Albioni levelek XLIX.*

Angol tudósok

Geoffrey of Monmouth (1100 ?-1154) St. Asaph püspöke, angol történetíró.
1135 körül írta meg Historia Regum Britanniae' (Britannia királyainak története,) című munkáját, amely voltaképp költői legendák prózai gyűjteménye. A latin nyelvű mű kelta forrásra támaszkodik.A 12 könyvből háromban az Arthur-mondakör első művészi változata olvasható Arthur királlyal és Merlinnel, a varázslóval a főszerepben. A legenda magva a brit őslakosság harca az angolszász hódítók ellen Brutustól, a britek legendabeli első királyától kezdve. A lovagkirály, Arthur a műben leveri az angolszászokat, sőt uralma alá hajtja a környező országokat is.

Arthur (jelentése Medve) a legendás briton király 496-537 között élhetett, ám nem bizonyított, hogy valós személy.
De higgyünk a krónikáknak. Ezek szerint Artus abban az időben élt, amikor a római légiók kivonultak Britanniából Itália és a többi provincia védelmére. Valószínűleg etnikailag szarmata volt. (Ókori törzs, a szkíták közeli rokonai. Iráni nyelvet beszéltek. Lovas hadseregük íjjakkal, dárdákkal harcolt.)
A briteket ekkor a piktek és skótok tartották rettegésben, akik behívták az Elba torkolatánál tanyázó angolszászokat. A segítőkből azonban elnyomók lettek, és a britek kivonultak a mai Bretagne-félszigetre. Ezek a harcok 500 körül folytak, amikor egy Artus vagy Arthur nevű brit vezér 520-ban hősiesen küzdve elesett.
Artus alakja e mondák alapján úgy szerepel, mint a várva várt uralkodó, aki a kelták elnyomatását megszünteti, s egész Britanniát kelta uralom alá hajtja. A mondák olyan széles körben terjedtek el, hogy Artusból időközben a lovagok előképe vált, a férfias hűség, a vezér megtestesítője. A fejedelmi ideál megtestesítőjévé csak később vált.

Artus a mondák szerint a brit Uter Pendragon király és Yguernen cornwalesi hercegnéasszony fia volt. Anyja titokban nevelte, majd Merlin kiadta dajkaságba Ectorhoz, mert ellenségei ármánykodtak ellene. Mégis királlyá vált, egyedül ő tudta kihúzni a kőbe vágott kardot, az Excalibur-t. Legyőzte a szászokat, meghódította Skóciát, Izlandot, Írországot, Galliát, Norvégiát, Dániát és a monmouthi Uskban fényes királyi udvart rendezett be. Vára neve Camelot. Hősök, vezérek vették körül, akiket a hagyomány a kerekasztal lovagjaiként ismert a későbbiekben: Gawain, Lancelot. Az asztal alakját Merlin tanácsolta, hogy kifejezze az egyenlőséget.Ellenségei, ellenfelei Vivien, aki eltávolította Artúr mellől Merlint, és Mordred, Arthur unokaöccse, aki a király távollétében koholt vádakat terjesztett Arthur feleségéről, Ginevráról és Lancelotról.
Mialatt Artus Galliában harcol a római császár ellen, feleségét, Ginevrát Mordred meghódítja és vele együtt az egész ország is az ő kezébe kerül. Artus a győztes galliai hadjáratból hazasiet, hogy bosszút álljon, s a Camlan folyó mellett vívnak véres harcot. Artus győz ugyan, de maga is súlyosan megsebesül. Halála előtt visszaküldeti az Excaliburt a Tó asszonyának, majd Avalon szigetére viszik, s azóta várják, hogy visszatérjen, ha népe nagy veszélybe kerül.

A több krónikát is felhasználó munka már a szerző életében komoly népszerűségnek örvendett, többen utánozták. Többek között William Shakespeare is tőle merítette témáját a Lear király és a Cymbeline című drámáihoz.

* * * * *

Charles Darwin (1809-18829) az evolúcióelméletet kidolgozó természettudós 200 éve született Shrewsbury-ben. Már apja és nagyapja is orvos volt, így egyértelmű volt apja elvárása tanulmányai irányában.

Charles már az elemi iskolában is élénken érdeklődött a természetrajz iránt, és hosszú sétákat tett, hogy behatóan megfigyelhesse saját környezetét. Növényeket gyűjtött és nagyon szeretett olvasni is.

Amikor 16 éves volt, apja Edinburgh-be küldte őt orvostant hallgatni. Két évet töltött el itt, de nem bírta nézni a műtéteket, melyek ekkor még érzéstelenítés nélkül zajlottak. Ez volt az ok, amiért otthagyta az egyetemet - apja tudta nélkül.
1826-ban visszairatkozott az egyetemre, de a természetrajz szakra. Robert Grant befolyása alá került. A skót tudós összehasonlító anatómus volt, a tenger élővilágának nagy szakértője, akit az evolúció híve volt. Ezeket az elgondolásokat átadta a fiatal Darwinnak, ami arra ösztönözte őt, hogy maga is megvizsgálja a tengerparton található élőlényeket.
Nyilvánvalóan tovább már nem lehetett fenntartani az orvosi tanulmányok látszatát, ezért végleg elhagyta Edinburgh-t. Apja megijedt, hogy kisebbik fia becsületes munka nélkül marad, így egy sebtében elküldte Cambridge-be teológiát tanulni. Charles 1828-ban kijelentette, hogy nem érzi magát eléggé eltökéltnek, hogy belépjen az egyházba. Tanulmányai befejezése után is Cambridge-ben maradt, érdeklődését később a geológia felé fordította.
1831-ben egyik tanára, George Peacock felajánlott neki egy világkörüli tudományos úton való részvételt. A meghívás a Beagle fedélzetére szólt, egy Robert FitzRoy kapitány parancsnoksága alatt Dél-Amerikában végrehajtandó kutatóexpedícióra. Darwin apja először hallani sem akart az egészről, de később beleegyezett és fia minden költségét állta.
A 90 láb hosszú háromárbocos még abban az évben vitorlát bontott vitorlát. A hajóút öt éven keresztül tartott. Darwin az utazás közben főként ősmaradványokat és más geológiai mintákat küldött haza Angliába.
1836-ban tértek vissza Angliába. Hazaérkezésekor olyan fogadtatásban volt része, amilyenről álmodni sem mert volna. Geológusként szerzett hírneve mellett Darwin hamarosan íróként is ismertté vált. Első munkája a Journal of Researches (Kutatási hajónapló) volt, amelyben Darwin beszámolt az utazása alatti munkájáról.
1939-ben 30 évesen a Royal Society tagja lett és feleségül vette unokatestvérét, Emma Wedgwood-ot. Charles és Emma házassága hosszú és boldog volt, amit csak a tudós betegeskedése (melynek oka valószínűleg valamilyen trópusi fertőzés lehetett) és több gyermekük korai halála árnyékolt be. Charles számára a családi élet stabil lelki hátteret jelentett.
Darwin családjával először Londonban, majd Down-ban telepedett le.
Gyakori a tévhit, hogy Darwin már a hajóút során megfogalmazta az evolúció elméletét. Ez a felfedezése valójában fokozatosan állt össze. Komoly problémát okozott neki, hogy elméletét hogyan fogadná a közvélemény.Charles Darwin 1837-benfogalmazta meg először (egyelőre csak saját magának) az evolúcióra vonatkozó gondolatait, melyet többször átdolgozott. Tartva a kedvezőtlen fogadtatástól jobbnak látta, ha további két évtizeden keresztül a fiókjában tartja az elméletet, és 189 oldalas kéziratát halála utáni publikálásra szánta.
1855-ben mégis rákényszerült a publikálásra, amikor egy másik természetkutató, Alfred Russel Wallace az övéhez hasonló gondolatokkal állt elő.
Négy évvel később jelent meg A fajok eredete. A könyv természetesen nagy hatással volt nemcsak a tudományos közösségre, hanem a világ egészére.
1861-től kezdve már többnyire csak botanikával foglalkozott. Mindig is fontosnak tartotta a növények tanulmányozását az állatokkal és az evolúcióval kapcsolatos munkáiban, de botanikai kutatásait hobbinak tekintette.
Darwin a maga idejében még sok dolgot nem tudott kellően megmagyarázni, de a támadások nem feltétlenül emiatt érték. Az anglikán egyház hevesen elutasította főművét, a Fajok eredetét. Sok állítását a nagyrészt vallásos mozgalmak máig támadják, de a biológia későbbi fejlődésével a legalapvetőbb darwini paradigmák igaznak bizonyultak.
Tudományos körökben ma már az evolúció maga teljeskörű elfogadottságnak örvend, az elmélet részleteivel kapcsolatban viszont továbbra is termékeny viták zajlanak (például arról, hogy mi a szelekció alapegysége).

