2009. február 9., hétfő

Albioni levelek XXXVIII.

Erősen kapcsolódik a legutóbbi bejegyzéshez... ;)

Amikor felnövök ... olyan akarok lenni, mint anyu!
(egy tanárnak címzett levél)

Kedves Mrs Jones,
szeretném tisztázni, hogy sem most, sem pedig a múltban nem voltam gogo-táncos.
A HomeDepotban dolgozom (ez olyan mint a Praktiker otthon) és meséltem a kislányomnak, milyen őrült volt a múlt hét, amikor a hóvihar kitört. Mondtam neki, hogy sikerült minden hólapátot eladnunk, de a raktárban ráleltem még egyre, amiért többen is a vevők közül elkezdtek veszekedni, hogy kié legyen.
Kislányom rajza nem azt mutatja, amint én épp egy rúd körül táncolok, hanem azt ábrázolja, amint eladom az utolsó hólapátot az üzletben.
Mostantól fogva ugyelni fogok, hogy alaposabban átnézzem a házifeladatát, mielőtt beviszi az iskolába.
Tisztelettel,

Mrs Smith

2009. február 3., kedd

Albioni levelek XXXVII.

Kintlétem óta többször havazott Londonban, de az a mennyiség, ami tegnap hullott, szinte példátlannak tekinthető.
Az egész főváros lebénult, a buszok egyáltalán nem közlekedtek, és a 13 metróvonalból is csak pár. Az üzletek pedig ki sem nyitottak.
Ma már picit jobb volt a helyzet, de a legtöbb iskola ma is zárva volt.
A city-ben csupa latyak minden, a külső területeken meg majd megoldódik magától a dolgog - legalábbis nagyon így néz ki, hogy ez a hozzáállás.
A híradások kiemelten foglalkoznak a rendkívüli téllel, ami nagyon sok baleset okozója is.
Ezt a képet Palmers Green-ben keszítettem, ahol én is lakom. Csak megjegyzem, hogy a mozifilmben Harry Potterék lakása is ebben a negyedben van... :)

2009. február 1., vasárnap

Albioni levelek XXXVI.

Tate

Bár ma már négy különböző múzeum összességét értjük alatta (a londoni Tate British és Tate Modern, Tate Liverpool, Tate St Ives), a gyűjtemény 1897-ben lett alapítva National Gallery of British Art néven.
A két londoni múzeum közötti távot akár a Temzén közlekedő hajójárattal is megtehetjük.

* * * * *

Tate Britain


Az intézmény nevet Henry Tate cukormágnás után kapta. A szerény, visszahúzdó milliomos alapítványt is létrehozott a gyűjtemény javára, és a birtokában lévő festményeket is felajánlotta a múzeum számára. A 19. században élt sikeres kereskedő jóvoltából 1897-ben nyílt meg a Brit Művészet Nemzeti Múzeuma Pimlico-ban. Az épület a Millbank-i Börtön volt. Hm.
Elgondolása ugyanaz volt, mint ebben az időben a többieknek is: a britek nemzeti múzeumát létrehozni. A múzeumot szinte azonnal Tate Gallery-ként emlegették, bár hivatalosan csak 1932-től viseli ezt a nevet.
A gyűjtemény rövidesen nemzetközi műalkotásokat is befogadott, és hamar kinőtte az eredeti épületet, annak ellenére, hogy a környék más épületeit (pl. egy használaton kívüli katonai kórház épületeit) is elfoglalta. A megoldást a Tate hálózat létrehozása jelentette.
A négy intézmény megvalósította alapítója eredeti álmát, a brit nemzeti galériát, ahol a brit művészetet mutatjak be 1500-tól napjainkig. A legkorábbi alkotások közé tartozik ez az eredeti, I. Erzsébetről készült portré.A Tate British-ben William Turner képeit mindenkinek látnia kell! A közel 300 festményt és több ezer akvarellt felvonultató tömb lélegzetelállító.

