A misztérium szó jelentése (hit)titok, (hit)rejtély. Az újlatin nyelvet beszélő népek használták a középkorban a vallásos színjátékok megnevezésére. A városi polgárság műfaja volt, első utalás az előadására 1374-ből való, tárgya elsősorban Jézus élete volt.
A játék eredetileg a templom kapuja előtt játszódott, fejlődése azonban egyre nagyobb területet követelt, így alakultak ki az úgynevezett szimultán színpadok, amelyek 10-12 színpadképből álltak. Ezeken a képeken a mennyországtól a bibliai helyszíneken át a pokolig minden fontosabb helyszín volt ábrázolva, és az álló közönség minden jelenet után egy másik képhez vonult az előadás folytatásáért. Angliában olyan megoldás is volt, ahol az emberek ülve nézték az előadást és a képeket lovaskocsi vontatta el a nézők előtt a szereplőkkel együtt.
Magyarországon a betlehemezés is a középkori misztériumokból alakult ki, ezért nevezték paraszti misztériumjátéknak is. A magyar kutatók a 19. században azt remélték, hogy ezek segítségével sikerül majd rekonstruálni az eltűnt középkori magyar misztériumjátékot. A 15. századtól itáliai típusú féldramatikus passiószövegek szép számmal maradtak ránk. Arról is van tudomásunk, hogy a 16. században írtak már magyar passiót, azonban a legrégibb fennmaradt magyar passiószövegek 18. századiak, amikor Magyarországon, különösen Csíksomlyón virágzott a misztériumjáték. A karácsonyi és úrnapi misztériumjátékaink egy századdal régebbiek.
A Madách Színház történetének egyik legjelentősebb darabja tért vissza csaknem huszonöt év után a budapesti közönség elé: Andrew Lloyd Webber és Tim Rice rockoperája, a Jézus Krisztus Szupersztár. Főhőse nem csak a címszereplő Jézus, hiszen Júdás tragikus alakjára összpontosít a történet, aki kétségbeesett igyekezettel próbálja megérteni barátja cselekedeteit. Egy hét eseményei peregnek le szemünk előtt Jézus és híveinek jeruzsálemi bevonulásától a keresztre feszítésig tart a cselekmény.
A színpadi darabból 1973-ban készült Oscar-díjra jelölt musicalfilm. És aki ismeri a mozit, marad benne hiányérzet...
Egy társulat tagjai az ősi díszletek között akarják előadni minden idők legnagyobb történetét. Egyfajta modern misztériumjáték során megelevenedik Jézus Krisztus élete, részesei lehetünk az általa véghezvitt csodáknak, elárulásának, önkéntes áldozatvállalásának.
A hármas szereposztásból én Jézus szerepében Tóth Attilát, Júdásként Száraz Tamást, Mária Magdolnaként Gallusz Nikolettet láttam.
Hát, nem igazán voltam elájulva. Talán Júdás tetszett a legjobban, Gallusz Niki kevésbé volt hiteles, Tóth Attila remek énekes, de ennyi. A film után ez kevéske volt, főleg a színészi játék, melyen az iszonyatos paróka sem segített. Arról nem is szólva, hogy az a 60 kilónyi súlyfelesleg mennyire ciki! OK, kis ország vagyunk, de nem hiszem, hogy nem találni olyan embert, aki hangilag és alkatilag is megfelel erre a szerepre! Ja, és ott a fogyókúra lehetősége is... Azon kívül ez a Jézus csak elszenvedője az eseményeknek, ide-oda lökdösik, nem eléggé karizmatikus. (Azon gondolkodom, hogy a musical a negédes operettet váltotta fel, és úgy tűnik, mára már a musical sem arról szól, mint a kezdetekben.)
A főpapok közül Kajafás basszusa remek, és volt még egy fickó, aki nagyszerűen énekelt, bár az ő nevét nem tudom.
A jelmeze mindenkinek igazodik a filmhez, mint a nem túl bonyolult díszlet is. A fő díszítőelem néhány óriási, folyamatosan mozgó vetítővászon, amikre minden jelenetben mást vetítenek. Az animációk és a hátterek látványosak ugyan, de néha egészen gagyik (tömegjelenet), és így olyan a darab, mint egy videojáték.
A tánckar nagyon tetszett, de illik is jónak lennie, hiszen a musical elengedhetetlen szereplőgárdája.
Júdás öngyilkossága, az „Azt hiszem, megőrültem” ütős a hatalmas fával és a sejtelmes fényekkel.
Kedvenc részem, amikor miután Pilátus mossa kezeit, megnyílik az ég és a mennyből Júdás ereszkedik alá. Budapesten egy égősorral díszített piros bőrkabátban... Júdás szerint Jézus napjainkban népszerűbb lehetett volna, mint az ő korában, és azon töpreng, vajon Jézus elismeri-e többi nagy vallásalapítót („Superstar”). A kérdésekre nem kap választ, Jézust a halálba küldik. Én még ennyire jótékony világítást nem láttam, mint itt (lásd pár sorral feljebb...)! A jelenet alatt csupán Jézus mond pár mondatot, melyek a Bibliából származnak („Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek”; „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet”).
A végső dal alatt a színészek lebontják és összepakolják a díszleteket, mindenki sorra feltűnik, ám a Jézust alakító színész hiányzik, és csak a tapsrend végén lesz újra látható.