* * * * *

Agatha Christie (1890-1976) az angol írónő, a krimi koronázatlan királynője Torquay-ban Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot. A család 1897-ben Dél-Franciaországba költöztek. A kezdeti sikertelen franciaórák után Agatha itt tanult meg kiválóan franciául és itt kezdett el zongorázni tanulni. A zene és az opera szeretete egész életét végigkísérte, kiskorában titokban operaénekes akart lenni, erről az álomról azonban le kellett mondania.Pár év múlva visszaköltöztek Angliába. Édesapja halála után Agatha, a legkisebb gyerek egyedül élt édesanyjával.
Agatha egy 1912-es táncestélyen ismerkedett meg Archibald Christie-vel, akivel két év múlva összeházasodtak. Kislányuk öt év múlva született meg. Az első világháború alatt (és majd a másodikban is) az asszony ápolónőként és gyógyszerészként dolgozott. Ekkor kezdte el foglalkoztatni a krimiírás gondolata. A gyilkosság módjaként elsősorban a mérgezéses halálesetek jutottak eszébe. A felderítő alakja pedig a belga nyomozó, Hercule Poirot lett, aki a háború miatt menekült Angliába. A legelső könyvet hat kiadó is visszadobta, és csak 1920-ban jelen meg. (Első kiadója eléggé becsapta a tapasztalatlan elsőkönyvest.)
Írt szerelmes regényeket is lánynevén, és a krimik felgöngyölítői között van még Miss Marple, de egyéb amatőr nyomozó figurákat is megalkotott.
1926-ban jelent meg az Az Ackroyd-gyilkosság (nekem is ez az egyik kedvencem), mely az első jelentős írása. És ebben az évben tűnt el egy időre a szerző is, máig tisztázatlan körülmények között. Magyarázat lehet, hogy a férj el akart válni (szokás szerint egy fiatalabb nő miatt). Hogy min mehetett keresztül Agatha, nem tudni, de férjét meggyanúsították, hogy megülte feleségét, ugyanis minden jel erre utal. (Azonban én a regényeknek szánt reklámot sem zárnám ki az indokok közül.)
Végül is az asszony előkerült, és 1928-ban elváltak. Agatha azonban megtartotta első férje nevét.
Az írónő 40 éves korában ismerte meg Max Mallowan régészt, akivel 1930-ban házasodtak össze. Férjét gyakran elkísérte ásatásokra. Ezen alkalmak nemcsak regény-ötleteket adtak neki, de ő is jeleskedett a régészeti feltárásokban.Férjét lovággá ütötték, ő pedig 1971-ben megkapta a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét.
Agatha Chistie a mai napig népszerű, műveit számtalan nyelvre lefordították. Sokat megfilmesítettek, és néhány színdarab formában is létezik. Az egérfogó címűt a 1952-től mai napig játsszák Londonban, manapság a St. Martins Theater-ben. (Szerény véleményem szerint nem ez a legütősebb krimije, de kevésből készült színdarab...)A bűnügyi történet eredetileg a Három vak egér címet viselte, és rádiójátéknak íródott.
Érdekesség, hogy a darab első számú gyanúsítottja Christopher Wren a neves építész után lett elnevezve.

* * * * *

Robert Graves (1895-1985) angol költő, regényíró, kritikus, tudós, műfordító.

Önmagát költőnek tartotta elsősorban, és regényeit pénzkeresetnek tekintette, amely lehetővé tette számára a függetlenséget. Ennek ellenére prózai műveinek köszönheti ismertségét és elismertségét világszerte.

A wimbledoni születésű gyerek a Charterhouse College-ben kezdte meg tanulmányait. Nem szerette az iskolát, viszont a itt éledt fel érdeklődése a költészet felé.
Az oxford-i St. John's College-ba nyert felvételt, de a háború kitörésekor bevonult katonának. A Somme-i csatában szerzett sérülései miatt leszerelt.

A háborús élmények mély nyomokat hagytak benne, ekkor érett költővé.
1916-ban adta ki első kötetét, amelyet hamarosan követett a többi. Megnősült, felesége Nancy Nicholson lett.
A háború után visszatért a St. John's College-be.
Miután elhatározta, hogy írásból próbál megélni, 1927-ben jelentette meg T. E. Lawrence életrajzát, amely üzletileg sikeres volt.
1929-ben elvált, és Laura Riding amerikai költőnővel Mallorcára költözött. Ugyanebben az évben jelent meg a nagy vitákat kiváltó Isten hozzád Anglia, amelyben kíméletlen élességgel számol be háborús élményeiről.
Ezután jelentek meg nagysikerű Claudius-regényei, 1934-ben és 1935-ben. (ezeket én is olvastam, nagyszerű olvasmányok!)
A Spanyol Polgárháború kitörését követően Londonban, az USÁ-ban majd az angliai Devonban élt. Ekkor már a férjezett Beryl Hodge az élettársa, akivel 1946-ban Mallorcára költözött, majd össze is házasodtak.
1948-ban jelent meg az ismét nagy vitákat kiváltó A fehér istennő című műve. A Görög mítoszok 1955-ben jelent meg. 1961-'65-között Oxfordban tanított, '71-ben díszdoktorrá avatták.

Graves kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett szerte a világban, de néhány magyarral különösen jó kapcsolatot ápolt. Így például Devecseri Gáborral, akivel találkozásuk első napja súlyos veszekedésbe torkollott, amelyből aztán évekig tartó barátság lett. Mind Graves, mind Devecseri az antik irodalom rajongója volt, mindketten nagysikerű fordításokkal járultak hozzá az antik irodalom népszerűsítéséhez. Jó viszonyt ápolt Aczél György-gyel, a rettegett kultúrpolitikussal is. A magyar irodalomra közvetlen hatással az általa alapított Robert Graves-díj révén lett, melyet minden évben az év legszebb magyar verséért osztottak ki. A díjazottak között van Zelk Zoltán, Görgey Gábor, Zalán Tibor, Szőcs Géza, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina is.

