a mandzsúriai jelölt

Bár nekünk, magyaroknak is van néhány összeesküvés-elméletünk, azért ebben a műfajban az amerikaiak az igazi nagymenők. És az összeesküvők mindenhol ott vannak, mindenkit elérnek; aki nem tetszik nekik, azt kiiktatják.

John Frankenheimer Mandzsúriai jelöltje 1962-ben egyértelmű bírálatát jelentette a hidegháborús állami propagandagépezetnek. A Richard Condon bestselleréből írt történet főhőse koreai veterán (Sinatra), aki szörnyű rémálmai hatására nyomozni kezd egykori bajtársa, egy becsületrenddel kitüntetett háborús hős (Harvey) után, akiről azt gyanítja, a szovjetek agymosott kémje.
A filmet a JFK merénylettel egy időben mutatták be, és érzékeny témája, politikai prognózisa miatt a mozik levették műsorukról, s csak 1987-ben játszották újra. 2004-ben Jonathan Demme készített belőle új változatot.

* * * * *

A „tudatmódosítás”, az „agymosás” és az „igazságszérum” előállításának lehetősége a második világháború óta izgatta az amerikai titkosszolgálatokat is. Ebben nemcsak a hírszerzés és a kémkedés elemi érdekei játszottak szerepet, hanem a náci (és japán) fanatizmus és tömegpropaganda ijesztő megnyilvánulásai. Már ekkor fölmerült a gyanú, hogy az ellenséges hatalmak olyan tudatmódosító, agymosó technológiák birtokában vannak, amelyekkel akár tömegeket is képesek manipulálni. Hasonló aggodalmakat vetettek föl a szovjetunióbeli koncepciós perek: mivel érhették el, hogy a vádlottak faarccal, minden ellenkezés nélkül beismerjék a legképtelenebb vádakat? Mivel az amerikaiak értelemszerűen nem hittek a kommunizmus eszméjének bűvös erejében, józan ésszel is belátható magyarázatot kerestek a jelenségre: a vádlottakat minden bizonnyal különböző drogokkal és hipnózissal hozták önkívületi állapotba.
A koreai háborúban fogságba esett amerikai katonák 70%-a tett nyilvánosan olyan nyilatkozatot, amelyben elítélte a háborút és/vagy beismerte, hogy az amerikaiak vegyi és biológiai fegyvereket is bevetettek, 15%-uk pedig teljes körű együttműködést vállalt fogva tartóival. Sőt, ezek a katonák a szabadulásuk és hazatérésük után sem vonták vissza nyilatkozatukat. Vagyis nyilvánvalónak tűnt, hogy olyan kezelésnek vetették alá őket, amelynek segítségével hosszabb távra is sikerült őket „beprogramozni”. A hadifogolytáborok kínai területen, Mandzsúriában voltak, ahol bizonyíthatóan szovjet szakértők is segítették a kínaiak munkáját. Innen az elnevezés: a „mandzsúriai jelölt”, vagyis olyan beprogramozott ember, aki adott esetben nemcsak kémtevékenységre, hanem politikai gyilkosságok elkövetésére is felhasználható.

A CIA 1949-ben indította az első programot, melynek kettős célja a „titkos szovjet technológiák” feltérképezése, valamint hasonló eljárások kidolgozása volt. Az egyik legígéretesebb szernek az LSD látszott, amit Albert Hofmann svájci kémikus fedezett fel 1943-ban. A CIA az figyelte, hogy a szer segítségével hogyan lehet az emberi tudatot ellenőrzés alá vonni, de rájöttek, hogy nem használható sem igazságszérumként, sem pedig arra, hogy embereket programozzanak. A kutatások egyetlen történelmileg figyelemreméltó mellékterméke az LSD mint kábítószer meghonosítása, ezáltal az 1960-as évek hippikultúrájának megalapozása volt az Egyesült Államokban. A kísérletek egyik résztvevője nem volt más, mint Timothy Leary, akkor fiatal pszichológus professzor, aki a ’60-as évek egyik nevezetes drog-prófétája lett. A kutatásokat ezetők egyikének diákja és önkéntese az a Ken Kesey volt, aki a Száll a kakukk fészkére című könyvével várt világhírűvé - s mely művet éppenséggel a kísérletek során szerzett élmények ihlettek.

