Colin Humphreys, a Cambridge-i Egyetem professzora csillagászati adatok, ősi szövegek és az ősi zsidó kalendárium segítségével próbálta meghatározni Jézus utolsó napjainak időrendiségét. Véleménye szerint Jézust egy nappal az ünnep előtt ítélték el és feszítették keresztre. Humphreys állítja, a keresztre feszítésre április 3-án szerdán került sor.
A professzor szerint Máté, Márk és Lukács más naptárat használt, mint János. I.sz. 33-ban, amikor már széles körben elterjedt a holdnaptár, némely csoportok még alkalmazhatták az ősi zsidó kalendáriumot, és Jézus tanítványaival eszerint ülhette meg az ünnepet. Ez megmagyarázhatná az újszövetségi szövegek másik ellentmondását is, azt, hogy hogy lehetett annyi eseményt a "csütörtök" esti lakoma és Jézus nagypénteki keresztre feszítése közé besűríteni. Ez azt jelentené, hogy Jézus letartóztatása, kihallgatása és elítélése valamivel hosszabb időt vett igénybe.
A professzor szerint Máté, Márk és Lukács más naptárat használt, mint János. I.sz. 33-ban, amikor már széles körben elterjedt a holdnaptár, némely csoportok még alkalmazhatták az ősi zsidó kalendáriumot, és Jézus tanítványaival eszerint ülhette meg az ünnepet. Ez megmagyarázhatná az újszövetségi szövegek másik ellentmondását is, azt, hogy hogy lehetett annyi eseményt a "csütörtök" esti lakoma és Jézus nagypénteki keresztre feszítése közé besűríteni. Ez azt jelentené, hogy Jézus letartóztatása, kihallgatása és elítélése valamivel hosszabb időt vett igénybe.
Az utolsó vacsora a keresztény vallásban Jézus és a 12 aposotol utolsó közös vacsorája. A Biblia szerint Jézus ezen vacsora során mondta a kenyérre és borra, hogy az az ő teste és vére, amire a misék során a mai napig utalnak.
"Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend."
(Pál apostol)
Az utolsó vacsora több művészeti alkotás ihletője is volt, ám a leghíresebb kétségtelenül Leonardo da Vinci falfestménye, mely azt a drámai jelenetet örökíti meg, amikor Jézus az utolsó vacsorán ezt mondja az apostoloknak: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közűletek elárul engem. (Jn 13,21)
Leonardo di ser Piero da Vinci (Leonardo, ser Piero fia Vinciből 1452-1519) itáliai származású reneszánsz polihisztor (festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író - mindenesetre latin tudása gyérebb volt, mint szerette volna), törvénytelen gyerek, aki kivételes tehetségével és szorgalmával géniusszá nőtte ki magát.
1482-ben elnyerte a milanói Lodovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. A herceg megbízta Francesco Sforza hatalmas lovasszobrának megformálásával is, de csak a mű hatalmas agyagmodellje készült el (1493), amit aztán a Milánót megszálló francia katonák 1499-ben elpusztítottak. Évekig elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskó, az „Utolsó vacsora", amellyel 1498-ban készült el. Miután hónapokon keresztül járta Milánó utcáit, hogy ráleljen a legtökéletesebb modellekre, az elméletben már rég megkomponált művéhez.
Giovanbattista Giraldi költő édesapja szemtanúja volt, amikor Leonardo az Utolsó vacsorát festette: "Mielőtt Leonardo hozzáfogott volna, hogy festménye valamely szereplőjét megjelenítse, először gondosan mérlegelte a figura emberi tulajdonságait és természetét.... a látottakról jegyzeteket készített abba a könyvecskébe,amelyet mindig az övében hordott".
Egy szemtanú feljegyzése szerint: " Néha hajnaltól napnyugtáig ott maradt a templomban, le sem tette a kezéből az ecsetet, és feledve evést és ivást, szünet nélkül festett. Máskor viszont két-három vagy akár négy napon át a kezébe sem vette az ecsetet; órákon át nem tett semmi mást, csak összefont karral álldogált szemben a művel, szigorú tekintettel fürkészve a figurákat".
