2021. október 23., szombat

Dűne

Már a járvány előtt sem igazán szerettem moziba járni. Mindig bunkó nézőtársakat fogok ki. Nem is értem, miért jár filmszínházba, aki végig mobilozik, hangosan kommentálja a látottakat (nyilvánvalóan semmit nem értve a filmből). Bár azt mondhatnám, hogy kizárólag harsány tinik borzolják mindig a kedélyeket, de a nyugdíjasok legalább ennyire rosszak.

Most 4 fiatal srác ült előttem, akik nemcsak zavarták az előadást, de a film végén egyikük a nagytiszteletű professzorok magabiztosságával kinyilatkoztatta: 

- Hát, ez sz@r volt. A második részt tuti nem nézem meg!

A fiatalemberek két óvodáscsoportot meghazudtoló popcorn szemétkupacot hagytak maguk után, és természetesen üdítős palackjaikat nagyvonalúan hátrahagyták a takarító személyzetre bízva az eltüntetést. Gondolom, a törődést éreztetni akarás szándékával.

Valahogy nagyon rímelt ez a jelenet azokra a gondolatokra, amik a fejemben kergetőztek a Dűne megtekintése kapcsán.

Én olvastam a regényt (többször is), a folytatásokat is, sőt, az előzményeket is. Abszolút a kedvenc olvasmányaim közé tartozik, és már nagyon vártam a bemutatót.

A film nagyon tetszett, de a könyv (és a képzeletemben felépített Dűne-világ) ezerszer jobb!

A szereplőket nagyjából rendben vannak, bár én úgy képzeltem, hogy az emberiség jövőjében játszódó sztoriban a rasszoknak igenis van szerepük. (Az Atreides-ek nekem spanyolok, A Harkonnenek szlávok.) Duncan megformálóját jóval kifinomultabb arcúnak képzeltem, de a csatajelenetek során mégis megbékéltem vele.

A történet jóval egyszerűbb, viszont nagyon nem értek egyet azokkal, akik szerint a Dűne egy király dráma. Ez egy messiás történet, szerintem az emberi jövendő evangéliuma. Természetesen aki nem olvasta a regényt, csomó minden nehezen értelmezhető, és azt picit sajnálom, hogy ez a megváltó-várás kevésbé domborodik ki a moziban.

Nagyon látványos és hihető a képi megjelenítés, bár én "több barokkot" képzelek a helyszínekhez. Úgy gondolom, bárhogy is alakuljon a történelem, a pompa, az arany, a kelmék, a drágakövek és egyéb csecsebecsék mindig részei lesznek az ember környezetének. Vagy legalábbis az utánuk való epekedés.

A Dűne valóban egy uralkodó család legyőzetéséről és feltámadásáról szól, de olyan köntösben, mely tele van varázslattal, pszichológiával, vallással (plusz vallási fanatizmussal), tudománnyal. És művészetekkel.

Azt hiszem, emiatt imádom annyira ezt a regényt.

Az, hogy az emberiség válságban van, elég régóta nyilvánvaló. Hogy mi lehet a kiút, sokan sokféleképpen látják. Van, aki szerint a tudományok jelentik az egyedüli megoldást. 

Nos, én a művészetekben hiszek. Úgy gondolom, a művészetek tettek/tesznek bennünket emberré, és a művészetek segíthetnek jobb világot alkotni. 

És a Dűne engem ebbéli hitemben erősít meg.

Közhely-kóma

Nagyon sok dicsérő kritikát olvastam a Toxikoma című filmről, de nem ezért néztem meg. Én nem kedvelem Szabó Győzőt, nem tartom jó színésznek, és a "celeb megnyilvánulási"tól szabályosan kiver a hideg. Magyarán előítélettel ültem be a moziba.

A film számomra elmegy. Nem rossz, de jónak semmi esetre sem mondanám. 

Érthetetlen számomra, miért dicsérik a főszereplőket a kritikusok. Noár és Bányai Kelemen Barna játéka számomra a Barátok közt színvonalát hozta. Amatőrök voltak a dialógusok (bár a szereplők között többen vannak olyanok, akik jóval a kínos kategória alatt maradnak). Viszont a személyes jelenléte valóban erős a két főszereplőnek, és azt el kell mondanom, hogy a film utolsó nagy jelenete, amikor "Győző", nyomában a terápiás csoporttal szabotálja az igazgató foglalkozását, és szó nélkül kivonul "Csernus" ablaka alá, hogy demonstrálja a mellette való kiállást és a munkájába vetett hitét - nos, ez engem kilóra megvett. Pedig ez is közhelyes volt (amit nem sajnáltak a filmből!), mégis elhittem.

Minden történet valahol egy fejlődéstörténet. Mivel nem derül ki, hogy Szabó miért is lett függő, pontosan milyen torzulások estek a személyiségén, ebből ő mit tapasztalt meg, illetve hogy mit is várt a terápia után, baromi nehéz követni az eseményeket. Az, hogy Győző egy arrogáns ...., azt értem. De nem győzött meg, hogy miért akart az életén változtatni. A kislánya így is imádta, felesége szerintem jóval elnézőbb volt, mint az átlag, és a kollégái is eltűrtek neki mindent. 

Az OPI-ban lezajló eseményeket egy az egyben el tudom képzelni, hogy megtörténtek. Hogy így történtek meg. Azt viszont nem, hogy a színész lemosdatja a magatehetetlen betegtársát, és teljes önzetlenséggel ápolja. Egyszerűen nem ilyen személyiség. (Megjegyzem, a magatehetetlen függő nőt, valamint a szőke terápiás csoporttársat alakító színészek számomra kiemelkedőek voltak. Viszont maga a terápiás csoport egy vicc! Ezek a jelenetek mintha a bolondok házáról készült vígjáték lennének.)

Ami viszont erőssége a filmnek, az a képi megjelenítés, és a zenei háttér. Profin segítették a helyzetek "tálalását".