Albioni levelek XLVIII.*

Kedvenc angol zeneszerzőim

John Taverner (1490-1545) zeneszerző és orgonista. 1526-ban Wolsey bíboros nevezte ki az oxfordi Christ Churh College orgonistájának (ebben az időben még Bíboros Kollégium volt a neve az iskolának). Négy év múlva azonban el kellett hagynia az intézményt, miután kitudódott, hogy lutheránus.
Élete végéig Bostonban élt meglehetősen jómódú földbirtokosként. Sőt, halála előtt nem sokkal városatyának is megválasztották.
A reneszánsz muzsika jellemzője a polifonikus kórusmuzsika, így az ő munkásságának zömét vokális zene adja. Elsősorban egyházi témájú darabokat szerzett, híresek motettái. A motetta latin nyelvű, egyházi témájú kórusművet jelent.

Természetesen világi darabokat és tánczenéket is szerzett.

"Gloria tibi Trinitas" mise - Sanctus (Szent vagy)

* * *

Sir John Taverner (1944-) a reneszánsz muzsikus egyenes ági leszármazottja.

A Royal Academy of Music hallgatója volt. Írt dalt többek között Björk számára is, mégis elsősorban mint egyházi művek alkotója ismert. 1977-ben az ortodox vallást vette fel, és zenéjére is hatott az új vallás liturgiája. Sőt, műveiben igyekszik minden más vallás zenei elemeit is megjelentetni.Sokszor éri a vád, hogy zenéje túl könnyed, viszont kétségtelen, hogy azok is kedvelik zenéjét, akik nem túl lelkes hívei a komolyzenének.

Lady Diana temetése - Song for Athene

* * * * *

Thomas Tallis (1505(?)-1585) az angol egyházi zene egyik legnagyobb alakja személyéről szinte semmit nem tudni. Sírfelirata szerint csendes, istenfélő ember lehetett. (Valószínűleg katolikus, de abban az időben gyakran váltakozott az uralkodó vallási irányzat. Szóval egyben ügyes helyzetfelismerő is volt.)

„Szelíd és csendes volt, míg e földön élt,
így érte őt a vég (ó, boldog, kit ily sors talált)
S mert Istenhez könyörgött kegyelemért
Örök élet várja őt, s legyőzi majd a halált."

A zeneszerző életében négy uralkodó trónralépését érte meg, ammi azt jelentette, hogy az államvallás is minden alkalommal megváltozott. A királyok és királynők minduntalan hitük szerint követeltek maguknak hűséget – ahogy az általuk rendelt liturgikus zene is az éppen aktuális hitvallás szerint változott. Így valószínűsíthető, hogy Tallis személyét rendkívül alkalmazkodó képességekkel megáldott kreatív komponista volt.
Valószínűleg énekelt gyermekkorában valamelyik kórusban, de ez csak feltételezés.
Ami biztos, hogy 1532-ben kinevezték a doveri bencés kolostor orgonistájának. 1537-től Londonban élt, először a St. Mary-le-Hill-ben játszott, majd a Waltham-apátságban, ahonnan 1540-ben VIII. Henrik uralkodása idején bocsátották el.A következő évben a Canterbury-katedrális kántora lett. 1543-ban a király szolgálatába állva elnyeri a "Chapel Royal Gentleman"-je címet. Énekel a Chapel Royallal, orgonán játszik, segít a kórus irányításában, és továbbra is komponál. Zenei karrierje itt kezdődött el igazán, itt vált az angol egyházi zene első számú szerzőjévé.
1552-körül megnősült, és ekkoriban vette maga mellé tanítványnak William Byrd-öt is, akivel 1575-ben közös kizárólagos jogot szerzett a kottanyomtatásra Angliában. Első (nem igazán sikeres) kiadásuk saját motetta-gyűjteményük volt. Az éppen 17 éve regnáló királynő tiszteletére 17-17 darabot szerzett a két komponista. Az egyikben (Miserere nostri Domini) Tallis 17 hangból álló témát dolgozott ki. Amúgy a kor szokásának megfelelően a kiadvány csak úgy zengi az uralkodóról a dicséreteket.
Tallis legtöbb szerzeménye inkább borongós, meditatív hangvételű, ugyanakkor olykor egészen páratlan technikai készségről tesz tanúbizonyságot.
Motettái mellett (If ye love me) a 40 szólamú Spem in alium – ami feltehetően I. Erzsébet 40. születésnapjára készült – zenéje kiemelkedő.
A Saint Pancras-nál lévő British Library-ben őrzik egy korabeli énekes könyvecskéjét, melyben szerepel a zea neszerző gyönyörű aláírása is.
Ye Sacred Muses - ez a címe Byrd, a fiatal barát szerzeményének, melyet Tallis halálára komponált és valószínűleg a szöveget is ő maga írta.

* * * * *

William Byrd (1543-1623) reneszánsz zeneszerző, az angol katolikus zene utolsó képviselője. Kortársai „az angol nemzet leghíresebb muzsikusa és orgonistája” és „az angol zene atyja” címekkel illették.
Az ő aláírása is megmaradt - nem kevésbé kirajzolt, mint Tallisé -, és a grafológusok szerint kissé elbizakodott, a külsőségekre adó ember lehetett (a már saját korában is emlismert muzsikus szegény sorból kapaszkodott fel), és kissé hirtelen is.
Fiatal éveiről szinte semmit sem tudni. Az biztos, hogy húsz éves korától a lincolni katedrálisban orgonista volt.1570-ben a Londonba költözött, ahol a Chapel Royal kórusának gentlemanje lett. Lincolni fizetése egy részét még ezután is kapta egy ideig, cserébe anglikán templomi zenei kompozíciókért cserébe.
Két év múlva a Chapel Royal orgonistája lett Thomas Tallis mellett, akinek tanítványa is volt. Szoros kapcsolat alakult ki a két komponista között, ami az üzleti életre is kiterjedt.
Byrd és családja katolikus vallású volt, és ezt a "pici hibát" I. Erzsébet királynő „elnézte”.
A fokozódó katolikusüldözés miatt azonban 1577-ben Harlingtonban telepedett le családjával, és onnan járt be Londonba. Feleségét, Julianá-t még nyilvántartásba is vették, mert nem vett részt az anglikán rítusú istentiszteleteken. A családot gyakran zaklatták, házkutatásokat is tartottak náluk.
Felesége halála után újra nősült, majd 1593-ban Essexbe költözött, és itt élt haláláig. Háza helyén ma egy viktoriánus épület áll. A "Rossz szomszédság török átok" közmondásnak lennie kell angol megfelelőjének, ugyanis közel 20 éves pereskedett szomszédasszonyával, és az ingatlan volt a tét.
A ház azért is fontos volt, mert közel volt Londonhoz, itt jobban tudta titkolni katolikus hitét, azon túl kapcsolatban állt további katolikus családokkal - kitaposott gyalogút vezetett az ellenállás gócához.
Azt, hogy William Byrd kisebb-nagyobb kellemetlenségekkel túlélte a katolikusellenességet, a királynői pártfogás mellett annak is köszönhette, hogy a katolikus egyházi zenén kívül színvonalasan munkálkodott az anglikán zenén is.
Foglalkoztatta a tanítás is. Úgy gondolta, a kórusmuzsika csodálatos dolog, szóval tanuljon meg mindenki énekelni. (Ez annyira tetszik!:))
De a szavakon is elmélkedett komponálás előtt - a zene és szöveg egysége mellett spirituális tartalom keresése jellemezte.
Munkásságában megtalálhatók a vokális (Ave verum corpus) és az instrumentális (The Carmans Whistle - másnak is feltűnt, hogy mennyire hasonlít a dallam a Hipp, hopp, itt is, amott is... kezdetű népdalra?), a vallásos- és a világi művek is. Ez utóbbi vokális darabok sajátossága az, hogy a szóló éneket (az akkoriban megszokott lantkíséret helyett) violaegyüttes kísérte.
Sok angol nyelvű vallásos (anglikán) szöveget zenésített meg, de legszebb darabjai a katolikus liturgia számára készült latin szövegű zeneművek.
Őt tekintik a korabeli Európa legjelentősebb zeneszerzőjének, a Purcell előtti angol egyházi zene legnagyobb alakjának.

