Albioni levelek LI*

Vásároljunk!

Portobello Road

Cat Stevens: Portobello Road

Ha valaki látta a Notting Hill című filmet, lehet fogalma az utcáról. :)
És ha van ideje, feltétlenül nézze meg!
Az út 1740 körül kapta a nevét a közeli Portobelló tanya után. A Portobello Edward Vernon admirális Puerto Bello-nál aratott győzelmének emléke. Az egykori tanya helyén ma a St. Charles Hospital áll.Az utca arculata a viktoriánus korban alakult ki. A közeli Paddington és Notting Hill elegáns és előkelő lakóinak köszönhetően elit részen jár az erre tévedő. A hangulatot nem csak a színes házak, üzletek adják, hanem a kacskaringós közút is.Az utcában lakott George Orwell, és a már említett Paddingtn Bear gyakran megfordul itt, hiszen barátjának, Mr. Grubernek (akivel minden nap együtt tízóraizik) van itt egy régiség boltja.
Minden szombaton használt ruhák és régiségek árusai (no és az 1960-as évektől zöldség- és gyümölcskereskedők) lepik el az eléggé szűk utcát. Tehát a földszinti üzletek mellett az utcára kihelyezett árusítóhelyek is vásárlásra csábítják a járókelőket. A világ egyik leghíresebb utcai piacán közel 1500 kereskedő próbál túladni portékáján ilyenkor.
Persze sok gagyi dolgot is lát itt az ember, de azon kevés helyek közé tartozik, melyek mégis hamisítatlan angol miliőnek tűnnek.

Getting hung up all day on smiles

Walking down portobello road for miles
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger

Cuckoo clocks, and plastic socks
Lampshades of old antique leather
Nothing looks weird, not even a beard
or the boots made out of feathers

I'll keep walking miles til I feel
a broom beneath my feet
or the hawking eyes of an old stuffed bull across the street

Nothings the same if you see it again
it'll be broken down to litter
Oh, and the clothes
everyone know that that dress will never fit her

Getting hung up all day on smiles
Walking down portobello road for miles
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger

Cuckoo clocks, and plastic socks
Lampshades of old antique leather
Nothing looks weird, not even a beard
or the boots made out of feathers

I'll keep walking miles til I feel
a broom beneath my feet
or the hawking eyes of an old stuffed bull across the street

Nothing's the same if you see it again
It'll be broken down to litter
Oh, and the clothes
everyone know that that dress will never fit her

Getting hung up all day on smiles
Walking down portobello road for miles
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger.

* * * * *

Harrods

London egyik szimbóluma, melyet az arra közlelekő buszok sofőrei több nyelven is külön bemondanak a mikrofonba (pl. a 14-es busz is erre jár), a Hayde Park és a Victoria and Albert Museum között található. Ha a metrót választjuk, a Knightsbridge állomás van a legközelebb.
18000 m² alapterületével az Egyesült Királyság másodk legnagyobb üzlete.

Omnia Omnibus Ubique
All Things for All People, Everywhere
Minden, Mindenkinek, Mindenhol

A Harrods picit más beosztású, mint Magyarországon megszokott. Részlegei között (melyek elsősorban méregdrága márkákat árusítanak) nincsenek határvonalak. Nagyon kedvelt az Élelmiszer-terem, ahol még Pick szalámit is kapni.
A Harrods egy élelmiszerboltként (fő profilja mi más, mint a tea volt) nyitotta meg kapuit 1834-ben Kelet-Londonban. Alapítója Charles Henry Harrod volt, aki 15 év múlva költöztette a boltot mai helyére. Ekkor mindössze két asszisztenst foglalkoztatott a vállalkozás, mely gyógyszerek, illatszerek, papíráruk, gyümölcs és zöldség eladásával foglalkozott.
Az alapító halála után fia, Charles Didby Harrod lett a főnök, és a cég hatalmas átalakuláson ment keresztül. Rendkívül gyorsan kibővült megszerezvén a szomszédos épületeket, és 1880-ban már 100 alkalmazottat foglalkoztatott.
1883. december elején a Harrods raktára leégett. Az üzletvezető azonban mégis teljesítette a vásárlók felé a karácsonyi megrendeléseket, így rekord nyereségre tett szert. Az újraépítés után ügyfelei közé került Oscae Wilde, Sigmund Freud, A.A. Milne, Lillie Langtry és a brit királyi család is.
1898-ban helyezték üzembe a világ első mozgólépcsőjét az üzletben, az ideges ügyfelek megnyutatására pedig a pálinka-kóstolást találták ki. (Hja kérem, nagy főfájást tud okozni egy-egy nagybeváslás!)
1905-ben kezdődött el az az épületkialakítási munka, mely a ma is ismeretes külsőt adta az üzletnek. Az építész Charles William Stephens volt.
A Harrods nem csak egy üzlet, hiszen Londonban is több üzletet megvásárolt, de a világ több városában nyitott "fiókot".
1985-ben a Fayed testvérek vásárolták meg potom 615 millió fontért.
Mostanság felröppent a hír, hogy be fog zárni, ugyanis a gazdasági világválságra való tekintettel a cégek adóit meg akarják emelni. Mivel a tulajdonos ebbe nem akar belemenni, állítólag azt tervezi, inkább bezárja a nagyhírű céget.

A Harrodsban ma 5000 alkalmazottat foglalkoztat mintegy 50 országból. Éjjelente 115000 energiatakarékos izzó világítja ki, melyból minden nap 30 ég ki.
A királyságban ez az egyetlen áruház, ahol állati szőrmét is lehet vásárolni.
Nagyon drága hely, bár néha remek leárazásokba futhat az ember.
Az olaszok kifejezetten imádják, és rengeteg szerencsés megengedheti magának, hogy itt vásároljon, és a megszerzett portékát a jellegzetes méregzöld táskába pakolva (melyen arany színű a felirat) adja tudtul a világnak, hogy hol is járt az imént. :)

A Harrods is emléket állít Diana hercegnőnek, hiszen a tulajdonos édesapja az asszony utolsó élettársának, Dodi Al Fayed-nek.
Emad El Din Mohamed Abdel Moneim Fayed, a 42 évesen elhúnyt egyiptomi milliárdos filmproducerként is dolgozott, talán a leghíresebb mozi, melyhez köze volt, a Tűzszekerek.
A gyászoló édesapa a mai napig állítja, hogy a szerelmeseket meggyilkolták, és pénzt nem sajnálva minden követ megmozgat, hogy igazát bebizonyítsa.
Az üzletben a tragikus sorsú szerelmesek előtt két emlékmű tiszteleg. Az egyik érdekessége, hogy a fényképek mellett egy piramis alakú tároló egy pohár bort Diana rúzsnyomával, valamint a halálukat megelőző napon vásárolt eljegyzési gyűrűt rejti.A másik az "Ártatlan áldozatok" címet viselő bronzszobor, mely 2005-óta áll az egyiptomi teremnél. Alkotója Al Fayed közeli barátja, Bill Mitcell.

* * * * *

Oxford Street

Európa legforgalmasabb bevásárló utcájának kialakításában nagy szerepe volt anna az ókori útnak, melyet még a rómaiak alakítottak ki.
Ma szinte az összes világmárkát árusító üzletek sorakoznak itt, sokszor nem is egyetlen üzlettel.
A sok menő áruda mellett rendgeteg szörnyű emléktárgyat elsózni vágyó helyiség is működik itt. És hihetetlen mennyiségű kendő (vagy sál?) vár gazdára, már csak az itt lakó töméntelen mennyiségű muszlim nő miatt is. De az angol nők is előszeretettel hordják ezeket a színes csodákat.
Én nagyon kedveltem az Oxford Street-en a többemeletes zenei kiadványokat árusító boltot, a HMV-t, de két helyet kell innen megemlítenem még.

Primark

Az írországból származó üzlet ma már komoly hálózattá bővült.Ahogy az egész utca, úgy ez a bolt is állandóan hemzseg a vásárolni vágyóktól!Talán csak az egyfontos boltokban lehet olcsóbban vásárolni - vagy talán még ott sem. Sokszor kétségbe vonható a minőség, de igazán jó fogásunk is lehet. Elsősoban ruházati termékekkel kereskednek itt.
Érdekes, hogy a gyerekmunka még mindig téma lehet, és pont ezzel a céggel szemben többször fel is merült...

