Portobello Road
Ha valaki látta a Notting Hill című filmet, lehet fogalma az utcáról. :)
És ha van ideje, feltétlenül nézze meg!
Az út 1740 körül kapta a nevét a közeli Portobelló tanya után. A Portobello Edward Vernon admirális Puerto Bello-nál aratott győzelmének emléke. Az egykori tanya helyén ma a St. Charles Hospital áll.
Az utca arculata a viktoriánus korban alakult ki. A közeli Paddington és Notting Hill elegáns és előkelő lakóinak köszönhetően elit részen jár az erre tévedő. A hangulatot nem csak a színes házak, üzletek adják, hanem a kacskaringós közút is.
Az utcában lakott George Orwell, és a már említett Paddingtn Bear gyakran megfordul itt, hiszen barátjának, Mr. Grubernek (akivel minden nap együtt tízóraizik) van itt egy régiség boltja.
Minden szombaton használt ruhák és régiségek árusai (no és az 1960-as évektől zöldség- és gyümölcskereskedők) lepik el az eléggé szűk utcát. Tehát a földszinti üzletek mellett az utcára kihelyezett árusítóhelyek is vásárlásra csábítják a járókelőket. A világ egyik leghíresebb utcai piacán közel 1500 kereskedő próbál túladni portékáján ilyenkor.
Persze sok gagyi dolgot is lát itt az ember, de azon kevés helyek közé tartozik, melyek mégis hamisítatlan angol miliőnek tűnnek.
Getting hung up all day on smiles
És ha van ideje, feltétlenül nézze meg!
Az út 1740 körül kapta a nevét a közeli Portobelló tanya után. A Portobello Edward Vernon admirális Puerto Bello-nál aratott győzelmének emléke. Az egykori tanya helyén ma a St. Charles Hospital áll.
Az utca arculata a viktoriánus korban alakult ki. A közeli Paddington és Notting Hill elegáns és előkelő lakóinak köszönhetően elit részen jár az erre tévedő. A hangulatot nem csak a színes házak, üzletek adják, hanem a kacskaringós közút is.
Az utcában lakott George Orwell, és a már említett Paddingtn Bear gyakran megfordul itt, hiszen barátjának, Mr. Grubernek (akivel minden nap együtt tízóraizik) van itt egy régiség boltja.Minden szombaton használt ruhák és régiségek árusai (no és az 1960-as évektől zöldség- és gyümölcskereskedők) lepik el az eléggé szűk utcát. Tehát a földszinti üzletek mellett az utcára kihelyezett árusítóhelyek is vásárlásra csábítják a járókelőket. A világ egyik leghíresebb utcai piacán közel 1500 kereskedő próbál túladni portékáján ilyenkor.
Persze sok gagyi dolgot is lát itt az ember, de azon kevés helyek közé tartozik, melyek mégis hamisítatlan angol miliőnek tűnnek.
Getting hung up all day on smilesWalking down portobello road for miles
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger
Cuckoo clocks, and plastic socks
Lampshades of old antique leather
Nothing looks weird, not even a beard
or the boots made out of feathers
I'll keep walking miles til I feel
a broom beneath my feet
or the hawking eyes of an old stuffed bull across the street
Nothings the same if you see it again
it'll be broken down to litter
Oh, and the clothes
everyone know that that dress will never fit her
Getting hung up all day on smiles
Walking down portobello road for miles
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger
Cuckoo clocks, and plastic socks
Lampshades of old antique leather
Nothing looks weird, not even a beard
or the boots made out of feathers
I'll keep walking miles til I feel
a broom beneath my feet
or the hawking eyes of an old stuffed bull across the street
Nothing's the same if you see it again
It'll be broken down to litter
Oh, and the clothes
everyone know that that dress will never fit her
Getting hung up all day on smiles
Walking down portobello road for miles
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger.
* * * * *
Harrods
London egyik szimbóluma, melyet az arra közlelekő buszok sofőrei több nyelven is külön bemondanak a mikrofonba (pl. a 14-es busz is erre jár), a Hayde Park és a Victoria and Albert Museum között található. Ha a metrót választjuk, a Knightsbridge állomás van a legközelebb.
18000 m2 alapterületével az Egyesült Királyság másodk legnagyobb üzlete.
A Harrods egy élelmiszerboltként (fő profilja mi más, mint a tea volt) nyitotta meg kapuit 1834-ben Kelet-Londonban. Alapítója Charles Henry Harrod volt, aki 15 év múlva költöztette a boltot mai helyére. Ekkor mindössze két asszisztenst foglalkoztatott a vállalkozás, mely gyógyszerek, illatszerek, papíráruk, gyümölcs és zöldség eladásával foglalkozott.
Az alapító halála után fia, Charles Didby Harrod lett a főnök, és a cég hatalmas átalakuláson ment keresztül. Rendkívül gyorsan kibővült megszerezvén a szomszédos épületeket, és 1880-ban már 100 alkalmazottat foglalkoztatott.
1883. december elején a Harrods raktára leégett. Az üzletvezető azonban mégis teljesítette a vásárlók felé a karácsonyi megrendeléseket, így rekord nyereségre tett szert. Az újraépítés után ügyfelei közé került Oscae Wilde, Sigmund Freud, A.A. Milne, Lillie Langtry és a brit királyi család is.
