Albioni levelek LIV*

Westminster

A Westminster név (nyugati székesegyház), mellyel az egész city területet is illetik, közel ezer éves.
Történelmi magja a korábbi Thorney-sziget, amelyen a Westminster apátság épült, mely az angol koronázási szertartások hagyományos helyszínévé vált. A közelben (mondhatni mellette) létesített palota a fő királyi székhely lett. Így tehát mind a gazdasági, mind a politikai és kulturális élet központja, és ez jól látszik a mai napig.
Az Öreg Palota eredete egészen a 11. századra tehető. 1512-ig az angol királyok fő rezidenciája volt. majd a Parlament színterévé vált. Az 1834. október 16-i tűzvész áldozatául esett - magyarán porig égett. 1840-ben kezdték újjáépíteni Sir Charles Berry építész és asszisztense, Augustus Welby Pugin vezetésével. Az épületet hivatalosan 1852-ben átadták, de még közel sem fejezték be.Az UNESCO világörökségét képező épülethez tartozik például a St. Mary Undercroft Kripta (épült 1292-1297), és az Abingdon Street-i „Ékszer Torony” (Jewel Tower). Ma az Angol parlamentnek ad helyet.

A Westminster Palota egyik látványossága az óratorony, melynek hangját nevezik Big Ben-nek. Kétféle mítosz is létezik azzal kapcsolatban, hogy a 96.3 méter magas és 13.8 tonna súlyú toronyóra 4 hangból álló "bimbam"-ja miről kapta a nevét. Az egyik szerint a torony az akkori idők nehézsúlyú box bajnokáról kapta a nevét, akit Ben Caunt-nak hívtak. A másik és egyben valószínűbb változat szerint egy köpcös Walesz-i úrról, Sir Benjamin Hall-ról nevezték el, aki a torony építésénél Legfőbb Építési Ellenőrként munkálkodott 1855-'58 között, és akinek a nevét bele is vésték az egyik harangba.
A brit parlament két házra oszlik: a főrendek alkotta Felsőházra (House of Lords), valamint a megválasztott képviselőkből álló Alsóházra (House of Commons). Az Alsóház tagjai képviselik a különböző politikai pártokat és belőlük áll össze az Egyesült Királyság kormánya.
A mindenkori uralkodónak csak jelképes hatalma van, nemigen szólhat bele a politikába.

A Felsőház a palota leggazdagabban díszített termében ülésezik, melyben az uralkodó szín a vörös. Itt találjuk a királynő aranyozott trónját is. Az uralkodó ezen a trónszéken ülve mond beszédet a Parlament megnyitásakor.

Az Alsóház terme szolidabban kivitelezett, mint a felsőházi tanácsterem és az uralkodó színe a zöld. A kormánypártiak a bal, míg az ellenzékiek a jobb oldalon foglalnak helyet. A Házelnök felmagasított széke középen áll, a két oldal között.
Sokan nem is gondolnak bele, de a Parlament ülései is látogathatóak (főleg hétfő-csütörtök között, és ráadásul ingyenes), nem csak az épület. Természetesen a "pórnép" és az uralkodó számára külön bejratot tartanak fent.
Bár több kormányzati központot elköltöztettek (pl. Royal Courts of Justice), a nagy minisztériumok többsége még mindig a közelben, a Whitehall-on található. Ezért, hogy a Westminster szó alatt a Parlamentet és általában a politikai közösséget is értik.

* * * * *

A Westminster-apátság gótikus épülete London építészetileg és történelmileg egyik legjelentősebb műemléke.
A székesegyház hagyományosan az angol királyok koronázási és temetkezési helye, egy gyülekezet nélküli templom. Helyén eredetileg egy 750-körül alapított bencés apátság preromán stílusú kolostortemploma állt. A templomot már akkor West Minsternek nevezték arról a városrészről, ahol áll.

A Westminster-apátságot Hitvalló Edward, az utolsó angolszász király építtette 1045-1065 között, akit halála utáni szentté avatása után ide temettek.A mai templom építtetését III. Henrik kezdte meg 1245-ben, francia ihletésű korai gótikus stílusban. Talán a reimsi katedrális alapján kezdődtek a munkálatok, melyek irányítója Henry de Reynes lehetett. Mindenesetre a székesegyház ablakai Anglia legszebb gótikus ablakai közé tartoznak.
A nagyméretű, háromhajós épület ötoldalú, öt kápolnával körülvett szentéllyel zárul. A pompás VII. Henrik-kápolna – Európa egyik legszebb késő gótikus műemléke – 1503-'19 között épült. A két tornyot 1722-'45 között emelték.

Hódító Vilmos kora óta az Egyesült Királyság valamennyi királyát itt koronázták meg, A szertartást a hagyomány szerint a canterbury-i érsek celebrálja.
II. György haláláig (1760) ez volt a királyok temetkezési helye is. Egy ideje azonban katonákat, művészeket és tudósokat is temetnek ide. Iitt nyugszik az Afrika-kutató Livingstone, Ben Johnson költő, Neville Chamberlaine miniszterelnök, Tennyson, Browning, Dickens, Handel, Purcell, Isaac Newton, Michael Faraday, Lord Kelvin, és az. ú.n. Költők sarkán (Poets’ Corner) található Shakespeare, Milton, Kipling emlékműve.

A kereszthajó északi részén, a főoltár mögött van Hitvalló Edward kápolnája, közepén a király koporsójával. Mögötte áll a trónszék, amely alatt 1996-ig tartották volt a Sors kövét, mely az angol és a skót királyság egységét szimbolizálja. (Most Skóciában van.)
A déli végen VII. Henrik kápolnájának faragott kőmennyezete igencsak figyelemreméltó. A kápolna végében fekete márványsírban nyugszik a király és hitvese, Yorki Erzsébet földi maradványai. A bal oldalhajóban van I. Erzsébet (lent), a jobb oldalhajóban pedig ellenfele, Stuart Mária sírja.

Albioni levelek LIII*

Tower

A több erődített részből álló középkori épületegyüttes a Temze partján áll. A folyó és a Tower között a Tower Wharf sétány található, ahonnan jó kilátás nyílik többek között a szemközti parton levő városházára és a HMS Belfast nevű múzeumhajóra.

A Tower az idők során volt erődítmény, fegyverraktár, királyi palota és főrendű foglyoknak szánt börtön, valamint levéltár és csillagvizsgáló is. I. Jakab király volt az utolsó uralkodó, aki még itt lakott, ám még halála után is megmaradt a szokás, miszerint az uralkodó a Towerben töltötte a koronázása előtti éjszakát és innen vitték díszkísérettel a Westminsterbe.

Egyes írók (mint Shakespeare is) azt állították, hogy Julius Caesar építtette, és az elkészítéséhez használt meszet vadállatok vérével oltották. Ez azonban csak mesebeszéd.

A Towert 1078-ban alapították, amikor Hódító Vilmos elrendelte a Fehér Torony építését a városfal délkeleti sarkánál, városvédelmi okokból. Vilmos külön erre a célra Franciaországból hozatta a köveket, és építészként Gundulphot, rochesteri püspökét nevezte ki.

A 12. században Oroszlánszívű (I.) Richárd fallal és vizesárokkal vette körül a Fehér Tornyot.

* * * * *

I. "Oroszlánszívű" Richárd (1157-1199) apja halála után 32 évesen lett Anglia királya. Első intézkedései közé tartozott, hogy kiszabadította anyját, Aquitániai Eleonórát Winchester-beli börtönéből. Bűne az volt, hogy segítette fiai harcát apjuk ellen. Hja kérem, zavaros idők...Richard tíz évig volt uralkodó, de mindössze fél évet töltött csak Angliában.

