Albioni levelek XXXI.

Quantum of Solace - Egy cseppnyi vígasz

Tegnap néztem meg a legújabb James Bond filmet. Gondoltam, Londonban kötelező... ;)

Ian Lancaster Fleming (1908–1964) a James Bond történetek megálmodója vagyonos angol családba született, de nem szívesen követte volna a családi hagyományokat.
Tanulmányai befejeztével (egy kis vargabetűvel) a tengerészet kémelhárításánál kapott állást. Goldfrey admirális, a felettese ihlette Bond főnökének, M-nek karakterét is, akinek kedvenc itala volt a vodka -martini rázva, nem keverve.
Moneypenny, az iroda titkárnőjének figurája is ebből a korszakából származik. És ő volt az, aki el tudta a kalapot az iroda egyik sarkából a szoba másik sarkában lévő fogasra dobni.
Fleming a II. világháborúban kémként dolgozott és a háború után újságírónak szegődött.
A nők is fontos szerepet játszottak az életében (finoman fogalmazva), de Ann Charteris volt élete nagy szerelme, aki viszont egy gazdagabb lordot választott férjéül. Azonban pár év múlva meggondolta magát, és 1952-ben összeházasodott az íróval.
A nászút több szempontból is jelentős volt az ex-kém számára, hiszen felesége bátorítására nekilátott egy már régóta a fejében formálódó történet, a Casino Royale megírására, és kérem szépen, megszületett a 20. század legismertebb titkos ügynökének, James Bond-nak az első története. Nevét egy könyvcímlapon szereplő ornitológusról kapta, akivel az író öregkorában személyesen is találkozott. A regényt egyébként jamaicai Goldeneye nevű birtokán írta.
A Casino Royale csak a kezdete volt egy tizennégy részes könyvsorozatnak, aminek az utolsó része Az aranypisztolyos férfi volt, amelyet az író már nem tudott befejezni.

Fleming regényei ma aligha állnák meg a helyüket a ponyvaregények között, hiszen a nőket lealacsonyító szexcentrikusság, a politikai inkorrektség, az idegenellenesség, (a brit korona felsőbbrendűségét is gyakran emlegetik negatívumként), a macsó magatartás, az alkoholizmust feltételező italmennyiség és a cigaretta ma nem tartoznak a hősök legfőbb erényei közé.
A történetek titka az érzékletesen leírt kalandokban, kínzásokban, akciójelenetekben, a rosszfiúk karaktereiben keresendők.

Felming 1964-es halálát követően más írók, mint Kingsley Amis (álneve Robert Markham), John Pearson, John Gardner, Raymond Benson, Charlie Higson és Christopher Wood folytatták a sorozatot.

Bár eredetileg a regények által vált híressé, James Bondot a legtöbben az EON Productions 21 filmjéből ismerjük, és legtöbben ezeket tekintik "hivatalos"-nak.
Filmvásznon valószínűleg a legkedveletebb 007-es ügynök Sean Connery volt, az egyik legnépszerűbb rész pedig a Goldfinger, valamint (a számadatok alapján) a Daniel Craig jegyezte Casino Royale.

*******

A Quantum csendjé-re magyarított című részben Bond M segítségével annak a titokzatos szervezetnek a nyomára jut, amely megzsarolta egykori szerelmét.
007 a saját bosszúhadjáratát folytató Camille nyomában eljut Dominic Greene-hez, a Green Planet Corporation egyik vezetőjéhez. A részvénytársaság mögött a “zöld” front elnevezésű terv áll, amely a látszat ellenére egy alattomos tervet takar. Egy értéktelen földdarabért cserébe a társaság egyességet köt a kapzsi tábornokkal, hogy megdöntsék a bolíviai kormányt, így a társaság uralni tudja az édesvízpiacot.
Árulások és gyilkosságok dzsungelén keresztül Bond egyre közelebb jut az emberhez, aki miatt Vesper elárulta őt. És a hagyománynak megfelelően Bond megmenti a világot.

*******

Az állítólag Craig által is favorizált Quantum of Solace címváltozatnak (melyet én Egy cseppnyi vígasznak fordítottam le) sokak szerint semmi értelme. Hm.
Egyszerűen ha a Bond filmek producerei kifogytak a regényekből, Ian Fleming novelláskötetét vették elő és az ott szereplő rövid írások címeit használták fel, ilyen a Quantum of Solace is.
Fleming összes műve közül ez az egyik „legfilozofikusabb", amelyben Bond mindössze meghallgat egy unalmas partin egy szomorú történetet, és a végén megjegyzést tesz rá.
A Quantum egyébként egy bűnszervezet, amelynek ügynökei beszivárognak a CIA-ba és az MI6-ba is.