1898-ban helyezték üzembe a világ első mozgólépcsőjét az üzletben, az ideges ügyfelek megnyutatására pedig a pálinka-kóstolást találták ki. (Hja kérem, nagy főfájást tud okozni egy-egy nagybeváslás!)
1905-ben kezdődött el az az épületkialakítási munka, mely a ma is ismeretes külsőt adta az üzletnek. Az építész Charles William Stephens volt.
A Harrods nem csak egy üzlet, hiszen Londonban is több üzletet megvásárolt, de a világ több városában nyitott "fiókot".
1985-ben a Fayed testvérek vásárolták meg potom 615 millió fontért.
Mostanság felröppent a hír, hogy be fog zárni, ugyanis a gazdasági világválságra való tekintettel a cégek adóit meg akarják emelni. Mivel a tulajdonos ebbe nem akar belemenni, állítólag azt tervezi, inkább bezárja a nagyhírű céget.
A Harrodsban ma 5000 alkalmazottat foglalkoztat mintegy 50 országból. Éjjelente 115000 energiatakarékos izzó világítja ki, melyból minden nap 30 ég ki.
A királyságban ez az egyetlen áruház, ahol állati szőrmét is lehet vásárolni.
Nagyon drága hely, bár néha remek leárazásokba futhat az ember.
Az olaszok kifejezetten imádják, és rengeteg szerencsés megengedheti magának, hogy itt vásároljon, és a megszerzett portékát a jellegzetes méregzöld táskába pakolva (melyen arany színű a felirat) adja tudtul a világnak, hogy hol is járt az imént. :)
A Harrods is emléket állít Diana hercegnőnek, hiszen a tulajdonos édesapja az asszony utolsó élettársának, Dodi Al Fayed-nek.
Emad El Din Mohamed Abdel Moneim Fayed, a 42 évesen elhúnyt egyiptomi milliárdos filmproducerként is dolgozott, talán a leghíresebb mozi, melyhez köze volt, a Tűzszekerek.
A gyászoló édesapa a mai napig állítja, hogy a szerelmeseket meggyilkolták, és pénzt nem sajnálva minden követ megmozgat, hogy igazát bebizonyítsa.
Az üzletben a tragikus sorsú szerelmesek előtt két emlékmű tiszteleg. Az egyik érdekessége, hogy a fényképek mellett egy piramis alakú tároló egy pohár bort Diana rúzsnyomával, valamint a halálukat megelőző napon vásárolt eljegyzési gyűrűt rejti.
A másik az "Ártatlan áldozatok" címet viselő bronzszobor, mely 2005-óta áll az egyiptomi teremnél. Alkotója Al Fayed közeli barátja, Bill Mitcell.
* * * * *
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger
Cuckoo clocks, and plastic socks
Lampshades of old antique leather
Nothing looks weird, not even a beard
or the boots made out of feathers
I'll keep walking miles til I feel
a broom beneath my feet
or the hawking eyes of an old stuffed bull across the street
Nothings the same if you see it again
it'll be broken down to litter
Oh, and the clothes
everyone know that that dress will never fit her
Getting hung up all day on smiles
Walking down portobello road for miles
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger
Cuckoo clocks, and plastic socks
Lampshades of old antique leather
Nothing looks weird, not even a beard
or the boots made out of feathers
I'll keep walking miles til I feel
a broom beneath my feet
or the hawking eyes of an old stuffed bull across the street
Nothing's the same if you see it again
It'll be broken down to litter
Oh, and the clothes
everyone know that that dress will never fit her
Getting hung up all day on smiles
Walking down portobello road for miles
Greeting strangers in indian boots,
yellow ties and old brown suits
Growing old is my only danger.
* * * * *
Harrods
London egyik szimbóluma, melyet az arra közlelekő buszok sofőrei több nyelven is külön bemondanak a mikrofonba (pl. a 14-es busz is erre jár), a Hayde Park és a Victoria and Albert Museum között található. Ha a metrót választjuk, a Knightsbridge állomás van a legközelebb.
18000 m2 alapterületével az Egyesült Királyság másodk legnagyobb üzlete.
Omnia Omnibus Ubique
All Things for All People, Everywhere
Minden, Mindenkinek, Mindenhol
A Harrods picit más beosztású, mint Magyarországon megszokott. Részlegei között (melyek elsősorban méregdrága márkákat árusítanak) nincsenek határvonalak. Nagyon kedvelt az Élelmiszer-terem, ahol még Pick szalámit is kapni.All Things for All People, Everywhere
Minden, Mindenkinek, Mindenhol
A Harrods egy élelmiszerboltként (fő profilja mi más, mint a tea volt) nyitotta meg kapuit 1834-ben Kelet-Londonban. Alapítója Charles Henry Harrod volt, aki 15 év múlva költöztette a boltot mai helyére. Ekkor mindössze két asszisztenst foglalkoztatott a vállalkozás, mely gyógyszerek, illatszerek, papíráruk, gyümölcs és zöldség eladásával foglalkozott.Az alapító halála után fia, Charles Didby Harrod lett a főnök, és a cég hatalmas átalakuláson ment keresztül. Rendkívül gyorsan kibővült megszerezvén a szomszédos épületeket, és 1880-ban már 100 alkalmazottat foglalkoztatott.
