A Kárpát-medencébe települő honfoglaló törzsek az első magyar országgyűlés színhelyén, Szer község területén alkották meg első törvényeiket - ahogy Anonymus gestájában is olvasható.
Erdei Ferenc szociográfus, a Magyar Tudományos Akadémia akkori főtitkára álmodta meg az 1970-es évek legelején a Nemzeti Történeti Emlékparkot, mely kétségtelenül a felújított és itt elhelyezett Feszty-körképpel lett Magyarország legnépszerűbb és leglátogatottabb múzeumi kiállítóhelye.
A világ egyik legnagyobb festménye, a magyarok bejövetelét ábrázoló alkotás Feszty Árpád festőművész és művészbarátai, Mednyánszky László (tájképi részletek) és Vágó Pál (lovas csatajelenetek) 1894-ben elkészült, óriási közönségsikert arató műve.
* * * * * * * *
Később tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő című képével. Még ez évben Velencébe ment, ahol laguna-képeket festett. Itáliai tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének fejlődésére, amúgy is eleven színérzéke még jobban kifejlődött.
Már ógyallai műtermében festette egy évvel később Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti körök komoly érdeklődését.
1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és a Szent Gellért.
Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség).
Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is.
1896-ban a millennáris kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámáját. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára.
Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Mór fogadott leányával, Jókai Rózával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította.
Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott, az Az én parasztjaim című könyve 1897-ben jelent meg Budapesten.
Feszty Párizsi tartózkodása idején látott egy körképet, és hazatérve elhatározta, hogy maga is fest egyet. A bibliából ismert özönvíz története foglalkoztatta romantikára hajló fantáziáját, ám apósa, Jókai Mór azt tanácsplta neki, hogy a közelgő millenniumi ünnepségek apropóján inkább a nomád magyar törzsek Kárpát-medencében történő letelepedését, vagyis a honfoglalás eseménytörténetét fesse meg.
* * * * * * * *
Feszty Árpád (1856-1914) festőművész tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek (!) állt, majd 1874-ben Münchenbe ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. A német városban ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, akinek tanítványa lett, és csakhamas feltűnést keltett a müncheni Kunstverein kiállításán egy tájképével és elnyerte az állami ösztöndíjat.
Már ógyallai műtermében festette egy évvel később Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti körök komoly érdeklődését.
1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és a Szent Gellért.
Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség).
Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is.
1896-ban a millennáris kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámáját. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára.
Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Mór fogadott leányával, Jókai Rózával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította.Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott, az Az én parasztjaim című könyve 1897-ben jelent meg Budapesten.
* * * * * * * *
Feszty Párizsi tartózkodása idején látott egy körképet, és hazatérve elhatározta, hogy maga is fest egyet. A bibliából ismert özönvíz története foglalkoztatta romantikára hajló fantáziáját, ám apósa, Jókai Mór azt tanácsplta neki, hogy a közelgő millenniumi ünnepségek apropóján inkább a nomád magyar törzsek Kárpát-medencében történő letelepedését, vagyis a honfoglalás eseménytörténetét fesse meg.
Feszty nemcsak megfogadta a tanácsot, de kitartó történeti kutatásokba kezdett, valamint jeles festő kortársakat kért fel a munkában való részvételre - az említett két néven kívül Barcsay Adolf, Mihalik Dániel, Olgyai Ferenc, Papp Henrik, Pállya Celesztin, Spányi Béla, Újváry Ignác és Ziegler Károly vettek részt a másfél esztendeig tartó munkában.
A panorámakép a honfoglalásnak néhány elképzelt epizódját mutatja be a korra jellemző romantikus stílusban; ezeket felvetítették a vászonra majd speciális - síneken gördülő - állványokról megfestették.
A panorámakép a honfoglalásnak néhány elképzelt epizódját mutatja be a korra jellemző romantikus stílusban; ezeket felvetítették a vászonra majd speciális - síneken gördülő - állványokról megfestették.