A fentiekből is kitűnik, hogy Richard harcos volt, méghozzá ünnepelt harcos, akit a lovagi erény megtestesítőjeként tiszteltek. Mindenki véleménye szerint ideális királynak való herceg öccsével, a kapzsi és hatalomvágyó Jánossal szemben. Természetesen a testvér több alkalommal tett kísérletet a hatalom átvételére. De talán a legjobb alkalomnak 1190 júliusa ígérkezett, amikor is Richard 100 hajóval és 8000 emberrel elindult a Szentföldre és országának kormányzását Jánosra hagyta.
A III. keresztes hadjárat kudarcokkal indult, mert az egyik szövetséges I. Barbarossa Frigyes német-római császár útközben Antiochában belefulladt egy folyóba. A másik uralkodó, II. Fülöp Ágost pedig bár kitűnő egészségben elérte a Szentföldet, betegségre hivatkozva visszatért Európába. Így a hadjáratot lényegében I. Richárdnak kellett vezetnie.Az angol mikor 1191-ben megérkezett Akkon kikötőjébe, súlyosan megbetegedett. Ellenfele, a muzulmánok vezetője, Szaladin Egyiptom és Szíria szultánja egy tál gyümölcsöt küldött a beteg Richárdnak, hogy felépüljön. Valóban hamarosan jobban lett, és megostromolta Akkont. A sikeres ortrom után érdemelte ki az "Oroszlánszívű" jelzőt.A következő nagy csatára Jaffánál került sor, de végül itt is sikert aratott Richard. Az addigi szokásokkal ellentétben 3500 arab foglyukat kivégeztette, mert Szaladin nem volt hajlandó kiváltani őket a keresztesek legfőbb ereklyéjének, Jézus keresztjének darabját, amit 1187-ben Jeruzsálem bevételekor megszerzett.
Bár a keresztesek több győzelmet is arattak, és Jeruzsálemet is bevették, birtokba már nem tudták venni. Richard megbetegedett, és seregeivel hazaindult.
Richárdnak volt egy afférja a Szentföldön egy bizonyos Lipót oszták herceggel. Richard lehajíttatta egy várról a Babenbergek zászlaját, mondván, hogy egy osztrák hercegi család zászlaja alacsonyabb rendű, mintsem az övével egyhelyütt lobogjon. A lovag bosszút esküdött ellene.
És ez a sors: Richárd hajótörést szenvedett Velencénél, így szárazföldön kellett hazamennie. Ám Bécsben összetalálkozott a két haragos, és Lipót herceg börtönbe vetette az angol királyt. (A legenda szerint arról ismerte fel a konyhai segédnek öltözött Richárdot, hogy az elfelejtette levenni gyűrűit.) Innen az angol a német-római császár, VI. Henrik fogságába került.
Henrik horribilis összeget kért cserébe I. Richárdért. Kiváltása sok mindenki érdekében állt:
- a király öccse a visszavásárlással a hatalmat is megvette volna egyben.
- II. Fülöp Ágostnak lehetősége nyílt volna kizsarolni a franciaországi angol birtokokat.
Bár az öccs 1194-ben kifizette a váltságdíjat, Richard visszatérvén minden hatalmától megfosztotta.Utána Aquitába vette útját, hogy harcoljon a franciák ellen.
Halála is jól példázza, miért tekintették igazi livag-királynak. A Limousin-i chalus-i vár ostrománál egy lovag nyilával eltalálta, ez okozta Richárd életének végét. De halála előtt a király megjutalmazta az őt megsebesítő lovagot, és elengedte fogságából (ugyanis időközben az angolok bevették a várat).
A királyt a Fontevraud-i apátságban temették el családja mellé, szívét azonban kérésére a roueni katedrálisban helyezték el egy zárt ezüstdobozban.
A trubadúr király dalai a mai napig ismeretesek.

* * * * *

A Tower erődítési munkáit I. Edward fejezte be.
A 13. században a Towerben királyi állatkertet létesítettek, valószínűleg Földnélküli János idején. Az állatokat az I. Henrik által 1125-ben alapított Oxford melletti állatkertből hozhatták át. 1264-ben oroszlánokat költöztettek a nyugati főbejárat melleti toronyba, innen a torony ma is ismeretes Lion Tower neve.
I. Erzsébet idején az állatkertet alkalmanként megnyitották a nagyközönség számára is.
1804-től az állatkert már rendszeresen látogatható lett. Az állatokat később az új, Regent's Park melletti állatkertbe költöztették át, részben gazdasági okokból, részben az állatok jóléte miatt. Röviddel ezután lebontották az Oroszlán-tornyot is, de az Oroszlán-kapu megmaradt.
Ha már az állatoknál tartunk, évszázadok óta legalább hat (jelenleg nyolc) holló lakozik a Towerban. II. Károly elrendelte ugyan az elköltöztetésüket, erre azonban nem került sor, mert a legenda szerint ha a hollók elhagyják a Towert, elpusztul az egész birodalom. (Bár 1946-ban egy rövid időre elköltöztették a szárnyasokat, és 2006-ban a madárinfluenza miatt karanténba elzárták őket.) Ennek fényében ma is szabadon közlekedhetnek a Tower udvarán. (Azt nem mondanám, hogy szabadon repülhetnek, hiszen szárnyaikat megkurtítják, hogy mindig ott maradjanak.)
Köztudomású, hogy sokak utolsó útja ide vezetett. Az alsóbb osztályokból származó bűnözőket rendszerint a Toweren kívüli nyilvános vesztőhelyek egyikén végezték ki. A nemeseket azonban, különösképpen a nőket, egyes esetekben a Toweren belül, a nyilvánosság kizárásával fejezték le. VIII. Henrik három felesége is itt lehellte ki lelkét.
Úgy tartják, Boleyn Anna királynő, akit 1536-ban fejeztek le férje elleni árulás vádjával, néha a torony körül sétál, hóna alatt a levágott fejével.
A későbbi korokban is használták alkalmanként börtönként. Rudolf Hess, Hitler követe is raboskodott itt pár napig.
Noha a királyi család már nem lakik itt (ne tévesszen meg senkit ez a kép, az épület minden kétséget kizáróan tökéletesen szürke!), a Tower hivatalosan királyi rezidencia maradt, így állandó őrsége van – ugyanaz az egység, amely a királynő testőrségét is adja a Buckingham Palace-nál.
A Tower ma leginkább turista látványosság. Maguk az épületek mellett további érdeklődésre tartanak számot a brit koronaékszerek (Waterloo Barracks), a királyi fegyvergyűjtemény, és a római erőd falmaradványai.
Az őrök, akiket Yeomen Warder-nek, vagy Beefeater-nek (marhahúsevő) neveznek, egyben idegenvezetők is és maguk is turistalátványosságnak számítanak. Az őrök minden este végrehajtják a Kulcsok Szertartását és a tornyot bezárják éjszakára.