A kutatások - akárcsak a többi, hipnózissal, elektrosokkal és más eljárásokkal folytatott kísérletsorozat - teljes kudarcba fúltak. Ráadásul az is kiderült, hogy sem a kínaiak, sem az oroszok nem rendelkeznek semmiféle veszedelmes manipuláló csodaszerrel. Az 1953-ban CIA-jelentés szerint ilyesfajta szerekre és trükkökre valójában semmi szükség, hiszen a sztálini kor politikai rendőrsége valójában a terror – a fizikai kényszer, a pszichológiai nyomás, az elszigetelés, a megalázás és a kiszolgáltatottság – hagyományos eszközeit alkalmazta példátlan és hatékony brutalitással.
Ám a „mandzsúriai ügynök” árnya még hosszú ideig kísértett, sokan a Kennedy-gyilkosságokat is ezzel hozták összefüggésbe. Több mint egy évtizeddel később Carter elnök maga rendelte el a börtönben lévő Sirhan Bisharan Sirhan, Robert Kennedy gyilkosának pszichiátriai vizsgálatát, többek között annak megállapítására, vajon nem „mandzsúriai ügynökként” követte-e el tettét.
John Marks a következő megállapítással zárja könyvét: „Nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy az emberi tudat ellenőrzését biztosító technológiát soha nem fedezték föl, noha szeretném úgy hinni, hogy az emberi szellem legyőzte a manipulátorokat.”

BLUEBIRD, ARTICHOKE, MKULTRA.

Kódnevek, melyek a CIA 1949-1963-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal folyó, számos területre kiterjedő titkos kutatási programjait jelölték.
E programokra a Church-bizottság derített először fényt, miszerint a hírszerző ügynökség az 1940-es évek végétől folytatott olyan kutatásokat, melyek célja olyan szerek és eljárások kikísérletezése volt, amelyek lehetővé teszik emberi tudat és viselkedés befolyásolását, totális ellenőrzés alá vonását, sőt, a programozását is. A kutatások vizsgálták többek között a különböző természetes és szintetikus drogok alkalmazását, az elektrosokkot, a hipnózist, illetve mindezen módszerek kombinációit. A CIA fedett pénzalapokból és vele együttműködő alapítványokon keresztül tucatnyi amerikai egyetem, kórház, klinika és kutatóintézet ezirányú kutatási programjait és tudósait, orvosait, pszichiátereit fizette oly módon, hogy esetenként a kutatást végzők sem voltak tisztában az általuk végzett munka valóságos céljával.
A legsúlyosabb etikai problémát az okozta, hogy nem önkénteseket vetettek alá a kísérleteknek - akik egyáltalán nem voltak tisztában a „kezelés” voltaképpeni céljával, sőt, számos esetben azzal sem, hogy egyáltalán tesztelik őket. Azok az orvosok, akik beavatottaknak számítottak, mint például Dr. Samuel Thompson, később hazafias elkötelezettségüket hozták föl mentségként: meg kellett tenni a haza érdekében. A programokra viszont éppen egy be nem avatott áldozat, Frank Olson öngyilkossága, illetve annak utóélete hívta fel a figyelmet.
Mondjuk az ügynökség emberei egymáson is kísérleteztek - más kérdés, mennyire bíztak egymásban...
Frank Olson azonban nem a CIA embere volt, hanem a hadsereg vegyi kutatólaboratóriumának munkatársa. Rajta LSD-tesztet hajtottak végre, ami végzetes hatással volt rá: paranoiás rohamok gyötörték, elméje megbomlott. Állandó orvosi felügyelet alá helyezték, de „őrei” éberségét kijátszva, néhány nappal később kiugrott egy New York-i szálloda tizedik emeletéről. Mindez John Marks "A mandzsúriai jelölt” nyomában című, először 1979-ben kiadott könyvében olvasható.
Az incidens ugyan okozott némi fennakadást, a program azonban még majdnem tíz éven át folytatódott.

