A magyar tenger, a Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, 79 km hosszú, szélessége 1,3–14 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, felülete 594 km².
Ókori latin elnevezése Lacus Pelso (sekély tó). Mai neve a szláv "blato" (mocsár, láp) szóból ered, csakúgy, mint a német Plattensee is.
A Balaton a Dunántúl közepén terül el, északon a Balaton-felvidék, nyugaton és délen a Zalai- és a Somogyi-dombság, keleten pedig a Mezőföld határolja.
A Bakony több betyár búvóhelye volt, akik a gyűlölt hatalom üldözötteiként a köz rokonszenvét bírták, ám nagy részük közönséges bűnöző volt.
Sobri Jóska vélhetőleg 1810 táján született Pap József néven a Vas megyei Endrődön, egy kondás fiaként. (Ragadványneve talán a Sopron megyei Soborra utal, ahonnan apja származott.) A kisbojtár istenfélő nevelést kapott, de korán rossz társaságba keveredett, s egy inkább virtuskodásból elkövetett disznólopás után két év börtönre ítélték.
A fogság alapjában változtatta meg, szerelmi románcot folytatott a foglárnéval, megtanult írni-olvasni és megkedvelte a cifra ruhákat. Szabadulása után kész kalandorként 1835-ben társával, Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi juhászt. Istókot elfogták és felakasztották, Sobrinak azonban sikerült megszökni az igaszságszolgáltatás elől. Ettől kezdve bújdosásra kényszerült. és a büntetéstől félve bujdosásra adta fejét.
Csakhamar társai akadtak, köztük egy Milfajt Ferkó nevű hat iskolát végzett, s több nagyúrnál szolgált inas, aki Sobri bizalmasa és tanácsadója lett. Az időnként 28 emberre is felszaporodó banda a Bakonyban tevékenykedett, de portyáik során eljutottak Győrig és Zaláig is.
Főként papokat, juhászokat, kereskedőket fosztogattak, leghíresebb tetteik közül a kónyi káptalan pénzét őrző kasznár minden értékét is eltulajdonították - ám Sobri a család számára hét ezüst evőeszközt visszaadott, táplálva a nagylelkű rablóról keringő mendemondákat.
A Hunkár ezredes kirablása már végzetesnek bizonyult számára, mert az áldozat nagytekintélyű és befolyásos férfiú volt. Az ezredes személyesen a királynál és a nádornál tett panaszt, így a vármegyék és a kormányzati szervek szigorú és megfelelő intézkedésekre utasíttattak. A betyár fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki, kilenc vármegye indított ellene szabályszerű hadjáratot, ötszáz pandúr mellett a katonaságot és a köznépet is mozgósították.
Az üldözött Sobri csapatát kétfelé osztotta: az egyik Milfajt vezetésével a Vértes felé vonult, ő a másikkal a Bakonyon át Tolna felé tartott. Alvezérét érte előbb utol a végzet: Milfajt egy elfajult mulatság során saját magát lőtte meg, a sebesült betyárt elfogták és 1836. december végén a "talpon álló" (rögtönítélő) bíróság felakasztatta.
Sobrit és öt társát 1837. február 17-én kerítették be Somogy és Tolna megye határán, Lápafőnél. Itt szabályszerű ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok bátran védekeztek, még sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a katonákra, akik végül mégis közelébe férkőztek, s egy tiszt lándzsával rontott rá. A betyár célba vette, de amikor rádöbbent, hogy körül van véve, a fegyvert maga ellen fordította és szíven lőtte magát. Társainak az ezt követő zűrzavarban sikerült kereket oldaniuk.
Nehezen érthető, miért épp Sobri Jóska lett az egyik leghíresebb betyár, hiszen igazán emlékezetes tett nem fűződik nevéhez.
Külseje mondjuk előnyös volt, még a körözőlevél is sudár termetű, fehér bőrű, csinos arcú legénynek írja le. Alakja körül valóságos legendakör alakult ki, így természetesen halálát sem hitték el: még évtizedekkel később is suttogták, hogy Szlavóniába bujdosott és kanászkodik, az Alföldön lett gazdag számadó, kivándorolt Amerikába és így tovább.
Emlékét mesék, dalok, balladák, ponyvaregények sora őrzi, bekerült a német lexikonokba, újságcikkek sora, Franciaországban még zenés darab is született róla. Utoljára öt éve forgattak róla Magyarországon kalandfilmet és hatrészes tévésorozatot Sobri címmel.
