A cukrot cukorrépából nyerik. A répa és a bab is zöldség. Tehát a csokoládé zöldség.
Hogy egy lépéssel továbbmenjünk – a csokoládéban tej is van, tehát a csokoládé egészséges.
A mazsola, meggy, barack és eper, amivel meg van töltve a csokoládé, a gyümölcsök közé tartoznak, ami köztudott hogy egészséges, úgyhogy egyél csak annyit amennyi jólesik!
És a csokoládé jó a stressz ellen?
Nézd csak meg: a "STRESSZED" visszafelé olvasva: "DESSZERT(S)"
Hogy egy lépéssel továbbmenjünk – a csokoládéban tej is van, tehát a csokoládé egészséges.
A mazsola, meggy, barack és eper, amivel meg van töltve a csokoládé, a gyümölcsök közé tartoznak, ami köztudott hogy egészséges, úgyhogy egyél csak annyit amennyi jólesik!
És a csokoládé jó a stressz ellen?
Nézd csak meg: a "STRESSZED" visszafelé olvasva: "DESSZERT(S)"
* * * * *
Dél-Amerika őserdeiben vadon élő növény a kakaófa, amelynek gyümölcse a kakaóbab. Már Amerika felfedezése előtt virágzó kakaóültetvények voltak Mexikó és a mai Venezuela területén, melyek kezdetben az indiánok vándorlási útvonalát követték. A kakaóbab többféle funkciót is betöltött az azték és a maja kultúrában. Szerepelt vallási szertartásaikon, mint varázsital - egy maja legenda szerint a csokoládé az istenek eledele -, fogyasztották élvezeti cikként és élelmiszerként is., mivel hittek az aromás ital bölcsesség- és életerő-növelő hatásában. Tudományos neve méltóan fejezi ki: Theobroma cacao, vagyis az istenek eledele. A kakóbabot az aztékok Quetzalcoatl, vagyis a Kígyó Isten ajándékának tekintették.
Fizetési eszközként is szolgált Amerika felfedezése előtt, amikor az adót még kakaóban fizették, és a rabszolgákat 100 kakaóbabért vették. A csokoládé-történetbe itt kapcsolódik be Kolombusz Kristóf, aki egy maja kereskedő bárkáján találkozott először a kakaóbabbal - mint fizetési eszközzel. Haláláig nem is sejtette, hogy Európa kereskedelmében a kakaóbabnak másféle szerepe is lesz.
Amikor Kolumbusz Kristóf és legénysége Guanja szigetén kötött ki Amerika felfedezésekor, az őslakók parányi ovális, barna diókkal ajándékozták meg őket, valamint kaptak az erősítő italból is. A szigetlakók ezt a bizonyos italt hívták xocolatl-nak, amiből később a csokoládé elnevezés kialakult. A xocolatl elkészítéséhez a kakaóbabot megpörkölték, megőrölték, majd vizet öntöttek hozzá, és felmelegítették. A kakaóvaj kivonása után kukoricalisztet szórtak bele, hogy sűrűbb legyen. Különféle fűszerekkel ízesítették, így erős paprikával is, mely pikáns aromát adott a masszának. Kolumbusz és társai le voltak nyűgözve a furcsa italtól, de még nem jöttek rá a benne rejlő üzleti lehetőségekre.
A kakaó igazi felfedezője Hernán Cortés volt, aki 1519-ben érkezett a mai Mexikó területére. Itt az aztékok nem csak fogyasztották, de pénzként is alkalmazták a kakaóbab barna szemeit, ezért a spanyol hódítók az almendra de dinero, vagyis pénzmandula nevet adták az ismeretlen növénynek. A fényes fogadtatás részeként Moctezuma király megkínálta a kakaóból készült különleges italból, amit csak kivételes személyek fogyaszthattak. Cortés felismerte, hogy az ital tápláló, frissíti a szellemet, ezért katonáival is itatott a fűszeres nedűből. A hadsereg ezáltal képes volt egész nap menetelni az újonnan felfedezett kontinens belseje felé. Az eredmény láttán a spanyol hadvezérben felébredt az üzleti érzék, és hajóin kakaót szállítatott Európába.