* * * * *

John Dowland (1562-1626) ír származású zeneszerző és lantjátékos.

Fiatal éveiről szinte semmit nem tud a zenetörténet. Az bizonyos, hogy 1579-től Henry Cobham a párizsi angol nagykövet lantosa volt.Mivel Franciaországban áttért a katolikus hitre, Angliába visszatérve nem kapott felvételt a királyi lantosok közé. Így Európában utazgatott, a brauschweigi herceg és a hesseni őrgróf meghízásának is eleget tett.
Nemsokára Itáliába utazott, ahol Velencében majd Firenzében neves zenészekkel és menekült angol katolikusokkal került kapcsolatba. Dowlandot megrémítette a hír, miszerint az emigránsok I. Erzsébet királynő meggyilkolására készülnek. A hírről beszámolt angol pártfogójának, majd rövidesen hazautazott, de változatlanul nem kapott komoly állást.
1598-1606 között igen komoly fizetésért IV. Keresztély dán király szolgálatába állt. Könnyelmű életvitele miatt vissza kellett térnie Angliába, ahol Walden lord udvarában helyezkedett el. Patrónusa révén végre 1612-ben I. Jakab udvar lantosává nevezték ki.
Londonban húnyt el.
Dowland saját korában virtuóz lantjátékáról várt ismertté Európa-szerte. Elsősorban táncdarabokat szerzett lantra (The Most Sacred Queen Elisabeth, Her Galliard), de vallásos zenéket, zsoltárokat is írt. Legkiemelkedőbb és legmaradandóbb műfaja azonban az air (Can she excuse my wrongs?), a lanttal kísért dal volt. Ebből négy gyűjteménye is megjelent még életében.

* * * * *

Henry Purcell (1659-1695) az egyik leghíresebb barokk zeneszerző. A Londoni muzsikus itáliai és francia elemeket beemelésével alakította ki jellegzetes stílusát.
Sok komponirta-társához hasonlóan gyermekkórusban énekelt (ő a Chapel Royal énekkarában), majd mutálása után 14 évesen királyi hangszerkészítőként és -javítóként működiött, 1677-ben pedig elnyerte a „királyi hegedűsök házi zeneszerzője” posztot.1679-től a Westminster-apátság orgonistája. Ezekben az években elsősorban egyházzenei műveket alkotott, zsoltárfeldolgozásokat, himnuszokat.
1680-ban elveszi Frances Peters-t, aki hét gyermeket szült neki. Sajnos csak három gyermekük maradt életben.
1682-től királyi orgonista, a következő évben pedig udvari zeneszerzőnek nevezik ki.
Kései művei szinte mind színpadra íródtak. 1689-ben keletkezett egyetlen oprája a Dido és Aeneas, melynek egyik áriáját (Dido búcsúja) a zenedráma műfaj legszebbjeként tartanak számon.
Rendkívül híres az 1694-ből származó Te Deum and Jubilate is, melynek alkotásának évében lemondott a westminster-beli orgonista állásáról.
Halála után orgonája alá temették.

* * * * *

Georg Friedrich Handel (1685-1759) német származású barokk zeneszerző muzsikus. Mivel élete nagy részét Angliában töltötte, az angolok nemzeti zeneszerzőjüknek tartják. (ezt én is tanúsíthatom). Nagy hatással volt a bécsi klasszikusokra.

Händel apja a szász-weissenfelsi udvar alkalmazottja volt, aki fiát (aki 63 évvel volt fiatalabb nála!) jogi pályára szánta. Egy alkalommal a herceg hallotta orgonálni a gyereket, és ez eldöntötte a sorsát: apja beleegyezett, hogy zenét is tanuljon a gyermek. 1702-ben felvették a hallei egyetemre, és egy hónap múlva már a kálvinista templom orgonistai állását is megkapta.

Händelt érdekelte az opera műfaja, ezért alig egy év múlva Hamburgba költözött, ahol az egyetlen városi operaház működött (a főúri udvarok kivételével). Hegedűsként és csembalistaként alkalmazták, és 1705-ben már be is mutatták első operáját, az Almirát.

Egy év múlva több itáliai meghívásnak is eleget tett, ahol sikert sikerre halmozott, és rengeteg zeneszerzővel megismerkedett.
1710-ben utazott Londonba Rinaldo című operájának bemutatójára, melyre a Haymarket színházban került sor.
1711-ben a hannoveri választófejedelem udvari karmestere lett, innen azonban gyakorlatilag megszökött, és 1712-ben Londonban telepedett le. Anna királynő évi 200 fontos járadékot biztosított számára. A királynő két év múlva utód nélkül meghalt, és a trónon I. György néven az a hannoveri választófejedelem követte, akitől Händel engedély nélkül távozott. A király természetesen hűvösen viselkedett a zeneszerzővel szemben, de egy történet szerint Händel egy 1717-es temzei kirándulás alkalmával előadott, erre az alkalomra írt zeneművel, a Vízi zené-vel engesztelte ki. Ez valószínűleg csak mendemonda.
1718-'20 között Chandos herceg zeneigazgatója, majd a Royal Academy of Music (Királyi Zenei Akadémia) zenei vezetője lett. Ekkorra London az európai operaélet központja lett.
A zeneszerző 1726-ban kapta meg az angol állampolgárságot - ekkorra már egész Európában ünnepelt komponista volt. Kinevezték a Royal Chapel zeneszerzőjévé, 1729-ben pedig összefogott Johann Jacob Heidegger intendánssal egy olasz társulat létrehozására. A színházba Itáliából hozott új énekeseket (már volt korábban egy hasonló, sikertelen kísérlete). 1734-ben a Covent Garden-színház élére került.
Robosztus természete volt, sokat küzdött zeneszerző-társaival (vetélytársaival), de a londoni közönség közönyével is. Ekkoriban keletkeztek a nagy mitológiai és bibliai tárgyú oratóriumai.
Az 1737. év rettenetes volt a muzsikus számára, hisz' csődbe jutott a színháza, agyvérzést kapott, erős bénulási tünetekkel. Aachen-ben kúráltatta magát, és felépülése után a munkakedve és munkabírása ismét a régi volt.
1742-ben Dublinban mutatták be oratóriumát, a Messiást. A Halleluja tételt Angliában az első bemutatója óta hagyományosan felállva hallgatja a közönség, illetve a kórussal együtt éneklik.
1759-ben a király nagyszabású ünnepséget szándékozott rendezni az aacheni béke megünneplésére, tűzijátékkal, zenével. Erre az alkalomra íródik megrendelésre a Tűzjáték-zene. A Vauxhall Gardens-ben rendezett főpróbáján tizenkétezer ember volt jelen, teljes közlekedési káoszt okozva Londonban. A mű és a tűzijátékos ünnepség óriási sikert aratott, és az uralkodó is elégedett volt.
Händel élete vége felé szembaj hatalmasodott el rajta, szürkehályog-műtétjei sikertelenek voltak (ugyanaz az orvos műtötte, aki Johann Sebastian Bach-ot is), ezután gyakorlatilag megvakult. A legenda szerint a How dark, oh Lord, are thy decrees című kórus írása közben vesztette el véglegesen a látását.
Robusztus testi-lelki tulajdonságai megőrizték életkedvét, noha a zeneszerzéssel ezután kevesebbet tudott foglalkozni, viszont élete végéig hangversenyezett, orgonadarabjait adta elő Londonban.
A Westminster-apátságban, Anglia nemzeti panteonjában temették el.