* * * * *

Robert Francis Fitzgerald Kennedy szép karriert tudhat a magáénak: nem egészen 36 évesen lett az Egyesült Államok igazságügy-minisztere. A dallasi merényletet követően még egy szűk évig marad hivatalban, mint Johnson elnök minisztere, majd lemond és egy körülbelül hat hetes kampányt követően New York állam képviseletében nevetve sétál be az USA szenátusába.
Bobby nem elégedett meg a szenátori székkel, és a Demokrata Párt hierarchiájában egyre feljebb és feljebb kapaszkodva 1968-ra totális befutónak tetszik republikánus ellenfelével, Nixonnal szemben.
1968. június 4-én Los Angelesben a Demokrata Párt kaliforniai elnök-előválasztását RFK megnyerte, és innen kezdve szinte biztosra vehető, hogy novemberben pártja jelöltjeként az ő neve lesz rajta a választócédulákon. A helyi Ambassador szállóban folyik az ünneplés. Körülbelül éjfélkor Kennedy befejezi a saját ünnepi beszédét, majd négy testőre és stábja társaságában körbejár a kétezer fős tömegben, fogadva a gratulációkat. Bobbyra mindössze egy hajdani FBI-ügynök és két magántestőr vigyázott. És ott volt a negyedik testőr...
00:12-kor – amikor a konyhán keresztül haladva pont a szakácsok és a felszolgálók gyűrűjében osztogat mosolyt és autogramokat – az ünneplő tömegből előugrik egy alacsony, törékeny fickó, és maroklőfegyverét kiürítve többször rálő Bobbyra - ebből háromszor el is találja. Ő Sirhan Bishara Sirhan, egy jeruzsálemi keresztény palesztin családból származó, 24 éves fiatalember, aki akkoriban éppen lóápolóként dolgozott egy közeli versenyló-tenyésztőnél.Kennedy még 26 órát él, bár soha nem tér már magához; öt hónappal később, 1968. november ötödikén Richard Nixon nyeri az elnökválasztási finist.
Sirhan börtönbe kerül; eredetileg halálra ítélték, majd ezt változtatták életfogytra; most is a sitten ül, a kaliforniai Corcoran Állami Fegyházban.

Akkor nézzük az elméleteket!