* * * * *
A Balaton a Dunántúl közepén terül el, északon a Balaton-felvidék, nyugaton és délen a Zalai- és a Somogyi-dombság, keleten pedig a Mezőföld határolja.
* * * * *
A Bakony több betyár búvóhelye volt, akik a gyűlölt hatalom üldözötteiként a köz rokonszenvét bírták, ám nagy részük közönséges bűnöző volt.
Sobri Jóska vélhetőleg 1810 táján született Pap József néven a Vas megyei Endrődön, egy kondás fiaként. (Ragadványneve talán a Sopron megyei Soborra utal, ahonnan apja származott.) A kisbojtár istenfélő nevelést kapott, de korán rossz társaságba keveredett, s egy inkább virtuskodásból elkövetett disznólopás után két év börtönre ítélték.
A fogság alapjában változtatta meg, szerelmi románcot folytatott a foglárnéval, megtanult írni-olvasni és megkedvelte a cifra ruhákat. Szabadulása után kész kalandorként 1835-ben társával, Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi juhászt. Istókot elfogták és felakasztották, Sobrinak azonban sikerült megszökni az igaszságszolgáltatás elől. Ettől kezdve bújdosásra kényszerült. és a büntetéstől félve bujdosásra adta fejét.Csakhamar társai akadtak, köztük egy Milfajt Ferkó nevű hat iskolát végzett, s több nagyúrnál szolgált inas, aki Sobri bizalmasa és tanácsadója lett. Az időnként 28 emberre is felszaporodó banda a Bakonyban tevékenykedett, de portyáik során eljutottak Győrig és Zaláig is.
Főként papokat, juhászokat, kereskedőket fosztogattak, leghíresebb tetteik közül a kónyi káptalan pénzét őrző kasznár minden értékét is eltulajdonították - ám Sobri a család számára hét ezüst evőeszközt visszaadott, táplálva a nagylelkű rablóról keringő mendemondákat.
A Hunkár ezredes kirablása már végzetesnek bizonyult számára, mert az áldozat nagytekintélyű és befolyásos férfiú volt. Az ezredes személyesen a királynál és a nádornál tett panaszt, így a vármegyék és a kormányzati szervek szigorú és megfelelő intézkedésekre utasíttattak. A betyár fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki, kilenc vármegye indított ellene szabályszerű hadjáratot, ötszáz pandúr mellett a katonaságot és a köznépet is mozgósították.
Az üldözött Sobri csapatát kétfelé osztotta: az egyik Milfajt vezetésével a Vértes felé vonult, ő a másikkal a Bakonyon át Tolna felé tartott. Alvezérét érte előbb utol a végzet: Milfajt egy elfajult mulatság során saját magát lőtte meg, a sebesült betyárt elfogták és 1836. december végén a "talpon álló" (rögtönítélő) bíróság felakasztatta.
Sobrit és öt társát 1837. február 17-én kerítették be Somogy és Tolna megye határán, Lápafőnél. Itt szabályszerű ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok bátran védekeztek, még sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a katonákra, akik végül mégis közelébe férkőztek, s egy tiszt lándzsával rontott rá. A betyár célba vette, de amikor rádöbbent, hogy körül van véve, a fegyvert maga ellen fordította és szíven lőtte magát. Társainak az ezt követő zűrzavarban sikerült kereket oldaniuk.
Nehezen érthető, miért épp Sobri Jóska lett az egyik leghíresebb betyár, hiszen igazán emlékezetes tett nem fűződik nevéhez.
Külseje mondjuk előnyös volt, még a körözőlevél is sudár termetű, fehér bőrű, csinos arcú legénynek írja le. Alakja körül valóságos legendakör alakult ki, így természetesen halálát sem hitték el: még évtizedekkel később is suttogták, hogy Szlavóniába bujdosott és kanászkodik, az Alföldön lett gazdag számadó, kivándorolt Amerikába és így tovább.
Emlékét mesék, dalok, balladák, ponyvaregények sora őrzi, bekerült a német lexikonokba, újságcikkek sora, Franciaországban még zenés darab is született róla. Utoljára öt éve forgattak róla Magyarországon kalandfilmet és hatrészes tévésorozatot Sobri címmel.
* * * * *
A Balaton a földtörténeti középkorban üledékes kőzeteken jött létre, amelyek kapcsolatban vannak az Alpok anyagát adó formációkkal.