1883. december elején a Harrods raktára leégett. Az üzletvezető azonban mégis teljesítette a vásárlók felé a karácsonyi megrendeléseket, így rekord nyereségre tett szert. Az újraépítés után ügyfelei közé került Oscae Wilde, Sigmund Freud, A.A. Milne, Lillie Langtry és a brit királyi család is.
1898-ban helyezték üzembe a világ első mozgólépcsőjét az üzletben, az ideges ügyfelek megnyutatására pedig a pálinka-kóstolást találták ki. (Hja kérem, nagy főfájást tud okozni egy-egy nagybeváslás!)
1905-ben kezdődött el az az épületkialakítási munka, mely a ma is ismeretes külsőt adta az üzletnek. Az építész Charles William Stephens volt.
A Harrods nem csak egy üzlet, hiszen Londonban is több üzletet megvásárolt, de a világ több városában nyitott "fiókot".
1985-ben a Fayed testvérek vásárolták meg potom 615 millió fontért.
Mostanság felröppent a hír, hogy be fog zárni, ugyanis a gazdasági világválságra való tekintettel a cégek adóit meg akarják emelni. Mivel a tulajdonos ebbe nem akar belemenni, állítólag azt tervezi, inkább bezárja a nagyhírű céget.
A Harrodsban ma 5000 alkalmazottat foglalkoztat mintegy 50 országból. Éjjelente 115000 energiatakarékos izzó világítja ki, melyból minden nap 30 ég ki.
A királyságban ez az egyetlen áruház, ahol állati szőrmét is lehet vásárolni.
Nagyon drága hely, bár néha remek leárazásokba futhat az ember.
Az olaszok kifejezetten imádják, és rengeteg szerencsés megengedheti magának, hogy itt vásároljon, és a megszerzett portékát a jellegzetes méregzöld táskába pakolva (melyen arany színű a felirat) adja tudtul a világnak, hogy hol is járt az imént. :)
A Harrods is emléket állít Diana hercegnőnek, hiszen a tulajdonos édesapja az asszony utolsó élettársának, Dodi Al Fayed-nek.
Emad El Din Mohamed Abdel Moneim Fayed, a 42 évesen elhúnyt egyiptomi milliárdos filmproducerként is dolgozott, talán a leghíresebb mozi, melyhez köze volt, a Tűzszekerek.
A gyászoló édesapa a mai napig állítja, hogy a szerelmeseket meggyilkolták, és pénzt nem sajnálva minden követ megmozgat, hogy igazát bebizonyítsa.
Az üzletben a tragikus sorsú szerelmesek előtt két emlékmű tiszteleg. Az egyik érdekessége, hogy a fényképek mellett egy piramis alakú tároló egy pohár bort Diana rúzsnyomával, valamint a halálukat megelőző napon vásárolt eljegyzési gyűrűt rejti.
A másik az "Ártatlan áldozatok" címet viselő bronzszobor, mely 2005-óta áll az egyiptomi teremnél. Alkotója Al Fayed közeli barátja, Bill Mitcell.
* * * * *
Oxford Street
Európa legforgalmasabb bevásárló utcájának kialakításában nagy szerepe volt anna az ókori útnak, melyet még a rómaiak alakítottak ki.
Ma szinte az összes világmárkát árusító üzletek sorakoznak itt, sokszor nem is egyetlen üzlettel.
A sok menő áruda mellett rendgeteg szörnyű emléktárgyat elsózni vágyó helyiség is működik itt. És hihetetlen mennyiségű kendő (vagy sál?) vár gazdára, már csak az itt lakó töméntelen mennyiségű muszlim nő miatt is. De az angol nők is előszeretettel hordják ezeket a színes csodákat.
Én nagyon kedveltem az Oxford Street-en a többemeletes zenei kiadványokat árusító boltot, a HMV-t, de két helyet kell innen megemlítenem még.
Talán csak az egyfontos boltokban lehet olcsóbban vásárolni - vagy talán még ott sem. Sokszor kétségbe vonható a minőség, de igazán jó fogásunk is lehet. Elsősoban ruházati termékekkel kereskednek itt.
Érdekes, hogy a gyerekmunka még mindig téma lehet, és pont ezzel a céggel szemben többször fel is merült...
Selfridge mindent tudorr a marketingről. Tőle ered a mondás: "az ügyfélnek mindig igaza van."
Üzletpolitikája része volt, hogy a bevásárlásból szórakoztató kalandot vásároljon.
Érdekesség, hogy sokáig egy szeizmográf (földrengés-jelző) volt elhelyezve az épület 3. emeletére, mely mára átkerült a British Museum-ba.
Épületét Daniel Burnham tervezte, de még egy amerikai és brit építészek is segítették munkáját.
Rendkívül látványosak a kirakatai is, melyek nekem ritkán nyerték meg a tetszésemet (főként túl modern stílusuk miatt), viszont kétségtelenül érdekesek.
