Megint Shakespeare-ről...

Az angliai warwicki Szűz Mária templomban hamarosan sor kerülhet a 17. században, Fulke Greville által emeltetett hatalmas síremlék felnyitására. Egy történész ugyanis annak nyomaira bukkant, hogy a férfi írhatta Shakespeare több darabját, amelyek eredeti példányait aztán a templomban rejthette el.

Mindezt a szarkofág korábbi átvilágítása is igazolta, amely három, doboz alakú tárgyat jelzett a sírban. A kutatók szerint ezekben dokumentumok lehetnek, és a további vizsgálatok megválaszolhatják, hogy milyen kapcsolat lehetett Greville és Shakespeare között. Az első teszt is egyházi jóváhagyással történt, így a szakértők most arra szeretnének engedélyt kapni, hogy egy speciális endoszkóppal vizsgálhassák át a sírt.
A munkálatokat a Westminster Apátság egyik régésze, Warwick Rodwell felügyeli. Véleménye szerint lehetséges, hogy a dokumentumok az évszázadok során megsemmisültek, de az is lehet, hogy a korban népszerű, ólommal lezárt dobozokról van szó, amelyek megőrizték azokat. A templom elöljárója szintén a sír felnyitása mellett kardoskodik, hiszen szerinte bármilyen kutatás csak a látogatók számát növelheti, amely 900 éves a templom megmentésében is segíthet. Az egyház felsőbb vezetése azonban etikai okokból nem járul hozzá a tesztekhez, így most az egyházmegyei bíróságnak kell dönteni az ügyben.
AWL Saunders, az ügyet kezdeményező történész szerint több nyom is arra utal, hogy Greville írhatta Shakespeare műveit: az elismert drámaíró és költő I. Erzsébet és I. Jakab udvari szerzője volt, és szerinte művei nagyon hasonlóak a Bárdéhoz. Emellett az is az azonosság mellett van, hogy ugynabban az utcában éltek, ugyanazok voltak a barátaik, illetve ugyanazokban az irodalmi körökben mozogtak. Ráadásul Greville magát nem egyszer „Shakespeare mesterének” nevezte.
Saunders szerint Greville műveiben több ponton utal az eltemetett dokumentumokra, amelyek közt talán I. Erzsébet életének története is megtalálható lesz. Akinek pedig ez nem lenne elég: Greville rózsakeresztes is volt, és a Shakespeare-kutatók többsége egyetért abban, hogy A vihar című darab is hasonló tudást feltételez, így talán azt is a mester írhatta.
Shakespeare kilétét egyébként a 19. század közepe óta vonják kétségbe: sokak szerint a munkákhoz olyan tudásra, felkészültségre és műveltségre lett volna szükség, amely neki nem állhatott rendelkezésére, így talán Christopher Marlowe, Francis Bacon vagy épp Edward de Vere lehetett a bárd.

A szakértők szerint az eredeti Shakespeare-kéziratok felfedezése meglepő és fantasztikus lenne, hiszen egyetlen, a bárdtól származó eredeti szöveg sem maradt fenn.

* * * * *

Sir Fulke Greville báró (1554 - 1628) költő, drámaíró és államférfi I. Erzsébet és I. Jakab uralkodása idején állt az angol korona szolgálatában mint a haditengerészet kincstárnoka, majd az államkincstár kancellárja.
Tanulmányait Shrewsbury-ben, majd Cambridge-ben végezte. A fiatal báró hamar Erzsébet királynő kegyence lett.

Philip Sidney-vel (akinek életrajzírójaként ismeretes a mai napig) és Sir Edward Dyer-rel tagja volt az Areopagus irodalmi csoportosulásnak.Sidney és Greville részt kívánt venni Sir Francis Drake 1585-ös Nyugat-indiai expedíciójában, ám a hajós nem támogatta tervüket. Szintén sikertelenül próbáltak csatlakozni Robert Dudley hadseregéhez a hollandok ellen, ám 1591-ben egy rövid ideig Henrik navarrai király hadseregében szolgált.

Parlamenti képviselőként Warwickshiret képviselte több alkalommal.
Tragédiái, szonettjei, politikai- és erkölcsi témájú versei stílusa és mondanivalója súlyos.
Greville halálát egy szolga, Ralph Heywood okozta, aki végül öngyilkos lett.
Természetes örökös hiányában báróságát unokaöccse és fogadott fia, Robert Greville (1608-1643) örökölte. Az angol polgári forradalomban is részt vevő utód Lichfield ostromakor halt meg, mindössze 12 évvel túlélve az irodalmárt.

* * * * *

A rózsakeresztesek szimbólumának, a rózsakeresztnek a jelentése Krisztus halála, feltámadása.

Egyes források szerint már 46-ban is létezett egy rend, melyet a gnosztikus Ormus alapított, és aminek jelképe egy vörös kereszt, másképp rózsakereszt volt.1188-ban pedig már létezett a L'ordre de la Rose-Croix Veritas nevű szervezet, amely azonban nem tekinthető a történelmileg ismert rózsakeresztesek közvetlen előzményének.

A rózsakeresztes testvériség alapítója a 15. század első éveiben a hagyományok szerint Christian Rosenhreutz volt.
A rózsakeresztes rend alapítója az eredetileg lutheri és paracelsusi tanokat követő Johann Valentin Andreae, aki a 17. században elsősorban gnoszticizmus teológiára épülő „evangélikus-keresztény-ezoterikus” iskolát hozott létre.

E rózsakeresztes testvériség tanításai sokat merítettek a manicheus és a gnosztikus filozófiából, ami részben még a templomosoknál is fellelhető volt. Ez az áramlat a 17. századtól némileg összeolvadt a korai szabadkőművességgel a 19. századig, amelynek eredeti tanításai jobbára változatlanok maradtak. Erről nagyon szépen ír Goethe (aki állítólag fiatalkorában átesett egy rózsakeresztes beavatáson) Die Geheimnisse (Rejtelmek) c. költeményében, mely azonban a nyilvánosság számára töredék maradt.

A rózsakeresztesek – pontosabban a szabadkőművesek – beépültek II. Rudolf prágai udvarába is. A titkos tudományokat kedvelő uralkodó azt vallotta, hogy a kellő felkészültségű, kitartó, hitbuzgó emberek rábukkannak az aranykészítés titkára is.

