2010. június 23., szerda

Ajánlott levelet kaptam.
Nem viccelek, a feladó maga a lourdes-i Szűz Mária volt. (Jó, nem ezzel a helyesírással...)

* * * * *

1858. február 11-március 26. között a Lourdes melletti Massabielle sziklabarlangban a „Szeplőtelen Fogantatás” megjelent egy szegény, beteg kislánynak, az akkor 14 éves Bernadette Soubirous-nak. A 18 jelenés alatt a Szűz Anya három dologra szólított fel az elszegényedett molnárcsaládból származó fiatal lányt: Építsenek ide templomot az érkező zarándokoknak! Tartsunk bűnbánatot! Imádkozzunk a bűnösökért!
Rövid idő alatt nemzetközi zarándokhely vált Lourdes-ból. Ennek oka az, hogy a szentségi áldáskor, illetve a forrás-vízben való fürdetéskor számtalan beteg gyógyul itt meg.
A Mária-jelenéseket a katolikus egyház 1862-ben hitelesnek ismerte el. Bernadette Soubirous-t XI. Pius pápa 1933-ban szentté avatta.A Mária-jelenések során Szűz Mária jelenik meg egy vagy több ember előtt és esetleg beszélt is velük.
A hivatalos egyházi állásfoglalások háromféle formulát használnak a magánkinyilatkozások eredetére nézve:
  1. Megállapítható a természetfölötti eredet (constat de supernaturalitate);
  2. Nem állapítható meg a természetfölötti eredet (non constat de supernaturalitate);
  3. Megállapítható a nem természetfölötti eredet (constat de non supernaturalitate).
A jelenések során Szűz Mária általában rövid időre és csak egyetlen vagy kevés embernek jelent meg. A jelenések körül Mária-kegyhelyek alakultak ki, ezek a Mária-tisztelet kiváltságos helyei, búcsújáró helyek.Marie-Bernadette Soubirous (1844-1879) katolikus szerzetesnővér. Szegény családban született, ő volt a legidősebb gyermek. Gyermekkorában sokat betegeskedett.
Tizennégy éves korában látta első alkalommal Máriát. A Gave folyócska közelében, egy barlangban sugárzó fehérbe öltözött női alakot látott, aki szótlanul rámosolygott, majd eltűnt. A szép ismeretlen három nap múlva újra megjelent, majd a a harmadik találkozás alkalmával már meg is szólította a lányt, és megmutatta a gyermeknek a barlang lábánál lévő rejtett forrást. Többször is felszólította, hogy menjen a falu papjához, és mondja meg neki, hogy építtessen templomot a forrás mellé, és tegye zarándokhellyé.
Bernadette elbeszélését hitetlenség fogadta, de a lány a legszigorúbb kihallgatások alatt is ragaszkodott kijelentései igazságához. Ezután pedig a forrás mellett valóban csodálatos gyógyulások szemtanúja volt a falu népe.
A lány életét gyökeresen megváltoztatta látomása, ezért elhatározta, hogy apácának áll. Itt sem volt egyszerű az élete, mert a novíciamesternő sok szenvedést okozott neki. 35 évesen csonttuberkolózisban halt meg.
A csodák világhírűvé tették a helyet. Ma Lourdes a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, ahol még ma is sok ember meggyógyul az itt fakadó víztől, a tudomány pedig nem talál erre magyarázatot.
Amikor 1909-ben Bernadette boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú. Az orvosi jelentést sokan nem fogadták el, néhány újság a püspököt vádolta csalással.
A támadások ellenére folytatódott a boldoggá avatási eljárás, és múmiáját ünnepélyes keretek között helyezték el a Saint-Gilgard kolostor templomában.
Magyarországon nagyon hamar elterjedt a lourdes-i jelenések híre, és igen komoly tisztelete is kifejlődött. Nagyon sok katolikus templomban megjelentek az ún. lourdes-i barlangok, melyekben Máriát a jelenéseknek megfelelően rózsafüzérrel ábrázolják, Bernadette-et pedig Mária előtt térdelve formázzák.
A lourdes-i jelenések és csodás gyógyulások hatására II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11. a Római Katolikus Egyházban a betegek világnapja legyen.