"Egész életemben - mondotta - kerestem a kincset.
Kerestem a magas hegyekben és a szűk szorosokban.
Kerestem mély dzsungelekben, a folyók torkolatában és sötét barlangokban. Mégsem találtam meg.
Helyette, minden úttalan utam végén, téged találtalak, te vártál engem. És most már meghitté váltál, bár nem mondhatom, hogy jól ismerlek. Mondd, ki vagy?
És így felelt az idegen: Önmagad."
Kerestem a magas hegyekben és a szűk szorosokban.
Kerestem mély dzsungelekben, a folyók torkolatában és sötét barlangokban. Mégsem találtam meg.
Helyette, minden úttalan utam végén, téged találtalak, te vártál engem. És most már meghitté váltál, bár nem mondhatom, hogy jól ismerlek. Mondd, ki vagy?
És így felelt az idegen: Önmagad."
* * *
A budapesti Gózon Gyula Kamaraszínház a XVII. kerület egyetlen színháza a Rákosligeten.
A színház 1999-ben tartotta első bemutatóját - akkor még a kerület művelődési házában. A Gózon Gyula Kamaraszínház Alapítvány a következő évben költözhetett be a jelenlegi épületbe, melyet térítésmentesen bocsátott rendelkezésére a kerületi önkormányzat.
Kamaraszínház lévén elsősorban kamaradarabokat adnak elő, de vendégjátékoknak, felolvasói esteknek, egyéni előadásoknak, illetve esetenként koncerteknek vagy egyéb eseményeknek is helyt adnak.
Az 1905-'10 között épült ház földszintje (ma a színház előcsarnoka) eredetileg a mellette fekvő sportpályát üzemeltető Rákosligeti Sport SC kiszolgálására épült, míg az első emelet eredetileg is kisebb előadások, bálok megtartására lett kialakítva, így a jelenlegi színpad is itt található. A harmadik, legfelső szint pedig a kellékek és egyéb dolgok tárolására szolgál. A II. világháború után apácák otthonaként és munkahelyeként funkcionált, majd a rendszerválátást követően egy darabig üresen állt. A felújításkor került fel a bejárat fölé egy álerkélyre Gózon Gyula életnagyságú szobra.
Gózon Gyula (1885-1972) magyar színész. Érsekújváron született, de szülei Esztergomban éltek, ő is itt nevelkedett.
Rákosi Szidi magán-színiiskoláját végezte el. Pályáját ugyan Nagyváradon kezdte, később Nagy Endre szerződtette kabaréjához Budapestre, és a művész egy csapásra ismertté vált. Egy évad után jött a Népopera, megint a kabaré, majd 1919-ben a Király Színház tagja lett. 1917-ben vette feleségül Berky Lilit, aki a saját vállalkozásukban megindított Muskátli Kabaré primadonnája volt. A házaspár gyakran lépett fel együtt. Gózon 1927-től a Belvárosi Színház, 1929-től az Új Színház tagja lett.
Az operett mellett mindig vonzotta a drámai színjátszás: a Nemzeti Színház először 1935-ben szerződtette. Bár a zsidótörvények őt is leparancsolták a színpadról, 1945-ben visszatért a Nemzetibe, amelynek élete végéig tagja maradt.
Összesen 90 filmben játszott, melyek méltán növelték népszerűségét. Szerepelt többek között a Hyppolit a lakáj (1931), a Budai cukrászda (1935), a Rokonok (1935), az Új rokon (1935), a János vitéz (1939), az A szerelem nem szégyen (1940), az Erzsébet királyné (1940), a Dalolva szép az élet (1950), az Állami Áruház (1952), a Gerolsteini kaland (1957), a Noszty fiú esete Tóth Marival (1960) című alkotásokban.
Hattyúdala az Egy öreg színész emlékei című írása volt, amely halála előtt nem sokkal jelent meg a Nők Lapjában.
A budapesti Gózon Gyula Kamaraszínház a XVII. kerület egyetlen színháza a Rákosligeten.
A színház 1999-ben tartotta első bemutatóját - akkor még a kerület művelődési házában. A Gózon Gyula Kamaraszínház Alapítvány a következő évben költözhetett be a jelenlegi épületbe, melyet térítésmentesen bocsátott rendelkezésére a kerületi önkormányzat.
Kamaraszínház lévén elsősorban kamaradarabokat adnak elő, de vendégjátékoknak, felolvasói esteknek, egyéni előadásoknak, illetve esetenként koncerteknek vagy egyéb eseményeknek is helyt adnak.
Az 1905-'10 között épült ház földszintje (ma a színház előcsarnoka) eredetileg a mellette fekvő sportpályát üzemeltető Rákosligeti Sport SC kiszolgálására épült, míg az első emelet eredetileg is kisebb előadások, bálok megtartására lett kialakítva, így a jelenlegi színpad is itt található. A harmadik, legfelső szint pedig a kellékek és egyéb dolgok tárolására szolgál. A II. világháború után apácák otthonaként és munkahelyeként funkcionált, majd a rendszerválátást követően egy darabig üresen állt. A felújításkor került fel a bejárat fölé egy álerkélyre Gózon Gyula életnagyságú szobra.
Gózon Gyula (1885-1972) magyar színész. Érsekújváron született, de szülei Esztergomban éltek, ő is itt nevelkedett. Rákosi Szidi magán-színiiskoláját végezte el. Pályáját ugyan Nagyváradon kezdte, később Nagy Endre szerződtette kabaréjához Budapestre, és a művész egy csapásra ismertté vált. Egy évad után jött a Népopera, megint a kabaré, majd 1919-ben a Király Színház tagja lett. 1917-ben vette feleségül Berky Lilit, aki a saját vállalkozásukban megindított Muskátli Kabaré primadonnája volt. A házaspár gyakran lépett fel együtt. Gózon 1927-től a Belvárosi Színház, 1929-től az Új Színház tagja lett.
Az operett mellett mindig vonzotta a drámai színjátszás: a Nemzeti Színház először 1935-ben szerződtette. Bár a zsidótörvények őt is leparancsolták a színpadról, 1945-ben visszatért a Nemzetibe, amelynek élete végéig tagja maradt.
Összesen 90 filmben játszott, melyek méltán növelték népszerűségét. Szerepelt többek között a Hyppolit a lakáj (1931), a Budai cukrászda (1935), a Rokonok (1935), az Új rokon (1935), a János vitéz (1939), az A szerelem nem szégyen (1940), az Erzsébet királyné (1940), a Dalolva szép az élet (1950), az Állami Áruház (1952), a Gerolsteini kaland (1957), a Noszty fiú esete Tóth Marival (1960) című alkotásokban.Hattyúdala az Egy öreg színész emlékei című írása volt, amely halála előtt nem sokkal jelent meg a Nők Lapjában.