizonyos tárgyak vagy információk anélkül léteznek, hogy valaki megalkotta volna őket.
A Terminátor 2: Az ítélet napja (Terminator 2: Judgment Day) című amerikai-francia sci-fi akciófilmet 1991-ben mutatták be. A főbb szerepekben Schwarzenegger, Hamilton, Edward Furlong és Robert Patrick láthatók. A történet hasonlít az első részére: Sarah Connor fiát akarja megölni egy jövőből érkezett Terminátor, ám segítőjük akad.
Tíz év telt el az első rész óta. John immár egy vagánykodó kamasz, a nevelőszüleivel él. Anyja a Pescadero elmegyógyintézet lakója, ugyanis nem hittek neki, hogy egy jövőből visszaküldött robot az életére tört. 2029-ből ismét két terminátor érkezik; a gépek által John Connor likvidálására küldött T-1000-es modell, illetve az emberek Connor védelmére átprogramozott T-101-ese. A két robot azonnal megkezdi küldetése beteljesítését.
Connor üzenetét („Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed”), soha senki sem találta ki, nem származik sehonnan, minden szereplő egy másiktól hallja: a jövőbeni John Connor megüzeni Kyle Reese-zel Sarah Connornak, aki továbbadja a gyerek Johnnak, aki felnőttként elmondja Reese-nek, és a kör bezárul.
Megtudják, hogy az Ítélet napját valószínűleg a Skynet egyik tudósának, Dr. Miles Bennett Dyaonnak leendő számítógépes rendszere fogja előidézni, így a háromfős csapat beavatja a férfit az apokaliptikus jövőbe, majd segítségével felrobbantják a Skynet központját, a Cyberdyne Systemst. Ám Dysont a kiérkező kommandósok lelövik, és a két terminátor megküzd egymással, melynek során a T-1000-es belezuhan az olvadó acélba, ahol azonnal szétolvad. John az acélba dobja a központból ellopott chipet és gépkart, majd az Ítélet napjának biztos elkerülése érdekében a T101-es is megsemmisíti magát.
Az egész történet legfurcsábban viselkedő szereplője az emberiség kiirtásán igyekvő mesterséges intelligencia, a Skynet. A szupergép, olyan fejlett, hogy képes robothadsereget létrehozni, megoldja az időutazást, és annyira kiismeri az ellenfeleit, hogy azoktól szinte megkülönböztethetetlen gépeket tud alkotni. Emberszabású robotokkal meg lőfegyverekkel harcol az emberek ellen, ám eszébe sem jut olyasmit bevetni, hogy pl. megmérgezhetné az ivóvizeket, vagy biológiai fegyvert vetne be. Persze az Ebolában fetrengő ellenállók képe közel sem lenne olyan mozgalmas filmen, mint az időutazó kiborgoké, akik autós üldözésekben rombolják le fél Los Angelest.
Az sem különösebben okos húzás, hogy olyan korba küldi a Skynet akciózni a terminátorokat, ahol azok sebezhetőek és elpusztíthatóak. Ha John Connor nagyszüleire fókuszálna, máris nem lenne minden sarkon folyékony nitrogénnel teli kamion meg kohó olvadt acéllal.

