Merylebone negyedben, a city-ben találjuk a Baker streetet, melyhez metró megálló is tartozik.
Gerry Rafferty: Baker Street
Winding your way down on Baker Street
Light in your head and dead on your feet
Well another crazy day, you'll drink the night away
And forget about everything.
This city desert makes you feel so cold
It's got so many people but it's got no soul
And it's taken you so long to find out you were wrong
When you thought it held everything.
You used to think that it was so easy,
You used to say that it was so easy
But you're tryin', you're tryin' now.
Another year and then you'd be happy
Just one more year and then you'd be happy
But you're cryin', you're cryin' now.
Way down the street there's a light in his place
He opens the door, he's got that look on his face
And he asks you where you've been, you tell him who you've seen
And you talk about anything.
He's got this dream about buyin' some land
He's gonna give up the booze and the one night stands
And then he'll settle down, in some quiet little town
And forget about everything.
But you know he'll always keep movin'
You know he's never gonna stop movin'
Cause he's rollin', he's the rollin' stone.
And when you wake up it's a new morning
The sun is shining, it's a new morning
But you're going, you're going home.
Winding your way down on Baker Street
Light in your head and dead on your feet
Well another crazy day, you'll drink the night away
And forget about everything.
This city desert makes you feel so cold
It's got so many people but it's got no soul
And it's taken you so long to find out you were wrong
When you thought it held everything.
You used to think that it was so easy,
You used to say that it was so easy
But you're tryin', you're tryin' now.
Another year and then you'd be happy
Just one more year and then you'd be happy
But you're cryin', you're cryin' now.
Way down the street there's a light in his place
He opens the door, he's got that look on his face
And he asks you where you've been, you tell him who you've seen
And you talk about anything.
He's got this dream about buyin' some land
He's gonna give up the booze and the one night stands
And then he'll settle down, in some quiet little town
And forget about everything.
But you know he'll always keep movin'
You know he's never gonna stop movin'
Cause he's rollin', he's the rollin' stone.
And when you wake up it's a new morning
The sun is shining, it's a new morning
But you're going, you're going home.
Az utca a nevét az építész William Bakerről kapta, ő tervezte meg ezt az utcát a18. században. Sajnos ennél többet nem sikerült megtudnom személyéről.
Az utca nyilvánvaló nevezetessége a 221/B számú ház, mely a híres-neves nyomozó, Sherlock Holmes hajléka. Mármint a kitalált detektív fiktív címe. :)
Mindenesetre az utca végén lévő ház szomszédságában van a londoniak által legszebbnek vélt Regens Park, az utca másik vége pedig az Oxford Street-be torkollik, egyik oldalán a Self Fridges, másikon pediga Prime Mark hatalmas monstrumárja, hogy bevásárlási célpont legyen.
Holmes házától picit lentebb a 94-es szám alatt egy picike Beatles üzletre bukkantam, ahol rengeteg relikviát és egyéb őrült dolgot lehet vásárolni.
Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) skót író, aki leginkább Sherlock Holmesról szóló detektívregényei (amelyek jelentős újításnak számítottak a krimi történelmében), valamint Challenger professzor kalandjai miatt ismert. Termékeny író volt, akinek egyéb művei közt találhatunk tudományos fantasztikus történeteket, történelmi regényeket, drámákat, regényes történeteket, lírát és prózát.
Mivel orvostant hallgatott az Edinburgh-i Egyetemen, hajóorvosként, majd orvosként kezdett dolgozni. Praxisa nem volt igazán sikeres, így mialatt a betegeket várta, történetek írására is maradt ideje. Felhagyva a doktorkodással kezdett el mélyebben foglalkozni az irodalommal. Első jelentős alkotása A bíborvörös dolgozószoba volt 1887-ben, s egyblock Holmes – akit Doyle egyetemi tanáráról, Joseph Bellről mintázott – is ebben a műben tűnt fel először. Érdekesség, hogy Rudyard Kipling gratulációja közben ezt kérdezte: „Ez nem dr. Joe, az én öreg barátom?”