* * * * *

Benjamin Britten (1913-1976) zeneszerző, karmester, zongorista.
Britten apja tehetséges amatőr zenészként vezette be gyermekét a zene alapjainak elsajátításába. Ez annyira sikeres volt, hogy fia ötéves korában már komponált, és kilenc évesen befejezett egy vonósnégyest. 1927-től tanult zeneelméletet, és erősen hatott rá Bartók Béla és Arnold Schönberg minden ízében új zenéjét kedvelte. Ezzel párhuzamosan tanult a Royal College of Musicban is. Az itteni tanulmányok csalódást keltettek számára, sokkal jobban szeretett volna Bécsben tanulni, de ez csak álom maradt.
Ekkoriban már kezdett nyilvánvalóvá válni homoszexualitása, így találkozhatott 1935-ben W. H. Auden költővel, akinek a szövegeire a következő évben megírta az Op.8-as Our Hunting Fathers című dalciklusát. A kapcsolat közel négy évig tartott.
A következő – szakmai és magánéleti szempontból is – fontos kapcsolata Peter Pears tenorista volt, akivel élete végéig tartó kapcsolatban maradt, és ez a kapcsolat művészi szempontból igen gyümölcsözőnek bizonyult, többször adtak közös koncertet is (ezen a felvételen Schubert A szép molnárné dalciklus Hová? című dalát adják elő).
1937-ben aratta első külföldi sikerét: a Salzburgi Ünnepi Játékokon bemutatták Variations on a Theme of Frank Bridge című művét, amivel nemzetközi hírnevet szerzett.
Két év múlva a magánéletét érintő támadások miatt Amerikába utazott Pears-szel. Itt írta első színpadi művét, amit 1941-ben New York-ban mutattak be, és itt készült el a Pears számára írott első dalciklusával is.
Mivel mindketten pacifista elveket vallottak, megtagadták a katonai szolgálatot. Ennek ellenére 1942-ben visszatértek Angliába, hogy vigaszt nyújtva a lebombázott, romos területek lakosságának és a kórházak betegeinek, koncerteket adhassanak. A visszatérés után természetesen bíróság elé állították őket, de komolyabb büntetés nélkül megúszták az ügyet.
Ekkor írta a nem túl könnyű, ám irtó népszerű kósusművét, a Ceremony of Carols-t.
Még közvetlenül a visszatérés előtt a Koussevitzky Alapítvány új opera írásával bízta meg. Ennek eredményeként született meg a Peter Grimes, amelynek témáját Aldeburgh, a szülővárosához közeli halászfalu története ihlette. Az operát 1945-ben mutatta be Londonban a Sadler's Wells színház operatársulata, a főszerepet Peter Pears énekelte. Az opera kirobbanó sikert aratott, és ez ráirányította a komponista figyelmét az egyre inkább háttérbe szoruló opera műfajra. Britten még tucatnyi operát írt a következő években.
1947-ben megalapította az English Opera Group-ot, majd a következő évben az Aldeburgh-i Fesztivált, részben azért hogy előadhassák új műveit.
Britten társadalmi megítélése fokozatosan javult ugyan, de az igazi áttörés csak 1961-ben következett be, amikor az anglikán egyház felkérésére megírta a War Requiemet (Háborús rekviem), amelyet Coventry új székesegyházának az avatásakor adtak elő a következő évben. A bemutató énekszólamait Britten a korábbi ellenséges nemzetek énekeseinek szánta. A férfi szólamokat Pears és a német Dietrich Fisher-Diskau énekelte. Jellemző az akkori nemzetközi helyzetre, hogy a szovjet Galina Visnyevszkajá-t nem engedték ki Nagy-Britanniába. Szólamát végül Heather Harper ír szoprán énekelte, bravúros beugrással.
A '60-as években baráti viszonyt ápolt kiemelkedő szovjet zeneművészekkel, mint Sosztakovics-csal, akinek 14. szimfóniáját Britten dirigálásával mutatták be először Nyugat-Európában.
Britten 1965-ben Érdemrendet kapott (Order of Merit).
Élete utolsó évtizedében már beteges volt, de szinte végig alkotott.
1976-ban lord lett, címe Baron Britten of Aldeburgh volt. Néhány hónappal később szívinfarktusban hunyt el.

Albioni levelek XLVII.*

Oxford

A Londontól 90 km-re Észak-nyugatra található, 134.248 lakosú "Álomváros"-t a Temze szeli ketté.
Először az angolszászok foglalták el, ekkor valószínűleg Oxenaforda volt a település neve.

* * * * *

A 8. században Szent Frideswide alapított itt apácazárdát. (Szent Frideswide a város és az egyetem védőszentje.)
Frideswide 650 körül született angol-szász hercegnő. A mélyen vallásos lány szüzességi fogadalmat tett, és amikor Algar király feleségül kérte, egy közeli erdőbe menekült két nőtársával, hogy betarthassa Krisztusnak tett fogadalmát. Három évig éltek remete életet, míg végül a kitartó vőlegény-jelölt rájuk talált. Ekkor viszont az ifjú váratlanul megvakult. A hercegnőnek megesett a szíve az erőszakos kérőn, és meggyógyította a fiatal királyt.

* * * * *

Oxford első írásos említése a 912-ben kiadott Anglo-Saxon Chronicle-ben (Angolszász Krónikában) olvasható.

A krónika az óangol korszak legterjedelmesebb prózai munkája, egy ország saját nyelven írott, összefüggő nemzeti történetének legkorábbi példája.
A 9. században Alfréd király uralkodása alatt állították össze a korábbi történeti feljegyzésekből. Ettől kezdve királyi parancsra egyes angliai kolostorokban rendszeresen hozzáírtak. Helyt kaptak benne a királyi udvartól kapott, országos jelentőségű események leírásai és a kolostori történések lejegyzései, de 7 óangol költemény is szerepel benne.
A legutolsó bejegyzés 1154-ben kelt.

