2010. november 21., vasárnap

Vasárnap délután a Grande Jatte-szigetén

George Seurat (1859 – 1891) francia festő párizsi polgári család gyermekeként látta meg a napvilágot, aprólékos pontosságra törekvő, igen zárkózott ifjúvá serdült. Képzése az École des Beaux-Arts-on Eugene Delacroix festészete iránt érdeklődött.
Festészeti alkotói periódusa nem egészen tíz esztendeig tartott, de ezen idő alatt honosította meg a divizionizmus szemléletét.
31 éves korában tüdőbaj végzett vele, kicsiny fia is ebben a betegségben halt meg.A festésben mint tudományos kérdéshez, mint matematikai egyenletek megoldásához közelített. Korának impresszionista festési módszereiből indult ki, tanulmányozta a tudományos színelméletet. A kromatizmus kérdéseit elméletileg is kutatta, valamint a kompozícióteremtés titkai is izgatták.
Seurat festményeit mozaikszerűen, keveretlen színfoltokból rakja össze, amely majd a néző agyában fog összeállni kompozícióvá. Ez a pointillizmus. Seurat módszerének hátránya az volt, hogy a kép a formákat sokszínű foltokká tördeli, ezért rengeteget kísérletezett, számos vázlatot, tanulmányt készített ugyanarról a témáról. Kísérleteit siker koronázta, hogy az egyiptomi művészetre emlékeztető hangsúlyt helyezett a függőleges és vízszintes vonalakra.
Seurat divizionista elméletét és festési módját követték a fiatal festők, akik 1884-ben megalapították a „Függetlenek társaságát(Salon des Indépendants), miután a Salon visszautasította Seurat Fürdőzés c. képét.Seurat női aktról készült tanulmányai mutatják, hogy a pointillizmus nemcsak a tájábrázolással, hanem az alakok ábrázolásával is behatóan foglalkozott. Seruat műterme a három akt háttere, amelynek falán éppen a Vasárnap délután … egyik változata látható.

* * * * *

Seurat legismertebb munkáját, a Vasárnap délután Grande Jatte szigetént 1886-ban mutatták be Párizsban. A festmény megváltoztatta a 19. századi modern művészet irányát, elindítva a neoimpresszionizmust.
Bolgár György a festménnyel megegyező című könyvében a festő által megmintázott figurákról ír. Kik ők, milyen életet élnek, mi a céljuk a szigeten? A kép-regény az alakok élettörténetét meséli el érzékenyen, nagy fantáziával. Minden egyes fejezet lezáratlan, és az olvasó alig várja azt a kimerevített pillanatot, amikor a szereplők végre elfoglalják helyüket a festményen. De ezzel még nincs vége, mert a szerző újra szétzilálja a megkomponált idillt, és megtudjuk, mi történt abban a pillanatban, amelyben a szereplők megmozdultak.Számomra nagy meglepetés a könyv, mert kevés férfi író van, aki igazán érti a női lelket (mert igazából mind a hat történet főszereplője nő). Őszintén, jó értelemben vett egyszerűséggel, minden sallangtól mentesen vezeti a hősök történetét, akár nyers testiségről legyen szó, vagy "mindössze" a karakterek bemutatásáról.
Természetesen nem a valós emberekre bukkant rá a szerző, de talán ők is lehettek volna. Seurat Cirkusz c. két tanulmányképe, mely a mozgás ábrázolását volt hivatott megoldani, lehet az oka, hogy a fűben heverésző figura cirkuszi dolgozó.A kis majmot sétáltató Madeleine Knobloch a legelső történet főszereplője. Seurat életének utolsó éveiben vele élt együtt, és kisfiuk is született. Haláláig sem édesanyja, sem barátai nem tudtak a családjáról, holott minden nap özvegy édesanyjánál ebédelt. Talán így élt a festővel való találkozás előtt, talán nem. Mindenesetre ez az egyetlen, bizonyítottan a nőről készült portré (Jeune femme se poudrant):
Egy kritikában azt olvastam, Bolgár György valamennyi figurája szerencsétlen sorsú, szomorú ember. Én inkább azt mondanám, felvállalják érzéseiket, és bátran néznek szembe sorsukkal, bármi is várjon rájuk.