Selfridges

Az 1905-ben megnyitott üzlet alapítója Harry Gordon Selfridge.
Selfridge mindent tudorr a marketingről. Tőle ered a mondás: "az ügyfélnek mindig igaza van."
Üzletpolitikája része volt, hogy a bevásárlásból szórakoztató kalandot vásároljon.
Érdekesség, hogy sokáig egy szeizmográf (földrengés-jelző) volt elhelyezve az épület 3. emeletére, mely mára átkerült a British Museum-ba.Épületét Daniel Burnham tervezte, de még egy amerikai és brit építészek is segítették munkáját.
Rendkívül látványosak a kirakatai is, melyek nekem ritkán nyerték meg a tetszésemet (főként túl modern stílusuk miatt), viszont kétségtelenül érdekesek.

* * * * *

Covent Garden

A city legkeletibb része szintén az egyik kedvencem, mely nagyon közel van a Leicester Square-hez, a Trafalgar Square-hez, Aldwich-hez, a Soho-hoz. Már az ókori rómaiak is belakták ezt a területet.
A Covent Garden név János király (1199-1216) uralkodása alatt már használatos volt. A Covent a Westminsteri apátsági zöldséges kertje volt, mely egyre nagyobb megrendeléseknek tett eleget. VIII. Henrik idején természetesen felmerült a kérdés, miszerint kinek is tulajdonában áll, és jó királyunk szokásos politikáját folytatta: 1540-ben feloszlatta a kolostort és rátette kezét a kertre.
A tulajdonosok aztán gyakran cserélődtek, akik a terület fejlesztésekor mindig római hatású reneszánsz hangulatú épületekben gondolkoztak. A 17. században épült árkádos központi házat Inigo Jones tervezte. (Az ő nevéhez fűződik a greenwich-i Queen's House, a Banqueting House megépítése és a Szent Pál Székesegyház helyreállítása is.)
A terület későbbi fejlődéséhez járult a Temze viszonylagos közelsége, az 1666-os nagy tűzvész, amelyben a konkurens keletebbre eső piacok megsemmisültek.

1779-ben egy szörnyű gyilkosság történt itt. A történet három főszereplőjét szeretném bemutatni:
Az áldozat: Martha Ray (1742-1779) szerény családból származott, figyelemreméltóan intelligens, csinos és tehetséges énekesnő volt. 17 éves volt, amikor John Montagu szeretője lett, akinek öt gyermeket szült. A nős kedves nagyvonalúan támogatta Marthat.
Az "indíték": Lord John Montagu Sandwich (1718-1792) iskoláit Etonban, majd Cambridge-ben végezte (Trinity College). Néhány évet utazgatással töltött, majd bekapcsolódott a politikai életbe és elfoglalta helyét a Lordok Házában. 1746-ban Hollandiába utazott és részt vett az osztrák örökösödési háború lezárását előkészítő tárgyalásokban. 1753-ban az Admiralitás Első Lordja, vagyis haditengerészeti miniszter lett.Sok legenda kering már ekkor hírhedtté vált korrupciós ügyeiről és az angol radikális újságírás atyjának nevezett John Wilkes elleni hadjáratáról. Rendszeres látogatója volt a politikai, vallási és erkölcsi botrányairól híres-hirhedt Hellfire Klubnak. A gróf politikai tevékenységét John Gay Koldusopera című darabjában állította pellengérre, leleplezve, hogy a fennkölt álarc mögött a politikai és üzleti életet ugyanolyan törvények mozgatják, mint a közönséges rablóbandákat.
1770-ben államtitkárrá választották, majd az Admiralitás Első Lordja lett.
Családi életét tragédiák kísérték életét. 1740-ben nősült meg, de felesége egyetlen fia születése után megőrült. A boldogtalan férj később mégis felhőtlen boldogságra lelt Martha Ray oldalán, akinek halála után örök szomorúságban volt része.
És igen, a szendvics is jó lordunk nevéhez kötődik. A ma is népszerű étel "felfedezése" 1762-re tehető, körülményei persze mai napig vitatottak. A legismertebb legenda szerint az első szendvicset azért szolgálták fel a lordnak, mert még az étkezés kedvéért sem akart felállni a kártyaasztaltól és az értékes perceket táplálkozásra vesztegetni. Az első szendvics két kenyér közé tett hússzeletből állt, amelyet egy ültő helyében fogyasztott el. Életrajzírója szerint a grófot politikai és tengerészeti feladatai kötötték sokszor napokon, éjszakákon át íróasztalához, ezért találta ki a táplálkozásnak ezt a gyors és laktató formáját. Így ugyanis nem kellett dolgozószobáját elhagynia, étkezését, munka közben is megoldhatta.
A nemes nevét a szendvicsen kívül a Sandwich-szigetek is őrzik. A lord ugyanis elkötelezett és lelkes támogatója volt James Cook második és harmadik felfedező útjának, pénzügyi támogatást és felszerelést biztosított a kapitánynak. Cook 1775-ben elsőként hajózta körül az Antarktiszt és fedezte fel a Dél-Georgia és a Sandwich-szigeteket, majd 1778-ban a régen keresett észak-nyugati átjáró után kutatva megpillantotta a Hawaii-szigetek központi csoportját, melyet Sandwich-szigeteknek nevezett el, s legfőbb támogatójáról nevezte el az alaszkai Montagu-szigeteket is.
Lord Sandwich haditengerészeti pályafutását 1782-ben fejezte be, ezután visszavonult a politikától, s életének hátralevő részét teljes egészében a zenének szentelte. Felice Giardini hegedűművész támogatója volt, létrehozta a "Catch Club"-ot, ahol a hivatásos énekesek adtak elő "régi" és modern darabokat - többek között Handel műveit.

A tettes: James Hackman többször házassági ajánlatot tett Martha-nak, de az minden alkalommal kikosarazta. Apja után ő is a katonai hivatást választotta, és a főhadnagyi rangig vitte. 1777-ben azonban lemondott rangjáról, hogy egyházi szolgálatba álljon. Ekkor már két éve ismerhette Miss Ray-t, aki a végzete lett.
Közben Montagu eladósodott, így "második családjá"-nak sem tudta biztosítani az eddig megszokott életszínvonalat. Miss Ray hát előleget kért Hackman-től, és valószínűleg egy rövid életű románc is szövődött kettejük között. De az énekesnőnek nem a megfelelő társadalmi helyzet nélküli katonára volt szüksége. Az őrületig féltékeny szerelmes férfi szerelme minden lépését követte, és 1779. április 7-én a Királyi Operaház folyosóján meggyilkolta a nőt. Lelőtte, mert meg volt győződve, hogy az operalátogatás csak egy ürügy, hogy egy újabb szeretővel találkozzon a nő.
Az eset után a bűnös sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg. Letartóztatták, és 12 nappal a bűntett után nyilvánosan kivégezték. Állítólag egy cseppet sem félt az akasztástól, de mélységesen megbánta tettét.

A 18. században a Covent Garden hölgyei nyújtottak különleges specialitásokat az úriemberek számára.A 20. században 1973-ban indult meg a műemléki állapot megőrzéséért folytatott harc.
A Covent Garden ma London egyetlen olyan része, ahol engedélyezett az utcai szórakoztató előadóművészek ténykedése. Valamennyiük előzetes meghallgatáson vesz részt, és szigorú időbeosztás szerint lépnek fel.Rengeteg üzlet van itt, valamint egy piac is (bizonyos napokon kizárólag régiségeket lehet kapni), a térről nyílik a Royal Opera House oldalbejárata, és a Szent Pál templom, az egykori római fürdő, valamint a Londoni Közlekedési Múzeum épülete is itt áll.

Királyi Operaház
1975-ben a kormány támogatásával bővítésre és korszerűsítésre került sor, de a nagy rekonstrukció csak 1995 után kezdődött, melyben a National Lottery-nek is nagy szerep jutott.
Az új Operaház jelentősen feljavított technikai felszereltséggel bír, és a legmodernebb európai színháznak szímít.
A George Bernard Shaw: Pygmalion című írása nyomán készült My Fair Lady című musical története is a Covent Gardenben indul.