A Terminátor 3: A gépek lázadása (Terminator 3: Rise of the Machines) a Terminátor-sorozat harmadik része, 2003-ban mutatták be. Rendezője Jonathan Mostow, a főbb szerepekben Schwarzenegger, Nick Stahl és Kristanna Loken látható.
2004-re John Connor, a jövőbeli gépek elleni háború leendő vezetője immár felnőtt férfi, anyja évekkel ezelőtt rákban meghalt. A Skynet ismételten egy T-X modellezésű robotot küld vissza az időben, hogy megölje a jövő egyik kulcsfontosságú alakját, Katrine Brewatert, illetve hogy likvidálja a leendő emberi ellenállás tagjait. John és Kate útjai éppen keresztezik egymást, amikor az emberek újabb átprogramozott és visszaküldött kiborgja, a T850-es mindkét fiatalt megmenti ellenfelétől. A terminátor elmondta, hogy Kate miatt küldték ide, aki a jövőben John felesége lesz, és hogy az Ítélet napja hamarosan el fog jönni, felsorolja a T-X emberi célpontjainak listáját, melyen Kate apja, a pillanatnyilag biztonsági rendszert fejlesztő Robert Webster tábornok is szerepel. A csapat a Cyberdyne Systems központjába siet, ahol azonban a tábornok és az emberei egy számítógépes vírus megsemmisítésének érdekében szabad utat adnak a Skynet rendszerének, ezzel pedig aláírják az Ítélet napját; alig az összeköttetés után a Skynet parancsba adja a bázison jelenlévő harci robotoknak az emberek megsemmisítését. A lázadás közepette Robert is meghal, tanácsára lánya és John Crystal Peakbe repülnek, hogy az ott található atombunkerben véget vethessenek az egész felfordulásnak, illetve itt vívja meg végső összecsapását a két egymással szemben álló terminátor is.
Az időutazás egyetlen szabálya a Terminátor-történetekben, hogy csak élő anyag juthat át az időkapun; ezért meztelenek az időutazók érkezéskor, és ezért nem hozhat magával egy atombombát az időutazó kiborg, hogy egy gombnyomással elintézze a küldetését. Ám a harmadik részben Arnold az egyik üzemanyagcelláját használva robbantja cafatokra a T-X-et. Ez meg a nézőben felveti a kérdést, hogy miért nem tesz ugyanígy az első részben? Sőt, ha az időutazási tilalom alól mentesül minden olyasmi, ami élő anyaggal van borítva (máskülönben nem jöhetett volna át Arnold fémváza), akkor miért nem építenek be neki a bőr alá valami nagy kaliberű bolygórobbantó halálsugárvetőt? És hogyan magyarázza, hogy a folyékony fémből álló T1000-es mégiscsak képes az időutazásra?
Johnék percekkel később ébrednek rá, hogy erről a helyről semmiképpen nem tudnak beleavatkozni a történésekben, itt csupán teljes védelem alatt állnak a világra szabadított atombombák ellen, melyek pillanatok alatt megtizedelik az emberiséget - a gépek uralma elérkezett.

A Terminator: Megváltás (Terminator Salvation)
című 2009-es akciófilm története 2003-ban kezdődik. Marcus Wright-ot halálra ítélik két rendőr meggyilkolásáért és az öccse haláláért. A börtönben felkeresi őt Dr. Serena Kogan, hogy aláírasson vele egy nyilatkozatot, miszerint halála után tudományos kísérletekre használják fel testét.
2018-ban, 14 évvel az Ítélet napja után, a világ romokban hever. Egy maroknyi túlélő csoport csatlakozik a John Connor vezette ellenállókhoz, hogy megsemmisítsék a Skynet szuperszámítógépet és gyilkos kiborgjait, a terminátorokat. Egy akció során sikerül az embereknek bejutni egy titkos Skynet laboratóriumba, ám az összecsapást csupán Connor éli túl. Connor visszatér az ellenállás főhadiszállására, a víz alatt egy atomtengeralattjáróra, ahol megtudja, hogy sikerült találni egy olyan frekvenciát, mely minden Skynet gép kikapcsol, és véget vethetnek a háborúnak. Kyle Reese abban a gyűjtőtáborban van, amit a felettesei le akarnak bombáztatni, így alkut köt a humán robottal, Marcussal, miszerint az bejuttatja őt a Skynet falai mögé. Wright az alku szerint besétál a gyűjtőtábor irányítójába, és kikapcsolva néhány dolgot, esélyt ad Connornak a bejutásra, ami sikerül is neki. Ám miközben a fogolyszabadítás tart, megjelenik a Skynet legújabb terminátora, az igazi emberi bőrrel fedett 101-es modell, Connorék életére tör, és sikeres csapást mér az ellenállás főhadiszállására. A robottal folytatott harc során John szíve súlyosan megsérül, támadójával hosszas harc után Marcus végez. A mentőcsapatok felszállnak, a központot a levegőbe repítik, Marcus pedig felajánlja szívét, hogy megmentse a haldokló Connort.

A film készítői még két Terminátor-filmet terveznek.

* * *

A Terminátor 3 elmeséli, hogy az Ítéletnapot csak elhalasztani tudják, megakadályozni nem, így végül a Skynet 2004. július 25-én mégis öntudatra ébredt, és szétbombázta néhány nukleáris töltetettel a Földet.
A 2008-ban elstartoló, két évadot megélt Sarah Connor krónikái sorozat újabb Ítéletnapot adott a rajongóknak: abban a párhuzamos univerzumban, ahová Connor anyuka egy időutazás során keveredett el, a Skynet 2011. április 19-én lázadt fel az emberiség ellen, és két nap múlva bombázta vissza a világot a kőkorszakba. A nukleáris töltetű rakéták indítását John Connor barátja/apja, Kyle Reese és a testvére, Derek egy játszótérről nézték végig.
Magyarország sorsáról egyik filmben és a sorozatban sincs szó, valószínűleg az Oroszország felé száguldó amerikai nukleáris rakéták elkerülnek minket, de a sugárzó hamu már beteríti az egész nemzettestet.
Csak abban reménykedhetünk, hogy Andy Vajna producer miatt a gépek kegyesek lesznek velünk.

