Ariosto halála után 60 évvel később leleményes írók és zenészek csoportja Olaszországban összefogott az opera megteremtésére. Így nem lehetett jelen a költő, amikor Orlando furioso verséből (mely egy csapásra híressé tette) Grazio Braccioli által adaptált szövegkönyvére Antonio Vivaldi komponált úgynevezett dramma per musicát. Természetesen más zeneszerzőket is megihletett a költemény.
Vivaldi ekkor már jó ideje együtt dolgozott Anna Giró alténekesnővel, akire ebben az operában Alcina szerepét osztotta. Bár az Orlando furioso 1727-ben debütált a lagúnák városában, korabeli népszerűségének dacára a mű kottaanyaga – más Vivaldi-operákhoz hasonlóan – hosszú évszázadokig pihent ismeretlenül egy archívum mélyén.Az "Őrjöngő Orlando" három felvonásos története a korra jellemzően rengeteg mitikus elemet sűrít magába. A helyszín a vén és rút varázslónő, Alcina szigete, ám a Merlin hamvait birtokló boszorkánynak a mágia segítségével sikerül fiatalnak és vonzónak mutatkoznia. Ide vetődik el a Nagy Károly unokaöccseként és a Roland ének hőseként ismert ifjú keresztény lovag, aki a távoli Kínából magával hozott szerelmét, Angelicát keresi. Angelica, Alcina pártfogoltja, azonban nem Orlandóba (Rolandba), hanem a szaracén hősbe, Medoróba szerelmes, így váltva ki Orlando féltékeny dühét. Hogy egybekelhessen választottjával, Angelica csalfán rábeszéli Orlandót, hogy egy szörnyeteg által őrzött barlangban keresse meg számára az örök fiatalság forrását. A varázsbarlang torkolata persze beomlik, az őrjöngő Orlando azonban kitör a sziklák közül, de mire visszaér, szerelme házasságra lépett a szaracén hőssel. Ezt felfedezvén Orlando ténylegesen megtébolyodik.
A lovag barátai, akik halottnak hiszik társukat, bosszút esküsznek Alcina ellen, de a végzetet Orlando teljesíti be, aki Merlin szobrát ledöntve megtöri a varázst. A legyőzött Alcina bosszúszomjas átkokat szórva megfutamodik, Orlando pedig felébred, józansága visszatér, megbocsát Angelicának és Medorónak, és megáldja frigyüket, miközben mindenki dicséri a hűséges szeretet erényeit.
A történet tele van szenvedéllyel, erőszakkal, rejtéllyel és mágiával, így ebben az operában az ariosókkal tűzdelt, hosszú és nagyon nehéz recitativók uralkodnak, és szokatlanul fontos szerepet kap itt a kórus is. Az áriák ABA formájúak, és nagyon szépek, és a nadrágszerep Orlando szólamban igazán megmutathatja virtuozitását az énekesnő.
A Művészetek Palotájában Philippe Jaroussky-val hirdették meg az opera koncertszerű előadását, aki betegség miatt nem jött el Budapestre.
Azon túl, hogy nagyon borsos áron adták a jegyeket, és telt házat okozott az énekes neve, megérdemeltük volna, hogy egy későbbi időpontra tegyék át a koncertet.
Értem én, hogy a horvát Max Emanuel Cencic kontratenor a nemzetközi hírnév küszöbén álló énekes, ám az ő kedvéért kevesebben jöttünk volna el - ebben nem kételkedem.
A címszerepet éneklő Sonia Prina zseniális volt, minden porcikája muzsikából van. Valaki azt írta róla, hogy nem minden regiszterben szól szépen a hangja, de én ezzel nem értek egyet. Szerintem a régi zenében nagyon fontos a technika, de a szenvedély, a színészi alakítás legalább ennyire, és ebben ez a nő verhetetlen.
A többi énekes is jó volt (jól van, Cencic sem volt béna), a zenekarról árnyaltabb a véleményem. Pont szemben ültem Jean-Christophe Spinosi-val, a karmesterrel, aki nagyon muzikális, nem is igazán vezényel, mint eltáncolja, elpantomimezi a zenét. Nagyon jó a keze, de mint írtam, elég bonyolult recitatívókkal tűzdelt darabról van szó, és nem tudtam szabadulni az érzéstől, miszerint irtó bizonytalanok a zenészek. Ez eléggé rontott az összképen, mint ahogy az is, hogy a vokalisták nem mindig voltak képben, hova álljanak, mikor jönnek, és egyéb apróságok...
