A sajátos karakterű városrész, a 19. kerületi Wekerletelep a 20. század elején épült. A nyugati részén fekvő sík terület legmagasabb pontja a nemrég gyönyörűen felújított Kós Károly tér. A csaknem egymilliárdos beruházásnak köszönhetően a főváros egyik legszebb és legnagyobb közparkjában sétál az erre tévedő.
A 19. század utolsó negyedében ugrásszerűen fejlődött a gyáripar, minek következtében Budapest lakossága két és félszeresére nőtt. Vidéki nincstelenek özönlöttek a munkahelyeket kínáló nagyvárosba, ám a lakásépítés nem tudott lépést tartani a népességbővüléssel, főként hogy a keresletet teremtő hitelfelvételek szintje a magas infláció miatt alacsony maradt.
Mindez kormányzati közbelépést követelt.
Sok vidéki környezetből kiszakadt ember számára drasztikus változást jelentett volna, ha teljesen kiszakadnak a fás-kertes környezetből, így a sokemeletes bérházak helyetti kertvárosi jellegű építési módot Fleischl Róbert építész javaslatára tervezték meg.
A Wekerletelep építése 1908-ban kezdődött meg Wekerle Sándor miniszterelnök kezdeményezésére a Sárkány család birtokán. A munkástelepen 1909-'25 között összesen 1007 ház épült 4412 lakással. A kisebb utcákban földszintes-, a legszélesebb utakat mentén emeletes épületek emeltettek, de lett itt iskola, óvoda, rendőrkapitányság épület és lovasrendőri laktanya, valamint postamesteri hivatal is.
A lakások kertjeit eredetileg állami munkáscsaládoknak szánták, később jobbára csak a kispolgárság tagjai engedhették meg maguknak, hogy ide költözzenek.
Az egész telep megtervezésénél kiemelkedő fontosságú volt a környezetnek a közösség életére gyakorolt várható hatása, ezért a főteret külön pályázat alapján akarták megépíteni.
Kós Károly nyertes terve alapján a szabályos mértanú teret körülvevő utcák sugaras rendszerét a központba vezető nyolc bekötőút köti össze. Erdélyi stílusjegyeket mutató díszkaput is tervezett a művész.
A teret a Heintz Béla által jóval később, 1930-ban tervezett Budapesti Munkás Szent József katolikus templom zárja le.
A főtér 2. és 3. számú épületét és a keleti kapuépítményt is Kós tervezte.
A kor neves építészei közül szép épületet tervezett Schodits Lajos, Eberling Béla és Zrumeczky Dezső is. Néhány évvel később a tér 6. sz. épületét Walder Gyula neobarokk jegyeket viselő épülete, majd Györgyi Dénes a tér 5 száma alatt a későbbi kort idéző lakóháza követte.
Figyelmet érdemel az 1912-ben felépült rendőrségi épület, mely szintén Schodits és Eberling alkotása.
A Zrumeczky-féle nyugati kapu Wekerletelep talán egyik legjellegzetesebb épülete. A népi építészeti hagyományokat tükröz, terméskő, rönk és gerenda alkotta kapu alagsorai átjáróként funkcionálnak a gyalogosok számára.
A központban – ahol főleg a tisztviselők laktak – üzletek sorakoztak, melyek többsége a mai napig üzletként üzemel.
A koncepciónak megfelelően a negyed építésekor ötvenezer fát ültettek el. Összesen tizenhatezer gyümölcsfát ültettek el. és a kerítések mellé ültetett ribizlibokrok 1917-es kiváló termése az éves lakbér négyszeresét hozta vissza a lakóknak.
A megújult tér dísze a Wekerle-szobor környékén lévő kis tér a szökőkúttal, a díszes parkbútorok, a korszerűsített játszótér, a műanyag borítású focipálya, és a szánkózódomb. Az Életfa tere mellett Kós Károly elképzelései szerint valósult meg a Zenepavilon. Díszkivilágítást kapott a Kós-kapu, a szökőkút, a Kós-szobor, illetve a körülötte lévő kisplasztikák és a Wekerle-szobor.
* * * * *
Kós (Kosch) Károly (1883-1977) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát.
Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott, majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepségének díszleteinek tervezésével.
1910-ben nősült meg, mely házasságból született Kós Balázs (1912-1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914-2010) szobrászművész, Koós Zsófia (1916 - 1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919-1996) néprajzkutató, -író.1917-'18 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1919-ben megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett.
1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikon-t 1931-től ő szerkesztette.
1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított.
1944 őszén sztánai otthonának kifosztása után Kolozsvárra menekült. 1948-'49 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.
A második világháború után újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-'48 között nemzetgyűlési képviselő volt.
1945-től a Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.
Legismertebb épületei közé tartozik az Óbudai reormátus parókia (1908-'09), az állatkerti pavilonok (1909-'10), a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum (1911-'12), a miskolci Kós-ház, a kolozsvári Műcsarnok, (1943), Mátyás király kolozsvári szülőházának részbeni restaurálása (1944).
Írói munkássága is kiemelkedő, melyből néhányat megemlítek: Erdély népi építészete (1908), Atila Királyról Ének – ballada (1909, 1923), Régi Kalotaszeg (1911), Sztanbul (1918), Erdély kövei (1922), A lakóház művészete (1928), Erdély (1929), Kalotaszeg (1932), Az országépítő – regény (1934), Budai Nagy Antal – színmű (1936), István király – színmű (1942), A székely nép építészete (1944), Falusi építészet (1946).
Munkásságáért több díjjal is kitüntették, pl.: Ferenc József-rend Lovagkereszt (1916), Baugartner-díj (1938), Corvin-koszorú (1940), Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora (1966), Posztumusz Ybl Miklós-díj 2010.
* * * * *
A Barátok közt című magyar tévésorozat főcímében látható ház a Kós Károly tér egyik jellegzetes épülete, a gyakran látható 99-es jelzésű autóbusz a valóságban is arra közlekedik.