Covent Garden
A city legkeletibb része szintén az egyik kedvencem, mely nagyon közel van a Leicester Square-hez, a Trafalgar Square-hez, Aldwich-hez, a Soho-hoz. Már az ókori rómaiak is belakták ezt a területet.
A Covent Garden név János király (1199-1216) uralkodása alatt már használatos volt. A Covent a Westminsteri apátsági zöldséges kertje volt, mely egyre nagyobb megrendeléseknek tett eleget. VIII. Henrik idején természetesen felmerült a kérdés, miszerint kinek is tulajdonában áll, és jó királyunk szokásos politikáját folytatta: 1540-ben feloszlatta a kolostort és rátette kezét a kertre.
A tulajdonosok aztán gyakran cserélődtek, akik a terület fejlesztésekor mindig római hatású reneszánsz hangulatú épületekben gondolkoztak. A 17. században épült árkádos központi házat Inigo Jones tervezte. (Az ő nevéhez fűződik a greenwich-i Queen's House, a Banqueting House megépítése és a Szent Pál Székesegyház helyreállítása is.)
A terület későbbi fejlődéséhez járult a Temze viszonylagos közelsége, az 1666-os nagy tűzvész, amelyben a konkurens keletebbre eső piacok megsemmisültek.
1779-ben egy szörnyű gyilkosság történt itt. A történet három főszereplőjét szeretném bemutatni:
Az áldozat: Martha Ray (1742-1779) szerény családból származott, figyelemreméltóan intelligens, csinos és tehetséges énekesnő volt. 17 éves volt, amikor John Montagu szeretője lett, akinek öt gyermeket szült. A nős kedves nagyvonalúan támogatta Marthat.
Az "indíték": Lord John Montagu Sandwich (1718-1792) iskoláit Etonban, majd Cambridge-ben végezte (Trinity College). Néhány évet utazgatással töltött, majd bekapcsolódott a politikai életbe és elfoglalta helyét a Lordok Házában. 1746-ban Hollandiába utazott és részt vett az osztrák örökösödési háború lezárását előkészítő tárgyalásokban. 1753-ban az Admiralitás Első Lordja, vagyis haditengerészeti miniszter lett.
Sok legenda kering már ekkor hírhedtté vált korrupciós ügyeiről és az angol radikális újságírás atyjának nevezett John Wilkes elleni hadjáratáról. Rendszeres látogatója volt a politikai, vallási és erkölcsi botrányairól híres-hirhedt Hellfire Klubnak. A gróf politikai tevékenységét John Gay Koldusopera című darabjában állította pellengérre, leleplezve, hogy a fennkölt álarc mögött a politikai és üzleti életet ugyanolyan törvények mozgatják, mint a közönséges rablóbandákat.
1770-ben államtitkárrá választották, majd az Admiralitás Első Lordja lett.
Családi életét tragédiák kísérték életét. 1740-ben nősült meg, de felesége egyetlen fia születése után megőrült. A boldogtalan férj később mégis felhőtlen boldogságra lelt Martha Ray oldalán, akinek halála után örök szomorúságban volt része.
És igen, a szendvics is jó lordunk nevéhez kötődik. A ma is népszerű étel "felfedezése" 1762-re tehető, körülményei persze mai napig vitatottak. A legismertebb legenda szerint az első szendvicset azért szolgálták fel a lordnak, mert még az étkezés kedvéért sem akart felállni a kártyaasztaltól és az értékes perceket táplálkozásra vesztegetni. Az első szendvics két kenyér közé tett hússzeletből állt, amelyet egy ültő helyében fogyasztott el. Életrajzírója szerint a grófot politikai és tengerészeti feladatai kötötték sokszor napokon, éjszakákon át íróasztalához, ezért találta ki a táplálkozásnak ezt a gyors és laktató formáját. Így ugyanis nem kellett dolgozószobáját elhagynia, étkezését, munka közben is megoldhatta.
A nemes nevét a szendvicsen kívül a Sandwich-szigetek is őrzik. A lord ugyanis elkötelezett és lelkes támogatója volt James Cook második és harmadik felfedező útjának, pénzügyi támogatást és felszerelést biztosított a kapitánynak. Cook 1775-ben elsőként hajózta körül az Antarktiszt és fedezte fel a Dél-Georgia és a Sandwich-szigeteket, majd 1778-ban a régen keresett észak-nyugati átjáró után kutatva megpillantotta a Hawaii-szigetek központi csoportját, melyet Sandwich-szigeteknek nevezett el, s legfőbb támogatójáról nevezte el az alaszkai Montagu-szigeteket is.
Lord Sandwich haditengerészeti pályafutását 1782-ben fejezte be, ezután visszavonult a politikától, s életének hátralevő részét teljes egészében a zenének szentelte. Felice Giardini hegedűművész támogatója volt, létrehozta a "Catch Club"-ot, ahol a hivatásos énekesek adtak elő "régi" és modern darabokat - többek között Handel műveit.
A tettes: James Hackman többször házassági ajánlatot tett Martha-nak, de az minden alkalommal kikosarazta.
Apja után ő is a katonai hivatást választotta, és a főhadnagyi rangig vitte. 1777-ben azonban lemondott rangjáról, hogy egyházi szolgálatba álljon. Ekkor már két éve ismerhette Miss Ray-t, aki a végzete lett.