Miközben Southsea-ben élt, segített megalapítani a Portsmouth AFC-t, a város első labdarúgó klubját. Néhány legenda szerint Doyle volt a csapat első kapusa, valójában azonban ő a csapat amatőr elődjében, négy évvel a profi megalapulása előtt játszott.
1885-ben feleségül vette Louisa Hawkinst, majd az asszony halála után 1907-ben Jean Leckien-nel kötött házasságot, akibe még 1897-ben szeretett bele, s azóta plátói kapcsolatot tartottak fenn. Doyle-nak öt gyereke született, kettő az első feleségétől (Mary és Kingsley) és három a másodiktól (Jean, Denis és Adrian).
1890-ben Doyle szemészeti tanulmányokat folytatott Bécsben, majd egy évvel később Londonba költözött, s mint szemész kezdett praktizálni. Önéletrajzában írta, hogy egy darab páciens nem lépett be ajtón. Ettől még több ideje maradt az írásra, s 1891 novemberében ezt írta anyjának: „Erősen gondolkozom Holmes meggyilkolásán… azt hiszem sorsára hagyom. Nem hagy fontosabb dolgokon elmélkedni.”
1893 decemberében így is tett – hogy a „fontosabb” dolgokra (történelmi regényeire) koncentrálhasson –, s legfőbb ellenségével, Moriaty professzorral együtt elveszejtette. Legalábbis nyilván halálukat lelték a vízesésbe ugrásban, ahogy azt Az utolsó eset-ben olvashatjuk. A tömeges panaszoknak köszönhetően azonban Doyle egy frappáns megoldással visszahozta hősét A lakatlan ház című novellában: valójában csak Moriarty zuhant le, de mivel csapata óhatatlanul megbosszulta volna ezt Holmeson, úgy döntött, inkább hagyja, hogy halottnak higgyék.
A detektív összesen 56 novellában és négy regényben szerepel (valamint természetesen számtalan, más írók tollából származó történetben is).
Mindenesetre az utca végén lévő ház szomszédságában van a londoniak által legszebbnek vélt Regens Park, az utca másik vége pedig az Oxford Street-be torkollik, egyik oldalán a Self Fridges, másikon pediga Prime Mark hatalmas monstrumárja, hogy bevásárlási célpont legyen.
Holmes házától picit lentebb a 94-es szám alatt egy picike Beatles üzletre bukkantam, ahol rengeteg relikviát és egyéb őrült dolgot lehet vásárolni.
* * * * * * *
Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) skót író, aki leginkább Sherlock Holmesról szóló detektívregényei (amelyek jelentős újításnak számítottak a krimi történelmében), valamint Challenger professzor kalandjai miatt ismert. Termékeny író volt, akinek egyéb művei közt találhatunk tudományos fantasztikus történeteket, történelmi regényeket, drámákat, regényes történeteket, lírát és prózát.
Mivel orvostant hallgatott az Edinburgh-i Egyetemen, hajóorvosként, majd orvosként kezdett dolgozni. Praxisa nem volt igazán sikeres, így mialatt a betegeket várta, történetek írására is maradt ideje. Felhagyva a doktorkodással kezdett el mélyebben foglalkozni az irodalommal. Első jelentős alkotása A bíborvörös dolgozószoba volt 1887-ben, s egyblock Holmes – akit Doyle egyetemi tanáráról, Joseph Bellről mintázott – is ebben a műben tűnt fel először. Érdekesség, hogy Rudyard Kipling gratulációja közben ezt kérdezte: „Ez nem dr. Joe, az én öreg barátom?”
Miközben Southsea-ben élt, segített megalapítani a Portsmouth AFC-t, a város első labdarúgó klubját. Néhány legenda szerint Doyle volt a csapat első kapusa, valójában azonban ő a csapat amatőr elődjében, négy évvel a profi megalapulása előtt játszott.