Az egyik Bond-lány Olga Kurylenkko, aki egy Camille nevű femme fatale-t alakít, és bosszúra éhes, csakúgy, mint Bond. Szerintem nagyon hasonlít Sophie Marceau-ra, picit vadóc, természetes szépség.
A BBC januári reggeli műsorából való az alábbi részlet. A gyönyörű szállodához köthető a másik női főszereplő ügynöknő (Gemma Arterton) eléggé katonás belépője, és csúf halála is. A rövidke jelenet a szőke hölggyel a bécsi reptéren játszódik, az M-mel történő beszélgetés a hóesésben pedig a film végén látható.

BBC News

Már a Casino Royale című részben Daniel Craig egy új James Bondot formált meg, ami új színvilágot adott az egész szériának. Persze, ez nem mindenkinek tetszik, de tény, hogy ez a rész is hasonló stílusú - sőt, még a legújabb Batmen filmmel is rokonítják, hiszen a főhős itt is gyakran megsérül (a film egyik plakátján kicsit "vérzik" is), sőt, nem egyszerűen lekaszabolja a rosszfiúkat, hanem szembesül a halálukkal.
A zenei effektek is hasonlóak - gyors akciójelenet, közben síri csend, majd valami minimális hangerejű és dinamikájú zene, de legalábbis olyan, amelyik erősen szemben áll az agresszív képsorokkal. A bécsi lövöldözős jelenetben például Puccini Toscá-jából hallunk részletet (nyilván logikus, mert az opera bemutatóján robban ki a csetepaté).

Alicia Keys-Jack White: Another Time to Die

A főcímdalról olvastam, hogy talán a botrányos életű Amy Winehouse énekelte volna el, ám a befutó az Alicia Keys - Jack White páros lett. Szerintem erősen '70-es éveket idéző lett az opusz, nekem annyira nem jön be, és sokan úgy vannak vele, hogy első nekifutásra utálták, de aztán csak megkedvelték.

És mint minden "menő" sorozatot, ezt is elkapta az új őrület: James Bond videojáték is vásárolható már a boltokban.

A film hivatalos előzetese

Albioni levelek XXX.

Freemasonry - Szabadkőművesség

Vasárnap valami eszméletlen nagy zuhé volt, és persze én akkor mentem a Monumentet és a Swiss Re Buildinget fotózni.
Valahogy úgy alakult, hogy az utóbbi épület bár értelem szerűen egy csomó Tower környékén készült fotóra "rákéretszkedett", de önmagáért még egyszer sem kaptam le.Nem volt túl jó ötlet, főleg, hogy a Temze part eleve szelesebb, a fekete esernyőmbe kapaszkodva akár Mary Poppinsnak is képzelhettem volna magam, várva, hogy felkapjon a szél - no persze, ha keletről fúj... ;)
Így a bandukolásom inkább arra tejedt ki, hogy leginkább a lábam elé koncentráltam igen erőst, hogy lehetőleg a legtöbb víztócsát kikerüljem, és csak néha pillantottam egyszer-egyszer fel.

Így keveredtem egy fotózásba is egy igen réginek tűnő piaci épületnél, a Leadenhall Market-nél.A 14. század óta működi itt piac, és ha vásárlási szándékkal keressük fel, tegyük azt hétközben reggel 7 és délután 4 között.
A vörösesbarna, zöld és krémszínű fedélszerkezetű, macskaköves járdájú divatos épületet 1881-ben kifejezette turista attrakciónak tervezték. A gyönyörű londoni terep a Harry Potter és a Bölcsek Köve című filmben is szerepelt pár képkocka erejéig. Most több helyen tatarozás alatt áll.
Picit aggódtam, ha képet készítek, tönkreteszem a kamerás munkájukat, de szembesülnöm lekkett a ténnyel: az én kis béna gépemet a kutya se veszi észre.