Az egyik nap a szemére vetette egy szerzetes, hogy nem halad munkájával. Leonardo erre büszkén mutatta, hogy hogyan képzeli el az apostolokat, és füzetéből felolvasta gondolatait. Ekkor közbevágott a pap és azt mondta: Nem is tudtam, hogy a festményeket megírják. Leonardo elhallgatott és nyugodtan, ám kissé megsértetten válaszolt: A festmény néma költemény. Talán ez a momentum szülte Leonardoban a gondolatot, hogy rejtélyesebben fesse meg az Utolsó vacsorát. Ne Júdás legyen elkülönítve árulása miatt a képen, hanem Krisztus üljön magányosan, titokzatosan, a megszokottól eltérő módon.
Elkészülte után azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni művét, nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal: Vasari így írt a freskóról: "…mindegyikük arcán látszik a szeretet, a félelem és a felháborodás, illetve a fájdalom, hogy képtelenek kitalálni, mi van Krisztus lelkében.".
A többszörös háromszög-kompozícióba rendezett jelenetben jól látható, és vonalzóval is ellenőrizhető, hogy a kép minden perspektíva vonala pontosan Jézus arcára vetülve a kép geometriai középpontja felé tartanak. A tanítványok négyszer hármas csoportokaban helyezkednek el:
Az első hármas csoportot Bertalan, az ifjabb Jakab és András alkotja. Bertalan feláll, két kézzel az asztalra támaszkodik, felháborodást látok a mozdulatában. Jakab jobb keze András jobb keze mögött, bal keze András vállán. András előre néző nyitott tenyere mintha elhárító mozdulatot tenne, ő vétlen.
A második hármas csoportot Júdás, Péter és János alkotja. Júdást a mai napig az árulás szimbólumaként emlegetjük. Karizmatikus egyéniség volt, erős befolyással bírt a tanítványokra, sokszor viszályt keltett köztük, emellett önelégült volt és nagyon szerette a pénzt. Jézus egy évvel az elárultatása előtt ezt mondta: "Nem én választottalak-é titeket, a tizenkettőt? és egy közűletek ördög " (Jn 6,70)
Leonardo hónapokig kereste a modellt a csavargók között, Júdás megformálásához. Az apostolok közül az egyedüli, akinek arca árnyékban van és a könyöke az asztalon. Jobb kezében pénzes zacskót szorongat: vagy az árulás szimbólumaként, vagy azért, mert ő volt az apostolok között a pénztáros. A tanítványok közül ő az, aki nem háborodik fel Jézus bejelentése után, nem fürkészi, nem találgatja ki az áruló, hiszen tudja a választ.
Az evangélium szerint János állt legközelebb Jézus szívéhez, a festményen is Jézus jobbján foglal helyet a hagyományosan hosszú hajjal ábrázolt alak, keze összekulcsolva, Péterhez hajol.
Dan Brown és mások szerint azonban ez az alak Mária Magdolna, Jézus legkedvesebb tanítványa, esetleg kedvese.
A mű befejezése előtt nem sokkal ellátogatott hozzá Beatriche, Lodoviko il Moro fejedelem felesége. A fiatal lány rákérdezett, miért nem hajtja János Krisztusra fejét. Leonardo annyit válaszolt, hogy mert őt már senki sem vigasztalhatja.
Ha azonban János apostol alakja nem férfi, hanem Mária Magdolna, akkor hol a hiányzó János? Talán nem János, hanem Júdás hiányzik a képről. Sok más alkotáson is az asztal túloldalára, jól elkülönülten festették meg. Leonardo talán Júdáson állt bosszút, hogy még csak arra sem méltatta, hogy lefesse.
Péter keze János vállán van, fejük összeér, egymás iránti bizalmat sugároz az ábrázolás. Péter jobb kezében (?) kés van, ami azt is szimbolizálhatja, hogy amikor Jézust foglyul ejtik, a poroszlók egyikének levágta a fülét.