Közben Montagu eladósodott, így "második családjá"-nak sem tudta biztosítani az eddig megszokott életszínvonalat. Miss Ray hát előleget kért Hackman-től, és valószínűleg egy rövid életű románc is szövődött kettejük között. De az énekesnőnek nem a megfelelő társadalmi helyzet nélküli katonára volt szüksége. Az őrületig féltékeny szerelmes férfi szerelme minden lépését követte, és 1779. április 7-én a Királyi Operaház folyosóján meggyilkolta a nőt. Lelőtte, mert meg volt győződve, hogy az operalátogatás csak egy ürügy, hogy egy újabb szeretővel találkozzon a nő.
Az eset után a bűnös sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg. Letartóztatták, és 12 nappal a bűntett után nyilvánosan kivégezték. Állítólag egy cseppet sem félt az akasztástól, de mélységesen megbánta tettét.
A 18. században a Covent Garden hölgyei nyújtottak különleges specialitásokat az úriemberek számára.
A 20. században 1973-ban indult meg a műemléki állapot megőrzéséért folytatott harc.
A Covent Garden ma London egyetlen olyan része, ahol engedélyezett az utcai szórakoztató előadóművészek ténykedése. Valamennyiük előzetes meghallgatáson vesz részt, és szigorú időbeosztás szerint lépnek fel.
Rengeteg üzlet van itt, valamint egy piac is (bizonyos napokon kizárólag régiségeket lehet kapni), a térről nyílik a Royal Opera House oldalbejárata, és a Szent Pál templom, az egykori római fürdő, valamint a Londoni Közlekedési Múzeum épülete is itt áll.
Királyi Operaház
1975-ben a kormány támogatásával bővítésre és korszerűsítésre került sor, de a nagy rekonstrukció csak 1995 után kezdődött, melyben a National Lottery-nek is nagy szerep jutott.
Az új Operaház jelentősen feljavított technikai felszereltséggel bír, és a legmodernebb európai színháznak szímít.
A George Bernard Shaw: Pygmalion című írása nyomán készült My Fair Lady című musical története is a Covent Gardenben indul.
Szintén a Covent Garden a háttere egy másik filmnek, Hitchcock Frenzy című thriller-ének.
Az ízig-vérig brit Tébolyban (1972) üzent az utókornak, miszerint a riasztó méreteket öltő környezetszennyezés már a Temzét is elérte, a francia konyhát ki nem állhatja az angol gyomor, a rendőrfelügyelő felesége ösztönei a férjét is segítik a gyilkosságok felderítésében.
A visszafogott brit hétköznapok hűvösen nyugodt felszínének szenvtelen ábrázolásával ellentétben a gyilkosságok és a hullák bemutatása kifejezetten brutális. A sértettek pedig tipikusan nem túl szép angol nők.
A Téboly tetőpontja a "krumpliszállító-jelenet".
A rendező csak a legvégén buktatja le a nyakkendős nekrofil sorozatgyilkost, ez biztosítja az izgalmakat.
Alfred Joseph Hitchcock (1899-1980) angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer Londonban született egy ír katolikus családban.
A jezsuitáknál tanult, majd műszaki rajzolóként kezdett dolgozni.
1920-tól angol némafilmek feliratait rajzolta, később fordította és írta is őket. Hamarosan rendezőasszisztens lett, mely akkoriban voltaképp az egész stúdiómunkában való részvételt jelentette, a forgatókönyvírástól a vágásig.
Két év múlva kezdte el forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be. Ezt követően egy másik rendező helyett fejezte be az Always Tell Your Wife című munkát, amit az első filmjének tekinthetünk. A forgatáson ismerkedett meg Alma Reville-lel, akit 1926-ban feleségül vett.
Első sikerét az 1927-es A titokzatos lakó, melyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. A filmben üvegpadlót használt, így az alsó lakásból filmezhette a színész lépéseit.
Első hangosfilmjét, az 1929-ben készült Zsarolás-t eredetileg némafilmnek szánták, de végül ez lett az első brit hangosfilm. A rendező már itt is felismerte és kihasználta a hangos technikában rejlő feszültségkeltő lehetőségeket.
1934-ben Az ember, aki túl sokat tudott sikere a tengerentúlra is eljutott. Egy évvel később született meg a 39 lépcsőfok, mely az első azon Hitchcock-thrillerek sorában, melyek főhőse egy tévesen meggyanúsított személy, aki azért menekül a törvény és a bűnözők elől, hogy kiderítse a valódi tettes kilétét és bizonyítsa ártatlanságát.
Angliában a legnagyobb sikert az 1938-as Londoni randevú-val aratta.
25 film elkészítése után maga mögött hagyta hazáját, és Hollywood-ba költözött. Önmagát mindig is amerikai stílusú rendezőnek tekintette, és talán ez a magyarázata, hogy az USA-ban készíti legnagyobb mesterműveit. Bár első Hollywood-i filmje, az A Manderley-ház asszonya Oscar-díjat is bezsebelt, ő maga nem kedvelte ezt a munkáját.
A '40-es évektől kezdve Hitchcock kevés kivételtől eltekintve kedvenc műfajában alkot. A kémtörténetek és thrillerek sorában az A gyanú árnyékában című művét tekintette legjobb filmjének.