A zenekar összhangzása nagyon kellemes volt, de egyértelműen az est fénypontja egy anonim fuvolista közreműködése volt, aki egyszerűen MINDENKIT lemosott a színpadról. Mondjuk az ária is álom szép, így kellett volna hallanunk:
A lovag barátai, akik halottnak hiszik társukat, bosszút esküsznek Alcina ellen, de a végzetet Orlando teljesíti be, aki Merlin szobrát ledöntve megtöri a varázst. A legyőzött Alcina bosszúszomjas átkokat szórva megfutamodik, Orlando pedig felébred, józansága visszatér, megbocsát Angelicának és Medorónak, és megáldja frigyüket, miközben mindenki dicséri a hűséges szeretet erényeit.
A történet tele van szenvedéllyel, erőszakkal, rejtéllyel és mágiával, így ebben az operában az ariosókkal tűzdelt, hosszú és nagyon nehéz recitativók uralkodnak, és szokatlanul fontos szerepet kap itt a kórus is. Az áriák ABA formájúak, és nagyon szépek, és a nadrágszerep Orlando szólamban igazán megmutathatja virtuozitását az énekesnő.
A Művészetek Palotájában Philippe Jaroussky-val hirdették meg az opera koncertszerű előadását, aki betegség miatt nem jött el Budapestre.
Azon túl, hogy nagyon borsos áron adták a jegyeket, és telt házat okozott az énekes neve, megérdemeltük volna, hogy egy későbbi időpontra tegyék át a koncertet.
Értem én, hogy a horvát Max Emanuel Cencic kontratenor a nemzetközi hírnév küszöbén álló énekes, ám az ő kedvéért kevesebben jöttünk volna el - ebben nem kételkedem.
A címszerepet éneklő Sonia Prina zseniális volt, minden porcikája muzsikából van. Valaki azt írta róla, hogy nem minden regiszterben szól szépen a hangja, de én ezzel nem értek egyet. Szerintem a régi zenében nagyon fontos a technika, de a szenvedély, a színészi alakítás legalább ennyire, és ebben ez a nő verhetetlen.
A többi énekes is jó volt (jól van, Cencic sem volt béna), a zenekarról árnyaltabb a véleményem. Pont szemben ültem Jean-Christophe Spinosi-val, a karmesterrel, aki nagyon muzikális, nem is igazán vezényel, mint eltáncolja, elpantomimezi a zenét. Nagyon jó a keze, de mint írtam, elég bonyolult recitatívókkal tűzdelt darabról van szó, és nem tudtam szabadulni az érzéstől, miszerint irtó bizonytalanok a zenészek. Ez eléggé rontott az összképen, mint ahogy az is, hogy a vokalisták nem mindig voltak képben, hova álljanak, mikor jönnek, és egyéb apróságok...
A zenekar összhangzása nagyon kellemes volt, de egyértelműen az est fénypontja egy anonim fuvolista közreműködése volt, aki egyszerűen MINDENKIT lemosott a színpadról. Mondjuk az ária is álom szép, így kellett volna hallanunk:
Sol da te - Dal tőled
Philippe Jaroussky (1973-) francia kontratenor. Zenei pályafutását hegedűsként kezdte, később fordult a zongorázás és az éneklés felé. Virtuóz koloratúr énektechnika jellemzi előadásmódját. 1996 óta Nicole Fallien tanítványa. Saját együttese is van, az Artaserse, de gyakran fellép a most Budapesten vendégeskedett Ensemble Matheus-sal is.
A barokk korban a magas férfi szólamokat kasztráltak énekelték, Handel rengetegszer írt nekik áriákat. A nagy sztárok, mint például Farinelli, a kor legjobb komponistáival dolgoztak együtt (egy kasztráltat éppen az a képessége tett naggyá, hogy igen változékonyan és nagy fantáziával, kreatívan énekelt - szinte minden színpadon másként).
Ma ez már csak technikai kérdés...