Jézus alakja a központban van, a mennyezet gerendáinak összefutó vonalai is az ő alakjánál találkoznak. Abban az eljárásban, ahogyan Leonardo a centrális perspektíva segítségével illuzionisztikusan kitágítja a refektórium terét, a 15. század valamennyi újítása benne foglaltatik. A térbeli dimenziót hangsúlyozza, aminek révén kiemeli Jézus alakját. Az ő középponti elhelyezkedését az apostolok csoportosítása bal és jobb keze felől, valamint felé forduló mozdulatuk szintén kidomborítja. Ezt az odafordulást a megjelenített pillanat motiválja: Jézus közli tanítványaival, hogy egyikőjük el fogja árulni őt. A végtelenre nyíló ajtó világos hátterében elhelyezve, végtelen nyugalmat tükrözve, miután kimondta súlyos szavakat. Ennek a nyugodtságnak ellentéte az apostolok nyugtalansága. Mégis először a nyugodtságra irányul minden figyelem a képen. Jézus jobb keze és Júdás bal keze a tányér közelében van. Ki az áruló? "Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának" (Jn.13,26)
A harmadik hármas csoportot Tamás, idősebb Jakab (János testvére) és Fülöp alkotja. Tamás felfelé mutató ujja felháborodást sejtet, Jakab mintha azt mondaná a mozdulatával: ki lenne képes ezt az embert elárulni? Fülöp szelíden a szívére mutat, hitetlenkedve.
A negyedik hármas csoportot Máté, Tádé és Simon (Jézus unokatestvére) alkotják.
Máté Jézus felé nyújtja mindkét kezét, tekintete Simonra irányul, mintha ő sem hinné, hogy Jézust képes lenne valaki elárulni.
Tádé Simonnak mond valamit, jobb keze furcsa, nem megszokott tartásban van. Simon bal keze hüvelyk és kisujja érinti egymást, elemzők szerint a kezdet és a vég megjelenítése. Mindkét kezével Jézus felé mutat, tekintete is Jézus felé néz.
Művészettörténészek szerint Simon hasonlít az idős Leonardóhoz, mintha magát is meg akarta volna jeleníteni ezen a csodálatos remekművön.
Ha először megpillantjuk Leonardo remekművét, talán észre se vesszük, hogy hiányzik a Szent Grál, amibe Jézus vérét fogták fel. Többek szerint a művész nem is szánta a képre, és többen úgy vélik, hogy a Szent Grál igenis rajta van a képen, a Jézus jobbján ülő Mária Magdolna személyében.
Érdekes, hogy Jézus és János ruházata szinte ugyanaz, csak a színek vannak felcserélve, és mindkettőjük nyakában egy medál szerű tárgy figyelhető meg. Talán a két medál jelképezné a mai értelemben vett jegygyűrűket, a színek cseréje meg az összetartozást?
Az is megfigyelhető, hogy János figurájára (pontosabban: "ádámcsutkátlan" nyakára) egy kéz mutat.
Dan Brown szerint fontos jelentőséggel bír Jézus és a jobbján elhelyezkedő rejtélyes alak, János testhelyzete.
Leonardo di ser Piero da Vinci (Leonardo, ser Piero fia Vinciből 1452-1519) itáliai származású reneszánsz polihisztor (festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író - mindenesetre latin tudása gyérebb volt, mint szerette volna), törvénytelen gyerek, aki kivételes tehetségével és szorgalmával géniusszá nőtte ki magát.
1482-ben elnyerte a milanói Lodovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. A herceg megbízta Francesco Sforza hatalmas lovasszobrának megformálásával is, de csak a mű hatalmas agyagmodellje készült el (1493), amit aztán a Milánót megszálló francia katonák 1499-ben elpusztítottak. Évekig elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskó, az „Utolsó vacsora", amellyel 1498-ban készült el. Miután hónapokon keresztül járta Milánó utcáit, hogy ráleljen a legtökéletesebb modellekre, az elméletben már rég megkomponált művéhez.
Giovanbattista Giraldi költő édesapja szemtanúja volt, amikor Leonardo az Utolsó vacsorát festette: "Mielőtt Leonardo hozzáfogott volna, hogy festménye valamely szereplőjét megjelenítse, először gondosan mérlegelte a figura emberi tulajdonságait és természetét.... a látottakról jegyzeteket készített abba a könyvecskébe,amelyet mindig az övében hordott".
Egy szemtanú feljegyzése szerint: " Néha hajnaltól napnyugtáig ott maradt a templomban, le sem tette a kezéből az ecsetet, és feledve evést és ivást, szünet nélkül festett. Máskor viszont két-három vagy akár négy napon át a kezébe sem vette az ecsetet; órákon át nem tett semmi mást, csak összefont karral álldogált szemben a művel, szigorú tekintettel fürkészve a figurákat".