Szintén a Covent Garden a háttere egy másik filmnek, Hitchcock Frenzy című thriller-ének.
Az ízig-vérig brit Tébolyban (1972) üzent az utókornak, miszerint a riasztó méreteket öltő környezetszennyezés már a Temzét is elérte, a francia konyhát ki nem állhatja az angol gyomor, a rendőrfelügyelő felesége ösztönei a férjét is segítik a gyilkosságok felderítésében.
A visszafogott brit hétköznapok hűvösen nyugodt felszínének szenvtelen ábrázolásával ellentétben a gyilkosságok és a hullák bemutatása kifejezetten brutális. A sértettek pedig tipikusan nem túl szép angol nők.
A Téboly tetőpontja a "krumpliszállító-jelenet".
A rendező csak a legvégén buktatja le a nyakkendős nekrofil sorozatgyilkost, ez biztosítja az izgalmakat.

* * * * *

Alfred Joseph Hitchcock (1899-1980) angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer Londonban született egy ír katolikus családban.
A jezsuitáknál tanult, majd műszaki rajzolóként kezdett dolgozni.
1920-tól angol némafilmek feliratait rajzolta, később fordította és írta is őket. Hamarosan rendezőasszisztens lett, mely akkoriban voltaképp az egész stúdiómunkában való részvételt jelentette, a forgatókönyvírástól a vágásig.Két év múlva kezdte el forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be. Ezt követően egy másik rendező helyett fejezte be az Always Tell Your Wife című munkát, amit az első filmjének tekinthetünk. A forgatáson ismerkedett meg Alma Reville-lel, akit 1926-ban feleségül vett.
Első sikerét az 1927-es A titokzatos lakó, melyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. A filmben üvegpadlót használt, így az alsó lakásból filmezhette a színész lépéseit.
Első hangosfilmjét, az 1929-ben készült Zsarolás-t eredetileg némafilmnek szánták, de végül ez lett az első brit hangosfilm. A rendező már itt is felismerte és kihasználta a hangos technikában rejlő feszültségkeltő lehetőségeket.
1934-ben Az ember, aki túl sokat tudott sikere a tengerentúlra is eljutott. Egy évvel később született meg a 39 lépcsőfok, mely az első azon Hitchcock-thrillerek sorában, melyek főhőse egy tévesen meggyanúsított személy, aki azért menekül a törvény és a bűnözők elől, hogy kiderítse a valódi tettes kilétét és bizonyítsa ártatlanságát.
Angliában a legnagyobb sikert az 1938-as Londoni randevú-val aratta.
25 film elkészítése után maga mögött hagyta hazáját, és Hollywood-ba költözött. Önmagát mindig is amerikai stílusú rendezőnek tekintette, és talán ez a magyarázata, hogy az USA-ban készíti legnagyobb mesterműveit. Bár első Hollywood-i filmje, az A Manderley-ház asszonya Oscar-díjat is bezsebelt, ő maga nem kedvelte ezt a munkáját.
A '40-es évektől kezdve Hitchcock kevés kivételtől eltekintve kedvenc műfajában alkot. A kémtörténetek és thrillerek sorában az A gyanú árnyékában című művét tekintette legjobb filmjének.
A második világháborúban Angliában háborús híradókat rendezett.
1945-ben Hollywoodba visszatérvén készítette Elbűvölve című művét, melynek álomjeleneteit Salvador Dali tervezte. A következő évben készült el a Forgószél két kedvenc színészével, Cary Grant-tel és Ingrid Bergman-nal.
Pár bukás után az 1954-es Gyilkosság telefonhívásra című moziban dolgozott együtt új kedvencével, Grace Kelly-vel. Az ezek utáni években születtek leghíresebb munkái, szinte mind klasszikusnak számítanak, mint pl. a Psycho (1960), vagy a Madarak (1963).
Filmjei gyakran olyan mindennapi embereket ábrázolnak, akiket az általuk befolyásolhatatlan vagy érthetetlen körülmények ragadnak el; gyakori témája az ember, aki bűnös ugyan, de csak apró, össze nem függő tettekben. Alkotásai a félelem és a fantázia keverékén nyugszanak és jellegzetes humorral fűszerezettek.
Szintén jellegzetes az, hogy a rendező szinte minden filmjében egy-egy kisebb szerepben is szerepel, melyet azóta számos rendező követett.
Érdekesség, hogy Angliában még barna, de amerikai filmjeiben már szőke színésznőket alkalmazott filmjeiben.
1979-ben az angol királynő lovaggá ütötte, és márciusban megkapta az Amerikai Filmintézet díját is.

Albioni levelek XXX.

Freemasonry - Szabadkőművesség

Vasárnap valami eszméletlen nagy zuhé volt, és persze én akkor mentem a Monumentet és a Swiss Re Buildinget fotózni.
Valahogy úgy alakult, hogy az utóbbi épület bár értelem szerűen egy csomó Tower környékén készült fotóra "rákéretszkedett", de önmagáért még egyszer sem kaptam le.Nem volt túl jó ötlet, főleg, hogy a Temze part eleve szelesebb, a fekete esernyőmbe kapaszkodva akár Mary Poppinsnak is képzelhettem volna magam, várva, hogy felkapjon a szél - no persze, ha keletről fúj... ;)
Így a bandukolásom inkább arra tejedt ki, hogy leginkább a lábam elé koncentráltam igen erőst, hogy lehetőleg a legtöbb víztócsát kikerüljem, és csak néha pillantottam egyszer-egyszer fel.

Így keveredtem egy fotózásba is egy igen réginek tűnő piaci épületnél, a Leadenhall Market-nél.A 14. század óta működi itt piac, és ha vásárlási szándékkal keressük fel, tegyük azt hétközben reggel 7 és délután 4 között.
A vörösesbarna, zöld és krémszínű fedélszerkezetű, macskaköves járdájú divatos épületet 1881-ben kifejezette turista attrakciónak tervezték. A gyönyörű londoni terep a Harry Potter és a Bölcsek Köve című filmben is szerepelt pár képkocka erejéig. Most több helyen tatarozás alatt áll.
Picit aggódtam, ha képet készítek, tönkreteszem a kamerás munkájukat, de szembesülnöm lekkett a ténnyel: az én kis béna gépemet a kutya se veszi észre.

Swiss Re épületét viszont képtelenség nem kiszúrni.
Az 1863-ban alapított Svájci Biztosító (a világ vezető viszontbiztosítója) székháza 2004. május 25-én kezdte meg működését.
A 600 millió fontba kerül 180 méter magas felhőkarcoló tervezésekor környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vettek. A fényviszonyokat és a mozgást érzékelő szenzorok kiiktatják a világítást és a légkondicionálást, ha már nincs szükség rá, a szellőztetést az épület kerületén elhelyezett külső és belső időjárásmérő szerkezetek irányítják. A számítógéppel vezérelt rendszer fokozatosan kinyitja a világítósarkok ablakait, és friss levegőt bocsát be az irodahelyiségekbe. Ez egyebekben jelentős közüzemi díjat takarít meg, energiatakarékos és csökkenti az ártalmas gázkibocsátást.Swiss Re megépítésének előzménye, hogy 1992-ben egy ír terrorcselekmény következtében a city Leadenhall piac-környéki része felrobbant. A legnagyobb fejtörést a Balti Tőzsde viszonylag szűk helyének beépítése okozta.
A cityben 1950-ig nem építettek a Szent Pál Székesegyháznál magasabb épületet (92 méter), a '60-as évektől azonban egyre-másra épültek a sokszor nem túl fantáziadús toronyházak, melyek Károly herceg szerint "elrondították London sziluettjét és megszentségtelenítették a Szt. Pál-katedrális kupoláját".
Swiss Re állítólag osztatlan népszerűségnek örvend a londoniak körében, beceneve: erotic gherkin (buja uborka), viszont úgy tudom, nem nyitott a széles közönség számára.