A hivatalos verzió:
Sirhan egyedül tette, saját elhatározásból. A palesztin férfit felháborította Bobby kiállása az izraeliek mellett - az arabok ellenében. Elhatározását még erősítette az elnökjelölt szenátor pár nappal korábban tett kijelentése, melynek értelmében Bobby megválasztása esetére kilátásba helyezte, hogy teljes mellszélességgel a zsidó állam fegyverkezése mellett teszi le a voksát, és az USA az addigiakat is meghaladó mértékben fogja katonailag támogatni Tel Avivot.
A merénylő első körben mindent beismer, majd az elkövetkezendő hetekben-hónapokban többször is visszavonja, majd mégis megerősíti, később ismét visszavonja vallomását.
Sirhan fegyverének tárja nyolc lőszer befogadására volt alkalmas, ám a holttestből három lövedéket operálnak ki az orvosok, a negyedik a zakóját áthatolva a padlóban áll meg, további ötöt a falból, egyet az egyik ablakkeretből, kettőt a szemközti ajtó keretéből szednek ki a bűnügyi technikusok... Minderről legelőször a Los Angeles Free Press nevű helyi újság számol be pár nappal az események után, kalandos módon megszerzett, és a helyszínen készült fotókkal bizonyítva a cikkben állítottakat. Sajnos a későbbi nyomozás, majd a bírósági tárgyalás során ezeket már nem tudják felsorakoztatni, mert tisztázatlan körülmények között megsemmisülnek a los angelesi rendőrség bűnjelkamrájában.
Egy Allard Lowenstein nevű ügyvéd nem nyugszik bele a hivatalos végkifejletbe, és 1975-ben a nyomozás újrakezdését javasolja. De 1980-ban az ügy teljes körű újratárgyalása és bizonyítási eljárása előtt egy „elégedetlen ügyfél” irodájában agyonlövi...
A kifejezetten nyomozásokra és bírósági tárgyalásokra szakosodott amerikai Court TV értesülései szerint a los angelesi rendőrség továbbra sem hozott nyilvánosságra minden dokumentumot a nyomozásról, noha 1986-ban kétezer, majd két év múlva további tízezer oldalnyi aktát volt kénytelen nyílttá tenni.
A Discovery Times Channel 2005-ben megbízott egy hangmérnökökből álló teamet, akik az esemény hangfelvételeit a legkorszerűbb technikával elemezték. A szakemberek megállapították, hogy a nagy zajban mintegy 5 másodperc leforgása alatt legalább tizenkét, legfeljebb tizennégy lövés dördült. Ezt 2007-ben egy igazságügyi hangszakértő (bizonyos Philippe van Praag) is megerősítette, aki eskü alatt vallotta, hogy ő egyértelműen 13 lövés hangját tudta elkülöníteni egy négy másodperces intervallumon belül...
Thomas Noguchi halottkém és patológus (aki Marilyn Monroe boncolásán is részt vett pár évvel korábban) kijelentette, hogy a halálos sebet egy 22-es kaliberű lövedék okozta Bobby fején, és ezt legfeljebb 3 hüvelyk (7,5 centi) távolságból lőtték ki – lőpornyom és pörkölődés is látható volt a bőrön. Ugyanakkor szemtanúk egybehangzó állítása szerint Sirhan körülbelül két méterről lőtt a szenátorra, s ennél közelebb nem is került hozzá...

Sirhan nem egyedül tette:
Legalább még egy lövész ott settenkedett a tömegben, és amikor a palesztin fegyvert ránt, az ismeretlen ugyanezt teszi – akár elrejtőzve a konyhai bútorok és felszerelések között, akár érdeklődőként a gratulálók között.
A boncolási jegyzőkönyv, valamint a Shane O' Sullivan hónapokig tartó nyomozása alapján készült dokumentumfilm azt sugallja, hogy talán mégsem Sirhan adta le az ominózus lövéseket, amelyek kioltották Kennedy életét. A szemtanúk szerint ugyanis a fiatalember fegyvere pár lépésnyire volt Kennedytől, ám a végzetes lövést közvetlenül az elnökjelölt feje mögött adták le. A helyszínen talált golyónyomok is arra utalnak, hogy lehetett még egy merénylő.
Nagyon furcsák a Sirhan házkutatásakor talált jegyzetfüzetek is, amelyekben ez szerepelt: "RFK-nak meg kell halnia, RFK-t meg kell ölni, Robert F Kennedyt 68. június 5-e előtt meg kell ölni".Ha ehhez hozzátesszük azt a tényt, hogy Sirhan a merényletből semmire sem emlékezett, akkor őt a filmben megszólaltatott szakértők szerint is minden bizonnyal hipnotizálhatták. (Igaz,j természetesen hazudhat is az elítélt...)

