VIII. Henrik angol király Greenwichben született
1491-ben
VII. Henrik király fiaként.
Amikor trónra lépett, egy csapással akart magának népszerűséget szerezni és ezért apjának két leggyűlöletesebb adókezelőit (!) felakasztatta. Nőül vette korán elhunyt bátyjának özvegyét, a hat évvel idősebb
Aragóniai Katalin spanyol hercegnőt. (Közös gyermekük volt a szerencsétlen sorsú Mária.)

Szakított apjának elzárkózó külpolitikájával is, és hogy az angol befolyást a kontinensen éreztesse,
I. Miksa császárral és
II. Gyula pápával
XII. Lajos francia király ellen csatába vonult. Hadi szerencsével igen, anyagi haszonnal azonban e hadjáratok nem jártak, így - felismerve szövetségeseinek önző terveit - kilépett a cambray-i szövetségből, békét kötött korábbi ellenségeivel.

Nemsokára azonban Henrik új kegyence, Thomas Wolsey érsek és kancellár új mederbe terelte az angol politikát. Ebben az időben kezdett a király
Boleyn Anna udvarhölgynek udvaroltni, akit nőül kívánt venni, feleségétől pedig el akart venni (természetesen nem ebben a sorrendben). A válás tervének a politikai helyzet is kedvezett.
VII. Kelemen pápa szövetségese volt Henriknek, és Wolsey biztosra vette, hogy a pápa fel fogja bontani a házasságot. Ám csak időhúzással szembesültek.

A határtalanul dühös Henrik először is Wolsey-val éreztette haragját, nem annyira azért, mert Boleyn Anna helyett egy francia hercegnőt javasolt, hanem azért, mert becsületszavával kezeskedett a válóper sima elintézéséről. A perbe fogott, majd hirtelen elhalálozott Wolsey hivatalát
Morus Tamás vette át, aki a házasságot önhatalmúlag feloldotta, a pápának az angol egyház fölötti hatalmát megszüntette, mivel az angol egyház feje az angol uralkodó maga. És punktum!

A határozat értelmében azután lefoglalt egy csomó egyházi birtokot, kifosztott több kolostort, a katolikus dogmákat azonban egyelőre nem bántotta.
Anglia Róma-ellenes közvéleménye kedvezett egy önálló keresztény egyház alapításának, a Wolsey sorsán megdöbbent papság pedig csekély kivétellel nem mert ősi hite mellett síkra szállni.
Ezek után Henrik
1532-ben feleségül vette Boleyn Annát és az egyházi bizottság is szentesítette első házasságának felbontását. Egy év múlva született meg Henrik és Anna leánygyermeke , a későbbi
I. Erzsébet királynő.
Ebben az időben az üldözés elől Angliába menekült rengeteg német reformátor, és
Cromwell kancellár a smalkaldi protestáns szövetséggel folytatott alkudozásokat.

Az
1534. évi parlament véglegesen megszüntette a pápai hatalom jövedelemforrásait és Henriket ruházta fel az egyházi jövedelmek, birtokok és az egyházi törvénykezés jogával, úgyszintén azzal a joggal, hogy az egyházat reformálhassa és az eretnekeket üldözhesse. E határozat értelmében Henrik
1536 tavaszán elindította a katolikusok üldözését, ami sehogyan sem tetszett Anglia északi hegyvidékein lakó, hitbuzgó lakosságnak, mely kedvelt kolostorai érdekében fegyvert fogott Henrik és Cromwell ellen. Henrik leverte ugyan a zarándokokat, de felhagyott a katolikusok elleni üldözéssel és szakított a merev protestáns szemponttal.
A protestáns áramlat megakadása Boleyn Anna sorsára is végzetes volt, akit férje alaptalan vádak alapján lefejeztetett. Másnap Henrik feltűnő sietséggel vette feleségül a szerény, halkszavú
Jane Seymourt, aki azután – szerencséjére – fiút szült, és talán még nagyobb szerencséjére meghalt.

A parlament ekkor Boleyn Anna gyermekét, Erzsébetet törvénytelen származásúnak mondta ki és
Edwardot nyilvánította egyedüli törvényes trónörökösnek. Akik a határozat ellen tiltakozni mertek, azokat a király kivégeztette.
A trónörökös megszületése erősítette Henrik trónját, s ő ennek tudatában új hadjáratot indított
1538-ban a kolostorok és a papi birtokok ellen, amire válaszul
III. Pál pápa Henriket egyházi átokkal súlytotta. Ennek azonban nem volt más foganatja, minthogy Henrik újra és határozottan a protestáns irányhoz szegődött, s ennek a fordulatnak negyedik házassága állt a hátterében. Szerelmes volt
Cleves-i Annába, illetve az ifj. Hans Holbein által készített képbe, és politikai okokból Cromwell is sürgette a német protestáns hercegnővel való eljegyzését.