A második világháborúban Angliában háborús híradókat rendezett.
1945-ben Hollywoodba visszatérvén készítette Elbűvölve című művét, melynek álomjeleneteit Salvador Dali tervezte. A következő évben készült el a Forgószél két kedvenc színészével, Cary Grant-tel és Ingrid Bergman-nal.
Pár bukás után az 1954-es Gyilkosság telefonhívásra című moziban dolgozott együtt új kedvencével, Grace Kelly-vel. Az ezek utáni években születtek leghíresebb munkái, szinte mind klasszikusnak számítanak, mint pl. a Psycho (1960), vagy a Madarak (1963).
Filmjei gyakran olyan mindennapi embereket ábrázolnak, akiket az általuk befolyásolhatatlan vagy érthetetlen körülmények ragadnak el; gyakori témája az ember, aki bűnös ugyan, de csak apró, össze nem függő tettekben. Alkotásai a félelem és a fantázia keverékén nyugszanak és jellegzetes humorral fűszerezettek.
Szintén jellegzetes az, hogy a rendező szinte minden filmjében egy-egy kisebb szerepben is szerepel, melyet azóta számos rendező követett.
Érdekesség, hogy Angliában még barna, de amerikai filmjeiben már szőke színésznőket alkalmazott filmjeiben.
1979-ben az angol királynő lovaggá ütötte, és márciusban megkapta az Amerikai Filmintézet díját is.
Európa legforgalmasabb bevásárló utcájának kialakításában nagy szerepe volt anna az ókori útnak, melyet még a rómaiak alakítottak ki.
Ma szinte az összes világmárkát árusító üzletek sorakoznak itt, sokszor nem is egyetlen üzlettel.
A sok menő áruda mellett rendgeteg szörnyű emléktárgyat elsózni vágyó helyiség is működik itt. És hihetetlen mennyiségű kendő (vagy sál?) vár gazdára, már csak az itt lakó töméntelen mennyiségű muszlim nő miatt is. De az angol nők is előszeretettel hordják ezeket a színes csodákat.
Én nagyon kedveltem az Oxford Street-en a többemeletes zenei kiadványokat árusító boltot, a HMV-t, de két helyet kell innen megemlítenem még.
Primark
Az írországból származó üzlet ma már komoly hálózattá bővült.Ahogy az egész utca, úgy ez a bolt is állandóan hemzseg a vásárolni vágyóktól!
Talán csak az egyfontos boltokban lehet olcsóbban vásárolni - vagy talán még ott sem. Sokszor kétségbe vonható a minőség, de igazán jó fogásunk is lehet. Elsősoban ruházati termékekkel kereskednek itt.Érdekes, hogy a gyerekmunka még mindig téma lehet, és pont ezzel a céggel szemben többször fel is merült...
Selfridges
Az 1905-ben megnyitott üzlet alapítója Harry Gordon Selfridge.Selfridge mindent tudorr a marketingről. Tőle ered a mondás: "az ügyfélnek mindig igaza van."
Üzletpolitikája része volt, hogy a bevásárlásból szórakoztató kalandot vásároljon.
Érdekesség, hogy sokáig egy szeizmográf (földrengés-jelző) volt elhelyezve az épület 3. emeletére, mely mára átkerült a British Museum-ba.
Épületét Daniel Burnham tervezte, de még egy amerikai és brit építészek is segítették munkáját.Rendkívül látványosak a kirakatai is, melyek nekem ritkán nyerték meg a tetszésemet (főként túl modern stílusuk miatt), viszont kétségtelenül érdekesek.
* * * * *
Covent Garden
A city legkeletibb része szintén az egyik kedvencem, mely nagyon közel van a Leicester Square-hez, a Trafalgar Square-hez, Aldwich-hez, a Soho-hoz. Már az ókori rómaiak is belakták ezt a területet.
A Covent Garden név János király (1199-1216) uralkodása alatt már használatos volt. A Covent a Westminsteri apátsági zöldséges kertje volt, mely egyre nagyobb megrendeléseknek tett eleget. VIII. Henrik idején természetesen felmerült a kérdés, miszerint kinek is tulajdonában áll, és jó királyunk szokásos politikáját folytatta: 1540-ben feloszlatta a kolostort és rátette kezét a kertre.
A tulajdonosok aztán gyakran cserélődtek, akik a terület fejlesztésekor mindig római hatású reneszánsz hangulatú épületekben gondolkoztak. A 17. században épült árkádos központi házat Inigo Jones tervezte. (Az ő nevéhez fűződik a greenwich-i Queen's House, a Banqueting House megépítése és a Szent Pál Székesegyház helyreállítása is.)
A terület későbbi fejlődéséhez járult a Temze viszonylagos közelsége, az 1666-os nagy tűzvész, amelyben a konkurens keletebbre eső piacok megsemmisültek.
1779-ben egy szörnyű gyilkosság történt itt. A történet három főszereplőjét szeretném bemutatni:
Az áldozat: Martha Ray (1742-1779) szerény családból származott, figyelemreméltóan intelligens, csinos és tehetséges énekesnő volt. 17 éves volt, amikor John Montagu szeretője lett, akinek öt gyermeket szült. A nős kedves nagyvonalúan támogatta Marthat.
