Jól tudjuk: a pénz megy, a szemét marad. Miközben a pénz még több pénzt termel követhetetlen csatornákon és meg nem engedett technológiákkal, illetve a korrupt hivatalnok rendszeren keresztül, másodpercek alatt családok élete dől romba.
Soha ilyen jellegű katasztrófa a világon nem történt - fogalmazott Hende Csaba honvédelmi miniszter. Egy méter magasságban állt pár napja a vörösiszap Devecseren, és úgy tűnik, a tiszai ciánmérgezés nagyságrendjét jócskán meghaladja a szennyezés. A több halálos áldozatot követelő tragédiát súlyosbítja, hogy óriási területet árasztott el az iszap, a falvak gyakorlatilag lakhatatlanná váltak.
Jelen esetben nem természeti katasztrófáról van szó, hanem egy létező cégről, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség felelőssége is felmerül, lévén az ő szakembereik végezték a vizsgálatot. Ha ez bebizonyosodik, akkor a felügyelőség vezetőjének mielőbb be kellene nyújtania a felmondását és persze a környezetvédelemért felelős államtitkárnak is.
Persze van felelős: az eső, mert esett, és átázott a tározó fala, meg a szél, ami fújt, és rányomta a zagyot a tározó falára, a MAL pedig széttárja a kezét. A Mal Zrt. tulajdonosai között találjuk még Petrusz Bélát és Tolnay Lajost is, akik szintén a száz leggazdagabb magyar listáján szerepelnek". Tolnay és Bakonyi Zoltán nemcsak tisztségviselői, hanem áttételesen tulajdonosai is az évi több tízmilliárdos forgalmat bonyolító cégnek, amelynek Ajka melletti tározója hétfőn átszakadt. Az onnan kiömlő hatalmas mennyiségű vörösiszap legalább négy ember halálát okozta, a balesetben több mint 160-an megsérü ltek, a természeti károk felmérése még zajlik. A két cégvezető kedden Kolontáron azt mondta, hogy nem érzik magukat felelősnek a történtekért, bár a folyamatban lévő vizsgálatokra hivatkozva nem akartak beszélni arról, hogy mi is okozhatta a katasztrófát.
A vörösiszap az alumínium előállítás során használt eljárás mellékterméke. Az alumíniumgyártás során a bauxitot porrá őrlik, majd magas hőmérsékleten és nyomáson erős lúggal (nátriumlúg) reagáltatják, hogy kioldódjanak az alumíniumvegyületek. Az így keletkezett aluminátlúgot ülepítéssel és szűréssel szétválasztják a fel nem oldott, nagy vastartalmú maradéktól, a vörösiszaptól. A nevét az iszapszerű állagáról és a színéről kapta, amit a bauxitban jelenlevő vas-oxid okoz, melyet számos célra, például vörös festékek színezőanyagaként használják fel. Egy tonna timföld előállításakor 1,5-2 tonna vörösiszap keletkezik. A vörösiszapot átmossák, és igyekeznek visszanyerni belőle a lúg jelentős részét, hogy újra felhasználják. A maradék vörösiszap azonban így is erősen lúgos állapotban kerül a tározókba.
A vörösiszap az alumínium előállítás során használt eljárás mellékterméke. Az alumíniumgyártás során a bauxitot porrá őrlik, majd magas hőmérsékleten és nyomáson erős lúggal (nátriumlúg) reagáltatják, hogy kioldódjanak az alumíniumvegyületek. Az így keletkezett aluminátlúgot ülepítéssel és szűréssel szétválasztják a fel nem oldott, nagy vastartalmú maradéktól, a vörösiszaptól. A nevét az iszapszerű állagáról és a színéről kapta, amit a bauxitban jelenlevő vas-oxid okoz, melyet számos célra, például vörös festékek színezőanyagaként használják fel. Egy tonna timföld előállításakor 1,5-2 tonna vörösiszap keletkezik. A vörösiszapot átmossák, és igyekeznek visszanyerni belőle a lúg jelentős részét, hogy újra felhasználják. A maradék vörösiszap azonban így is erősen lúgos állapotban kerül a tározókba.
A vörösiszap, a benne levő fémek miatt értékes másodlagos nyersanyagnak tekinthető. Ugyancsak nagy értéket képviselnek a benne levő ritkafémek. A vörösiszapot lehet hasznosítani, és a közeljövő fontos feladata, hogy ne csak gazdasági szempontok vezéreljék azt, hogy feldolgozzák-e vagy tárolják a vörösiszapot, hanem környezetvédelmi szempontok is.
A bauxitban és a vörösiszapban nemcsak veszélyesnek tűnő elemek, hanem az ipar számára fontos, de egyébként a Földön igen kis mennyiségben előforduló elemek is dúsulnak (pl. gallium, germánium, ritkaföldfémek). Ezek kinyerésére a vörösiszapból részben megoldott. 
A vörösiszap nem mérgező, de a benne levő maradék nátronlúgtartalom miatt veszélyes anyag. A megszáradt (lúgos kémhatású!) vörösiszap a légutakba kerülve irritálja a légutakat. Szakemberek gyűjtik össze, illetve semlegesítő szerrel a lúgot megkötve és gipsszel egy kérget létrehozva a felületén megakadályozzák a lúg beszivárgását a talajba, illetve azt, hogy a szél elhordja a porát. Ideális megoldás a tározóból kikerült vörösiszap és a szennyezett talaj összegyűjtése és biztonságos tárolóba történő elhelyezése.