Az expedícióval szerzetesek is utaztak az Újvilágba. Egyikük elküldött néhány szem kakaóbabot a zaragozai apátnak, aki Európában elsőként készített belőle csokoládét. A barna massza aromája még elég távol állt a mai ízlésvilágtól, hiszen rettenetesen keserűre sikeredett. Csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie, míg rájöttek, hogy mézzel ízesítve, a későbbiekben pedig cukorral keverve, igen finom csemegét készíthetnek. A 17. század csokoládéja viszont már hasonlított a manapság ehetőkhöz.
A kakaóbab Európába átkerülve csaknem 200 évig a spanyolok kereskedelmi monopóliumát képezte, s csak ezután terjedt el Európa országaiban.
A kontinensen a csokoládéfogyasztás a 17-18. században kezdett erősödni. A 17. század elején Ausztriai Anna, majd Mária Terézia révén a csokoládéivás szokása a francia udvarban is meghonosodott. A franciák ízlésének furcsa volt a sűrű ital, ezért vízzel hígították. Később ebben a formában terjedt el egész Európában, így nemigen csodálkozunk rajta, hogy lassanként a csokoládégyártás Franciaországban jelentős iparággá vált.
A spanyol udvarból nemcsak Franciaországba jutott el a csokoládé, hanem a Vatikánban, majd Olaszországban is divatba jött. Elterjedését vallási viták követték, mivel a hölgyek már a templomba is magukkal vitték az édes nektárt. Kezdték úgy vélni, "a jól elkészített csokoládé oly nemes eledel, hogy az istenek tápláléka inkább ez lehetett, mint a nektár, vagy az ambrózia." Komolyan felmerült a kérdés, vajon megszegi-e a böjtöt az, aki csokoládéitalt fogyaszt. Végül XIII. Gergely pápa engedélyezte fogyasztását böjti napokon is.
Az első angol csokoládégyár Eristolban épült, 1723-ban. Egyébként az angoloknak jutott először eszébe, hogy a csokoládégyártáshoz tejet, sőt tojást és madeira bort használjanak.
A németek Frankfurtban pontosan 50 évvel később alapítottak csokoládégyárat.
A csokoládé európai karrierje azt is jelentette, hogy elfogytak az amerikai termőterületek. Új helyet kerestek a kakaóültetvények számára, amit Afrikában találtak meg, ahol 1882-ben telepítettek először kakaócserjét. Ez a telepítés olyan jól sikerült, hogy szászadunkra a világ kakaóbab termésének 77%-át Afrika adja. A tömeggyártásra való áttérést a technikai újdonságok, találmányok sorozata követte a 19. század elejétől.
A Chocolat Lasse Hallström 2000-ben bemutatott romantikus vígjátéka, Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével. A forgatókönyvet Joanne Harris azonos című regénye alapján Robert Nelson Jacobs írta.
Lansquenet-ben mintha száz éve semmi sem változott volna. Az üdítő fuvallatot Vianne Rocher érkezése hozza meg: a lányával Anouk céltalanul utazgató asszony csokoládéboltot nyit a faluban, amely édes ínyencségeivel felszabadítja a helybeliek rejtett vágyait. Vianne-nek mágikus képessége van arra, hogy minden vásárlója számára kiválassza a személyre szóló finomságot, és egyesek csakhamar teljesen át is adják magukat érzékeik csábításának.
Mások viszont, mint Reynaud grófja, elszánt ellenségévé válnak. Meggyőződéssel vallja, hogy Vianne csokoládékülönlegességei erkölcsi romlásba taszítják a várost. Szembenállásuk meg is osztja a kisváros lakóit azokra, akik a régi rend biztonságát kívánják megőrizni, és azokra, akik végre élvezni akarják a szabadság újonnan felfedezett ízét.
Az új jövevények hamar barátokra is szert tesznek, és a különböző ellenállhatatlan csokoládék felébresztik a városkát a százéves álmából.
Konkrétan azért nem derül ki a végén, hogy vajon mi lesz a csokoládé-készítők sorsa, vagyis hogy tovább utaznak-e az északi széllel, vagy végre örökre letelepednek, de azért lehet sejteni, hogy a második alternatíva a valószínűbb.
A mozi főként abban különbözik a könyvtől, hogy míg a filmben a "fő ellenséget" a városka polgármestere alakítja, addig a könyvben ezt a szerepet a fiatal pap játsza el. A könyvben a szerző az ő szemszögéből láttatja az eseményeket, és ily módon nagyon jól látszanak a két fél közti nézeteltérések és gondolkodásbeli különbségek. A filmben a végén azért enyhül a feszültség, és tulajdonképpen maradásra bíztatják Viannet és Anoukot.