A rózsakereszteseket a római katolikus egyház üldözte, az inkvizítorok az eretnekség egyik formájának tekintették.

A rend tagjai közé tartozott Paracelsus, Nostradamus, Bacon, Comenius és Bessenyei György is.
A 20. században Rudolf Steiner több előadásában és könyvében behatóan foglalkozott a rózsakeresztességgel, magyarországon pedig a gödöllői művésztelep munkásságára volt jelentős hatással.

Kén

A kén vegyjele S, mely a latin sulfur kezdőbetűjéből származik. Neve az indoeurópai suelphlosra (swel=lassan égni) vezethető vissza. Korábban viszont úgy gondolták, hogy a szanszkrit sulver (=a réz ellensége) az eredete. A kén nemfémes, íztelen, szagtalan, természetes formájában sárga kristályos szilárd anyag. Kékes színű lánggal ég. A természetben elemi állapotban is előfordul vulkángőzökben. Fontosabb – a természetben megtalálható – vegyületei a szulfátok és a szulfidok. Az élethez elengedhetetlenül szükséges és több aminosavban megtalálható.

A levegőbe kerülő kén-dioxid (SO2) a környezetre nagyon veszélyes savvá, például kénsavvá (H2SO4) alakulhat. Ezek a csapadékok visszajutnak a felszínre, ez a savas eső.

Kétféleképpen keletkezik: a kőolajfinomítás melléktermékeként, vagy a vulkánkitörések után. A legnagyobb lelőhelyek így vulkánokban gazdag országokban vannak, pl. az USÁ-ban, Szicíliában, Peruban, Chilében, Japánban, Mexikóban.A kén a só, a mészkő, a szén és a kőolaj mellett a vegyipar öt legfontosabb alapanyaga közé tartozik. 85%-ából kénsavat állítanak elő, mintegy 10%-át fehérítőszerként a textil- és papíriparban, a gumigyártásban, növényvédő szerként lisztharmat ellen, gyufagyártásra, lőpor, gyógyszerek és kozmetikai készítmények előállítására használják fel.

A borászatban az üres hordók eltartásánál és a bor kezelésénél használjuk. A kénezés rendszerint úgy történik, hogy a hordóban egy kénszeletet elégetnek. A kén a levegő oxigénjével vegyül és kén-dioxiddá lesz, mely aránylag csekély mennyiségben is sokféle, a bor betegségét okozó baktériumra méregként hat.

Az élelmiszerek csomagolásán az (E220) jelöli a kén-dioxid tartósítószert.

A ként már az ősidőkben ismerték az emberek. A monda szerint Isten megelégelte, az emberek bűnös életvitelét, és tűz- és kénesőt bocsátott Szodomára és Gomorrára, porig égetve mindent. Ezek a városok a földrengésveszélyes szíriai-árok mentén feküdtek, és valószínűleg a földmozgás következtében egy törésvonal jött létre, ahol a föld mélyéből izzó anyagok, ásványi sók törtek föl.

De kénköves füstöt okádó sárkányok rettegett történetei is ismeretesek.

* * * * *

Emil Boc román miniszterelnök utasítására a gazdasági minisztériumnak augusztus 7-éig kellett volna megoldást találnia az Erdélyi Érchegységben található Rosia Poieni-i rézbánya melletti völgyben levő zagytározó fenyegető problémájára, a tárca azonban hallgat. A zagytározó semlegesítésére nincs elég pénze az állami bányacégnek, a Cupru Minnek, ezért fennáll a veszélye, hogy a tározóban levő savas víz az Aranyos patakba, a Marosba, majd a Tiszába jut, elérve ezzel a magyarországi vizeket.

Stefan Bardan Fehér megyei prefektus "ökológiai bombának" nevezte a zagytározót, és azt mondta, ha tíz napon belül nem születik megoldás, a Cupru Min nem tudja tovább gondozni a kénsavas vizet, amelyet napi hatvan tonna mésszel lehet semlegesíteni.Hanyagság vagy impotencia lehet az oka? Mindenesetre a problémáról a legutóbbi kormányülésen sem esett szó.

A román lapok szerint azonban a helyzet nem megnyugtató. A rézbánya környéki bányásztelepülések lakosainak 90 százaléka maradt munka nélkül, mióta a bányát nyárig működtető magáncég, az Energomineral egyoldalúan felmondta a román állammal kötött bányabérleti szerződését, leállította a kitermelést, és elküldte alkalmazottait. A helyiek azóta egyik napról a másikra élnek.

Az eddigi nyilatkozatok alapján Románia a bánya újra megnyitását tervezi. Ezzel megoldódna a zagytározó semlegesítésének kérdése is, hiszen a rézbánya gazdája a savas ülepítőért is felelne. Ehhez azonban olyan céget kell találni, amely vállalja a kitemelést, és bérbe veszi vagy megvásárolja a bányát az államtól.

Balaton

A magyar tenger, a Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, 79 km hosszú, szélessége 1,3–14 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, felülete 594 km².

Ókori latin elnevezése Lacus Pelso (sekély tó). Mai neve a szláv "blato" (mocsár, láp) szóból ered, csakúgy, mint a német Plattensee is.
A Balaton a Dunántúl közepén terül el, északon a Balaton-felvidék, nyugaton és délen a Zalai- és a Somogyi-dombság, keleten pedig a Mezőföld határolja.

