Az 1.477.261 négyzetkilométer területű Alaszka 1959-től az USA 49., területe alapján a legnagyobb, lakosainak száma alapján azonban a harmadik legkisebb állama. Neve (Alyeska) jelentése „nagy ország”, „nagy föld” vagy „szárazföld”.
Alaszka első lakói a mai Bering-szoros helyén lévő földhídon érkező ősemberek lehettek. A régészek többsége három nagy vándorlási hullámot feltételez. Az Alaszka-szerte megtalálható eszközök kidolgozási technikája egyértelműen kapcsolódik a szibériai és északkelet-ázsiai leletekhez. Több kutató talált kapcsolatot az amerikai kontinens délebbi területein élő korai indián kultúrákkal.
Alaszka első lakói a mai Bering-szoros helyén lévő földhídon érkező ősemberek lehettek. A régészek többsége három nagy vándorlási hullámot feltételez. Az Alaszka-szerte megtalálható eszközök kidolgozási technikája egyértelműen kapcsolódik a szibériai és északkelet-ázsiai leletekhez. Több kutató talált kapcsolatot az amerikai kontinens délebbi területein élő korai indián kultúrákkal.
Alaszka „felfedezője” az orosz megbízással utazó dán származású Vitus Bering volt, aki már 1728-as expedíciója során behajózott a róla elnevezett szorosba - ám a nagy köd miatt nem látta az amerikai szárazföldet. Végül 1741-ben pillantotta meg a déli partokat. 1772-ben Benyovszky Móric útja is érintette a szigetláncot.
A fennhatóságuk alá került Alaszka az oroszok számára főként a szőrmekereskedelem miatt volt fontos. Orosz-Amerika első telepe 1773-ban létesült, közigazgatási központja Kodiak, 1808-tól Sitka volt. A szőrmekereskedelmet felügyelő Orosz-Amerikai Társaság azonban nem tudott nyereségesen működni, és benépesíteni sem nagyon tudták az oroszok a területet. Ráadásul fennállt a veszélye akár egy esetleges brit, vagy amerikai támadásnak is. Így a krími háború után az Orosz Birodalom eladta a területet az Egyesült Államoknak. A vételár mindössze 7,2 millió dollárnyi arany volt. Alaszka nem tagállamként csatlakozott az USA-hoz, hanem csupán mint territórium. 1959-ben vált az unió 49. államává, miután Eisenhower aláírta az államiságát rögzítő Alaska Statehood Act nevű törvényt.
Az ország akárcsak az orosz telepeseknek, úgy az amerikaiaknak sem volt vonzó. A földje nem volt jól művelhető, s más különösebb adottsága nem akadt 1896-ig, míg ki nem tört a történelem legnagyobb aranyláza. Következményei közül kiemelendő a társadalom átalakulása, a számos új település létrejötte, melyek közül sok nagyvárossá fejlődött, valamint a vasúthálózat kiépülése a bányák és a kikötők között.
Az aranyláztól eltekintve azonban különösebb jelentőséget ezek után sem tulajdonítottak a területnek az amerikaiak, bár a hidegháborúban felértékelődött stratégiai pozíciója, és az itt talált olaj is fontossá tette Alaszkát.
Az országban több aktív vulkán is található, valamint itt van Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, a Mount McKinley (6194 m). A mezőgazdaság fő terméke a tengeri hal. A könnyűipar nem túl jelentős, élelmiszeripari termékekből és minden más általános termékből is behozatalra szorul.
Alaszka úthálózata az állam igen kis részére terjed ki, a főváros, Juneau kizárólag légi úton közelíthető meg, ezért évtizedek óta napirenden lévő kérdés a kormányzat átköltöztetése Anchorage-be vagy Fairbanks-be.
A mára közkedvelt sporttá vált kutyaszánhajtás még a 20. század első évtizedeiben is a legfontosabb közlekedési és szállítási mód volt. Az egyik legnagyobb évente megrendezett verseny, az Iditarod az 1925-ös diftériajárvány kiterjedését megakadályozó szérumfutásnak állít emléket, melynek résztvevői öt és fél nap alatt tettek meg több mint ezer kilométert.
A fennhatóságuk alá került Alaszka az oroszok számára főként a szőrmekereskedelem miatt volt fontos. Orosz-Amerika első telepe 1773-ban létesült, közigazgatási központja Kodiak, 1808-tól Sitka volt. A szőrmekereskedelmet felügyelő Orosz-Amerikai Társaság azonban nem tudott nyereségesen működni, és benépesíteni sem nagyon tudták az oroszok a területet. Ráadásul fennállt a veszélye akár egy esetleges brit, vagy amerikai támadásnak is. Így a krími háború után az Orosz Birodalom eladta a területet az Egyesült Államoknak. A vételár mindössze 7,2 millió dollárnyi arany volt. Alaszka nem tagállamként csatlakozott az USA-hoz, hanem csupán mint territórium. 1959-ben vált az unió 49. államává, miután Eisenhower aláírta az államiságát rögzítő Alaska Statehood Act nevű törvényt.
Az ország akárcsak az orosz telepeseknek, úgy az amerikaiaknak sem volt vonzó. A földje nem volt jól művelhető, s más különösebb adottsága nem akadt 1896-ig, míg ki nem tört a történelem legnagyobb aranyláza. Következményei közül kiemelendő a társadalom átalakulása, a számos új település létrejötte, melyek közül sok nagyvárossá fejlődött, valamint a vasúthálózat kiépülése a bányák és a kikötők között.
Az aranyláztól eltekintve azonban különösebb jelentőséget ezek után sem tulajdonítottak a területnek az amerikaiak, bár a hidegháborúban felértékelődött stratégiai pozíciója, és az itt talált olaj is fontossá tette Alaszkát.
Az országban több aktív vulkán is található, valamint itt van Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, a Mount McKinley (6194 m). A mezőgazdaság fő terméke a tengeri hal. A könnyűipar nem túl jelentős, élelmiszeripari termékekből és minden más általános termékből is behozatalra szorul.
Alaszka úthálózata az állam igen kis részére terjed ki, a főváros, Juneau kizárólag légi úton közelíthető meg, ezért évtizedek óta napirenden lévő kérdés a kormányzat átköltöztetése Anchorage-be vagy Fairbanks-be.
A mára közkedvelt sporttá vált kutyaszánhajtás még a 20. század első évtizedeiben is a legfontosabb közlekedési és szállítási mód volt. Az egyik legnagyobb évente megrendezett verseny, az Iditarod az 1925-ös diftériajárvány kiterjedését megakadályozó szérumfutásnak állít emléket, melynek résztvevői öt és fél nap alatt tettek meg több mint ezer kilométert.