A Vajdahunyad vára vagy Vajdahunyadvár (hivatalos nevén Történelmi Épületcsoport) Alpár Ignác épületegyüttese a budapesti Városligetben, akinek ezt a művét tekintik életpályája csúcsának. 
A XIV. kerületi Városligeti-tó (Széchenyi-sziget) négy hídon keresztül közelíthető meg. Az épületegyüttes a külföldi és hazai turisták városnéző programjában, a közeli Hősök terével együtt kihagyhatatlan látványosságként szerepel születésétől napjainkig.Az 1896-os millenniumi ünnepségek tiszteletére létrehozott épületegyüttes célja „három dimenzióban” ábrázolni a magyar építészet ezeréves történetét. A 21 részből álló Történelmi Épületcsoport a millenniumi ünnepségekre a szoros határidő és a költségtakarékosság szempontjai miatt ideiglenes jelleggel, főleg fából és kartonból készült el. A nagy sikerre való tekintettel 1904-'08 között Alpár vezetésével tartós anyagokból építették fel. Nevét legjellemzőbb, a vajdahunyadi várat mintázó főhomlokzati részéről kapta.
A XIV. kerületi Városligeti-tó (Széchenyi-sziget) négy hídon keresztül közelíthető meg. Az épületegyüttes a külföldi és hazai turisták városnéző programjában, a közeli Hősök terével együtt kihagyhatatlan látványosságként szerepel születésétől napjainkig.Az 1896-os millenniumi ünnepségek tiszteletére létrehozott épületegyüttes célja „három dimenzióban” ábrázolni a magyar építészet ezeréves történetét. A 21 részből álló Történelmi Épületcsoport a millenniumi ünnepségekre a szoros határidő és a költségtakarékosság szempontjai miatt ideiglenes jelleggel, főleg fából és kartonból készült el. A nagy sikerre való tekintettel 1904-'08 között Alpár vezetésével tartós anyagokból építették fel. Nevét legjellemzőbb, a vajdahunyadi várat mintázó főhomlokzati részéről kapta.
A főbejárathoz vezető „Hidaskapu" tipikus középkori vár bejáratát utánozza. A híd két oldalán egy-egy kőoroszlán látható a főváros címerével. A román épületcsoport legismertebb része a „Jáki-kápolna"-ként emlegetett kis templom, melynek alaprajza a lébényi templomét, kapuzata a jáki apátság templomét utánozza. A kápolna valódi, felszentelt római katolikus miséző hely, minden vasárnap szentmisét, alkalmanként esküvőket, koncerteket tartanak itt.
Szintén itt található a Kerengő, a 37 méter magas Kínzótorony, a Tompa-torony, az Anjou-kort idéző Segesvári bástyatorony.
Jobboldalra tekintve gótikus épületcsoport tárul a látogató elé, melynek legmeghatározóbb része a Nyebojsza-torony. A toronnyal és a köríves toronyszerű zárterkély-sorral gazdagított lovagterem-homlokzattal az építész Vajdahunyad várának legszebb részleteit emelte be az együttesbe, méltó emléket állítva a Hunyadiak korának.
A főbejárati kapun átlépve a látogató XVIII. századi, Mária Terézia királynő korabeli barokk kastéllyal találja szembe magát. A reneszánsz-barokk épületcsoport része a Magyar Mezőgazdasági Múzeum barokk palota épülete, melyet 1991-ben nyilvánították védett műemlékké. A Vajdahunyad-vár legnagyobb részét ma a múzeum gyűjteményének kiállítása foglalja el. Itt tekinthető meg a Katalin-kapu, a Német- és a Francia-torony is.
Várárok-szerű, mesterséges vízfolyás veszi körbe, melyen két híd ível át: egy a Városliget felőli oldalon, egy pedig a Kós Károly sétány felőli főhomlokzat alatt. Három híres közterületi szobor áll a területén: az építtető Alpár Ignác szobra a főhomlokzat előtt (Telcs Ede munkája), Anonymus (Ligeti Miklós alkotása) szobra a Magyar Mezőgazdasági Múzeum előtt, és Károlyi Sándor közgazdász szobra a várudvarban.
Anonymus, vagy Bele Regis Notarius (Béla király Névtelen Jegyzője; P. mester”, „P. dictus magister”, az általános filológiai értelmezés szerint „a mesternek mondott P” kb. a 12. század vége – 13. század eleje), valószínűleg III. Béla magyar király (1172-1196) jegyzője és krónikása.
