Mondd, miért, ha poéta vagy, miért hogy
Parnasszus magasát elhagyva, immár
Bottal - ó, Galeotto - és iszákkal
Mégy Rómába te is zarándokútra?
Külföld zagyva, hiszékeny csőcseléke
És kísértetek-űzte balga népség
És álszent sokaság csinálja mindezt!
Valld te azt, mit az oly furfangos ifjú
Euathlos nagyeszű tanára tartott,
S istenek tagadója, Theodórosz,
És az élvezeteknek atyja is, ki
Legfőbb rossznak a szenvedést találta.
Ám ha elragadott az ájtatosság
S ferde nyakkal akarsz zarándokolni,
És ha mind hiszed azt, amit naponta
Szószékről prédikál recsegve páter
Alberto s az a szókelep Roberto,
Csöpp, vénasszonyi könnyeket vadászva,
Múzsáktól, nosza, végy örökre búcsút,
Törd szét lantod, Apolló énekét meg
Vesd a sánta kovács-istennek akkor,
Mert hívő soha nem lehet poéta.
Bottal - ó, Galeotto - és iszákkal
Mégy Rómába te is zarándokútra?
Külföld zagyva, hiszékeny csőcseléke
És kísértetek-űzte balga népség
És álszent sokaság csinálja mindezt!
Valld te azt, mit az oly furfangos ifjú
Euathlos nagyeszű tanára tartott,
S istenek tagadója, Theodórosz,
És az élvezeteknek atyja is, ki
Legfőbb rossznak a szenvedést találta.
Ám ha elragadott az ájtatosság
S ferde nyakkal akarsz zarándokolni,
És ha mind hiszed azt, amit naponta
Szószékről prédikál recsegve páter
Alberto s az a szókelep Roberto,
Csöpp, vénasszonyi könnyeket vadászva,
Múzsáktól, nosza, végy örökre búcsút,
Törd szét lantod, Apolló énekét meg
Vesd a sánta kovács-istennek akkor,
Mert hívő soha nem lehet poéta.
(Janus Pannonius: Kigúnyolja Galeotto zarándoklását)
Parnasszus: (ma Liakura), hatalmas mészkőhegység Görögországban, a hajdani Fokisz tartományban. Középső magaslatain fenyőerdők fedik, melyek fölé kopár, szinte állandóan hófödte hegycsúcsok emelkednek.
Az ókorban Parnasszus csúcsot értették a korikoszi barlanggal, Delfi mellett.
A Parnasszus sok tekintetben a görög hitregének klasszikus talaja. Oldalában volt a Delfi jóslóhely és ugyanonnan fakadt a kasztáliai forrás. A néphit a múzsák lakóhelyének tartotta, s mivel nagyon sok gyógynövény s egyetlen mérges növény sem termett rajta, az orvos Apolló kedvelt helyének vélték, innen a Parnasszus név a költészet szimbolikus kifejezése.
Az ókorban Parnasszus csúcsot értették a korikoszi barlanggal, Delfi mellett.
A Parnasszus sok tekintetben a görög hitregének klasszikus talaja. Oldalában volt a Delfi jóslóhely és ugyanonnan fakadt a kasztáliai forrás. A néphit a múzsák lakóhelyének tartotta, s mivel nagyon sok gyógynövény s egyetlen mérges növény sem termett rajta, az orvos Apolló kedvelt helyének vélték, innen a Parnasszus név a költészet szimbolikus kifejezése.
A történet valós háttere 1540 körül játszódott le Württembergben, az Oroszlán fogadóban, amelynek egyik szobájában a hírneves mágus felismerhetetlenségig elváltozott és iszonyúan megcsonkított holttestére bukkantak. Az ott lakók magyarázata ma is olvasható a fogadó falán lévő bronztáblán: „A leghatalmasabb ördögök egyike, az életében sógorának nevezett Mephistopheles törte ki a nyakát, amikor 24 évvel korábban kötött szerződésük lejárt, és lelkét örök kárhozatra magával ragadta.”
Faust csalódott a tudományban, amelyre egész életét feltette. Eljött életében az a pont, amikor úgy érzi, nem tudta áttörni önön korlátait. Nem arra keresi a választ elsősorban, hogy mi az élet értelme, hanem, hogy van-e egyáltalán értelme? És van-e olyan cél, ami bármilyen árat megér?