Az "indíték": Lord John Montagu Sandwich (1718-1792) iskoláit Etonban, majd Cambridge-ben végezte (Trinity College). Néhány évet utazgatással töltött, majd bekapcsolódott a politikai életbe és elfoglalta helyét a Lordok Házában. 1746-ban Hollandiába utazott és részt vett az osztrák örökösödési háború lezárását előkészítő tárgyalásokban. 1753-ban az Admiralitás Első Lordja, vagyis haditengerészeti miniszter lett.
Sok legenda kering már ekkor hírhedtté vált korrupciós ügyeiről és az angol radikális újságírás atyjának nevezett John Wilkes elleni hadjáratáról. Rendszeres látogatója volt a politikai, vallási és erkölcsi botrányairól híres-hirhedt Hellfire Klubnak. A gróf politikai tevékenységét John Gay Koldusopera című darabjában állította pellengérre, leleplezve, hogy a fennkölt álarc mögött a politikai és üzleti életet ugyanolyan törvények mozgatják, mint a közönséges rablóbandákat.1770-ben államtitkárrá választották, majd az Admiralitás Első Lordja lett.
Családi életét tragédiák kísérték életét. 1740-ben nősült meg, de felesége egyetlen fia születése után megőrült. A boldogtalan férj később mégis felhőtlen boldogságra lelt Martha Ray oldalán, akinek halála után örök szomorúságban volt része.
És igen, a szendvics is jó lordunk nevéhez kötődik. A ma is népszerű étel "felfedezése" 1762-re tehető, körülményei persze mai napig vitatottak. A legismertebb legenda szerint az első szendvicset azért szolgálták fel a lordnak, mert még az étkezés kedvéért sem akart felállni a kártyaasztaltól és az értékes perceket táplálkozásra vesztegetni. Az első szendvics két kenyér közé tett hússzeletből állt, amelyet egy ültő helyében fogyasztott el. Életrajzírója szerint a grófot politikai és tengerészeti feladatai kötötték sokszor napokon, éjszakákon át íróasztalához, ezért találta ki a táplálkozásnak ezt a gyors és laktató formáját. Így ugyanis nem kellett dolgozószobáját elhagynia, étkezését, munka közben is megoldhatta.
A nemes nevét a szendvicsen kívül a Sandwich-szigetek is őrzik. A lord ugyanis elkötelezett és lelkes támogatója volt James Cook második és harmadik felfedező útjának, pénzügyi támogatást és felszerelést biztosított a kapitánynak. Cook 1775-ben elsőként hajózta körül az Antarktiszt és fedezte fel a Dél-Georgia és a Sandwich-szigeteket, majd 1778-ban a régen keresett észak-nyugati átjáró után kutatva megpillantotta a Hawaii-szigetek központi csoportját, melyet Sandwich-szigeteknek nevezett el, s legfőbb támogatójáról nevezte el az alaszkai Montagu-szigeteket is.
Lord Sandwich haditengerészeti pályafutását 1782-ben fejezte be, ezután visszavonult a politikától, s életének hátralevő részét teljes egészében a zenének szentelte. Felice Giardini hegedűművész támogatója volt, létrehozta a "Catch Club"-ot, ahol a hivatásos énekesek adtak elő "régi" és modern darabokat - többek között Handel műveit.
A tettes: James Hackman többször házassági ajánlatot tett Martha-nak, de az minden alkalommal kikosarazta.
Apja után ő is a katonai hivatást választotta, és a főhadnagyi rangig vitte. 1777-ben azonban lemondott rangjáról, hogy egyházi szolgálatba álljon. Ekkor már két éve ismerhette Miss Ray-t, aki a végzete lett.Közben Montagu eladósodott, így "második családjá"-nak sem tudta biztosítani az eddig megszokott életszínvonalat. Miss Ray hát előleget kért Hackman-től, és valószínűleg egy rövid életű románc is szövődött kettejük között. De az énekesnőnek nem a megfelelő társadalmi helyzet nélküli katonára volt szüksége. Az őrületig féltékeny szerelmes férfi szerelme minden lépését követte, és 1779. április 7-én a Királyi Operaház folyosóján meggyilkolta a nőt. Lelőtte, mert meg volt győződve, hogy az operalátogatás csak egy ürügy, hogy egy újabb szeretővel találkozzon a nő.
Az eset után a bűnös sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg. Letartóztatták, és 12 nappal a bűntett után nyilvánosan kivégezték. Állítólag egy cseppet sem félt az akasztástól, de mélységesen megbánta tettét.
A 18. században a Covent Garden hölgyei nyújtottak különleges specialitásokat az úriemberek számára.
A 20. században 1973-ban indult meg a műemléki állapot megőrzéséért folytatott harc.A Covent Garden ma London egyetlen olyan része, ahol engedélyezett az utcai szórakoztató előadóművészek ténykedése. Valamennyiük előzetes meghallgatáson vesz részt, és szigorú időbeosztás szerint lépnek fel.