Mindenesetre a film erőssége a kiváló helyszín- és a szereplőválasztás.
A zene igazán gyönyörű; nekem Johnny Depp gitárjátéka mellett a Chocolate sauce című melódia nyerte el tetszésemet, amely szerény véleményem szerint a vilgászerte híres orosz "Mélyfekete szemek" igen közeli rokona - azt hiszem, igazán finoman fogalmaztam. De hát végtére is édességről van szó...
Dél-Amerika őserdeiben vadon élő növény a kakaófa, amelynek gyümölcse a kakaóbab. Már Amerika felfedezése előtt virágzó kakaóültetvények voltak Mexikó és a mai Venezuela területén, melyek kezdetben az indiánok vándorlási útvonalát követték. A kakaóbab többféle funkciót is betöltött az azték és a maja kultúrában. Szerepelt vallási szertartásaikon, mint varázsital - egy maja legenda szerint a csokoládé az istenek eledele -, fogyasztották élvezeti cikként és élelmiszerként is., mivel hittek az aromás ital bölcsesség- és életerő-növelő hatásában. Tudományos neve méltóan fejezi ki: Theobroma cacao, vagyis az istenek eledele. A kakóbabot az aztékok Quetzalcoatl, vagyis a Kígyó Isten ajándékának tekintették.
Fizetési eszközként is szolgált Amerika felfedezése előtt, amikor az adót még kakaóban fizették, és a rabszolgákat 100 kakaóbabért vették. A csokoládé-történetbe itt kapcsolódik be Kolombusz Kristóf, aki egy maja kereskedő bárkáján találkozott először a kakaóbabbal - mint fizetési eszközzel. Haláláig nem is sejtette, hogy Európa kereskedelmében a kakaóbabnak másféle szerepe is lesz.
Amikor Kolumbusz Kristóf és legénysége Guanja szigetén kötött ki Amerika felfedezésekor, az őslakók parányi ovális, barna diókkal ajándékozták meg őket, valamint kaptak az erősítő italból is. A szigetlakók ezt a bizonyos italt hívták xocolatl-nak, amiből később a csokoládé elnevezés kialakult. A xocolatl elkészítéséhez a kakaóbabot megpörkölték, megőrölték, majd vizet öntöttek hozzá, és felmelegítették. A kakaóvaj kivonása után kukoricalisztet szórtak bele, hogy sűrűbb legyen. Különféle fűszerekkel ízesítették, így erős paprikával is, mely pikáns aromát adott a masszának. Kolumbusz és társai le voltak nyűgözve a furcsa italtól, de még nem jöttek rá a benne rejlő üzleti lehetőségekre.
A kakaó igazi felfedezője Hernán Cortés volt, aki 1519-ben érkezett a mai Mexikó területére. Itt az aztékok nem csak fogyasztották, de pénzként is alkalmazták a kakaóbab barna szemeit, ezért a spanyol hódítók az almendra de dinero, vagyis pénzmandula nevet adták az ismeretlen növénynek. A fényes fogadtatás részeként Moctezuma király megkínálta a kakaóból készült különleges italból, amit csak kivételes személyek fogyaszthattak. Cortés felismerte, hogy az ital tápláló, frissíti a szellemet, ezért katonáival is itatott a fűszeres nedűből. A hadsereg ezáltal képes volt egész nap menetelni az újonnan felfedezett kontinens belseje felé. Az eredmény láttán a spanyol hadvezérben felébredt az üzleti érzék, és hajóin kakaót szállítatott Európába.Az expedícióval szerzetesek is utaztak az Újvilágba. Egyikük elküldött néhány szem kakaóbabot a zaragozai apátnak, aki Európában elsőként készített belőle csokoládét. A barna massza aromája még elég távol állt a mai ízlésvilágtól, hiszen rettenetesen keserűre sikeredett. Csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie, míg rájöttek, hogy mézzel ízesítve, a későbbiekben pedig cukorral keverve, igen finom csemegét készíthetnek. A 17. század csokoládéja viszont már hasonlított a manapság ehetőkhöz.
A kakaóbab Európába átkerülve csaknem 200 évig a spanyolok kereskedelmi monopóliumát képezte, s csak ezután terjedt el Európa országaiban.
