A Finta József tervezte többszintes, üzleteket és szórakoztatólétesítményeket tartalmazó Bolyai gyaloghíd a Széchenyi tervből és EU-s forrásokból (tehát nem pályázati pénzekből) épülne fel. Elsősorban ingatlanbefektetői érvekkel sejtet a terv és maga a tény, hogy a Duna legszélesebb részéhez kerül a híd (így több a kiadható terület). Ám hiába kötik össze a Nemzeti Színházat a túloldali Infoparkkal, attól még nem lesz városközpont ez a terület. Azaz kérdéses, hogy egy gyalogoshíd önmagában képes lehet-e életet lehelni két külvárosias negyedbe.A szerintem kígyóra emlékeztető Bolyai-híd egy közpénzből megépülő luxusberuházás, egy híd-pláza (éttermekkel, kávézókkal, üzletekkel, szállodával)*, ahol Budapest legdrágább négyzetmétereit építik meg. A híd budai oldalához költözne az Országos Széchényi Könyvtár a várnegyed és a várbazár rekonstrukcióját követően, a pesti oldalán pedig megvalósulhat az Orbán-kormány konferenciaközpontja.
A kongresszusi turizmus az egyik leggyorsabban fejlődő ágazat lett, azonban ma egyetlen olyan intézmény sincs Magyarországon, amely a nemzetközi előírásoknak megfelelően kongresszusi konferenciaközpontnak minősülhetne. Pedig kutatások igazolják gazdaságélénkítő hatását (a konferenciákra érkező vendégek kiadásainak legalább 80 százaléka a szállodáknál, éttermeknél csapódna le, illetve a közlekedési vállalatok bevételeit növelné), és az állam többletadó-bevételekből négy-öt év alatt visszakapná a befektetett pénzét. Fővárosiaktól hallottam, remek lenne magát a Lánchidat gyalogos híddá tenni, hisz ez segítené a vár megközelíthetőségét. (Bár ha már annyira a turizmusra építenénk, nem az útjaink minőségén kellene javítani, meg nyelvtanulásra ösztönözni az embereket, aztán növelni a szolgáltatások színvonalát - és sorolhatnám? Mert én nem látok olyan irdatlanul sok turistát Budapesten.)
* Régen pár híd hasonló funkciókat látott el. Ezt láthattuk pár képkocka erejéig pl. A parfüm: Egy gyilkos története című filmben is, és korábban írtam erről a London Bridge kapcsán is.
Sok szakértő átgondolatlannak tartja a pályáztatás nélkül meghirdetett nagyberuházást, amellyel valójában Demján Sándornak kedveskedne az állam. (Mondjuk ezen is elgondolkoztam: ha 67 éves milliomos lennék, mit kezdenék a vagyonommal, hisz' a sírba úgyse vihetem.)
De legalább a híd kitakarja a Nemzeti Színházat...
Részlet az Origo január 30-i, Demján Sándorral készült interjújából:
- Mi a véleménye a januárban útjára indított új Széchenyi-tervről?
- A Széchenyi-terv egyik legfontosabb hozadéka, hogy a pályázati rendszerben jelentősen csökken az adminisztráció és a bírálati idő. Ez nagyon fontos lépés, vállalkozók már mosolyogva jönnek hozzám, hogy végre értik, miről szól a pályázat. Ez is azt mutatja, hogy az eddigi pályázati rendszer feleslegesen sok embert tartott fenn, és irtózatosan bonyolult volt.
A másik probléma az eddigi pályáztatással az volt, hogy az uniós források legalább 80 százalékát kellett volna a termelésbe juttatni, ha ez történt volna, akkor sokkal jobb állapotban lenne a magyar gazdaság, mint amilyenben most van. A tőkeszegénység miatt a gazdaság fejlődéséhez az is kell, hogy jól működő állami cégek legyenek, az állami cég működtetése nem ördögtől való dolog...
Magyarországon vissza kell adni a munka tiszteletét - mondta Demján Sándor a Miskolci Egyetem diplomaosztó ünnepségén, amelyen az üzletembert az egyetem díszpolgárrá avatta. Demján azt mondta, hogy szükség van a fizikai munkásokra és a jó mérnökökre, az utóbbiak ugyanis a gazdaság kulcsemberei, mert a termelés irányításával és a megfelelő technológiák alkalmazásával előremozdíthatják a gazdaságot...
"Ezért nyújtok támogatást a diákoknak ösztöndíj formájában"- tette hozzá Demján, aki elmondta azt is, hogy szemléletváltásra van szükség. "A dolgozó, termelő embernek kell a példaképnek lennie, nem feltétlenül a művésznek. Én például betiltanám azokban az iskolákban a művészeti szakköröket, ahol nincs legalább kétszer annyi technikai szakkör. Természetesen a kultúra is fontos, az az ország elveszik, amelynek nincsen kultúrája" - mondta Demján.
* Régen pár híd hasonló funkciókat látott el. Ezt láthattuk pár képkocka erejéig pl. A parfüm: Egy gyilkos története című filmben is, és korábban írtam erről a London Bridge kapcsán is.
Sok szakértő átgondolatlannak tartja a pályáztatás nélkül meghirdetett nagyberuházást, amellyel valójában Demján Sándornak kedveskedne az állam. (Mondjuk ezen is elgondolkoztam: ha 67 éves milliomos lennék, mit kezdenék a vagyonommal, hisz' a sírba úgyse vihetem.)
De legalább a híd kitakarja a Nemzeti Színházat...
* * * * *
Részlet az Origo január 30-i, Demján Sándorral készült interjújából:
- Mi a véleménye a januárban útjára indított új Széchenyi-tervről?
- A Széchenyi-terv egyik legfontosabb hozadéka, hogy a pályázati rendszerben jelentősen csökken az adminisztráció és a bírálati idő. Ez nagyon fontos lépés, vállalkozók már mosolyogva jönnek hozzám, hogy végre értik, miről szól a pályázat. Ez is azt mutatja, hogy az eddigi pályázati rendszer feleslegesen sok embert tartott fenn, és irtózatosan bonyolult volt.
A másik probléma az eddigi pályáztatással az volt, hogy az uniós források legalább 80 százalékát kellett volna a termelésbe juttatni, ha ez történt volna, akkor sokkal jobb állapotban lenne a magyar gazdaság, mint amilyenben most van. A tőkeszegénység miatt a gazdaság fejlődéséhez az is kell, hogy jól működő állami cégek legyenek, az állami cég működtetése nem ördögtől való dolog...
Magyarországon vissza kell adni a munka tiszteletét - mondta Demján Sándor a Miskolci Egyetem diplomaosztó ünnepségén, amelyen az üzletembert az egyetem díszpolgárrá avatta. Demján azt mondta, hogy szükség van a fizikai munkásokra és a jó mérnökökre, az utóbbiak ugyanis a gazdaság kulcsemberei, mert a termelés irányításával és a megfelelő technológiák alkalmazásával előremozdíthatják a gazdaságot...
"Ezért nyújtok támogatást a diákoknak ösztöndíj formájában"- tette hozzá Demján, aki elmondta azt is, hogy szemléletváltásra van szükség. "A dolgozó, termelő embernek kell a példaképnek lennie, nem feltétlenül a művésznek. Én például betiltanám azokban az iskolákban a művészeti szakköröket, ahol nincs legalább kétszer annyi technikai szakkör. Természetesen a kultúra is fontos, az az ország elveszik, amelynek nincsen kultúrája" - mondta Demján.