Anonymus a magyar honfoglalás történetének megírója, tőle tudjuk a törzsfők neveit is. Művének, a Gesta Hungarorumnak egyetlen, 13. századi példánya az Országos Széchenyi Könyvtárban található. Bélának utóda, Imre király idején alkothatta művét. A latinul írt művet Lethenyey István pécsi kanonok (1791), Mándy István (1799) és Szabó Károly (1860) fordították magyarra. Mivel a magyarság őstörténetére és a honfoglalásra vonatkozó írott források száma igen csekély, a magyar tudomány ezért használta sokáig előszeretettel a magyarság őstörténetét összefoglaló regényes gestát.
Pontos adataink sem a szerző születési, sem halálozási idejéről, sem személyéről nincsenek, de egyes kutatások szerint személye azonos Péter győri püspökkel. Anonymus mindvégig tapasztalható igyekezete az, hogy célzásain keresztül se lehessen következtetni személyére a nyugati gesztában kötelező szerénység.
Azért van pár elmélet Anonymus kiltére:
1. A Magyarok cselekedetei-ből annyi megállapítható, hogy a szerző a Felső-Tiszavidékről származott, és az itt birtokos Abákhoz szoros kapcsolat fűzte. Az előszóból kiderül, hogy iskolai tanulmányait valószínűleg Párizsban végezte és ott ismerkedett meg a regényes gesta újszerű műfajával, melyet mintául vett a magyar honfoglalás-történet megírásához.
2. A kézirat élén álló „P” iniciáléról az utóbbi időben többen is fölvetették, hogy a Magyarországon csak 1220 óta működő domonkos rendnek a szimbólumait ábrázolja. A P betű felső öblében egy vékony piros keretbe foglalt D van jelen, azon belül pedig egy V betűt formázó, könyvszerűen szétnyíló díszítés látható, vagyis az iniciáléba a POV betűk vannak belerejtve, ezek pedig a „Predica Orói Vade” (Menj, prédikálj a világnak), a domonkos rend jelszavának a kezdőbetűi.
3. Egy másik elmélet szintén a P iniciáléban elrejtett rovás-díszítésből indul ki. E szerint Szent István királyunknak (969-1038) egyenesági leszármazottja Imre herceg (1007-1031) volt, akit egy vadkan tépett szét, még mielőtt utódot nemzett volna. Imre igen gyakran betért palócföldi útjai során egy Jéne nevű rimalány házába, akitől házasságon kívül gyermeke született: egy Radnót nevű kisfiúcska, akit palóc névadó szerint Pósának hívtak.
A rovásokból megtudhatjuk, hogy Anonymus a fent említett Pósának egyik egyenesági leszármazottja, Pósa András, a gesta szerzője. A Gömör-megyei Radnót községben született 1210-ben. Kilenc testvérével együtt korán árvaságra jutott. A gyerekek neveltetését nagybátyjuk, az országbíró Pósa Pál rendezte el. András a rimaszombati cserepesekhez került mesterséget tanulni. A nagybátyja házában találkozott IV. Béla kiskirállyal, és hamar elnyerte annak bizalmát. Ezután a nagybátyja kancelláriájában dolgozott. Ebben az időben Pósa András intézte a Dzsingisz kán és a IV. Béla közötti levelezéseket. Pósa Pállal együtt ők szervezték meg a király és családja védelmét. A muhi csatát követően Boszniában várták a királyt és Dalmácián át Veglia szigetére menekítették a családjával együtt. A mongolok vezetése 1270-ben halálra ítélte őt, és egy év múlva Boszniában ki is végezték.
4. Herendi Gábor: Magyar vándor (2004)
Szintén itt található a Kerengő, a 37 méter magas Kínzótorony, a Tompa-torony, az Anjou-kort idéző Segesvári bástyatorony.Jobboldalra tekintve gótikus épületcsoport tárul a látogató elé, melynek legmeghatározóbb része a Nyebojsza-torony. A toronnyal és a köríves toronyszerű zárterkély-sorral gazdagított lovagterem-homlokzattal az építész Vajdahunyad várának legszebb részleteit emelte be az együttesbe, méltó emléket állítva a Hunyadiak korának.
A főbejárati kapun átlépve a látogató XVIII. századi, Mária Terézia királynő korabeli barokk kastéllyal találja szembe magát. A reneszánsz-barokk épületcsoport része a Magyar Mezőgazdasági Múzeum barokk palota épülete, melyet 1991-ben nyilvánították védett műemlékké. A Vajdahunyad-vár legnagyobb részét ma a múzeum gyűjteményének kiállítása foglalja el. Itt tekinthető meg a Katalin-kapu, a Német- és a Francia-torony is.