2011. április 19., kedd

Ultima Cena

Colin Humphreys, a Cambridge-i Egyetem professzora csillagászati adatok, ősi szövegek és az ősi zsidó kalendárium segítségével próbálta meghatározni Jézus utolsó napjainak időrendiségét. Véleménye szerint Jézust egy nappal az ünnep előtt ítélték el és feszítették keresztre. Humphreys állítja, a keresztre feszítésre április 3-án szerdán került sor.
A professzor szerint Máté, Márk és Lukács más naptárat használt, mint János. I.sz. 33-ban, amikor már széles körben elterjedt a holdnaptár, némely csoportok még alkalmazhatták az ősi zsidó kalendáriumot, és Jézus tanítványaival eszerint ülhette meg az ünnepet. Ez megmagyarázhatná az újszövetségi szövegek másik ellentmondását is, azt, hogy hogy lehetett annyi eseményt a "csütörtök" esti lakoma és Jézus nagypénteki keresztre feszítése közé besűríteni. Ez azt jelentené, hogy Jézus letartóztatása, kihallgatása és elítélése valamivel hosszabb időt vett igénybe.


Az utolsó vacsora a keresztény vallásban Jézus és a 12 aposotol utolsó közös vacsorája. A Biblia szerint Jézus ezen vacsora során mondta a kenyérre és borra, hogy az az ő teste és vére, amire a misék során a mai napig utalnak.
"Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend."
(Pál apostol)
Az utolsó vacsora több művészeti alkotás ihletője is volt, ám a leghíresebb kétségtelenül Leonardo da Vinci falfestménye, mely azt a drámai jelenetet örökíti meg, amikor Jézus az utolsó vacsorán ezt mondja az apostoloknak: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közűletek elárul engem. (Jn 13,21)
Leonardo di ser Piero da Vinci (Leonardo, ser Piero fia Vinciből 1452-1519) itáliai származású reneszánsz polihisztor (festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író - mindenesetre latin tudása gyérebb volt, mint szerette volna), törvénytelen gyerek, aki kivételes tehetségével és szorgalmával géniusszá nőtte ki magát.
1482-ben elnyerte a milanói Lodovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. A herceg megbízta Francesco Sforza hatalmas lovasszobrának megformálásával is, de csak a mű hatalmas agyagmodellje készült el (1493), amit aztán a Milánót megszálló francia katonák 1499-ben elpusztítottak. Évekig elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskó, az „Utolsó vacsora", amellyel 1498-ban készült el. Miután hónapokon keresztül járta Milánó utcáit, hogy ráleljen a legtökéletesebb modellekre, az elméletben már rég megkomponált művéhez.
Giovanbattista Giraldi költő édesapja szemtanúja volt, amikor Leonardo az Utolsó vacsorát festette: "Mielőtt Leonardo hozzáfogott volna, hogy festménye valamely szereplőjét megjelenítse, először gondosan mérlegelte a figura emberi tulajdonságait és természetét.... a látottakról jegyzeteket készített abba a könyvecskébe,amelyet mindig az övében hordott".
Egy szemtanú feljegyzése szerint: " Néha hajnaltól napnyugtáig ott maradt a templomban, le sem tette a kezéből az ecsetet, és feledve evést és ivást, szünet nélkül festett. Máskor viszont két-három vagy akár négy napon át a kezébe sem vette az ecsetet; órákon át nem tett semmi mást, csak összefont karral álldogált szemben a művel, szigorú tekintettel fürkészve a figurákat".
Az egyik nap a szemére vetette egy szerzetes, hogy nem halad munkájával. Leonardo erre büszkén mutatta, hogy hogyan képzeli el az apostolokat, és füzetéből felolvasta gondolatait. Ekkor közbevágott a pap és azt mondta: Nem is tudtam, hogy a festményeket megírják. Leonardo elhallgatott és nyugodtan, ám kissé megsértetten válaszolt: A festmény néma költemény. Talán ez a momentum szülte Leonardoban a gondolatot, hogy rejtélyesebben fesse meg az Utolsó vacsorát. Ne Júdás legyen elkülönítve árulása miatt a képen, hanem Krisztus üljön magányosan, titokzatosan, a megszokottól eltérő módon.
Elkészülte után azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni művét, nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal: Vasari így írt a freskóról: "…mindegyikük arcán látszik a szeretet, a félelem és a felháborodás, illetve a fájdalom, hogy képtelenek kitalálni, mi van Krisztus lelkében.".