Mivel előítélettel viseltetek a szerzővel kapcsolatosan, és a könyvét sem olvastam, így számomra egészen más üzenete volt a filmnek. Szíven ütött, mennyire "szakadt" ez az ország. A város, a koncerthelyszín, de leginkább az azóta már nem létező OPI egy lepratelep benyomását kelti. És az intézetben dolgozók emberfeletti munkáját én akkor sem vállalnám, ha megfizetnék! Erősen elgondolkodtatott, mit gondolnak azok a függők, akik szabadon vállalják és népszerűsítik a szerhasználatot, de amikor kicsúszik a lábuk alól a talaj, természetesnek veszik, hogy "kimosdassák őket bűneikből".

Számomra úgy lett volna igazán ütős a film, ha túlnyúl a szerző a saját nyomorán, és a társadalmi problémákra világít rá. A klinikán a Sodró Eliza által (nagyszerűen!) játszott karaktert büntetésből hazaküldik, amire a nő öngyilkossággal fenyegetőzik. De azt nem tudjuk, igazából mit is jelent mindez. Vagy a Csernusba szerelmes nővér. Annál fontosabb az ő szerepe, hogy csak úgy lobogjon a levegőben a sorsa.

De legalább a képek szépek.

2013. június 15., szombat

Kelemen

A Kelemen férfinév a latin Clemens névből ered, amelynek jelentése: jámbor, szelíd, jóságos.

* * *

A mai napig jól emlékszem, hogy pár éve, amikor a moziban láttam Spielberg monumentális moziját, a Mesterséges Intelligenciát,  volt egy pillanat, amikor annyira fagyos lett a hangulat a teremben, hogy a kés megállt volna a levegőben. Az emberek nem szívesen néznek szembe azzal az - amúgy egyre nyilvánvalóbb - jövőképpel, hogy nélkülük/nélkülünk is folytatódhat az élet. (Ráadásul az még valószínűleg jobb és szebb is lenne...)

A Szörényi-Bródy-Sarkadi-Ivánka szerzőnégyes által jegyzett Kőműves Kelemen ballada tegnapi bemutatóján egyértelmű volt: nagyon megrázó az előadás, amivel a nézők zöme nem tud mit kezdeni.
A ballada főszereplője - mint a magyar balladákban mindig -  Kelemen felesége, Anna, akit feláldoznak "fél véka ezüstért, fél véka aranyért", hogy a csodás vár megépülhessen.
"Kinek felesége legelőbb jő ide,
Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe,
Keverjük a mészbe a gyönge teste hamvát,
Avval állítsuk meg magos Déva várát."
Déva vára valóságos épület - romjai ma is állnak. Elképzelhető, hogy valós alapja van a történetnek. És ha Kelemen is valós személy, akkor ő milyen ember lehetett? Hogyan reagálhatott az emberáldozat tervére? És hogyan vette tudomásul, hogy a magas vár megépítéséhez neki kell a legnagyobb áldozatot hoznia?
Láttam már Alföldi Róbert pár rendezését, és valamennyi tetszett. Mind nagyon egyszerű - a szó legnemesebb értelmében. Modern - jelentsen bármit is ez a jelző -, ugyanakkor teljesen érthető, logikus, minden sallangtól mentes.
A rockballada 13 kőművese öltönyös-nyakkendős-mobiltelefonos-aktatáskás fickóként kúszik be a színpadra. Nekem tetszik a párhuzam az "ősidő" és a mai kor emberének élete között: a civilizált manírok alatt ösztönlények voltunk/vagyunk valamennyien. 
A létszám és az elhelyezett asztal kínálta a lehetőséget, és egy ponton a szereplők az Utolsó vacsora szereplőinek pozitúrájába merednek meg egy pillanatig.
A feláldozásig eléggé szabdalt a történet: a közönség figyeli a szereplőket, azaz a régmúlt megelevenedett figuráit, akik jeleneteik végén mintha az utókor (azaz a jelenlevők) tekintetét keresnék: értjük-e őket, van-e számunkra értelme az életüknek/munkájuknak.
Nagyon megrázó Anna megérkezése a kőművesekhez, és én inkább 16-os korhatárt tartanék indokoltnak. A feláldozás előtt ugyanis megerőszakolják a nőt, és végül Kelemen maga vágja el felesége torkát. Itt tapintani lehetett a feszültséget, nem is emlékszem, hogy színházban átéltem volna hasonló élményt. Azt gondolom, önmagában a gyilkosság (mert hiszen gyilkosságról van szó) is sokkoló, de tudnivaló, hogy nők feláldozása előtt gyakori volt az erőszaktétel. 
Végül pedig egy tükörben önmagunkat láthatjuk: a mi munkánk, életünk, a mi áldozataink vajon vállalhatóak-e? És megítéltetünk-e valaha? És ha igen, vajon könnyűnek találtatunk majd?
Nagyon profi az előadás, jó tempójú, fantasztikusak a koreográfiák, szépen énekelnek a szereplők, de nekem a kőművesek túl "jólfésültnek" tűntek az elején. A végkifejlet eléréshez közeledve érzem egyre jobbnak a Kelemen szerepében játszó Stohl Andrást is, akinek átka mintha az enyém volna.

A zene évek óta a kedvencem (a Molnár Annával egyetemben), de nem tudom kiverni a fejemből, hogy az "Alkotni születtünk" tulajdonképpen egy szabadkőműves himnusz, és ezért nem szeretem. Persze ettől még lehet igaz.
Kelemen egyébként valóban egy jámbor, jóságos férfi, akire hallgatnak a többiek. Álmai vannak, küldetéstudata van, és ő maga mondja, hogy megérte az áldozat, hiszen felépült a vár.
"Nem lehet, nem lehet, értsétek meg, nem lehet, Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!"
Nagyon úgy néz ki, hogy a mai vezetés nem óhajt a művelődésre áldozni (na nem mintha az előzőek különösebben jeleskedtek volna ebben a témakörben!). Ám az emberek hamar beletörődtek ebbe. Minek moziba járni, ha letölthető minden a netről? Minek könyvet olvasni, ha ott a TV? És minek az olyan színház, ahol nem lehet röhögni, vagy nem könnyen emészthető üzenetet akar közvetíteni? Bolond, aki szenvedélyesen kitart eszméi mellett, lázasan keresve az igazságot, rámutatva a zöm gyengeségeire.
Úgy látom, azt kellene megtanulnunk, hogy nem baj, ha valami nem tetszik, vagy nem értjük, vagy félünk tőle. De ha valamit (valakit) a földbe döngölünk, és ráállunk, attól még nem növünk fölébe.

