A pünkösdöt a húsvét utáni 50. napon tartják; görög nevének (πεντηκοστή, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar név ebből származik. Így pünkösdvasárnap legkorábbi lehetséges dátuma május 10., a legkésőbbi pedig június 13.
Hasonlóan a húsvéthoz egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot Pünkösd havának is nevezik.
A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz, több elemük a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető például a római floráliákra, melek olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flóra istennőt, a növényvilág és a virágok (tágabb értelemben a termékenység) istennőjét köszöntötték.
Ez a falfestmény a 79-es Vezúv kitörésekor "mumifikálódott" Pompeiben található, és Flórát ábrázolja.
A középkor óta ismert szokás a pünkösdi király választás. Ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott.
Pünkösdi királynét is választottak (a legkisebbet, legszebbet), akit körbe is vittek a faluban. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak.
A pünkösdölés szokásában a honfoglalást megelőző szokástöredékek és a keresztény elemek keverednek. Ez Kodály: Pünkosdölő című kórusművében rendkívül jól megfigyelhető.
A 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi csíksomlyói zarándoklatról, mely az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.
Pünkösd vasárnapok a következő 10 évben:
2010. május 23., 2011. június 12., 2012. május 27., 2013. május 19., 2014. június 8., 2015. május 24., 2016. május 15., 2017. június 4., 2018. május 20., 2019. június 9., 2020. május 31.
Egy érdekes blogbejegyzést olvastam ma reggel, a bejegyzője azon morfondírozott, mennyire van értelme ennek az ünnepnek. Ez nem vita tárgya, mert a nemzeti ünnepeket nem az alapján jelölik ki, hogy egy bizonyos embernek mi a véleménye róla.
Persze, vannak ünnepeink, melyek mára már értelmetlennek tűnnek, mert annyira megváltozott az életünk. Egyszerűen indiferens, mikor van a tavaszi napforduló, vagy hogy milyen idő van "Fagyos szentek"-kor, stb.
Én inkább sajnálom, hogy már egy csomó szimbólumot nem ismerek (és nem értek), amiket régen használtak, és meg is határozták az akkor élt emberek életét.
Az viszont roppant meglepő volt, hogy az említett írás azzal indított, hogy Magyarország nem keresztény ország.
Nem?
Hm.
Akkor milyen?
Magyarország lakosságának többsége kereszténynek vallja magát. Ezt a vallást I. Szent István magyar király uralkodása alatt vette fel a magyar nemzet. Az is köztudomású, hogy első keresztény királyunk fia, Imre herceg halála után Mária oltalmába ajánlotta az országot. (Érdekes, hogy ez a legenda viszonylag későn, a 17. században honosodott meg.)
Egyébként nem Magyarország az egyetlen Mária ország, a késő középkorban és a kora újkorban Franciaországot, Bajorországot, Ausztriát, Csehországot, Lengyelországot egyaránt Mária országának tekintették, s Mária országpatronátusként fontos szerepet töltött be többek között a nemzeti azonosságtudat, a politikailag motivált Mária-kultusz, az egyházi irodalom és az ikonográfia alakulásában.
Hasonlóan a húsvéthoz egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot Pünkösd havának is nevezik.
A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz, több elemük a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető például a római floráliákra, melek olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flóra istennőt, a növényvilág és a virágok (tágabb értelemben a termékenység) istennőjét köszöntötték.Ez a falfestmény a 79-es Vezúv kitörésekor "mumifikálódott" Pompeiben található, és Flórát ábrázolja.
A középkor óta ismert szokás a pünkösdi király választás. Ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott.
Pünkösdi királynét is választottak (a legkisebbet, legszebbet), akit körbe is vittek a faluban. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak.
A pünkösdölés szokásában a honfoglalást megelőző szokástöredékek és a keresztény elemek keverednek. Ez Kodály: Pünkosdölő című kórusművében rendkívül jól megfigyelhető.
A 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi csíksomlyói zarándoklatról, mely az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.
Pünkösd vasárnapok a következő 10 évben:
2010. május 23., 2011. június 12., 2012. május 27., 2013. május 19., 2014. június 8., 2015. május 24., 2016. május 15., 2017. június 4., 2018. május 20., 2019. június 9., 2020. május 31.
* * * * * * * *
Egy érdekes blogbejegyzést olvastam ma reggel, a bejegyzője azon morfondírozott, mennyire van értelme ennek az ünnepnek. Ez nem vita tárgya, mert a nemzeti ünnepeket nem az alapján jelölik ki, hogy egy bizonyos embernek mi a véleménye róla.
Persze, vannak ünnepeink, melyek mára már értelmetlennek tűnnek, mert annyira megváltozott az életünk. Egyszerűen indiferens, mikor van a tavaszi napforduló, vagy hogy milyen idő van "Fagyos szentek"-kor, stb.
Én inkább sajnálom, hogy már egy csomó szimbólumot nem ismerek (és nem értek), amiket régen használtak, és meg is határozták az akkor élt emberek életét.
Az viszont roppant meglepő volt, hogy az említett írás azzal indított, hogy Magyarország nem keresztény ország.
Nem?
Hm.
Akkor milyen?
Magyarország lakosságának többsége kereszténynek vallja magát. Ezt a vallást I. Szent István magyar király uralkodása alatt vette fel a magyar nemzet. Az is köztudomású, hogy első keresztény királyunk fia, Imre herceg halála után Mária oltalmába ajánlotta az országot. (Érdekes, hogy ez a legenda viszonylag későn, a 17. században honosodott meg.)
Egyébként nem Magyarország az egyetlen Mária ország, a késő középkorban és a kora újkorban Franciaországot, Bajorországot, Ausztriát, Csehországot, Lengyelországot egyaránt Mária országának tekintették, s Mária országpatronátusként fontos szerepet töltött be többek között a nemzeti azonosságtudat, a politikailag motivált Mária-kultusz, az egyházi irodalom és az ikonográfia alakulásában.