Rengeteg üzlet van itt, valamint egy piac is (bizonyos napokon kizárólag régiségeket lehet kapni), a térről nyílik a Royal Opera House oldalbejárata, és a Szent Pál templom, az egykori római fürdő, valamint a Londoni Közlekedési Múzeum épülete is itt áll.Királyi Operaház
1975-ben a kormány támogatásával bővítésre és korszerűsítésre került sor, de a nagy rekonstrukció csak 1995 után kezdődött, melyben a National Lottery-nek is nagy szerep jutott.
Az új Operaház jelentősen feljavított technikai felszereltséggel bír, és a legmodernebb európai színháznak szímít.
A George Bernard Shaw: Pygmalion című írása nyomán készült My Fair Lady című musical története is a Covent Gardenben indul.
Szintén a Covent Garden a háttere egy másik filmnek, Hitchcock Frenzy című thriller-ének.
Az ízig-vérig brit Tébolyban (1972) üzent az utókornak, miszerint a riasztó méreteket öltő környezetszennyezés már a Temzét is elérte, a francia konyhát ki nem állhatja az angol gyomor, a rendőrfelügyelő felesége ösztönei a férjét is segítik a gyilkosságok felderítésében.
A visszafogott brit hétköznapok hűvösen nyugodt felszínének szenvtelen ábrázolásával ellentétben a gyilkosságok és a hullák bemutatása kifejezetten brutális. A sértettek pedig tipikusan nem túl szép angol nők.
A Téboly tetőpontja a "krumpliszállító-jelenet".
A rendező csak a legvégén buktatja le a nyakkendős nekrofil sorozatgyilkost, ez biztosítja az izgalmakat.
* * * * *
Alfred Joseph Hitchcock (1899-1980) angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer Londonban született egy ír katolikus családban.
A jezsuitáknál tanult, majd műszaki rajzolóként kezdett dolgozni.
1920-tól angol némafilmek feliratait rajzolta, később fordította és írta is őket. Hamarosan rendezőasszisztens lett, mely akkoriban voltaképp az egész stúdiómunkában való részvételt jelentette, a forgatókönyvírástól a vágásig.
Két év múlva kezdte el forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be. Ezt követően egy másik rendező helyett fejezte be az Always Tell Your Wife című munkát, amit az első filmjének tekinthetünk. A forgatáson ismerkedett meg Alma Reville-lel, akit 1926-ban feleségül vett.Első sikerét az 1927-es A titokzatos lakó, melyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. A filmben üvegpadlót használt, így az alsó lakásból filmezhette a színész lépéseit.
Első hangosfilmjét, az 1929-ben készült Zsarolás-t eredetileg némafilmnek szánták, de végül ez lett az első brit hangosfilm. A rendező már itt is felismerte és kihasználta a hangos technikában rejlő feszültségkeltő lehetőségeket.
1934-ben Az ember, aki túl sokat tudott sikere a tengerentúlra is eljutott. Egy évvel később született meg a 39 lépcsőfok, mely az első azon Hitchcock-thrillerek sorában, melyek főhőse egy tévesen meggyanúsított személy, aki azért menekül a törvény és a bűnözők elől, hogy kiderítse a valódi tettes kilétét és bizonyítsa ártatlanságát.
Angliában a legnagyobb sikert az 1938-as Londoni randevú-val aratta.
25 film elkészítése után maga mögött hagyta hazáját, és Hollywood-ba költözött. Önmagát mindig is amerikai stílusú rendezőnek tekintette, és talán ez a magyarázata, hogy az USA-ban készíti legnagyobb mesterműveit. Bár első Hollywood-i filmje, az A Manderley-ház asszonya Oscar-díjat is bezsebelt, ő maga nem kedvelte ezt a munkáját.
A '40-es évektől kezdve Hitchcock kevés kivételtől eltekintve kedvenc műfajában alkot. A kémtörténetek és thrillerek sorában az A gyanú árnyékában című művét tekintette legjobb filmjének.
A második világháborúban Angliában háborús híradókat rendezett.
1945-ben Hollywoodba visszatérvén készítette Elbűvölve című művét, melynek álomjeleneteit Salvador Dali tervezte. A következő évben készült el a Forgószél két kedvenc színészével, Cary Grant-tel és Ingrid Bergman-nal.
Pár bukás után az 1954-es Gyilkosság telefonhívásra című moziban dolgozott együtt új kedvencével, Grace Kelly-vel. Az ezek utáni években születtek leghíresebb munkái, szinte mind klasszikusnak számítanak, mint pl. a Psycho (1960), vagy a Madarak (1963).
Filmjei gyakran olyan mindennapi embereket ábrázolnak, akiket az általuk befolyásolhatatlan vagy érthetetlen körülmények ragadnak el; gyakori témája az ember, aki bűnös ugyan, de csak apró, össze nem függő tettekben. Alkotásai a félelem és a fantázia keverékén nyugszanak és jellegzetes humorral fűszerezettek.
Szintén jellegzetes az, hogy a rendező szinte minden filmjében egy-egy kisebb szerepben is szerepel, melyet azóta számos rendező követett.
Érdekesség, hogy Angliában még barna, de amerikai filmjeiben már szőke színésznőket alkalmazott filmjeiben.
1979-ben az angol királynő lovaggá ütötte, és márciusban megkapta az Amerikai Filmintézet díját is.