Hát, már pár hete újra itthon vagyok, de azért mindenképpen le akartam mindent írni (vagy legalábbis megközelítőleg mindent), amit Londonban láttam.
Valamelyik nap egy tévéfelvételt töltöttem le a netről, mely az aktuális politikai helyzetet elemzte. A szélsőséges "fejek" azt állították, hogy bár az ország vezetése kaotikus, az "egyszerű emberek" életére ez mégsincs hatással, az élet épp úgy zajlik, mint annak előtte.
Hát, nekem erről nagyon más a véleményem.
Nagyon nehéz "visszaszokni", hogy itthon nincs az a rengeteg ember, nincs az a rengeteg történés, mint kint.
Én úgy látom, az emberek inkább otthon maradnak, sokszor szellemváros benyomását kelti a lakóhelyem is, ami eléggé elszomorít.
Épp ezért kaptam az alkalmon, amikor egy barátom meghívott Rost Andrea koncertjére.
Nagy élmény, hogy egy ilyen nagy nevű művész egy ilyen pici települést megtisztelt azzal, hogy elfogadja a meghívásukat, és szívesen énekel.
Megmondom őszintén, én nem emlékszem olyan előadásra, aminek befejeztével az egész terem egy emberként, felállva tapsolt, de ez az alkalom ilyen volt.
A gyönyörű énekesnő hihetetlen felkészültséggel, átérzéssel, muzikalitással és virtuozitással adta elő a kiválasztott áriákat, és mindeközben nagy aláztatot tanusított, ami legalább annyira lenyűgözött mindenkit. Az első blokk végén Júlia áriájára (Gounod: Rómeó és Júlia) került sor, de az bizony nem sikerült tökéletesre, és annyira szimpatikus volt, hogy a végén bosszúsan felhúzta a szemöldökét a művésznő. Nem volt megelégedve.
Aztán a műsor végén bemondta, hogy volt egy ária, amit nem tudott úgy előadni, ahogy szerette volna, ezért szeretné megismételni.
Na, ekkor végleg a szívembe lopta magát. :)
Valamelyik nap egy tévéfelvételt töltöttem le a netről, mely az aktuális politikai helyzetet elemzte. A szélsőséges "fejek" azt állították, hogy bár az ország vezetése kaotikus, az "egyszerű emberek" életére ez mégsincs hatással, az élet épp úgy zajlik, mint annak előtte.
Hát, nekem erről nagyon más a véleményem.
Nagyon nehéz "visszaszokni", hogy itthon nincs az a rengeteg ember, nincs az a rengeteg történés, mint kint.
Én úgy látom, az emberek inkább otthon maradnak, sokszor szellemváros benyomását kelti a lakóhelyem is, ami eléggé elszomorít.
Épp ezért kaptam az alkalmon, amikor egy barátom meghívott Rost Andrea koncertjére.
Nagy élmény, hogy egy ilyen nagy nevű művész egy ilyen pici települést megtisztelt azzal, hogy elfogadja a meghívásukat, és szívesen énekel.
Megmondom őszintén, én nem emlékszem olyan előadásra, aminek befejeztével az egész terem egy emberként, felállva tapsolt, de ez az alkalom ilyen volt.
A gyönyörű énekesnő hihetetlen felkészültséggel, átérzéssel, muzikalitással és virtuozitással adta elő a kiválasztott áriákat, és mindeközben nagy aláztatot tanusított, ami legalább annyira lenyűgözött mindenkit. Az első blokk végén Júlia áriájára (Gounod: Rómeó és Júlia) került sor, de az bizony nem sikerült tökéletesre, és annyira szimpatikus volt, hogy a végén bosszúsan felhúzta a szemöldökét a művésznő. Nem volt megelégedve.Aztán a műsor végén bemondta, hogy volt egy ária, amit nem tudott úgy előadni, ahogy szerette volna, ezért szeretné megismételni.
Na, ekkor végleg a szívembe lopta magát. :)
* * * * *
Rost Andrea (1962-) lírai szoprán operaénekes.
Zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ahova ötödjére vették fel) végezte Bende Zsolt növendékeként. Még főiskolás, amikor Gulyás Dénes rendezésében Júlia szerepét Charles Gounod: Rómeó és Júlia című operájában. (Legelső szerepe a mai napig kedves neki.)
Két évvel később, 1991-ben a bécsi Staatsoper magánénekese lett, ahol összes fontos szerepében megismerhette a bécsi közönség: Zerlina (Wolfgang Amadeus Mozat: Don Giovanni), Adina (Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital) , Susanna (W. A. Mozart: Figaró házassága), Lucia (G. Donizetti: Lammermoori Lucia), Violetta (Giuseppe Verdi: Traviata) parádés szerepalakítása mellett számos koncerten is hallhatta őt a közönség.
A Milánói Scala 1994-es Rigoletto bemutatóján - melyre Riccardo Muti hívta meg -, átütő nemzetközi sikert aratott, s azóta a Scala állandó visszatérő vendége. 1995-ben a Scala évadnyitó W. A. Mozart: Varázsfuvola premierjén már ünnepelt sztárként lépett színpadra. Milánóban Mozart Figaro házasságának Susannája, majd G. Verdi Traviatájának Violettája követte a sort.
A Salzburgi Ünnepi Játékokon számos produkcióban lépett közönség elé, így A Sólyom (Richard Strauss: Az árnyék nélküli asszony), Drusilla (Claudio Monteverdi: Poppea megkoronázása) Violetta (G. Verdi: Traviata), valamint Xenia szerepében (Mogyeszt Muszorgszkij: Borisz Godunov).
A párizsi Bastille Operában Susannát, Gildát (G. Verdi: Rigoletto), Luciát és Jacques Offenbach: Hoffmann meséiben Antoniát alakította.
A londoni Royal Opera Houseban Susannaként debütált, majd Violettát énekelt nagy sikerrel. Koncertszerű előadásban énekelte el G. Donizetti: Elisabeth című operájának címszerepét, mely egyben világpremier is volt.
2006-ban a Madridi Teatro Real meghívására Francis Poulenc: A karmeliták beszélgetései c. operájában énekelte Blanche szerepét.
Amerikában a Chicagói Lyric Operában több ízben is vendégszerepelt, ahol Zerlinát, Gildát, Violettát, Júliát (Vincenzo Bellini: Rómeó és Júlia) és Micaelát (Georges Bizet: Carmen) alakította.
A New York-i Metropolitan Operában először 1996-ban lépett a közönség elé Adina szerepében, később ugyanitt Gilda-, Lucia-, Violetta- és Susanna- ként láthatta a nagyérdemű.
A Washingtoni Operában elénekelte Antonia szerepét, s ugyanebben a produkcióban lépett a Los Angeles-i közönség elé. 2002 márciusában - szintén Los Angelesben - Pamina szerepében (Wolfgang Amadeus Mozart: Varázsfuvola) volt hallható, majd ugyanebben 2005-ben Washingtonban.
A tokiói New National Opera és számtalan nemzetközi operagála gyakori meghívott művésze.
A budapesti Operaházban kedvenc szerepeiben (Gilda, Violetta) lépett többször a hazai közönség elé.
Érdemes Művész, 1997-ben Liszt-díjjal tüntették ki, 2003-ban elnyerte a Príma Primissima-díjat.
A Magyar Köztársaság elnöke 2004-ben a Kossuth-díjat adományozta neki.
Rost Andrea (1962-) lírai szoprán operaénekes.
Zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ahova ötödjére vették fel) végezte Bende Zsolt növendékeként. Még főiskolás, amikor Gulyás Dénes rendezésében Júlia szerepét Charles Gounod: Rómeó és Júlia című operájában. (Legelső szerepe a mai napig kedves neki.)
Két évvel később, 1991-ben a bécsi Staatsoper magánénekese lett, ahol összes fontos szerepében megismerhette a bécsi közönség: Zerlina (Wolfgang Amadeus Mozat: Don Giovanni), Adina (Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital) , Susanna (W. A. Mozart: Figaró házassága), Lucia (G. Donizetti: Lammermoori Lucia), Violetta (Giuseppe Verdi: Traviata) parádés szerepalakítása mellett számos koncerten is hallhatta őt a közönség.
A Milánói Scala 1994-es Rigoletto bemutatóján - melyre Riccardo Muti hívta meg -, átütő nemzetközi sikert aratott, s azóta a Scala állandó visszatérő vendége. 1995-ben a Scala évadnyitó W. A. Mozart: Varázsfuvola premierjén már ünnepelt sztárként lépett színpadra. Milánóban Mozart Figaro házasságának Susannája, majd G. Verdi Traviatájának Violettája követte a sort.
A Salzburgi Ünnepi Játékokon számos produkcióban lépett közönség elé, így A Sólyom (Richard Strauss: Az árnyék nélküli asszony), Drusilla (Claudio Monteverdi: Poppea megkoronázása) Violetta (G. Verdi: Traviata), valamint Xenia szerepében (Mogyeszt Muszorgszkij: Borisz Godunov).A párizsi Bastille Operában Susannát, Gildát (G. Verdi: Rigoletto), Luciát és Jacques Offenbach: Hoffmann meséiben Antoniát alakította.
A londoni Royal Opera Houseban Susannaként debütált, majd Violettát énekelt nagy sikerrel. Koncertszerű előadásban énekelte el G. Donizetti: Elisabeth című operájának címszerepét, mely egyben világpremier is volt.
2006-ban a Madridi Teatro Real meghívására Francis Poulenc: A karmeliták beszélgetései c. operájában énekelte Blanche szerepét.
Amerikában a Chicagói Lyric Operában több ízben is vendégszerepelt, ahol Zerlinát, Gildát, Violettát, Júliát (Vincenzo Bellini: Rómeó és Júlia) és Micaelát (Georges Bizet: Carmen) alakította.
A New York-i Metropolitan Operában először 1996-ban lépett a közönség elé Adina szerepében, később ugyanitt Gilda-, Lucia-, Violetta- és Susanna- ként láthatta a nagyérdemű.
A Washingtoni Operában elénekelte Antonia szerepét, s ugyanebben a produkcióban lépett a Los Angeles-i közönség elé. 2002 márciusában - szintén Los Angelesben - Pamina szerepében (Wolfgang Amadeus Mozart: Varázsfuvola) volt hallható, majd ugyanebben 2005-ben Washingtonban.
A tokiói New National Opera és számtalan nemzetközi operagála gyakori meghívott művésze.
A budapesti Operaházban kedvenc szerepeiben (Gilda, Violetta) lépett többször a hazai közönség elé.
Érdemes Művész, 1997-ben Liszt-díjjal tüntették ki, 2003-ban elnyerte a Príma Primissima-díjat.
A Magyar Köztársaság elnöke 2004-ben a Kossuth-díjat adományozta neki.