Ez egyébként nagyon előkelő rész rengeteg üzleti épülettel, és nekem úgy tűnt, hogy tele van szabadkőműves szimbólumokkal. De persze ezt nem tudhatom, de furi volt, hogy bárhova néztem, amit megláttam, mindről ez ugrott be.
Aztán este anyagokat kerestem a Greenwich-i utam leírásához, és az egyetem bemutatásánál szerepelt egy ábra, amiben már száz százalékig biztos voltam, hogy a titkos társaság jelképe.
Na, ekkor elkezdtem jobban utánajárni a dolgoknak.
Annak idején a fősulin azt tanultuk, hogy a pszichológiának hosszú múltja, de rövid története van - no, ez a szabadkőművesekre is éppoly igaz.
Bár már néhány ókori társaságot is elődüknek tekintik, a négy londoni páholy 1717-ben Keresztelő Szent János napján alakította meg az Angliai Nagypáholyt (Grand Lodge of England).
Pár év elteltével azonban vita kavarodott, mivel egyesek újításokat szerettek volna bevezetni, amit a konzervatívabbal nem fogadtak el. Végül 1813-ban alakult meg az Angliai Egyesült Nagypáholy.
1877-ben pedig szakítottak a francia testvérszervezettel, és ha jól értelmezem, a világ összes szervezete vagy egyik, vagy másik rendszerhez csatlakozik (az 1992-ben létrejött Magyar Nagyoriens a francia rendszerhez csatlakozott).
A szabadkőműves programban szerepel magasabb szellemi-erkölcsi értékek közvetítése a felvilágosodás hagyományainak terjesztése által, kötelességük a jótékony cselekedet, munkájukkal alakítják a társadalmi folyamatokat - melyekért felelősséggel tartoznak.
Az angoloknál alapvető követelmény az Istenbe vetett hit. Mivel sokféle vallású embert felvesznek soraikba, és ráadásul vallási és politikai témákat szigorúan tilos megvitatniuk, ezért Istent egyszerűen a Világegyetem Nagy Építőmestereként nevezik.
A franciáknál viszont egyáltalán nem követelmény az Isten-hit, és ott bizony politizálnak is a tagok, sőt, nők felvételét is engedélyezik.
(A politizálás nekem egyértelműnek tűnik, nem csak a közmondásosan "rebellis magyarok"-nak titulált közhely miatt, hanem azért is, mert az osztráktól/orosztól/Amerikától/stb. való függőség mindig is kikerülhetetlen téma volt nálunk.)
És nyilvánvaló az is, hogy az egyház miért idegenkedett mindig is e társaság működésétől - II. János Pál pápa is jóváhagyta azt az állásfoglalást, miszerint katolikusoknak tilos szabadkőműves tevékenységet folytatniuk.
Magyarországon titkos társaságként működnek, de Amerikában vagy Angliában szinte nyilvánosan működnek - állítólag azért, mert itt nem volt annyi véres megtorlásban részük a tagoknak, mint mondjuk a magyarországi testvérszervezetek esetében.

Ez hát a hivatalos verzió a titkos társaságról. (Jó, csak egy rövidített kivonat, és kizárólag elméleti szinten...)
Sokak szerint azonban világuralmi terveik vannak, és nem válogatnak az eszközökben. A globalizáció, a szexuális szabadosság, az Istenfélő életforma elhagyása mind a számlájukra irandó szerintük.
Ha a kereskedelmi tévék műsorait nézzük, elgondolkodtató ez az elmélet is...

A londoni szervezetre visszatérve: az Angol Nagypáholy a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett fogadóban jött létre (Goose and Gridiron), melynek közelében egy emléktáblát is elhelyeztek.
A Holborn metrómegállóhoz nagyon közel épült meg 1933-ban az Angliai Egyesült Nagypáholy Székháza (elkészülttekor Masonic Peace Memorial - Szabadkőműves Béke Emlékmű- volt a neve, és 1939-től él a ma is ismert elnevezés), ahol nemsokára épp a női szabadkőművesekről tartanak majd előadást.
Az art deco épület (ilyen stílusú házakból elég sok van londonban) 6 évig épült, és az első világháborúban odaveszett aktívan harcoló 3225 szabadkőművesnek állít emléket.Számomra meglepő, hogy a közelében lévő boltocska tele van szabadkőművesség témakörben írt olvasnivalóval, sőt, plüss oroszlánt is láttam a kirakatban, "akinek" pulcsijára rá volt hímezve legismertebb szimbólumuk.

Albioni levelek XXIX.

Baker Street

Merylebone negyedben, a city-ben találjuk a Baker streetet, melyhez metró megálló is tartozik.

Gerry Rafferty: Baker Street

Winding your way down on Baker Street
Light in your head and dead on your feet
Well another crazy day, you'll drink the night away
And forget about everything.

This city desert makes you feel so cold
It's got so many people but it's got no soul
And it's taken you so long to find out you were wrong
When you thought it held everything.

You used to think that it was so easy,
You used to say that it was so easy
But you're tryin', you're tryin' now.
Another year and then you'd be happy
Just one more year and then you'd be happy
But you're cryin', you're cryin' now.

Way down the street there's a light in his place
He opens the door, he's got that look on his face
And he asks you where you've been, you tell him who you've seen
And you talk about anything.

He's got this dream about buyin' some land
He's gonna give up the booze and the one night stands
And then he'll settle down, in some quiet little town
And forget about everything.

But you know he'll always keep movin'
You know he's never gonna stop movin'
Cause he's rollin', he's the rollin' stone.
And when you wake up it's a new morning
The sun is shining, it's a new morning
But you're going, you're going home.

Az utca a nevét az építész William Bakerről kapta, ő tervezte meg ezt az utcát a18. században. Sajnos ennél többet nem sikerült megtudnom személyéről.

Az utca nyilvánvaló nevezetessége a 221/B számú ház, mely a híres-neves nyomozó, Sherlock Holmes hajléka. Mármint a kitalált detektív fiktív címe. :)
Mindenesetre az utca végén lévő ház szomszédságában van a londoniak által legszebbnek vélt Regens Park, az utca másik vége pedig az Oxford Street-be torkollik, egyik oldalán a Self Fridges, másikon pediga Prime Mark hatalmas monstrumárja, hogy bevásárlási célpont legyen.
Holmes házától picit lentebb a 94-es szám alatt egy picike Beatles üzletre bukkantam, ahol rengeteg relikviát és egyéb őrült dolgot lehet vásárolni.

* * * * * * *

Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) skót író, aki leginkább Sherlock Holmesról szóló detektívregényei (amelyek jelentős újításnak számítottak a krimi történelmében), valamint Challenger professzor kalandjai miatt ismert. Termékeny író volt, akinek egyéb művei közt találhatunk tudományos fantasztikus történeteket, történelmi regényeket, drámákat, regényes történeteket, lírát és prózát.
Mivel orvostant hallgatott az Edinburgh-i Egyetemen, hajóorvosként, majd orvosként kezdett dolgozni. Praxisa nem volt igazán sikeres, így mialatt a betegeket várta, történetek írására is maradt ideje. Felhagyva a doktorkodással kezdett el mélyebben foglalkozni az irodalommal. Első jelentős alkotása A bíborvörös dolgozószoba volt 1887-ben, s egyblock Holmes – akit Doyle egyetemi tanáráról, Joseph Bellről mintázott – is ebben a műben tűnt fel először. Érdekesség, hogy Rudyard Kipling gratulációja közben ezt kérdezte: „Ez nem dr. Joe, az én öreg barátom?”
Miközben Southsea-ben élt, segített megalapítani a Portsmouth AFC-t, a város első labdarúgó klubját. Néhány legenda szerint Doyle volt a csapat első kapusa, valójában azonban ő a csapat amatőr elődjében, négy évvel a profi megalapulása előtt játszott.
1885-ben feleségül vette Louisa Hawkinst, majd az asszony halála után 1907-ben Jean Leckien-nel kötött házasságot, akibe még 1897-ben szeretett bele, s azóta plátói kapcsolatot tartottak fenn. Doyle-nak öt gyereke született, kettő az első feleségétől (Mary és Kingsley) és három a másodiktól (Jean, Denis és Adrian).
1890-ben Doyle szemészeti tanulmányokat folytatott Bécsben, majd egy évvel később Londonba költözött, s mint szemész kezdett praktizálni. Önéletrajzában írta, hogy egy darab páciens nem lépett be ajtón. Ettől még több ideje maradt az írásra, s 1891 novemberében ezt írta anyjának: „Erősen gondolkozom Holmes meggyilkolásán… azt hiszem sorsára hagyom. Nem hagy fontosabb dolgokon elmélkedni.”
1893 decemberében így is tett – hogy a „fontosabb” dolgokra (történelmi regényeire) koncentrálhasson –, s legfőbb ellenségével, Moriaty professzorral együtt elveszejtette. Legalábbis nyilván halálukat lelték a vízesésbe ugrásban, ahogy azt Az utolsó eset-ben olvashatjuk. A tömeges panaszoknak köszönhetően azonban Doyle egy frappáns megoldással visszahozta hősét A lakatlan ház című novellában: valójában csak Moriarty zuhant le, de mivel csapata óhatatlanul megbosszulta volna ezt Holmeson, úgy döntött, inkább hagyja, hogy halottnak higgyék.
A detektív összesen 56 novellában és négy regényben szerepel (valamint természetesen számtalan, más írók tollából származó történetben is).