A Művészetek Palotáját, a 20. századi magyar építészet kiemelkedő alkotását 2005-ben adták át a nagyközönség számára.
A 28 hónap alatt felépített, Közép-Európában is egyedülálló létesítmény megteremtőit az UNESCO Világörökség-listáján is szereplő Duna-part részeként megszülető Millenniumi Városközpontban hozták létre a létesítményt, amelynek megjelenése, funkciói, a kivitelezés kiváló minősége és a 21. századi technikai háttér lehetővé teszi bármilyen magas minőségű és nagyméretű produkció befogadását, és képes arra, hogy a legkülönfélébb művészeti ágakat együtt, egy helyen vonultassa fel: a zene-, a vizuális- és a színházművészet művelőinek és kedvelőinek ad állandó otthont, a legmagasabb színvonalon. Kiállítóhelyei, hangversenyterme, színházterme egymástól függetlenül működnek, önállóan alakíthatják programjaikat.
A 64 000 m² össz-alapterületű palota a pesti Duna-part déli, korábban elhanyagolt részén, a Lágymányosi-híd mellett épült, a Nemzeti Színház szomszédságában. A vezető tervező Zoboki Gábor volt.
A létesítmény sokrétű használatát számos többfunkciós helyiség is segíti (állandó lakói a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár és a Nemzeti Táncszínház is), három fő egységből áll:
A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem építészeti szempontból is a Palota meghatározó egysége. Férőhelyeinek száma: 1563 ülő- és 136 állóhely, és kialakítható további 190 pódiumülés. A hangversenytermet akusztikai adottságok tekintetében Európa legjobb koncerttermei között tartják számon. A minőségi hangzás elérését korszerű színpadtechnikai- és kommunikációs rendszer segíti. A koncertterem orgonája 2006-ban készült el.
A Fesztivál Színház a komplexum keleti szárnyát foglalja el. Területe 14 400 m2, színpadának területe 750 m². Férőhelyeinek száma: 452 ülőhely.
A Ludwig Kortárs Művészeti Múzeumot a Palota Dunára néző oldalán helyezték el, területe 12 700 m². Első emeletén az ideiglenes kiállítások helye, az előadó- és a rendezvényterem kapott helyet. A harmadik emelet világos helyiségei az állandó kiállításnak adnak otthont. A modern vizuális művészetek változó igényeinek megfelelően a kiállító-helyiségek tere is változtatható. A múzeum látogatóit interaktív bemutató termek, médiasarok, könyvtár és gyerekfoglalkoztató is segíti.
Az épület az úgynevezett PPP konstrukcióban, az üzleti szféra és az állam együttműködésében készült. Az Orbán-kormány és a Demján-féle TriGránit csoport között létrejött szerződés szerint az épület bekerülési költségét 31,2 milliárd forint lett volna, amelyet a magáncég megelőlegezett volna, és azt a magyar állam a kamatokkal együtt 10 év alatt törlesztett volna. 2002-ben az állam 52 milliárd forint felső határig kezességet vállalt a beruházásért. Ezt Hiller István minisztersége alatt 97,9 milliárd forintos kezességre és 30 éves futamidőre változtatták, hogy mérsékeljék az egy évre jutó állami kiadásokat. „A végösszeg nem éri el a teljes kezesség összegét, csak 73,54 milliárd forintra jön majd ki” – nyilatkozta a kormányszóvivő 2005-ben.
Az ÁSZ 2007-ben megállapította, hogy már a kezdeti kormányzati előterjesztések, határozatok sem voltak megalapozottak. Nem készült például piacfelmérés, hatástanulmány, gazdaságossági és költség-összehasonlító számítás...
Mindehhez csak annyit, hogy az itt megrendezett eseményekre tényleg sok külföldi is eljár. És ha vége az előadásnak, indulna haza. Sokuk tömegközlekedéssel. Vagy HÉV-vel, vagy villamossal.
Hat év alatt sem tudták azt a nyomorult várakozó szigetet kiszélesíteni, vagy legalább tükörsima felületűvé tenni.
Döbbenetes.
A barokk korban a magas férfi szólamokat kasztráltak énekelték, Handel rengetegszer írt nekik áriákat. A nagy sztárok, mint például Farinelli, a kor legjobb komponistáival dolgoztak együtt (egy kasztráltat éppen az a képessége tett naggyá, hogy igen változékonyan és nagy fantáziával, kreatívan énekelt - szinte minden színpadon másként).