* * * * *

Joseph Mallord William Turner (1775-1851)
angol festő, a 19. századi modern festészet irányzatainak elindítója, hatással volt a barizoni iskolára és az impresszionistákra. Az angol romantika egyik utolsó képviselője, tájképeit a realizmus előfutárának tekintik. Életét a művészetnek szentelte, és pályáját valamivel nagyobb siker kísérte, mint sok más kortársáét.
15 éves volt, amikor óriási elismerésben részesült: egyik alkotását bevették az Akadémiára. 18 évesen saját stúdiója volt, es 27 évesen az Királyi Akadémia teljes értékű tagjává választották.
Fiatal éveiben bejárta Európát, elsősorban Velence adott sok inspirációt számos munkájához. Korai képei a klasszicista stílus iskolapéldái.
Akárhol is járt, az eget és a tengert tanulmányozta mindenféle időjárásban. Az évek során sajátos festőtechnikát alakított ki, mely még ma is modernnek hat.
Ahogy öregedett, egyre szeszélyesebb lett. Folytatta utazásait, de immáron egyedül, és persze festett.
Időskori zseniális alkotásait öregkori hibbantságának tudták be. Jellemző, hogy 1871-ben Monet és Pissarro fedezte fel a National Galleryben Turner képein a maguk merész kísérleteinek korai megvalósítását: Turner foltfestéses technikája, világos és gazdag színkompoziciói (bár még ezek mind műteremben születtek) bátorították a fiatal impresszionistákat.
Továbbra is tartott kiállításokat, de mindig elutasította a vevőket. Amikor pedig mégis meggyőzték, hogy eladjon egy képet, napokig lehangolt volt. (Ritkaság a művészettörténetben, hogy egy művész saját vagyonából éljen, nem volt rászorulva, hogy képeket adjon el.)
1850-ben állított ki átoljára, egy évvel halála előtt.
Kérésére a Szent Pál Székesegyházban helyezték örök nyugalomra.Festménygyűjteményét és vagyonát hazájára hagyta örökül, remélve, hogy támogatást nyer az általa "hanyatló művészetnek" nevezett irányzat. Elég botrányos volt, hogy a nagy helyhiánnyal küzdő National Gallery nem tudta befogadni, így az épp megszerveződő Taty Gallery sietett a Szépművészeti Múzeum segítségére a képek átvételében.

Turner aquarelljei mellett ismertek olajfestményei is, az egyik leghíresebb közülük A Téméraire hadihajó utolsó útja a Temzen napnyugtakor, mely a "kiszolgált" csatahajót ábrázolja a hajótemetőbe vontatása közben.A másik híres képe az Eső, gőz és sebesség (Rain, Steam and Speed), talán az első vonatábrázolás a festészet történetében. Gondoljunk bele, a fényképészet ekkor még éppen megszületőben van.

Főleg időskori képei sokszor egy pacának tűnnek, de ha figyelmesen megnézzük, hamarosan felsejlik a ködbe/párába burkolózó háttér. Varázslatos!

A másik szárnyban ízelítőt kapunk a különböző korok angol művészeinek munkájából. Látható itt az angol festészet atyjának is nevezett William Hogarth pár képe, vagy a 18. század nagy portréfestőinek, Gainsboroughnak és Reynoldsnak művei.

* * * * *

Thomas Gainsborogh a legfontosabb brit portré- és tájképfestők egyike.
Hamar megmutatkozott rajztehetsége, így apja Londonba küldte tanulni, ahol hamarosan Hogarth tanítványa lett.
Imádott tájképeket festeni, de akkoriban ez iránt nem mutatkozott nagy kereslet, így nagy szívfájdalmára leginkább portrékat készített. Erről ő maga így vallott: "I'm sick of portraits, and wish very much to take my viol-da-gam*and walk off to some sweet village, where I can paint landskips (sic) and enjoy the fag end of life in quietness and ease."
*korabeli hangszer, a cselló elődje
Sunset (Naplemente)

Később Bath-ba költözött családjával, ahol behatóan tanulmányozta van Dyck arcképeit, melyek tagadhatatlanul hatással voltak későbbi munkáira.
Élete vége felé Allan Ramsay halála után ő lett a királyi festő, ami igen nagy elismerést jelentett.
Egyik leghirísebb képe (én legalábbis ismertem) a Két nővér cicával.