2011. július 23., szombat

Alaszka - Anchorage

Anchorage Alaszka legnépesebb városa (az állam lakosságának közel fele itt él), egyben önálló közigazgatási egység.
Egy háromszög alakú félszigeten helyezkedik el, melyet a Cook Inlet két nyúlványa határol: a Knik Arm és a Turnagain Arm; a szárazföld felől pedig a Chugach-hegység. Valódi tengerpartja azonban nincs, az összegyűlt hordalék ugyanis szabályos sármezőket alkot.Nyáron az átlaghőmérséklet 13 és 23 fok között mozog, télen pedig -7 és -15 fok között a tenger közelségének köszönhetően.1914-ben alapították az alaszkai vasút építését szolgáló kikötőként (nevének jelentése horgonyzóhely), és a település utcahálózatának nagy részén látható, hogy tervezőasztalon készült. A mértani pontossággal megépült utcák zömén egyirányú közlekedés, és bár vannak modern épületek, az állandó földrengésveszély miatt a házak nem lehetnek 21 emeletnél magasabbak. Az 1940-es években a két katonai támaszpont építése komoly fejlődést jelentett. A legtöbb munkahelyet a turizmus, az olajipar, valamint kormányzati-katonai létesítmények adják. Anchorage-től északra a nemrég egyesített Fort Richardson katonai támaszpont van - 30.000 katona él és dolgozik itt.
Az 1964-ben bekövetkezett földrengés kilenc áldozatot követelt, és jelentős anyagi károkat okozott, főleg a városközpontban, illetve az agyagos talajú vagy hegyoldalak alatt fekvő területeken. A földmozgás nyomán elinduló szökőár szerencsére nem ért el a városig.Az 1980-as években a Transzalaszkai Csővezeték bevételeinek köszönhetően más városok mellett Anchorage-ban is emelkedett az életszínvonal, bővült az infrastruktúra. Az 1990-es évektől a gazdaság húzóágazata a turizmus.
Azt tudni kell, hogy irtó drága ország, még az üzemanyagért is többet kell fizetni, mint a többi tagállamban.
Anchorage Alaszka legfontosabb kikötője, az alaszkai vasút- és közúthálózat egyik csomópontja. Nemzetközi repülőtere a Ted Stevens International Airport.
A látnivalók közül elsőként említem az Anchorage Museum-ot, mely igazán impozáns kiállításokkal mutatja be Alaszka történetét, sőt, a természeti jelenségeket fizikai kísérletekkel próbálja megértetni. Mindenképpen érdemes betérni ide, mind a kiállított anyag, mind az anyag izgalmas bemutatása miatt.A Bear Square-en több turista program csalogatja a kíváncsiakat: befizethetünk buszos városnézésre, filmeket nézhetünk meg az ország állatvilágáról és a sarki fényről, ehetünk fagyit, és kipróbálhatjuk az aranyásók igen nehéz munkáját - a tuti kincstalálás ígéretével. Bár a végeredmény nem aranyrög, hanem aprócska aranyfüst lemezke - szóval 15 dollárért cserébe tuti arannyal érkezünk haza Alaszkából.A medvék mellett a rénszarvasok jelenléte igencsak jellemző. Gyakran betévednek a városba, ott kószálnak (gyakran a kölykükkel), és bizony igencsak veszedelmesek, szóval csak óvatosan. Bár egy Star nevű példány elkerítetten éli napjait, és a Facebookon állítólag saját rajongói oldala is van.A város mellett építették fel a Native Heritage Center-t, ahol azt mutatják be, hogy a ma élő indiánok hogy viszonyulnak őseikhez, hogy hogyan tartják hagyományaikat. A belépő igazán borsos, de érdemes megnézni. Hagyományőrző kézműveseket, folklór csoportok bemutatóit tekinthetjük meg, filmeket, fotókat, a hátsó parkban pedig azt mutatják be, milyen házakban, milyen körülmények között éltek a bennszülöttek.A központban a rengeteg ajándékbolt mellett (a pár dollárostól az extrém elitig) tipikus amerikai üzletek tartanak nyitva. Számomra az a (nyilván nem bőrből készült) cipő volt nagy újdonság, melyben a kesztyűhöz hasonlatosan a lábujjaknak külön-külön kialakított bújtató volt kialakítva. Természetesen sok orosz bolt is van, lenyűgöző szépségű dísztárgyakkal.
Hogy még mi mindent érdemes látni a városban, segít nekünk az ingyenesen megtekinthető Visitor Center (az F Streeten van egy fabódé a régi Városháza mellett - na, nem erre gondolok, hanem az ezzel átellenben álló modern épületre), ahol nekem a leges legjobban a sztereó hatású fotók tetszettek. Egy szemüveg segítségével az archív fotókon szereplők mögötti környezet mélységet kapott, mintha 3D-s képeket nézegettem volna. Itt is van egy kis kiállítás a különböző tájegységek állatvilágát bemutatásával (kitömött állatokkal!), filmekkel, csomó prospektussal, ingyenes előadásokkal. Ismétlem: ingyenes, de a belépés során a repterek biztonságát megszégyenítő procedúrán kell átesni!
A parkok gyönyörűen karban tartottak, tele színpompás virágokkal. Szinte mindenütt tudunk fotózni egy totemoszlopot - na, nem mind eredeti, és rengeteg a kültéri szobor is (szerintem a macik vezetik a toplistát). Van planéta-túra is, azaz a naprendszer arányosan kicsinyített mását hozták a városba. A start természetesen a Nappal kezdődik, s a csaknem 5 órás séta során a legszebb helyek mellett megyünk el, és információkat olvashatunk el az aktuális bolygóról.Gondolom, a turisták miatt lehet nyáron is betlehemet kapni Alaszkában, ahol a szereplők az indiánok genetikai jegyeit viselik magukon, és cuki huskyk őrzik a történet szereplőit. És itt is lakik Mikulás, akit nemcsak meglátogatni lehet, de levelet is lehet írni neki, valamint némi anyagi ráfordítás ellenében "eredeti" küldeményt is kapunk az ősz szakállútól.
Az emberek nagyon kedvesek, érdeklődőek, de a közbiztonság enyhén szólva sem a legjobb.

