Albioni levelek VII.

The Wallace Collection

The Wallace Collection: Day Dream

A hatvanas évek sztárzenekarán túl ha Londonban az Oxford streeten vásárolgatunk, és van a lehelletnyinél egy kicsivel több szabadidőnk, a Selfridges mögött a Manchester Square-nél lelünk ezen a néven egy pompás gyűjteményt.
Az egykori palota bútor- és műtárgyanyaga rendkívül híres. Láthatunk itt porcelán edényeket, rengeteg ezüstneműt, üveg tárgyakat, fegyvereket (főleg szablyákat, páncélokat), és rengeteg órát.
Az enteriőrök önmagukban megérik a látogatást, főleg, hogy az egykori rezidenciát nagyszerűen felújították.A múzeum alagsorában modern előadótermeket, az üvegtetővel fedett udvarban népszerű éttermet alakítottak ki. Minden iskolai korcsoportnak szerveznek a nemzeti alaptantervhez csatlakozó előadásokat (ezekre Franciaországban is szerveznek csoportokat).
Szerencsére a belépés ingyenes.

Sokak szerint a kiállított festmények kritikát érdemelnek, mindenesetre Rembrand, Dürer, Velaquez, Canaletto, Poussin, Delacroix, Fragonard művei mellett a francia rokokó kiemelten képviselteti magát.A 19. századi gyűjtemény állítólag az ingatlan egykori tulajdonosának kétes ízléséről tesz tanúbizonyságot, aki nem más, mint Richard Seymour-Conway Hertford 4. őrgrófjának törvénytelen fia, Sir Richard Wallace. A kollekció is az ő nevét viseli, aki megözvegyülése után nemzetének adományozta "kincseit".

Érdemes megnézni, nagyon hangulatos, mert a rengeteg híres műtárgy mellett abba is bepillantást nyerünk, hogyan élt az angol arisztokrácia a 19. században.A gyűjtemény szinte jelképe Frans Hals: The Laughing Cavalier című képe. A rendkívül aprólékos munkát elnézve nem csodálom!

Albioni levelek VI.

A legenda szerint a világhódító Julius Caesar Kew-nál kelt át a Temzén és indult hódító útjára a Brit-szigeten.

Mindenesetre Kew ma azt jelenti: a londoniak legkedveltebb botanikus kertje - Kew Királyi Botanikus Kert.A számos tipikus angol virág, bokor, fa mellett a világ minden tájáról hozattak ide növényeket - a legrégebbit 1773-ban!!!
Kedvünkre csatangolhatunk az egyfajta génbank szerepet is betöltő arborétum kiépített útjain, lepihenhetünk a padok valamelyikén, vagy kiállítások garmadát tekinthetjük meg. No igen, 120 hektáros a terület!
A mai növénykert története messzire nyúlik vissza. Területe két településhez, Kew-hoz és Richmond-hoz (Shene) tartozott. Utóbbi 1290-óta királyi birtok.
II. Edward a richmondi udvarházat palotává alakíttatta át, melynek vadászterülete Kew-ig nyúlt.
Aztán a kertek sokáig egy szerzetesrend birtokában voltak, majd VIII. Henrik nővérét ajándékozta meg egy erdőrészlettel. Azóta az uralkodóház folyamatosan bővítette a kert alapterületét.
A felépített házak nem csupán dekorációul szolgáltak, hiszen bennük helyezték el - és helyezik el a mai napig a világ szinte minden tájáról érkező növényritkaságait.

A 19. században nyitották meg a nagyközönség számára. Azóta is az egyik legnépszerűbb az 1762-ben épült közel 50 méter magas Pagoda. (A 18. században igen nagy divat volt az angol kerteket kínai "dekorációkkal" ellátni.)Eredetileg sokkal színesebb volt, és több, mint 80 fából faragott, aranyozott sárkány ékesítette.

1976-ban restaurálták, azóta néz ki úgy, ahogy most.
Állítólag fel lehet menni a tetejére - csupán 253 lépcsőfokot kell megmászni.
A BBC elhelyezett egy kamárát, és minden hónapban közzéteszik a felvett anyagot:
http://news.bbc.co.uk/1/hi/sci/tech/6923600.stm

Szintén nagyon híres az 1844-'48 között épült Pálmaház, a világ leghíresebb viktoriánus üvegháza. Úgy tudom, tervezőjét a levelek formája ihlette meg, mindenesetre tényleg csodaszép. A benne lakó növények - no és persze a látogatók - igazi trópusi klímában érezhetik magukat.
A kertben kisebb paloták, tavacskák, a dinoszauruszok idejének növényvilágát bemutató üvegház (Evolúció ház), Télikert, Füvek kertje, Sziklakert, sok madár, és rengeteg minden tekinthető meg még.
Egy nap alatt képtelenség végigjárni!A District metróvonalon a legegyszerűbb megközelíteni, a Richmondig közlekedő járattal, illetve a 65, 237, 267 és 391-es számú buszokat választhatjuk.
A botanikus kertbe belépőjegyet kell venni, ami úgy 5 font körül van.

