már nagyon rég írtam, de ennek az is az oka, hogy sokáig nem volt itt a laptopom.
Ez már a harmadik hónapom Londonban, de még mindig minden olyan esetleges az életemben.
Három hete hagytam ott a munkahelyemet, és már nagyon nehezen bírom a "henyét", de a munkakeresés irtó körülményesen megy.
Ez mondjuk az én hibám is, mivel sokáig fogalmam sem volt, mit is szeretnék csinálni, vagy hogy mire is van esélyem. De lassan talán megoldódnak a dolgok. (Természetesen nem maguktól...)
Az én angolom nem rossz, de nem is túl jó.
Viszont rengetegen kijönnek úgy, hogy szó szerint egy szót sem beszélnek, még azt a kérdést sem értik meg, hogy "Mi a neved?".
Szerintem felelőtlenség így elindulni a vakvilágba - persze mindenki úgy szervezi az életét, ahogy neki tetszik.
A munkakeresés azért kacifántos, mert hiába van magas szintű képzettséged, ha nem bírod a nyelvet, olyan, mintha nem is volna.
Az "átmeneti állásokról" meg azt tudom mondani, hogy végül is minimálbérből is el tudja tengetni életét az ember. Kérdés, hogy meddig éri meg.
Ezek a melók nagyon kemények, és ezzel még semmit nem mondtam. Ráadásul igyekeznek is a munkáltatók minél több bőrt lehúzni az emberekről. Ez mondjuk könnyen belátható.
Viszont itt jön a csapda: inkább dolgozik az ember egyfolytában tizennapokat, azt sem tudva, milyen nap van, süt-e a nap, fúj-e a szél "odakint", este fáradtan ágyba dől, másnap megint kezdődik minden előlről, és nincs ideje semmi másra.
Aztán még marad, nincs mersze váltani, és a végén azt veszi észre, hogy már három éve takarít, vagy hasonló...
Az ismerőseim zöme nem beszél jól angolul, és csak kevesen járnak suliba. Pedig ez fontos!
A mi munkahelyeinken mi nem találkozunk igazi angolokkal, tehát ha valaki nem magyarok között van, akkor sem biztos, hogy feltétlen jó nyelvgyakorlási lehetőség a munkahely.
Arról a közhelynek számító igazságról már nem is beszélek, hogy a magyarok mennyire nem segítik egymást. Ha bárki ki akar utazni, előre senki ne fizessen egy fillért sem otthon, és ha lehet, ne magyarok között dolgozzon, ne közöttük lakjon.
A törökök kint is szeretik a magyarokat, de a lengyel-magyar barátság erőst átértékelődik Union Jack árnyékában...
Ami most nagyon tetszik, hogy már jó pár hete pompáznak a nárciszok.
A parkok nagyon szépek, irtó sok mókus futkározik bennük, akik baromi dagadtak, és egyáltalán nem félnek az emberektől.
Persze vannak cicák, rókák is, és persze egerek és patkányok is, bár utóbbiak nem túl népszerűek.
Szóval virágzás van,
tavasz!
Három hete hagytam ott a munkahelyemet, és már nagyon nehezen bírom a "henyét", de a munkakeresés irtó körülményesen megy.
Ez mondjuk az én hibám is, mivel sokáig fogalmam sem volt, mit is szeretnék csinálni, vagy hogy mire is van esélyem. De lassan talán megoldódnak a dolgok. (Természetesen nem maguktól...)
Az én angolom nem rossz, de nem is túl jó.
Viszont rengetegen kijönnek úgy, hogy szó szerint egy szót sem beszélnek, még azt a kérdést sem értik meg, hogy "Mi a neved?".
Szerintem felelőtlenség így elindulni a vakvilágba - persze mindenki úgy szervezi az életét, ahogy neki tetszik.
A munkakeresés azért kacifántos, mert hiába van magas szintű képzettséged, ha nem bírod a nyelvet, olyan, mintha nem is volna.
Az "átmeneti állásokról" meg azt tudom mondani, hogy végül is minimálbérből is el tudja tengetni életét az ember. Kérdés, hogy meddig éri meg.
Ezek a melók nagyon kemények, és ezzel még semmit nem mondtam. Ráadásul igyekeznek is a munkáltatók minél több bőrt lehúzni az emberekről. Ez mondjuk könnyen belátható.
Viszont itt jön a csapda: inkább dolgozik az ember egyfolytában tizennapokat, azt sem tudva, milyen nap van, süt-e a nap, fúj-e a szél "odakint", este fáradtan ágyba dől, másnap megint kezdődik minden előlről, és nincs ideje semmi másra.
Aztán még marad, nincs mersze váltani, és a végén azt veszi észre, hogy már három éve takarít, vagy hasonló...
Az ismerőseim zöme nem beszél jól angolul, és csak kevesen járnak suliba. Pedig ez fontos!
A mi munkahelyeinken mi nem találkozunk igazi angolokkal, tehát ha valaki nem magyarok között van, akkor sem biztos, hogy feltétlen jó nyelvgyakorlási lehetőség a munkahely.
Arról a közhelynek számító igazságról már nem is beszélek, hogy a magyarok mennyire nem segítik egymást. Ha bárki ki akar utazni, előre senki ne fizessen egy fillért sem otthon, és ha lehet, ne magyarok között dolgozzon, ne közöttük lakjon.
A törökök kint is szeretik a magyarokat, de a lengyel-magyar barátság erőst átértékelődik Union Jack árnyékában...
Ami most nagyon tetszik, hogy már jó pár hete pompáznak a nárciszok.
A parkok nagyon szépek, irtó sok mókus futkározik bennük, akik baromi dagadtak, és egyáltalán nem félnek az emberektől.
Persze vannak cicák, rókák is, és persze egerek és patkányok is, bár utóbbiak nem túl népszerűek.
Szóval virágzás van,
tavasz!
