2009. december 13., vasárnap

dobocska

The Birds: Mr. Tambourine Man

Tamburello - gondolná az ember hogy egy új sport nevét hallja éppen?
Az olasz megnevezés dobocskát, csörgődobot jelent. A játék egyetlen speciális eszköze az ütőként használt tamburelló, mely egy csörgők nélküli dobhoz hasonlít. Ehhez járul még egy teniszlabdával mindenben megegyező, de annál lényegesen puhább labda, és kezdődhet a játék bármilyen pályán, ahol a kirajzolt vonalakon kívül másra már nincs szükség.
Két három vagy öt teniszezőpár játszik egymás ellen egy 30x12 méteres pályán. Nincs háló, csak egyetlen vonal osztja két egyenlő részre a pályát - és a játékosok tamburellókat használnak, melyekkel a labdát a tenisz szabályainak megfelelően érinthetik. A tamburellót fõként a tenyeres ütések jellemzik, ezért az ütőt a helyzetnek megfelelően egyik kézből a másikba veszik át. Az oldalütések technikája a diszkoszvetés mozdulatára emlékeztet.A győzelemhez 13 nyert játszma kell, 12:12 esetén a találkozót döntetlennek tekintik. Minden játszma 4 pontból álló sorozatból áll.
A játékhoz ügyességen, robbanékonyságon, gyors reflexeken kívül szükség van még az alkalmazkodás és együttmûködés szellemére: a tamburello valódi csapatsport.

Rameau: Tambourine

A tamburello Olaszországban alakult ki, ahol gyökerei egészen a reneszánsz koráig nyúlnak vissza. Abban az időben fejedelmi udvarok kedvelt sportja volt a pallacorda mellett, melyből később a tenisz fejlődött ki. Már a 18. századból maradtak fenn olyan ütők, melyek a ma használt ütőkre emlékeztetnek. A tamburello a századfordulón nagy népszerűségnek örvendett, később azonban a labdarúgás térhódításával egyre inkább háttérbe szorult, noha az olasz nemzeti bajnokság mindvégig számottevõ maradt.
Napjainkban a tamburello újra reneszánszát éli, a sportot szülőhazáján kívül ismerik és űzik Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, terjed Ausztriában is, és kezdeti lépéseit próbálgatja Magyarországon.
barokk tánc