Swiss Re épületét viszont képtelenség nem kiszúrni.
Az 1863-ban alapított Svájci Biztosító (a világ vezető viszontbiztosítója) székháza 2004. május 25-én kezdte meg működését.
A 600 millió fontba kerül 180 méter magas felhőkarcoló tervezésekor környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vettek. A fényviszonyokat és a mozgást érzékelő szenzorok kiiktatják a világítást és a légkondicionálást, ha már nincs szükség rá, a szellőztetést az épület kerületén elhelyezett külső és belső időjárásmérő szerkezetek irányítják. A számítógéppel vezérelt rendszer fokozatosan kinyitja a világítósarkok ablakait, és friss levegőt bocsát be az irodahelyiségekbe. Ez egyebekben jelentős közüzemi díjat takarít meg, energiatakarékos és csökkenti az ártalmas gázkibocsátást.Swiss Re megépítésének előzménye, hogy 1992-ben egy ír terrorcselekmény következtében a city Leadenhall piac-környéki része felrobbant. A legnagyobb fejtörést a Balti Tőzsde viszonylag szűk helyének beépítése okozta.
A cityben 1950-ig nem építettek a Szent Pál Székesegyháznál magasabb épületet (92 méter), a '60-as évektől azonban egyre-másra épültek a sokszor nem túl fantáziadús toronyházak, melyek Károly herceg szerint "elrondították London sziluettjét és megszentségtelenítették a Szt. Pál-katedrális kupoláját".
Swiss Re állítólag osztatlan népszerűségnek örvend a londoniak körében, beceneve: erotic gherkin (buja uborka), viszont úgy tudom, nem nyitott a széles közönség számára.

Ez egyébként nagyon előkelő rész rengeteg üzleti épülettel, és nekem úgy tűnt, hogy tele van szabadkőműves szimbólumokkal. De persze ezt nem tudhatom, de furi volt, hogy bárhova néztem, amit megláttam, mindről ez ugrott be.
Aztán este anyagokat kerestem a Greenwich-i utam leírásához, és az egyetem bemutatásánál szerepelt egy ábra, amiben már száz százalékig biztos voltam, hogy a titkos társaság jelképe.
Na, ekkor elkezdtem jobban utánajárni a dolgoknak.
Annak idején a fősulin azt tanultuk, hogy a pszichológiának hosszú múltja, de rövid története van - no, ez a szabadkőművesekre is éppoly igaz.
Bár már néhány ókori társaságot is elődüknek tekintik, a négy londoni páholy 1717-ben Keresztelő Szent János napján alakította meg az Angliai Nagypáholyt (Grand Lodge of England).
Pár év elteltével azonban vita kavarodott, mivel egyesek újításokat szerettek volna bevezetni, amit a konzervatívabbal nem fogadtak el. Végül 1813-ban alakult meg az Angliai Egyesült Nagypáholy.
1877-ben pedig szakítottak a francia testvérszervezettel, és ha jól értelmezem, a világ összes szervezete vagy egyik, vagy másik rendszerhez csatlakozik (az 1992-ben létrejött Magyar Nagyoriens a francia rendszerhez csatlakozott).
A szabadkőműves programban szerepel magasabb szellemi-erkölcsi értékek közvetítése a felvilágosodás hagyományainak terjesztése által, kötelességük a jótékony cselekedet, munkájukkal alakítják a társadalmi folyamatokat - melyekért felelősséggel tartoznak.
Az angoloknál alapvető követelmény az Istenbe vetett hit. Mivel sokféle vallású embert felvesznek soraikba, és ráadásul vallási és politikai témákat szigorúan tilos megvitatniuk, ezért Istent egyszerűen a Világegyetem Nagy Építőmestereként nevezik.
A franciáknál viszont egyáltalán nem követelmény az Isten-hit, és ott bizony politizálnak is a tagok, sőt, nők felvételét is engedélyezik.
(A politizálás nekem egyértelműnek tűnik, nem csak a közmondásosan "rebellis magyarok"-nak titulált közhely miatt, hanem azért is, mert az osztráktól/orosztól/Amerikától/stb. való függőség mindig is kikerülhetetlen téma volt nálunk.)
És nyilvánvaló az is, hogy az egyház miért idegenkedett mindig is e társaság működésétől - II. János Pál pápa is jóváhagyta azt az állásfoglalást, miszerint katolikusoknak tilos szabadkőműves tevékenységet folytatniuk.
Magyarországon titkos társaságként működnek, de Amerikában vagy Angliában szinte nyilvánosan működnek - állítólag azért, mert itt nem volt annyi véres megtorlásban részük a tagoknak, mint mondjuk a magyarországi testvérszervezetek esetében.