Mintegy 15.000 évvel ezelőtt kezdődött a tó kialakulása. A jégkorszaknak ebben a szakaszában a térségben száraz éghajlat volt, és valószínűleg az uralkodó szélirány mélyítette ki a medrét.
Az éghajlat nedvesebbé válásakor a mai Keszthely környékén mélyedésekben tavak alakultak ki, amelyek fokozatosan összekapcsolódtak egymással. A Kis-Balaton, az egész Tapolcai-medence és a déli oldal berkei is a tóhoz tartoztak.
Fő táplálója a Zala folyó, a Sió völgyén keresztül időnként természetes lefolyása is volt. A tavat a befolyó vizek és a szél hordaléka folyamatosan feltölti. Az üledékréteg a tó fenekén 6-10 méter vastagságot is elér. Emberi beavatkozás nélkül a tó néhány ezer év alatt teljesen feltöltődne.
A vízszintet jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a tengerszint feletti 104 méteres szint körül.
A víztükör visszaveri a ráeső napfény jelentős részét, emiatt az északi part déli kitettségű hegyoldalai kiváló szőlőtermő területek, amit már a rómaiak is felismertek. A tó sekély vizét a nap könnyen átmelegíti, ezért a víz nyári maximális hőmérséklete 28-29 fok is lehet.
A Balaton a legtöbb télen befagy, a jégréteg vastagsága gyakran 20-30 cm-es is lehet. A jellegzetes rianások, azaz hosszú hasadások a jégtakarón a fokozódó hideg hatására, erős hangjelenségek mellett, az összehúzódó jégfelület miatt jönnek létre. Megfordítva, enyhülés idején a jégtakaró kitágul, a lemezek egymásra, illetve a partra torlódnak, és turolás alakul ki.
Mintegy 15.000 évvel ezelőtt kezdődött a tó kialakulása. A jégkorszaknak ebben a szakaszában a térségben száraz éghajlat volt, és valószínűleg az uralkodó szélirány mélyítette ki a medrét.
Az éghajlat nedvesebbé válásakor a mai Keszthely környékén mélyedésekben tavak alakultak ki, amelyek fokozatosan összekapcsolódtak egymással. A Kis-Balaton, az egész Tapolcai-medence és a déli oldal berkei is a tóhoz tartoztak.
Fő táplálója a Zala folyó, a Sió völgyén keresztül időnként természetes lefolyása is volt. A tavat a befolyó vizek és a szél hordaléka folyamatosan feltölti. Az üledékréteg a tó fenekén 6-10 méter vastagságot is elér. Emberi beavatkozás nélkül a tó néhány ezer év alatt teljesen feltöltődne.A vízszintet jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a tengerszint feletti 104 méteres szint körül.
A víztükör visszaveri a ráeső napfény jelentős részét, emiatt az északi part déli kitettségű hegyoldalai kiváló szőlőtermő területek, amit már a rómaiak is felismertek. A tó sekély vizét a nap könnyen átmelegíti, ezért a víz nyári maximális hőmérséklete 28-29 fok is lehet.
A Balaton a legtöbb télen befagy, a jégréteg vastagsága gyakran 20-30 cm-es is lehet. A jellegzetes rianások, azaz hosszú hasadások a jégtakarón a fokozódó hideg hatására, erős hangjelenségek mellett, az összehúzódó jégfelület miatt jönnek létre. Megfordítva, enyhülés idején a jégtakaró kitágul, a lemezek egymásra, illetve a partra torlódnak, és turolás alakul ki.
A tó növényvilágának nagy részét algafajok teszik ki. A hínárfélék között a leggyakoribbak a békaszőlő-fajok. A nádasok leginkább az északi parton maradtak fenn. Alkotó növényeik a fedőnád, a tavi káka, a zsombéksás és a keskenylevelű gyékény.
Az állatvilágot Európa számos madara illetve mintegy 50-féle hala mellett rengeteg egysejtű, édesvízi szivacs, rákok, kagylók, valamint a halak táplálékát is jelentő csípő- és árvaszúnyogok is képviselik.
a tükörponty, az ezüstkárász, a naphal.