A többszörös háromszög-kompozícióba rendezett jelenetben jól látható, és vonalzóval is ellenőrizhető, hogy a kép minden perspektíva vonala pontosan Jézus arcára vetülve a kép geometriai középpontja felé tartanak. A tanítványok négyszer hármas csoportokaban helyezkednek el:
Az első hármas csoportot Bertalan, az ifjabb Jakab és András alkotja. Bertalan feláll, két kézzel az asztalra támaszkodik, felháborodást látok a mozdulatában. Jakab jobb keze András jobb keze mögött, bal keze András vállán. András előre néző nyitott tenyere mintha elhárító mozdulatot tenne, ő vétlen.
A második hármas csoportot Júdás, Péter és János alkotja. Júdást a mai napig az árulás szimbólumaként emlegetjük. Karizmatikus egyéniség volt, erős befolyással bírt a tanítványokra, sokszor viszályt keltett köztük, emellett önelégült volt és nagyon szerette a pénzt. Jézus egy évvel az elárultatása előtt ezt mondta: "Nem én választottalak-é titeket, a tizenkettőt? és egy közűletek ördög " (Jn 6,70)
Leonardo hónapokig kereste a modellt a csavargók között, Júdás megformálásához. Az apostolok közül az egyedüli, akinek arca árnyékban van és a könyöke az asztalon. Jobb kezében pénzes zacskót szorongat: vagy az árulás szimbólumaként, vagy azért, mert ő volt az apostolok között a pénztáros. A tanítványok közül ő az, aki nem háborodik fel Jézus bejelentése után, nem fürkészi, nem találgatja ki az áruló, hiszen tudja a választ.
Az evangélium szerint János állt legközelebb Jézus szívéhez, a festményen is Jézus jobbján foglal helyet a hagyományosan hosszú hajjal ábrázolt alak, keze összekulcsolva, Péterhez hajol.
Dan Brown és mások szerint azonban ez az alak Mária Magdolna, Jézus legkedvesebb tanítványa, esetleg kedvese.
A mű befejezése előtt nem sokkal ellátogatott hozzá Beatriche, Lodoviko il Moro fejedelem felesége. A fiatal lány rákérdezett, miért nem hajtja János Krisztusra fejét. Leonardo annyit válaszolt, hogy mert őt már senki sem vigasztalhatja.
Ha azonban János apostol alakja nem férfi, hanem Mária Magdolna, akkor hol a hiányzó János? Talán nem János, hanem Júdás hiányzik a képről. Sok más alkotáson is az asztal túloldalára, jól elkülönülten festették meg. Leonardo talán Júdáson állt bosszút, hogy még csak arra sem méltatta, hogy lefesse.
Péter keze János vállán van, fejük összeér, egymás iránti bizalmat sugároz az ábrázolás. Péter jobb kezében (?) kés van, ami azt is szimbolizálhatja, hogy amikor Jézust foglyul ejtik, a poroszlók egyikének levágta a fülét.
Jézus alakja a központban van, a mennyezet gerendáinak összefutó vonalai is az ő alakjánál találkoznak. Abban az eljárásban, ahogyan Leonardo a centrális perspektíva segítségével illuzionisztikusan kitágítja a refektórium terét, a 15. század valamennyi újítása benne foglaltatik. A térbeli dimenziót hangsúlyozza, aminek révén kiemeli Jézus alakját. Az ő középponti elhelyezkedését az apostolok csoportosítása bal és jobb keze felől, valamint felé forduló mozdulatuk szintén kidomborítja. Ezt az odafordulást a megjelenített pillanat motiválja: Jézus közli tanítványaival, hogy egyikőjük el fogja árulni őt. A végtelenre nyíló ajtó világos hátterében elhelyezve, végtelen nyugalmat tükrözve, miután kimondta súlyos szavakat. Ennek a nyugodtságnak ellentéte az apostolok nyugtalansága. Mégis először a nyugodtságra irányul minden figyelem a képen. Jézus jobb keze és Júdás bal keze a tányér közelében van. Ki az áruló? "Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának" (Jn.13,26)
A harmadik hármas csoportot Tamás, idősebb Jakab (János testvére) és Fülöp alkotja. Tamás felfelé mutató ujja felháborodást sejtet, Jakab mintha azt mondaná a mozdulatával: ki lenne képes ezt az embert elárulni? Fülöp szelíden a szívére mutat, hitetlenkedve.
A negyedik hármas csoportot Máté, Tádé és Simon (Jézus unokatestvére) alkotják.
Máté Jézus felé nyújtja mindkét kezét, tekintete Simonra irányul, mintha ő sem hinné, hogy Jézust képes lenne valaki elárulni.
Tádé Simonnak mond valamit, jobb keze furcsa, nem megszokott tartásban van. Simon bal keze hüvelyk és kisujja érinti egymást, elemzők szerint a kezdet és a vég megjelenítése. Mindkét kezével Jézus felé mutat, tekintete is Jézus felé néz.
Művészettörténészek szerint Simon hasonlít az idős Leonardóhoz, mintha magát is meg akarta volna jeleníteni ezen a csodálatos remekművön.