Sirhant hipnotizálták – a CIA kapcsolat:
Dr. Bernard Diamond, a védelem által foglalkoztatott pszichiáter paranoid skizofréniát állapított meg Sirhannál, de még részleges beszámíthatatlanságot sem sikerült keresztülverekednie a bírónál. Ezt követően javaslatára beidézték dr. Eduard Simpson börtönpszichiátert (aki a vádlottat a sitten többször is megvizsgálta); ez utóbbi szakember kijelentette, hogy hipnózisra utaló pszichés nyomokra bukkant Sirhan esetében, amelyek részleges amnéziával jártak.
Az MK-ULTRA fedőnevű CIA-program, több tanú elképzelhetőnek tartotta, hogy Sirhant olyan pszichiátriai imprinting-eljárás alá vonták, melynek keretein belül végül is RFK meggyilkolásának parancsát adták ki neki, azzal a kiegészítéssel, hogy tette után minden releváns dolgot felejtsen el. Ezt alátámasztani látszik Sirhan vallomásából az a rész, amelyben kifejti: utolsó emléke a lövés előttről az, hogy egy pöttyös ruhás nő kávéval kínálja és valamit suttog a fülébe; ezt követően már csak arra emlékszik, hogy a földön hever és ketten is azzal vannak elfoglalva, hogy hátracsavarják a kezét, amelyben egy fegyver van. (Erre a nőre több tanú is emlékezett, ám személyazonosságát utólag nem sikerült kinyomozni.)
És hogy miért úszik be a képbe megint a Központi Hírszerző Ügynökség? Hát mert Bobby első dolga elnökként az lett volna, hogy tiszta erőből nekifekszik a JFK-gyilkosság hátterének felgöngyölítéséhez, amiben a Cég eléggé sáros volt. Mellesleg a helyszíni felvételek aprólékos elemzését követően fehéren-feketén kiderült, hogy a helyszínen, illetve annak közvetlen közelében tartózkodott legalább három floridai CIA-tiszt, akik a Cég miami kirendeltségén dolgoztak éveken keresztül.

Az egyik testőr volt a társtettes:
Ahogyan azt már említettük, Robert Kennedy „testőrségét” azon az éjszakán három állandó embere képviselte: William Barry egykori FBI-ügynök (lőfegyverrel), Rafer Lewis Johnson (hajdani tízpróbázó olimpikon, moziszínész, fegyvertelenül), illetve Roosevelt Grier (visszavonult amerikai focista, moziszínész, lőfegyver nélkül, egy boxerrel a zsebében).A három állandó testőrön kívül azonban (speciálisan erre az éjszakára) belép a képbe egy negyedik alak: Thane Eugene Cesar hivatásos testőr. Ez a Cesar három hónappal az esemény előtt lép szerződéses viszonyba az megbízó céggel, összesen négy melót vállal a három hónap alatt, és már május elején kiköti, hogy a Demokrata Párt rendezvényén ott akar lenni, mert „úgy ismeri a Hotel Ambassadort, mint a tenyerét." Utólag persze kiderül, hogy június harmadikán jár ott először, amikor két percig keresi például a felvonót.
Cesar vallomásában azt állítja, hogy a kritikus pillanatban pont nem nézett oda, mert két nagyon szemtelen újságírót próbált távol tartani. Később kiderül, hogy volt neki egy 0.22-es pisztolya, amit előzőéeg eladott valakinek. ehetséges, hogy az egykori CIA-s és tengerészgyalogos (az MK-ULTRA hatása alatt vagy nem) ugyancsak rálőtt Bobbyra, kihasználva a Sirhan első lövései által keltett zűrzavart? Amúgy Thane-t 1994-ben poligráfos vizsgálatnak vetik alá, de a műszer szerint ártatlan volt.

A maffia volt:
A szervezett bűnözés Bobbyt gyűlölte, hiszen igazságügyi miniszterként és legfőbb ügyészként komoly csapásokat mért a maffiára. Legfőbb ellensége Salvatore (Sam) Giancana volt, akinek CIA-hoz fűződő kapcsolatairól mindenki tudott.

Joe DiMaggio szervezte meg:
Marilyn Monroe utolsó férje, a baseball visszavonult, de továbbra is koronázatlan királya. Amikor 1962-ben a filmsztár tisztázatlan körülmények között meghal, Bobby neve is felmerült, mint értelmi szerző. Néhányan tudni vélik, hogy a gyönyörű filmcsillag mindkét Kennedy fiú szeretője volt, én azonban azokkal értek egyet, akik ezt nem hiszik.Mindenesetre Joe lehetett féltékeny. 1967-ben egy kiugrott CIA-ügynök 50 ezer dollárért elmondja Joe-nak a szomorú tényeket, mire a sportoló összeszedi maradék pénzét, kapcsolatait, rábukkannak Sirhanra, aki ideális balfácánnak tűnik. Pár irányított beszélgetés, okosan elhelyezett célzás, és máris megvan a későbbi bűnbak; egy tartalék lövész azért szintén ott tartózkodik a közelben, újságírói fedéssel