A vízben és közvetlen közelében több mint 1200 állatfaj él. Az e vidéken fellelhető erdőkben az óriás énekeskabóca, a holló, az erdei szürkebegy mellett a gímszarvas ugyanúgy megfigyelhető, mint a róka és a dámszarvas, és igazi ritkaságnak számít a kerecsensólyom.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park címernövénye, a lisztes kankalin mellett több más pompás szirmú virág is honos itt, ilyen a tavaszi hérics, a fekete kökörcsin és a citromillatú nagyezerjófű.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park címernövénye, a lisztes kankalin mellett több más pompás szirmú virág is honos itt, ilyen a tavaszi hérics, a fekete kökörcsin és a citromillatú nagyezerjófű.
A balatoni közlekedés történéről az első ismert adatok a római korból származnak, hajókon vitték a követ Vörösberényből a Fenékpuszta területén fekvő építkezésekhez. Császárok is jártak a Balatonon, Tiberius pl. Badacsonyban járt, Galerius pedig Siófoknál zsilipet építtetett.
A 17. században Evlia Cselebi török utazó írt a balatoni közlekedésről, 40-50 hajó vitte a kereskedőket és árucikkeiket a balatoni partok között.
A 19. század első felében hajót alig-alig lehetett a tavon látni. John Paget angol utazó 1836-ban írta: " Angol embernek nehéz elképzelnie, hogy ilyen szép tó teljesen kihasználatlan legyen a kereskedelem és szórakozás számára. Egyetlen vitorlás kereskedő bárkát sem látni rajta. A magyaroknak nincs érzékük a hajózás iránt, folyóikat, tavaik olyanok, mintha befagytak volna".
1846-1910 között a Balatonon egy, 1910-ben négy gőzhajó bonyolította le a menetrendszerinti személyforgalmat. 1888-ban megalakult a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaságnak köszönhetően a balatoni közforgalmú hajóállomány 1936-'37-ben már négy gőzösből, négy motoros hajóból és 14 motorcsónakból állt.
A vasúti forgalom 1861-ben nyílt meg a Balaton déli partján Buda és Nagykanizsa között. A tó északi partjának vasútját, illetve az erre csatlakozó veszprémi szárnyvonalat a MÁV 1907-'09 között építette meg a helyiérdekű vasutak szabványa szerint.
A legnagyobb magyar tó a népdaloktól az irodalmon át a képzőművészetig egy sor műfaj témája lett.
A Balaton egyik leghíresebb ábrázolója Egry József (1883 – 1951) volt. napszámos paraszt családban született festő autodidakta módon kezdett festeni, majd Lyka Károly segítségével egy évet Párizsban töltött. Onnan került a Képzőművészeti Főiskolára Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly mellé. 1910-től állított ki.
Az I. világháborúban gyakorlat közben súlyos beteg lett baleset következtében, ez után Badacsonyba került gyógyulni. Ott talált rá szülőföldje levegőjére. 1918-ban feleségül vette kórházi ápolónőjét, és Keszthelyen telepedett le. Az 1920-as években kezdett a fény átalakító erejével foglalkozni. Eleinte az expresszionista szimbolikával közeledett a napkultuszhoz, egyéni erővel festett és egy olyan olaj-pasztell technikát fejlesztett ki, amely a fényköri jelenségekhez megörökítéséhez alkalmas, ez lett a védjegye.„Ünnepi ruhát veszek a lelkemre, mikor festek” - vallotta.
Egészségi állapota romlása miatt olaszországi utakra ment, és az ott látott erős fények megszilárdították elképzeléseit.
Utolsó befejezett műve az 1944-es Aranykapu, melyen a delejes víz közepén vitorlát bontó férfialak bontakozik ki. A víz körülöleli őt, magával ragadja ismétlődő körökkel a mindenség tágabb tere felé.
Az I. világháborúban gyakorlat közben súlyos beteg lett baleset következtében, ez után Badacsonyba került gyógyulni. Ott talált rá szülőföldje levegőjére. 1918-ban feleségül vette kórházi ápolónőjét, és Keszthelyen telepedett le. Az 1920-as években kezdett a fény átalakító erejével foglalkozni. Eleinte az expresszionista szimbolikával közeledett a napkultuszhoz, egyéni erővel festett és egy olyan olaj-pasztell technikát fejlesztett ki, amely a fényköri jelenségekhez megörökítéséhez alkalmas, ez lett a védjegye.„Ünnepi ruhát veszek a lelkemre, mikor festek” - vallotta.
Egészségi állapota romlása miatt olaszországi utakra ment, és az ott látott erős fények megszilárdították elképzeléseit.