A koronaékszereket 1303-óta tartják a Towerben, miután ellopták őket a Westminster-apátságból. Úgy tartják, hogy rövid időn belül az összes vagy majdnem az összes előkerült. II. Károly koronázása után elzárták őket, és díj fizetése ellenében lehetett megnézni. Ennek akkor lett vége, amikor Thomas Blood megkötözte az őrt, és ellopta a koronaékszereket. Azóta az ékszereket a Jewel House-nak nevezett részben őrzik, fegyveres őrökkel.A koronázási ékszereket a koronázási ceremónián és egyéb állami feladatok ellátásakor viseli az uralkodó. Többek között a következő tárgyakat értjük alatta: 2 korona (a felső a királynőé, az alsó a királyé), 2 jogar (az egyiket egy kereszt, a másikat a szentléleket szimbolizáló galamb díszíti), országalma (3. sz.), 5 kard, gyűrű (4. sz.), sarkantyúk, koronázási palástok, karperecek (6. sz.).

* * * * *

A Towerről nevezték el az 1894-ben épült szomszédos hidat, a Tower Bridge-t, amely azonban történelmileg és funkciójában egyaránt független tőle. Neogótikus tornyai és felnyitható hídszakasza miatt London egyik szimbólumává vált.A 19. század végén szükségessé vált Londonban egy újabb közlekedési kapcsolat létesítése a Temze felett, mely a tengerhez közelebb helyezkedik el, és ami biztosítja a legnagyobb tengeri hajók áthaladásának lehetőségét is. Ez az előírás vezetett a felnyitható középső nyíláshoz, ahol a középső nyílást egy kétszárnyú billenőhíd alkotja. Mivel a Tower mellett építették meg, megjelenését is hozzá igazították. Építését 1886-ban kezdték és 1894-ben fejezték be.A két tornyot a vízszint felett 42-44 méter magasságban egy-egy gyaloghíd is összeköti, amik a teherhordó szerkezeti funkció mellett lehetővé teszik, hogy a gyalogosok akkor is átjuthassanak a hídon, amikor az éppen felnyitott állapotban van.
Megjelenését építése idején és a későbbiekben is sokat kritizálták. A masszív kőburkolatú tornyokat, a függesztő láncokat utánzó sarló alakú rácsos tartót többször próbálták lecseréltetni a kornak megfelelő karcsú, modern anyagokat használó szerkezetre, de ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel, és az 1980-as években a hidat végül műemlékké nyilvánították.
A hídban egy múzeum is működik, melet 6 fontért lehet megtekinteni.

Albioni levelek LI*

Vásároljunk!

Portobello Road

Cat Stevens: Portobello Road

Ha valaki látta a Notting Hill című filmet, lehet fogalma az utcáról. :)
És ha van ideje, feltétlenül nézze meg!
Az út 1740 körül kapta a nevét a közeli Portobelló tanya után. A Portobello Edward Vernon admirális Puerto Bello-nál aratott győzelmének emléke. Az egykori tanya helyén ma a St. Charles Hospital áll.Az utca arculata a viktoriánus korban alakult ki. A közeli Paddington és Notting Hill elegáns és előkelő lakóinak köszönhetően elit részen jár az erre tévedő. A hangulatot nem csak a színes házak, üzletek adják, hanem a kacskaringós közút is.Az utcában lakott George Orwell, és a már említett Paddingtn Bear gyakran megfordul itt, hiszen barátjának, Mr. Grubernek (akivel minden nap együtt tízóraizik) van itt egy régiség boltja.
Minden szombaton használt ruhák és régiségek árusai (no és az 1960-as évektől zöldség- és gyümölcskereskedők) lepik el az eléggé szűk utcát. Tehát a földszinti üzletek mellett az utcára kihelyezett árusítóhelyek is vásárlásra csábítják a járókelőket. A világ egyik leghíresebb utcai piacán közel 1500 kereskedő próbál túladni portékáján ilyenkor.
Persze sok gagyi dolgot is lát itt az ember, de azon kevés helyek közé tartozik, melyek mégis hamisítatlan angol miliőnek tűnnek.

Getting hung up all day on smiles

Walking down portobello road for miles
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger

Cuckoo clocks, and plastic socks
Lampshades of old antique leather
Nothing looks weird, not even a beard
or the boots made out of feathers

I'll keep walking miles til I feel
a broom beneath my feet
or the hawking eyes of an old stuffed bull across the street

Nothings the same if you see it again
it'll be broken down to litter
Oh, and the clothes
everyone know that that dress will never fit her

Getting hung up all day on smiles
Walking down portobello road for miles
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger

Cuckoo clocks, and plastic socks
Lampshades of old antique leather
Nothing looks weird, not even a beard
or the boots made out of feathers

I'll keep walking miles til I feel
a broom beneath my feet
or the hawking eyes of an old stuffed bull across the street

Nothing's the same if you see it again
It'll be broken down to litter
Oh, and the clothes
everyone know that that dress will never fit her

Getting hung up all day on smiles
Walking down portobello road for miles
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger.

* * * * *

Harrods

London egyik szimbóluma, melyet az arra közlelekő buszok sofőrei több nyelven is külön bemondanak a mikrofonba (pl. a 14-es busz is erre jár), a Hayde Park és a Victoria and Albert Museum között található. Ha a metrót választjuk, a Knightsbridge állomás van a legközelebb.
18000 m² alapterületével az Egyesült Királyság másodk legnagyobb üzlete.

Omnia Omnibus Ubique
All Things for All People, Everywhere
Minden, Mindenkinek, Mindenhol

A Harrods picit más beosztású, mint Magyarországon megszokott. Részlegei között (melyek elsősorban méregdrága márkákat árusítanak) nincsenek határvonalak. Nagyon kedvelt az Élelmiszer-terem, ahol még Pick szalámit is kapni.
A Harrods egy élelmiszerboltként (fő profilja mi más, mint a tea volt) nyitotta meg kapuit 1834-ben Kelet-Londonban. Alapítója Charles Henry Harrod volt, aki 15 év múlva költöztette a boltot mai helyére. Ekkor mindössze két asszisztenst foglalkoztatott a vállalkozás, mely gyógyszerek, illatszerek, papíráruk, gyümölcs és zöldség eladásával foglalkozott.
Az alapító halála után fia, Charles Didby Harrod lett a főnök, és a cég hatalmas átalakuláson ment keresztül. Rendkívül gyorsan kibővült megszerezvén a szomszédos épületeket, és 1880-ban már 100 alkalmazottat foglalkoztatott.
1883. december elején a Harrods raktára leégett. Az üzletvezető azonban mégis teljesítette a vásárlók felé a karácsonyi megrendeléseket, így rekord nyereségre tett szert. Az újraépítés után ügyfelei közé került Oscae Wilde, Sigmund Freud, A.A. Milne, Lillie Langtry és a brit királyi család is.
1898-ban helyezték üzembe a világ első mozgólépcsőjét az üzletben, az ideges ügyfelek megnyutatására pedig a pálinka-kóstolást találták ki. (Hja kérem, nagy főfájást tud okozni egy-egy nagybeváslás!)
1905-ben kezdődött el az az épületkialakítási munka, mely a ma is ismeretes külsőt adta az üzletnek. Az építész Charles William Stephens volt.
A Harrods nem csak egy üzlet, hiszen Londonban is több üzletet megvásárolt, de a világ több városában nyitott "fiókot".
1985-ben a Fayed testvérek vásárolták meg potom 615 millió fontért.
Mostanság felröppent a hír, hogy be fog zárni, ugyanis a gazdasági világválságra való tekintettel a cégek adóit meg akarják emelni. Mivel a tulajdonos ebbe nem akar belemenni, állítólag azt tervezi, inkább bezárja a nagyhírű céget.

