Alexandra V. Tobias még csak 22 éves, de már édesanya. És játékfüggő is egyben -rajongásának tárgya a világ legnépszerűbb játékának nevezett FarmVille.
Három hónapos kisfia azonban sírásával megzavarta mindennél fontosabb játékát, ami miatt az asszony felkapta és többször agresszívan megrázta a gyereket csitítás végett. Bár az anya szerint ő nem okozott semmilyen károsodást, a gyermek mégis belehalt a fegyelmezésbe. Előreláthatólag akár évtizedekre is börtönre ítélhetik emiatt.
A játékfejlesztőt is kényelmetlenül érintheti az eset, mivel a múltban nyíltan vállalták, hogy játékuk célja az emberek függővé tétele.
Itt mindenki megőrült?
Egy általam soha nem nézett, külföldről importált "vetélkedő"ről olvastam egy kritikát, melyet egyik kereskedelmi csatornánk tűzött műsorára.
Kettős problematikája a programnak: mivel érdemli ki egy "celeb" hogy a televízióban mint követendő példakép szerepeljen?
Másrészt meg a feladatok khm... milyensége. Ezeket valóban főműsoridőben kell sugározni?!
Egy másik, hasonló kaliberű műsor elemzése (igaz, abban egyszerű menyasszonyok viselkednek bicskanyitogató módon) egyenesen arra buzdít, hogy rajta, emberek, nézzétek, és szórakozzatok bunkó társaitokon!
Egyes vélemények szerint ez nem baj, végre mindenki megkapja a magáét, alázzák csak meg magukat.
Mások előszeretettel utalnak a távkapcsoló kikapcsoló gombjára.
Én úgy gondolom, ilyen embereket, ilyen műsorokat senki nem érdemel meg. Trendiség ide, vagy oda.
Esti mese
Szép kis erdő a miénk.
Igaz, szabad szemmel épp hogy észrevenni a varázslények földrészének tarkabarka rajzolatú térképén. Évszázadok óta élünk itt mi tündérek békességben, az óriás méretű fák, ezüstösen csillogó folyók, színpompás virágok társaságában.
Bár mostanság – úgy tűnik - sok a változás. De persze nem akarok lelketlennek mutatkozni, tudom, hogy a hatalom irányítása, bármily pici legyen is az az ország, hatalmas felelősség.
Az azonban nem kerülheti el figyelmemet, hogy pár tündér, aki nemtetszésének adott hangot, szárnyaitól megfosztattatott, és némelyiküket hetek óta nem is látni.
Persze ez véletlen egybeesés is lehet. Hiszen nekünk rengeteg a munkánk, mindenre és mindenkire mi vigyázunk, úgy bizony! Néha hosszabb időbe is telik, mire megoldunk egy bonyolultabb őriző-óvó feladatot. Az erdőbe visszatérve főleg a természet szépsége tölt fel bennünket, hogy hivatásként megélt feladatunkat folytatni tudjuk.
Aztán, ha már apad a varázserőnk, a Tanács tagjai leszünk, akik bölcsességükkel és tapasztalataikkal segítik a többiek munkáját.
Illetve így volt ez eddig, de a Vezetőség szerint erre most nincs lehetőség. Ebben a nehéz időszakban, amikor az emberek nem hisznek a csodás lényekben, mindenki varázserejére szükség van erdőnk stabilitásának védelme érdekében. Így egyelőre lefoglalnak mindenkitől egy kicsi energiát. Szóval, mi aktív tündérek most kevesebb tehetséggel dolgozunk, míg a Tanács tagjaitól minden elvesznek. Nem tudhatjuk, ez mivel fog járni, de sokan azt suttogják, elpusztulunk így.
Ezt egyszerűen nem akarom elhinni! Hisz mindannyian tündérek vagyunk, nem akarhatunk egymásnak rosszat!
Mindenesetre a vitás kérdéseink orvoslására létrehozott Flora-Fauna Társasághoz fordultunk. A velünk együtt élő tízezer éves csodás erejű növények vitatják meg nagy ritkán felmerülő problémáinkat. Mindig hallgatunk rájuk, bízunk döntésükben.
Ők ítéletet hoztak, és kérték, hogy a Vezetőség vonja vissza zavaros törvényjavaslatát.
A Vezetőség erre megállapította, hogy a Flora-Fauna Társaság egyáltalán nem kompetens eljárni egy ügyünkben sem, hiszen ők nem is tündérek.
Sokan bíznak a Vezetőségben, túlságosan is sokan.