Utolsó befejezett műve az 1944-es Aranykapu, melyen a delejes víz közepén vitorlát bontó férfialak bontakozik ki. A víz körülöleli őt, magával ragadja ismétlődő körökkel a mindenség tágabb tere felé.* * * * *
A modernkori magyar kriminalisztika egyik legrejtélyesebb esete a Seuso-kincsekhez fűződik.
A Dunántúlt i.e. 12-ben foglalták el a Római Birodalom csapatai. Az akkor még nagyobb kiterjedésú, partjain ingoványos Balaton mentén élt a mai Polgárdi szőlőhegyén Seuso, gazdag római polgár, esetleg a római hadsereg magas rangú tisztje, helytartója, akinek az esküvőjére készíthették a szóbanforgó kincseket a negyedik században.
Valamelyik barbár (valószínűleg hun) betörés alkalmával rejthette el a kincseket, melyekre évszázadokkal később bukkantak rá.
Sümegh József amatőr régészről Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975-'76-ban rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált, amelyeket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés előtti kiállításán Seuso-kincsek néven ismert meg a világ. Sümeghet, a leszerelés előtt álló kiskatonát 1980-ban meggyilkolták, bár az Ügyészség vizsgálata öngyilkosságnak minősítette az esetet.
A kincsek titokban történő külföldre szállítása pedig arra enged következtetni, hogy akár még a szovjet katonai elhárításnak is lehetett köze az ügyhöz, hiszen ahhoz túlságosan nagyméretű tárgyakról van szó, hogy észrevétlenül kikerülhessenek az országból, a Honvédség pedig gyanúsan rövid idő alatt zárta le a nyomozást Sümegh József halála ügyében.
Mindenesetre 1978 -1980 között minden valószínűség szerint egy libanoni kereskedő kezébe jutott a kincsek egy része, mely innen kalandos úton egy szerb és svájci műkincskereskedő közreműködésével a Sotheby’s akkori elnökéhez, Sir Peter Wilsonhoz került. Ő eladta azokat Lord Northamptonnak, a kincsek jelenlegi tulajdonosának, aki az Allen és Overy ügyvédi irodát bízta meg a Seuso-kincs tizennégy darabjának megszerzésével. Az ügyvédi iroda (hamis) libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez. Emiatt nem is akad aukciósház, amelyik vállalná a kincs adásvételét.
Ráadásul 1984-ben a készlet a Getty Múzeumba került, ahol az antik osztály vezetője Szilágyi János György régészprofesszor barátja volt. A magyar régész közelről is szemügyre vehette a Seuso-kincseket, és ekkor fedezte fel az egyik tálon a "Pelso" feliratot, mely a Balaton római kori elnevezése. Ennek köszönhetően megkérdőjeleződött a tárgyak eredete, így a Getty Múzeum nem vette meg a készletet.
2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki a kincseket Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában, amelyeket két méter mély gödörben találtak két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet eladogatták. (Magyarul: valószínűleg a talált étkészlet összesen 248 darabból áll, és ebből mindössze 14 tárgyról tudjuk, hogy Lord Nothampton birtokában van. A készlet darabjainak jelentős része – evőeszközök, poharak, további tálak - feltehetőleg magyar lakosoknál vannak titokban.) Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg.
A magyar állam 1993-'94-ben négy pert indított Lord Northhampton ellen a tulajdonjoga bizonyítására. Eddig minden per a lord javára dőlt el. A szakértők megalapozatlannak minősítették a magyarok által felhozott bizonyítékokat: azt, hogy az egyik tálon a PELSO felirat olvasható, ami a Balaton római kori neve, hogy Szabadbattyánban római villát tártak fel, mely a feltételezések szerint a kincs tulajdonosáé, Seusoé lehetett, valamint a Lord Northamptonnál talált tárgyakról vett földnyomok pedig megegyeztek a magyarországi vélt rejtekhely földjével. A magyar szakértők szerint a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban szintén Polgárdi mellett előkerült késő római kori ezüstálvány, a quadripus összehasonlító anyagvizsgálatától várnak perdöntő bizonyítékot.
Miután Magyarország a pert elvesztette, Lord Northampton 2006 októberében bejelentette eladási szándékát, így kívánva fedezni egyéb kiadásait.
Kásőbb Soros György is bejelentette vásárlási szándékát.