Ha először megpillantjuk Leonardo remekművét, talán észre se vesszük, hogy hiányzik a Szent Grál, amibe Jézus vérét fogták fel. Többek szerint a művész nem is szánta a képre, és többen úgy vélik, hogy a Szent Grál igenis rajta van a képen, a Jézus jobbján ülő Mária Magdolna személyében.
Érdekes, hogy Jézus és János ruházata szinte ugyanaz, csak a színek vannak felcserélve, és mindkettőjük nyakában egy medál szerű tárgy figyelhető meg. Talán a két medál jelképezné a mai értelemben vett jegygyűrűket, a színek cseréje meg az összetartozást?
Az is megfigyelhető, hogy János figurájára (pontosabban: "ádámcsutkátlan" nyakára) egy kéz mutat.
Dan Brown szerint fontos jelentőséggel bír Jézus és a jobbján elhelyezkedő rejtélyes alak, János testhelyzete.

No és ott van az önálló kézfej, ami egy kést tart a kezében.


Hogy Leonardonak mi volt a célja e képpel , már sose tudjuk meg teljesen. Lehet, hogy tényleg jeleket próbált meg elrejteni bennük a múlt számára, de az is lehet, hogy pusztán mi magyarázzuk bele a dolgokat.
A kép elkészült, ám sajnos, rögtön elkészülte után repedezni kezdett. Leonardo el volt keseredve. Ráadásul az Utolsó vacsorát elkészülte óta folyamatosan károk érték. Ajtót vágtak a falba, megcsonkítva ezzel a remekművet. Napóleon idején az étkezőt istállónak használták, a háborúk alatt pedig bombázták. 1943-ban az épületet amerikai bombatalálat érte, csoda, hogy csak ez az egy falrész maradt épen.
A freskót hétszer restaurálták, négyszer átfestették. A refektórium nedves, párás fala nem volt ideális helyszín ennek a csodálatos műnek.
1978-'99-ig dr. Pinin Bambrilla restaurátor vezetésével visszaállították az eredeti képet. Az egyik réteg alatt megtalálták az alkotó névjegyét.
Egy 2007-ben napvilágot látott elmélet szerint a freskó egy elrejtett zenei motívumot is tartalmaz. Giovanni Maria Pala szakértő leírja, hogy egy viszonylag rövid, 3/4-es lüktetésű himnuszról van szó. Pala a festményre kottavonalakat vetített, Jézus és az apostolok kezei, valamint a kenyérdarabok elhelyezkedései, jobbról balra olvasva, hangjegyekké állnak össze. Pala szerint ez a felfedezés "csupán azt hangsúlyozza, hogy Leonardo egy olyan ember volt, aki hasonló zseniális dolgokkal fejezte ki hitét Istenben".
Leonardónak a freskótechnikával folytatott kísérletei azt eredményezték, hogy a kép nem sokkal befejezése után kezdett lepattogzani a falról; ez azonban vélhetőleg még jobban fokozta azt a bámulatos hatást, ami ebből az alkotásból sugárzott.

Egy most elkészült weboldalon bárki közelről szemügyre veheti a híres festmény részleteit, és levonhatja a saját következtetéseit a Jézus elárulása előtti pillanatokat megörökítő kép titkairól.
Azok a szerencsések, akik eredeti pompájában láthatták a gyönyörű 15. századi alkotást, mindössze 15 percet áldozhatnak Leonardo zseniális művének, ugyanis ennyi időt engednek a szigorú szabályok a látogatók számára. Az asztalon bort és narancsokat, Júdás ingujjában pedig egy pénzes zacskót fedezhet fel a kíváncsi felhasználó.
A mozaikként összeillesztett hatalmas kép összesen 1600 tíz megapixeles felvételből, azaz 16 milliárd megapixelből áll. A részleteket egy Nikon digitális kamerával rögzítették, és komoly számítógépes háttérmunkával varázsolták egységes képpé. A hihetetlen méretű képet (172181 x 93611) ezután egy weboldalra helyezték, ahol mostantól fogva a részletek szépsége is feltárulhat a kíváncsi szemek előtt.