1885-ben feleségül vette Louisa Hawkinst, majd az asszony halála után 1907-ben Jean Leckien-nel kötött házasságot, akibe még 1897-ben szeretett bele, s azóta plátói kapcsolatot tartottak fenn. Doyle-nak öt gyereke született, kettő az első feleségétől (Mary és Kingsley) és három a másodiktól (Jean, Denis és Adrian).
1890-ben Doyle szemészeti tanulmányokat folytatott Bécsben, majd egy évvel később Londonba költözött, s mint szemész kezdett praktizálni. Önéletrajzában írta, hogy egy darab páciens nem lépett be ajtón. Ettől még több ideje maradt az írásra, s 1891 novemberében ezt írta anyjának: „Erősen gondolkozom Holmes meggyilkolásán… azt hiszem sorsára hagyom. Nem hagy fontosabb dolgokon elmélkedni.”
1893 decemberében így is tett – hogy a „fontosabb” dolgokra (történelmi regényeire) koncentrálhasson –, s legfőbb ellenségével, Moriaty professzorral együtt elveszejtette. Legalábbis nyilván halálukat lelték a vízesésbe ugrásban, ahogy azt Az utolsó eset-ben olvashatjuk. A tömeges panaszoknak köszönhetően azonban Doyle egy frappáns megoldással visszahozta hősét A lakatlan ház című novellában: valójában csak Moriarty zuhant le, de mivel csapata óhatatlanul megbosszulta volna ezt Holmeson, úgy döntött, inkább hagyja, hogy halottnak higgyék.
A detektív összesen 56 novellában és négy regényben szerepel (valamint természetesen számtalan, más írók tollából származó történetben is).
Sherlock Holmes "születése óta" töretlen népszerűségnek örvend, bizonyítják ezt filmek, képregények. Az én kedvencem a GRANADA Television sorozata, melynek befejezését a címszereplő Jeremy Brett halála okozta, aki kiválóan hozta az ópium függő, kicsit hirtelen haragú, briliáns elméjű és igazi önzetlen jóbarát figuráját - aki mellesleg virtuóz hegedűjátékos is.
A 41-szeres nyomozóról az a hír járja, hogy miután 1964-ben Sean Connery után rövid ideig Ő volt a James Bond szerep várományosa.
A 41-szeres nyomozóról az a hír járja, hogy miután 1964-ben Sean Connery után rövid ideig Ő volt a James Bond szerep várományosa.
SH opening credits
Visszatérve Sir Arthurra, a 20. század első éveiben kétszer is jelöltette magát a parlamentbe, mint „Liberal Unionist”. Bár számos szavazatot kapott, nem választották meg.
Conan Doyle érdekelt volt a Kongó Szabad Állam átalakítására törekedett kampányban is. 1909-ben megírta a The Crime of the Congo című hosszú röpiratát, amiben leleplezte a kongóbeli borzalmakat. Közben megismerkedett a két kampányvezető újságíróval, Morellel és Casementtel, Az elveszett világ című regénye főszereplői közül kettőt róluk mintázott. Később mindkettejükkel megszakította a kapcsolatot: az inkább baloldali beállítottságú Morellel akkor, amikor az az első világháború során a pacifista mozgalom egyik vezetőjévé vált, Casementtel pedig, amikor a diplomata ír nézetei miatt elárulta az Egyesült Királyságot. Doyle megpróbálta – sikertelenül – megmenteni őt a halálbüntetéstől, azzal érvelve, hogy Casement megőrült, így nem felelős cselekedeteiért.
Doyle az igazság buzgó szószólója volt: személyesen nyomozott két lezárt ügyben, ennek köszönhető, hogy két bebörtönzött ember kiszabadult. Az első esetben (1906-ban) George Edalji, egy félénk, félig brit, félig indiai ügyvéd volt érintett, aki állítólag fenyegető leveleket írt, s állatokat csonkított. Edaljit elítélték, s annak ellenére benn tartották, hogy a csonkítások a lecsukatása után is folytatódtak. Részben ennek az ügynek köszönhető, hogy 1907-ben megalapult a Court of Criminal Appeal, tehát Doyle nem csak George Edaljinek segített, munkája esélyt adott egyéb bírói tévedések jóvátételére is. Conan Doyle és Edalji történetéről szól Julian Barnes 2005-ös Arthur & George című regénye.