Alaszka

Az 1.477.261 négyzetkilométer területű Alaszka 1959-től az USA 49., területe alapján a legnagyobb, lakosainak száma alapján azonban a harmadik legkisebb állama. Neve (Alyeska) jelentése „nagy ország”, „nagy föld” vagy „szárazföld”.Alaszka első lakói a mai Bering-szoros helyén lévő földhídon érkező ősemberek lehettek. A régészek többsége három nagy vándorlási hullámot feltételez. Az Alaszka-szerte megtalálható eszközök kidolgozási technikája egyértelműen kapcsolódik a szibériai és északkelet-ázsiai leletekhez. Több kutató talált kapcsolatot az amerikai kontinens délebbi területein élő korai indián kultúrákkal.
Alaszka „felfedezője” az orosz megbízással utazó dán származású Vitus Bering volt, aki már 1728-as expedíciója során behajózott a róla elnevezett szorosba - ám a nagy köd miatt nem látta az amerikai szárazföldet. Végül 1741-ben pillantotta meg a déli partokat. 1772-ben Benyovszky Móric útja is érintette a szigetláncot.A fennhatóságuk alá került Alaszka az oroszok számára főként a szőrmekereskedelem miatt volt fontos. Orosz-Amerika első telepe 1773-ban létesült, közigazgatási központja Kodiak, 1808-tól Sitka volt. A szőrmekereskedelmet felügyelő Orosz-Amerikai Társaság azonban nem tudott nyereségesen működni, és benépesíteni sem nagyon tudták az oroszok a területet. Ráadásul fennállt a veszélye akár egy esetleges brit, vagy amerikai támadásnak is. Így a krími háború után az Orosz Birodalom eladta a területet az Egyesült Államoknak. A vételár mindössze 7,2 millió dollárnyi arany volt. Alaszka nem tagállamként csatlakozott az USA-hoz, hanem csupán mint territórium. 1959-ben vált az unió 49. államává, miután Eisenhower aláírta az államiságát rögzítő Alaska Statehood Act nevű törvényt.
Az ország akárcsak az orosz telepeseknek, úgy az amerikaiaknak sem volt vonzó. A földje nem volt jól művelhető, s más különösebb adottsága nem akadt 1896-ig, míg ki nem tört a történelem legnagyobb aranyláza. Következményei közül kiemelendő a társadalom átalakulása, a számos új település létrejötte, melyek közül sok nagyvárossá fejlődött, valamint a vasúthálózat kiépülése a bányák és a kikötők között.
Az aranyláztól eltekintve azonban különösebb jelentőséget ezek után sem tulajdonítottak a területnek az amerikaiak, bár a hidegháborúban felértékelődött stratégiai pozíciója, és az itt talált olaj is fontossá tette Alaszkát.Az országban több aktív vulkán is található, valamint itt van Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, a Mount McKinley (6194 m). A mezőgazdaság fő terméke a tengeri hal. A könnyűipar nem túl jelentős, élelmiszeripari termékekből és minden más általános termékből is behozatalra szorul.Alaszka úthálózata az állam igen kis részére terjed ki, a főváros, Juneau kizárólag légi úton közelíthető meg, ezért évtizedek óta napirenden lévő kérdés a kormányzat átköltöztetése Anchorage-be vagy Fairbanks-be.A mára közkedvelt sporttá vált kutyaszánhajtás még a 20. század első évtizedeiben is a legfontosabb közlekedési és szállítási mód volt. Az egyik legnagyobb évente megrendezett verseny, az Iditarod az 1925-ös diftériajárvány kiterjedését megakadályozó szérumfutásnak állít emléket, melynek résztvevői öt és fél nap alatt tettek meg több mint ezer kilométert.

2011. április 21., csütörtök

az Ítélet Napja

A Men in Black (Sötét zsaruk) amerikai akcióvígjáték/sci-fi főszerepet Will Smith és Tommy Lee Jones játssza. Utóbbi a kedvenc színészem, szóval imádom ezt a mozit!
K és J ügynökök a földönkívüli itt-tartózkodásokat figyelő cégnek dolgoznak. Az 1997-es első részben egy az Orion övét kutató bogár, míg a 2002-ben elkészített második részben egy csini nőci bőrébe bújt, világuralomra törő sokcsápú lény ellen harcolnak. És nem is akármilyen eszközökkel!
A Zajos Tücsök egy icipici méretű, ám roppant erejű lőfegyver.
A Neutralizáló egy olyan tollszerű, emlékezetet kitörlő készülék, amit legtöbbször olyanoknál használnak, akik földönkívüli lényt láttak. Természetesen a folyamat visszafordítható: a De-neutralizálót K-nál használták a film második részében.
És New Yorkban már forgatják is a harmadik részt, mely jövőre kerül a mozikba. A történet szerint J ügynök visszautazik az időben, hogy összeálljon a fiatal K ügynökkel - Tommy Lee Jones fiatalkori énjét a szintén texasi Josh Brolin fogja alakítani. A 3D-s film rendezője Barry Sonnenfeld, fő producere Steven Spielberg.
A szereplőgárda tagjai K és J ügynökök mellett:
Rip Torn - a MIB feje,
Emma Thompson - O ügynök
Nicole Scherzinger - J ügynök kedvese
Jemaine Clement - a fő gonosz