2011. április 17., vasárnap

Szupersztár

A misztérium szó jelentése (hit)titok, (hit)rejtély. Az újlatin nyelvet beszélő népek használták a középkorban a vallásos színjátékok megnevezésére. A városi polgárság műfaja volt, első utalás az előadására 1374-ből való, tárgya elsősorban Jézus élete volt.
A játék eredetileg a templom kapuja előtt játszódott, fejlődése azonban egyre nagyobb területet követelt, így alakultak ki az úgynevezett szimultán színpadok, amelyek 10-12 színpadképből álltak. Ezeken a képeken a mennyországtól a bibliai helyszíneken át a pokolig minden fontosabb helyszín volt ábrázolva, és az álló közönség minden jelenet után egy másik képhez vonult az előadás folytatásáért. Angliában olyan megoldás is volt, ahol az emberek ülve nézték az előadást és a képeket lovaskocsi vontatta el a nézők előtt a szereplőkkel együtt.
Magyarországon a betlehemezés is a középkori misztériumokból alakult ki, ezért nevezték paraszti misztériumjátéknak is. A magyar kutatók a 19. században azt remélték, hogy ezek segítségével sikerül majd rekonstruálni az eltűnt középkori magyar misztériumjátékot. A 15. századtól itáliai típusú féldramatikus passiószövegek szép számmal maradtak ránk. Arról is van tudomásunk, hogy a 16. században írtak már magyar passiót, azonban a legrégibb fennmaradt magyar passiószövegek 18. századiak, amikor Magyarországon, különösen Csíksomlyón virágzott a misztériumjáték. A karácsonyi és úrnapi misztériumjátékaink egy századdal régebbiek.

* * *

A Madách Színház történetének egyik legjelentősebb darabja tért vissza csaknem huszonöt év után a budapesti közönség elé: Andrew Lloyd Webber és Tim Rice rockoperája, a Jézus Krisztus Szupersztár. Főhőse nem csak a címszereplő Jézus, hiszen Júdás tragikus alakjára összpontosít a történet, aki kétségbeesett igyekezettel próbálja megérteni barátja cselekedeteit. Egy hét eseményei peregnek le szemünk előtt Jézus és híveinek jeruzsálemi bevonulásától a keresztre feszítésig tart a cselekmény.
A színpadi darabból 1973-ban készült Oscar-díjra jelölt musicalfilm. És aki ismeri a mozit, marad benne hiányérzet...

Egy társulat tagjai az ősi díszletek között akarják előadni minden idők legnagyobb történetét. Egyfajta modern misztériumjáték során megelevenedik Jézus Krisztus élete, részesei lehetünk az általa véghezvitt csodáknak, elárulásának, önkéntes áldozatvállalásának.

A hármas szereposztásból én Jézus szerepében Tóth Attilát, Júdásként Száraz Tamást, Mária Magdolnaként Gallusz Nikolettet láttam.
Hát, nem igazán voltam elájulva. Talán Júdás tetszett a legjobban, Gallusz Niki kevésbé volt hiteles, Tóth Attila remek énekes, de ennyi. A film után ez kevéske volt, főleg a színészi játék, melyen az iszonyatos paróka sem segített. Arról nem is szólva, hogy az a 60 kilónyi súlyfelesleg mennyire ciki! OK, kis ország vagyunk, de nem hiszem, hogy nem találni olyan embert, aki hangilag és alkatilag is megfelel erre a szerepre! Ja, és ott a fogyókúra lehetősége is... Azon kívül ez a Jézus csak elszenvedője az eseményeknek, ide-oda lökdösik, nem eléggé karizmatikus. (Azon gondolkodom, hogy a musical a negédes operettet váltotta fel, és úgy tűnik, mára már a musical sem arról szól, mint a kezdetekben.)
A főpapok közül Kajafás basszusa remek, és volt még egy fickó, aki nagyszerűen énekelt, bár az ő nevét nem tudom.
A jelmeze mindenkinek igazodik a filmhez, mint a nem túl bonyolult díszlet is. A fő díszítőelem néhány óriási, folyamatosan mozgó vetítővászon, amikre minden jelenetben mást vetítenek. Az animációk és a hátterek látványosak ugyan, de néha egészen gagyik (tömegjelenet), és így olyan a darab, mint egy videojáték.
A tánckar nagyon tetszett, de illik is jónak lennie, hiszen a musical elengedhetetlen szereplőgárdája.
Júdás öngyilkossága, az „Azt hiszem, megőrültem” ütős a hatalmas fával és a sejtelmes fényekkel.
Kedvenc részem, amikor miután Pilátus mossa kezeit, megnyílik az ég és a mennyből Júdás ereszkedik alá. Budapesten egy égősorral díszített piros bőrkabátban... Júdás szerint Jézus napjainkban népszerűbb lehetett volna, mint az ő korában, és azon töpreng, vajon Jézus elismeri-e többi nagy vallásalapítót („Superstar”). A kérdésekre nem kap választ, Jézust a halálba küldik. Én még ennyire jótékony világítást nem láttam, mint itt (lásd pár sorral feljebb...)! A jelenet alatt csupán Jézus mond pár mondatot, melyek a Bibliából származnak („Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek”; „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet”).
A végső dal alatt a színészek lebontják és összepakolják a díszleteket, mindenki sorra feltűnik, ám a Jézust alakító színész hiányzik, és csak a tapsrend végén lesz újra látható.