A másik, 1908-as esetben Oscar Slatert, egy játékbarlangot kezelő német zsidót azért ítéltek el, mert állítólag Glasgow-ban megvert egy 82 éves nőt. Az ügy ellentmondásossága – és belső megérzése, miszerint Slater ártatlan – felkeltette Doyle érdeklődését. Később ez a férfi is kiszabadult, jórészt az ő erőfeszítéseinek köszönhetően.
Első feleségének 1906-os, valamint fia (Kingsley), testvére, két sógora és két unokaöccse első világháború-beli halála miatt Doyle depresszióba esett. Vigaszt a spiritualizmusban, s a túlvilág létezésének állítólagos tudományos bizonyításában talált. Olyannyira érdekelni kezdte a téma, hogy The Land of Mist (a köd földje) címmel írt regényt Challenger professzorról.
Életének ezen szakaszából alighanem a The Coming of the Fairies (1921, a tündérek érkezése) rendelkezik a legfurcsább szemlélettel: tökéletesen meg volt győződve arról, hogy a cottingley-i tündéreket mutató fényképek – amiket könyvében felidéz – valódiak, s a természetről, valamint tündérekről és szellemekről szóló elméletekkel állt elő. Ezen irányú munkája volt az egyik indok arra, hogy a Szovjetunióban a Sherlock Holmes kalandjai című novelláskötetét okkultizmus miatt először nem engedték megjelenni.
Doyle az amerikai mágussal, Harry Houdinivel is barátkozott, aki kitűnő ellenfél volt a spiritualista mozgalomban. Bár Houdini azt bizonygatta, hogy a spiritualisták trükköket alkalmaznak (és következetesen csalónak állította őket), Doyle azt hitte, barátja maga is természetfeletti erővel rendelkezik, amely nézetét a The Edge of the Unknownban (az ismeretlen pereme) ki is fejtette. Houdini képtelen volt meggyőzni Doyle-t arról, hogy az ő mutatványai valójában egyszerű trükkök, ami barátságuk keserű, nyilvános megszakadásához vezetett.
Conan Doyle érdekelt volt a Kongó Szabad Állam átalakítására törekedett kampányban is. 1909-ben megírta a The Crime of the Congo című hosszú röpiratát, amiben leleplezte a kongóbeli borzalmakat. Közben megismerkedett a két kampányvezető újságíróval, Morellel és Casementtel, Az elveszett világ című regénye főszereplői közül kettőt róluk mintázott. Később mindkettejükkel megszakította a kapcsolatot: az inkább baloldali beállítottságú Morellel akkor, amikor az az első világháború során a pacifista mozgalom egyik vezetőjévé vált, Casementtel pedig, amikor a diplomata ír nézetei miatt elárulta az Egyesült Királyságot. Doyle megpróbálta – sikertelenül – megmenteni őt a halálbüntetéstől, azzal érvelve, hogy Casement megőrült, így nem felelős cselekedeteiért.
Doyle az igazság buzgó szószólója volt: személyesen nyomozott két lezárt ügyben, ennek köszönhető, hogy két bebörtönzött ember kiszabadult. Az első esetben (1906-ban) George Edalji, egy félénk, félig brit, félig indiai ügyvéd volt érintett, aki állítólag fenyegető leveleket írt, s állatokat csonkított. Edaljit elítélték, s annak ellenére benn tartották, hogy a csonkítások a lecsukatása után is folytatódtak. Részben ennek az ügynek köszönhető, hogy 1907-ben megalapult a Court of Criminal Appeal, tehát Doyle nem csak George Edaljinek segített, munkája esélyt adott egyéb bírói tévedések jóvátételére is. Conan Doyle és Edalji történetéről szól Julian Barnes 2005-ös Arthur & George című regénye.