A Terminátor sorozat legelső része, az A halálosztó (Terminator) című amerikai-brit tudományos-fantasztikus akciófilmet 1984-ben mutatták be. James Cameron mozijában Arnold Schwarzenegger, Linda Hamilton és Michael Biehn látható. A Terminátor szerepére eredetileg Lance Henriksent szemelték ki, Schwarzenegger Reese szerepét játszotta volna el. Végül azért döntöttek a jelenlegi szereposztás mellett, mert Schwarzenegger jelentős izomtömege félelmetesebbé tette őt.
A történet szerint az ijesztően közeli jövőben a mesterséges intelligenciával rendelkező számítógépek fellázadnak és az emberiség elpusztítására törekednek. Újabb és újabb harci robotokat fejleszt ki a Skynet nevű szuperszámítógép, hogy megnyerhesse a háborút. Az emberiség majdnem elbukik, ám egy John Connor nevű férfi az emberek élére áll, és megfordítja a háború menetét. A gépek vesztésre állnak, de visszaküldenek 1984-be egy terminátort, azt remélve, ha az megöli Sarah Connort, John anyját, az megváltoztatja a háború kimenetelét, mivel akkor a vezető nem születik meg. Ám az emberek megtalálják az időgépet és Kyle Reese őrmestert deportálják a gép után az angyalok városába. Ettől fogva együtt menekülnek üldözőjük elől, és Kyle és Sarah szerelmének gyümölcseként megszületik John. Tehát John Connor azért születik meg, mert felnőtt korában elhatározza, hogy összehozza az anyját az apjával, a gépek elleni háború pedig azért tör ki, mert amikor már javában zajlik, a gépek egy nem szokványos trükkel próbálják kiiktatni az emberek vezérét.
Ebben a részben egy időparadoxon következményét látjuk, hiszen ekkor John idősebb, mint saját apja. Ezen kívül ha a Skynet nem küldi vissza az első Terminatort a múltba, sem John Connor, sem pedig a Skynet nem születik meg, továbbá, ha a múltban megakadályozzák a gépisten létrejöttét, nem lesz háború, így nem küldik vissza Kyle-t sem a múltba, hogy apja lehessen Johnnak. A Skynet és John Connor léte egymás függvénye.

A film végén, amikor Sarah-t kórházba viszik, két munkás rátalál a Terminátor robotkezére, és úgy határoznak, hogy elviszik a gyár kutatóközpontjába. Ekkor mutatja a kamera a gyár nevét: Cyberdyne Systems. A Terminátor 2 sztorija is erre a jelenetre épül: a robotkarból és az elpusztított Terminátor processzorából fejlesztik ki a gépeket és létrehozzák a Skynet rendszert. Tehát a gépek elleni háború (és azzal az időutazást kiváltó ok) azért történik meg, mert az időutazó T800-as roncsából kimentett csip alapján létrehozzák a háborút kirobbantó Skynetet. Ez is egy híres paradoxon, a Bootstrap-probléma: bizonyos tárgyak vagy információk anélkül léteznek, hogy valaki megalkotta volna őket.
A Terminátor 2: Az ítélet napja (Terminator 2: Judgment Day) című amerikai-francia sci-fi akciófilmet 1991-ben mutatták be. A főbb szerepekben Schwarzenegger, Hamilton, Edward Furlong és Robert Patrick láthatók. A történet hasonlít az első részére: Sarah Connor fiát akarja megölni egy jövőből érkezett Terminátor, ám segítőjük akad.
Tíz év telt el az első rész óta. John immár egy vagánykodó kamasz, a nevelőszüleivel él. Anyja a Pescadero elmegyógyintézet lakója, ugyanis nem hittek neki, hogy egy jövőből visszaküldött robot az életére tört. 2029-ből ismét két terminátor érkezik; a gépek által John Connor likvidálására küldött T-1000-es modell, illetve az emberek Connor védelmére átprogramozott T-101-ese. A két robot azonnal megkezdi küldetése beteljesítését.
Connor üzenetét („Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed”), soha senki sem találta ki, nem származik sehonnan, minden szereplő egy másiktól hallja: a jövőbeni John Connor megüzeni Kyle Reese-zel Sarah Connornak, aki továbbadja a gyerek Johnnak, aki felnőttként elmondja Reese-nek, és a kör bezárul.
Megtudják, hogy az Ítélet napját valószínűleg a Skynet egyik tudósának, Dr. Miles Bennett Dyaonnak leendő számítógépes rendszere fogja előidézni, így a háromfős csapat beavatja a férfit az apokaliptikus jövőbe, majd segítségével felrobbantják a Skynet központját, a Cyberdyne Systemst. Ám Dysont a kiérkező kommandósok lelövik, és a két terminátor megküzd egymással, melynek során a T-1000-es belezuhan az olvadó acélba, ahol azonnal szétolvad. John az acélba dobja a központból ellopott chipet és gépkart, majd az Ítélet napjának biztos elkerülése érdekében a T101-es is megsemmisíti magát.
Az egész történet legfurcsábban viselkedő szereplője az emberiség kiirtásán igyekvő mesterséges intelligencia, a Skynet. A szupergép, olyan fejlett, hogy képes robothadsereget létrehozni, megoldja az időutazást, és annyira kiismeri az ellenfeleit, hogy azoktól szinte megkülönböztethetetlen gépeket tud alkotni. Emberszabású robotokkal meg lőfegyverekkel harcol az emberek ellen, ám eszébe sem jut olyasmit bevetni, hogy pl. megmérgezhetné az ivóvizeket, vagy biológiai fegyvert vetne be. Persze az Ebolában fetrengő ellenállók képe közel sem lenne olyan mozgalmas filmen, mint az időutazó kiborgoké, akik autós üldözésekben rombolják le fél Los Angelest.
Az sem különösebben okos húzás, hogy olyan korba küldi a Skynet akciózni a terminátorokat, ahol azok sebezhetőek és elpusztíthatóak. Ha John Connor nagyszüleire fókuszálna, máris nem lenne minden sarkon folyékony nitrogénnel teli kamion meg kohó olvadt acéllal.

