"Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az időskor sem az." (Népszabadság)
* * * * *
Hosszú betegség után a mai napon halt meg életének 77. évében Popper Péter pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár.
Felsőfokú tanulmányait az ELTÉn és a moszkvai Lenin Intézetben folytatta. Filozófia-logika-pszichológia szakos középiskolai tanári oklevelével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolánvhelyezkedett el oktatói állásban (1957-1958), majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett (1958-1960). 1960-ban felvették az ELTE Büntetőjogi Tanszékére aspiránsnak, majd 1963-tól a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján tudományos munkatárs, majd tudományos főmunkatárs (1967-1980) beosztásba került. 1969-ben érte el a kandidátusi fokozatot, a pszichológia tudományok kandidátusává nyilvánították. 1980-ban kinevezték docensnek, 1984-ben egyetemi tanárnak, s a SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának vezetésével bízták meg, ezt a feladatot 1980-1992-ig látta el. 1992-1994 között az izraeli Bar Ilan Egyetem vendégprofesszora volt, hazaérkezve 1994-1996 között Horn Gyula miniszterelnök egyik személyes tanácsadója lett. 1997-től a budapesti egyetemeken, főiskolákon (ELTE, Színház és Filmművészeti Főiskola, Rabbiképző) és vidéken is tartott előadásokat, s konzultánsa volt a Láthatatlan kollégiumnak.
Több tudományos tisztséget töltött be, szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemle című szakfolyóiratot (1974-1990); az MTA Pszichológiai Bizottság és a TMB pszichológiai szakbizottság tagja volt; a Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának elnöke (1986-1994). A Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság választmányi bizottságának tagja volt.
Könyveivel, tévés szerepléseivel az egyik legismertebb magyar pszichológus lett, szakterülete voltak a beilleszkedési zavarok, a pszichoterápia, és a valláspszichológia. Szabad idejében mindig szívesen foglalkozott szépirodalommal, maga is írt színdarabokat, melyek közül hármat be is mutattak a nyolcvanas években.
Felsőfokú tanulmányait az ELTÉn és a moszkvai Lenin Intézetben folytatta. Filozófia-logika-pszichológia szakos középiskolai tanári oklevelével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolánvhelyezkedett el oktatói állásban (1957-1958), majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett (1958-1960). 1960-ban felvették az ELTE Büntetőjogi Tanszékére aspiránsnak, majd 1963-tól a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján tudományos munkatárs, majd tudományos főmunkatárs (1967-1980) beosztásba került. 1969-ben érte el a kandidátusi fokozatot, a pszichológia tudományok kandidátusává nyilvánították. 1980-ban kinevezték docensnek, 1984-ben egyetemi tanárnak, s a SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának vezetésével bízták meg, ezt a feladatot 1980-1992-ig látta el. 1992-1994 között az izraeli Bar Ilan Egyetem vendégprofesszora volt, hazaérkezve 1994-1996 között Horn Gyula miniszterelnök egyik személyes tanácsadója lett. 1997-től a budapesti egyetemeken, főiskolákon (ELTE, Színház és Filmművészeti Főiskola, Rabbiképző) és vidéken is tartott előadásokat, s konzultánsa volt a Láthatatlan kollégiumnak.Több tudományos tisztséget töltött be, szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemle című szakfolyóiratot (1974-1990); az MTA Pszichológiai Bizottság és a TMB pszichológiai szakbizottság tagja volt; a Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának elnöke (1986-1994). A Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság választmányi bizottságának tagja volt.
Könyveivel, tévés szerepléseivel az egyik legismertebb magyar pszichológus lett, szakterülete voltak a beilleszkedési zavarok, a pszichoterápia, és a valláspszichológia. Szabad idejében mindig szívesen foglalkozott szépirodalommal, maga is írt színdarabokat, melyek közül hármat be is mutattak a nyolcvanas években.