Csakhogy a szeszélyes Henrik új nejét mégsem találta elég vonzónak és néhány hónap múlva visszaküldte szüleihez. Igazság szerint a nő nagyon rideg, műveletlen volt, és angolul sem beszélt. Henrik Cromwell-t, akit a sikertelen frigykötésért felelősnek tartott, ellenfeleinek és vetélytársainak örömére kivégeztette.
Henrik most a katolikus párt emberei, a Norfolkok és Howardok felé fordult és immár ebből a körből szemelte ki ötödik nejét,
Howard Katalint.

A harminc évvel fiatalabb nej igencsak kikapós volt, így a király boldogsága ebben az esetben sem volt tartós. Csakhamar tudomást szerzett Katalin hűtlnségéről, s az asszonyt lefejeztette.
A csalódás újra a protestáns párt karjaiba hajtotta és ennek megfelelően a protestáns, kétszeres özvegy
Parr Katalint vette nőül, aki az immár betegeskedő és gyanakvó király aggodalmait és gyanúját el tudta oszlatni. Legfőbb elfoglaltsága a beteg és király uralkodó ápolása volt.

A Henriknél 21 évvel fiatalabb nő egyébként a harmadik feleség bátyjába volt szerelmes, akihez Henrik halála után férjhez ment, és negyedik házasságában megtalálta a boldogságot.
Élete alkonyán Henrik még kétszer viselt hadat.
V. Jakab királyt (akit eredménytelenül próbált arra rávenni, hogy Skóciában is elterjessze a reformációt), legyőzte. Jakab hirtelen halála után pedig azon tervén fáradozott, hogy annak leányát,
Stuárt Máriát saját fiával eljegyezze; az angol és skót korona tervezett egyesítése azonban nem sikerült.
1544-ben Henrik addigi barátja,
I. Ferenc ellen indított háborút - sikertelenül.
Anglia egyik legkiemelkedőbb uralkodója
1547-ben húnyt el.
* * *
VIII. Henrik magánélete címmel
Korda Sándor készített filmet, melyből
itt található egy kis részlet.
Ez a filmje annyira népszerű a szigetországban, hogy sokan azt hiszik, egy született angol készítette.

A magyar zsidó származású filmrendező és producer
Kellner Sándor László néven született
Pusztatúrpásztón
1893-ban. A mezőtúri Mester-utacai Kereskedelmi iskolában érettségizett, melynek jeligéjéből származik felvett művészneve:
"Sursum corda!" (Emeljétek fel szíveteket!).
Fiatal éveiben újságírással foglalkozott, s 19 évesen már filmelméleti cikkek sorát publikálta, majd
1918-ig több filmlap szerkesztője volt.
1914-től filmrendezőként is dolgozott, és
1919-ben, amikor is elhagyta Magyarországot, már 25 film rendezése fűződött a nevéhez.
A Tanácsköztársaság idején direktóriumi tag, a filmgyártás művészeti vezetője volt. A diktatúra bukása után színésznő felesége,
Mária azzal mentette meg életét, hogy kivitte
Bécsbe. Nemsokára innen
Hollywoodba költöztek, ahol Korda a United Artists rendezője lett.
Mégis Nagy-Britanniában aratta legnagyobb sikereit. Két fivérével Londonban telepedett le és itt alapította meg
1932-ben a
London Films filmstúdiót több kisebb mellett.
Filmjei igazán látványosak voltak, ami a színes filmek megjelenésével csak fokozódott. Leghíresebb filmje az
1933-as
VIII. Henrik magánélete azonnal óriási nemzetközi filmsiker lett és Oscar-díjra is volt jelölve. Ezek után még több nagysikerű filmet forgatott, és producerként is nagyszerű alkotások fűződnek nevéhez, mint pl.
A dzsungel könyve.
1942-ben Korda Sándor lett az első filmrendező, akit lovaggá ütöttek.
62 évesen hunyt el Londonban szívrohamban.
A Brit Filmakadémia az év legkiemelkedőbb filmjeinek járó díjat Korda Sándorról nevezte el.
* * *
Sokan nem tudják, de VIII. Henrik kiváló zeneszerző is volt.