Albioni levelek V.

Tegnap megfeledkeztem róla, hogy május 1-jén voltak a helyi választások.
Itt teljesen máshogy zajlik ez az egész kampány, és - már amennyire bele tudtam látni - jóval lazábban is megy. Valamelyik nap láttunk vidám kampánybuszt, melynek tetejéről a jelölt vidáman beszélt a járóükelőkhöz számos kísérete társaságában.
Némelyik iskolában nem is volt tanítás, mert ki volt jelölve a választókörzet szavazó helyiségének.

Hogy őszinte legyek, nem igazán vagyok elragadtatva az itteni oktatási rendszertől, ámbátor erről is csak meglehetősen marginális ismereteim vannak.
Állítólag az óvoda nagyon jó, de az alapszintű oktatás sehol sincs a magyaréhoz. A 9 évesek még csak nyomtatott betűkkel írnak, és olyan, hogy külalak, meg szépírás a fasorban sincs megemlítve.
Matekból is jóval le vannak maradva (ha lehet így fogalmaznom), de az 5 évesek már tudnak olvasni - hisz' kb. ebben a korban adják be őket suliba.

Nem minden isibe, de némelyikbe érdemesebb nem korábban megérkezni, mert csak a csengetéskor engedik be őket az osztálytermekbe - akár esik, akár fúj kint. Talán ezért is van, hogy irtó sokan csak az utolsó pillanatban esnek be az intézménybe.

A házi feladat is teljesen máshogy működik. Csak pénteken kell megcsinálni a feladatlapokat.
Nekem ez nem tetszik.
Őszintén szólva én a poroszos tanítás híve vagyok.
Persze itt Londonban egy óriási előnnyel indulnak a nebulók - egy világnyelvet már jól megtanulnak, könnyebb lesz majd a felnőtt életük. :)

Albioni levelek IV.

Napok óta irtó sok eső esik, már kezd egy kicsit uncsi lenni. :)

A múlt szombaton viszont gyönyörű idő volt, mindenki kiszabadult a parkokba, sokan a fűben heverészve élvezték a napsütést. Ez volt az eslő hétvége, hogy én is "városi zöldben" töltöttem egy kis időt, és nagyon tetszett!

A hétvégén a Horniman Museumban voltunk. Nem a legtudományosabb igényességgel összeállított kiállításra kell számítani, de nagy élmény. A természettudományi és néprajzi anyagokat is bemutató magángyűjtemény jellegzetes épületét 1901-ben tervezte Charles Harrison Townsend.
Mondjuk nekem leginkább a hangszeres rész tetszett. Az itt látható instrumentek Frederick John Horniman, a viktoriánus korban élt teakereskedő tulajdonát képezték. Ő alapította a múzeumot, melyet 1911-ben kibővítettek.
Az összesen mintegy 350000 tárgyat bemutató kollekció (kitömött állatokkal, indiai- és afrikai kiállítási részleggel, és még origami kipróbálási lehetőséggel is!) roppant érdekes része az akvárium, és természetesen a gyönyörű és hatalmas kert.

A buszmegálló felöli látvány ne tévesszen meg senkit: nagyon is modern épületbe teszi be a lábát, aki erre téved. Ezt csak azért jegyzem meg, mert állítólag az északi londoniak soha nem mennek délre, és viszont. :)A monstre park éke a Conservatory (üvegház), ahol kávézgatni/teázgatni is lehet - mi is így tettünk. Azt hiszem, ez volt életem első igazi Viktoriánus épületbeli forró csokija! :)Picit nehezebb a megközelítése, mert délen kevesebb a metró megálló, szóval ha a tömegközlekedést választja az ember, marad a busz.
Az ingyenesen megtekinthető gyűjtemény talán Brixtonból közelíthető meg a legkönnyebben (a Victoria Line végállomása), ott kell átszállni a P4-es jelzésű autóbuszra.
Kb. negyedórás az út.

Albioni levelek III.