A másik, 1908-as esetben Oscar Slatert, egy játékbarlangot kezelő német zsidót azért ítéltek el, mert állítólag Glasgow-ban megvert egy 82 éves nőt. Az ügy ellentmondásossága – és belső megérzése, miszerint Slater ártatlan – felkeltette Doyle érdeklődését. Később ez a férfi is kiszabadult, jórészt az ő erőfeszítéseinek köszönhetően.
Első feleségének 1906-os, valamint fia (Kingsley), testvére, két sógora és két unokaöccse első világháború-beli halála miatt Doyle depresszióba esett. Vigaszt a spiritualizmusban, s a túlvilág létezésének állítólagos tudományos bizonyításában talált. Olyannyira érdekelni kezdte a téma, hogy The Land of Mist (a köd földje) címmel írt regényt Challenger professzorról.
Életének ezen szakaszából alighanem a The Coming of the Fairies (1921, a tündérek érkezése) rendelkezik a legfurcsább szemlélettel: tökéletesen meg volt győződve arról, hogy a cottingley-i tündéreket mutató fényképek – amiket könyvében felidéz – valódiak, s a természetről, valamint tündérekről és szellemekről szóló elméletekkel állt elő. Ezen irányú munkája volt az egyik indok arra, hogy a Szovjetunióban a Sherlock Holmes kalandjai című novelláskötetét okkultizmus miatt először nem engedték megjelenni.
Doyle az amerikai mágussal, Harry Houdinivel is barátkozott, aki kitűnő ellenfél volt a spiritualista mozgalomban. Bár Houdini azt bizonygatta, hogy a spiritualisták trükköket alkalmaznak (és következetesen csalónak állította őket), Doyle azt hitte, barátja maga is természetfeletti erővel rendelkezik, amely nézetét a The Edge of the Unknownban (az ismeretlen pereme) ki is fejtette. Houdini képtelen volt meggyőzni Doyle-t arról, hogy az ő mutatványai valójában egyszerű trükkök, ami barátságuk keserű, nyilvános megszakadásához vezetett.
* * * * * * *
És itt megint megszakítom a történetet, hiszen ismét egy magyarral találkozunk az angol történelemben. J. B. Shaw szerint a legtöbbet emlegetett nevek a világon: Jézus, Sherlock Holmes és Houdini.
Houdini, a világhírű bűvész és illúzionista 1874-ben született Budapesten Weisz Erik néven. A zsidó család a Rákosárok út 1. szám alatt lakott, majd innen települtek át az Amerikai Egyesült Államokba, Wisconsinba. A történethez az is hozzá tartozik, hogy Houdini Wisconsint tekintette szülőhelyének, és tulajdonképpen mindig tagadta magyar származását.
Még gyermekként Theo testvérével szemtanúja és nézője lehetett egy „spirituális” jellegű előadásnak, amelyben a megbilincselt előadó egy lezárt láda belsejéből mintha szellemekkel kommunikált volna („Spirit Cabinet” szabaduló szám). A Weiss testvérek fiatal koruk ellenére szkeptikusak voltak a produkció valóságtartalmát illetően. Ezuán az előadás után születhetett meg fejében a szabaduló-számok elmélete, ötlete, amelyről személyes naplójában is írt akkoriban.
Tizenhét évesen elhagyta az appletoni házat és szerencsét próbált karneválokon, de hamarosan visszatért a szülői házba, ahol előkészületek folytak a család maradék emigráns tagjainak fogadására. Fizikailag erősítette magát, futott, súlyokat emelt, úszott stb., ugyanakkor gyakorolta a karneváli művészektől ellesett mutatványokat, kártya trükköket gyakorolt, hiszen eldöntötte, hogy ő lesz a nagy kártya manipulátor, a „kártya király”.
1887-ben édesapja halála után öt évvel költözött New York-ba ment édesanyjával, ahol különféle munkákat vállal a család segítése céljából.
1891-ben összeállt barátjával (Jacob Hyman), és „Houdini Testvérek” néven bűvészkedtek. Ekkoriban kezdte el magát Houdininak nevezni, neveztetni a francia bűvész, Robert Eugen Houdini neve után, aki igen nagy hatással volt rá.