Várárok-szerű, mesterséges vízfolyás veszi körbe, melyen két híd ível át: egy a Városliget felőli oldalon, egy pedig a Kós Károly sétány felőli főhomlokzat alatt. Három híres közterületi szobor áll a területén: az építtető Alpár Ignác szobra a főhomlokzat előtt (Telcs Ede munkája), Anonymus (Ligeti Miklós alkotása) szobra a Magyar Mezőgazdasági Múzeum előtt, és Károlyi Sándor közgazdász szobra a várudvarban.
Anonymus, vagy Bele Regis Notarius (Béla király Névtelen Jegyzője; P. mester”, „P. dictus magister”, az általános filológiai értelmezés szerint „a mesternek mondott P” kb. a 12. század vége – 13. század eleje), valószínűleg III. Béla magyar király (1172-1196) jegyzője és krónikása.
Anonymus a magyar honfoglalás történetének megírója, tőle tudjuk a törzsfők neveit is. Művének, a Gesta Hungarorumnak egyetlen, 13. századi példánya az Országos Széchenyi Könyvtárban található. Bélának utóda, Imre király idején alkothatta művét. A latinul írt művet Lethenyey István pécsi kanonok (1791), Mándy István (1799) és Szabó Károly (1860) fordították magyarra. Mivel a magyarság őstörténetére és a honfoglalásra vonatkozó írott források száma igen csekély, a magyar tudomány ezért használta sokáig előszeretettel a magyarság őstörténetét összefoglaló regényes gestát.
Pontos adataink sem a szerző születési, sem halálozási idejéről, sem személyéről nincsenek, de egyes kutatások szerint személye azonos Péter győri püspökkel. Anonymus mindvégig tapasztalható igyekezete az, hogy célzásain keresztül se lehessen következtetni személyére a nyugati gesztában kötelező szerénység.Azért van pár elmélet Anonymus kiltére:
1. A Magyarok cselekedetei-ből annyi megállapítható, hogy a szerző a Felső-Tiszavidékről származott, és az itt birtokos Abákhoz szoros kapcsolat fűzte. Az előszóból kiderül, hogy iskolai tanulmányait valószínűleg Párizsban végezte és ott ismerkedett meg a regényes gesta újszerű műfajával, melyet mintául vett a magyar honfoglalás-történet megírásához.
2. A kézirat élén álló „P” iniciáléról az utóbbi időben többen is fölvetették, hogy a Magyarországon csak 1220 óta működő domonkos rendnek a szimbólumait ábrázolja. A P betű felső öblében egy vékony piros keretbe foglalt D van jelen, azon belül pedig egy V betűt formázó, könyvszerűen szétnyíló díszítés látható, vagyis az iniciáléba a POV betűk vannak belerejtve, ezek pedig a „Predica Orói Vade” (Menj, prédikálj a világnak), a domonkos rend jelszavának a kezdőbetűi.
3. Egy másik elmélet szintén a P iniciáléban elrejtett rovás-díszítésből indul ki. E szerint Szent István királyunknak (969-1038) egyenesági leszármazottja Imre herceg (1007-1031) volt, akit egy vadkan tépett szét, még mielőtt utódot nemzett volna. Imre igen gyakran betért palócföldi útjai során egy Jéne nevű rimalány házába, akitől házasságon kívül gyermeke született: egy Radnót nevű kisfiúcska, akit palóc névadó szerint Pósának hívtak.
A rovásokból megtudhatjuk, hogy Anonymus a fent említett Pósának egyik egyenesági leszármazottja, Pósa András, a gesta szerzője. A Gömör-megyei Radnót községben született 1210-ben. Kilenc testvérével együtt korán árvaságra jutott. A gyerekek neveltetését nagybátyjuk, az országbíró Pósa Pál rendezte el. András a rimaszombati cserepesekhez került mesterséget tanulni. A nagybátyja házában találkozott IV. Béla kiskirállyal, és hamar elnyerte annak bizalmát. Ezután a nagybátyja kancelláriájában dolgozott. Ebben az időben Pósa András intézte a Dzsingisz kán és a IV. Béla közötti levelezéseket. Pósa Pállal együtt ők szervezték meg a király és családja védelmét. A muhi csatát követően Boszniában várták a királyt és Dalmácián át Veglia szigetére menekítették a családjával együtt. A mongolok vezetése 1270-ben halálra ítélte őt, és egy év múlva Boszniában ki is végezték.4. Herendi Gábor: Magyar vándor (2004)