És az ördög az ilyen megfáradtakra vadászik. Faust pedig érezte, hogy egyszer eljön ez a nap.
A szerződés megköttetik, miszerint a doktor lelkéért cserébe az ördög minden kívánságát teljesíti - és megkezdődik egy izgalmas utazás.
A tragédia első része a szerelemben kiteljesedhető lehetőségeket ragadja meg, mint az élet magasabb formái felé vezető utat.
Az ördög célja a hatalom, a birtoklás maga, azaz jelen esetben Faust lelkének birtoklása bármi áron. De Faust a cél elérése érdekében az ördög segítségét kéri, így a mocsok előbb-útóbb a saját fejére hull vissza. Ezt szimbolizálja ez a fejezet, hisz az elért szerelemhez vezető utat halottak szegélyezik (a lány anyja, bátyja, majd később saját csecsemője), majd végül a lány is halott lesz, hiába akarja Faust megmenteni, a történések átcsapnak a feje felett, meghaladják erejét.
De az ördög már nem segít. Neki célja felkorbácsolni az érzékeket, uszítás, provokáció.
A tragédia második részében Faust az alvilágba utazik, ahol, mintegy a szerelemben rejlő számtalan lehetőséget tovább futtatva övé lesz Heléna, az antik világ mitológiája szerinti legszebb nő, még gyermekük is születik. Az antik szépségeszmény és a modern nyugati világ találkozása, az ebben rejlő szintézis már sok gondolkodót megihlettek. A hőn áhított pillanat itt sem érkezik el. Talán Faust is szembesül azzal, hogy mit sem ér a legnagyobb szépség és révület, ha az csak káprázaton alapul.
Számos misztikus epizód után Faust visszatér a való világba és a teremtő, grandiózus alkotó munkában találja meg az élet értelmét, a tökéletes pillanatot.
A Faust témát többen feldolgozták már, történetesen Goethe műve lett a leghíresebb. Az eredeti ősi legenda szerint Faust a tökéletes pillanat elérése után a szerződésnek megfelelően elkárhozott. De Goethe megmenti hősét, az Úr közben jár Faustért, angyali seregek érkeznek, Faust megmenekül, azaz az ördög elveszti a fogadást, az embert meg lehet váltani, a küzdő ember nem bukhat el.
Ősi legenda Faust legendája, a doktoré, aki mágiával is foglalkozott, és aki egy nap egyezséget kötött az ördöggel, hogy halála után átengedi a lelkét neki, ha addig akad az életében egy olyan pillanat, amikor valóban boldognak és elégedettnek érzi magát.Faust csalódott a tudományban, amelyre egész életét feltette. Eljött életében az a pont, amikor úgy érzi, nem tudta áttörni önön korlátait. Nem arra keresi a választ elsősorban, hogy mi az élet értelme, hanem, hogy van-e egyáltalán értelme? És van-e olyan cél, ami bármilyen árat megér?
És az ördög az ilyen megfáradtakra vadászik. Faust pedig érezte, hogy egyszer eljön ez a nap.
A szerződés megköttetik, miszerint a doktor lelkéért cserébe az ördög minden kívánságát teljesíti - és megkezdődik egy izgalmas utazás.
A tragédia első része a szerelemben kiteljesedhető lehetőségeket ragadja meg, mint az élet magasabb formái felé vezető utat.
Az ördög célja a hatalom, a birtoklás maga, azaz jelen esetben Faust lelkének birtoklása bármi áron. De Faust a cél elérése érdekében az ördög segítségét kéri, így a mocsok előbb-útóbb a saját fejére hull vissza. Ezt szimbolizálja ez a fejezet, hisz az elért szerelemhez vezető utat halottak szegélyezik (a lány anyja, bátyja, majd később saját csecsemője), majd végül a lány is halott lesz, hiába akarja Faust megmenteni, a történések átcsapnak a feje felett, meghaladják erejét.
De az ördög már nem segít. Neki célja felkorbácsolni az érzékeket, uszítás, provokáció.