A Terminátor 3: A gépek lázadása (Terminator 3: Rise of the Machines) a Terminátor-sorozat harmadik része, 2003-ban mutatták be. Rendezője Jonathan Mostow, a főbb szerepekben Schwarzenegger, Nick Stahl és Kristanna Loken látható.
2004-re John Connor, a jövőbeli gépek elleni háború leendő vezetője immár felnőtt férfi, anyja évekkel ezelőtt rákban meghalt. A Skynet ismételten egy T-X modellezésű robotot küld vissza az időben, hogy megölje a jövő egyik kulcsfontosságú alakját, Katrine Brewatert, illetve hogy likvidálja a leendő emberi ellenállás tagjait. John és Kate útjai éppen keresztezik egymást, amikor az emberek újabb átprogramozott és visszaküldött kiborgja, a T850-es mindkét fiatalt megmenti ellenfelétől. A terminátor elmondta, hogy Kate miatt küldték ide, aki a jövőben John felesége lesz, és hogy az Ítélet napja hamarosan el fog jönni, felsorolja a T-X emberi célpontjainak listáját, melyen Kate apja, a pillanatnyilag biztonsági rendszert fejlesztő Robert Webster tábornok is szerepel. A csapat a Cyberdyne Systems központjába siet, ahol azonban a tábornok és az emberei egy számítógépes vírus megsemmisítésének érdekében szabad utat adnak a Skynet rendszerének, ezzel pedig aláírják az Ítélet napját; alig az összeköttetés után a Skynet parancsba adja a bázison jelenlévő harci robotoknak az emberek megsemmisítését. A lázadás közepette Robert is meghal, tanácsára lánya és John Crystal Peakbe repülnek, hogy az ott található atombunkerben véget vethessenek az egész felfordulásnak, illetve itt vívja meg végső összecsapását a két egymással szemben álló terminátor is.
Az időutazás egyetlen szabálya a Terminátor-történetekben, hogy csak élő anyag juthat át az időkapun; ezért meztelenek az időutazók érkezéskor, és ezért nem hozhat magával egy atombombát az időutazó kiborg, hogy egy gombnyomással elintézze a küldetését. Ám a harmadik részben Arnold az egyik üzemanyagcelláját használva robbantja cafatokra a T-X-et. Ez meg a nézőben felveti a kérdést, hogy miért nem tesz ugyanígy az első részben? Sőt, ha az időutazási tilalom alól mentesül minden olyasmi, ami élő anyaggal van borítva (máskülönben nem jöhetett volna át Arnold fémváza), akkor miért nem építenek be neki a bőr alá valami nagy kaliberű bolygórobbantó halálsugárvetőt? És hogyan magyarázza, hogy a folyékony fémből álló T1000-es mégiscsak képes az időutazásra?
Johnék percekkel később ébrednek rá, hogy erről a helyről semmiképpen nem tudnak beleavatkozni a történésekben, itt csupán teljes védelem alatt állnak a világra szabadított atombombák ellen, melyek pillanatok alatt megtizedelik az emberiséget - a gépek uralma elérkezett.

A Terminator: Megváltás (Terminator Salvation)
című 2009-es akciófilm története 2003-ban kezdődik. Marcus Wright-ot halálra ítélik két rendőr meggyilkolásáért és az öccse haláláért. A börtönben felkeresi őt Dr. Serena Kogan, hogy aláírasson vele egy nyilatkozatot, miszerint halála után tudományos kísérletekre használják fel testét.
2018-ban, 14 évvel az Ítélet napja után, a világ romokban hever. Egy maroknyi túlélő csoport csatlakozik a John Connor vezette ellenállókhoz, hogy megsemmisítsék a Skynet szuperszámítógépet és gyilkos kiborgjait, a terminátorokat. Egy akció során sikerül az embereknek bejutni egy titkos Skynet laboratóriumba, ám az összecsapást csupán Connor éli túl. Connor visszatér az ellenállás főhadiszállására, a víz alatt egy atomtengeralattjáróra, ahol megtudja, hogy sikerült találni egy olyan frekvenciát, mely minden Skynet gép kikapcsol, és véget vethetnek a háborúnak. Kyle Reese abban a gyűjtőtáborban van, amit a felettesei le akarnak bombáztatni, így alkut köt a humán robottal, Marcussal, miszerint az bejuttatja őt a Skynet falai mögé. Wright az alku szerint besétál a gyűjtőtábor irányítójába, és kikapcsolva néhány dolgot, esélyt ad Connornak a bejutásra, ami sikerül is neki. Ám miközben a fogolyszabadítás tart, megjelenik a Skynet legújabb terminátora, az igazi emberi bőrrel fedett 101-es modell, Connorék életére tör, és sikeres csapást mér az ellenállás főhadiszállására. A robottal folytatott harc során John szíve súlyosan megsérül, támadójával hosszas harc után Marcus végez. A mentőcsapatok felszállnak, a központot a levegőbe repítik, Marcus pedig felajánlja szívét, hogy megmentse a haldokló Connort.

A film készítői még két Terminátor-filmet terveznek.

* * *

A Terminátor 3 elmeséli, hogy az Ítéletnapot csak elhalasztani tudják, megakadályozni nem, így végül a Skynet 2004. július 25-én mégis öntudatra ébredt, és szétbombázta néhány nukleáris töltetettel a Földet.
A 2008-ban elstartoló, két évadot megélt Sarah Connor krónikái sorozat újabb Ítéletnapot adott a rajongóknak: abban a párhuzamos univerzumban, ahová Connor anyuka egy időutazás során keveredett el, a Skynet 2011. április 19-én lázadt fel az emberiség ellen, és két nap múlva bombázta vissza a világot a kőkorszakba. A nukleáris töltetű rakéták indítását John Connor barátja/apja, Kyle Reese és a testvére, Derek egy játszótérről nézték végig.
Magyarország sorsáról egyik filmben és a sorozatban sincs szó, valószínűleg az Oroszország felé száguldó amerikai nukleáris rakéták elkerülnek minket, de a sugárzó hamu már beteríti az egész nemzettestet.
Csak abban reménykedhetünk, hogy Andy Vajna producer miatt a gépek kegyesek lesznek velünk.

2011. április 19., kedd

Ultima Cena

Colin Humphreys, a Cambridge-i Egyetem professzora csillagászati adatok, ősi szövegek és az ősi zsidó kalendárium segítségével próbálta meghatározni Jézus utolsó napjainak időrendiségét. Véleménye szerint Jézust egy nappal az ünnep előtt ítélték el és feszítették keresztre. Humphreys állítja, a keresztre feszítésre április 3-án szerdán került sor.
A professzor szerint Máté, Márk és Lukács más naptárat használt, mint János. I.sz. 33-ban, amikor már széles körben elterjedt a holdnaptár, némely csoportok még alkalmazhatták az ősi zsidó kalendáriumot, és Jézus tanítványaival eszerint ülhette meg az ünnepet. Ez megmagyarázhatná az újszövetségi szövegek másik ellentmondását is, azt, hogy hogy lehetett annyi eseményt a "csütörtök" esti lakoma és Jézus nagypénteki keresztre feszítése közé besűríteni. Ez azt jelentené, hogy Jézus letartóztatása, kihallgatása és elítélése valamivel hosszabb időt vett igénybe.