Ez hát a hivatalos verzió a titkos társaságról. (Jó, csak egy rövidített kivonat, és kizárólag elméleti szinten...)
Sokak szerint azonban világuralmi terveik vannak, és nem válogatnak az eszközökben. A globalizáció, a szexuális szabadosság, az Istenfélő életforma elhagyása mind a számlájukra irandó szerintük.
Ha a kereskedelmi tévék műsorait nézzük, elgondolkodtató ez az elmélet is...

A londoni szervezetre visszatérve: az Angol Nagypáholy a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett fogadóban jött létre (Goose and Gridiron), melynek közelében egy emléktáblát is elhelyeztek.
A Holborn metrómegállóhoz nagyon közel épült meg 1933-ban az Angliai Egyesült Nagypáholy Székháza (elkészülttekor Masonic Peace Memorial - Szabadkőműves Béke Emlékmű- volt a neve, és 1939-től él a ma is ismert elnevezés), ahol nemsokára épp a női szabadkőművesekről tartanak majd előadást.
Az art deco épület (ilyen stílusú házakból elég sok van londonban) 6 évig épült, és az első világháborúban odaveszett aktívan harcoló 3225 szabadkőművesnek állít emléket.Számomra meglepő, hogy a közelében lévő boltocska tele van szabadkőművesség témakörben írt olvasnivalóval, sőt, plüss oroszlánt is láttam a kirakatban, "akinek" pulcsijára rá volt hímezve legismertebb szimbólumuk.

Albioni levelek XXIX.

Baker Street

Merylebone negyedben, a city-ben találjuk a Baker streetet, melyhez metró megálló is tartozik.

Gerry Rafferty: Baker Street

Winding your way down on Baker Street
Light in your head and dead on your feet
Well another crazy day, you'll drink the night away
And forget about everything.

This city desert makes you feel so cold
It's got so many people but it's got no soul
And it's taken you so long to find out you were wrong
When you thought it held everything.

You used to think that it was so easy,
You used to say that it was so easy
But you're tryin', you're tryin' now.
Another year and then you'd be happy
Just one more year and then you'd be happy
But you're cryin', you're cryin' now.

Way down the street there's a light in his place
He opens the door, he's got that look on his face
And he asks you where you've been, you tell him who you've seen
And you talk about anything.

He's got this dream about buyin' some land
He's gonna give up the booze and the one night stands
And then he'll settle down, in some quiet little town
And forget about everything.

But you know he'll always keep movin'
You know he's never gonna stop movin'
Cause he's rollin', he's the rollin' stone.
And when you wake up it's a new morning
The sun is shining, it's a new morning
But you're going, you're going home.

Az utca a nevét az építész William Bakerről kapta, ő tervezte meg ezt az utcát a18. században. Sajnos ennél többet nem sikerült megtudnom személyéről.

Az utca nyilvánvaló nevezetessége a 221/B számú ház, mely a híres-neves nyomozó, Sherlock Holmes hajléka. Mármint a kitalált detektív fiktív címe. :)
Mindenesetre az utca végén lévő ház szomszédságában van a londoniak által legszebbnek vélt Regens Park, az utca másik vége pedig az Oxford Street-be torkollik, egyik oldalán a Self Fridges, másikon pediga Prime Mark hatalmas monstrumárja, hogy bevásárlási célpont legyen.
Holmes házától picit lentebb a 94-es szám alatt egy picike Beatles üzletre bukkantam, ahol rengeteg relikviát és egyéb őrült dolgot lehet vásárolni.