1895-ben a „Signature”-számukkal („Metamorfózis”) sikereket könyvelhettek el a testvérek. Harry szabaduló számokkal is próbálkozott, főleg rendőrségi rendezvényeken, kiállításokon. Metaforfózis-helycsere számaik több későbbi nagy amerikai bűvész sztár repertoárjában is fellelhetők.
1898-ban Harry és felesége, Bess New Yorkba költöztek, Harry édesanyjához. Ekkor adta ki 16 oldalas kis katalógusát: „Harry Houdini's School of Magic” címmel.
Egy év nagy szünet után Martin Beck lesz Harry új menedzsere, és ekkortól az igazi szabadulóművészet effektjei jelentek meg, a bilincsekből való kiszabadulós mutatványok, melyek során a publikum által hozott bilincsekből is sorra kiszabadult a bűvész.
Az igazi fordulópontot és a siker-korszakot csak közvetlenül a századforduló hozta meg Houdini számára. Ekkor talált ki a "kényszerzubbonyból való kiszabadulás" ötletét, amelyet szinte bárhol képes volt bemutatni.
1900-ban Houdini szinte mindent feladva, szerződés nélkül, és óriási rizikót vállalva elhagyja az Államokat, és Angliába megy, ahol bemutatja szabadulószámát. A média felkapja a nevét, hihetetlen népszerűséget szerez, és csúcsgázsikat kap.
Elindul európai hódító útjára "Houdini, The Elusive American" (Houdini a Megfejthetetlen Amerikai). Ugyanebben az évben szeptemberben Berlinben több mint 300 rendőr előtt meztelenre vetkőzve, 6 perc alatt szabadul ki a helyi hatóság nagy döbbenetére...
1904-ben Londonban volt a premiere a híres Mirror Cuff-szabadulásnak a Hippodrome Theatre-ban. A bilincseket öt évbe került legyártani "Birmingham blacksmith", amelyekből szinte lehetlen kiszabadulni a kulcsok nélkül. Egy óra küzdelmes próbálkozás után mégis kiszabadult ezekből is Houdini a közönség óriási ovációja közepette.
Houdinin 1905-ben tért vissza az Államokba, és megveszi 25.000 ezer dolláros házát,amely a mai napig áll. Édesanyjának pedig a hírek szerint megvásárolta azt a ruhát, amelyet magának Viktória Királynőnek készítettek. Houdini elmondása szerint "ez a nap volt élete legszebb napja..."
A következő évben mutatta be szabadulását a Whashingtoni börtönből, ahol maga "Charles Guietau", az elnök-"James A. Garfield"-merénylője is raboskodott.
Sikert sikerre halmozott, és az egyre fokozódó érdeklődés és a sok utánzó miatt 1908-ban fejlesztette ki legújabb trükkjét, melyben háta mögé bilincseli kezeit, és egy lezárt, vízzel tele töltött tejtartályba (tejes kannába) merül, ahonnan végül kiszabadul.
1910-ben két szenzációs szabadulása is volt, az egyik a New York-i East folyóba engedett ládából, a másik Berlinban a "Kínai víztartály tortúra" című trükk. Utóbbi esetben fejjel lefelé, megkötözve belelógatják egy óriási vízzel tele fém-üveg-tartályba, amelyet felülről lezárnak... Ez alkalommal Houdininak több percere is vissza kellett tartania a lélegzetét.
Halálát egy bizarr közjáték okozta. A McGill egyetem hallgatóinak tartott bemutatót, akiknek kijelentette, hogy hasizmai olyan erősek, hogy bárki hasba ütheti semmi baja nem lesz. Az egyik egyetemista kapott is az alkalmon, és tényleg behúzott neki minden figyelmeztetés nélkül. A pillanatnyilag tünetmentes ütés hatására a vakbele gyakorlatilag szétrobbant.
Ezek után még részt vett egy fellépésen majd kórházba szállították és megműtötték, pár nappal később 52 évesen halt meg.