A Harrodsban ma 5000 alkalmazottat foglalkoztat mintegy 50 országból. Éjjelente 115000 energiatakarékos izzó világítja ki, melyból minden nap 30 ég ki.
A királyságban ez az egyetlen áruház, ahol állati szőrmét is lehet vásárolni.
Nagyon drága hely, bár néha remek leárazásokba futhat az ember.
Az olaszok kifejezetten imádják, és rengeteg szerencsés megengedheti magának, hogy itt vásároljon, és a megszerzett portékát a jellegzetes méregzöld táskába pakolva (melyen arany színű a felirat) adja tudtul a világnak, hogy hol is járt az imént. :)

A Harrods is emléket állít Diana hercegnőnek, hiszen a tulajdonos édesapja az asszony utolsó élettársának, Dodi Al Fayed-nek.
Emad El Din Mohamed Abdel Moneim Fayed, a 42 évesen elhúnyt egyiptomi milliárdos filmproducerként is dolgozott, talán a leghíresebb mozi, melyhez köze volt, a Tűzszekerek.
A gyászoló édesapa a mai napig állítja, hogy a szerelmeseket meggyilkolták, és pénzt nem sajnálva minden követ megmozgat, hogy igazát bebizonyítsa.
Az üzletben a tragikus sorsú szerelmesek előtt két emlékmű tiszteleg. Az egyik érdekessége, hogy a fényképek mellett egy piramis alakú tároló egy pohár bort Diana rúzsnyomával, valamint a halálukat megelőző napon vásárolt eljegyzési gyűrűt rejti.A másik az "Ártatlan áldozatok" címet viselő bronzszobor, mely 2005-óta áll az egyiptomi teremnél. Alkotója Al Fayed közeli barátja, Bill Mitcell.

* * * * *

Oxford Street

Európa legforgalmasabb bevásárló utcájának kialakításában nagy szerepe volt anna az ókori útnak, melyet még a rómaiak alakítottak ki.
Ma szinte az összes világmárkát árusító üzletek sorakoznak itt, sokszor nem is egyetlen üzlettel.
A sok menő áruda mellett rendgeteg szörnyű emléktárgyat elsózni vágyó helyiség is működik itt. És hihetetlen mennyiségű kendő (vagy sál?) vár gazdára, már csak az itt lakó töméntelen mennyiségű muszlim nő miatt is. De az angol nők is előszeretettel hordják ezeket a színes csodákat.
Én nagyon kedveltem az Oxford Street-en a többemeletes zenei kiadványokat árusító boltot, a HMV-t, de két helyet kell innen megemlítenem még.

Primark

Az írországból származó üzlet ma már komoly hálózattá bővült.Ahogy az egész utca, úgy ez a bolt is állandóan hemzseg a vásárolni vágyóktól!Talán csak az egyfontos boltokban lehet olcsóbban vásárolni - vagy talán még ott sem. Sokszor kétségbe vonható a minőség, de igazán jó fogásunk is lehet. Elsősoban ruházati termékekkel kereskednek itt.
Érdekes, hogy a gyerekmunka még mindig téma lehet, és pont ezzel a céggel szemben többször fel is merült...

Selfridges

Az 1905-ben megnyitott üzlet alapítója Harry Gordon Selfridge.
Selfridge mindent tudorr a marketingről. Tőle ered a mondás: "az ügyfélnek mindig igaza van."
Üzletpolitikája része volt, hogy a bevásárlásból szórakoztató kalandot vásároljon.
Érdekesség, hogy sokáig egy szeizmográf (földrengés-jelző) volt elhelyezve az épület 3. emeletére, mely mára átkerült a British Museum-ba.Épületét Daniel Burnham tervezte, de még egy amerikai és brit építészek is segítették munkáját.
Rendkívül látványosak a kirakatai is, melyek nekem ritkán nyerték meg a tetszésemet (főként túl modern stílusuk miatt), viszont kétségtelenül érdekesek.

* * * * *

Covent Garden

A city legkeletibb része szintén az egyik kedvencem, mely nagyon közel van a Leicester Square-hez, a Trafalgar Square-hez, Aldwich-hez, a Soho-hoz. Már az ókori rómaiak is belakták ezt a területet.
A Covent Garden név János király (1199-1216) uralkodása alatt már használatos volt. A Covent a Westminsteri apátsági zöldséges kertje volt, mely egyre nagyobb megrendeléseknek tett eleget. VIII. Henrik idején természetesen felmerült a kérdés, miszerint kinek is tulajdonában áll, és jó királyunk szokásos politikáját folytatta: 1540-ben feloszlatta a kolostort és rátette kezét a kertre.
A tulajdonosok aztán gyakran cserélődtek, akik a terület fejlesztésekor mindig római hatású reneszánsz hangulatú épületekben gondolkoztak. A 17. században épült árkádos központi házat Inigo Jones tervezte. (Az ő nevéhez fűződik a greenwich-i Queen's House, a Banqueting House megépítése és a Szent Pál Székesegyház helyreállítása is.)
A terület későbbi fejlődéséhez járult a Temze viszonylagos közelsége, az 1666-os nagy tűzvész, amelyben a konkurens keletebbre eső piacok megsemmisültek.

1779-ben egy szörnyű gyilkosság történt itt. A történet három főszereplőjét szeretném bemutatni:
Az áldozat: Martha Ray (1742-1779) szerény családból származott, figyelemreméltóan intelligens, csinos és tehetséges énekesnő volt. 17 éves volt, amikor John Montagu szeretője lett, akinek öt gyermeket szült. A nős kedves nagyvonalúan támogatta Marthat.
Az "indíték": Lord John Montagu Sandwich (1718-1792) iskoláit Etonban, majd Cambridge-ben végezte (Trinity College). Néhány évet utazgatással töltött, majd bekapcsolódott a politikai életbe és elfoglalta helyét a Lordok Házában. 1746-ban Hollandiába utazott és részt vett az osztrák örökösödési háború lezárását előkészítő tárgyalásokban. 1753-ban az Admiralitás Első Lordja, vagyis haditengerészeti miniszter lett.Sok legenda kering már ekkor hírhedtté vált korrupciós ügyeiről és az angol radikális újságírás atyjának nevezett John Wilkes elleni hadjáratáról. Rendszeres látogatója volt a politikai, vallási és erkölcsi botrányairól híres-hirhedt Hellfire Klubnak. A gróf politikai tevékenységét John Gay Koldusopera című darabjában állította pellengérre, leleplezve, hogy a fennkölt álarc mögött a politikai és üzleti életet ugyanolyan törvények mozgatják, mint a közönséges rablóbandákat.
1770-ben államtitkárrá választották, majd az Admiralitás Első Lordja lett.
Családi életét tragédiák kísérték életét. 1740-ben nősült meg, de felesége egyetlen fia születése után megőrült. A boldogtalan férj később mégis felhőtlen boldogságra lelt Martha Ray oldalán, akinek halála után örök szomorúságban volt része.
És igen, a szendvics is jó lordunk nevéhez kötődik. A ma is népszerű étel "felfedezése" 1762-re tehető, körülményei persze mai napig vitatottak. A legismertebb legenda szerint az első szendvicset azért szolgálták fel a lordnak, mert még az étkezés kedvéért sem akart felállni a kártyaasztaltól és az értékes perceket táplálkozásra vesztegetni. Az első szendvics két kenyér közé tett hússzeletből állt, amelyet egy ültő helyében fogyasztott el. Életrajzírója szerint a grófot politikai és tengerészeti feladatai kötötték sokszor napokon, éjszakákon át íróasztalához, ezért találta ki a táplálkozásnak ezt a gyors és laktató formáját. Így ugyanis nem kellett dolgozószobáját elhagynia, étkezését, munka közben is megoldhatta.
A nemes nevét a szendvicsen kívül a Sandwich-szigetek is őrzik. A lord ugyanis elkötelezett és lelkes támogatója volt James Cook második és harmadik felfedező útjának, pénzügyi támogatást és felszerelést biztosított a kapitánynak. Cook 1775-ben elsőként hajózta körül az Antarktiszt és fedezte fel a Dél-Georgia és a Sandwich-szigeteket, majd 1778-ban a régen keresett észak-nyugati átjáró után kutatva megpillantotta a Hawaii-szigetek központi csoportját, melyet Sandwich-szigeteknek nevezett el, s legfőbb támogatójáról nevezte el az alaszkai Montagu-szigeteket is.
Lord Sandwich haditengerészeti pályafutását 1782-ben fejezte be, ezután visszavonult a politikától, s életének hátralevő részét teljes egészében a zenének szentelte. Felice Giardini hegedűművész támogatója volt, létrehozta a "Catch Club"-ot, ahol a hivatásos énekesek adtak elő "régi" és modern darabokat - többek között Handel műveit.

