Május 1-jén a katolikusok Jézus ács nevelőatyjára emlékeznek 1955-től XII. Piusz pápa rendelete értelmében.
* * * * *
A kereszténység előtt az e naphoz kötődő európai pogány ünnepek közül említésre méltó a Beltane, mely a modern ír-gael nyelvű Bealtaine (= május; május 1.) angolosított változata. A taine szótag valószínűsíthetően a teine (tűz) szóból képződött, a bel szótag feltehetőleg fénylő, ragyogó jelentésű.
Bizonyos értelmezések kiemelik azt, hogy a gall Belenus isten neve is hasonlít a beltine szóhoz, ami érthető is, hiszen a gall istent gyakran hasonlították Apollóhoz.
A korai álattenyésztő vidékeken a tavasz, nyár eljövetele a csordák nyári legelőkre való áthajtását is jelentették. A babona szerint a vándorlás kezdetetkor a pásztorok a csordát két tűzrakás között hajtották át, mely szertartás megvédelmezte a csordát a betegségektől, gonosz szellemektől. Ha a tűzrakások között az ember is áthaladt, ő is védettséget szerzett a különböző járványoktól.
Az ünnepnek a kiemelkedően fontos kezdetekhez is köze van: a hagyomány szerint május 1-jén célszerű belevágni nagy vállalkozásokba , ám a házasság szempontjából e nap nem számított szerencsésnek.
A májusfát csoportba szerveződve állították éjjel vagy kora hajnalban a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Zömében színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével, néhol a legények a rokonlányoknak is állítottak fát. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene május elsején, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket.
Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.
A májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása, a májusfára mászás.
Habár 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, egészen 1856. április 21-éig a kérdésben nem történt előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások, hogy követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen. A világon első alkalommal sikerült egy szervezett munkáscsoportnak bármiféle sikert is elérni fizetésmegvonás és retorziók nélkül. Ez a siker is nagyban inspirálta a munka ünnepének ötletét, illetve a majálisok megszületését.
1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, mely sajnos véresen végződött.
1889. július 4-én a Párizsban megalakult II. Internacionálé úgy határozott, hogy a három évvel korábbi chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A tüntetések az USÁ-ban olyan jól sikerültek, hogy 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. (Szintén ez az internacionálé deklarálta 1910-ben a VIII. kongresszusán a nők választójogának elérése céljából, szolidaritásból március 8-át Nemzetközi Nőnappá).
1904-ben az amszterdami kongresszuson ismét egy felhívást adtak ki, miszerint „Minden ország összes szociáldemokrata pártja (és hasonló kötődésű bármilyen szervezete) nagy erőkkel demonstráljon május elsején a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, a proletariátus osztályszükségleteiért és az egyetemes békéért”. Kijelentették, hogy „a Föld összes országában kötelező minden munkás-proletár szervezetnek május elsején felfüggeszteni a munkát mindenhol, ahol az a munkások testi épségének veszélyeztetése nélkül csak lehetséges”.
A nemzetközi szocialista és munkásmozgalmak térnyerésével és növekedésével együtt bővültek a munkások jogai és lehetőségei is, mely során a hagyományosan munkásünnep a 20. század folyamán lassan nemzeti ünneppé nőtte ki magát, először a Szovjetunióban, majd a II. világháború után kialakult szocialista-kommunista keleti blokk országaiban, illetve az azonos ideológiájú államokban, ahol az egyik legnagyobb nemzetközi szocialista ünneppé nőtte ki magát.
Bizonyos értelmezések kiemelik azt, hogy a gall Belenus isten neve is hasonlít a beltine szóhoz, ami érthető is, hiszen a gall istent gyakran hasonlították Apollóhoz.
A korai álattenyésztő vidékeken a tavasz, nyár eljövetele a csordák nyári legelőkre való áthajtását is jelentették. A babona szerint a vándorlás kezdetetkor a pásztorok a csordát két tűzrakás között hajtották át, mely szertartás megvédelmezte a csordát a betegségektől, gonosz szellemektől. Ha a tűzrakások között az ember is áthaladt, ő is védettséget szerzett a különböző járványoktól.Az ünnepnek a kiemelkedően fontos kezdetekhez is köze van: a hagyomány szerint május 1-jén célszerű belevágni nagy vállalkozásokba , ám a házasság szempontjából e nap nem számított szerencsésnek.
* * * * *
A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke.
A májusfát csoportba szerveződve állították éjjel vagy kora hajnalban a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Zömében színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével, néhol a legények a rokonlányoknak is állítottak fát. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene május elsején, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket.Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.
A májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása, a májusfára mászás.
* * * * *
A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni. Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza. 1817-ben Robert Owen gyártulajdonos megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a roppant hangzatos "Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest" szlogennel. A követelés érvényre juttatása végett több sztrájkot is tartottak, azonban a mozgalom hamar kifulladt, mert törvényi szabályozás híján ezeket az alkalmazottakat hamar elbocsátották, és más gyárak sem voltak hajlandóak felvenni őket.Habár 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, egészen 1856. április 21-éig a kérdésben nem történt előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások, hogy követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen. A világon első alkalommal sikerült egy szervezett munkáscsoportnak bármiféle sikert is elérni fizetésmegvonás és retorziók nélkül. Ez a siker is nagyban inspirálta a munka ünnepének ötletét, illetve a majálisok megszületését.
1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, mely sajnos véresen végződött.
1889. július 4-én a Párizsban megalakult II. Internacionálé úgy határozott, hogy a három évvel korábbi chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A tüntetések az USÁ-ban olyan jól sikerültek, hogy 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. (Szintén ez az internacionálé deklarálta 1910-ben a VIII. kongresszusán a nők választójogának elérése céljából, szolidaritásból március 8-át Nemzetközi Nőnappá).
1904-ben az amszterdami kongresszuson ismét egy felhívást adtak ki, miszerint „Minden ország összes szociáldemokrata pártja (és hasonló kötődésű bármilyen szervezete) nagy erőkkel demonstráljon május elsején a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, a proletariátus osztályszükségleteiért és az egyetemes békéért”. Kijelentették, hogy „a Föld összes országában kötelező minden munkás-proletár szervezetnek május elsején felfüggeszteni a munkát mindenhol, ahol az a munkások testi épségének veszélyeztetése nélkül csak lehetséges”.
A nemzetközi szocialista és munkásmozgalmak térnyerésével és növekedésével együtt bővültek a munkások jogai és lehetőségei is, mely során a hagyományosan munkásünnep a 20. század folyamán lassan nemzeti ünneppé nőtte ki magát, először a Szovjetunióban, majd a II. világháború után kialakult szocialista-kommunista keleti blokk országaiban, illetve az azonos ideológiájú államokban, ahol az egyik legnagyobb nemzetközi szocialista ünneppé nőtte ki magát.