Az egyik nap a szemére vetette egy szerzetes, hogy nem halad munkájával. Leonardo erre büszkén mutatta, hogy hogyan képzeli el az apostolokat, és füzetéből felolvasta gondolatait. Ekkor közbevágott a pap és azt mondta: Nem is tudtam, hogy a festményeket megírják. Leonardo elhallgatott és nyugodtan, ám kissé megsértetten válaszolt: A festmény néma költemény. Talán ez a momentum szülte Leonardoban a gondolatot, hogy rejtélyesebben fesse meg az Utolsó vacsorát. Ne Júdás legyen elkülönítve árulása miatt a képen, hanem Krisztus üljön magányosan, titokzatosan, a megszokottól eltérő módon.
Elkészülte után azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni művét, nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal: Vasari így írt a freskóról: "…mindegyikük arcán látszik a szeretet, a félelem és a felháborodás, illetve a fájdalom, hogy képtelenek kitalálni, mi van Krisztus lelkében.".
A többszörös háromszög-kompozícióba rendezett jelenetben jól látható, és vonalzóval is ellenőrizhető, hogy a kép minden perspektíva vonala pontosan Jézus arcára vetülve a kép geometriai középpontja felé tartanak. A tanítványok négyszer hármas csoportokaban helyezkednek el:
Az első hármas csoportot Bertalan, az ifjabb Jakab és András alkotja. Bertalan feláll, két kézzel az asztalra támaszkodik, felháborodást látok a mozdulatában. Jakab jobb keze András jobb keze mögött, bal keze András vállán. András előre néző nyitott tenyere mintha elhárító mozdulatot tenne, ő vétlen.
A második hármas csoportot Júdás, Péter és János alkotja. Júdást a mai napig az árulás szimbólumaként emlegetjük. Karizmatikus egyéniség volt, erős befolyással bírt a tanítványokra, sokszor viszályt keltett köztük, emellett önelégült volt és nagyon szerette a pénzt. Jézus egy évvel az elárultatása előtt ezt mondta: "Nem én választottalak-é titeket, a tizenkettőt? és egy közűletek ördög " (Jn 6,70)
Leonardo hónapokig kereste a modellt a csavargók között, Júdás megformálásához. Az apostolok közül az egyedüli, akinek arca árnyékban van és a könyöke az asztalon. Jobb kezében pénzes zacskót szorongat: vagy az árulás szimbólumaként, vagy azért, mert ő volt az apostolok között a pénztáros. A tanítványok közül ő az, aki nem háborodik fel Jézus bejelentése után, nem fürkészi, nem találgatja ki az áruló, hiszen tudja a választ.
Az evangélium szerint János állt legközelebb Jézus szívéhez, a festményen is Jézus jobbján foglal helyet a hagyományosan hosszú hajjal ábrázolt alak, keze összekulcsolva, Péterhez hajol.
Dan Brown és mások szerint azonban ez az alak Mária Magdolna, Jézus legkedvesebb tanítványa, esetleg kedvese.
A mű befejezése előtt nem sokkal ellátogatott hozzá Beatriche, Lodoviko il Moro fejedelem felesége. A fiatal lány rákérdezett, miért nem hajtja János Krisztusra fejét. Leonardo annyit válaszolt, hogy mert őt már senki sem vigasztalhatja.
Ha azonban János apostol alakja nem férfi, hanem Mária Magdolna, akkor hol a hiányzó János? Talán nem János, hanem Júdás hiányzik a képről. Sok más alkotáson is az asztal túloldalára, jól elkülönülten festették meg. Leonardo talán Júdáson állt bosszút, hogy még csak arra sem méltatta, hogy lefesse.
Péter keze János vállán van, fejük összeér, egymás iránti bizalmat sugároz az ábrázolás. Péter jobb kezében (?) kés van, ami azt is szimbolizálhatja, hogy amikor Jézust foglyul ejtik, a poroszlók egyikének levágta a fülét.