Sherlock Holmes "születése óta" töretlen népszerűségnek örvend, bizonyítják ezt filmek, képregények. Az én kedvencem a GRANADA Television sorozata, melynek befejezését a címszereplő Jeremy Brett halála okozta, aki kiválóan hozta az ópium függő, kicsit hirtelen haragú, briliáns elméjű és igazi önzetlen jóbarát figuráját - aki mellesleg virtuóz hegedűjátékos is.
A 41-szeres nyomozóról az a hír járja, hogy miután 1964-ben Sean Connery után rövid ideig Ő volt a James Bond szerep várományosa.

SH opening credits

Visszatérve Sir Arthurra, a 20. század első éveiben kétszer is jelöltette magát a parlamentbe, mint „Liberal Unionist”. Bár számos szavazatot kapott, nem választották meg.
Conan Doyle érdekelt volt a Kongó Szabad Állam átalakítására törekedett kampányban is. 1909-ben megírta a The Crime of the Congo című hosszú röpiratát, amiben leleplezte a kongóbeli borzalmakat. Közben megismerkedett a két kampányvezető újságíróval, Morellel és Casementtel, Az elveszett világ című regénye főszereplői közül kettőt róluk mintázott. Később mindkettejükkel megszakította a kapcsolatot: az inkább baloldali beállítottságú Morellel akkor, amikor az az első világháború során a pacifista mozgalom egyik vezetőjévé vált, Casementtel pedig, amikor a diplomata ír nézetei miatt elárulta az Egyesült Királyságot. Doyle megpróbálta – sikertelenül – megmenteni őt a halálbüntetéstől, azzal érvelve, hogy Casement megőrült, így nem felelős cselekedeteiért.
Doyle az igazság buzgó szószólója volt: személyesen nyomozott két lezárt ügyben, ennek köszönhető, hogy két bebörtönzött ember kiszabadult. Az első esetben (1906-ban) George Edalji, egy félénk, félig brit, félig indiai ügyvéd volt érintett, aki állítólag fenyegető leveleket írt, s állatokat csonkított. Edaljit elítélték, s annak ellenére benn tartották, hogy a csonkítások a lecsukatása után is folytatódtak. Részben ennek az ügynek köszönhető, hogy 1907-ben megalapult a Court of Criminal Appeal, tehát Doyle nem csak George Edaljinek segített, munkája esélyt adott egyéb bírói tévedések jóvátételére is. Conan Doyle és Edalji történetéről szól Julian Barnes 2005-ös Arthur & George című regénye.
A másik, 1908-as esetben Oscar Slatert, egy játékbarlangot kezelő német zsidót azért ítéltek el, mert állítólag Glasgow-ban megvert egy 82 éves nőt. Az ügy ellentmondásossága – és belső megérzése, miszerint Slater ártatlan – felkeltette Doyle érdeklődését. Később ez a férfi is kiszabadult, jórészt az ő erőfeszítéseinek köszönhetően.
Első feleségének 1906-os, valamint fia (Kingsley), testvére, két sógora és két unokaöccse első világháború-beli halála miatt Doyle depresszióba esett. Vigaszt a spiritualizmusban, s a túlvilág létezésének állítólagos tudományos bizonyításában talált. Olyannyira érdekelni kezdte a téma, hogy The Land of Mist (a köd földje) címmel írt regényt Challenger professzorról.
Életének ezen szakaszából alighanem a The Coming of the Fairies (1921, a tündérek érkezése) rendelkezik a legfurcsább szemlélettel: tökéletesen meg volt győződve arról, hogy a cottingley-i tündéreket mutató fényképek – amiket könyvében felidéz – valódiak, s a természetről, valamint tündérekről és szellemekről szóló elméletekkel állt elő. Ezen irányú munkája volt az egyik indok arra, hogy a Szovjetunióban a Sherlock Holmes kalandjai című novelláskötetét okkultizmus miatt először nem engedték megjelenni.
Doyle az amerikai mágussal, Harry Houdinivel is barátkozott, aki kitűnő ellenfél volt a spiritualista mozgalomban. Bár Houdini azt bizonygatta, hogy a spiritualisták trükköket alkalmaznak (és következetesen csalónak állította őket), Doyle azt hitte, barátja maga is természetfeletti erővel rendelkezik, amely nézetét a The Edge of the Unknownban (az ismeretlen pereme) ki is fejtette. Houdini képtelen volt meggyőzni Doyle-t arról, hogy az ő mutatványai valójában egyszerű trükkök, ami barátságuk keserű, nyilvános megszakadásához vezetett.