A tettes: James Hackman többször házassági ajánlatot tett Martha-nak, de az minden alkalommal kikosarazta. Apja után ő is a katonai hivatást választotta, és a főhadnagyi rangig vitte. 1777-ben azonban lemondott rangjáról, hogy egyházi szolgálatba álljon. Ekkor már két éve ismerhette Miss Ray-t, aki a végzete lett.
Közben Montagu eladósodott, így "második családjá"-nak sem tudta biztosítani az eddig megszokott életszínvonalat. Miss Ray hát előleget kért Hackman-től, és valószínűleg egy rövid életű románc is szövődött kettejük között. De az énekesnőnek nem a megfelelő társadalmi helyzet nélküli katonára volt szüksége. Az őrületig féltékeny szerelmes férfi szerelme minden lépését követte, és 1779. április 7-én a Királyi Operaház folyosóján meggyilkolta a nőt. Lelőtte, mert meg volt győződve, hogy az operalátogatás csak egy ürügy, hogy egy újabb szeretővel találkozzon a nő.
Az eset után a bűnös sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg. Letartóztatták, és 12 nappal a bűntett után nyilvánosan kivégezték. Állítólag egy cseppet sem félt az akasztástól, de mélységesen megbánta tettét.

A 18. században a Covent Garden hölgyei nyújtottak különleges specialitásokat az úriemberek számára.A 20. században 1973-ban indult meg a műemléki állapot megőrzéséért folytatott harc.
A Covent Garden ma London egyetlen olyan része, ahol engedélyezett az utcai szórakoztató előadóművészek ténykedése. Valamennyiük előzetes meghallgatáson vesz részt, és szigorú időbeosztás szerint lépnek fel.Rengeteg üzlet van itt, valamint egy piac is (bizonyos napokon kizárólag régiségeket lehet kapni), a térről nyílik a Royal Opera House oldalbejárata, és a Szent Pál templom, az egykori római fürdő, valamint a Londoni Közlekedési Múzeum épülete is itt áll.

Királyi Operaház
1975-ben a kormány támogatásával bővítésre és korszerűsítésre került sor, de a nagy rekonstrukció csak 1995 után kezdődött, melyben a National Lottery-nek is nagy szerep jutott.
Az új Operaház jelentősen feljavított technikai felszereltséggel bír, és a legmodernebb európai színháznak szímít.
A George Bernard Shaw: Pygmalion című írása nyomán készült My Fair Lady című musical története is a Covent Gardenben indul.

Szintén a Covent Garden a háttere egy másik filmnek, Hitchcock Frenzy című thriller-ének.
Az ízig-vérig brit Tébolyban (1972) üzent az utókornak, miszerint a riasztó méreteket öltő környezetszennyezés már a Temzét is elérte, a francia konyhát ki nem állhatja az angol gyomor, a rendőrfelügyelő felesége ösztönei a férjét is segítik a gyilkosságok felderítésében.
A visszafogott brit hétköznapok hűvösen nyugodt felszínének szenvtelen ábrázolásával ellentétben a gyilkosságok és a hullák bemutatása kifejezetten brutális. A sértettek pedig tipikusan nem túl szép angol nők.
A Téboly tetőpontja a "krumpliszállító-jelenet".
A rendező csak a legvégén buktatja le a nyakkendős nekrofil sorozatgyilkost, ez biztosítja az izgalmakat.

* * * * *

Alfred Joseph Hitchcock (1899-1980) angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer Londonban született egy ír katolikus családban.
A jezsuitáknál tanult, majd műszaki rajzolóként kezdett dolgozni.
1920-tól angol némafilmek feliratait rajzolta, később fordította és írta is őket. Hamarosan rendezőasszisztens lett, mely akkoriban voltaképp az egész stúdiómunkában való részvételt jelentette, a forgatókönyvírástól a vágásig.Két év múlva kezdte el forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be. Ezt követően egy másik rendező helyett fejezte be az Always Tell Your Wife című munkát, amit az első filmjének tekinthetünk. A forgatáson ismerkedett meg Alma Reville-lel, akit 1926-ban feleségül vett.
Első sikerét az 1927-es A titokzatos lakó, melyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. A filmben üvegpadlót használt, így az alsó lakásból filmezhette a színész lépéseit.
Első hangosfilmjét, az 1929-ben készült Zsarolás-t eredetileg némafilmnek szánták, de végül ez lett az első brit hangosfilm. A rendező már itt is felismerte és kihasználta a hangos technikában rejlő feszültségkeltő lehetőségeket.
1934-ben Az ember, aki túl sokat tudott sikere a tengerentúlra is eljutott. Egy évvel később született meg a 39 lépcsőfok, mely az első azon Hitchcock-thrillerek sorában, melyek főhőse egy tévesen meggyanúsított személy, aki azért menekül a törvény és a bűnözők elől, hogy kiderítse a valódi tettes kilétét és bizonyítsa ártatlanságát.
Angliában a legnagyobb sikert az 1938-as Londoni randevú-val aratta.
25 film elkészítése után maga mögött hagyta hazáját, és Hollywood-ba költözött. Önmagát mindig is amerikai stílusú rendezőnek tekintette, és talán ez a magyarázata, hogy az USA-ban készíti legnagyobb mesterműveit. Bár első Hollywood-i filmje, az A Manderley-ház asszonya Oscar-díjat is bezsebelt, ő maga nem kedvelte ezt a munkáját.
A '40-es évektől kezdve Hitchcock kevés kivételtől eltekintve kedvenc műfajában alkot. A kémtörténetek és thrillerek sorában az A gyanú árnyékában című művét tekintette legjobb filmjének.
A második világháborúban Angliában háborús híradókat rendezett.
1945-ben Hollywoodba visszatérvén készítette Elbűvölve című művét, melynek álomjeleneteit Salvador Dali tervezte. A következő évben készült el a Forgószél két kedvenc színészével, Cary Grant-tel és Ingrid Bergman-nal.
Pár bukás után az 1954-es Gyilkosság telefonhívásra című moziban dolgozott együtt új kedvencével, Grace Kelly-vel. Az ezek utáni években születtek leghíresebb munkái, szinte mind klasszikusnak számítanak, mint pl. a Psycho (1960), vagy a Madarak (1963).
Filmjei gyakran olyan mindennapi embereket ábrázolnak, akiket az általuk befolyásolhatatlan vagy érthetetlen körülmények ragadnak el; gyakori témája az ember, aki bűnös ugyan, de csak apró, össze nem függő tettekben. Alkotásai a félelem és a fantázia keverékén nyugszanak és jellegzetes humorral fűszerezettek.
Szintén jellegzetes az, hogy a rendező szinte minden filmjében egy-egy kisebb szerepben is szerepel, melyet azóta számos rendező követett.
Érdekesség, hogy Angliában még barna, de amerikai filmjeiben már szőke színésznőket alkalmazott filmjeiben.
1979-ben az angol királynő lovaggá ütötte, és márciusban megkapta az Amerikai Filmintézet díját is.