Jézus alakja a központban van, a mennyezet gerendáinak összefutó vonalai is az ő alakjánál találkoznak. Abban az eljárásban, ahogyan Leonardo a centrális perspektíva segítségével illuzionisztikusan kitágítja a refektórium terét, a 15. század valamennyi újítása benne foglaltatik. A térbeli dimenziót hangsúlyozza, aminek révén kiemeli Jézus alakját. Az ő középponti elhelyezkedését az apostolok csoportosítása bal és jobb keze felől, valamint felé forduló mozdulatuk szintén kidomborítja. Ezt az odafordulást a megjelenített pillanat motiválja: Jézus közli tanítványaival, hogy egyikőjük el fogja árulni őt. A végtelenre nyíló ajtó világos hátterében elhelyezve, végtelen nyugalmat tükrözve, miután kimondta súlyos szavakat. Ennek a nyugodtságnak ellentéte az apostolok nyugtalansága. Mégis először a nyugodtságra irányul minden figyelem a képen. Jézus jobb keze és Júdás bal keze a tányér közelében van. Ki az áruló? "Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának" (Jn.13,26)
A harmadik hármas csoportot Tamás, idősebb Jakab (János testvére) és Fülöp alkotja. Tamás felfelé mutató ujja felháborodást sejtet, Jakab mintha azt mondaná a mozdulatával: ki lenne képes ezt az embert elárulni? Fülöp szelíden a szívére mutat, hitetlenkedve.
A negyedik hármas csoportot Máté, Tádé és Simon (Jézus unokatestvére) alkotják.
Máté Jézus felé nyújtja mindkét kezét, tekintete Simonra irányul, mintha ő sem hinné, hogy Jézust képes lenne valaki elárulni.
Tádé Simonnak mond valamit, jobb keze furcsa, nem megszokott tartásban van. Simon bal keze hüvelyk és kisujja érinti egymást, elemzők szerint a kezdet és a vég megjelenítése. Mindkét kezével Jézus felé mutat, tekintete is Jézus felé néz.
Művészettörténészek szerint Simon hasonlít az idős Leonardóhoz, mintha magát is meg akarta volna jeleníteni ezen a csodálatos remekművön.
Ha először megpillantjuk Leonardo remekművét, talán észre se vesszük, hogy hiányzik a Szent Grál, amibe Jézus vérét fogták fel. Többek szerint a művész nem is szánta a képre, és többen úgy vélik, hogy a Szent Grál igenis rajta van a képen, a Jézus jobbján ülő Mária Magdolna személyében.
Érdekes, hogy Jézus és János ruházata szinte ugyanaz, csak a színek vannak felcserélve, és mindkettőjük nyakában egy medál szerű tárgy figyelhető meg. Talán a két medál jelképezné a mai értelemben vett jegygyűrűket, a színek cseréje meg az összetartozást?
Az is megfigyelhető, hogy János figurájára (pontosabban: "ádámcsutkátlan" nyakára) egy kéz mutat.
Dan Brown szerint fontos jelentőséggel bír Jézus és a jobbján elhelyezkedő rejtélyes alak, János testhelyzete.
No és ott van az önálló kézfej, ami egy kést tart a kezében.
Hogy Leonardonak mi volt a célja e képpel , már sose tudjuk meg teljesen. Lehet, hogy tényleg jeleket próbált meg elrejteni bennük a múlt számára, de az is lehet, hogy pusztán mi magyarázzuk bele a dolgokat.
A kép elkészült, ám sajnos, rögtön elkészülte után repedezni kezdett. Leonardo el volt keseredve. Ráadásul az Utolsó vacsorát elkészülte óta folyamatosan károk érték. Ajtót vágtak a falba, megcsonkítva ezzel a remekművet. Napóleon idején az étkezőt istállónak használták, a háborúk alatt pedig bombázták. 1943-ban az épületet amerikai bombatalálat érte, csoda, hogy csak ez az egy falrész maradt épen.
A freskót hétszer restaurálták, négyszer átfestették. A refektórium nedves, párás fala nem volt ideális helyszín ennek a csodálatos műnek.
1978-'99-ig dr. Pinin Bambrilla restaurátor vezetésével visszaállították az eredeti képet. Az egyik réteg alatt megtalálták az alkotó névjegyét.
Egy 2007-ben napvilágot látott elmélet szerint a freskó egy elrejtett zenei motívumot is tartalmaz. Giovanni Maria Pala szakértő leírja, hogy egy viszonylag rövid, 3/4-es lüktetésű himnuszról van szó. Pala a festményre kottavonalakat vetített, Jézus és az apostolok kezei, valamint a kenyérdarabok elhelyezkedései, jobbról balra olvasva, hangjegyekké állnak össze. Pala szerint ez a felfedezés "csupán azt hangsúlyozza, hogy Leonardo egy olyan ember volt, aki hasonló zseniális dolgokkal fejezte ki hitét Istenben".