* * * * *

A Bakony több betyár búvóhelye volt, akik a gyűlölt hatalom üldözötteiként a köz rokonszenvét bírták, ám nagy részük közönséges bűnöző volt.
Sobri Jóska vélhetőleg 1810 táján született Pap József néven a Vas megyei Endrődön, egy kondás fiaként. (Ragadványneve talán a Sopron megyei Soborra utal, ahonnan apja származott.) A kisbojtár istenfélő nevelést kapott, de korán rossz társaságba keveredett, s egy inkább virtuskodásból elkövetett disznólopás után két év börtönre ítélték.A fogság alapjában változtatta meg, szerelmi románcot folytatott a foglárnéval, megtanult írni-olvasni és megkedvelte a cifra ruhákat. Szabadulása után kész kalandorként 1835-ben társával, Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi juhászt. Istókot elfogták és felakasztották, Sobrinak azonban sikerült megszökni az igaszságszolgáltatás elől. Ettől kezdve bújdosásra kényszerült. és a büntetéstől félve bujdosásra adta fejét.
Csakhamar társai akadtak, köztük egy Milfajt Ferkó nevű hat iskolát végzett, s több nagyúrnál szolgált inas, aki Sobri bizalmasa és tanácsadója lett. Az időnként 28 emberre is felszaporodó banda a Bakonyban tevékenykedett, de portyáik során eljutottak Győrig és Zaláig is.
Főként papokat, juhászokat, kereskedőket fosztogattak, leghíresebb tetteik közül a kónyi káptalan pénzét őrző kasznár minden értékét is eltulajdonították - ám Sobri a család számára hét ezüst evőeszközt visszaadott, táplálva a nagylelkű rablóról keringő mendemondákat.
A Hunkár ezredes kirablása már végzetesnek bizonyult számára, mert az áldozat nagytekintélyű és befolyásos férfiú volt. Az ezredes személyesen a királynál és a nádornál tett panaszt, így a vármegyék és a kormányzati szervek szigorú és megfelelő intézkedésekre utasíttattak. A betyár fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki, kilenc vármegye indított ellene szabályszerű hadjáratot, ötszáz pandúr mellett a katonaságot és a köznépet is mozgósították.
Az üldözött Sobri csapatát kétfelé osztotta: az egyik Milfajt vezetésével a Vértes felé vonult, ő a másikkal a Bakonyon át Tolna felé tartott. Alvezérét érte előbb utol a végzet: Milfajt egy elfajult mulatság során saját magát lőtte meg, a sebesült betyárt elfogták és 1836. december végén a "talpon álló" (rögtönítélő) bíróság felakasztatta.
Sobrit és öt társát 1837. február 17-én kerítették be Somogy és Tolna megye határán, Lápafőnél. Itt szabályszerű ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok bátran védekeztek, még sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a katonákra, akik végül mégis közelébe férkőztek, s egy tiszt lándzsával rontott rá. A betyár célba vette, de amikor rádöbbent, hogy körül van véve, a fegyvert maga ellen fordította és szíven lőtte magát. Társainak az ezt követő zűrzavarban sikerült kereket oldaniuk.

Nehezen érthető, miért épp Sobri Jóska lett az egyik leghíresebb betyár, hiszen igazán emlékezetes tett nem fűződik nevéhez.
Külseje mondjuk előnyös volt, még a körözőlevél is sudár termetű, fehér bőrű, csinos arcú legénynek írja le. Alakja körül valóságos legendakör alakult ki, így természetesen halálát sem hitték el: még évtizedekkel később is suttogták, hogy Szlavóniába bujdosott és kanászkodik, az Alföldön lett gazdag számadó, kivándorolt Amerikába és így tovább.
Emlékét mesék, dalok, balladák, ponyvaregények sora őrzi, bekerült a német lexikonokba, újságcikkek sora, Franciaországban még zenés darab is született róla. Utoljára öt éve forgattak róla Magyarországon kalandfilmet és hatrészes tévésorozatot Sobri címmel.

* * * * *

A Balaton a földtörténeti középkorban üledékes kőzeteken jött létre, amelyek kapcsolatban vannak az Alpok anyagát adó formációkkal.
Mintegy 15.000 évvel ezelőtt kezdődött a tó kialakulása. A jégkorszaknak ebben a szakaszában a térségben száraz éghajlat volt, és valószínűleg az uralkodó szélirány mélyítette ki a medrét.
Az éghajlat nedvesebbé válásakor a mai Keszthely környékén mélyedésekben tavak alakultak ki, amelyek fokozatosan összekapcsolódtak egymással. A Kis-Balaton, az egész Tapolcai-medence és a déli oldal berkei is a tóhoz tartoztak.Fő táplálója a Zala folyó, a Sió völgyén keresztül időnként természetes lefolyása is volt. A tavat a befolyó vizek és a szél hordaléka folyamatosan feltölti. Az üledékréteg a tó fenekén 6-10 méter vastagságot is elér. Emberi beavatkozás nélkül a tó néhány ezer év alatt teljesen feltöltődne.
A vízszintet jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a tengerszint feletti 104 méteres szint körül.
A víztükör visszaveri a ráeső napfény jelentős részét, emiatt az északi part déli kitettségű hegyoldalai kiváló szőlőtermő területek, amit már a rómaiak is felismertek. A tó sekély vizét a nap könnyen átmelegíti, ezért a víz nyári maximális hőmérséklete 28-29 fok is lehet.

A Balaton a legtöbb télen befagy, a jégréteg vastagsága gyakran 20-30 cm-es is lehet. A jellegzetes rianások, azaz hosszú hasadások a jégtakarón a fokozódó hideg hatására, erős hangjelenségek mellett, az összehúzódó jégfelület miatt jönnek létre. Megfordítva, enyhülés idején a jégtakaró kitágul, a lemezek egymásra, illetve a partra torlódnak, és turolás alakul ki.

A tó növényvilágának nagy részét algafajok teszik ki. A hínárfélék között a leggyakoribbak a békaszőlő-fajok. A nádasok leginkább az északi parton maradtak fenn. Alkotó növényeik a fedőnád, a tavi káka, a zsombéksás és a keskenylevelű gyékény.

Az állatvilágot Európa számos madara illetve mintegy 50-féle hala mellett rengeteg egysejtű, édesvízi szivacs, rákok, kagylók, valamint a halak táplálékát is jelentő csípő- és árvaszúnyogok is képviselik.

A Balaton vízgyűjtőn található 40 vízfolyásban eddig 37 halfaj előfordulását lehetett bizonyítani, melyek közül sok nem őshonos, mint pl. a kínai razbóra, az amur, a busa-félék, a szivárványos pisztráng,
a tükörponty, az ezüstkárász, a naphal.

A vízben és közvetlen közelében több mint 1200 állatfaj él. Az e vidéken fellelhető erdőkben az óriás énekeskabóca, a holló, az erdei szürkebegy mellett a gímszarvas ugyanúgy megfigyelhető, mint a róka és a dámszarvas, és igazi ritkaságnak számít a kerecsensólyom.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park címernövénye, a lisztes kankalin mellett több más pompás szirmú virág is honos itt, ilyen a tavaszi hérics, a fekete kökörcsin és a citromillatú nagyezerjófű.