* * * * * * *

Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) skót író, aki leginkább Sherlock Holmesról szóló detektívregényei (amelyek jelentős újításnak számítottak a krimi történelmében), valamint Challenger professzor kalandjai miatt ismert. Termékeny író volt, akinek egyéb művei közt találhatunk tudományos fantasztikus történeteket, történelmi regényeket, drámákat, regényes történeteket, lírát és prózát.
Mivel orvostant hallgatott az Edinburgh-i Egyetemen, hajóorvosként, majd orvosként kezdett dolgozni. Praxisa nem volt igazán sikeres, így mialatt a betegeket várta, történetek írására is maradt ideje. Felhagyva a doktorkodással kezdett el mélyebben foglalkozni az irodalommal. Első jelentős alkotása A bíborvörös dolgozószoba volt 1887-ben, s egyblock Holmes – akit Doyle egyetemi tanáráról, Joseph Bellről mintázott – is ebben a műben tűnt fel először. Érdekesség, hogy Rudyard Kipling gratulációja közben ezt kérdezte: „Ez nem dr. Joe, az én öreg barátom?”
Miközben Southsea-ben élt, segített megalapítani a Portsmouth AFC-t, a város első labdarúgó klubját. Néhány legenda szerint Doyle volt a csapat első kapusa, valójában azonban ő a csapat amatőr elődjében, négy évvel a profi megalapulása előtt játszott.
1885-ben feleségül vette Louisa Hawkinst, majd az asszony halála után 1907-ben Jean Leckien-nel kötött házasságot, akibe még 1897-ben szeretett bele, s azóta plátói kapcsolatot tartottak fenn. Doyle-nak öt gyereke született, kettő az első feleségétől (Mary és Kingsley) és három a másodiktól (Jean, Denis és Adrian).
1890-ben Doyle szemészeti tanulmányokat folytatott Bécsben, majd egy évvel később Londonba költözött, s mint szemész kezdett praktizálni. Önéletrajzában írta, hogy egy darab páciens nem lépett be ajtón. Ettől még több ideje maradt az írásra, s 1891 novemberében ezt írta anyjának: „Erősen gondolkozom Holmes meggyilkolásán… azt hiszem sorsára hagyom. Nem hagy fontosabb dolgokon elmélkedni.”
1893 decemberében így is tett – hogy a „fontosabb” dolgokra (történelmi regényeire) koncentrálhasson –, s legfőbb ellenségével, Moriaty professzorral együtt elveszejtette. Legalábbis nyilván halálukat lelték a vízesésbe ugrásban, ahogy azt Az utolsó eset-ben olvashatjuk. A tömeges panaszoknak köszönhetően azonban Doyle egy frappáns megoldással visszahozta hősét A lakatlan ház című novellában: valójában csak Moriarty zuhant le, de mivel csapata óhatatlanul megbosszulta volna ezt Holmeson, úgy döntött, inkább hagyja, hogy halottnak higgyék.
A detektív összesen 56 novellában és négy regényben szerepel (valamint természetesen számtalan, más írók tollából származó történetben is).

Sherlock Holmes "születése óta" töretlen népszerűségnek örvend, bizonyítják ezt filmek, képregények. Az én kedvencem a GRANADA Television sorozata, melynek befejezését a címszereplő Jeremy Brett halála okozta, aki kiválóan hozta az ópium függő, kicsit hirtelen haragú, briliáns elméjű és igazi önzetlen jóbarát figuráját - aki mellesleg virtuóz hegedűjátékos is.
A 41-szeres nyomozóról az a hír járja, hogy miután 1964-ben Sean Connery után rövid ideig Ő volt a James Bond szerep várományosa.