Houdini soha sem állította, hogy titokzatos, megfejtetlen produkcióit, legendás mutatványait természetfeletti képességek segítségével hajtotta volna végre, emiatt romlott meg baráti kapcsolata Doyle-lal is.
Houdini, a világhírű bűvész és illúzionista 1874-ben született Budapesten Weisz Erik néven. A zsidó család a Rákosárok út 1. szám alatt lakott, majd innen települtek át az Amerikai Egyesült Államokba, Wisconsinba. A történethez az is hozzá tartozik, hogy Houdini Wisconsint tekintette szülőhelyének, és tulajdonképpen mindig tagadta magyar származását.
Még gyermekként Theo testvérével szemtanúja és nézője lehetett egy „spirituális” jellegű előadásnak, amelyben a megbilincselt előadó egy lezárt láda belsejéből mintha szellemekkel kommunikált volna („Spirit Cabinet” szabaduló szám). A Weiss testvérek fiatal koruk ellenére szkeptikusak voltak a produkció valóságtartalmát illetően. Ezuán az előadás után születhetett meg fejében a szabaduló-számok elmélete, ötlete, amelyről személyes naplójában is írt akkoriban.
Tizenhét évesen elhagyta az appletoni házat és szerencsét próbált karneválokon, de hamarosan visszatért a szülői házba, ahol előkészületek folytak a család maradék emigráns tagjainak fogadására. Fizikailag erősítette magát, futott, súlyokat emelt, úszott stb., ugyanakkor gyakorolta a karneváli művészektől ellesett mutatványokat, kártya trükköket gyakorolt, hiszen eldöntötte, hogy ő lesz a nagy kártya manipulátor, a „kártya király”.
1887-ben édesapja halála után öt évvel költözött New York-ba ment édesanyjával, ahol különféle munkákat vállal a család segítése céljából.
1891-ben összeállt barátjával (Jacob Hyman), és „Houdini Testvérek” néven bűvészkedtek. Ekkoriban kezdte el magát Houdininak nevezni, neveztetni a francia bűvész, Robert Eugen Houdini neve után, aki igen nagy hatással volt rá.
1895-ben a „Signature”-számukkal („Metamorfózis”) sikereket könyvelhettek el a testvérek. Harry szabaduló számokkal is próbálkozott, főleg rendőrségi rendezvényeken, kiállításokon. Metaforfózis-helycsere számaik több későbbi nagy amerikai bűvész sztár repertoárjában is fellelhetők.
1898-ban Harry és felesége, Bess New Yorkba költöztek, Harry édesanyjához. Ekkor adta ki 16 oldalas kis katalógusát: „Harry Houdini's School of Magic” címmel.
Egy év nagy szünet után Martin Beck lesz Harry új menedzsere, és ekkortól az igazi szabadulóművészet effektjei jelentek meg, a bilincsekből való kiszabadulós mutatványok, melyek során a publikum által hozott bilincsekből is sorra kiszabadult a bűvész.
Az igazi fordulópontot és a siker-korszakot csak közvetlenül a századforduló hozta meg Houdini számára. Ekkor talált ki a "kényszerzubbonyból való kiszabadulás" ötletét, amelyet szinte bárhol képes volt bemutatni.1900-ban Houdini szinte mindent feladva, szerződés nélkül, és óriási rizikót vállalva elhagyja az Államokat, és Angliába megy, ahol bemutatja szabadulószámát. A média felkapja a nevét, hihetetlen népszerűséget szerez, és csúcsgázsikat kap.
Elindul európai hódító útjára "Houdini, The Elusive American" (Houdini a Megfejthetetlen Amerikai). Ugyanebben az évben szeptemberben Berlinben több mint 300 rendőr előtt meztelenre vetkőzve, 6 perc alatt szabadul ki a helyi hatóság nagy döbbenetére...
1904-ben Londonban volt a premiere a híres Mirror Cuff-szabadulásnak a Hippodrome Theatre-ban. A bilincseket öt évbe került legyártani "Birmingham blacksmith", amelyekből szinte lehetlen kiszabadulni a kulcsok nélkül. Egy óra küzdelmes próbálkozás után mégis kiszabadult ezekből is Houdini a közönség óriási ovációja közepette.