A balatoni közlekedés történéről az első ismert adatok a római korból származnak, hajókon vitték a követ Vörösberényből a Fenékpuszta területén fekvő építkezésekhez. Császárok is jártak a Balatonon, Tiberius pl. Badacsonyban járt, Galerius pedig Siófoknál zsilipet építtetett.
A 17. században Evlia Cselebi török utazó írt a balatoni közlekedésről, 40-50 hajó vitte a kereskedőket és árucikkeiket a balatoni partok között.
A 19. század első felében hajót alig-alig lehetett a tavon látni. John Paget angol utazó 1836-ban írta: " Angol embernek nehéz elképzelnie, hogy ilyen szép tó teljesen kihasználatlan legyen a kereskedelem és szórakozás számára. Egyetlen vitorlás kereskedő bárkát sem látni rajta. A magyaroknak nincs érzékük a hajózás iránt, folyóikat, tavaik olyanok, mintha befagytak volna".
1846-1910 között a Balatonon egy, 1910-ben négy gőzhajó bonyolította le a menetrendszerinti személyforgalmat. 1888-ban megalakult a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaságnak köszönhetően a balatoni közforgalmú hajóállomány 1936-'37-ben már négy gőzösből, négy motoros hajóból és 14 motorcsónakból állt.
A vasúti forgalom 1861-ben nyílt meg a Balaton déli partján Buda és Nagykanizsa között. A tó északi partjának vasútját, illetve az erre csatlakozó veszprémi szárnyvonalat a MÁV 1907-'09 között építette meg a helyiérdekű vasutak szabványa szerint.

A legnagyobb magyar tó a népdaloktól az irodalmon át a képzőművészetig egy sor műfaj témája lett.

Kodály Zoltán: Háry János (Marci bácsi dala)

* * * * *

A Balaton egyik leghíresebb ábrázolója Egry József (1883 – 1951) volt. napszámos paraszt családban született festő autodidakta módon kezdett festeni, majd Lyka Károly segítségével egy évet Párizsban töltött. Onnan került a Képzőművészeti Főiskolára Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly mellé. 1910-től állított ki.Az I. világháborúban gyakorlat közben súlyos beteg lett baleset következtében, ez után Badacsonyba került gyógyulni. Ott talált rá szülőföldje levegőjére. 1918-ban feleségül vette kórházi ápolónőjét, és Keszthelyen telepedett le. Az 1920-as években kezdett a fény átalakító erejével foglalkozni. Eleinte az expresszionista szimbolikával közeledett a napkultuszhoz, egyéni erővel festett és egy olyan olaj-pasztell technikát fejlesztett ki, amely a fényköri jelenségekhez megörökítéséhez alkalmas, ez lett a védjegye.„Ünnepi ruhát veszek a lelkemre, mikor festek” - vallotta.Egészségi állapota romlása miatt olaszországi utakra ment, és az ott látott erős fények megszilárdították elképzeléseit.Utolsó befejezett műve az 1944-es Aranykapu, melyen a delejes víz közepén vitorlát bontó férfialak bontakozik ki. A víz körülöleli őt, magával ragadja ismétlődő körökkel a mindenség tágabb tere felé.

* * * * *

A modernkori magyar kriminalisztika egyik legrejtélyesebb esete a Seuso-kincsekhez fűződik.

"Õriztessenek neked még sok évszázadig eme edények, oh, Seuso,
hogy leszármazottaidnak is javára szolgálhassanak"

A Seuso-kincs egy ókori római eredetű (hiányos) dísztárgy együttes, melynek eredete vitatott. A négy tál, az öt füles korsó, két díszes vödör, egy-egy amfóra, toalett-tégelyeket tartó edény és kézmosó medence, 14 gazdagon díszített aranyozott ezüsttárgy együttvéve 64,5 kilót nyom.

A Dunántúlt i.e. 12-ben foglalták el a Római Birodalom csapatai. Az akkor még nagyobb kiterjedésú, partjain ingoványos Balaton mentén élt a mai Polgárdi szőlőhegyén Seuso, gazdag római polgár, esetleg a római hadsereg magas rangú tisztje, helytartója, akinek az esküvőjére készíthették a szóbanforgó kincseket a negyedik században.
Valamelyik barbár (valószínűleg hun) betörés alkalmával rejthette el a kincseket, melyekre évszázadokkal később bukkantak rá.Sümegh József amatőr régészről Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975-'76-ban rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált, amelyeket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés előtti kiállításán Seuso-kincsek néven ismert meg a világ. Sümeghet, a leszerelés előtt álló kiskatonát 1980-ban meggyilkolták, bár az Ügyészség vizsgálata öngyilkosságnak minősítette az esetet.
A kincsek titokban történő külföldre szállítása pedig arra enged következtetni, hogy akár még a szovjet katonai elhárításnak is lehetett köze az ügyhöz, hiszen ahhoz túlságosan nagyméretű tárgyakról van szó, hogy észrevétlenül kikerülhessenek az országból, a Honvédség pedig gyanúsan rövid idő alatt zárta le a nyomozást Sümegh József halála ügyében.
Mindenesetre 1978 -1980 között minden valószínűség szerint egy libanoni kereskedő kezébe jutott a kincsek egy része, mely innen kalandos úton egy szerb és svájci műkincskereskedő közreműködésével a Sotheby’s akkori elnökéhez, Sir Peter Wilsonhoz került. Ő eladta azokat Lord Northamptonnak, a kincsek jelenlegi tulajdonosának, aki az Allen és Overy ügyvédi irodát bízta meg a Seuso-kincs tizennégy darabjának megszerzésével. Az ügyvédi iroda (hamis) libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez. Emiatt nem is akad aukciósház, amelyik vállalná a kincs adásvételét.
Ráadásul 1984-ben a készlet a Getty Múzeumba került, ahol az antik osztály vezetője Szilágyi János György régészprofesszor barátja volt. A magyar régész közelről is szemügyre vehette a Seuso-kincseket, és ekkor fedezte fel az egyik tálon a "Pelso" feliratot, mely a Balaton római kori elnevezése. Ennek köszönhetően megkérdőjeleződött a tárgyak eredete, így a Getty Múzeum nem vette meg a készletet.
2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki a kincseket Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában, amelyeket két méter mély gödörben találtak két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet eladogatták. (Magyarul: valószínűleg a talált étkészlet összesen 248 darabból áll, és ebből mindössze 14 tárgyról tudjuk, hogy Lord Nothampton birtokában van. A készlet darabjainak jelentős része – evőeszközök, poharak, további tálak - feltehetőleg magyar lakosoknál vannak titokban.) Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg.A magyar állam 1993-'94-ben négy pert indított Lord Northhampton ellen a tulajdonjoga bizonyítására. Eddig minden per a lord javára dőlt el. A szakértők megalapozatlannak minősítették a magyarok által felhozott bizonyítékokat: azt, hogy az egyik tálon a PELSO felirat olvasható, ami a Balaton római kori neve, hogy Szabadbattyánban római villát tártak fel, mely a feltételezések szerint a kincs tulajdonosáé, Seusoé lehetett, valamint a Lord Northamptonnál talált tárgyakról vett földnyomok pedig megegyeztek a magyarországi vélt rejtekhely földjével. A magyar szakértők szerint a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban szintén Polgárdi mellett előkerült késő római kori ezüstálvány, a quadripus összehasonlító anyagvizsgálatától várnak perdöntő bizonyítékot.
Miután Magyarország a pert elvesztette, Lord Northampton 2006 októberében bejelentette eladási szándékát, így kívánva fedezni egyéb kiadásait.
Kásőbb Soros György is bejelentette vásárlási szándékát.