* * * * * * *

És itt megint megszakítom a történetet, hiszen ismét egy magyarral találkozunk az angol történelemben. J. B. Shaw szerint a legtöbbet emlegetett nevek a világon: Jézus, Sherlock Holmes és Houdini.
Houdini, a világhírű bűvész és illúzionista 1874-ben született Budapesten Weisz Erik néven. A zsidó család a Rákosárok út 1. szám alatt lakott, majd innen települtek át az Amerikai Egyesült Államokba, Wisconsinba. A történethez az is hozzá tartozik, hogy Houdini Wisconsint tekintette szülőhelyének, és tulajdonképpen mindig tagadta magyar származását.
Még gyermekként Theo testvérével szemtanúja és nézője lehetett egy „spirituális” jellegű előadásnak, amelyben a megbilincselt előadó egy lezárt láda belsejéből mintha szellemekkel kommunikált volna („Spirit Cabinet” szabaduló szám). A Weiss testvérek fiatal koruk ellenére szkeptikusak voltak a produkció valóságtartalmát illetően. Ezuán az előadás után születhetett meg fejében a szabaduló-számok elmélete, ötlete, amelyről személyes naplójában is írt akkoriban.
Tizenhét évesen elhagyta az appletoni házat és szerencsét próbált karneválokon, de hamarosan visszatért a szülői házba, ahol előkészületek folytak a család maradék emigráns tagjainak fogadására. Fizikailag erősítette magát, futott, súlyokat emelt, úszott stb., ugyanakkor gyakorolta a karneváli művészektől ellesett mutatványokat, kártya trükköket gyakorolt, hiszen eldöntötte, hogy ő lesz a nagy kártya manipulátor, a „kártya király”.
1887-ben édesapja halála után öt évvel költözött New York-ba ment édesanyjával, ahol különféle munkákat vállal a család segítése céljából.
1891-ben összeállt barátjával (Jacob Hyman), és „Houdini Testvérek” néven bűvészkedtek. Ekkoriban kezdte el magát Houdininak nevezni, neveztetni a francia bűvész, Robert Eugen Houdini neve után, aki igen nagy hatással volt rá.
1895-ben a „Signature”-számukkal („Metamorfózis”) sikereket könyvelhettek el a testvérek. Harry szabaduló számokkal is próbálkozott, főleg rendőrségi rendezvényeken, kiállításokon. Metaforfózis-helycsere számaik több későbbi nagy amerikai bűvész sztár repertoárjában is fellelhetők.
1898-ban Harry és felesége, Bess New Yorkba költöztek, Harry édesanyjához. Ekkor adta ki 16 oldalas kis katalógusát: „Harry Houdini's School of Magic” címmel.
Egy év nagy szünet után Martin Beck lesz Harry új menedzsere, és ekkortól az igazi szabadulóművészet effektjei jelentek meg, a bilincsekből való kiszabadulós mutatványok, melyek során a publikum által hozott bilincsekből is sorra kiszabadult a bűvész.Az igazi fordulópontot és a siker-korszakot csak közvetlenül a századforduló hozta meg Houdini számára. Ekkor talált ki a "kényszerzubbonyból való kiszabadulás" ötletét, amelyet szinte bárhol képes volt bemutatni.
1900-ban Houdini szinte mindent feladva, szerződés nélkül, és óriási rizikót vállalva elhagyja az Államokat, és Angliába megy, ahol bemutatja szabadulószámát. A média felkapja a nevét, hihetetlen népszerűséget szerez, és csúcsgázsikat kap.
Elindul európai hódító útjára "Houdini, The Elusive American" (Houdini a Megfejthetetlen Amerikai). Ugyanebben az évben szeptemberben Berlinben több mint 300 rendőr előtt meztelenre vetkőzve, 6 perc alatt szabadul ki a helyi hatóság nagy döbbenetére...
1904-ben Londonban volt a premiere a híres Mirror Cuff-szabadulásnak a Hippodrome Theatre-ban. A bilincseket öt évbe került legyártani "Birmingham blacksmith", amelyekből szinte lehetlen kiszabadulni a kulcsok nélkül. Egy óra küzdelmes próbálkozás után mégis kiszabadult ezekből is Houdini a közönség óriási ovációja közepette.
Houdinin 1905-ben tért vissza az Államokba, és megveszi 25.000 ezer dolláros házát,amely a mai napig áll. Édesanyjának pedig a hírek szerint megvásárolta azt a ruhát, amelyet magának Viktória Királynőnek készítettek. Houdini elmondása szerint "ez a nap volt élete legszebb napja..."
A következő évben mutatta be szabadulását a Whashingtoni börtönből, ahol maga "Charles Guietau", az elnök-"James A. Garfield"-merénylője is raboskodott.
Sikert sikerre halmozott, és az egyre fokozódó érdeklődés és a sok utánzó miatt 1908-ban fejlesztette ki legújabb trükkjét, melyben háta mögé bilincseli kezeit, és egy lezárt, vízzel tele töltött tejtartályba (tejes kannába) merül, ahonnan végül kiszabadul.
1910-ben két szenzációs szabadulása is volt, az egyik a New York-i East folyóba engedett ládából, a másik Berlinban a "Kínai víztartály tortúra" című trükk. Utóbbi esetben fejjel lefelé, megkötözve belelógatják egy óriási vízzel tele fém-üveg-tartályba, amelyet felülről lezárnak... Ez alkalommal Houdininak több percere is vissza kellett tartania a lélegzetét.
Halálát egy bizarr közjáték okozta. A McGill egyetem hallgatóinak tartott bemutatót, akiknek kijelentette, hogy hasizmai olyan erősek, hogy bárki hasba ütheti semmi baja nem lesz. Az egyik egyetemista kapott is az alkalmon, és tényleg behúzott neki minden figyelmeztetés nélkül. A pillanatnyilag tünetmentes ütés hatására a vakbele gyakorlatilag szétrobbant.
Ezek után még részt vett egy fellépésen majd kórházba szállították és megműtötték, pár nappal később 52 évesen halt meg.

Houdini soha sem állította, hogy titokzatos, megfejtetlen produkcióit, legendás mutatványait természetfeletti képességek segítségével hajtotta volna végre, emiatt romlott meg baráti kapcsolata Doyle-lal is.

* * * * * * *

Richard Milner amerikai tudománytörténész szerint elképzelhető, hogy Doyle műve volt a piltdowni ember néven hírhedtté vált 1912-es átverés, egy hamisított ősemberlelet, ami negyven évig járatta a bolondját a tudományos világgal. Milner azt állítja, Doyle-nak volt erre motivációja, mégpedig bosszút állni a tudományon, amiért leszólta egyik kedvenc médiumát. Ezen kívülAz elveszett világ is tartalmaz néhány rejtett utalást, miszerint érdekelt volt a hoaxban.
Samuel Rosenberg 1974-es könyve, a Naked is the Best Disguise (a meztelenség a legjobb álruha) megpróbálja megmagyarázni, hogyan hagyott Doyle apró utalásokat írásaiban, amikből gondolkodásmódjának rejtett, elfojtott tulajdonságaira jöhetünk rá.

* * * * * * *

Mindenesetre aki szeretné megnézni Sherlock házát, megteheti, mert nagyon hangulatos kis múzeum működik benne. A legtündéribb ajándékboltja van, és a személyzet korabeli jelmezben tevénykedik a látogatók nagy örömre.
A belépti díj megfizetése után (6 font) a neves detektívet idéző maskarába öltözött úriemberrel fotóztathatjuk magunkat - a nem a Doyle, hanem a Hollywood által megteremtett kellékekkel egyetemben: kockás fejfedő, pipa.
Sherlock távollétében (a kissé ittas) dr. Wattson fogadja a látogatókat, aki szinte valamennyi nyelven képes a kíváncsiskodókat köszönteni (magyarul legalábbis igen).
A filmből ismert folyosókon, szobákon kívül mindenféle korabeli használati tárgyat láthatunk, valamint jeleneteket a leghíresebb történetekből - embernagyságú bábokkal.

Albioni levelek XVIII.

Kiváló hétvégi program lehet a következő két "állomás" - és nem utolsó sorban nem megszokott.

A Northern Line metróvonal Old Street-i megállójától tényleg pár perces séta vezet a Columbia Road Flower Market-hez, a csak vasárnap 8-14 óráig nyitva tartó virágpiachoz.
Irtó nagy a nyüzsgés, de igazság szerint ne számítsunk valami irdatlan méretű terepre.Nagyon szép, és valóban olcsó növényeket vásárolhatunk itt, és néha "ebben a percben akció" részesei is lehetünk, amikor is még jutányosabban vásárolhatunk.
Itt hallottam a "tena" és "fává" kifejezéseket is: a tíz és öt font már csak így hangzik a virágalkuszok szájából...Aki az angol nyelv szerelmese, boldogan hallgathatja itt az északi tájszólás gyöngyszemeit.
Sok apró üzletecske is van itt, ahol virág illatú kölniket, régiségeket árulnak. No és persze pubok.

Egy igazán hangulatos (és nem utolsó sorban ingyenes), az angol középosztály különböző korokbeli életét bemutató gyűjtemény a Geffrye Museum, mely irtó szép U alakú épület gyönyörűséges kerttel és lenyűgöző termekkel.Az 1600-as évektől napjainkig nyomon követhetjük az angol polgárság mindennapjait. Sétánk végeztével pedig (a többi múzeumhoz hasonlóan) az étteremben vagy az ajándékboltban hagyhatjuk ott értékes fontjainkat.
A gyűjtemény Sir Robert Geffrye London korábbi főpolgármestere nevét viseli. Kiemelkedő Észak-indiai kereskedelmi tevékenységéért 1673-ban lovaggá ütötték. A Vaskereskedők Tiszteletre Méltó Társaságának vezetője volt (én legalábbis így fordítottam le); egyik régi házából alakították ki ezt a pompás múzeumot.

Albioni levelek XV.

Napok óta irtózatos meleg van, és nagyon úgy tűnik, hogy nem ma szakad meg ez a sorozat...

Tessék, eddig a sok esőre panaszkodtam, ezek szerint nekem semmi sem jó... ;)

A South Kensington-i metró megállója körüli nevezetességekről írok most.
Nekünk magyaroknak talán az a legfontosabb, hogy van itt egy elég új Bartók Béla szobor. A faleveleken és egy icipici madárral szemben álló kabátos úriember alakja a több alkalommal Londonban tarózkodó világhírű komponistának állít emléket.

