2010. július 13., kedd

"Uram, nézz végig rajtam, Uram láss meg te is engemet. Mindennek vége. Vége."

Kállai (Krampner) Ferenc (1925-2010) a Nemzet Színésze, rendező, főiskolai és egyetemi tanár, egy időben országgyűlési képviselő.
Kereskedelmi szakközépiskolába járt, de mivel a számok világa nem állt igazán közel hozzá, érettségi után mindjárt a Színművészeti Akadémiára jelentkezett. A vizsgabizottság előtt Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én című versét akarta elmondani, de csak a negyedik sorig jutott el. Azonnal felvették, és Kiss Ferenc, az egyik felvételiztető színész - politikai meggyőződésének megfelelően - helyben át is keresztelte mondván: legyen maga Kállai, mint a miniszterelnök.
A háború miatt azonban az iskolát nem tudta befejezni - csakúgy, mint híres évfolyamtársa, Darvas Iván sem.
A háború alatt egy légvédelmi pincében ismerkedett meg Zúz Máriával, akit hamarosan feleségül vett.
1945-től a Belvárosi Színház tagja lett. Színháztörténeti jelentőségűnek tartják a Bárdos Artúr által rendezett Rómeó és Júliát, amiben Fényes Alíz volt partnere.
Három év múlva Major Tamás a Nemzeti Színházhoz szerződtette, ahol hamarosan a legendás társulat első vonalába került. Az 1949-ben bemutatott Gorkij: Ellenségekben Rátkai Márton, Gobbi Hilda, Tímár József, Tőkés Anna és Szörényi Éva mellett játszott.
A 80-as években közéleti szerepet is vállalt; a Színházművészeti Szövetség elnöke volt; majd országgyűlési képviselő lett, és közmegelégedésre vezette a kulturális bizottságot is.
1977-től a Színművészeti Főiskolán is tanított.Sokáig a Nemzeti Színház tagja volt, bár élete végéig bizonytalan volt döntése helyességében. Hűséges maradt a Pesti Magyar Színház társulathoz, amikor az új Nemzetiben már nem újította meg tagságát. Ebben a társulatban volt 2005-ben az utolsó bemutatója, Schwajda György Rejtő Jenő adapciója, az A néma revolverek városa.
Kállai Ferenc alakításait gyakran színezte humor és finom irónia. Kellemes orgánumát mindig az ábrázolt figura megvalósításának szolgálatában használta. Alakított a színpadon Csongort, Noszthy Ferit, Tartuffe-öt és Kardics bankigazgatót. Csurka István 1972-ben bemutatott Döglött aknák című darabjában ő volt Paál, a ketteske. Az előadásokon gutaütésközeli állapotba került a Major Tamás alakította Moórral vívott ádáz ordítozás közepette.
Filmszínészként is jelentős alakítások fűződnek a nevéhez: aljas huszártisztet játszott a Katonazenében (1961), mérnököt a Megszállottakban (1961), Takaró Sándort Németh László Iszony című regényének filmváltozatában (1965), főszerkesztőt a Gyula vitéz télen-nyáron (1970), tanácselnököt A legényanya (1989) című alkotásokban. Szerepelt a Tüskevár-ban, A dunai hajós-ban, A Pogány Madonná-ban, a 2x2 néha öt -ben, A miniszter félrelép-ben, illetve az Ámbár tanár úr és a 6:3 című filmekben. Utolsó két filmszerepét Szabó István Rokonok (2006) és Sándor Pál Noé bárkája (2007) című alkotásában játszotta.
Neve Bacsó Péter 1969-ben forgatott, és sokáig betiltott A tanú című szatírájával került be a magyar filmtörténelembe. A filmben a rendszer kisembere, Pelikán József gátőr bőrébe bújt. A tanú második része 1994-ben készült el Megint tanú címmel.
Kállai Ferencet 1956-ban és 1958-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1973-ban Kossuth-díjat kapott, 1989-ben a Nemzeti Színház örökös tagjává választották, 2006-ban pedig Prima Primissima díjas lett.
Évtizedekig törzsvendége volt a Lukács Uszodának, közvetlenségével nemcsak a személyzetet, hanem a látogatókat is elbűvölte.
Ebben az évben Sághy Gyula készített dokumentum filmet a művészről.