Csak páran gondolkodunk máshogy, nem megy ki fejünkből szárnyaszegett társaink sorsa.
Félek.
Három hónapos kisfia azonban sírásával megzavarta mindennél fontosabb játékát, ami miatt az asszony felkapta és többször agresszívan megrázta a gyereket csitítás végett. Bár az anya szerint ő nem okozott semmilyen károsodást, a gyermek mégis belehalt a fegyelmezésbe. Előreláthatólag akár évtizedekre is börtönre ítélhetik emiatt.
A játékfejlesztőt is kényelmetlenül érintheti az eset, mivel a múltban nyíltan vállalták, hogy játékuk célja az emberek függővé tétele.
* * * * *
Itt mindenki megőrült?
Egy általam soha nem nézett, külföldről importált "vetélkedő"ről olvastam egy kritikát, melyet egyik kereskedelmi csatornánk tűzött műsorára.
Kettős problematikája a programnak: mivel érdemli ki egy "celeb" hogy a televízióban mint követendő példakép szerepeljen?
Másrészt meg a feladatok khm... milyensége. Ezeket valóban főműsoridőben kell sugározni?!
Egy másik, hasonló kaliberű műsor elemzése (igaz, abban egyszerű menyasszonyok viselkednek bicskanyitogató módon) egyenesen arra buzdít, hogy rajta, emberek, nézzétek, és szórakozzatok bunkó társaitokon!
Egyes vélemények szerint ez nem baj, végre mindenki megkapja a magáét, alázzák csak meg magukat.
Mások előszeretettel utalnak a távkapcsoló kikapcsoló gombjára.
Én úgy gondolom, ilyen embereket, ilyen műsorokat senki nem érdemel meg. Trendiség ide, vagy oda.
* * * * *
Esti mese
Szép kis erdő a miénk.
Igaz, szabad szemmel épp hogy észrevenni a varázslények földrészének tarkabarka rajzolatú térképén. Évszázadok óta élünk itt mi tündérek békességben, az óriás méretű fák, ezüstösen csillogó folyók, színpompás virágok társaságában.
Bár mostanság – úgy tűnik - sok a változás. De persze nem akarok lelketlennek mutatkozni, tudom, hogy a hatalom irányítása, bármily pici legyen is az az ország, hatalmas felelősség.
Az azonban nem kerülheti el figyelmemet, hogy pár tündér, aki nemtetszésének adott hangot, szárnyaitól megfosztattatott, és némelyiküket hetek óta nem is látni.
Persze ez véletlen egybeesés is lehet. Hiszen nekünk rengeteg a munkánk, mindenre és mindenkire mi vigyázunk, úgy bizony! Néha hosszabb időbe is telik, mire megoldunk egy bonyolultabb őriző-óvó feladatot. Az erdőbe visszatérve főleg a természet szépsége tölt fel bennünket, hogy hivatásként megélt feladatunkat folytatni tudjuk.
Aztán, ha már apad a varázserőnk, a Tanács tagjai leszünk, akik bölcsességükkel és tapasztalataikkal segítik a többiek munkáját.
Illetve így volt ez eddig, de a Vezetőség szerint erre most nincs lehetőség. Ebben a nehéz időszakban, amikor az emberek nem hisznek a csodás lényekben, mindenki varázserejére szükség van erdőnk stabilitásának védelme érdekében. Így egyelőre lefoglalnak mindenkitől egy kicsi energiát. Szóval, mi aktív tündérek most kevesebb tehetséggel dolgozunk, míg a Tanács tagjaitól minden elvesznek. Nem tudhatjuk, ez mivel fog járni, de sokan azt suttogják, elpusztulunk így.
Ezt egyszerűen nem akarom elhinni! Hisz mindannyian tündérek vagyunk, nem akarhatunk egymásnak rosszat!
Mindenesetre a vitás kérdéseink orvoslására létrehozott Flora-Fauna Társasághoz fordultunk. A velünk együtt élő tízezer éves csodás erejű növények vitatják meg nagy ritkán felmerülő problémáinkat. Mindig hallgatunk rájuk, bízunk döntésükben.
Ők ítéletet hoztak, és kérték, hogy a Vezetőség vonja vissza zavaros törvényjavaslatát.
A Vezetőség erre megállapította, hogy a Flora-Fauna Társaság egyáltalán nem kompetens eljárni egy ügyünkben sem, hiszen ők nem is tündérek.
Sokan bíznak a Vezetőségben, túlságosan is sokan.
Csak páran gondolkodunk máshogy, nem megy ki fejünkből szárnyaszegett társaink sorsa.
Félek.