Mióta kint vagyok, igyekszem azért az otthoni dolgokra is figyelni.
Nem csak a mindennapi eseményeket, hanem a hagyományokat is követni.
Jó, pl. a Nőnap teljesen kiesett, de azért talán nem is annyira kár... :)

Tudom, hogy ma van a Költészet Napja, ide csatolom hát ezt a megzenésített verset (József Attila - Ágnes Vanilla: Óh szív nyugodj).
Én magam nem igazán vagyok költészetrajongó, a dráma az én műfajom.
De kiváló magyar költőink voltak - vannak. Mikor középiskolás voltam, természetesen rajongtam Radnótiért, Adyért. József Attila műveit jóval később kedveltem meg, de az elsőszámú kedvencem mindig is Weöres Sándor volt.

Viszont nagyon szeretem a megzenésített verseket, legyen az kórusmű, vagy a fenti Ágnes Vanilla adaptáció.
Ez különösen jól sikerült, és több fórumon olvastam, hogy dicsérték József Attila albumát - én sajnos csak ezt az egy dalt ismerem róla.
Ezt viszont vagy százszor meghallgattam! :)

Albioni levelek II.

Camden Lock

Amikor az ember külföldre érkezik, a kint lakók rövid időn belül ellátják a legfontosabb információkkal. Hol lehet a legolcsóbban bevásárolni, hogyan telefonálhat haza, milyen útvonalon érdemes közlekednie, vagy hogy milyen a jellemző időjárás. Így a legelsők között volt, hogy megjegyeztem: Londonban soha sincs hó.

Ezzel szemben, amikor ma reggel széthúztam a függönyöket, nem akartam hinni a szememnek: havazott!
Jó, ez még csak nem is hasonlatos az otthonihoz, de akkor is meglepő volt. Persze, mostanra már irmagja sem maradt.Ma Camden híres-neves piacán csatangoltunk, aminek egyik fele jó pár hete égett le. Állítólag a market London negyedik legtöbb turistát vonzó látványossága.
A Regent's Canal mentén helyezkedik el a Camden Lock raktáraival és más helyiségeivel. Az 1970-es években egy autópályát terveztek ide, és 1974-ben nyílt meg az ideiglenes piac, mely mára Camden Town városrész legismertebb eleme lett. Saját metrómegállóval rendelkezik.
Az 1991-ben megnyitott három szintes fedett piaccsarnokot John Dickinson tervezte. Az idő előrehaladtával azonban a gyár- és az istálló épülete is a piac részét képezte. Ez utóbbi rész ma a legtekintélyesebb - méreteit tekintve. Régen itt nem csak ló kórház volt, de istállók is, ugyanis a csatorna uszályait sokszor a hátasokkal vontatták. Egyébként a fejlesztések folyamatosan tartanak, épül-szépül a terület. Itt aztán tényleg mindent talál az ember, de nem csak az áruk, hanem a vásárlók között is. Hihetetlen figurák mászlának elképesztő toalettben.

Én egyébként nagyon szeretem, szívesen elbóklászom itt, bár nem nagyon mondhatnám, hogy az én ízlésemnek megfelelő cuccokat lehet itt megvenni.
A metró megállótól a piachoz vezető úton rengeteg üzlet kínálja portékáját, ahol sokkal olcsóbban megvásárolhatók a londoni (giccs)emléktárgyak, mint az ismert "zarándokhelyek" közelében.
Errefelé a lányok előnyben részesítik az ötvenes-hatvanas éveket idéző külsőt, rengeteg ilyesmi fazonú ruhát lehet kapni. Ők tudják... :)
Sok kajálda is van, mindenféle bizsu, ruhák és ruhák (irdatlan mennyiségű használt cucc), bútorok, könyvek, némi régiség (ez azonban nem annyira jellemző), ékszerek, persze a híres csillárok, "lovak", zöldség-gyümölcs, és irdatlan nagy tömeg... és kábítószer is...A különböző szubkultúrák kedvenc találkahelyén a punktól a "vámpír stílus"-ig tetőtől talpig felöltözhetünk. Itt ugyanis nemcsak a lehetőség van meg rá, de egyáltalán nem is érdekli az embereket - nagyon agyamenten kell ahhoz kinézni, hogy bárkit is megnézzenek Londonban - akár a city-ben is.
Szóval a hétvégi tömeg nem csak a vásárlók miatt van, hanem a csodabogarak találkozója miatt is. :)Sok étterem és klubhelyiség is van erre, melyek közül talán az Electric Ballroom a leghíresebb. A kétszintes éjszakai klubnak úgy 1950 óta ad helyet, és rengeteg rocklegenda név lépett fel már itt, mint pl. a Madness (It must be love).
Az "Elektomos bálterem" neve arra utal, hogy az első intézmény volt Londonban, ahol elektromos világítást használtak, és bát kívülről nem igazán gondolná az ember, műemléki épülettel állunk szemben.És nem messze a piactól van egy kilátó. Nem kell sokat gyalogolni, de azért egy kellemes séta, míg a Regent's Park északi részéhez érünk, Az utunk egy dombra vezet fel, és este érdemesebb meglátogatni, mert valami gyönyörűséges panoráma nyílik a kivilágított cityre.
A csatorna melletti gyalogos járda igazán romantikus barangolás lehetőségét nyújtja, és a piachoz egész közel (a park bejáratánál) van a London Zoo.
(Regent, azaz régens annak a személynek a neve, aki a törvényes uralkodó helyére lép, ha az kiskorú, hosszú ideig távol van, beteg vagy szellemi fogyatékos. Angliában már hosszabb ideje nincs kijelölve ilyen személy, pedig a történelem során több király is volt, aki rendelkezett régenssel. Muszályból. ;)
Nálunk a kormányzónak voltak egyébént ilyen kötelezettségei.)