A körkép eredeti üvegkupolás épülete a mai Szépművészeti Múzeum helyén állt. Az avató ünnepségre 1894-ben került sor. Az 1890-es évek végén a körképet leszerelték és Londonba szállították a világkiállításra. Amikor visszahozták, az eredeti épület telkét már kisajátították az építendő Szépművészeti Múzeum számára, így a kép egy „ideiglenes" fa épületbe került a városligeti mutatványos bódék szomszédságába egészen a II. világháború végéig. Mivel a háború vége felé egy bombatalálat miatt az épület és a kép súlyosan megsérült, a megmaradt vásznat 8 m széles csíkokra feldarabolták, fahengerekre felgöngyölték és különböző, többnyire alkalmatlan raktárakban tárolták. A sérült vászon állapota így tovább romlott.
László Gyula professzor javasolta, hogy a körképet Ópusztaszeren, az emlékparkban állítsák fel. Így 1974-ben a körkép megmaradt darabjai (kb. 730 m2) Szegedre kerültek. A javító munkálatokat egy lengyel restaurátor csoport nyerte meg, aminek tagjai közül többen részt vettek a Wroclawban látható lengyel körkép restaurálásában. A hiányzó képrészeket a Feszty család által megőrzött üvegre rögzített diaképek segítségével vetítették fel a vászonra és így a történelmi hűséget szem előtt tartva festették meg.
A különleges térélményt kiváltó, közel 2000 szereplőt ábrázoló, 1760 négyzetméteres (120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérőjű) panorámakép 1995-től látható a számára készült épületben.
Árpád fejedelm emlékműve 100 éve áll a Nemzeti Történeti Emlékparkban, mely Berczik Gyula műépítész és Kallós Ede szobrász alkotása. Az ülő helyzetben ábrázolt vezér a kor romantikus látásmódja ellenére is igen hiteles alkotás.
Az eredeti szobor a főépület, a Rotunda előcsarnokában tekinthető meg, az emlékművön látható már egy újrafaragott mű, melyet 1997-98-ban faragtatott újra Buzál Károly szobrász, de az oroszlánok is lekerültek az emlékmű elé.
Az emlékmű előtt kialakított dísztéren zajlanak a park ünnepi rendezvényei.
A teret a magyar történelem jeles személyeinek mellszobrai veszik körül. A húsz szobrot a keresztény magyar állam megteremtésének 1000 éves évfordulóján a megyék ajándékozták az Emlékparknak, és 2001-ben a Magyar Köztársaság elnöke avatta fel. Szemközt állva az Árpád emlékművel így sorakoznak a szobrok: Géza fejedelem, Szent István, Aba Sámuel, I. András, I. Béla, Szent László, III. Béla, II. András, IV. Béla, IV.(Kun) László, majd a jobb oldalon Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Báthory István, Bocskai István, II. Rákóczi Ferenc, gr. Batthyány Lajos, gr. Széchenyi István és Kossuth Lajos. (Szívfájdalmam, hogy kedvenc uralkodóm, Könyves Kálmán nincs a 20-ban.)
A tér centrumában az Aranybulla emlék látható, amely alatt egy acél trezorban az avató ünnepségen résztvevő megyék vezetői helyezték el a jövőnek szóló üzeneteiket.
A mezőgazdasági gépbemutató felvonultatja az agrárgazdaság teljes gépparkját, az Erdő a természet temploma kiállítás egyedi formájú épületegyüttese az ember és a természet viszonyáról ad szubjektív képet, a fából készült Ökumenikus kápolna és a világméretű magyar diaszpórát jelző világmagyarság hajléka érdemel figyelmet.
A Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény gazdagsága hosszú órákra ad látnivalót, hiszen valamennyi épület hűen idézi a 19. század alföldi életformáját.
A tiszai fafeldolgozást bemutató kiállítás és gátőrház, mely a szegedi Móra Ferenc Múzeum iratanyagából előkerült, 1892. évben készült eredeti tervek alapján készült.
Az első tanyai iskolákat az 1980-as évekre elbontották vagy teljesen átépítették, ezért a szegedi múzeum munkatársai egy 1911-ben Felső-Pusztaszer község Árpádhalom határrészén épült elemi népiskolát telepítettek a szabadtéri gyűjteménybe.
A 20. század első felében városaink közül Szegednek volt legnagyobb tanyai népessége. A bemutatott épületek épületek elhelyezése követi a 19. századi szegedi tanyák tájolását és telekelrendezését: a ház hátsó vége, az uralkodó szélirányhoz alkalmazkodva, észak-északnyugatra néz, így a lakóház, a vele szemben épült istálló és az ólak három oldalról védett udvart fognak közre.