Az utolsó vacsora a keresztény vallásban Jézus és a 12 aposotol utolsó közös vacsorája. A Biblia szerint Jézus ezen vacsora során mondta a kenyérre és borra, hogy az az ő teste és vére, amire a misék során a mai napig utalnak.
"Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend."
(Pál apostol)
Az utolsó vacsora több művészeti alkotás ihletője is volt, ám a leghíresebb kétségtelenül Leonardo da Vinci falfestménye, mely azt a drámai jelenetet örökíti meg, amikor Jézus az utolsó vacsorán ezt mondja az apostoloknak: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közűletek elárul engem. (Jn 13,21)
Leonardo di ser Piero da Vinci (Leonardo, ser Piero fia Vinciből 1452-1519) itáliai származású reneszánsz polihisztor (festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író - mindenesetre latin tudása gyérebb volt, mint szerette volna), törvénytelen gyerek, aki kivételes tehetségével és szorgalmával géniusszá nőtte ki magát.
1482-ben elnyerte a milanói Lodovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. A herceg megbízta Francesco Sforza hatalmas lovasszobrának megformálásával is, de csak a mű hatalmas agyagmodellje készült el (1493), amit aztán a Milánót megszálló francia katonák 1499-ben elpusztítottak. Évekig elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskó, az „Utolsó vacsora", amellyel 1498-ban készült el. Miután hónapokon keresztül járta Milánó utcáit, hogy ráleljen a legtökéletesebb modellekre, az elméletben már rég megkomponált művéhez.
Giovanbattista Giraldi költő édesapja szemtanúja volt, amikor Leonardo az Utolsó vacsorát festette: "Mielőtt Leonardo hozzáfogott volna, hogy festménye valamely szereplőjét megjelenítse, először gondosan mérlegelte a figura emberi tulajdonságait és természetét.... a látottakról jegyzeteket készített abba a könyvecskébe,amelyet mindig az övében hordott".
Egy szemtanú feljegyzése szerint: " Néha hajnaltól napnyugtáig ott maradt a templomban, le sem tette a kezéből az ecsetet, és feledve evést és ivást, szünet nélkül festett. Máskor viszont két-három vagy akár négy napon át a kezébe sem vette az ecsetet; órákon át nem tett semmi mást, csak összefont karral álldogált szemben a művel, szigorú tekintettel fürkészve a figurákat".
Az egyik nap a szemére vetette egy szerzetes, hogy nem halad munkájával. Leonardo erre büszkén mutatta, hogy hogyan képzeli el az apostolokat, és füzetéből felolvasta gondolatait. Ekkor közbevágott a pap és azt mondta: Nem is tudtam, hogy a festményeket megírják. Leonardo elhallgatott és nyugodtan, ám kissé megsértetten válaszolt: A festmény néma költemény. Talán ez a momentum szülte Leonardoban a gondolatot, hogy rejtélyesebben fesse meg az Utolsó vacsorát. Ne Júdás legyen elkülönítve árulása miatt a képen, hanem Krisztus üljön magányosan, titokzatosan, a megszokottól eltérő módon.
Elkészülte után azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni művét, nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal: Vasari így írt a freskóról: "…mindegyikük arcán látszik a szeretet, a félelem és a felháborodás, illetve a fájdalom, hogy képtelenek kitalálni, mi van Krisztus lelkében.".
A többszörös háromszög-kompozícióba rendezett jelenetben jól látható, és vonalzóval is ellenőrizhető, hogy a kép minden perspektíva vonala pontosan Jézus arcára vetülve a kép geometriai középpontja felé tartanak. A tanítványok négyszer hármas csoportokaban helyezkednek el:
Az első hármas csoportot Bertalan, az ifjabb Jakab és András alkotja. Bertalan feláll, két kézzel az asztalra támaszkodik, felháborodást látok a mozdulatában. Jakab jobb keze András jobb keze mögött, bal keze András vállán. András előre néző nyitott tenyere mintha elhárító mozdulatot tenne, ő vétlen.
A második hármas csoportot Júdás, Péter és János alkotja. Júdást a mai napig az árulás szimbólumaként emlegetjük. Karizmatikus egyéniség volt, erős befolyással bírt a tanítványokra, sokszor viszályt keltett köztük, emellett önelégült volt és nagyon szerette a pénzt. Jézus egy évvel az elárultatása előtt ezt mondta: "Nem én választottalak-é titeket, a tizenkettőt? és egy közűletek ördög " (Jn 6,70)
Leonardo hónapokig kereste a modellt a csavargók között, Júdás megformálásához. Az apostolok közül az egyedüli, akinek arca árnyékban van és a könyöke az asztalon. Jobb kezében pénzes zacskót szorongat: vagy az árulás szimbólumaként, vagy azért, mert ő volt az apostolok között a pénztáros. A tanítványok közül ő az, aki nem háborodik fel Jézus bejelentése után, nem fürkészi, nem találgatja ki az áruló, hiszen tudja a választ.
Az evangélium szerint János állt legközelebb Jézus szívéhez, a festményen is Jézus jobbján foglal helyet a hagyományosan hosszú hajjal ábrázolt alak, keze összekulcsolva, Péterhez hajol.
Dan Brown és mások szerint azonban ez az alak Mária Magdolna, Jézus legkedvesebb tanítványa, esetleg kedvese.
A mű befejezése előtt nem sokkal ellátogatott hozzá Beatriche, Lodoviko il Moro fejedelem felesége. A fiatal lány rákérdezett, miért nem hajtja János Krisztusra fejét. Leonardo annyit válaszolt, hogy mert őt már senki sem vigasztalhatja.
Ha azonban János apostol alakja nem férfi, hanem Mária Magdolna, akkor hol a hiányzó János? Talán nem János, hanem Júdás hiányzik a képről. Sok más alkotáson is az asztal túloldalára, jól elkülönülten festették meg. Leonardo talán Júdáson állt bosszút, hogy még csak arra sem méltatta, hogy lefesse.
Péter keze János vállán van, fejük összeér, egymás iránti bizalmat sugároz az ábrázolás. Péter jobb kezében (?) kés van, ami azt is szimbolizálhatja, hogy amikor Jézust foglyul ejtik, a poroszlók egyikének levágta a fülét.
Jézus alakja a központban van, a mennyezet gerendáinak összefutó vonalai is az ő alakjánál találkoznak. Abban az eljárásban, ahogyan Leonardo a centrális perspektíva segítségével illuzionisztikusan kitágítja a refektórium terét, a 15. század valamennyi újítása benne foglaltatik. A térbeli dimenziót hangsúlyozza, aminek révén kiemeli Jézus alakját. Az ő középponti elhelyezkedését az apostolok csoportosítása bal és jobb keze felől, valamint felé forduló mozdulatuk szintén kidomborítja. Ezt az odafordulást a megjelenített pillanat motiválja: Jézus közli tanítványaival, hogy egyikőjük el fogja árulni őt. A végtelenre nyíló ajtó világos hátterében elhelyezve, végtelen nyugalmat tükrözve, miután kimondta súlyos szavakat. Ennek a nyugodtságnak ellentéte az apostolok nyugtalansága. Mégis először a nyugodtságra irányul minden figyelem a képen. Jézus jobb keze és Júdás bal keze a tányér közelében van. Ki az áruló? "Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának" (Jn.13,26)
A harmadik hármas csoportot Tamás, idősebb Jakab (János testvére) és Fülöp alkotja. Tamás felfelé mutató ujja felháborodást sejtet, Jakab mintha azt mondaná a mozdulatával: ki lenne képes ezt az embert elárulni? Fülöp szelíden a szívére mutat, hitetlenkedve.
A negyedik hármas csoportot Máté, Tádé és Simon (Jézus unokatestvére) alkotják.
Máté Jézus felé nyújtja mindkét kezét, tekintete Simonra irányul, mintha ő sem hinné, hogy Jézust képes lenne valaki elárulni.
Tádé Simonnak mond valamit, jobb keze furcsa, nem megszokott tartásban van. Simon bal keze hüvelyk és kisujja érinti egymást, elemzők szerint a kezdet és a vég megjelenítése. Mindkét kezével Jézus felé mutat, tekintete is Jézus felé néz.
Művészettörténészek szerint Simon hasonlít az idős Leonardóhoz, mintha magát is meg akarta volna jeleníteni ezen a csodálatos remekművön.

