"Ha az Isten kegyes lesz hozzám, akkor a halálom is úgy következik be, hogy nem ágyban, párnák közt, hanem a csatamezőn, azaz a színházi életben ér majd el a vég."
Bánffy György (Hunyadi-Buzás György, 1927-2010) magyar színművész. Apja vezető köztisztviselő volt Hevesben, édesanyja Pápay Klára (1900-1984) színésznő volt.
* * *
A színésznő 1927-től műkedvelő előadásokon lépett fel szülővárosában, Egerben, ahol 1930-tól 1940-ig a Thália Színtársulat vezető tagja és rendezője volt.
1934–35-ben Ascher Oszkárnál, 1940–41-ben Abonyi Gézánál tanult. Ezt követően a Madách, majd a Nemzeti Színház tagja volt, de a Független Színpad előadásain is közreműködött. A Dolgozók Színháza és a Kis Színház után Pécsett és Kecskeméten játszott.
Kezdetben hősnő- és naivaszerepeket, majd jellemfigurákat formált meg. Sikeres szerepei közé tartozott Tünde (Vörösmarty: Csongor és Tünde); Helsethné (Ibsen: Rosmersholm); Ivánova (Csehov: A medve).
Filmjei közül a leghíresebb a Valamit visz a víz; itt Jávor Pál feleségét alakította.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Nemzeti, majd az Állami Bábszínház és a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1956-os tevékenységéért hároméves szilenciumot kapott, majd 1960-ban Pécsre szerződött; a József Attila Színháznak 1971-óta tagja. Az Evangélium Színházban pedig még tavaly is főszerepben, Németh László VII. Gergelyeként lépett föl.
A kiváló beszédtechnikával rendelkezett drámai színész a magyar nyelv szerelmese volt. Jellegzetes orgánumát minden magyar televíziónéző ismerte, szavalataival számos magyar verset tett ismertté és közkedveltté. 1978-óta a Zeneakadémia beszédtanára, aki 1985-94 között országgyűlési képviselő is volt. 1989-ben az MDF nevében beszélve Bánffy szólította fel az Országgyűlést, hogy oszlassa fel önmagát, hogy ezáltal új választásokat lehessen kiírni.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész sok száz színdarabban, több mint ötven játékfilmben nyújtott emlékezetes alakítást, mint pl. a Magasiskola (1970), a Tűzoltó utca 25. (1973), a 141 perc a Befejezetlen mondatból (1974), vagy az Az ötödik pecsét (1976), de a legtöbben talán a Linda című tévésorozat Dokijaként emlékezhetnek rá.
Szabó Istvánnal négyszer is dolgozott együtt, mint az Oscar-díjas Mephistó-ban és a Redl ezredes-ben, vagy négy évvel ezelőtt a Rokonok című filmben.Kezdetben hősnő- és naivaszerepeket, majd jellemfigurákat formált meg. Sikeres szerepei közé tartozott Tünde (Vörösmarty: Csongor és Tünde); Helsethné (Ibsen: Rosmersholm); Ivánova (Csehov: A medve).
Filmjei közül a leghíresebb a Valamit visz a víz; itt Jávor Pál feleségét alakította.
* * *
Bánffy György édesapja Teleki Pál korteseként szerzett politikusi-szónoki hírnevet, s ezért a második világháború után népbíróság elé is állították. Amikor fia a színészi pályára került, megváltoztattta a nevét, mert 1945 környékén a szakszervezeti szabályzat még megtiltotta, hogy történelmi neveket viseljenek a színészek. Ám rosszul választott, amikor családjának származási helye (Bánffyhunyad környéke) nyomán a Bánffy nevet vette föl, mert néhány év múlva a grófi névre hivatkozva rúgták ki a Nemzeti Színházból, ahol tanulóéveit töltötte.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Nemzeti, majd az Állami Bábszínház és a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1956-os tevékenységéért hároméves szilenciumot kapott, majd 1960-ban Pécsre szerződött; a József Attila Színháznak 1971-óta tagja. Az Evangélium Színházban pedig még tavaly is főszerepben, Németh László VII. Gergelyeként lépett föl.A kiváló beszédtechnikával rendelkezett drámai színész a magyar nyelv szerelmese volt. Jellegzetes orgánumát minden magyar televíziónéző ismerte, szavalataival számos magyar verset tett ismertté és közkedveltté. 1978-óta a Zeneakadémia beszédtanára, aki 1985-94 között országgyűlési képviselő is volt. 1989-ben az MDF nevében beszélve Bánffy szólította fel az Országgyűlést, hogy oszlassa fel önmagát, hogy ezáltal új választásokat lehessen kiírni.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész sok száz színdarabban, több mint ötven játékfilmben nyújtott emlékezetes alakítást, mint pl. a Magasiskola (1970), a Tűzoltó utca 25. (1973), a 141 perc a Befejezetlen mondatból (1974), vagy az Az ötödik pecsét (1976), de a legtöbben talán a Linda című tévésorozat Dokijaként emlékezhetnek rá.