Houdinin 1905-ben tért vissza az Államokba, és megveszi 25.000 ezer dolláros házát,amely a mai napig áll. Édesanyjának pedig a hírek szerint megvásárolta azt a ruhát, amelyet magának Viktória Királynőnek készítettek. Houdini elmondása szerint "ez a nap volt élete legszebb napja..."
A következő évben mutatta be szabadulását a Whashingtoni börtönből, ahol maga "Charles Guietau", az elnök-"James A. Garfield"-merénylője is raboskodott.
Sikert sikerre halmozott, és az egyre fokozódó érdeklődés és a sok utánzó miatt 1908-ban fejlesztette ki legújabb trükkjét, melyben háta mögé bilincseli kezeit, és egy lezárt, vízzel tele töltött tejtartályba (tejes kannába) merül, ahonnan végül kiszabadul.
1910-ben két szenzációs szabadulása is volt, az egyik a New York-i East folyóba engedett ládából, a másik Berlinban a "Kínai víztartály tortúra" című trükk. Utóbbi esetben fejjel lefelé, megkötözve belelógatják egy óriási vízzel tele fém-üveg-tartályba, amelyet felülről lezárnak... Ez alkalommal Houdininak több percere is vissza kellett tartania a lélegzetét.
Halálát egy bizarr közjáték okozta. A McGill egyetem hallgatóinak tartott bemutatót, akiknek kijelentette, hogy hasizmai olyan erősek, hogy bárki hasba ütheti semmi baja nem lesz. Az egyik egyetemista kapott is az alkalmon, és tényleg behúzott neki minden figyelmeztetés nélkül. A pillanatnyilag tünetmentes ütés hatására a vakbele gyakorlatilag szétrobbant.
Ezek után még részt vett egy fellépésen majd kórházba szállították és megműtötték, pár nappal később 52 évesen halt meg.
Houdini soha sem állította, hogy titokzatos, megfejtetlen produkcióit, legendás mutatványait természetfeletti képességek segítségével hajtotta volna végre, emiatt romlott meg baráti kapcsolata Doyle-lal is.
* * * * * * *
Richard Milner amerikai tudománytörténész szerint elképzelhető, hogy Doyle műve volt a piltdowni ember néven hírhedtté vált 1912-es átverés, egy hamisított ősemberlelet, ami negyven évig járatta a bolondját a tudományos világgal. Milner azt állítja, Doyle-nak volt erre motivációja, mégpedig bosszút állni a tudományon, amiért leszólta egyik kedvenc médiumát. Ezen kívülAz elveszett világ is tartalmaz néhány rejtett utalást, miszerint érdekelt volt a hoaxban.
Samuel Rosenberg 1974-es könyve, a Naked is the Best Disguise (a meztelenség a legjobb álruha) megpróbálja megmagyarázni, hogyan hagyott Doyle apró utalásokat írásaiban, amikből gondolkodásmódjának rejtett, elfojtott tulajdonságaira jöhetünk rá.
* * * * * * *
Mindenesetre aki szeretné megnézni Sherlock házát, megteheti, mert nagyon hangulatos kis múzeum működik benne. A legtündéribb ajándékboltja van, és a személyzet korabeli jelmezben tevénykedik a látogatók nagy örömre.
A belépti díj megfizetése után (6 font) a neves detektívet idéző maskarába öltözött úriemberrel fotóztathatjuk magunkat - a nem a Doyle, hanem a Hollywood által megteremtett kellékekkel egyetemben: kockás fejfedő, pipa.
Sherlock távollétében (a kissé ittas) dr. Wattson fogadja a látogatókat, aki szinte valamennyi nyelven képes a kíváncsiskodókat köszönteni (magyarul legalábbis igen).
A filmből ismert folyosókon, szobákon kívül mindenféle korabeli használati tárgyat láthatunk, valamint jeleneteket a leghíresebb történetekből - embernagyságú bábokkal.