* * * * *

Cambridge a 10. században fontos katonai határváros volt. A dánok számos alkalommal megtámadták a települést ebben az időben.

A város a legrégibb angol nyelvterületen alapított egyetem, az University of Oxford otthona. Az egyetem első említése egy 12. századi feljegyzésben található.
Az egyetem legrégebbi részei a University College (1249), a Balliol (1263) és a Merton (1264). Az új intézményeket az egyház abban a reményben támogatta, hogy össze tudják egyeztetni a görög filozófusok és a keresztény teológia tanításait.
A kapcsolat az egyetem és a város között nem volt mindig felhőtlen, jó néhány hallgatót megöltek 1355-ben a Szent Skolasztika napi lázadáskor.

Az angol polgárháború idején, 1642-ben Oxford adott otthont I. Károly udvarának, miután a királyt kiűzték Londonból.

A 20. század elejére a város gyors iparosodásnak indult, elsősorban a nyomdaipar fejlődésének köszönhető. Másrészt szintén a '20-as években William Morris megalapította Cowley-ben (az egyik külvárosban) a Morris Motor Company-t, ahol manapság a BMW MINI-k készülnek. Oxford két részre szakadt. Az egyik a Magdalen Bridge-től nyugatra található egyetemváros, ahol minden május 1-jén a diákok a Cherwell-be ugranak, a másik rész pedig az autók városa, keletre. Innét ered az a szellemes megjegyzés, miszerint Oxford Cowley jobb partja.
A bevándorlók megjelenésével az autógyárakban és az egyetemen tanuló külföldi diákokkal a településnek multikulturális hangulata van. Lakosainak 19,3%-a az országon kívül született. 23,2% valamelyik etnikai kisebbséghez tartozik, s 12,9% nem fehér. Ez látszik a sok báron, kávézón, éttermen, klubbon, kisebbségi boltokon és gyorséttermi részeken.

* * * * *

Az Oxfordi Egyetem (University of Oxford) az angol nyelvterület legrégibb egyeteme.
Anglia két legrégebbi és leghíresebb egyeteme Angliának Oxford-ban és Cambridge-ben , emiatt a versengésüknek hosszú története van.
Alapításának éve nem ismert, de 1096-ban már biztosan folyt itt oktatás. Miután pedig II. Henrik 1167-ben megtiltotta az angol hallgatóknak, hogy külföldre járjanak egyetemre, Oxford gyors fejlődésnek indult.
Itt tanult Walter de Merton, Anglia későbbi lordkancellárja, Rochester püspöke, aki később megalapította a Merton College-ot az Oxfordi Egyetemen.
Az egyetemi és diákélet nagy tradíciókkal rendelkezik. Mindenkinek van egyenruhája, ami az akadémiai rangtól függ.
A jellegzetes oxfordi kalap (mortarboard) fekete, négyszögletes, lófarok-szerű lifegő dísszel. Ezt nem hordja az ember minden nap, de a vizsgákra például igen, a vizsgák idején tele van a város egyenruhás diákokkal.
Az Oxfordi Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet Horthy Miklós unokája, Horthy István (Sharif).

* * * * *

A Merton College-t 1260-ban alapította Walter de Merton kancellár, Rochester püspöke.
Nem tudni, a Merton-, a Balliol- vagy az Universuty College a legrégibb egyetem, az viszont tény, hogy a Merton rendelkezik a legrégibb, 1274-es alapszabállyal.A támogatási rendszernek köszönhetően a befolyt adományokból ösztöndíjjal tudták segíteni a rászorulók tanulmányait. A közel 750 éves épintézmény pénzügyi támogatása nem szűnt meg.
A csarnok a kollégium legrégebbi, eredeti formában fennmaradt része, de a csodálatos vasszerkezetű középkori ajtó is túlélte az újjáépítési erőfeszítéseket. A csarnokot ebédlőként használják, falait portrék borítják. Sajnos azonban csak ritkán látogatható. Szintén említésre méltó a régi könyvtár.
Az épület több része a viktoriánus stílusjegyeket hordozza.
A kertje is gyönyörű, van itt egy 17. század elején ültetett eperfa, egy napóra, és a régi nyári lak, mely ma zeneteremként funkcionál.
A Merton Kollégium kórusa is kiváló munkát végez, a 2007-ben létrehozott alapítvány pedig éenekeseket és zenetudósokat is támogat. A Tallis Scholars is itt működik.
Az intézmény diákjai jeleskednek az evezősportokban.
A Merton College 1980-óta női hallgatókat is fogad, és koedukált k ollégiuma is van. És állítólag itt a legjobb a menza.
Az intézmény tanára volt Tolkien is.

* * * * *

A Christ Church (Krisztus Egyháza) főiskola és katedrális. Nagyon híres a székesegyház kórusa, mely 12 férfiból, 16 8-13 éves fiúból és 2 orgonistából á ll. A kórusvezetők között volt a kiváló John Taverner, vagy nemrég a magyar Darlington István.1525-ben Wolsey bíboros (akinek köszönhető Hampton Court is) , a yorki érsek alapította meg a kollégiumot. A bíboros ízlésében ez úttal sem kell csalatkozni, gyönyörű épületről van szó.
Az ismert körülmények miatt (lsd. ampton Court-nél leírtak) 1532-től mint Henry VIII King's College neveztetett. Végül 1546-ben nyerte el ma is használatos nevét.

Egyedülálló abban a tekintetben, hogy egyszerre egyetemi templom és katedrális. Eredetileg Szent Frideswide Kolostorának temploma volt, majd később kibővítették. 1546 óta az oxfordi egyházmegye székesegyházaként használják.

A kollégium hagyományosan elitnek számít, 13 korábbi brit miniszterelnök itt koptatta az iskolapadot.
A Harry Potter ebédlői jeleneteit a kollégium éttermében vették fel, bár a látogatót óriási csalódásként fogja érinteni, hogy a terem lényegesen kisebb, mint a mozifilmben. (Ezen kívül más helyszíneken is forgattak a kollégiumban.)A gyönyörű teremben több díszítés utal az intézmény egykori tanárának, Lewi Carroll-nak vilgáhírű meséjének, az Alice Csodaországban szereplőire. Az intézmény bejáratánál látható az a szomorúfűz, mely alatt ülve több történetet írt meg Carroll, és Alice is e fa tövében találta meg a bejáratot Csodaországba.

A kollégium feje a dékán, akinek két helyettese a tudományos kérdésekért és az egyetemi fegyelemért felel. A már sokat emlegetett Sir Christopher Wren tervezte a híres kapu-tornyot.
Az evezős sportok mellet a krikett, a tenisz és a rögbi népszerű a hallgatók között.