* * *

Nagyon látványos a darab, de a filmet meg sem közelíti, melyből itt van pár részlet:

2011. április 10., vasárnap

prÜGY

Prügy község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található Miskolctól 43 kilométerre keletre.
Az Árpád-kori település és környéke már az őskorban is lakott volt. A föld mélyéből kőbalták, edénytöredékek, csiszolt csontok kerültek elő.
Nevét egy Prud nevű ispánról kapta, és az Aba nemzetség birtokai közé tartozott.
A török időkben a lakosság a közeli mocsarakba menekült.
Egy véletlen tűzeset folytán szinte az egész falu leégett (1752), majd járványok tizedelték meg a lakosságot (kolera 1831), később szélvihar (1859) és árvíz (1862) okoz jelentős károkat.
Móricz Zsigmond szülei 1884-ben költöztek Prügyre; az író 1888-'94 között élt itt, közben 1890-től Debrecenben tanult.
A történelem vihara először igazán az első világháború idején és az azt követő román megszálló csapatok jelenlétekor éri el a községet, mely ennek következtében jelentős károkat szenved. A község református templomának kertjében megközelítőleg 100 román és szovjet katona nyugszik.
1944 őszén harcok dúltak a falu határában: épületek sérültek meg, pusztultak el.
A település lakosságának 65%-a magyar, 35%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. A lakosság állattartással; árpa, rozs, kender, kukorica, kerti zöldségfélék (híres volt a prügyi torma) termesztésével, háziipari termékek és az állattartásból származó termékek értékesítésével, valamint napszámos munkával biztosította megélhetését.
A múlt századtól a szerencsi cukor- és csokoládégyár biztosított állandó munkát a környék lakosainak. Helyben a mezőgazdasági termelőszövetkezet foglalkoztatott nagyszámú munkaerőt. A '70-es évek közepétől a falu dinamikus fejlődésnek indult, ám a rendszerváltás után a helyi és környékbeli munkalehetőségek beszűkülésével növekedett a munkanélküliek száma.

* * *

Egy kereskedelmi csatorna csillogó-villogó tehetségkutató műsorral.
Egy csillogó-villogó tehetségkutató műsor neves tagokból álló zsűrivel.
Egy neves tagokból álló zsűri 3 színházi emberrel.
Három színházi ember, akik nem hallottak még Móricz keserű gyermekkorának színhelyéről.


Nem, nem volt tökéletes a Prügy Duó produkciója.
Ám azt senki nem tagadhatja, ez a két "szegénylegény" olyan erejű produkciót produkált, amelynek nem volt párja. Ezt hívják őstehetségnek.
És ha ez egy VALÓDI tehetségkutató műsor volna, akkor az ítészek ezt mondták volna:
Most nem juttatunk Benneteket tovább, jöjjetek vissza egy év múlva. Addig is felajánljuk, hogy segítünk a tanulásotokban, kapcsolatainkat felhasználva ez idő alatt a legjobb tanárok mellett fejlődhettek.
Azt már nem is említem, hogy a két fiúval nem a látványos díszletek mögött készített Nórika interjút, hanem csak a büfé egyik sarkában kaptak megszólalási lehetőséget.
Szóval nem csak a duó dala nem volt tökéletes.

N.B.: Király L. Norbi esete az énekléssel...

2011. április 4., hétfő

Éljen Józsi bácsi!

Moldova (Reif) György (1934-) a legolvasottabb kortárs Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja; legfőképpen a riport és a szatíra műfajában alkot.
A nyilas uralom alatt családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott élte meg a háború végét. A Színművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet, utána fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a komlói szénbányában végzett munkával.
Eredetileg drámaírónak készült; úgy tíz-tizenötévente ír is egy darabot. Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, ennek eredménye volt többek között az 1959-ben megjelent Szerelemcsütörtök. Zenés bohózatát, a Légy szíves Jeromos-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban.
Novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az Idegen bajnok 1963-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a Negyven prédikátor (1973) és a Ha jönne az angyal… (1998) regényeit tartja. Saját véleménye szerint: „Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.”.
1989 óta a Hócipőben is több alkalommal jelentkezett sorozataival. 1990-től három évig a Magyar Hírlap külső munkatársa volt, hetente jelentek meg írásai.
Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek felvetése, cselekményesség, magányos, „mindennapi hősök” szerepeltetése. Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében, valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették nevét (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott..., A szent tehén).
2007-ben az URBIS kiadó megkezdte az "Életmű sorozat" kiadását.
Elsőként írt a cigánybűnözésről a Bűn az élet című, 1989-ben megjelent riportkönyvében, mely akkor is komoly vitát keltett.
Moldova Kádár híve maradt a rendszerváltás után is, külön életrajzi kötetet is írt az általa egyedülállónak, zseninek tartott politikusról.