A tragédia második részében Faust az alvilágba utazik, ahol, mintegy a szerelemben rejlő számtalan lehetőséget tovább futtatva övé lesz Heléna, az antik világ mitológiája szerinti legszebb nő, még gyermekük is születik. Az antik szépségeszmény és a modern nyugati világ találkozása, az ebben rejlő szintézis már sok gondolkodót megihlettek. A hőn áhított pillanat itt sem érkezik el. Talán Faust is szembesül azzal, hogy mit sem ér a legnagyobb szépség és révület, ha az csak káprázaton alapul.
Számos misztikus epizód után Faust visszatér a való világba és a teremtő, grandiózus alkotó munkában találja meg az élet értelmét, a tökéletes pillanatot.
A Faust témát többen feldolgozták már, történetesen Goethe műve lett a leghíresebb. Az eredeti ősi legenda szerint Faust a tökéletes pillanat elérése után a szerződésnek megfelelően elkárhozott. De Goethe megmenti hősét, az Úr közben jár Faustért, angyali seregek érkeznek, Faust megmenekül, azaz az ördög elveszti a fogadást, az embert meg lehet váltani, a küzdő ember nem bukhat el.
Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
Terry Gilliam filmjeiben mindig párhuzamos világok feszülnek egymásnak. Most is Don Quijote áll a középpontban, elvégre mindmáig ő az élharcosa a menthetetlenül racionalizálódó világot felülíró képzelőerőnek. Gilliam hősei a kezdetektől fogva a hóbortos, szélmalmokat ostromló lovag leszármazottainak tekinthetők, ez esetben egy szürrealizmussal átitatott fausti történetbe csomagolja a radikális ars poéticát.
A színházi társulatával utazó Dr. Parnassus és bizarr társulata ósdi szekerével rója a 21. századi London utcáit, mely csillogó bevásárlóközpontjaival és lepukkant iparnegyedeivel tökéletes kontrasztját nyújtja a mutatványosok világának. A mutatványos páratlan lehetőséget kínál napjaink közönségének: varázstükrén keresztül a földi realitásból a határtalan képzelet fantasztikus világába léphetnek át; választhatnak fény és öröm, vagy sötétség és bánat között.
A színházi társulatával utazó Dr. Parnassus és bizarr társulata ósdi szekerével rója a 21. századi London utcáit, mely csillogó bevásárlóközpontjaival és lepukkant iparnegyedeivel tökéletes kontrasztját nyújtja a mutatványosok világának. A mutatványos páratlan lehetőséget kínál napjaink közönségének: varázstükrén keresztül a földi realitásból a határtalan képzelet fantasztikus világába léphetnek át; választhatnak fény és öröm, vagy sötétség és bánat között.
E mágia mögött azonban sötét titok lappang. Parnassus évszázadokkal ezelőtt fogadást kötött az ördöggel, és elnyerte a halhatatlanságot. Később, amikor találkozott élete szerelmével, egy újabb egyezséggel fiatalságra cserélte halhatatlanságát. Csakhogy az ördög ezért az ifjú Valentinát, a mágus lányát kérte, akiért eljön annak tizenhatodik születésnapján. A határidő közeleg, ezért hogy mentse szeme fényét, Parnassus köt egy utolsó fogadást: az nyer, aki elcsábítja az első öt lelket. Kalandos, és minden képzeletet felülmúlóan szürreális utazás veszi kezdetét időn és téren át.
A film egyértelműen a zseniális Heath Ledger alakításán nyugszik, akinek korai halála miatt furcsa megoldással rukkoltak elő az alkotók. A történet szerint a filmbéli Tony többször is keresztül azon a bizonyos varázstükrön, amely egy másik világba vezeti a férfit - ebben a meseországban jeleníti meg három jóbarát, Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell a karaktert. Az első és legfontosabb kérdés tehát az volt, a forgatókönyv kényszerű korrigálása, a nem tervezett plusz három színészes kiút mennyire fog idegen testként hatni a filmben. Ám a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma épp ezzel a tragikus eseménnyel teljesedett ki. E szempontból kulcsjelenet, ahogy az első transzformációt követően Johnny Depp a tükörben méregeti magát és próbálja szokni új külsőjét.
