2010. május 10., hétfő

Magyarországon az első kocsipostát Mátyás király rendeletére hozták létre, amikor 1485-ben a székhelyét az éppen meghódított Bécsbe helyezte át. A Bécs és Buda közötti úton 5 mérföldenként pihenőállomás volt, köztük Kocs községben az egyik.
A postaútvonal a szekérgyártással már akkor is foglalkozó község termékei számára nagy fellendülést jelentett, egyben ösztönzést adott a termék korszerűsítéséhez, fejlesztéséhez. A magyar kocsi a korabeli nehéz hintóval szemben igen könnyű és gyorsjárású volt. Természetes rugalmasságát a jó megválasztott faanyagok finom összedolgozásának köszönhette; a többféle rugalmas keményfából készült kerekek, kocsiderék, facsapok, faperselyek, fatengelyek csökkentették a rázkódást. Maga a vasalatlan kerék - bár könnyen tört - igen rugalmas volt.A kocsizás a távolsági közlekedés mellett szórakozási célokat is szolgált, kedvelt mulatsággá vált a tehetősek körében. Ez is hozzájárult gyors fejlődéséhez, különböző variánsok kialakulásához. Európa-szerte híressé vált, és a magyar szó a nyugati nyelvekbe is befurakodott: coach (angol), Kuts che (német), cotxe (katalán), coche (spanyol), coccio (olasz), goetse (flamand), koczi (lengyel), koczy, (cseh), kusk (svéd). A Kaukázus vidékén és Kis-Ázsiában pedig a könnyű szekeret „madzsar”-nak nevezik.
A koczy szóalak első előfordulása 1469-ből való. A kocsi részletes leírását – 1518-as évszámmal – Sigmund von Herberstein adta. Az első fennmaradt hiteles ábrázolást 1568-ban Jeremias Schemei augsburgi festő készítette.
A kettőt egybevetve a magyar kocsiról a következők állapíthatók meg: a hármas fogat volt a magyar kocsi legjellemzőbb sajátsága. A kocsiban a kocsissal együtt négy személy fért el, a vesszőből fonott kassal bélelt kocsiszekrény hátul felmagasodott, védve az utazókat a felcsapódó portól, sártól. A kocsiderékban vánkosok, párnák tették kényelmesebbé az utazást és maradt hely az útipoggyásznak is. Az oldalakat lőccsel támasztották meg, maga a kocsitest a tengelyeken nyugodott és a kocsi alvázánál már alkalmazták a fordulékonysághoz szükséges korabeli találmányt (az ún. „fergettyű”-t). A kocsin vasalást még alig találunk.
video
Az autó (elnevezése az automobile rövidítése, a görög auto: ön és a latin mobilis: mozgás szavakból) egy jellemzően 4 keréken guruló, saját motorja által hajtott jármű. Elsősorban aszfaltútra tervezték, 1-8 utast szállíthat és felépítése a személyszállításra jobban alkalmassá teszi, mint áruszállításra. Mindazon által a leírások pontossága nem tökéletes, a eltérő feladatokra létrehozott számos különböző gépkocsi típus miatt.
Elsőként Nicolas Joseph Cugnot francia mérnöknek sikerült gőzhajtású járművet készítenie. A tüzérségi katonatisztk megoldotta, hogy a nehéz ágyúkat gyorsabban lehessen szállítani. Ehhez alapként kemény fából hatalmas, háromkerekű szerkezetet épített. Az első kerék elé óriási gőzüstöt helyezett fel, és a gőz nyomása hajtotta meg a járművet. Amikor Cugnot 1771-ben szerette volna bemutatni új találmányát, a gőzautó elszabadult és ledöntött egy falat. Ez volt a történelem első közúti balesete, amelyet gépi hajtású jármű okozott.
Egy idő után hatalmas lökést adtak a mechanizálás és az iparosodás fejlődésének az új, nagy teljesítményű gőzgépek, amelyeket többek között a skót származású James Watt fejlesztett ki.
A lehetőség, hogy kisebb gőzgépeket alkalmazzanak az utcai közlekedéshez, eredményezte Richard Trevithick 1803-ban bemutatott omnibuszt, melyet sikerrel használtak személyszállításra Londonban. A háromkerekű, hétszemélyes, gőzzel hajtott járműből 1830-ra már száz közlekedett Angliában. Bolyai Farkas pedig ez időtályt mutatta be gőzautóját Marosvásárhelyen.
A londoniak egyébiránt olyan borzalmasnak tartották ezeket az utcai gőzjárműveket, hogy rövid időn belül bevezették a "vörös zászló törvényét", amely a világ első közúti szabálya volt. Ennek értelmében a gőzautók előtt ötven méterrel nappal vörös zászlót, éjszaka pedig vörös lámpát kell vinnie valakinek. Hát csoda, hogy az emberek ezért inkább a biztonságosabb vasúton utaztak?
A svájci Isaac de Rivaz 1804-ben készített járművével egy új technikai korszakot nyitott meg. Három év múlva elnyerte "az éghető gáz vagy más anyagok robbanásának felhasználásából nyert motorerőért" szabadalmat.
1860-ban Jean Joseph Lenoir szabadalmaztatta éghető gázzal működő motorját. 1876-ban pedig Wessely György feltalált egy kocsit Colonet néven, amely lovak segélye nélkül hajtható".
Elsőként a kölni származású utazó kereskedő, Nikolaus August Otto jelentkezett egy alacsony fordulatszámú, belső égésű motorral.

* * * * *

Az autók régebben még kézzel, egyenként készültek, ma már futószalagokon haladnak és eközben egy fémvázra szerelik az alkatrészeket, és rendkívül nagy figyelmet fordítanak a készítésnél a biztonságra, mint pl. a légzsákokra. Ezek az ütközés pillanatában kinyílnak és felfúvódnak, és a levegővel teli légzsák meggátolja, hogy az utasok előre repüljenek és ezáltal megsérüljenek.
Persze, az sem árt, ha a vezető betartja a kressz szabályait, és ittasan még véletlenül sem ül a volán mögé.