A hadiipari lobbi tette:
Bobby eltökélt szándéka volt, hogy elnökként véget vet a négy éve tartó vietnámi háborúnak, ami a túl az veszteségeken túl sok tízmilliárdos hasznot hozott a haditechnikát előállító cégeknek.

George Wallace és a déli fajvédők szervezték meg:
Az alabamai George Corley Wallace támogatóinak kemény magját a radikálisan keresztény-konzervatív déliek alkották, akiktől a rasszizmus sem állt túl távol, s akik a liberális-demokrata Kennedy-családot rettenetesen gyűlölték.

A kubai ügyosztály bosszúja:
A szakértők az eddig ismeretlen fotók vizsgálatával felfedték, hogy a képeken voltak olyanok is, akikkel eddig nem foglalkoztak. Ilyen volt egy alacsony latin férfi is, akiről egy hosszas nyomozással derítették ki, hogy ő David Sanchez Morales, a Castro-ellenes titkos mozgalom miami főhadiszállásának vezető ügynöke. Az eset ezzel nagyon furcsa fordulatot vett, hiszen a CIA ügynököket közismerten nem alkalmazták belföldi feladatokra, és egyébként is Morales ekkor hivatalosan Laoszban volt.
Rajta kívül több ügynököt is sikerült azonosítani a fotókon, ám sokan azt hitték, hogy ők is Kennedy biztonsági szolgálatához tartoztak. Az elnökjelölteknek viszont akkoriban még nem járt titkosszolgálati védelem, a jelenlévő CIA ügynököknek biztosan nem volt közük az elnökjelölt védelméhez, főként mivel Morales a kubai invázió bukása miatt gyűlölte a Kennedyeket.
Sullivan szerint Moralesnek mindkét Kennedy-gyilkosságban benne lehetett a keze, az elméletet egyelőre konkrét adatokkal nem tudták alátámasztani, hiszen Morales 1978-ban szívrohamban elhunyt.

* * * * *

De vajon mennyi alapja van magának az emberek befolyásáról szóló elméletnek?Itt van pl. a reklámpszichológia, melynek célja a piacra szánt termékek ismertetésének és eladásának elősegítése a pszichológiai kutatások eredményeinek felhasználásával. Az ember pszichés funkciói csak abból a célból fontosak a reklámpszichológia számára, hogy miként lehet rajtuk keresztül az egyént fogyasztásra bírni, akár saját rovására is. Alapelve, hogy a reklámozott dolgot valamely alapmotívumhoz kapcsolva ébresszen a termék iránt figyelmet és keltsen iránta olthatatlan vágyat, egyben feloldozást adva az életünket irányító gátak átlépésének vétke alól: pl. a dohányzást hozzárendeli az elegáns élethez, a bátorsághoz és a férfias erőhöz, vagy a csokoládét az evés öröméhez, a szép, vonzó női testhez és az egészséghez.
Az érzékelés, észlelés lélektanából felhasználja a látással, a hallással, a benyomások szerveződésével, az ingerbefogadással és -feldolgozással kapcsolatos, a kognitív pszichológiából és szociálpszichológiából pedig a motivációkkal, az érdeklődés felkeltésével, a döntéshozatallal és a csoportjelenségekkel kapcsolatos eredményeket.
A tudomány és a társadalom az emberek védelmében gátat szab neki, így pl. tilos olyan ingerekkel fogyasztásra bírni embereket, hogy tudattalan úton befolyásolja cselekedeteinket (pl. a moziban a másodpercek törtrészéig felvillantott pattogatott kukoricás képek jelentősen megnövelték az előadás végén a kukoricafogyasztást).