Ma ez már csak technikai kérdés...
A Művészetek Palotáját, a 20. századi magyar építészet kiemelkedő alkotását 2005-ben adták át a nagyközönség számára.
A 28 hónap alatt felépített, Közép-Európában is egyedülálló létesítmény megteremtőit az UNESCO Világörökség-listáján is szereplő Duna-part részeként megszülető Millenniumi Városközpontban hozták létre a létesítményt, amelynek megjelenése, funkciói, a kivitelezés kiváló minősége és a 21. századi technikai háttér lehetővé teszi bármilyen magas minőségű és nagyméretű produkció befogadását, és képes arra, hogy a legkülönfélébb művészeti ágakat együtt, egy helyen vonultassa fel: a zene-, a vizuális- és a színházművészet művelőinek és kedvelőinek ad állandó otthont, a legmagasabb színvonalon. Kiállítóhelyei, hangversenyterme, színházterme egymástól függetlenül működnek, önállóan alakíthatják programjaikat.
A 64 000 m² össz-alapterületű palota a pesti Duna-part déli, korábban elhanyagolt részén, a Lágymányosi-híd mellett épült, a Nemzeti Színház szomszédságában. A vezető tervező Zoboki Gábor volt.A létesítmény sokrétű használatát számos többfunkciós helyiség is segíti (állandó lakói a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár és a Nemzeti Táncszínház is), három fő egységből áll:
A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem építészeti szempontból is a Palota meghatározó egysége. Férőhelyeinek száma: 1563 ülő- és 136 állóhely, és kialakítható további 190 pódiumülés. A hangversenytermet akusztikai adottságok tekintetében Európa legjobb koncerttermei között tartják számon. A minőségi hangzás elérését korszerű színpadtechnikai- és kommunikációs rendszer segíti. A koncertterem orgonája 2006-ban készült el.
A Fesztivál Színház a komplexum keleti szárnyát foglalja el. Területe 14 400 m2, színpadának területe 750 m². Férőhelyeinek száma: 452 ülőhely.A Ludwig Kortárs Művészeti Múzeumot a Palota Dunára néző oldalán helyezték el, területe 12 700 m². Első emeletén az ideiglenes kiállítások helye, az előadó- és a rendezvényterem kapott helyet. A harmadik emelet világos helyiségei az állandó kiállításnak adnak otthont. A modern vizuális művészetek változó igényeinek megfelelően a kiállító-helyiségek tere is változtatható. A múzeum látogatóit interaktív bemutató termek, médiasarok, könyvtár és gyerekfoglalkoztató is segíti.
Az épület az úgynevezett PPP konstrukcióban, az üzleti szféra és az állam együttműködésében készült. Az Orbán-kormány és a Demján-féle TriGránit csoport között létrejött szerződés szerint az épület bekerülési költségét 31,2 milliárd forint lett volna, amelyet a magáncég megelőlegezett volna, és azt a magyar állam a kamatokkal együtt 10 év alatt törlesztett volna. 2002-ben az állam 52 milliárd forint felső határig kezességet vállalt a beruházásért. Ezt Hiller István minisztersége alatt 97,9 milliárd forintos kezességre és 30 éves futamidőre változtatták, hogy mérsékeljék az egy évre jutó állami kiadásokat. „A végösszeg nem éri el a teljes kezesség összegét, csak 73,54 milliárd forintra jön majd ki” – nyilatkozta a kormányszóvivő 2005-ben.Az ÁSZ 2007-ben megállapította, hogy már a kezdeti kormányzati előterjesztések, határozatok sem voltak megalapozottak. Nem készült például piacfelmérés, hatástanulmány, gazdaságossági és költség-összehasonlító számítás...
Mindehhez csak annyit, hogy az itt megrendezett eseményekre tényleg sok külföldi is eljár. És ha vége az előadásnak, indulna haza. Sokuk tömegközlekedéssel. Vagy HÉV-vel, vagy villamossal.
Hat év alatt sem tudták azt a nyomorult várakozó szigetet kiszélesíteni, vagy legalább tükörsima felületűvé tenni.
Döbbenetes.