A Napsugaras ház két helyiségében Szeged 19-20. századi népi építészetét és a paprikások munkaeszközeit, munkamódját bemutató kiállítás látható. A házi paprika-feldolgozás különleges eszköze volt a száraz paprikahüvelyeket összezúzó "külű" /kölyű/, melyet lábbal működtettek.
A szatócsboltok és pékműhelyek a lakosság nélkülözhetetlen szükségleteit elégítették ki, ezért hozzátartoztak a falusi, mezővárosi utcaképhez. A szabadtéri gyűjteménybe telepített épület eredetije parasztház volt. Az üzlet és a pékség közötti lakás a dél-alföldi falusi kiskereskedők 1940-es évekre jellemző, kispolgári jellegű házkultúráját állítja elénk.
A szabadtéri gyűjteménybe a Tömörkény községben 1895-96-ban épített községháza másolata készült el. Az épületben községi postahivatal és postatörténeti kiállítás is helyet kapott.
A szentesi szélmalmot egy tanyai gazda 1866-67-ben építtette. Az l950-es évek közepén ipari műemlékké nyilvánították és 1986-87-ben telepítették az emlékparkba. 
* * * * * * * *
Tegnap immár sokadik alkalommal voltam az emlékparkban, és épp az intézmény első lagzijának lehettünk tanui (na jó, csak a bevonulásukat láttuk).
A szerencsés ifjú pár a lélegzetelállító körkép termében mondta ki a boldogító igent, és a vőlegény barátai többek között lovas íjász bemutatót is tartottak - bemelegítő "bemutatójukba" bele is pillantottunk, nagyon ügyesek voltak. Azok az apró méretű masszív pacik annyira okosak! Egyedül az íjászok zeneválasztása nem tetszett. Nem bántásként mondom, de szerintem ez a "magyaros rockzene", vagy nem is tudom, minek nevezzem, nekem nagyon bagatell. Én inkább népzenét vagy historikus zenét választanék - ráadásul ezen műfajokban is létezik kevésbé hagyományőrző, progresszívebb változat.
De amitők kiborultam, az az a tárogatószó volt, aminek hangja sokáig kísért bennünket a skanzenben való bolyongásunkon. Gondolom, az esküvőre "hangolt be" a zenész, ám a szívemnek kevésbé kedves instrument olyan bús dallamokat vezetett elő, ami egy cseppet sem illet sem a gyönyörű napsütéshez, sem a jeles alkalomhoz.
Persze még egy csomó érdekes látnivaló van a területen, de a legjob nem olvasni róluk, hanem megnézni valamennyit. :)
* * * * * * * *
Tegnap immár sokadik alkalommal voltam az emlékparkban, és épp az intézmény első lagzijának lehettünk tanui (na jó, csak a bevonulásukat láttuk).
A szerencsés ifjú pár a lélegzetelállító körkép termében mondta ki a boldogító igent, és a vőlegény barátai többek között lovas íjász bemutatót is tartottak - bemelegítő "bemutatójukba" bele is pillantottunk, nagyon ügyesek voltak. Azok az apró méretű masszív pacik annyira okosak! Egyedül az íjászok zeneválasztása nem tetszett. Nem bántásként mondom, de szerintem ez a "magyaros rockzene", vagy nem is tudom, minek nevezzem, nekem nagyon bagatell. Én inkább népzenét vagy historikus zenét választanék - ráadásul ezen műfajokban is létezik kevésbé hagyományőrző, progresszívebb változat.
De amitők kiborultam, az az a tárogatószó volt, aminek hangja sokáig kísért bennünket a skanzenben való bolyongásunkon. Gondolom, az esküvőre "hangolt be" a zenész, ám a szívemnek kevésbé kedves instrument olyan bús dallamokat vezetett elő, ami egy cseppet sem illet sem a gyönyörű napsütéshez, sem a jeles alkalomhoz.
Persze még egy csomó érdekes látnivaló van a területen, de a legjob nem olvasni róluk, hanem megnézni valamennyit. :)