Ahol nagyon átitatódott a talaj felső rétege, ott bizonyos mélységekben biztos, hogy szükséges lesz a talajcsere. A tározóból elfolyt vörösiszap tartalmú víz nagy nátronlúg tartalma miatt szinte minden élőlény azonnali pusztulását okozta. A Torna patak és folyómederben az alsóbb szakaszokon bekövetkező hígulás fokozatosan csökkenti ezt a hatást. A szennyezéshullám levonulása után a pH érték minden bizonnyal fokozatosan visszaáll a természetes 8,5 körüli értékre. Amikor a szennyezés teljes mértékben levonul a folyókon, és a vörösiszap utánpótlása is megszűnik, a folyók regenerációja lassan megkezdődhet. Az érintetlen felső szakaszon megmaradt élővilág lehet a kiindulópontja a visszatelepedésnek, de a legoptimálisabb esetben is legalább egy évet kell várnunk, hogy a Torna-patak vízi életközössége legalább hasonlítson a katasztrófa előtti állapotra.
A Motim Rt. 1934-ben kezdte meg a timföldgyártást, és 2002 májusáig folytatta is. Az úgynevezett Bayer-eljárás alapján nyolcmillió tonna vörösiszap lerakására került sor 1981-ig, amikor is ez veszélyes hulladékká lett nyilvánítva.
Mosonmagyaróváron a timföldgyár privatizációjakor lényeges árcsökkentő tényező volt a környezeti károk felszámolásának átvállalása. Két éve megszűnt a timföldgyártás és a veszélyes hulladék termelése is, de a tulajdonosok a károk felszámolása helyett újabb veszélyes hulladékokkal terhelték meg a várost. Nem érthető, hogy a jutányos ár ellenére miért nem kezdték meg a környezetszennyezés felszámolását és további károk megakadályozását. A veszélyes anyag birtokosa az az rt., amelynek egyik fő tulajdonosa Gyurcsány Ferenc.
A gond nagy, mert az öt tárolóból négy nem rendelkezik védelemmel a leszivárgó anyaggal szemben., és az ötös kazetta még ma is működik, mint veszélyes hulladék-tároló. Vörösiszapot már nem helyeznek el két Mosonmagyaróvárott, de maradt 8 millió tonna, helyette répcelaki fáradt olajat tüzelnek el, ami II. veszélyességi osztályba tartozik, miként a vörösiszap. Úgy, hogy a lakosság nem tud róla.
A tározóterek körül kialakított figyelő-kutak közül 19-et évente, további 12 kutat évente kétszer vizsgálnak.
A Dunántúl egyik fejtörést okozó ágazata az alumínium gyártás volt, hiszen a szovjet piac beomlása után az olcsó áramon termelt magyar alumínium - amiért cserében gépjárműveket kapott Magyarország - fontossága jelentősen csökkent és termelése nehézségekbe ütközött.
A privatizációs pénzek tehát elúsztak, a zagy, a szennyezett talaj, a cianidos iszap pedig itt maradtak. Aki az ukrán politikai eseményeket figy elemmel kísérte az elmúlt években, az hallotta, hogy Juscsenkót dioxinnal mérgezték meg.
A dioxin (tetraklór-dibenzo-p-dioxin - TCDD) alattomos méreg, ez a vegyület a természetben nem fordul elő, az emberi, ipari tevékenység melléktermékeként jelenik meg, támadja az immunrendszert, rákkeltő, génkárosító hatású. Magyarországon a garéi hulladéktárolóban szabadult fel dioxin, amely helyszín szintén szintén a környezetkárosítás szimbólumává vált.
A furánról talán kevesebbet lehetett hallani, ez a vegyület nem híresült el annyira, mint súlyosan mérgező társa, viszont az alumínium-gyártás melléktermékeként ezzel az anyaggal is fertőzött lehet a környezet.
A vörösiszapot Magyarországon nem dolgozzák fel, hanem tározókban őrzik. Egyes tározók alján nincs vízzáró agyagréteg, és vannak fedetlen zagytározók - ilyen van a hétfői katasztrófa helyszínén is.
A tárolására többféle eljárás van: vagy völgygát mögé zárják, vagy sík terepen körtöltéseket építenek. Az ajkai tározó különlegessége, hogy a gát kifejezetten magas volt. Hazánkban összesen 55 millió tonna vörösiszapot tárolnak depóniákban. A vörösiszapot gátak mögé pumpálni egyszerű és olcsó megoldás, viszont a lehetséges környezeti károk és a rekultiváció nehézsége miatt világszerte változott e zagytározók kezelése. Egyes országokban a vörösiszapot először is dupla falú, agyaggal és műanyag fóliával bélelt tározókba helyezik, és a tározót becsatornázzák a könnyebb vízelvezetés érdekében. A vörösiszap így fokozatosan kiszárad, a vizet tisztítják és újrafelhasználják. Az eljárás bevezetése az alumíniumiparnak is megéri, hiszen csökken a környezeti kockázat és nő a tározó kapacitása.
A másik módszer a szárítás. Az indiai Indal alumíniumipari cég belgiumi üzemében például 1985 óta hat fázisban szárítják és szűrik a timföldgyártás maradékát, majd a tározót termőfölddel borítják. Ausztráliában egy cég tengervízzel kezeli a vörösiszapot, így lúgos kémhatása a 9-es érték körüli szintre szelídül.
A másik módszer a szárítás. Az indiai Indal alumíniumipari cég belgiumi üzemében például 1985 óta hat fázisban szárítják és szűrik a timföldgyártás maradékát, majd a tározót termőfölddel borítják. Ausztráliában egy cég tengervízzel kezeli a vörösiszapot, így lúgos kémhatása a 9-es érték körüli szintre szelídül.