Leonardónak a freskótechnikával folytatott kísérletei azt eredményezték, hogy a kép nem sokkal befejezése után kezdett lepattogzani a falról; ez azonban vélhetőleg még jobban fokozta azt a bámulatos hatást, ami ebből az alkotásból sugárzott.
Egy most elkészült weboldalon bárki közelről szemügyre veheti a híres festmény részleteit, és levonhatja a saját következtetéseit a Jézus elárulása előtti pillanatokat megörökítő kép titkairól.
Azok a szerencsések, akik eredeti pompájában láthatták a gyönyörű 15. századi alkotást, mindössze 15 percet áldozhatnak Leonardo zseniális művének, ugyanis ennyi időt engednek a szigorú szabályok a látogatók számára. Az asztalon bort és narancsokat, Júdás ingujjában pedig egy pénzes zacskót fedezhet fel a kíváncsi felhasználó.
A mozaikként összeillesztett hatalmas kép összesen 1600 tíz megapixeles felvételből, azaz 16 milliárd megapixelből áll. A részleteket egy Nikon digitális kamerával rögzítették, és komoly számítógépes háttérmunkával varázsolták egységes képpé. A hihetetlen méretű képet (172181 x 93611) ezután egy weboldalra helyezték, ahol mostantól fogva a részletek szépsége is feltárulhat a kíváncsi szemek előtt.
A kép elkészült, ám sajnos, rögtön elkészülte után repedezni kezdett. Leonardo el volt keseredve. Ráadásul az Utolsó vacsorát elkészülte óta folyamatosan károk érték. Ajtót vágtak a falba, megcsonkítva ezzel a remekművet. Napóleon idején az étkezőt istállónak használták, a háborúk alatt pedig bombázták. 1943-ban az épületet amerikai bombatalálat érte, csoda, hogy csak ez az egy falrész maradt épen.
A freskót hétszer restaurálták, négyszer átfestették. A refektórium nedves, párás fala nem volt ideális helyszín ennek a csodálatos műnek.
1978-'99-ig dr. Pinin Bambrilla restaurátor vezetésével visszaállították az eredeti képet. Az egyik réteg alatt megtalálták az alkotó névjegyét.
Egy 2007-ben napvilágot látott elmélet szerint a freskó egy elrejtett zenei motívumot is tartalmaz. Giovanni Maria Pala szakértő leírja, hogy egy viszonylag rövid, 3/4-es lüktetésű himnuszról van szó. Pala a festményre kottavonalakat vetített, Jézus és az apostolok kezei, valamint a kenyérdarabok elhelyezkedései, jobbról balra olvasva, hangjegyekké állnak össze. Pala szerint ez a felfedezés "csupán azt hangsúlyozza, hogy Leonardo egy olyan ember volt, aki hasonló zseniális dolgokkal fejezte ki hitét Istenben".
Leonardónak a freskótechnikával folytatott kísérletei azt eredményezték, hogy a kép nem sokkal befejezése után kezdett lepattogzani a falról; ez azonban vélhetőleg még jobban fokozta azt a bámulatos hatást, ami ebből az alkotásból sugárzott.
Egy most elkészült weboldalon bárki közelről szemügyre veheti a híres festmény részleteit, és levonhatja a saját következtetéseit a Jézus elárulása előtti pillanatokat megörökítő kép titkairól.
Azok a szerencsések, akik eredeti pompájában láthatták a gyönyörű 15. századi alkotást, mindössze 15 percet áldozhatnak Leonardo zseniális művének, ugyanis ennyi időt engednek a szigorú szabályok a látogatók számára. Az asztalon bort és narancsokat, Júdás ingujjában pedig egy pénzes zacskót fedezhet fel a kíváncsi felhasználó.
A mozaikként összeillesztett hatalmas kép összesen 1600 tíz megapixeles felvételből, azaz 16 milliárd megapixelből áll. A részleteket egy Nikon digitális kamerával rögzítették, és komoly számítógépes háttérmunkával varázsolták egységes képpé. A hihetetlen méretű képet (172181 x 93611) ezután egy weboldalra helyezték, ahol mostantól fogva a részletek szépsége is feltárulhat a kíváncsi szemek előtt.