Egy pici séta után a Exhibition Streetre ér az ember. Hát, nem véletlen az elnevezés. Három, ingyenesen látható múzeum is található itt, és szerintem egyiket sem érdemes kihagyni.

A National History Museum még az angolokat is megvicceli, ugyanis ez a természettudományi múzeum, és nem Anglia történelmét mutatja be.
Szerény véleményem szerint két napot érdemes rászánni.

Az első körben a gyönyörű régi épület nagylépcsős bejáratán keresztül a dinoszauruszok korába csöppenünk. A csontvázak mellett "műdínók" riogatják a nagyérdeműt, és mindenféle érdekességet megtudhatunk róluk.Emellett rengeteg más állatot és növényt megismerhetünk itt, roppant hatalmas a gyűjtemény.
A másik bejárat igazán futurisztikus. Egy mozgólépcsőn mintha a Föld gyomrába vezetne az utunk, és ezen az oldalon bolygónk életével, működésével ismerkedhetünk meg. Nekem nagyon tetszik a vulkánokat bemutató rész, na meg a naprendszert ismertető szakasz.De vannak ásványokat, sőt, ékszereket bemutató termek, az ember fejlődési szakaszait prezentáló tablók is.

A Science Museum bejárata közvetlenül a National History Museum modernebb bejárata mellett van.
Látványban itt sem éri kisebb meglepetés a belépőt.
Legelőször az űrrel kapcsolatos tárgyak kerülnek bemutatásra - akár egy szkafanderes holdkutatóval is lefényképeztetheti magát a látogató. A rakéták és egyéb eszközök után a technológia fejlődésének azon szakaszát követhetjük nyomon, amely a 18. század végén Angliából indult el a gőzgépek felfedezésével, és a génmanipulációval fejeződik be napjainkban.
A többi emeleten látványos prezentációk vannak az érzékszervekről, megismerkedhetünk a matematika-, a gyógyszerek- vagy a közlekedés történetével (a repülést bemutató a kedvencem, de a hajóimádókra is gondoltak), s mindez igazán modern kivitelezésű környezetben van elhelyezve.
Sőt, külön termekben vetítéseket is tartanak.

Csak nemrég láttam az 1852-ben alapított Victoria és Albert Múzeumot, de a kedvencemmé lépett elő.Itt olyan tárgyak vannak kiállítva, amik a királyság tulajdonába kerültek - főleg bútorok, igen figyelemre méltó ezüst kollekció, kézimunkák, melyek között több magyar (elsősorban kalotaszegi) hímzés is látható, kovácsoltvas tárgyak, hangszerek, ruhák, szobrok, festmények, stb.
Érdekesek a kínai stílusban készült tükrök és ágyak - bár lehet, hogy a lélegzetelállító megfelelőbb jelző.
A divattörténeti rész nekem nem annyira tetszett, de valóban érdekes.
Ami viszont nagyon aranyos, de sajnos csak időszaki kiállítás, az Peter Rabbit bemutatása. Beatrix Potter alkotta meg ezt a kék kabátos nyuszifigurát, talált ki róla történeteket és rajzolta meg őket 1903-ban.

Mindezek a Piccadilly line-nal közelíthetők meg a leggyorsabban.

Ha azonban a tudományos múzeumokat magunk mögött hagyva tovább sétálunk a Victoria and Albert Museum oldalán, újabb érdekességekre lelhetünk.
Az szinte rögtön szemet szúr a járókelőnek, hogy az épület fala restaurálásra szorul. Nos, a II. világháború pusztításának maradványai ezek, amelyeket direkt nem tüntettek el.
Tovább haladva a nagyon figyelmes szemlélő egy márványtáblát fedezhet fel, mely az 1956-os magyar forradalomnak állít emléket.

Az utca végén a Kensington Parkhoz érünk, de ha már eddig eljöttünk, a kapun belépés helyett inkább forduljunk balra.
Egy gyönyörű kör alakú, kupolás épület, a Royal Albert Hall található igen közel, ahol ezidőtájt igen remek koncertek vannak. A szeptemberig megrendezendő előadásokon a Muzsikás is vendég, de Bartók műveket is hallgathat a nagyérdemű.
Általában könnyúzenei koncerteket is rendeznek itt, szeptember 21-én Annie Lennox és Bryan Adams ad közös koncertet. Ám most a komolyzenéé a főszerep.
Az épület neve eredetileg más volt, Victoria királynő "kereszteltette" át imádott férje emlékére.

A Hall-al szemben az el nem múló szerelem momentumaként áll Albert herceg emlékműve, a világ legnagyobb, nem egyházi személyről készült aranyszobra.A hatalmas lépcsősor tetején elhelyezkedő emlékmű alsó részében olyan nagyságok szerepelnek kifaragva, mint Petrarca, Handel, Shakespeare, Bacon, Dante, és sorolhatnám.
De valamennyi kiválóság fölött van az imádott férj.

