Boldog Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!
Nemrég értem haza a Trafalgar térről, ahol milliónyi tömeg búcsúztatta az óévet.
Már az odajutás sem volt kalandoktól mentes: az utasok zöme ott pezsgőzött (jó, inkább sörözött) a buszokon, és már kellő bemelegítéssel folytatták útjukat partykra.
A tűzijáték miatt a Trafalgar tér elég nagy vonzáskörzete le volt zárva, és csak gyalog lehetett megközelíteni a bámészkodásra kijelölt pontokat.
Az emberár csak hömpölygött, szerintem én még életemben nem láttam ennyi embert egy rakáson! Azt olvastam, 400 000-en voltunk, hát én ezt nem tudom megítélni...
De rendőrből is volt jócskán, voltak lovasok (szerencsére az állatok már hozzászoktak a tömegrendezvényekhez, mert elég nyugodtak voltak), kordonoknál ácsorgók, és sorfalban állók, akik között lassult le a népfolyam.
Nelson szobra mellet négy irányban voltak elhelyezve az óriási kivetítők, amiken elsősorban az utazásra vonatkozó információk voltak olvashatóak: 23.40 és hajnali 4 óra között az utazás ingyenes, és hogy honnan indulnak járatok a lezárások miatt.
A BBC élő bejelentkezése előtt hírességek üzeneteit vetítették le, akik közül én csak keveset ismertem fel, de akiben 100 százalékig biztos vagyok, az Michael Caine, aki ezt a mondatot osztotta meg velünk: "This year I think what we really need is luck, so good luck everybody".
Persze a főpolgármester, Boris Johnson is köszöntött bennünket, aki a gazdasági világválságról is beszélt rövidke "bejelentkezésében", és Londont a fölgolyó legnagobb városának aposztrofálta. De a legnagyobb sikere kétség kívül a Simpson family-nek volt. (Hogy kerül ide egy amerikai család...?)
Majd rövid szünet után a tv-nézők áltl is látható részt vetítettek. Mini riportok voltak, meg egy kis zene, éjfelkor a Big Bent hallgattuk, majd kezdődott a tűzijáték.
Itt jegyzem meg, hogy a parlament tornyát gyakran bevágták, noha arra még csak egy árva petárdácska sem pukkant. Viszont a Big Ben (tehát a torony hangja) iden 150 eves, ugyanis 1859. július 11-én szólalt meg először.
Véletlenül már megint jó helyen álltam, szerény véleményem szerint a Buckingham palota felé eső részről érdemes nyomon követni az eseményeket, de ha valaki igazán jól akar látni, inkább válassza a Temze partot, és főleg a London Eye-hoz közel eső resét, a tűzijáték petárdái ugyanis ott vannak elhelyezve.
Szóval nem igazán jól láttunk, ráadásul az egész mintegy 11 percig tartott. Meg kell mondanom, csalódott voltam.
Persze a tűzijáték gyönyörű volt, de jobb lett volna többet látni.
Ráadásul valami őrült fickó egy szál boxerre vetkőzött, és a tér közepén álló és jelenleg nem üzemelő) szökőkútban üvöltve megmártózott.
Most irtózatosan hideg van itt.
Természetesen a legtöbb angol lány hozta a formáját, és cipőcskében, harisnya nélkül egy vékony rövid ruhácskában és lehetőleg ballonkabátban lófrált. De láttam srácokat, akik szerint pólóban is lehet az időt mulatni mostanság.
Szóval hamar véget ért a parádé, a tömeg nekiindult, hogy hazáig vágjon utat magának. De lassan csoportokra bomlottunk, miután mindenki megtalálta a számára legkedvezőbb vonalat.
Nemrég értem haza a Trafalgar térről, ahol milliónyi tömeg búcsúztatta az óévet.
Már az odajutás sem volt kalandoktól mentes: az utasok zöme ott pezsgőzött (jó, inkább sörözött) a buszokon, és már kellő bemelegítéssel folytatták útjukat partykra.A tűzijáték miatt a Trafalgar tér elég nagy vonzáskörzete le volt zárva, és csak gyalog lehetett megközelíteni a bámészkodásra kijelölt pontokat.
Az emberár csak hömpölygött, szerintem én még életemben nem láttam ennyi embert egy rakáson! Azt olvastam, 400 000-en voltunk, hát én ezt nem tudom megítélni...
De rendőrből is volt jócskán, voltak lovasok (szerencsére az állatok már hozzászoktak a tömegrendezvényekhez, mert elég nyugodtak voltak), kordonoknál ácsorgók, és sorfalban állók, akik között lassult le a népfolyam.
Nelson szobra mellet négy irányban voltak elhelyezve az óriási kivetítők, amiken elsősorban az utazásra vonatkozó információk voltak olvashatóak: 23.40 és hajnali 4 óra között az utazás ingyenes, és hogy honnan indulnak járatok a lezárások miatt.
A BBC élő bejelentkezése előtt hírességek üzeneteit vetítették le, akik közül én csak keveset ismertem fel, de akiben 100 százalékig biztos vagyok, az Michael Caine, aki ezt a mondatot osztotta meg velünk: "This year I think what we really need is luck, so good luck everybody".
Persze a főpolgármester, Boris Johnson is köszöntött bennünket, aki a gazdasági világválságról is beszélt rövidke "bejelentkezésében", és Londont a fölgolyó legnagobb városának aposztrofálta. De a legnagyobb sikere kétség kívül a Simpson family-nek volt. (Hogy kerül ide egy amerikai család...?)
Majd rövid szünet után a tv-nézők áltl is látható részt vetítettek. Mini riportok voltak, meg egy kis zene, éjfelkor a Big Bent hallgattuk, majd kezdődott a tűzijáték.
Itt jegyzem meg, hogy a parlament tornyát gyakran bevágták, noha arra még csak egy árva petárdácska sem pukkant. Viszont a Big Ben (tehát a torony hangja) iden 150 eves, ugyanis 1859. július 11-én szólalt meg először.
Véletlenül már megint jó helyen álltam, szerény véleményem szerint a Buckingham palota felé eső részről érdemes nyomon követni az eseményeket, de ha valaki igazán jól akar látni, inkább válassza a Temze partot, és főleg a London Eye-hoz közel eső resét, a tűzijáték petárdái ugyanis ott vannak elhelyezve.
Szóval nem igazán jól láttunk, ráadásul az egész mintegy 11 percig tartott. Meg kell mondanom, csalódott voltam.Persze a tűzijáték gyönyörű volt, de jobb lett volna többet látni.
Ráadásul valami őrült fickó egy szál boxerre vetkőzött, és a tér közepén álló és jelenleg nem üzemelő) szökőkútban üvöltve megmártózott.
Most irtózatosan hideg van itt.
Természetesen a legtöbb angol lány hozta a formáját, és cipőcskében, harisnya nélkül egy vékony rövid ruhácskában és lehetőleg ballonkabátban lófrált. De láttam srácokat, akik szerint pólóban is lehet az időt mulatni mostanság.
Szóval hamar véget ért a parádé, a tömeg nekiindult, hogy hazáig vágjon utat magának. De lassan csoportokra bomlottunk, miután mindenki megtalálta a számára legkedvezőbb vonalat.