Albioni levelek L*

Thames path

A Temze (Thames) Anglia déli folyója Kemble-nél ered és az Északi-tengerbe öml ik. A 345 km hosszú folyam útja során 9 angol grófságot (county) érint, 20 mellékfolyója van és 134 híd ível át rajta.
Régen rengeteg homár és tengeri pisztráng élőhelye volt, manapság viszonylag állítólag nagy arányban kimutatható benne kokain.
A Dunához hasonlóan a középkori teleken rendszeresen befagyott, ilyenkor gyakran tarottak jegén vásárokat, népünnepélyeket, sportrendezvényeket.
Érdekesség, hogy a sokszor 16 méter mély folyó fenekén mintegy 1100 hajóroncs pihen.

A Londont kettészelő Temze partján a Parlamenttől nagyon izgalmas és kiadós sétát tehetünk mindkét parton.

Én a következő látnivalókat emelném ki:

Ha az északi oldalon a City felé haladunk, a Parlament után Boadicea inemus királynő emlékművét láthatjuk, róla már korábban írtam. (Az ellenkező irányban haladva a Tate British-hez érünk el.)
Innen szuper képeket kehet készíteni a szemben lévő London Eye-ról, ahol télen korántsem várakozik akkor a tömeg - igaz, jóval kevesebbet is látni a szürke időben.
Tovább haladva a Victoria Embankment-en elhaladunk az új Scotland Yard épülete mellett. A széles úton buszok is közlekednek, de bizonyos hétvégéken le szokták zárni (pl. kerékpárverseny miatt).

Most tulajdon képpen a Whitehall-lal párhuzamosan közlekedünk. A Westminster Bridge-t elhagyva egyiptomból hozott

A után következik kedvencem, a Billingsgate, ami számomra egy vészjóslóan üresen álló, kihalt palota benyomását kelti. Ez az 1875-ben épült Vásárcsarnok, az egykori halpiac. Rendkívül tetszenek a tetején elhelyezett aranyozott halak. Miután eredeti funkcióját elvesztette, manapság elsősorban céges rendezvényeknek (pl. divatbemutatóknak) ad helyet.

Tovább haladva jutunk el a Millennium Bridge-ig, vagyis a Szent Pál Székesegyház tövéhez.
A St Paul's Cathedral Európa ötödik legnagyobb temploma, mely némileg a római Szt. Péter Székesegyházra emlékeztet. Helyén már évszázadokkal a Wren-féle újjáépítése előtt is katedrális állt.
A középkori székesegyháznak a korabeli Európában nemigen akadt párja. Ez a székesegyház a Nagy tűzvész során teljesen megsemmisült.A székesegyház újjáépítésére Sir Christopher Wren irányításával 1675-1710 között került sor.A székesegyház északi harangtornyában 1878. óta tizenkét harangból álló harangjáték-szerkezet található, míg a déli, toronyórával díszített harangtoronyban az 1882-ben öntött, 360 mázsás „Great Paul” (Nagy Pál) harang zúg.
A székesegyház kupolájának átmérője 31 méter, 11 méterrel kevesebb, mint a Szt. Péter Székesegyházé. A kupola 30 méter magasan húzódó, belső körfolyosója az ún. Suttogó-folyosó (Whispering Gallery), mely arra utal, hogy a kupola alatt a korlát egyik felén elsuttogott szó a túloldalon is tisztán érthető.
530 lépcső vezet fel a 85 méter magasban található Arany Galériára (Golden Gallery), ahonnan lélegzetelállító londoni panoráma tárul elénk.
A székesegyház első orgonáját még 1695-ben a híres angol orgonakészítő mester, „Father Smith” (Bernhard Schmitz) építette. Rendszeresen játszott rajta Handel is, 8 nappal halála előtt még eljátszotta itt a Messiást. A jelenlegi orgona 1870-ben épült, Henry Willis műhelyében, de néhány sípja még a Smith atya orgonájából való.
A déli kórusfolyosó oldalán figyelemre méltó a költő, John Donne fehér márványszobra, mely a székesegyház egyetlen olyan műemléke, amely túlélte az 1666-os Nagy tűzvészt.
A déli kereszthajóból lépcsőn jutunk le az egész épület alatt végighúzódó, és így Európa legnagyobb kriptájába. Itt – számos államférfi szarkofágja mellett – megtaláljuk Wellington márványkoporsóját, Nelson fekete márvány szarkofágját, a festő William Turner, a hídépítő John Rennie, vagy a penicillint feltaláló Alexander Fleming sírköveit. A kripta déli oldalhajójában egy sima fekete márványlapon a székesegyház építőjének, Wrennek neve olvasható, fölötte a latin felirattal: „Lector, si monumentum requiris, circumspice”, azaz „Olvasó, ha emlékművét keresed, nézz körül”...