Azt hiszem, itt az ideje pár szót Victoria királynőről is említeni.
Anyja szász-koburgi hercegnő, apja a német származású, s az angolt csak törve beszélő Edward herceg volt.
Amikor a trónon névleg az elborult elméjű III. György ült, helyére négy fia is pályázott, akik közül három a gyermekáldás reményében gyorsan megnősült.
Gyermeke azonban csak az 51 éves Edwardnak született: Alexandrina Victoria a Kensington palotában látta meg a napvilágot 1819. május 24-én. A visszavonultan élő, szegény és eladósodott Edward még Németországban nemzette a lányt, a szülők anyagi okok miatt csak a terhesség nyolcadik hónapjában utaztak Angliába. A kenti herceg nem sokáig győzte pénzzel a londoni életet, ezért Dél-Angliába, a tengerpartra költözött, ahol a hideg idő és az orvosok hozzá nem értése gyorsan a sírba vitte.
Victoria egyszerű körülmények között nevelkedett, s ráadásul rokonai sem kedvelték. IV. György például nem engedte, hogy Erzsébetnek kereszteljék, nehogy bárkinek a nagy királynő jusson róla eszébe. Gyermekkora szomorú és egyhangú volt, anyja pedig érzelmi terror alatt tartotta. Teljesen elszigetelte a „szörnyű” külvilágtól, s kortársaitól is féltette őt. Emiatt a leány csak néhány nyelvet tanult meg – ez a későbbiekben sok szorongás forrása lett, ugyanis szégyellte műveletlenségét. A korán önállóságra kényszerült fiatal lány bizalmatlan és haragtartó lett, de átvészelte az ellenséges nagybácsikat és a szigorú neveltetést, s IV. Vilmos halála után 1837. június 20-án megörökölte a trónt, amelyet 1838. június 28-án foglalt el. Állítólag amikor megtudta, hogy ő lesz Anglia következő uralkodó, ezt mondta: "Nagyon jó leszek!".
Victoria először anyja zsarnokságát rázta le, akinek ettől fogva mindig hivatalosan kellett kihallgatást kérnie lányától. Átköltözött a Buckingham palotába, belevetette magát a társasági életbe, egy bálon ismerte meg unokatestvérét és jövendő férjét, a jóképű Albert herceget. A házassági ajánlatot Victoria tette, a szertartásra 1840-ben került sor. Házasságuk boldog és kiegyensúlyozott volt, a feleség heves vérmérséklete és - főként terhességei alatt jelentkező - depressziós rohamai ellenére. Albert igen nagy hatással volt nejére: megváltoztatta szokásait és politikai nézeteit, rávette a kemény munkára és a napi politizálástól való távolságtartásra. Az utóbbira a család bővülése miatt egyébként is rákényszerült volna, hiszen 1840 és 1857 között kilenc gyermeket hozott a világra. 1859-ben lett először nagymama, halálakor 37 unokája élt világszerte. Uralkodásának kiemelkedő eseménye volt az 1851-es Világkiállítás, amely a vetélytárs nélkül álló Anglia hatalmát volt hivatva demonstrálni. Az ötlet Albert fejében született meg, s a híres Kristálypalotában rendezett bemutató olyan impozáns lett, hogy az orosz cár alattvalóinak megtiltotta, hogy megnézzék. Anglia sietett a sikert hasznára fordítani: múzeumokat, iskolákat alapítottak, képezték a munkaerőt és fokozták a kivitelt.
(Ne keressük a Kristálypalotát a Hyde parkban! A londoniak nem szerették volna, ha a világkiállítás befejezése után a parkban marad az épület, ezért átkerült Sydenham Town-ba, Dél-Londonba.)Victoria férjét 1861-ben vesztette el, ettől kezdve visszavonult a nyilvánosságtól, és kizárólag fekete ruhát hordott. Depressziójából csak 1866-ban lábalt ki, amikor vigasztalóra talált Albert egykori vadászmestere, a skót John Brown személyében - a sajtó kevésbé lojális fele ettől fogva csak Brown császárnőként emlegette. (Mrs Brown címmel egy két Oscar-ra jelölt mozifilm is készült a késői románcról Judi Dench főszereplésével.) A bánatos özvegy persze nem lett hűtlen Albert emlékéhez, háromezer emlékművet emeltetett neki, s az ő nevét viseli a londoni Royal Albert Hall is. A királynőt kora előrehaladtával egyre jobban megszerették alattvalói, a születésnapok és jubileumok valódi népünnepéllyé dagadtak. A hatalma tetőpontjára érkezett Anglia, a világ legnagyobb és leggazdagabb birodalmának úrnője ilyenkor mind az öt földrészre kiterjedő gyarmatbirodalomban is gyönyörködött.
A keveset utazó Victoria csupán Indiába szeretett volna eljutni, amelynek 1877 óta császárnője is volt. Végül mégsem kelt útra, ettől az éghajlat miatt tanácsolták el orvosai, hisz még az angliai nyarakat is nehezen viselte. A királynő ugyanis kistermetű és hízásra hajlamos volt: szeretett enni, kedvelte a sört és a bort, és alkatának nem tettek jót a szülések sem.
1901. január 22-én halt meg a Wight-szigeti Osborne kastélyban, s halálával egy egész korszak szállt a sírba vele, amely manapság nosztalgia tárgya, holott jobbára csak a negatív felhangokkal emlegetett konzervatív és hipokrita viktoriánus szellem maradt meg belőle.
Ma is nevét viseli egy kelet-afrikai tó, egy dél-afrikai vízesés, egy dél-ausztráliai állam, egy észak-ausztráliai folyó, egy sziget és egy tengerszoros Észak-Kanadában, hegycsúcsok Burmában és Belizében, az Antarktisz egy része, egy öböl Hongkongban, hirdetve - nem a királynő, de a kor brit felfedezőinek és hódítóinak az egész világra kiterjedő tevékenységét.
Victoria volt az angol alkotmányos monarchia első olyan uralkodója, aki önszántából nem hágta át az alkotmányosság korlátait, hosszú uralkodása alatt megerősítette a tekintélyét vesztett monarchiát, amely hagyományokat őrző, de politikailag üres intézmény lett. Nem véletlen, hogy Toynbee Angliáról szóló nagy munkájában személyének csak egyetlen mondatot szentelt.
Jules Verne viszont nagy rajongója volt, az ő műveiben sokszor szerepel a tiszteletre méltó uralkodó.
Visszatérve a sétához, az emlékmű mögött a Hyde Park szomszédjába, a Kensington Gardens-be jutunk. Bár ez a leghíresebb, a londoniak szerint a Regens Park a város legszebbje.
(Kensington egyébként az én fordításomban ezt jelenti: a heves győzelmet arató emberek faluja.)
Egyenest haladva egy 1904-ben emelt "Fizikai erő" szobra áll. Nekem nagyon tetszik, és a lovassal szemben a messzeségben látható a Kensington palota, ahol Diana hercegnő a válása után lakott.
Nagyon közel vannak az Itáliai szökőkutak, melyek ebben a csodálatos időben, amikor üzemelnek is, varázslatos látványt nyújtanak. Nem ártana mondjuk a békanyáltól megtisztítani, de érdemes eljönni megnézni.
A közelben a meserajongók örömére Peter Pan szobra látható, tovább menve pedig Diana hercegné emlékparkjába érünk.
Szerény meglátásom szerint a walesi hercegné a mai napig a legnépszerűbb a királyi családból - na jó, a "királyfik" azért sok női szivet megdobogtatnak, főleg William. ;)
Diana brit arisztokrata családba született 1961. július 1-jén. A család ősi birtoka Althorp-ban van.
Az édesapa egyébként II. Károly leszármazottja - igaz, csak "balkézről" -, és a rokonsághoz tartozott például Lady Di kedvenc színésznője, Audrey Hepburn is.
Az iskolában kifejezetten rossz tanulóként tartották számon, viszont kiváló úszó volt, és kacérkodott balett-táncosi karrierrel, de szerintem nem volt hozzá elég kitartása.
Londonban szakácsművészetet tanult, bár a hírek szerint nem szeretett a konyhában tevékenykedni, tánciskolában majd óvodában is dolgozott, de volt takarítónő és pincér is. (Hát ez ismerős...)
Károllyal 17 éves korában találkozott először, azonban a férfi ekkor Diana nővérének udvarolt.
Úgy hallottam, maga az örök szerető, Camilla nézte ki Dianát Károly számára. Anglikán, arisztokrata, és "szürke egér" - egyszóval tökéletes feleség.
Aztán mindenki meglepődött, hogyan vált nők millióinak példaképévé a bátor, adakozó, karitatív munkát végző, divatot diktáló hercegné.
Válásuk botrányaitól volt hangos a sajtó, de a közvélemény addigra már Lady Di-vel szimpatizált.
Az 1997. augusztus 31-én a párizsi Alma Alagútban bekövetkezett halálának körülményei a mai napig nem tisztázottak. Az összeesküvés-elméletek kedvelői szerint a brit titkosszolgálat végzett a nővel és élettársával. Dodi Al-Fayed édesapja - akié a Harrods is - legalábbis minden követ megmozgat, hogy ezt bebizonyítsa.
A tragédia bekövetkeztekor az asszony nem halt meg azonnal. Utolsó szavai ezek voltak: "Leave me alone!"

Michael Jackson: Leave me alone

Az emlékpark nagyon hangulatos, tulajdon képpen egy ovális "gránitpálya" a sebesen zubogó kristálytiszta és jéghideg víznek. Az emberek előszeretettel áztatják benne a lábukat, és sütkéreznek a napon.
A park majdhogynem a The Serpentine partján van, innen jól látszik a Lido úszóklub, mely karácsonyt kivéve minden nap nyitva áll.
Ha a tó megkerülése helyett a Serpentine Bridge-n haladunk át, balkéz felől a The Long Watres-t láthatjuk, melynek túlvégét az Itáliai szökőkutaknál láthattuk.
Itt már a Hyde Parkban vagyunk, ha a tavak környékén maradunk, beülhetünk valamelyik kávézóba, vagy akár csónakázhatunk is.
A tavak túlpartján azonban további nevezetességek vannak, ezek közül a Reformer's tree csak egy szimbolikus fa - ma. 1866-ban vágták ki, amikor a reformerek felkelésre szövetkeztek itt, mára csak egy tuskó maradt emlékeztetőül.
A mellette lévő területen rengeteg rockkoncertet tartanak, és innen már csak egy "ugrás" a híres Speakers' Corner. A londoniak szerint nagyon uncsi, mert zömmel buzgó vallási hittérítők magánszámait hallhatja itt az ember, de olykor érdekes felszólalásokat is kifoghatunk.

A park a Marble Arhch-nál ér véget. A carrarai márvány boltív, az Oxford Street ékessége a római konstantin diadalív mintájára készült el. Több helyközi járat indul innen - például Oxfordba is.A Buckingham palotától kezdődő The Mallra (ahol például végighajtottak az ünneplő családtagok a királynő szülinapján is) volt eredetileg állítva a kapu; 1851-ben került a mostani helyére. A közbeszéd szerint ennek az az oka, hogy a kapu egyszerűen túl szűknek bizonyult a királyi menet számára.

Másik híres kapuja - mondhatni az eredeti bejárata - a Hyde Park Corner-nél van. A legimpozánsabb szállodák sora kezdődik itt - Hilton, Dorchester,...