2010. szeptember 30., csütörtök

"Ne mérgelődj soha, semmin"

Tony Curtis (Bernard Schwartz, 1925-2010) kétszeres Golden Globe-díjas Hollywood-i színészlegenda, szexszimbólum, producer, író.
Szülei, a mátészalkai Emanuel és Helen Schwartz New York-ba emigráltak, fiúk is ott született meg. Keserű gyerekkora volt: szülei örökké marták egymást, anyja verte, és a világgazdasági válság idején annyira elszegényedtek, hogy öccsével, Juliusszal együtt a szülők rövid időre árvaházba is adták őket.
Amikor Tony 18 éves lett, bevonult a haditengerészethez, majd a hadsereg támogatását kihasználva drámaórákra járt, és a zsidó színház tagjaként turnézni kezdett. Hamarosan a kaliforniai Universal Stúdiónál folytatta pályafutását, ahol rengeteg fantáziát láttak színészi tehetségében - és nem különben roppant megnyerő külsejében.1951-ben feleségül vette Janet Leigh színésznőt, aki a Psycho zuhany alatt tragikus véget érő hősnőjét alakította. Házasságukból született a népszerű Jamie Lee Curtis. A hollywoodi sajtó a színész válása utána is hangos volt magán és nőügyeitől. Curtis úgy vélte a hosszú élet titka a fiatal nőkben keresendő; szinte minden 10 évben új feleséggel láthattuk az újságok címlapján: Christine Kaufmann (1963-'67), Leslie Allen (1968-'81), Andrea Savio (1984-'92), Lisa Deutsch (1993-'94), és a nála 45 évvel fiatalabb Jill Vanderberg (1998-).
A színész sikeres filmjei közé tartozik az A tolvaj hercege, vagy az Ali baba fia. 1956-ban szerepelt a Trapéz című szerelmi történetben, ahol felhívta a kritikusok figyelmét remek alakítására, hiszen mindaddig csak külsejét dicsérték. Az 1959-ben Marilyn Monroe és Jack Lemmon partnereként a Van, aki forrón szereti című mozi bemutatója után világsztárként ünnepelték.
Komolyabb kihívást jelentett számára A siker édes illata című alkotásban játszott talpnyaló újságíró szerepe. Oscar-díjra jelölt alakítást nyújtott az A megbilincseltek című filmben, amiben Sydney Poitier mellett szökésben lévő rabot alakított. "Azután nem voltak különösebben érdekesek a filmjeim, viszont a gyerektartást kellett fizetnem"
Remek humora miatt főként vígjátékokban szerepelt, de a komolyabb hangvételű Spartacusban, és az A bostoni fojtogató sorozatgyilkosaként is remekül helytállt. Az 1970-es évek elején Roger Moore társaként a The Persuaders (Minden lében két kanál) című tévéfilmsorozatban alakított nagypályás amerikai üzletembert, aki nem félt verekedésekbe keveredni.
F. Scott Fitzgerald Az utolsó filmcézár-jának 1976-os adaptációjában Robert De Niro oldalán szerepelt.
Az elmúlt években felbukkant az Ilyen a bokszban, illetve a Vérdíj 2. – A nagy robbanás című filmben, valamint tévésorozatokban is, mint a Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai, vagy a CSI: A helyszínelők (itt önmagát alakította egy rövid jelenetben). Utolsó filmes munkája a 2008-as David & Fatima című, Rómeó és Júlia történetét izraeli-palesztin környezetbe áthelyező dráma egyik mellékszerepe volt.
A filmezést idősebb korában lecserélte a festészetre. Szürrealista stílusú festményei darabonként körülbelül 25 ezer dollárért kelnek el.
2003-ban Magyarországra jött, hogy országunkat népszerűsítő reklámspotokat forgasson. Az elkészült filmben a Gerbeaud cukrászdában élvezi a kávét és a csinos nők látványát.
Tavaly jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, melyet a 16. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon dedikált is.Amikor tavaly tavasszal itthon járt, így foglalta össze életfilozófiáját: "Egy titka van az életnek, egy módon lehet túlélni: soha nem szabad hagyni, hogy feldühítsenek. Ne mérgelődj semmin, soha."