* * * * *

Christopher Wren (1632-1723) angol tervező, korának egyik legnagyobb építésze. A Szabadkőműves Páholy vezetője volt, és a Merkúr egyik kráterét róla nevezték el.
Apja East Knoyle rektora, majd Windsor Dékánja címet kapott.
Christopher gyermekkoráról nem nagyon állnak rendelkezésre adatok, de az biztos, hogy beteges volt. Első tanára édesapja volt, majd valószínűleg tanult Westminsterben is. Nagyon jól tudott latinul és kitűnően rajzolt. Érdeklődött a matematika, a mechanikus szerkezetek tervezése, és az anatómia iránt is.
Wren 1650-től lett az oxfordi Wadham College-ba, ahol a modern értelemben vett tudományos képzésben részesült.
Tanulmányai befejeztével rögtön aktív kutató- és kísérletező munkába kezdett Oxfordban, majd 1657-ben kinevezték az asztronómia professzorának a londoni Gresham College főiskolára. Hetente kellett latin és angol nyelvű előadásokat tartania minden érdeklődőnek – a belépés szabad és ingyenes volt. Ezekből a heti értekezésekből kezdett formálódni a Királyi Társaság (Royal Society), Anglia elsőszámú tudományos testülete.Wren tudományos eredményeit legfőképpen a Királyi társaság feljegyzéseiből ismerjük. Több témában folytatott tudományos munkát, érdekelte az asztronómia, az optika, a hosszúsági körök megtalálásának tengerészeti problémája, a kozmológia, a mechanika, a mikroszópia, a földmérés, a gyógyítás, és a meteorológia. Megfigyeléseket és méréseket folytatott, modelleket épített, és számos különböző eszközt fejlesztett és talált fel. Ugyanekkor fordult figyelme az építészet felé.
Wren első péítészeti próbálkozása Cambridge-ben volt.
A Szent Pál Katedrális újjáépítésével nem sokkal ezután bízzák meg, melynek terveit párizsi tanumányútja után készíti el. Egyhéttel később azonban a nagy tűzvész London kétharmadát elpusztította, és Wren a város újjáépítésére készített inkább terveket. Bár elgondolásait nem használták fel, királyi főépítészként jelen volt a város újjáépítését ellenőrizni. 51 templom építéséért volt személyesen felelős, ám ez nem feltétlenül jelenti, hogy az egyes épületek teljesen az ő terveit tükrözik.
Meglehtősen aktív közéleti személyiség volt, a parlamentbe is megválasztották Old Windsor képviselőjének 1680-ban, 1689-ben és 1690-ben, de nem foglalta el ezt a posztot. Viszont a Szabadkőműves Páholy vezetője volt.
1669-ben feleségül vette gyermekkori szomszédját, az akkor harminchárom éves Faith Coghillt, Sir John Coghill of Bletchingham leányát. Rövid házasságukból két gyermek született:. Az első alig másfél évesen meghalt. Második gyermekük, Christophert az apja tanította építészmesterségre. Ez a Christopher felügyelte a Szent Pál Katedrális tető alá ekrülését 1710-ben.
1677-ben, tizenhét hónappal első feleségének halála után Wren újra megnősült. Jane Fitzwilliam-et vette el, aki a liffordi ír nemes, Lord Fitzwilliam lánya volt, az édesanyja pedig egy sikeres londoni üzletember lánya. Nekik is két gyermekük született: egy kislány, és William, "Szegény Billy", aki szellemi fogyatékos volt. Ez a második házasság is röved ideig tartott, Jane Wren tuberkolózisban halt meg.
II. Károly király halála után Wren figyelme elsősorban a Whitehall felé fordult, valamint a Kensington Palota, Hampton Court és a londoni Greenwich Kórház projektjeihez is volt köze.
Wrent számos kritika érte későbbi élete során, megkérdőjelezték hozzáértését és támadták ízlését. (Úgy látszik, ez nem csak magyar szokás...) Ugyanakkor Wren egyik barátja, korának szintén nagy tudósa és építésze Robert Hooke véleménye szerint Archimedes óta nem született ember, akiben a gyakorlatias kéz és filozófikus elme tökéletesebb egységet alkotott volna.
Bár a Wren család birtoka Hamton Court területén volt, az építész Londonban, a St. James Streeten is bérelt egy házat. Egy 19. századi legenda szerint onnan gyakran tett nemhivatalos látogatást a készülő katedrálisban, hogy ellenőrizze 'legnagyobb alkotásának' alakulását. Egyik ilyen londoni kirándulása alkalmával meghűlt, és a következő néhány nap során betegsége rohamosan súlyosbodott. Pár nap múltán egyik szolgálója fel akarta kelteni szundításából, ám kiderült, hogy Wren meghalt.
1723. március 5-én helyezték örök nyugalomra.

* * * * *

Rengeteg bank és szálloda mellett vezet az út, a következő érdekesebb csomópont a Monument és a Bank állomás, rengeteg gyönyörű épülettel, és a két magas építménnyel (Monument, Swiss Rea). A London Bridge-t elhagyva eljutunk a Tower-ig és a Tower Bridge-ig.

A déli paron a Tower Bridge mellett áll a különleges alakú City Hall, mely 2002-óta működik. Tervezője Norman Forster. A "városházá"-t több becenévvel illették már, Darth Wader sisakjától kezdve a herezacskóig. :) (Egyébként csak nevében városháza, jogilag nem tölti be ezt a szerepet.)A tízemeletes üveg épület tetejére egy spirállépcső vezet fel, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra.

A London Bridge ezen oldalán van a Nancy lépcső, ahol a Twist Oliver történetében az utcalány elárulja bűnöző barátait, hogy megmentse Oliver-t. Sajnos nem ennyire izgalmas a látvány, szerintem inkább szocreál hangulata van, és majdnem mindig tanyázik itt egy-egy hajléktalan.

* * * * *

John Huffam Charles Dickens (1812-1870) a Viktoriánus-kor legnagyobb írója, az angol nyelv minden idők legkiválóbb művelője.
Jómódú családba született, sokat olvasott, különösen kedvelte a pikareszk regényeket (szatirikus hangvételű írások, melyek sokszor csavargó főszereplői agyafúrtságukkal boldogulnak).
Azonban amikor tizenkét éves lett, apja eladósodott és börtönbe került. Dickens egy fénymáz műhelyben kezdett dolgozni. Heti hat shillingből tartotta el magát és családját.
Pár évvel később a család anyagi helyzete jobbra fordult, elhagyhatták az adósok börtönét, de anyja vonakodott őt kivenni a műhelyből, amit a fiú soha nem bocsátott meg neki.
Ügyvédbojtárkodás és egy gyorsírói állás után újságíró, parlamenti tudósító lett. Huszonnégy éves korában jelent meg első regénye, a Pickwick Klub, amellyel azonnal nevet szerzett magának.
1836-ban feleségül vette Catherine Thompson Hogarth-ot, aki tizenöt év alatt tíz gyereket szült neki. 1842-ben együtt Amerikába utaztak, az utat az Amerikai jegyzetek című leírás örökíti meg.1858-ban Dickens és felesége szétköltöztek. A válás akkoriban szóba sem jöhetett, Dickens haláláig gondoskodott a feleségéről. A szakítás hátterében többek között alighanem Ellen Teman színésznő állt, aki feltételezhetően Dickens szeretője volt.
Dickens az 1865-ös Staplehurst vonatszerencsétlenség túlélői között volt. Bár sértetlenül megúszta az incidenst, lelkében mély nyomott hagyott az eset. Ezt követően már csak egy regényt fejezett be, idejét főleg nyilvános felolvasásai töltötték ki.
A szerencsétlenség ötéves évfordulóján hunyt el otthonában. Kívánsága ellenére (miszerint a rochesteri katedrálisban temessék el) a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.

A Twist Olivér című regény 1838-ban íródott. Az első mű az angol irodalomban, melynek egy gyermek a főszereplője. A történet további alakjai zömmel bűnözők, fertőben élő züllött emberek, akiknek előképei lehettek William Hogarth karikatúra-sorozatainak modelljei.

Olivér története egy társadalmi regény, mely felhívja a közvélemény figyelmét a törvénytelenségekre, a társadalmi igazságtalanságokra és kiszolgáltatottságokra, a gyermekmunka áldozataira, a gyermek bűnözésre.
A szarakzmustól és fekete humortól sem mentes írást Robert Blincoe árva élete ihlette.
Dickens művét több nyelvre lefordították, számos film feldolgozta, és az Oliver! című musical (melynek mostani londoni prezentációjában Rowan Atkinson játssza Fagin-t) is a szomorú sorsú fiú életét meséli el.

* * * * *

Egyébként közel 2000 éve mindig állt itt egy híd, a legelsőt valószínűleg rómaiak építették. A középkorban már kőátjáró épült, de sokáig házak és üzletek sokasága is volt rajta, ami nehezítette az átjutást, ráadásul a folyami közlekedést is blokkolta.

London Bridge is falling down,
Falling down, falling down,
London Bridge is falling down,
My fair Lady...

Ez itt a "régi" London híd zenéje, ez pedig talán a "legfrisebb" Fergie-től.
(Megjegyzés: a gyermekdal nem egyidős a híddal, és a London Bridge nem a Tower Bridge!)