* * * * *

Tate Modern

Előre kell bocsátanom, hogy a szívemnek legkevésbé kedves múzeumról írok most. Itt minden garantaltan modern. Persze, sokaknak éppen ezert tetszik!
A 2000. óta a modern művészetek templomaként funkcionáló olaj-tüzelésű erőművet Sir Giles Gilbert Scott tervezte, aki többek között London piros telefonfülkéit is megalámodta.
A hatalmas épület 200 méter széles, acélvázas, téglával burkolt, melynek messziről is látható kéménye 99 méter magas (az éppen szemben álló Szent Péter Székesegyháznál természetesen nem építhették magasabbra).
Az egy évig tartó tervezést irtó hosszú kivitelezési szakasz követte. Az erőmű 1952-`81-ig működött.
Bezárása után állítólag sokan kampányoltak megmentéséért, rengeteg új ötlettel.
Az átépítés, a Tate kortárs részlegének átköltöztetése állítólag 134 millió fontba került.Az ingyenesen látogatható intézményben az 1900 utáni képzőművészettel barátkozhatnak az érdeklődők.
A mára London egyik szimbólumának számító épület falai között szívesen forgatnak a helyi tévések.

Az épület szomszédságában áll a Globe színház, és pár perces séta után érjük el a London Bridge-t.
A múzemtól a Millennium Bridge-n áthaladva jutunk el a Szent Pál Székesegyházhoz.
A Millennium-híd kizárólag gyalogos forgalom számára épült. Az"ingatag" becenevet (wobbly) állítólag már megnyitása után két nappal általánosan használták a londoniak. Nem hiába, hiszen az átadás után egy kis időre le kellett zárni a hidat, és megerősíteni, hogy még stabilabbá tegyék.
A modern, mégis kecses látványt nyújtó híd a Harry Potter és a félvér herceg című filmben is szerepel.

2009. január 25., vasárnap

Albioni levelek XXXV.

Soho

A Soho 1536-ig mezőgazdasági terület volt, VIII. Henrik nevezte ki királyi birtoknak.
Ma is használatos nevét a 17. században nyerte el, a vadászatokkor használt kiáltásból: "Soho! There goes the fox!".
(Csak megjegyzem, hogy London a 21. századra sem fogyott ki a rókákból...)
Bár egyre inkább a figyelem középpontjába került, nem számított előkelő környéknek, és főleg (francia) emigránsok által lakott terület volt. A 18. századra a prostituáltak törzshelye lett, sorra nyíltak itt a koncerttermek és a színházak. Az 1900-as évektől a külföldiek nyitottak itt éttermeket, és a műveszélet központja lett.
Mára a Soho az éjszakai élet, szex shopok és a filmipar központja.
És itt van a kínai negyed is - szóval elsősorban távolkeleti éttermekre bukkan itt az ember.
A holnapi nap igen jelentős, hiszen holnap kezdődik a Kínai új év. Már hetek óta piros díszítésben pompázik a negyed.
A kínai újév az Újhold első napjával kezdődik és tizenöt nappal később, teliholdkor fejeződik be.
A kínai kalendáriumot a hold és a nap mozgásának a kombinációja alapján kalkulálják. A holdciklus körülbelül 29.5 nap hosszú. Helyrehozandó az eltolódást, a kínaiak időnként beillesztenek egy-egy extra évet a kalendáriumba, összesen hét alkalommal egy 19 éves ciklus folyamán. Ez ugyanolyan, mint ahogy mi teszünk egy extra napot négy évenként a február végére. Viszont ez az oka annak, hogy a nap alapú kalendárium szerint a kínai Újév mindig más dátumra esik.

Újév estéje és az újév első napja családi ünnep. Az ősök tiszteletére bemutatott áldozat a ritusok legfontosabbja, kapcsolatot teremt a családok élő és a már elhalálozott generációi között.
Az újév első napján szeretettel fogadják az ég és föld isteneit. Sokan aznap nem esznek húst, szerintük ez hosszú és boldog életet biztosít.
A tizenötödik napot Lampion Fesztiválnak hívják, naplemente után kezdődik az ünneplés, amikor meggyúlnak a szerte kiaggatott lampionok és az emberek felvonulnak az utcákon, a kezükben botra akasztott lámpásokkal.

A régi kalendárium szerint Kínában 4707-et írnak, a Bivaly éve kezdődik.
És itt egy kis előrejelzés - hívőknek és hitetleneknek:
A Bivaly uralma nem kedvez a változásoknak. Ami most kezdődik, annak hosszú kifutási ideje lesz, akár az év végén túl is.
Viszont ez a kedvező idő a hosszas megalapozást igénylő dolgok elkezdésének, már amennyiben a megfontoltság és a hűség vezérel bennünket. Ez a pénzügyekre is vonatkozik!
A szerelemben csak a harmóniára törekvő kapcsolatok bizonyulnak tartósnak, és ez az év a gyermekáldásnak is kedvez.