* * * * *

A Magdalen College-t 1448-ban alapította Waynflete Winchester püspöke. Az alapító okirat értelmében a mai napig fiúiskolaként működik. Mivel az egik legszebb épületről van szó, a legtöbb látogatót vonzza. Ez annak is köszönhető, hogy a Cherwell folyó partján áll. Nagyon impozáns a Magdolna-torony is.A 16. században lett kialakítva parkja, melyben a mai napig tanyáznak szarvasok, a gyönyörű kertek, gyümölcsösök.
Tavasszal a kert lila-zöldben pompázik a kockás liliomtól, ami nem terem meg mindenütt.Egy ösvényen, az Addison's Walk-on tehetünk sétát, mely a folyóig vezet.
Az alapszabályban benne foglaltatik a kórus működtetése is.A kóristák napirendje 7:30-kor kezdődik egy kora reggeli iskola előtti gyakorlattal. Tanítás után péntek kivételével minden este van próba. Szombatonként délután, vasárnap reggel és este is foglalkozásuk van, így gyakran elfoglaltabbak, mint szüleik.
A kórus számos kollégium feladat ellátása mellett (iskolai- és társadalmi ünnepségeken működik közre) felvételeket is készít. A leghíresebb a Május Reggel ünnep, amikor is a harangtoronyban 6 madrigált adnak elő a diákok és városlakók nagy örömére.
A Magdalen College az első olyan intézmény az Egyesült Királyságban, ahol a gyermek-fejlődéstan tanulmányozásával kezdtek el foglalkozni.Tanítványai között volt Oscar Wilde és az a John Betjeman, akinek nevéhez fűződik a St. Pankras épületének megmentése, tanárai közül pedi meg kell említeni C. S. Lewist.

* * * * *

A St John's College-t az a Sir Thomas White kereskedő alapította, akinek a szíve a kápolnában van eltemetve. A kollégium támogatására szerette volna megnyerni Mária királynőt.A főiskola ma a leggazdagabb az oxfordiak közül, ám kezdetben jóval kisebb volt, és pénzügyileg is rosszabbul állt.
I. Erzsébet uralkodása alatt retorikát, görög nyelvet, dialektikát tanítottak, elsősorban a papi szolgálatot választók számára.
A St. John's volt az első oxfordi kollégium, amelynek saját televíziós állomása lett, melynek célja a közösségi szellem erősítése, a diákok tájékoztatása a kollégiumi életére vonatkozó rendelkezésekről, és lehetővé teszi a diákokfórum révén kreatív kifejezést.
Hallgatói között volt az egykori brit miniszterelnök, Tony Blair is.

* * * * *

Oxfordhoz három irodalmi alak köthető: Lewis Caroll, J. R. R. Tolkien és C. S. Lewis.

Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898), írói álnevén Lewis Carroll angol író és költő, matematikus, anglikán pap és fényképész. Matematikusként csaknem 30 évig tanított Oxfordban. Két könyvet írt logikai játékokról, versei mellett legismertebb írásai a gyermekirodalom klasszikusai, az Alice Csodaországban (1865) és az Alice Tükörországban (1872).

Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is. És sokan nem tudják, de szinte minden szereplő valós személyről van mintázva, akiket a korabeli (oxfordi) olvasók könnyedén beazonosíthattak.
Carroll gátlásos személyiség lehetett, rettenetes dadogását soha életében nem tudta teljesen leküzdeni. Állítólag csak amikor a gyerekeknek mesélt, "felejtett el" dadogni. Ilyenkor csak mesélt és közben tollrajz illusztrációkkal színesítette a történeteket.
A Christ Church kollégiumban több tanár lkott, mint Carroll, vagy a dékán, Henry George Liddell és családja. Lidellék 3 kislánya, Alice, Lorina és Edith egyedüli gyermekként éltek a kollégiumban, ami valószínűleg nyomasztó lehetett a kis hölgyeknek.
Érthető, hogy a lányok imádták, ha a tanár mesélt nekik. És a gyerekeknek úgy tűnt, Carroll történeteinek száma végtelen.
Amikor Carroll egy Trinity College-beli kollégájával együtt evezős túrára vitte a három testvért 1862 tavaszán, akkor született meg Alice története, aki a nyúlüregbe mászva először apróvá zsugorodott, utána meg 9 lábnyira nőtt.
Az új mese folytatását sírca követelte Alice Liddell, amit nemsokára meg is kapott írásban.
Nemsokára Henry Kingsley regényíró meglátogatta a dékánt, és beleolvasott a kéziratba. Nem ismerte a szerzőt, de üzenetet hagyott számára, hogy az írást ki kellene a datnia.
Carroll habozott, és kikérte barátja, George Macdonald véleményét is. A gyermekkönyvíró kisfiának olvasta fel a mesét, akinek állítólag az volt a véleménye, hogy ebből hatvanezer kötet kellene kiadni.

Carroll felbátorodott, átdolgozta a kéziratot. Az illusztrációk elkészíté sére John Tennielt kérte fel. Ekkor találta ki írói álnevét is, mégpedig úgy, hogy keresztnevét először latinra fordította, majd azt "vissza angolosította".

Érdekes, hogy bár a regény 1865 karácsonyán jelent meg, 1866 szerepelt rajta, ugyanis az első kiadás hibás volt, és újra kellett nyomtatni.
A siker eredménye volt a folytatás, ami még népszerűbb lett, még a szerző életében.
(A meséből a Disney Stúdió is készített rajzfilmet.)

A Liddell családdal való barátság azonban hamarost megromlott. Óriási botrányok voltak a matematikus-író életében, melyeket ma is szemérmes hallgatás övez. A viktoriánus korszellem úgy tett, mintha nem értené Carroll vonzalmát a fejletlen gyermeklányok iránt.
Még életében perbe fogták, miután gyermekekről készült fotói egy kiállításon megjelentek. Carroll gyakran vett rá nevelőnőket, hogy a rájuk bízott hét-tizenkét éves lánykákról aktfelvételeket készíthessen. Alice-ről is készültek fotók (lásd lent).A pedofília mellett drogfogyasztással is megvádolták.

A kíváncsi kislány, Alice bátor helytállása Csodaország különös szabályokkal és szereplőkkel telezsúfolt világában sokakat megihletett. Nemcsak a gyerekek, az irodalom és művészetek, hanem a természettudományok művelői között is sok kedvelője akad, amit számos tudományos elnevezés és ismeretterjesztő munka is alátámaszt: például a vörös királynő hipotézis az etológiában, az Alice Csodaországban szindróma az orvostudományban, Martin Gardner matematikai és egyéb vonatkozású jegyzetekkel ellátott Alice-könyvei.

Az evolúcióval foglalkozó biológusok megszállottan keresik az okát, hogy mi hozta létre az ivaros szaporodást, és miért van rá szükség?
Az egyik legismertebb elméletet, amely kísérletet tesz a túlzott szexuális aktivitás megmagyarázására, Vörös Királynőnek hívják. Nevét az Alice Tükörországban egyik szereplőjéről kapta, aki azt tanácsolja Alice-nek, ahhoz, hogy egy helyben tudjon maradni, szaladjon, amilyen gyorsan csak tud. Az elmélet szerint a szervezetnek folyamatosan fejlődnie kell és újabb genetikai kombinációkat kell befogadnia, hogy túljárhasson a kórokozók eszén.
A Vörös Királynő elmélet azonban nem tudja megmagyarázni, hogy az élőlények miért nem érik be minimális ivaros szaporodással.