A mai London Bridge elődjét 1824-ben kezdték el építeni John Rennie tervei alapján. A 283 m hosszú és 15 m széles gránit hidat IV. Vilmos adta át 7 év múlva. A 20. századra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ki kell cserélni. Egy meglepő fordulattal 1967-ben eladták az amerikai Arizónába, és 1973-ra épült meg a mai híd. 11 évvel később a Jupiter nevű brit hadihajó nekiütközött, ami jelentős rongálódást okozott a London Bridge szerkezeten. 2004-ben egy parádén pedig egy háborús repülőgép szállt a híd pillérei között.

A híd déli végén van a London Bridge Museum, mely a Hollywood-i filmstúdiókat megszégyenítő hátborzongató élményt ígér (én nem láttam).

Pár pub után egy pompás vitorlás hajó, a Golden Hinde Sailing Ship horgonyzik. 1578-'80 között Francis Drake ennek a másolatnak az eredetijével kerülte meg a földet.

* * * * *

Sir Francis Drake (1540(?) – 1596) helyettes admirális, angol tengerész, navigátor, felfedező, kalóz és I. Erzsébet politikusa.
Édesapja protestans földművelőből lett világi prédikátor. 12 fia közül Francis volt a legidősebb.
Az 1549. évi katolikus felkelés idején elmenekültek, és Kentben egy bárkán kaptak szállást. Francis 13 évesen hajósinasnak állt. Több hajóútja és kalandja után Angliába visszatérve felfigyelt rá a királynő.
1577-ben Erzsébet királynő a spanyolok ellen expedicióra küldte, de a hajók borzalmas állapota és egyéb személyi problémák miatt (finoman fogalmazva) eléggé nehézkesen indult útnak, hogy áthajózzon a Magellán-szoroson. Őt tekintik az Antarktisz felfedezőjének is.
Néhány hét múlva sérülései miatt visszafordulnak, és vezérhajóját ekkor kereszteli át Golden Hind-nek.

Az Arany Szarvastehén kapitánya azonban nem békésen tervezte a hazafelé vezető utat. Megtámadta a spanyol kikötőket, néhány spanyol hajót elfoglalt. Egy alkalommal Drake egy perui kincsszállitó hajóra tette a kezét, amely 25,000 peso tiszta aranyat jelentett, Lima közelében hosszas üldözés után érték utol a Cacafuego-t, mely a leggazdagabb zsákmánynak bizonyult (34 kg arany, ékszer, 13 láda fémlemez, 23 tonna ezüst).1579-ben Drake Új Spanyolországban kikötött, barátságos viszonyt tartott fenn a helyi indián lakossággal. A helységet átnevezte Nova Albion-nak, s az angol királyi korona tulajdonába vette. Hátrahagyott embereket a kolónia megalapításhához. Helye azonban a mai napig nem tisztázott, mivel a spanyolok, a támadások elkerülése végett titokban tartották.

Hajóútja során emberei pontosan feltérképezték útjukat nyugat felé, az észak-amerikai kontinens észak-nyugati “sarkát”. Erzsébet királynő minden információt titokban kívánt tartani az észak-nyugati átjáróval kapcsolatban, amely eredményeképpen Nova Albion sokkal északabbra került, mint valójában volt.
Drake nyugat felé hajózott és néhány hónappal később megérkezett a mai Indonéziában. Innen átszelve az Indiai-óceánt körül hajózta Afrikát a Jóreménység fokánál.
1580-ban érkezett meg Angliába 59 megmaradt emberével a fedélzeten, és egy gazdag spanyol kincsekkel megrakott teherhajó szállítmánnyal. A királynő a következő évben Fancis Drake-t lovaggá ütöttette, és a hajós még ez év szeptemberében Plymuth polgármestere lett.
A királynő parancsba adta, hogy Drake minden beszámolója az útról titkosítva legyen, s a résztvevők fogadalmat tettek a hallgatásról.
1585-ben kitört a háború Spanyolország és Anglia között. 1589-et követően az Armada veresége után Drake felada volt felkutatni és megsemmisíteni az Armada megmaradt hajóit Ez a küzdelem 12000 ember és húsz hajó elvesztésével járt abrit részről.
Drake volt az első angol rabszolga kerskedő, s hatalmas profitot söpört be a Nyugat-Afrikában elfogott feketék kereskedelmével. Afrikai foglyait addig adta el a spanyol ültetvényeseknek, míg ezzel alá nem ásta hírnevét.
Drake ellenséges érzései a spanyolok ellen elsősorban vallási okokból fakadt. Életét arra szentelte, hogy a spanyolok ellen harcoljon. A spanyolok úgy vették őt számításba mint törvényen kivüli kalózt, de Anglia szimpatizált vele.Előfordult, hogy az összerabolt ezüst szállítmányt nem tudta elszállítani a súlya miatt.
A maga idejében az angolok között nemzeti hősnek számított, viszont a spanyol történelem úgy említi őt mint kalózt, aki könyörtelenül feldúlta a spanyol hajókat, kikötőket az Újvilágban. A spanyolok a vad támadásai után századokig úgy emlegették a kísértet embert, mint a Sárkánykigyó (El Draque). II. Fülöp spanyol király 20.000 dukát vérdíjat tűzött ki a fejére.

1595-ben egy sikertelen támadás után San Juan (ma Puerto Rico) ellen vérhasban halt meg Portobelo településen Panamában.

* * * * *

A 140000 mérföldet megtett gálya ma múzeumként működik, de gyakran kibérlik ünnepélyes eseményekre is.

Innen tovább folytatva az utat a 400 éves pubhoz, az Anchor-hoz érkezünk.

Ennek szinte szomszédságában áll a Globe Színház, majd a Tate Modern múzeuma következik.

A Hungerford Bridge-nél áll az építészetileg kétes megítélésű Royal Festival Hall.

A Londoni Filharminikus Zenekar koncertterme 2900 üléshellyel rendelkezik. 1951-ben nyitották meg.(Sir Thomas Beecham vezényli a Londoni Filharmonikusokat 1932-ben a Royal Festival Hall Queen Elizabeth termében.)

A London Eye-hoz közeledve jó időben rengeteg mutatványos kápráztatja el a Temze-parton a járókelőket. Szóval fegyverekezzen fel mindenki némi aprópénzzel! :)
A Dali Universe a katalán képzőművész, Salvadore Dali állandó kiállítási helye (itt én nem voltam, nem kedvelem Dali munkásságát), a London Aquarium mintegy 350 halfajt mutat be.

A London Eye a British Airways finanszírozásával készült el. 2000-ben nyitották meg a sokáig a világ legnagyobb forgókerekének számító nevezetességet. A 135 méter magas kilátóból gyönyörű kilátás nyílik a városra. Viszont nem éppen olcsó mulatság...
32 kapszula alakú fülkéje egy óriáskerékhez van rögzítve, mely fél óra alatt tesz egy teljes kört. Egy kabinba 25 ember fér. 1700 tonna vas kellet az elkészítéséhez.
Érdekesség, hogy a tervek szerint 5 évig állt volna a Millenniumi Kerék, de mivel hihetetlen számú látogatót vonzott, így engedélyt kapott a további működtetése.

* * * * *

Sok sztár él Londonban, sokuk nem hétköznapi körülmények között. Kate Moss és Amy Whouse irtó népszerű errefelé, noha a kokainfüggőségükön kívül mostanság nem nagyon tudnak mással előrukkolni.
Sokan, nagyon sokan kábítószereznek itt. Camdenben pl. az utcán vehet az ember füves cigit.
Állítólag már a Temzében is kimutatható a kokain jelenléte.

Ez azért elgondolkodtató és irtó szomorú...