Mindemellett a mozi alapvetően a rendező zsenialitását dicséri. A gilliami torz tükrök, kifacsart formák és zavarba ejtő megoldások sűrűje legalább olyan varázslatos, mint amilyen maga a mágus világa. A film egy Terry Gilliam minden alapvető stílusjegyét felvonultató felnőttmese egy a modern emberek közönyétől megcsömörlött "fantázia-kereskedőről".
Képzelet és valóság ezúttal is a tükörben érintkezik egymással, csak most át is kell lépni a tükör túloldalára. A kopott színpadi díszletelem vonzóvá tételéhez azonban szükség van megfelelő marketingre is, amit az öreg és megfáradt Parnassus képtelen biztosítani. A segítség egy rejtélyes múltú fiatalember képében érkezik, aki vérbeli menedzserként formálja pláza-kompatibilissá a korszerűtlen előadást. Ez a végzetes átalakulás nagy erejű metaforája annak az örök szélmalomharcnak, melyet a régivágású mesemondók vívnak nap mint nap a piac farkastörvényeivel.
A történet a klasszikus fausti felállással operál: az ördöggel való lepaktálás abban a percben talán jó ötletnek tűnik, de bizony idővel keserű lesz megfizetni az árát. A Mr. Nick álnéven futó, a szerencsejátékokért rajongó patást Tom Waits formázza elragadóan, ő az aki eljött behajtani jussát egy régi egyezség értelmében az ezeréves Doctor Parnassushoz (Christopher Plummer). A versengés valódi tétje azonban nem is Valentina, hanem a fantázia hatalmának bizonyítása. Parnassus azt ugyan kénytelen volt beismerni, hogy nem a mesemondás tartja mozgásban a világegyetemet, de továbbra is megrögzötten hisz a képzelet megtisztító erejében.
A film egyértelműen a zseniális Heath Ledger alakításán nyugszik, akinek korai halála miatt furcsa megoldással rukkoltak elő az alkotók. A történet szerint a filmbéli Tony többször is keresztül azon a bizonyos varázstükrön, amely egy másik világba vezeti a férfit - ebben a meseországban jeleníti meg három jóbarát, Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell a karaktert. Az első és legfontosabb kérdés tehát az volt, a forgatókönyv kényszerű korrigálása, a nem tervezett plusz három színészes kiút mennyire fog idegen testként hatni a filmben. Ám a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma épp ezzel a tragikus eseménnyel teljesedett ki. E szempontból kulcsjelenet, ahogy az első transzformációt követően Johnny Depp a tükörben méregeti magát és próbálja szokni új külsőjét.
Mindemellett a mozi alapvetően a rendező zsenialitását dicséri. A gilliami torz tükrök, kifacsart formák és zavarba ejtő megoldások sűrűje legalább olyan varázslatos, mint amilyen maga a mágus világa. A film egy Terry Gilliam minden alapvető stílusjegyét felvonultató felnőttmese egy a modern emberek közönyétől megcsömörlött "fantázia-kereskedőről".
Képzelet és valóság ezúttal is a tükörben érintkezik egymással, csak most át is kell lépni a tükör túloldalára. A kopott színpadi díszletelem vonzóvá tételéhez azonban szükség van megfelelő marketingre is, amit az öreg és megfáradt Parnassus képtelen biztosítani. A segítség egy rejtélyes múltú fiatalember képében érkezik, aki vérbeli menedzserként formálja pláza-kompatibilissá a korszerűtlen előadást. Ez a végzetes átalakulás nagy erejű metaforája annak az örök szélmalomharcnak, melyet a régivágású mesemondók vívnak nap mint nap a piac farkastörvényeivel.A történet a klasszikus fausti felállással operál: az ördöggel való lepaktálás abban a percben talán jó ötletnek tűnik, de bizony idővel keserű lesz megfizetni az árát. A Mr. Nick álnéven futó, a szerencsejátékokért rajongó patást Tom Waits formázza elragadóan, ő az aki eljött behajtani jussát egy régi egyezség értelmében az ezeréves Doctor Parnassushoz (Christopher Plummer). A versengés valódi tétje azonban nem is Valentina, hanem a fantázia hatalmának bizonyítása. Parnassus azt ugyan kénytelen volt beismerni, hogy nem a mesemondás tartja mozgásban a világegyetemet, de továbbra is megrögzötten hisz a képzelet megtisztító erejében.
"A mesemondás sosem maradhat abba."