Moldova a Karinthy Színháznak írt egy, a háború utolsó napjaiban játszódó történetet. Igazi magyar történetet, amelyben mindig annak öltöztek be az emberek, aminek éppen kellett. A Te furcsa katona! című Moldova-komédia a Hungária Színházban játszódik, szereplői színészek és katonák.
Nem igazán ütős mese, mérsékelt színészi teljesítménnyel.
De azét nagyon tanulságos.

2011. április 1., péntek

Gózon Gyula Kamaraszínház

"Egész életemben - mondotta - kerestem a kincset.
Kerestem a magas hegyekben és a szűk szorosokban.
Kerestem mély dzsungelekben, a folyók torkolatában és sötét barlangokban. Mégsem találtam meg.

Helyette, minden úttalan utam végén, téged találtalak, te vártál engem. És most már meghitté váltál, bár nem mondhatom, hogy jól ismerlek. Mondd, ki vagy?

És így felelt az idegen: Önmagad."

* * *

A budapesti Gózon Gyula Kamaraszínház a XVII. kerület egyetlen színháza a Rákosligeten.
A színház 1999-ben tartotta első bemutatóját - akkor még a kerület művelődési házában. A Gózon Gyula Kamaraszínház Alapítvány a következő évben költözhetett be a jelenlegi épületbe, melyet térítésmentesen bocsátott rendelkezésére a kerületi önkormányzat.
Kamaraszínház lévén elsősorban kamaradarabokat adnak elő, de vendégjátékoknak, felolvasói esteknek, egyéni előadásoknak, illetve esetenként koncerteknek vagy egyéb eseményeknek is helyt adnak.
Az 1905-'10 között épült ház földszintje (ma a színház előcsarnoka) eredetileg a mellette fekvő sportpályát üzemeltető Rákosligeti Sport SC kiszolgálására épült, míg az első emelet eredetileg is kisebb előadások, bálok megtartására lett kialakítva, így a jelenlegi színpad is itt található. A harmadik, legfelső szint pedig a kellékek és egyéb dolgok tárolására szolgál. A II. világháború után apácák otthonaként és munkahelyeként funkcionált, majd a rendszerválátást követően egy darabig üresen állt. A felújításkor került fel a bejárat fölé egy álerkélyre Gózon Gyula életnagyságú szobra.Gózon Gyula (1885-1972) magyar színész. Érsekújváron született, de szülei Esztergomban éltek, ő is itt nevelkedett.
Rákosi Szidi
magán-színiiskoláját végezte el. Pályáját ugyan Nagyváradon kezdte, később Nagy Endre szerződtette kabaréjához Budapestre, és a művész egy csapásra ismertté vált. Egy évad után jött a Népopera, megint a kabaré, majd 1919-ben a Király Színház tagja lett. 1917-ben vette feleségül Berky Lilit, aki a saját vállalkozásukban megindított Muskátli Kabaré primadonnája volt. A házaspár gyakran lépett fel együtt. Gózon 1927-től a Belvárosi Színház, 1929-től az Új Színház tagja lett.
Az operett mellett mindig vonzotta a drámai színjátszás: a Nemzeti Színház először 1935-ben szerződtette. Bár a zsidótörvények őt is leparancsolták a színpadról, 1945-ben visszatért a Nemzetibe, amelynek élete végéig tagja maradt.Összesen 90 filmben játszott, melyek méltán növelték népszerűségét. Szerepelt többek között a Hyppolit a lakáj (1931), a Budai cukrászda (1935), a Rokonok (1935), az Új rokon (1935), a János vitéz (1939), az A szerelem nem szégyen (1940), az Erzsébet királyné (1940), a Dalolva szép az élet (1950), az Állami Áruház (1952), a Gerolsteini kaland (1957), a Noszty fiú esete Tóth Marival (1960) című alkotásokban.
Hattyúdala az Egy öreg színész emlékei című írása volt, amely halála előtt nem sokkal jelent meg a Nők Lapjában.