Dézsy Zoltán: A Seuso-kincsek rejtélye

Keringő

Időmet nem igazán töltöm tv-nézéssel, de ha mégis, a pár kedvenc sorozatomon kívül elsősorban a tematikus csatornákat kedvelem. A virtuális főzés, utazás, régészkedés, bűnügy megoldás remek szórakozás nekem, de a Mezzo adó mindet megelőzi.
Ma reggel egy kétzongorás darabba hallgattam bele, melyet egyik barátom kedvence, Rachmanyinov szerzett.

* * * * * * * *

Szergej Vasziljevics Rachmanyinov (Сергей Васильевич Рахманинов 1873-1943) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester.

Zongoraművészi teljesítményével, legendás technikai tudásával és ritmusérzékével nemzedéke legnagyobb zongoristája volt, ám zeneszerzőként való elismerése váratott magára, legfőbb kritikusai szemében populista volt. Művei többsége Csajkovszkijéval rokon késő romantikus stílusú, bár jelentős mértékben érezhető Chopin és Liszt hatása is.Rachmaninov orosz arisztokrata családban született. Apja katonatiszt volt, akinek családneve közép-keleti (pakisztáni, indiai, arab?) ősőket sejtet. A Rahman névhez két képző is csatlakozik, a melléknév képző "in", és a hovatartozást a nevek végén jelző "ov" (birtokos rag).
Édesanyja egy gazdag tábornok lánya volt, akit nagy vidéki birtokhozománnyal adtak férjhez. Eleinte úgy tűnt, hogy az öt jelentős birtok életük végéig biztosítja a család anyagi jólétét. Ám az édesapa kicsapongó, kártyázó életmódjának következtében a család anyagilag tönkrement, a családfő elköltözött.
Szergej öt éves korától tanult zongorázni, kilenc évesen pedig ösztöndíjjal felvették a konzervatóriumba. A tehetséges fiú a zűrös családi háttér miatt nem volt jó tanuló, sokat csavargott, sőt bizonyítványát is meghamisította. Kiegyensúlyozott kapcsolata csak a zongorázásáért bolonduló nagymamájával volt.
De nem csak családját, hanem konzervatóriumi tanárait annyira elbűvölte játéktechnikájával, hogy elnézték neki rossz tanulmányi jegyeit is, és zeneelméleti oktatását elhanyagolták. De ez csak egy ideig ment, és mivel 1885-ben az ösztöndíja veszélybe került, a moszkvai konzervetóriumba ment, hogy a rettegett hírű Nyikolaj Zverev tanítványa legyen.Zverev az a típusú tanár volt, aki nem csak oktatott, de nevelt is. Tehetséges tanítványait otthonába fogadta, ahol nővérével együtt gondoskodott nevelésükről. Gyakran vitte őket színházba, zenei estekre, hangversenyekre, összeismertette őket a kor leghíresebb zeneszerzőivel: Csajkovszkijjal, Rubinsteinnel, Glazunovval, sőt, játszhattak előttük.
1887-ben, Rachmaninov bemutatta Zverevnek két zongoraátiratát és noktürnjeit, de a tanár nem komponistát, hanem zseniális zongoristát akart növendékéből faragni. Ugyanakkor amikor Csajkovszkij meghallgatta a Manfred szimfónia átiratát, további komponálásra biztatta a tizennégy éves fiút. Miután a fiú egyre többet szeretett volna írni, Zverev szóba sem állt vele, így Rachmanyinov nemcsak kénytelen volt elköltözni tőle egyik moszkvai rokonához, de tanára nem tanította tovább.
Szintén érdekes, hogy zongoratanára, Ziloti váratlanul fölmondott az akadémián, és mivel Rachmaninov senki mástól nem volt hajlandó leckéket venni, ezért egy évvel korábban levizsgázott. Három hét alatt készült fel a vizsgákra és kitüntetést kapott.
(Ezen a később készült felvételen Handel variációkat játszik.)
1892-ben újabb meglepetést okozott tanárainak, mert 18 nap alatt tökéletes hangszereléssel elkészítette első operáját, a Puskin művére készült Aljekot. Az akadémia nagy aranyérmét elnyerve immár több kisebb darabot írt és egy zongoraversenyt, emellett önálló zongoraestet is tartott.
Az akadémia befejezése után a Gutheil kiadó kiadta opreáját, 1892-ben pedig megírta a Fantázia darabokat, amelynek cisz-moll prelűdje óriási sikert aratott. A mű a legenda szerint Rachmaninov egyik rémálma alapján íródott, amelyben a szerző azt álmodta meg, hogy élve eltemetik. A darab során végig lehet követni a temetés és a szenvedés pillanatait. Az első három hang jelképezheti a szegek koporsóba ütését, az elhalkuló, elhaló befejezés pedig a levegő elfogyását. Ez volt az a mű, melyet minden későbbi fellépésén is elő kellett adnia.
A megélhetésért tanári állást vállalt, tanítani azonban nem szeretett. Életének zavaros korszaka következett, aminek bebetőzése volt a férjnél lévő Anna Logyizsenszkaja iránti szerelme. Neki ajánlotta az I. szimfóniáját, amit 1897-ben Szentpétervárott mutattak be. A rosszul felkészült zenekar miatt óriási bukás volt, a kritika lehúzta. Rahmanyinovot annyira lesújtotta a sikertelenség, hogy három évig egy sort sem írt.
Ebben az időben ismerkedett meg egy moszkvai gyárossal, akinek magánoperájában 1897-'98 között vezényelt, és ekkor találkozott és kötött életre szóló barátságot Fjodor Saljapinnal, a legnagyobb orosz énekessel.1899-ben Londonba zongoraművészként és karmesterként is meghívást kapott, és a sikeres út után egy új zongoraverseny komponálására kérték fel. Nehezen haladt a munkával, ezért a legendás Nyikolaj Dahl hipnotizőr (!) és lélekdoktor segítségével (aki a '97-es bukás eredményezte levertségből is kimozdította) készült el művel, a Dalhnak ajánlott II. zongoraverseny, és a gyógyulásnak köszönhetően új korszak kezdődött Rachmaninov életében. Zeneszerzői, karmesteri és zongoraművészi pályája alkotói kreativitását tekintve ekkor érkezett el a csúcspontjára.

* * *

dr. Nyikolaj Dahl (1860-1939) orosz orvos 1887-ben szerezte meg diplomáját a moszkvai egyetemen, ahol a francia dr. Charot előadásait is hallgatta, aki a beteg hipnózis útján történő kezelését kezdeményezte. Dahl magánpraxist nyitott, fő szakterülete a neurológia, pszichitria és pszichológia volt. Nagy zenerajongó volt, ő maga csellón játszott.Legismertebb paciense Rachmanyinov volt, akit több mint három hónapig minden áldott nap kezelt.
1925-ben emigrált és Bejrútban halt meg.

* * *

A gyógyulás után Rachmanyinov önbizalmát új szerelme, Natalja Szatyina is erősítette. Mivel unokatestvérek voltak, cári engedélykérés után 1902-ben keltek egybe, és életükben tíz boldog év következett.1902-'12 között a művész vezényelt a moszkvai cári operában, utazott, Drezdában töltött három telet, hangversenyeket, szólóesteket adott. Elkészítette a II. szimfóniáját, a III. zongoravesenyét. Arnold Böcklin svájci festő műve ihlette a Holtak szigete című szimfonikus költeményét, valamint Edgar Allan Poe verse az A Harangok című korálszimfóniáját.
1910-től a cári orosz zenei társaság alelnökévé választották. Sokat dolgozott és ez megviselte egészségét, egyébként is hajlamos volt a hipochondriára. Gyermekkora óta komlyan vallásos volt, most problémáival ismét hitéhez fordult. Megalkotta két csodálatos vallási művét: az Aranyszájú Szent János liturgiáját és az Esti misét (más néven: Éjszakai áhítat).
A 20. század elején Oroszországban háborúk és forradalmak követték egymást. 1917-ben a forradalom miatt családjával együtt kénytelen volt elhagyni hazáját. Svéd hangversenykörútra indult és soha többé nem tért vissza szülőföldjére.
Innentől a megélhetéshez való pénzkeresés volt a legfontosabb számára, és karmesterként valamint zongoravirtuózként lehetősége is nyílt a munkára. 1918-ig Stockholmban és Koppenhágában maradt, majd az USÁ-ba ment a Rachmaninov család. New York lett a központ, ahonnan hangversenykörutakat tett és lemezfelvételeket készített.
Két lánya közül az egyik 1926-ban Párizsban hozta világra gyermekét, a másik pedig ekkoriban veszítette el férjét, Volkonszkij herceget. Az ő megsegítésére kiadót alapított, amely az emigráns orosz zene központja lett, ezért ettől kezdve egyre több időt töltött Európában, Párizstól nem messze villát bérelt, 1930-ban házat épített a Luzerni-tó partján, ahol szívesen csónakázott, hogy kipihenje a rengeteg fellépést és hanglemez kiadást. Az élőhangversenyeket tartotta a legtöbbre, (a szerinte gyenge hangminőségűnek tartott) rádiófelvétel soha nem készült vele.
1931-ben a New York Times-ban megjelent szovjetellenes cikk után indexre kerültek művei a Szovjetunióban. Természetesen ő tovább komponált. Megírta a Rapszódia egy Paganini témára (1934) című művét és a III. szimfóniát (1936), melyeket a közönség egyenesen imádta.
Utolsó műveiben, a halál misztikus jellemzésére felhasználta a „Dies irae” gregórián dallamot.
1938-ban meghalt legjobb barátja, Saljapin. Európa felett újra a háború felhői gyülekeztek, ezért a következő évben feleségével, nagyobbik lányával, Irinával, és unokájával, Zsófiával végleg Amerikában telepedett le. Másik lánya és annak családja Franciaországban maradt, akikért sokat aggódott. Miután Németország megtámadta a Szovjetuniót, Rachmaninov segélykoncerteket adott, ezzel ismét elismerték hazájában.
Élete vége felé betegeskedett - rákos volt. 1943-ban rossz egészségügyi állapota miatt lemondta turnéit. Még ebben az évben Kaliforniában húnyt el. Ravatalát és temetését Bevrly Hillsben rendezték.
Scott Hicks Shine (Ragyogj) címe filmje a fantasztikus élettörténetű és remek zongoraművész, David Helfgottról szól, akinek sorsa szinte misztikusan összeforrott Rachmaninov "nagy", 3. zongoraversenyével. A filmet több kategóriában is nominálták Oscar-díjra, melyet végül a zongoraművészt alakító Geoffrey Rush kapott meg. A filmben hallható a rendkívüli népszerűségnek örvendő Rimszkij-Korszakov Dongó c. művének Rachmanyinov által elkészített zongoraátirata is.

A mai előadóművészek is gyakran tűzik műsorra darabjait - vannak, akik vicces formában:

Igudesman & Joo - Rachmaninov had big hands

* * * * * * * *

Visszatérve, érdekes mód keringőket leginkább a Kelet-európai zeneszerzők írtak.
A tánc neve a német walzen (forogni, keringeni) szóból ered, mely a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik.A keringő gyökereit kutatva egészen a 12-13. századig lehet visszamenni, a minnesangerek idejéig. A német "Springtanz"-ban – mely páratlanütemű táncrészként a páros ütemű, lépkedett előtáncot követte – felismerhető a keringő eredete. Ugyanakkor lépései a szintén 12. századi "hoppaldei" párostáncig is visszavezethetők - tehát a társastáncok közül ennek van a legrégibb hagyománya.
Szintén előzménynek tekinthető a 16. században kialakult "landler", mely bár lassabb, de szintén 3/4-es lüktetésű.
A 18. századra kialakult walzer, azaz keringő közben a zárt tánctartású párok körbetáncolnak a táncteremben és közben saját tengelyük körül is forognak. Szintén jellegzetessége, hogy a padlón csúsztatják a táncosok lábaikat. A 19. századra egyre szélesebb körben elterjedtek, és rendkívül népszerűvé váltak, köszönhetően a fülbemászó melódiáknak, melyek ifj. Johann Strauss, valamint Chopin, Liszt, Brahms, Csajkovszkij tollából kerültek ki.
Legismertebb fajtái a bécsi- és az angol keringő.

A Bécsi keringő, amely 6 lépésből áll, két 3/4-es ütemre volt felosztva (egy-két-hár', egy-két-hár') és egy teljes fordulással összekötve kiteljesedett az akkoriban még szokásos balett-technika segítségével.
Németország maradt a keringővel kapcsolatos események középpontja egészen a húszas évekig, amikor is a valcer úgy egy évtizedig háttérbe szorult a modernebb, dinamikusabb táncformák miatt.
Angliában a Bécsi keringő sohasem volt otthonos, olyannyira, hogy náluk ez a tánc a standard táncversenyek programjában az utolsó táncként szerepel, míg más országokban a harmadik bemutatandó tánc.
Az angolkeringő Bostonból fejlődött ki kb. az 1920-as évek elején a bécsi keringő utódjaként. Korábbi angol elnevezése (slow waltz – „lassú keringő”) is arra utal, hogy tulajdonképpen a bécsi keringő lelassításaként keletkezett, azonban itt a kerek mozdulatok mellett már egyenes mozgást is tapasztalhatunk. Az angolok a bécsi változtatot ebben az időszakban és korábban is túlságosan közelinek, erotikusnak gondolták. Először az 1922-es világbajnokságon táncolták, de elnevezésére csak 1929-ben került sor. A teljes táncformát az angol koreográfusok és tánctanárok alakították ki megközelítőleg mai formájára, amelyet az Imperial Society is elfogadott.

Ópusztaszer

A Kárpát-medencébe települő honfoglaló törzsek az első magyar országgyűlés színhelyén, Szer község területén alkották meg első törvényeiket - ahogy Anonymus gestájában is olvasható.

Erdei Ferenc szociográfus, a Magyar Tudományos Akadémia akkori főtitkára álmodta meg az 1970-es évek legelején a Nemzeti Történeti Emlékparkot, mely kétségtelenül a felújított és itt elhelyezett Feszty-körképpel lett Magyarország legnépszerűbb és leglátogatottabb múzeumi kiállítóhelye.

A világ egyik legnagyobb festménye, a magyarok bejövetelét ábrázoló alkotás Feszty Árpád festőművész és művészbarátai, Mednyánszky László (tájképi részletek) és Vágó Pál (lovas csatajelenetek) 1894-ben elkészült, óriási közönségsikert arató műve.

* * * * * * * *

Feszty Árpád (1856-1914) festőművész tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek (!) állt, majd 1874-ben Münchenbe ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. A német városban ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, akinek tanítványa lett, és csakhamas feltűnést keltett a müncheni Kunstverein kiállításán egy tájképével és elnyerte az állami ösztöndíjat.

Később tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő című képével. Még ez évben Velencébe ment, ahol laguna-képeket festett. Itáliai tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének fejlődésére, amúgy is eleven színérzéke még jobban kifejlődött.
Már ógyallai műtermében festette egy évvel később Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti körök komoly érdeklődését.
1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és a Szent Gellért.
Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség).
Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is.
1896-ban a millennáris kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámáját. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára.Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Mór fogadott leányával, Jókai Rózával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította.
Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott, az Az én parasztjaim című könyve 1897-ben jelent meg Budapesten.

* * * * * * * *

Feszty Párizsi tartózkodása idején látott egy körképet, és hazatérve elhatározta, hogy maga is fest egyet. A bibliából ismert özönvíz története foglalkoztatta romantikára hajló fantáziáját, ám apósa, Jókai Mór azt tanácsplta neki, hogy a közelgő millenniumi ünnepségek apropóján inkább a nomád magyar törzsek Kárpát-medencében történő letelepedését, vagyis a honfoglalás eseménytörténetét fesse meg.

Feszty nemcsak megfogadta a tanácsot, de kitartó történeti kutatásokba kezdett, valamint jeles festő kortársakat kért fel a munkában való részvételre - az említett két néven kívül Barcsay Adolf, Mihalik Dániel, Olgyai Ferenc, Papp Henrik, Pállya Celesztin, Spányi Béla, Újváry Ignác és Ziegler Károly vettek részt a másfél esztendeig tartó munkában.
A panorámakép a honfoglalásnak néhány elképzelt epizódját mutatja be a korra jellemző romantikus stílusban; ezeket felvetítették a vászonra majd speciális - síneken gördülő - állványokról megfestették.

A körkép eredeti üvegkupolás épülete a mai Szépművészeti Múzeum helyén állt. Az avató ünnepségre 1894-ben került sor. Az 1890-es évek végén a körképet leszerelték és Londonba szállították a világkiállításra. Amikor visszahozták, az eredeti épület telkét már kisajátították az építendő Szépművészeti Múzeum számára, így a kép egy „ideiglenes" fa épületbe került a városligeti mutatványos bódék szomszédságába egészen a II. világháború végéig. Mivel a háború vége felé egy bombatalálat miatt az épület és a kép súlyosan megsérült, a megmaradt vásznat 8 m széles csíkokra feldarabolták, fahengerekre felgöngyölték és különböző, többnyire alkalmatlan raktárakban tárolták. A sérült vászon állapota így tovább romlott.

László Gyula professzor javasolta, hogy a körképet Ópusztaszeren, az emlékparkban állítsák fel. Így 1974-ben a körkép megmaradt darabjai (kb. 730 m²) Szegedre kerültek. A javító munkálatokat egy lengyel restaurátor csoport nyerte meg, aminek tagjai közül többen részt vettek a Wroclawban látható lengyel körkép restaurálásában. A hiányzó képrészeket a Feszty család által megőrzött üvegre rögzített diaképek segítségével vetítették fel a vászonra és így a történelmi hűséget szem előtt tartva festették meg.

A különleges térélményt kiváltó, közel 2000 szereplőt ábrázoló, 1760 négyzetméteres (120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérőjű) panorámakép 1995-től látható a számára készült épületben.

Árpád fejedelm emlékműve 100 éve áll a Nemzeti Történeti Emlékparkban, mely Berczik Gyula műépítész és Kallós Ede szobrász alkotása. Az ülő helyzetben ábrázolt vezér a kor romantikus látásmódja ellenére is igen hiteles alkotás.

Az eredeti szobor a főépület, a Rotunda előcsarnokában tekinthető meg, az emlékművön látható már egy újrafaragott mű, melyet 1997-98-ban faragtatott újra Buzál Károly szobrász, de az oroszlánok is lekerültek az emlékmű elé.

Az emlékmű előtt kialakított dísztéren zajlanak a park ünnepi rendezvényei.

A teret a magyar történelem jeles személyeinek mellszobrai veszik körül. A húsz szobrot a keresztény magyar állam megteremtésének 1000 éves évfordulóján a megyék ajándékozták az Emlékparknak, és 2001-ben a Magyar Köztársaság elnöke avatta fel. Szemközt állva az Árpád emlékművel így sorakoznak a szobrok: Géza fejedelem, Szent István, Aba Sámuel, I. András, I. Béla, Szent László, III. Béla, II. András, IV. Béla, IV.(Kun) László, majd a jobb oldalon Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Báthory István, Bocskai István, II. Rákóczi Ferenc, gr. Batthyány Lajos, gr. Széchenyi István és Kossuth Lajos. (Szívfájdalmam, hogy kedvenc uralkodóm, Könyves Kálmán nincs a 20-ban.)

A tér centrumában az Aranybulla emlék látható, amely alatt egy acél trezorban az avató ünnepségen résztvevő megyék vezetői helyezték el a jövőnek szóló üzeneteiket.

A mezőgazdasági gépbemutató felvonultatja az agrárgazdaság teljes gépparkját, az Erdő a természet temploma kiállítás egyedi formájú épületegyüttese az ember és a természet viszonyáról ad szubjektív képet, a fából készült Ökumenikus kápolna és a világméretű magyar diaszpórát jelző világmagyarság hajléka érdemel figyelmet.

A Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény gazdagsága hosszú órákra ad látnivalót, hiszen valamennyi épület hűen idézi a 19. század alföldi életformáját.

A tiszai fafeldolgozást bemutató kiállítás és gátőrház, mely a szegedi Móra Ferenc Múzeum iratanyagából előkerült, 1892. évben készült eredeti tervek alapján készült.

Az első tanyai iskolákat az 1980-as évekre elbontották vagy teljesen átépítették, ezért a szegedi múzeum munkatársai egy 1911-ben Felső-Pusztaszer község Árpádhalom határrészén épült elemi népiskolát telepítettek a szabadtéri gyűjteménybe.

A 20. század első felében városaink közül Szegednek volt legnagyobb tanyai népessége. A bemutatott épületek épületek elhelyezése követi a 19. századi szegedi tanyák tájolását és telekelrendezését: a ház hátsó vége, az uralkodó szélirányhoz alkalmazkodva, észak-északnyugatra néz, így a lakóház, a vele szemben épült istálló és az ólak három oldalról védett udvart fognak közre.

A Napsugaras ház két helyiségében Szeged 19-20. századi népi építészetét és a paprikások munkaeszközeit, munkamódját bemutató kiállítás látható. A házi paprika-feldolgozás különleges eszköze volt a száraz paprikahüvelyeket összezúzó "külű" /kölyű/, melyet lábbal működtettek.











A szatócsboltok és pékműhelyek a lakosság nélkülözhetetlen szükségleteit elégítették ki, ezért hozzátartoztak a falusi, mezővárosi utcaképhez. A szabadtéri gyűjteménybe telepített épület eredetije parasztház volt. Az üzlet és a pékség közötti lakás a dél-alföldi falusi kiskereskedők 1940-es évekre jellemző, kispolgári jellegű házkultúráját állítja elénk.

A szabadtéri gyűjteménybe a Tömörkény községben 1895-96-ban épített községháza másolata készült el. Az épületben községi postahivatal és postatörténeti kiállítás is helyet kapott.

A szentesi szélmalmot egy tanyai gazda 1866-67-ben építtette. Az l950-es évek közepén ipari műemlékké nyilvánították és 1986-87-ben telepítették az emlékparkba.

* * * * * * * *

Tegnap immár sokadik alkalommal voltam az emlékparkban, és épp az intézmény első lagzijának lehettünk tanui (na jó, csak a bevonulásukat láttuk).
A szerencsés ifjú pár a lélegzetelállító körkép termében mondta ki a boldogító igent, és a vőlegény barátai többek között lovas íjász bemutatót is tartottak - bemelegítő "bemutatójukba" bele is pillantottunk, nagyon ügyesek voltak. Azok az apró méretű masszív pacik annyira okosak! Egyedül az íjászok zeneválasztása nem tetszett. Nem bántásként mondom, de szerintem ez a "magyaros rockzene", vagy nem is tudom, minek nevezzem, nekem nagyon bagatell. Én inkább népzenét vagy historikus zenét választanék - ráadásul ezen műfajokban is létezik kevésbé hagyományőrző, progresszívebb változat.
De amitők kiborultam, az az a tárogatószó volt, aminek hangja sokáig kísért bennünket a skanzenben való bolyongásunkon. Gondolom, az esküvőre "hangolt be" a zenész, ám a szívemnek kevésbé kedves instrument olyan bús dallamokat vezetett elő, ami egy cseppet sem illet sem a gyönyörű napsütéshez, sem a jeles alkalomhoz.


Persze még egy csomó érdekes látnivaló van a területen, de a legjob nem olvasni róluk, hanem megnézni valamennyit. :)