A játék eredetileg a templom kapuja előtt játszódott, fejlődése azonban egyre nagyobb területet követelt, így alakultak ki az úgynevezett szimultán színpadok, amelyek 10-12 színpadképből álltak. Ezeken a képeken a mennyországtól a bibliai helyszíneken át a pokolig minden fontosabb helyszín volt ábrázolva, és az álló közönség minden jelenet után egy másik képhez vonult az előadás folytatásáért. Angliában olyan megoldás is volt, ahol az emberek ülve nézték az előadást és a képeket lovaskocsi vontatta el a nézők előtt a szereplőkkel együtt.
Magyarországon a betlehemezés is a középkori misztériumokból alakult ki, ezért nevezték paraszti misztériumjátéknak is. A magyar kutatók a 19. században azt remélték, hogy ezek segítségével sikerül majd rekonstruálni az eltűnt középkori magyar misztériumjátékot. A 15. századtól itáliai típusú féldramatikus passiószövegek szép számmal maradtak ránk. Arról is van tudomásunk, hogy a 16. században írtak már magyar passiót, azonban a legrégibb fennmaradt magyar passiószövegek 18. századiak, amikor Magyarországon, különösen Csíksomlyón virágzott a misztériumjáték. A karácsonyi és úrnapi misztériumjátékaink egy századdal régebbiek.
* * *
A Madách Színház történetének egyik legjelentősebb darabja tért vissza csaknem huszonöt év után a budapesti közönség elé: Andrew Lloyd Webber és Tim Rice rockoperája, a Jézus Krisztus Szupersztár. Főhőse nem csak a címszereplő Jézus, hiszen Júdás tragikus alakjára összpontosít a történet, aki kétségbeesett igyekezettel próbálja megérteni barátja cselekedeteit. Egy hét eseményei peregnek le szemünk előtt Jézus és híveinek jeruzsálemi bevonulásától a keresztre feszítésig tart a cselekmény.
A színpadi darabból 1973-ban készült Oscar-díjra jelölt musicalfilm. És aki ismeri a mozit, marad benne hiányérzet...
Egy társulat tagjai az ősi díszletek között akarják előadni minden idők legnagyobb történetét. Egyfajta modern misztériumjáték során megelevenedik Jézus Krisztus élete, részesei lehetünk az általa véghezvitt csodáknak, elárulásának, önkéntes áldozatvállalásának.
A hármas szereposztásból én Jézus szerepében Tóth Attilát, Júdásként Száraz Tamást, Mária Magdolnaként Gallusz Nikolettet láttam.
Hát, nem igazán voltam elájulva. Talán Júdás tetszett a legjobban, Gallusz Niki kevésbé volt hiteles, Tóth Attila remek énekes, de ennyi. A film után ez kevéske volt, főleg a színészi játék, melyen az iszonyatos paróka sem segített. Arról nem is szólva, hogy az a 60 kilónyi súlyfelesleg mennyire ciki! OK, kis ország vagyunk, de nem hiszem, hogy nem találni olyan embert, aki hangilag és alkatilag is megfelel erre a szerepre! Ja, és ott a fogyókúra lehetősége is... Azon kívül ez a Jézus csak elszenvedője az eseményeknek, ide-oda lökdösik, nem eléggé karizmatikus. (Azon gondolkodom, hogy a musical a negédes operettet váltotta fel, és úgy tűnik, mára már a musical sem arról szól, mint a kezdetekben.)
A főpapok közül Kajafás basszusa remek, és volt még egy fickó, aki nagyszerűen énekelt, bár az ő nevét nem tudom.
A jelmeze mindenkinek igazodik a filmhez, mint a nem túl bonyolult díszlet is. A fő díszítőelem néhány óriási, folyamatosan mozgó vetítővászon, amikre minden jelenetben mást vetítenek. Az animációk és a hátterek látványosak ugyan, de néha egészen gagyik (tömegjelenet), és így olyan a darab, mint egy videojáték.
A tánckar nagyon tetszett, de illik is jónak lennie, hiszen a musical elengedhetetlen szereplőgárdája.
Júdás öngyilkossága, az „Azt hiszem, megőrültem” ütős a hatalmas fával és a sejtelmes fényekkel.
Kedvenc részem, amikor miután Pilátus mossa kezeit, megnyílik az ég és a mennyből Júdás ereszkedik alá. Budapesten egy égősorral díszített piros bőrkabátban... Júdás szerint Jézus napjainkban népszerűbb lehetett volna, mint az ő korában, és azon töpreng, vajon Jézus elismeri-e többi nagy vallásalapítót („Superstar”). A kérdésekre nem kap választ, Jézust a halálba küldik. Én még ennyire jótékony világítást nem láttam, mint itt (lásd pár sorral feljebb...)! A jelenet alatt csupán Jézus mond pár mondatot, melyek a Bibliából származnak („Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek”; „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet”).
A végső dal alatt a színészek lebontják és összepakolják a díszleteket, mindenki sorra feltűnik, ám a Jézust alakító színész hiányzik, és csak a tapsrend végén lesz újra látható.
* * *
Nagyon látványos a darab, de a filmet meg sem közelíti, melyből itt van pár részlet:
