Geoffrey of Monmouth (1100 ?-1154) St. Asaph püspöke, angol történetíró.
1135 körül írta meg Historia Regum Britanniae' (Britannia királyainak története,) című munkáját, amely voltaképp költői legendák prózai gyűjteménye. A latin nyelvű mű kelta forrásra támaszkodik.
A 12 könyvből háromban az Arthur-mondakör első művészi változata olvasható Arthur királlyal és Merlinnel, a varázslóval a főszerepben. A legenda magva a brit őslakosság harca az angolszász hódítók ellen Brutustól, a britek legendabeli első királyától kezdve. A lovagkirály, Arthur a műben leveri az angolszászokat, sőt uralma alá hajtja a környező országokat is.Arthur (jelentése Medve) a legendás briton király 496-537 között élhetett, ám nem bizonyított, hogy valós személy.
De higgyünk a krónikáknak. Ezek szerint Artus abban az időben élt, amikor a római légiók kivonultak Britanniából Itália és a többi provincia védelmére. Valószínűleg etnikailag szarmata volt. (Ókori törzs, a szkíták közeli rokonai. Iráni nyelvet beszéltek. Lovas hadseregük íjjakkal, dárdákkal harcolt.)
A briteket ekkor a piktek és skótok tartották rettegésben, akik behívták az Elba torkolatánál tanyázó angolszászokat. A segítőkből azonban elnyomók lettek, és a britek kivonultak a mai Bretagne-félszigetre. Ezek a harcok 500 körül folytak, amikor egy Artus vagy Arthur nevű brit vezér 520-ban hősiesen küzdve elesett.
Artus alakja e mondák alapján úgy szerepel, mint a várva várt uralkodó, aki a kelták elnyomatását megszünteti, s egész Britanniát kelta uralom alá hajtja. A mondák olyan széles körben terjedtek el, hogy Artusból időközben a lovagok előképe vált, a férfias hűség, a vezér megtestesítője. A fejedelmi ideál megtestesítőjévé csak később vált.
Artus a mondák szerint a brit Uter Pendragon király és Yguernen cornwalesi hercegnéasszony fia volt. Anyja titokban nevelte, majd Merlin kiadta dajkaságba Ectorhoz, mert ellenségei ármánykodtak ellene. Mégis királlyá vált, egyedül ő tudta kihúzni a kőbe vágott kardot, az Excalibur-t. Legyőzte a szászokat, meghódította Skóciát, Izlandot, Írországot, Galliát, Norvégiát, Dániát és a monmouthi Uskban fényes királyi udvart rendezett be. Vára neve Camelot. Hősök, vezérek vették körül, akiket a hagyomány a kerekasztal lovagjaiként ismert a későbbiekben: Gawain, Lancelot. Az asztal alakját Merlin tanácsolta, hogy kifejezze az egyenlőséget.
Ellenségei, ellenfelei Vivien, aki eltávolította Artúr mellől Merlint, és Mordred, Arthur unokaöccse, aki a király távollétében koholt vádakat terjesztett Arthur feleségéről, Ginevráról és Lancelotról.Mialatt Artus Galliában harcol a római császár ellen, feleségét, Ginevrát Mordred meghódítja és vele együtt az egész ország is az ő kezébe kerül. Artus a győztes galliai hadjáratból hazasiet, hogy bosszút álljon, s a Camlan folyó mellett vívnak véres harcot. Artus győz ugyan, de maga is súlyosan megsebesül. Halála előtt visszaküldeti az Excaliburt a Tó asszonyának, majd Avalon szigetére viszik, s azóta várják, hogy visszatérjen, ha népe nagy veszélybe kerül.
A több krónikát is felhasználó munka már a szerző életében komoly népszerűségnek örvendett, többen utánozták. Többek között William Shakespeare is tőle merítette témáját a Lear király és a Cymbeline című drámáihoz.
* * * * *
| Charles Darwin (1809-18829) az evolúcióelméletet kidolgozó természettudós 200 éve született Shrewsbury-ben. Már apja és nagyapja is orvos volt, így egyértelmű volt apja elvárása tanulmányai irányában. |
Charles már az elemi iskolában is élénken érdeklődött a természetrajz iránt, és hosszú sétákat tett, hogy behatóan megfigyelhesse saját környezetét. Növényeket gyűjtött és nagyon szeretett olvasni is.Amikor 16 éves volt, apja Edinburgh-be küldte őt orvostant hallgatni. Két évet töltött el itt, de nem bírta nézni a műtéteket, melyek ekkor még érzéstelenítés nélkül zajlottak. Ez volt az ok, amiért otthagyta az egyetemet - apja tudta nélkül.
1826-ban visszairatkozott az egyetemre, de a természetrajz szakra. Robert Grant befolyása alá került. A skót tudós összehasonlító anatómus volt, a tenger élővilágának nagy szakértője, akit az evolúció híve volt. Ezeket az elgondolásokat átadta a fiatal Darwinnak, ami arra ösztönözte őt, hogy maga is megvizsgálja a tengerparton található élőlényeket.
Nyilvánvalóan tovább már nem lehetett fenntartani az orvosi tanulmányok látszatát, ezért végleg elhagyta Edinburgh-t. Apja megijedt, hogy kisebbik fia becsületes munka nélkül marad, így egy sebtében elküldte Cambridge-be teológiát tanulni. Charles 1828-ban kijelentette, hogy nem érzi magát eléggé eltökéltnek, hogy belépjen az egyházba. Tanulmányai befejezése után is Cambridge-ben maradt, érdeklődését később a geológia felé fordította.
1831-ben egyik tanára, George Peacock felajánlott neki egy világkörüli tudományos úton való részvételt. A meghívás a Beagle fedélzetére szólt, egy Robert FitzRoy kapitány parancsnoksága alatt Dél-Amerikában végrehajtandó kutatóexpedícióra. Darwin apja először hallani sem akart az egészről, de később beleegyezett és fia minden költségét állta.
A 90 láb hosszú háromárbocos még abban az évben vitorlát bontott vitorlát. A hajóút öt éven keresztül tartott. Darwin az utazás közben főként ősmaradványokat és más geológiai mintákat küldött haza Angliába.
1836-ban tértek vissza Angliába. Hazaérkezésekor olyan fogadtatásban volt része, amilyenről álmodni sem mert volna. Geológusként szerzett hírneve mellett Darwin hamarosan íróként is ismertté vált. Első munkája a Journal of Researches (Kutatási hajónapló) volt, amelyben Darwin beszámolt az utazása alatti munkájáról.
1939-ben 30 évesen a Royal Society tagja lett és feleségül vette unokatestvérét, Emma Wedgwood-ot. Charles és Emma házassága hosszú és boldog volt, amit csak a tudós betegeskedése (melynek oka valószínűleg valamilyen trópusi fertőzés lehetett) és több gyermekük korai halála árnyékolt be. Charles számára a családi élet stabil lelki hátteret jelentett.
Darwin családjával először Londonban, majd Down-ban telepedett le.
Gyakori a tévhit, hogy Darwin már a hajóút során megfogalmazta az evolúció elméletét. Ez a felfedezése valójában fokozatosan állt össze. Komoly problémát okozott neki, hogy elméletét hogyan fogadná a közvélemény.
Charles Darwin 1837-benfogalmazta meg először (egyelőre csak saját magának) az evolúcióra vonatkozó gondolatait, melyet többször átdolgozott. Tartva a kedvezőtlen fogadtatástól jobbnak látta, ha további két évtizeden keresztül a fiókjában tartja az elméletet, és 189 oldalas kéziratát halála utáni publikálásra szánta.
1855-ben mégis rákényszerült a publikálásra, amikor egy másik természetkutató, Alfred Russel Wallace az övéhez hasonló gondolatokkal állt elő.
Négy évvel később jelent meg A fajok eredete. A könyv természetesen nagy hatással volt nemcsak a tudományos közösségre, hanem a világ egészére.
1861-től kezdve már többnyire csak botanikával foglalkozott. Mindig is fontosnak tartotta a növények tanulmányozását az állatokkal és az evolúcióval kapcsolatos munkáiban, de botanikai kutatásait hobbinak tekintette.
Darwin a maga idejében még sok dolgot nem tudott kellően megmagyarázni, de a támadások nem feltétlenül emiatt érték. Az anglikán egyház hevesen elutasította főművét, a Fajok eredetét. Sok állítását a nagyrészt vallásos mozgalmak máig támadják, de a biológia későbbi fejlődésével a legalapvetőbb darwini paradigmák igaznak bizonyultak.
Tudományos körökben ma már az evolúció maga teljeskörű elfogadottságnak örvend, az elmélet részleteivel kapcsolatban viszont továbbra is termékeny viták zajlanak (például arról, hogy mi a szelekció alapegysége).
1916-ban adta ki első kötetét, amelyet hamarosan követett a többi. Megnősült, felesége Nancy Nicholson lett.
A háború után visszatért a St. John's College-be.
Miután elhatározta, hogy írásból próbál megélni, 1927-ben jelentette meg T. E. Lawrence életrajzát, amely üzletileg sikeres volt.
1929-ben elvált, és Laura Riding amerikai költőnővel Mallorcára költözött. Ugyanebben az évben jelent meg a nagy vitákat kiváltó Isten hozzád Anglia, amelyben kíméletlen élességgel számol be háborús élményeiről.
Ezután jelentek meg nagysikerű Claudius-regényei, 1934-ben és 1935-ben. (ezeket én is olvastam, nagyszerű olvasmányok!)
A Spanyol Polgárháború kitörését követően Londonban, az USÁ-ban majd az angliai Devonban élt. Ekkor már a férjezett Beryl Hodge az élettársa, akivel 1946-ban Mallorcára költözött, majd össze is házasodtak.
1948-ban jelent meg az ismét nagy vitákat kiváltó A fehér istennő című műve. A Görög mítoszok 1955-ben jelent meg. 1961-'65-között Oxfordban tanított, '71-ben díszdoktorrá avatták.
1826-ban visszairatkozott az egyetemre, de a természetrajz szakra. Robert Grant befolyása alá került. A skót tudós összehasonlító anatómus volt, a tenger élővilágának nagy szakértője, akit az evolúció híve volt. Ezeket az elgondolásokat átadta a fiatal Darwinnak, ami arra ösztönözte őt, hogy maga is megvizsgálja a tengerparton található élőlényeket.
Nyilvánvalóan tovább már nem lehetett fenntartani az orvosi tanulmányok látszatát, ezért végleg elhagyta Edinburgh-t. Apja megijedt, hogy kisebbik fia becsületes munka nélkül marad, így egy sebtében elküldte Cambridge-be teológiát tanulni. Charles 1828-ban kijelentette, hogy nem érzi magát eléggé eltökéltnek, hogy belépjen az egyházba. Tanulmányai befejezése után is Cambridge-ben maradt, érdeklődését később a geológia felé fordította.
1831-ben egyik tanára, George Peacock felajánlott neki egy világkörüli tudományos úton való részvételt. A meghívás a Beagle fedélzetére szólt, egy Robert FitzRoy kapitány parancsnoksága alatt Dél-Amerikában végrehajtandó kutatóexpedícióra. Darwin apja először hallani sem akart az egészről, de később beleegyezett és fia minden költségét állta.
A 90 láb hosszú háromárbocos még abban az évben vitorlát bontott vitorlát. A hajóút öt éven keresztül tartott. Darwin az utazás közben főként ősmaradványokat és más geológiai mintákat küldött haza Angliába.
1836-ban tértek vissza Angliába. Hazaérkezésekor olyan fogadtatásban volt része, amilyenről álmodni sem mert volna. Geológusként szerzett hírneve mellett Darwin hamarosan íróként is ismertté vált. Első munkája a Journal of Researches (Kutatási hajónapló) volt, amelyben Darwin beszámolt az utazása alatti munkájáról.
1939-ben 30 évesen a Royal Society tagja lett és feleségül vette unokatestvérét, Emma Wedgwood-ot. Charles és Emma házassága hosszú és boldog volt, amit csak a tudós betegeskedése (melynek oka valószínűleg valamilyen trópusi fertőzés lehetett) és több gyermekük korai halála árnyékolt be. Charles számára a családi élet stabil lelki hátteret jelentett.
Darwin családjával először Londonban, majd Down-ban telepedett le.
Gyakori a tévhit, hogy Darwin már a hajóút során megfogalmazta az evolúció elméletét. Ez a felfedezése valójában fokozatosan állt össze. Komoly problémát okozott neki, hogy elméletét hogyan fogadná a közvélemény.
Charles Darwin 1837-benfogalmazta meg először (egyelőre csak saját magának) az evolúcióra vonatkozó gondolatait, melyet többször átdolgozott. Tartva a kedvezőtlen fogadtatástól jobbnak látta, ha további két évtizeden keresztül a fiókjában tartja az elméletet, és 189 oldalas kéziratát halála utáni publikálásra szánta.1855-ben mégis rákényszerült a publikálásra, amikor egy másik természetkutató, Alfred Russel Wallace az övéhez hasonló gondolatokkal állt elő.
Négy évvel később jelent meg A fajok eredete. A könyv természetesen nagy hatással volt nemcsak a tudományos közösségre, hanem a világ egészére.
1861-től kezdve már többnyire csak botanikával foglalkozott. Mindig is fontosnak tartotta a növények tanulmányozását az állatokkal és az evolúcióval kapcsolatos munkáiban, de botanikai kutatásait hobbinak tekintette.
Darwin a maga idejében még sok dolgot nem tudott kellően megmagyarázni, de a támadások nem feltétlenül emiatt érték. Az anglikán egyház hevesen elutasította főművét, a Fajok eredetét. Sok állítását a nagyrészt vallásos mozgalmak máig támadják, de a biológia későbbi fejlődésével a legalapvetőbb darwini paradigmák igaznak bizonyultak.
Tudományos körökben ma már az evolúció maga teljeskörű elfogadottságnak örvend, az elmélet részleteivel kapcsolatban viszont továbbra is termékeny viták zajlanak (például arról, hogy mi a szelekció alapegysége).
* * * * *
A háborús élmények mély nyomokat hagytak benne, ekkor érett költővé.Agatha Christie (1890-1976) az angol írónő, a krimi koronázatlan királynője Torquay-ban Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot. A család 1897-ben Dél-Franciaországba költöztek. A kezdeti sikertelen franciaórák után Agatha itt tanult meg kiválóan franciául és itt kezdett el zongorázni tanulni. A zene és az opera szeretete egész életét végigkísérte, kiskorában titokban operaénekes akart lenni, erről az álomról azonban le kellett mondania.
Pár év múlva visszaköltöztek Angliába. Édesapja halála után Agatha, a legkisebb gyerek egyedül élt édesanyjával.
Agatha egy 1912-es táncestélyen ismerkedett meg Archibald Christie-vel, akivel két év múlva összeházasodtak. Kislányuk öt év múlva született meg. Az első világháború alatt (és majd a másodikban is) az asszony ápolónőként és gyógyszerészként dolgozott. Ekkor kezdte el foglalkoztatni a krimiírás gondolata. A gyilkosság módjaként elsősorban a mérgezéses halálesetek jutottak eszébe. A felderítő alakja pedig a belga nyomozó, Hercule Poirot lett, aki a háború miatt menekült Angliába. A legelső könyvet hat kiadó is visszadobta, és csak 1920-ban jelen meg. (Első kiadója eléggé becsapta a tapasztalatlan elsőkönyvest.)
Írt szerelmes regényeket is lánynevén, és a krimik felgöngyölítői között van még Miss Marple, de egyéb amatőr nyomozó figurákat is megalkotott.
1926-ban jelent meg az Az Ackroyd-gyilkosság (nekem is ez az egyik kedvencem), mely az első jelentős írása. És ebben az évben tűnt el egy időre a szerző is, máig tisztázatlan körülmények között. Magyarázat lehet, hogy a férj el akart válni (szokás szerint egy fiatalabb nő miatt). Hogy min mehetett keresztül Agatha, nem tudni, de férjét meggyanúsították, hogy megülte feleségét, ugyanis minden jel erre utal. (Azonban én a regényeknek szánt reklámot sem zárnám ki az indokok közül.)
Végül is az asszony előkerült, és 1928-ban elváltak. Agatha azonban megtartotta első férje nevét.
Az írónő 40 éves korában ismerte meg Max Mallowan régészt, akivel 1930-ban házasodtak össze. Férjét gyakran elkísérte ásatásokra. Ezen alkalmak nemcsak regény-ötleteket adtak neki, de ő is jeleskedett a régészeti feltárásokban.
Férjét lovággá ütötték, ő pedig 1971-ben megkapta a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét.
Agatha Chistie a mai napig népszerű, műveit számtalan nyelvre lefordították. Sokat megfilmesítettek, és néhány színdarab formában is létezik. Az egérfogó címűt a 1952-től mai napig játsszák Londonban, manapság a St. Martins Theater-ben. (Szerény véleményem szerint nem ez a legütősebb krimije, de kevésből készült színdarab...)
A bűnügyi történet eredetileg a Három vak egér címet viselte, és rádiójátéknak íródott.
Érdekesség, hogy a darab első számú gyanúsítottja Christopher Wren a neves építész után lett elnevezve.
Pár év múlva visszaköltöztek Angliába. Édesapja halála után Agatha, a legkisebb gyerek egyedül élt édesanyjával.Agatha egy 1912-es táncestélyen ismerkedett meg Archibald Christie-vel, akivel két év múlva összeházasodtak. Kislányuk öt év múlva született meg. Az első világháború alatt (és majd a másodikban is) az asszony ápolónőként és gyógyszerészként dolgozott. Ekkor kezdte el foglalkoztatni a krimiírás gondolata. A gyilkosság módjaként elsősorban a mérgezéses halálesetek jutottak eszébe. A felderítő alakja pedig a belga nyomozó, Hercule Poirot lett, aki a háború miatt menekült Angliába. A legelső könyvet hat kiadó is visszadobta, és csak 1920-ban jelen meg. (Első kiadója eléggé becsapta a tapasztalatlan elsőkönyvest.)
Írt szerelmes regényeket is lánynevén, és a krimik felgöngyölítői között van még Miss Marple, de egyéb amatőr nyomozó figurákat is megalkotott.
1926-ban jelent meg az Az Ackroyd-gyilkosság (nekem is ez az egyik kedvencem), mely az első jelentős írása. És ebben az évben tűnt el egy időre a szerző is, máig tisztázatlan körülmények között. Magyarázat lehet, hogy a férj el akart válni (szokás szerint egy fiatalabb nő miatt). Hogy min mehetett keresztül Agatha, nem tudni, de férjét meggyanúsították, hogy megülte feleségét, ugyanis minden jel erre utal. (Azonban én a regényeknek szánt reklámot sem zárnám ki az indokok közül.)
Végül is az asszony előkerült, és 1928-ban elváltak. Agatha azonban megtartotta első férje nevét.
Az írónő 40 éves korában ismerte meg Max Mallowan régészt, akivel 1930-ban házasodtak össze. Férjét gyakran elkísérte ásatásokra. Ezen alkalmak nemcsak regény-ötleteket adtak neki, de ő is jeleskedett a régészeti feltárásokban.
Férjét lovággá ütötték, ő pedig 1971-ben megkapta a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét.Agatha Chistie a mai napig népszerű, műveit számtalan nyelvre lefordították. Sokat megfilmesítettek, és néhány színdarab formában is létezik. Az egérfogó címűt a 1952-től mai napig játsszák Londonban, manapság a St. Martins Theater-ben. (Szerény véleményem szerint nem ez a legütősebb krimije, de kevésből készült színdarab...)
A bűnügyi történet eredetileg a Három vak egér címet viselte, és rádiójátéknak íródott.Érdekesség, hogy a darab első számú gyanúsítottja Christopher Wren a neves építész után lett elnevezve.
* * * * *
Robert Graves (1895-1985) angol költő, regényíró, kritikus, tudós, műfordító.
Robert Graves (1895-1985) angol költő, regényíró, kritikus, tudós, műfordító.
Önmagát költőnek tartotta elsősorban, és regényeit pénzkeresetnek tekintette, amely lehetővé tette számára a függetlenséget. Ennek ellenére prózai műveinek köszönheti ismertségét és elismertségét világszerte.
A wimbledoni születésű gyerek a Charterhouse College-ben kezdte meg tanulmányait. Nem szerette az iskolát, viszont a itt éledt fel érdeklődése a költészet felé.
Az oxford-i St. John's College-ba nyert felvételt, de a háború kitörésekor bevonult katonának. A Somme-i csatában szerzett sérülései miatt leszerelt.
Az oxford-i St. John's College-ba nyert felvételt, de a háború kitörésekor bevonult katonának. A Somme-i csatában szerzett sérülései miatt leszerelt.
1916-ban adta ki első kötetét, amelyet hamarosan követett a többi. Megnősült, felesége Nancy Nicholson lett.
A háború után visszatért a St. John's College-be.
Miután elhatározta, hogy írásból próbál megélni, 1927-ben jelentette meg T. E. Lawrence életrajzát, amely üzletileg sikeres volt.
1929-ben elvált, és Laura Riding amerikai költőnővel Mallorcára költözött. Ugyanebben az évben jelent meg a nagy vitákat kiváltó Isten hozzád Anglia, amelyben kíméletlen élességgel számol be háborús élményeiről.
Ezután jelentek meg nagysikerű Claudius-regényei, 1934-ben és 1935-ben. (ezeket én is olvastam, nagyszerű olvasmányok!)
A Spanyol Polgárháború kitörését követően Londonban, az USÁ-ban majd az angliai Devonban élt. Ekkor már a férjezett Beryl Hodge az élettársa, akivel 1946-ban Mallorcára költözött, majd össze is házasodtak.
1948-ban jelent meg az ismét nagy vitákat kiváltó A fehér istennő című műve. A Görög mítoszok 1955-ben jelent meg. 1961-'65-között Oxfordban tanított, '71-ben díszdoktorrá avatták.
Graves kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett szerte a világban, de néhány magyarral különösen jó kapcsolatot ápolt. Így például Devecseri Gáborral, akivel találkozásuk első napja súlyos veszekedésbe torkollott, amelyből aztán évekig tartó barátság lett. Mind Graves, mind Devecseri az antik irodalom rajongója volt, mindketten nagysikerű fordításokkal járultak hozzá az antik irodalom népszerűsítéséhez. Jó viszonyt ápolt Aczél György-gyel, a rettegett kultúrpolitikussal is. A magyar irodalomra közvetlen hatással az általa alapított Robert Graves-díj révén lett, melyet minden évben az év legszebb magyar verséért osztottak ki. A díjazottak között van Zelk Zoltán, Görgey Gábor, Zalán Tibor, Szőcs Géza, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina is. |