Azért legyünk óvatosak, Camden nem életbiztosítás este...

Albioni levelek I.

Hú,
már nagyon rég írtam, de ennek az is az oka, hogy sokáig nem volt itt a laptopom.

Ez már a harmadik hónapom Londonban, de még mindig minden olyan esetleges az életemben.
Három hete hagytam ott a munkahelyemet, és már nagyon nehezen bírom a "henyét", de a munkakeresés irtó körülményesen megy.
Ez mondjuk az én hibám is, mivel sokáig fogalmam sem volt, mit is szeretnék csinálni, vagy hogy mire is van esélyem. De lassan talán megoldódnak a dolgok. (Természetesen nem maguktól...)

Az én angolom nem rossz, de nem is túl jó.
Viszont rengetegen kijönnek úgy, hogy szó szerint egy szót sem beszélnek, még azt a kérdést sem értik meg, hogy "Mi a neved?".
Szerintem felelőtlenség így elindulni a vakvilágba - persze mindenki úgy szervezi az életét, ahogy neki tetszik.

A munkakeresés azért kacifántos, mert hiába van magas szintű képzettséged, ha nem bírod a nyelvet, olyan, mintha nem is volna.
Az "átmeneti állásokról" meg azt tudom mondani, hogy végül is minimálbérből is el tudja tengetni életét az ember. Kérdés, hogy meddig éri meg.
Ezek a melók nagyon kemények, és ezzel még semmit nem mondtam. Ráadásul igyekeznek is a munkáltatók minél több bőrt lehúzni az emberekről. Ez mondjuk könnyen belátható.
Viszont itt jön a csapda: inkább dolgozik az ember egyfolytában tizennapokat, azt sem tudva, milyen nap van, süt-e a nap, fúj-e a szél "odakint", este fáradtan ágyba dől, másnap megint kezdődik minden előlről, és nincs ideje semmi másra.
Aztán még marad, nincs mersze váltani, és a végén azt veszi észre, hogy már három éve takarít, vagy hasonló...

Az ismerőseim zöme nem beszél jól angolul, és csak kevesen járnak suliba. Pedig ez fontos!
A mi munkahelyeinken mi nem találkozunk igazi angolokkal, tehát ha valaki nem magyarok között van, akkor sem biztos, hogy feltétlen jó nyelvgyakorlási lehetőség a munkahely.

Arról a közhelynek számító igazságról már nem is beszélek, hogy a magyarok mennyire nem segítik egymást. Ha bárki ki akar utazni, előre senki ne fizessen egy fillért sem otthon, és ha lehet, ne magyarok között dolgozzon, ne közöttük lakjon.

A törökök kint is szeretik a magyarokat, de a lengyel-magyar barátság erőst átértékelődik Union Jack árnyékában...

Ami most nagyon tetszik, hogy már jó pár hete pompáznak a nárciszok.
A parkok nagyon szépek, irtó sok mókus futkározik bennük, akik baromi dagadtak, és egyáltalán nem félnek az emberektől.
Persze vannak cicák, rókák is, és persze egerek és patkányok is, bár utóbbiak nem túl népszerűek.
Szóval virágzás van,
tavasz!