2009. október 14., szerda

Baziliszkusz

A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú technikai eszköze a látható világ megörökítésére - dokumentatív szándékkal is.
1895-ben szabadalmaztatták a kinematográfot, a Lumière fivérek találmányát. A testvérel ez évben már saját filmjeikből álló előadást tartottak a párizsi Grand Caféban.
Edison találmánya, a fonográf megjelenése után Muybridge javasolta, hogy a két találmányt kombinálják. 1904-ben Oscar Mester német producer saját fejlesztésű berendezésével, a biofonnal kápráztatta el a St. Lousi-i világkiállítás látogatóit az új hangosítási kísérletével.
1922-ben Hans Vogt, Joseph Massolle és Benedict Engel német mérnökök levetítették első hangosfilmjüket Berlinben.
A hangosfilm korszaka az 1927-ben bemutatott A dzsesszénekes című alkotással vette kezdetét. Az első magyarországi hangosfilmet, a Kék Bálványt 1930-ban mutatták be a fővárosban. Ezt követte a Hyppolit, a lakáj.
A BBC forgatócsoportja a közép-amerikai Belizében készített nagy sebességű videofelvételt egy különleges vízen járó gyíkról, a barna baziliszkuszról. A felvételeket jövő hétfőn sugározza a brit televízió Life című sorozatában.
A Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben honos, a gyíkokhoz tartozó baziliszkuszok meglehetősen furcsa lények. Tekintetük ugyan nem halálos és a leheletük sem mérgező, de több különleges tulajdonsággal is magukra vonják a figyelmet.

A baziliszkuszok rendszerint az esőerdőkön áthaladó folyók vagy kisebb tavak partján élnek, és apró rovarokkal táplálkoznak a levelek között. Méretük általában nem haladja meg a 25 centimétert, de a zöld baziliszkusz mérete - farkával együtt - eléri a 75 centimétert is. A gyíkok úgy teszik "üzemképessé" magukat minden nap, hogy a napon sütkérezve melegítik föl a testüket. Ilyenkor rendkívül könnyen áldozatul eshetnek a ragadozóknak, például ragadozó madaraknak, kígyóknak vagy az esőerdőben vadászó emlősöknek. Az evolúció folyamán azonban a baziliszkuszok egyedülálló menekülő mechanizmust fejlesztettek ki. Beugranak vagy belepottyannak a vízbe, majd átszaladnak azon. Innen kapták becenevüket: Jézus-gyík vagy Jézus Krisztus-gyík.
A kutatók eddig is tudták, hogy ez a mutatvány valahogy a víz felületi feszültségének kihasználásán alapul, de első ízben sikerült lassított felvételek segítségével elemezni a gyík mozgását a vízen. A BBC forgatócsoportja másodpercenként 2000 kockás videofelvételeket készített a baziliszkuszok egyik fajáról, a barna baziliszkuszról (Basiliscus vittatus).
Simon Blakeney, a BBC producere, aki részt vett a forgatáson a BBC News-nak elmondta: a gyík olyan gyorsan szalad, hogy buborékokat hoz létre, ahogy a lába a vízbe csapódik, majd ezekről a buborékokról rugaszkodik tovább, mielőtt elpattannának. A gyíknak muszáj nagyon gyorsan futnia, különben nem tudna kiemelkedni a víz felszínéről. Vízbe ugyan ekkor sem fulladna, mert kitűnően úszik, viszont így kisebb eséllyel menekülhetne el a ragadozók elől.
A gyík hosszú, vékony lábujjait alulról különleges pikkelyek fedik, amelyek segítik a légbuborékok kialakulását. A kutatók korábban megállapították, hogy a baziliszkuszok jelentős oldalirányú erőket is létrehoznak, miközben öles léptekkel szaladnak. Ezek az erők segítenek abban, hogy fölegyenesedve maradjanak.

A szaladó állat lefilmezése nem volt egyszerű feladat. Mint Blakeney elmesélte, a baziliszkusz csak rendkívüli vészhelyzetekre tartalékolja vízen járó képességét: az esetek 80 százalékában nem fut, hanem elúszik, ha valami gyanúsat észlel. Végül azonban sikerült "elcsípniük" a gyíkot futás közben. A Life sorozatnak ezt az epizódját egyelőre még csak Angliában láthatják a tévénézők (BBC, október 19., 21 óra).