2009. január 1., csütörtök

Albioni levelek XXXIV.

Boldog Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!

Nemrég értem haza a Trafalgar térről, ahol milliónyi tömeg búcsúztatta az óévet.Már az odajutás sem volt kalandoktól mentes: az utasok zöme ott pezsgőzött (jó, inkább sörözött) a buszokon, és már kellő bemelegítéssel folytatták útjukat partykra.
A tűzijáték miatt a Trafalgar tér elég nagy vonzáskörzete le volt zárva, és csak gyalog lehetett megközelíteni a bámészkodásra kijelölt pontokat.
Az emberár csak hömpölygött, szerintem én még életemben nem láttam ennyi embert egy rakáson! Azt olvastam, 400 000-en voltunk, hát én ezt nem tudom megítélni...
De rendőrből is volt jócskán, voltak lovasok (szerencsére az állatok már hozzászoktak a tömegrendezvényekhez, mert elég nyugodtak voltak), kordonoknál ácsorgók, és sorfalban állók, akik között lassult le a népfolyam.
Nelson szobra mellet négy irányban voltak elhelyezve az óriási kivetítők, amiken elsősorban az utazásra vonatkozó információk voltak olvashatóak: 23.40 és hajnali 4 óra között az utazás ingyenes, és hogy honnan indulnak járatok a lezárások miatt.
A BBC élő bejelentkezése előtt hírességek üzeneteit vetítették le, akik közül én csak keveset ismertem fel, de akiben 100 százalékig biztos vagyok, az Michael Caine, aki ezt a mondatot osztotta meg velünk: "This year I think what we really need is luck, so good luck everybody".
Persze a főpolgármester, Boris Johnson is köszöntött bennünket, aki a gazdasági világválságról is beszélt rövidke "bejelentkezésében", és Londont a fölgolyó legnagobb városának aposztrofálta. De a legnagyobb sikere kétség kívül a Simpson family-nek volt. (Hogy kerül ide egy amerikai család...?)
Majd rövid szünet után a tv-nézők áltl is látható részt vetítettek. Mini riportok voltak, meg egy kis zene, éjfelkor a Big Bent hallgattuk, majd kezdődott a tűzijáték.
Itt jegyzem meg, hogy a parlament tornyát gyakran bevágták, noha arra még csak egy árva petárdácska sem pukkant. Viszont a Big Ben (tehát a torony hangja) iden 150 eves, ugyanis 1859. július 11-én szólalt meg először.
Véletlenül már megint jó helyen álltam, szerény véleményem szerint a Buckingham palota felé eső részről érdemes nyomon követni az eseményeket, de ha valaki igazán jól akar látni, inkább válassza a Temze partot, és főleg a London Eye-hoz közel eső resét, a tűzijáték petárdái ugyanis ott vannak elhelyezve.Szóval nem igazán jól láttunk, ráadásul az egész mintegy 11 percig tartott. Meg kell mondanom, csalódott voltam.
Persze a tűzijáték gyönyörű volt, de jobb lett volna többet látni.
Ráadásul valami őrült fickó egy szál boxerre vetkőzött, és a tér közepén álló és jelenleg nem üzemelő) szökőkútban üvöltve megmártózott.
Most irtózatosan hideg van itt.
Természetesen a legtöbb angol lány hozta a formáját, és cipőcskében, harisnya nélkül egy vékony rövid ruhácskában és lehetőleg ballonkabátban lófrált. De láttam srácokat, akik szerint pólóban is lehet az időt mulatni mostanság.
Szóval hamar véget ért a parádé, a tömeg nekiindult, hogy hazáig vágjon utat magának. De lassan csoportokra bomlottunk, miután mindenki megtalálta a számára legkedvezőbb vonalat.

2008. december 26., péntek

2008. december 4., csütörtök

Albioni levelek XXXII.

Már jó régen írtam, de valahogy képtelen vagyok összeszedni most a gondolataimat.
Olyan nehéz a szívem, mintha ólomból öntötték volna.