"Õriztessenek neked még sok évszázadig eme edények, oh, Seuso,
hogy leszármazottaidnak is javára szolgálhassanak"
A Seuso-kincs egy ókori római eredetű (hiányos) dísztárgy együttes, melynek eredete vitatott. A négy tál, az öt füles korsó, két díszes vödör, egy-egy amfóra, toalett-tégelyeket tartó edény és kézmosó medence, 14 gazdagon díszített aranyozott ezüsttárgy együttvéve 64,5 kilót nyom. hogy leszármazottaidnak is javára szolgálhassanak"
A Dunántúlt i.e. 12-ben foglalták el a Római Birodalom csapatai. Az akkor még nagyobb kiterjedésú, partjain ingoványos Balaton mentén élt a mai Polgárdi szőlőhegyén Seuso, gazdag római polgár, esetleg a római hadsereg magas rangú tisztje, helytartója, akinek az esküvőjére készíthették a szóbanforgó kincseket a negyedik században.
Valamelyik barbár (valószínűleg hun) betörés alkalmával rejthette el a kincseket, melyekre évszázadokkal később bukkantak rá.
Sümegh József amatőr régészről Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975-'76-ban rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált, amelyeket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés előtti kiállításán Seuso-kincsek néven ismert meg a világ. Sümeghet, a leszerelés előtt álló kiskatonát 1980-ban meggyilkolták, bár az Ügyészség vizsgálata öngyilkosságnak minősítette az esetet.A kincsek titokban történő külföldre szállítása pedig arra enged következtetni, hogy akár még a szovjet katonai elhárításnak is lehetett köze az ügyhöz, hiszen ahhoz túlságosan nagyméretű tárgyakról van szó, hogy észrevétlenül kikerülhessenek az országból, a Honvédség pedig gyanúsan rövid idő alatt zárta le a nyomozást Sümegh József halála ügyében.
Mindenesetre 1978 -1980 között minden valószínűség szerint egy libanoni kereskedő kezébe jutott a kincsek egy része, mely innen kalandos úton egy szerb és svájci műkincskereskedő közreműködésével a Sotheby’s akkori elnökéhez, Sir Peter Wilsonhoz került. Ő eladta azokat Lord Northamptonnak, a kincsek jelenlegi tulajdonosának, aki az Allen és Overy ügyvédi irodát bízta meg a Seuso-kincs tizennégy darabjának megszerzésével. Az ügyvédi iroda (hamis) libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez. Emiatt nem is akad aukciósház, amelyik vállalná a kincs adásvételét.
Ráadásul 1984-ben a készlet a Getty Múzeumba került, ahol az antik osztály vezetője Szilágyi János György régészprofesszor barátja volt. A magyar régész közelről is szemügyre vehette a Seuso-kincseket, és ekkor fedezte fel az egyik tálon a "Pelso" feliratot, mely a Balaton római kori elnevezése. Ennek köszönhetően megkérdőjeleződött a tárgyak eredete, így a Getty Múzeum nem vette meg a készletet.
2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki a kincseket Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában, amelyeket két méter mély gödörben találtak két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet eladogatták. (Magyarul: valószínűleg a talált étkészlet összesen 248 darabból áll, és ebből mindössze 14 tárgyról tudjuk, hogy Lord Nothampton birtokában van. A készlet darabjainak jelentős része – evőeszközök, poharak, további tálak - feltehetőleg magyar lakosoknál vannak titokban.) Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg.
A magyar állam 1993-'94-ben négy pert indított Lord Northhampton ellen a tulajdonjoga bizonyítására. Eddig minden per a lord javára dőlt el. A szakértők megalapozatlannak minősítették a magyarok által felhozott bizonyítékokat: azt, hogy az egyik tálon a PELSO felirat olvasható, ami a Balaton római kori neve, hogy Szabadbattyánban római villát tártak fel, mely a feltételezések szerint a kincs tulajdonosáé, Seusoé lehetett, valamint a Lord Northamptonnál talált tárgyakról vett földnyomok pedig megegyeztek a magyarországi vélt rejtekhely földjével. A magyar szakértők szerint a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban szintén Polgárdi mellett előkerült késő római kori ezüstálvány, a quadripus összehasonlító anyagvizsgálatától várnak perdöntő bizonyítékot.Miután Magyarország a pert elvesztette, Lord Northampton 2006 októberében bejelentette eladási szándékát, így kívánva fedezni egyéb kiadásait.
Kásőbb Soros György is bejelentette vásárlási szándékát.