A kontinensen a csokoládéfogyasztás a 17-18. században kezdett erősödni. A 17. század elején Ausztriai Anna, majd Mária Terézia révén a csokoládéivás szokása a francia udvarban is meghonosodott. A franciák ízlésének furcsa volt a sűrű ital, ezért vízzel hígították. Később ebben a formában terjedt el egész Európában, így nemigen csodálkozunk rajta, hogy lassanként a csokoládégyártás Franciaországban jelentős iparággá vált.
A spanyol udvarból nemcsak Franciaországba jutott el a csokoládé, hanem a Vatikánban, majd Olaszországban is divatba jött. Elterjedését vallási viták követték, mivel a hölgyek már a templomba is magukkal vitték az édes nektárt. Kezdték úgy vélni, "a jól elkészített csokoládé oly nemes eledel, hogy az istenek tápláléka inkább ez lehetett, mint a nektár, vagy az ambrózia." Komolyan felmerült a kérdés, vajon megszegi-e a böjtöt az, aki csokoládéitalt fogyaszt. Végül XIII. Gergely pápa engedélyezte fogyasztását böjti napokon is.
Az első angol csokoládégyár Eristolban épült, 1723-ban. Egyébként az angoloknak jutott először eszébe, hogy a csokoládégyártáshoz tejet, sőt tojást és madeira bort használjanak.
A németek Frankfurtban pontosan 50 évvel később alapítottak csokoládégyárat.
A csokoládé európai karrierje azt is jelentette, hogy elfogytak az amerikai termőterületek. Új helyet kerestek a kakaóültetvények számára, amit Afrikában találtak meg, ahol 1882-ben telepítettek először kakaócserjét. Ez a telepítés olyan jól sikerült, hogy szászadunkra a világ kakaóbab termésének 77%-át Afrika adja. A tömeggyártásra való áttérést a technikai újdonságok, találmányok sorozata követte a 19. század elejétől.
* * * * *
A Chocolat Lasse Hallström 2000-ben bemutatott romantikus vígjátéka, Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével. A forgatókönyvet Joanne Harris azonos című regénye alapján Robert Nelson Jacobs írta.
Lansquenet-ben mintha száz éve semmi sem változott volna. Az üdítő fuvallatot Vianne Rocher érkezése hozza meg: a lányával Anouk céltalanul utazgató asszony csokoládéboltot nyit a faluban, amely édes ínyencségeivel felszabadítja a helybeliek rejtett vágyait. Vianne-nek mágikus képessége van arra, hogy minden vásárlója számára kiválassza a személyre szóló finomságot, és egyesek csakhamar teljesen át is adják magukat érzékeik csábításának.Mások viszont, mint Reynaud grófja, elszánt ellenségévé válnak. Meggyőződéssel vallja, hogy Vianne csokoládékülönlegességei erkölcsi romlásba taszítják a várost. Szembenállásuk meg is osztja a kisváros lakóit azokra, akik a régi rend biztonságát kívánják megőrizni, és azokra, akik végre élvezni akarják a szabadság újonnan felfedezett ízét.
Az új jövevények hamar barátokra is szert tesznek, és a különböző ellenállhatatlan csokoládék felébresztik a városkát a százéves álmából.
Konkrétan azért nem derül ki a végén, hogy vajon mi lesz a csokoládé-készítők sorsa, vagyis hogy tovább utaznak-e az északi széllel, vagy végre örökre letelepednek, de azért lehet sejteni, hogy a második alternatíva a valószínűbb.
A mozi főként abban különbözik a könyvtől, hogy míg a filmben a "fő ellenséget" a városka polgármestere alakítja, addig a könyvben ezt a szerepet a fiatal pap játsza el. A könyvben a szerző az ő szemszögéből láttatja az eseményeket, és ily módon nagyon jól látszanak a két fél közti nézeteltérések és gondolkodásbeli különbségek. A filmben a végén azért enyhül a feszültség, és tulajdonképpen maradásra bíztatják Viannet és Anoukot.Mindenesetre a film erőssége a kiváló helyszín- és a szereplőválasztás.
A zene igazán gyönyörű; nekem Johnny Depp gitárjátéka mellett a Chocolate sauce című melódia nyerte el tetszésemet, amely szerény véleményem szerint a vilgászerte híres orosz "Mélyfekete szemek" igen közeli rokona - azt hiszem, igazán finoman fogalmaztam. De hát végtére is édességről van szó...