Ha először megpillantjuk Leonardo remekművét, talán észre se vesszük, hogy hiányzik a Szent Grál, amibe Jézus vérét fogták fel. Többek szerint a művész nem is szánta a képre, és többen úgy vélik, hogy a Szent Grál igenis rajta van a képen, a Jézus jobbján ülő Mária Magdolna személyében.
Érdekes, hogy Jézus és János ruházata szinte ugyanaz, csak a színek vannak felcserélve, és mindkettőjük nyakában egy medál szerű tárgy figyelhető meg. Talán a két medál jelképezné a mai értelemben vett jegygyűrűket, a színek cseréje meg az összetartozást?
Az is megfigyelhető, hogy János figurájára (pontosabban: "ádámcsutkátlan" nyakára) egy kéz mutat.
Dan Brown szerint fontos jelentőséggel bír Jézus és a jobbján elhelyezkedő rejtélyes alak, János testhelyzete.

No és ott van az önálló kézfej, ami egy kést tart a kezében.


Hogy Leonardonak mi volt a célja e képpel , már sose tudjuk meg teljesen. Lehet, hogy tényleg jeleket próbált meg elrejteni bennük a múlt számára, de az is lehet, hogy pusztán mi magyarázzuk bele a dolgokat.
A kép elkészült, ám sajnos, rögtön elkészülte után repedezni kezdett. Leonardo el volt keseredve. Ráadásul az Utolsó vacsorát elkészülte óta folyamatosan károk érték. Ajtót vágtak a falba, megcsonkítva ezzel a remekművet. Napóleon idején az étkezőt istállónak használták, a háborúk alatt pedig bombázták. 1943-ban az épületet amerikai bombatalálat érte, csoda, hogy csak ez az egy falrész maradt épen.
A freskót hétszer restaurálták, négyszer átfestették. A refektórium nedves, párás fala nem volt ideális helyszín ennek a csodálatos műnek.
1978-'99-ig dr. Pinin Bambrilla restaurátor vezetésével visszaállították az eredeti képet. Az egyik réteg alatt megtalálták az alkotó névjegyét.
Egy 2007-ben napvilágot látott elmélet szerint a freskó egy elrejtett zenei motívumot is tartalmaz. Giovanni Maria Pala szakértő leírja, hogy egy viszonylag rövid, 3/4-es lüktetésű himnuszról van szó. Pala a festményre kottavonalakat vetített, Jézus és az apostolok kezei, valamint a kenyérdarabok elhelyezkedései, jobbról balra olvasva, hangjegyekké állnak össze. Pala szerint ez a felfedezés "csupán azt hangsúlyozza, hogy Leonardo egy olyan ember volt, aki hasonló zseniális dolgokkal fejezte ki hitét Istenben".
Leonardónak a freskótechnikával folytatott kísérletei azt eredményezték, hogy a kép nem sokkal befejezése után kezdett lepattogzani a falról; ez azonban vélhetőleg még jobban fokozta azt a bámulatos hatást, ami ebből az alkotásból sugárzott.

Egy most elkészült weboldalon bárki közelről szemügyre veheti a híres festmény részleteit, és levonhatja a saját következtetéseit a Jézus elárulása előtti pillanatokat megörökítő kép titkairól.
Azok a szerencsések, akik eredeti pompájában láthatták a gyönyörű 15. századi alkotást, mindössze 15 percet áldozhatnak Leonardo zseniális művének, ugyanis ennyi időt engednek a szigorú szabályok a látogatók számára. Az asztalon bort és narancsokat, Júdás ingujjában pedig egy pénzes zacskót fedezhet fel a kíváncsi felhasználó.
A mozaikként összeillesztett hatalmas kép összesen 1600 tíz megapixeles felvételből, azaz 16 milliárd megapixelből áll. A részleteket egy Nikon digitális kamerával rögzítették, és komoly számítógépes háttérmunkával varázsolták egységes képpé. A hihetetlen méretű képet (172181 x 93611) ezután egy weboldalra helyezték, ahol mostantól fogva a részletek szépsége is feltárulhat a kíváncsi szemek előtt.