* * * * *

John Ronald Reuel Tolkien (1892-1973) Dél-afrikai születésű professzor, író és költő.
A tudományos életen kívül Tolkient leggyakrabban A gyűrűk Ura, valamint az ezt megelőző A hobbit szerzőjeként ismerik. Ezen művek folyamatos és időtálló népszerűsége alapozta meg Tolkien hírnevét a modern fantasy atyjaként.Tolkien gyermekkora nagy részét az angliai Birminghamben töltötte, majd Oxford-ban tanult. Bár anglikán családból származik, hamar áttért a római katolikus hitre. Írásaiban is megjelenik a keresztény értékrend és szimbolizmus. Meggyőződéses hitének szerepe volt abban, hogy C. S. Lewis később áttért a keresztény hitre.

Élete első és legnagyobb szerelmétől, a szintén elárvult Edith Brattet-től gyámja eltiltotta. Három év múlva azonban a felnőttkorúvá érett férfi feleségül vette a nőt.
Fiatalon fordult érdeklődése a nyelvek irányába. Az olyan antik vagy ősi eredetű nyelvek, mint a latin, az ógörög, a welszi, a gót, az óskandináv, az óangol, a finn tanulmányozása mellett oxfordi évei alatt megkezdte mesterséges nyelveinek kidolgozását. A tünde nyelv megalkotása szinte befejezett volt erre az időre, sőt, a tündék, orkok is megjelentek verseiben. Tolkien rengeteg nyeéven beszélt, az óangol és kelta mellett franciául, spanyolul és germán nyelveken is.
Tolkien az I. világháború idején még egyetemistaként csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a legtöbbször kitüntetett egységében szolgált. Szemtanúja volt rengeteg bajtársa, köztük közeli barátai halálának, sőt ő maga is kórházba került. Lábadozása idején kezdte el írni mitológián és népköltészeten alapuló történeteit. Munkásságát nagyban befolyásolta a háború, a képzelet segítségével próbált elmenekülni a gyárak, gépek, fegyverek és bombák huszadik századából.
A világháború után részt vett az oxfordi New English Dictionary (Új Angol Szótár) készítésében, majd a leeds-i egyetemen vállalt munkát. 1925-ben azonban visszatért Oxfordba a Merton College-ba az angolszász nyelv professzoraként, ahol nyugdíjas koráig dolgozott.
Oxfordban halt meg, és itt is temették el.Tolkien sosem gondolta, hogy történetei ekkora népszerűségre tesznek szert.

A hobbit című könyvét kifejezetten gyermekei szórakoztatására írt. 1954-'55-ben jelent meg leghíresebb műve, A Gyűrűk Ura, melyet csaknem 10 éven keresztül írt meg, és a 20. század egyik legnépszerűbb szépirodalmi alkotása lett.
Tolkien a mai napig nagy hatással van a fantasyirodalomra, mely A Gyűrűk Ura sikere után nőtt föl igazán.

* * * * *

Clive Staples Lewis (1898-1963) ír születésű író, irodalomtörténész, gondolkodó.A „Jack” becenevű kisfiú több angliai iskolában tanult (pl. Oxfordban is) kiváló eredménnyel.
Életére és munkásságára hatással volt, hogy 1913 körül elhagyta keresztény hitét, jó pár évvel teista lett, végül '31-ben visszatért a kereszténységhez. (Ez azért kiemelendő tény, mert még a Narnia történetek is tele vannak bibliai utalásokkal. Emellett rengeteg vallási témájú alkotása ismert.)
"1929 húsvét utáni időszakában beadtam a derekam, s talán mint olyan valaki, aki egész Angliában a legkedvetlenebbül és a leginkább vonakodva tért meg, elismertem, hogy az Isten – Isten."
1925-'54-között Oxford-ban, '54-től Cambridge-ben dolgozott tanárként. Utóbbiban már mint a középkori és reneszánsz irodalom professzorakén t tartották számon. Kiváló és népszerű előadó és egyedülálló tehetséges keresztény író volt, tanítványai a rajongásig imádták.T
öbb népszerű írása mellett (Keresztény vagyok!, A szeretet négy arca) a gyerekek számára írt fantasy-jait kell megemlíteni, azok közül is a Narnia krónikái-t.
1963-ban halt meg oxfordi otthonában.

A Disney Stúdió dolgozta fel a Narnia krónikái regényciklusból Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény, majd a Caspian herceg c. köteteket.

Az első mozifilmben a Pevensie testvérek, Lucy, Edmund, Susan és Peter a második világháború alatt a bombázások elől Londonból vidékre menekül, ahol egy furcsa professzor kastélyában lelnek menedékre.
Egyik nap a kastély egy félreeső szobájában egy öreg szekrényre bukkannak, ami egy másik világba röpíti őket. A Narnia nevű csodaországot különféle lények: törpék, faunok, kentaurok, óriások és beszélő állatok népesítik be, de a békés földet örök télre kárhoztatta a gonosz jégtündér, Jadis átka. Narnia nemes lelkű és titokzatos uralkodója, a hatalmas oroszlán Aslan oldalán a gyerekek felveszik a harcot Jadis ellen, hogy kiszabadítsák Narniát a jég és fagy fogságából...

* * * * *

A Sas és a gyermek (Eagle and Child) egy 1650 körül épülhetett pub, amely a St. John's College tulajdonában van. Eredetileg az University College alapítványé volt, míg igen borsos áron túl nem adtak rajta.Az Inklings írói egyesület törzshelye volt, melynek Tolkien és C.S. Lewis is tagja volt. Ők 1939-'62 között rendszeresen együtt ebédeltek péntekenként, az ú.n. Rabbit Room-ban. Az ivó állításával ellentétben azonban kézirataik olvasásával soha nem töltötték itt az időt.
A kocsma neve arra a történetre utalhat, amikor egy nemes születésű gyermeket találnak egy sas fészkében.
Ábrázolása erőst hasonlít Ganymede mítoszára is. Ganümédész a gyönyörű trójai ifjú apja nyáját legeltette az Ida-hegy erdõs lankáin, amikor Zeusz elbűvölve rendkívüli szépségétõl, sas képében (vagy egy sast küldve érte) elragadta, felvitte az Olümposzra, s megtette égi pohárnokának. A lakomákon ő töltögette a nektárt az isteneknek.

* * * * *

A város középpontja a Carfax Tower. A 74 láb magas 13. századi torony tetejéről pompás kilátás nyílik a városra.A Covered Market fedett piaca a turisták számára is izgalmas vásárlási lehetőséget nyújt, ahol a Ben's Cookies boltban finom amerikai süteményeket lehet venni. Az épület a 18. században épült.
Csónakázási lehetőség nyílik a Temzén vagy a Cherwell-en.
A Museum of Natural History-ban őrzik az oxfordi dodó maradványait. Ez a mauriciuszi faj a 17. században halt ki, kimutathatóan az embernek "köszönhetően". A 19. században már mint egy mítosz-lényre tekintettek rá, és hogy a veszélyeztetett fajok jelképévé vált, vagy hogy bekerült a köztudatba, nagy szerepe van az Alice Csodaországban történetnek, melyben a dodó maga a dadogó szerző.Az oxfordi Városházát Henry T. Hare építette, melyet VII. Edward adott át 1897-ben.

Oxfrodban született Emma Watson, a Harry Potter filmek Herminá-ja, és szintén oxfordi illetőségű a Radiohead zenekar.