SH opening credits

Visszatérve Sir Arthurra, a 20. század első éveiben kétszer is jelöltette magát a parlamentbe, mint „Liberal Unionist”. Bár számos szavazatot kapott, nem választották meg.
Conan Doyle érdekelt volt a Kongó Szabad Állam átalakítására törekedett kampányban is. 1909-ben megírta a The Crime of the Congo című hosszú röpiratát, amiben leleplezte a kongóbeli borzalmakat. Közben megismerkedett a két kampányvezető újságíróval, Morellel és Casementtel, Az elveszett világ című regénye főszereplői közül kettőt róluk mintázott. Később mindkettejükkel megszakította a kapcsolatot: az inkább baloldali beállítottságú Morellel akkor, amikor az az első világháború során a pacifista mozgalom egyik vezetőjévé vált, Casementtel pedig, amikor a diplomata ír nézetei miatt elárulta az Egyesült Királyságot. Doyle megpróbálta – sikertelenül – megmenteni őt a halálbüntetéstől, azzal érvelve, hogy Casement megőrült, így nem felelős cselekedeteiért.
Doyle az igazság buzgó szószólója volt: személyesen nyomozott két lezárt ügyben, ennek köszönhető, hogy két bebörtönzött ember kiszabadult. Az első esetben (1906-ban) George Edalji, egy félénk, félig brit, félig indiai ügyvéd volt érintett, aki állítólag fenyegető leveleket írt, s állatokat csonkított. Edaljit elítélték, s annak ellenére benn tartották, hogy a csonkítások a lecsukatása után is folytatódtak. Részben ennek az ügynek köszönhető, hogy 1907-ben megalapult a Court of Criminal Appeal, tehát Doyle nem csak George Edaljinek segített, munkája esélyt adott egyéb bírói tévedések jóvátételére is. Conan Doyle és Edalji történetéről szól Julian Barnes 2005-ös Arthur & George című regénye.
A másik, 1908-as esetben Oscar Slatert, egy játékbarlangot kezelő német zsidót azért ítéltek el, mert állítólag Glasgow-ban megvert egy 82 éves nőt. Az ügy ellentmondásossága – és belső megérzése, miszerint Slater ártatlan – felkeltette Doyle érdeklődését. Később ez a férfi is kiszabadult, jórészt az ő erőfeszítéseinek köszönhetően.
Első feleségének 1906-os, valamint fia (Kingsley), testvére, két sógora és két unokaöccse első világháború-beli halála miatt Doyle depresszióba esett. Vigaszt a spiritualizmusban, s a túlvilág létezésének állítólagos tudományos bizonyításában talált. Olyannyira érdekelni kezdte a téma, hogy The Land of Mist (a köd földje) címmel írt regényt Challenger professzorról.
Életének ezen szakaszából alighanem a The Coming of the Fairies (1921, a tündérek érkezése) rendelkezik a legfurcsább szemlélettel: tökéletesen meg volt győződve arról, hogy a cottingley-i tündéreket mutató fényképek – amiket könyvében felidéz – valódiak, s a természetről, valamint tündérekről és szellemekről szóló elméletekkel állt elő. Ezen irányú munkája volt az egyik indok arra, hogy a Szovjetunióban a Sherlock Holmes kalandjai című novelláskötetét okkultizmus miatt először nem engedték megjelenni.
Doyle az amerikai mágussal, Harry Houdinivel is barátkozott, aki kitűnő ellenfél volt a spiritualista mozgalomban. Bár Houdini azt bizonygatta, hogy a spiritualisták trükköket alkalmaznak (és következetesen csalónak állította őket), Doyle azt hitte, barátja maga is természetfeletti erővel rendelkezik, amely nézetét a The Edge of the Unknownban (az ismeretlen pereme) ki is fejtette. Houdini képtelen volt meggyőzni Doyle-t arról, hogy az ő mutatványai valójában egyszerű trükkök, ami barátságuk keserű, nyilvános megszakadásához vezetett.

* * * * * * *

És itt megint megszakítom a történetet, hiszen ismét egy magyarral találkozunk az angol történelemben. J. B. Shaw szerint a legtöbbet emlegetett nevek a világon: Jézus, Sherlock Holmes és Houdini.
Houdini, a világhírű bűvész és illúzionista 1874-ben született Budapesten Weisz Erik néven. A zsidó család a Rákosárok út 1. szám alatt lakott, majd innen települtek át az Amerikai Egyesült Államokba, Wisconsinba. A történethez az is hozzá tartozik, hogy Houdini Wisconsint tekintette szülőhelyének, és tulajdonképpen mindig tagadta magyar származását.
Még gyermekként Theo testvérével szemtanúja és nézője lehetett egy „spirituális” jellegű előadásnak, amelyben a megbilincselt előadó egy lezárt láda belsejéből mintha szellemekkel kommunikált volna („Spirit Cabinet” szabaduló szám). A Weiss testvérek fiatal koruk ellenére szkeptikusak voltak a produkció valóságtartalmát illetően. Ezuán az előadás után születhetett meg fejében a szabaduló-számok elmélete, ötlete, amelyről személyes naplójában is írt akkoriban.
Tizenhét évesen elhagyta az appletoni házat és szerencsét próbált karneválokon, de hamarosan visszatért a szülői házba, ahol előkészületek folytak a család maradék emigráns tagjainak fogadására. Fizikailag erősítette magát, futott, súlyokat emelt, úszott stb., ugyanakkor gyakorolta a karneváli művészektől ellesett mutatványokat, kártya trükköket gyakorolt, hiszen eldöntötte, hogy ő lesz a nagy kártya manipulátor, a „kártya király”.
1887-ben édesapja halála után öt évvel költözött New York-ba ment édesanyjával, ahol különféle munkákat vállal a család segítése céljából.
1891-ben összeállt barátjával (Jacob Hyman), és „Houdini Testvérek” néven bűvészkedtek. Ekkoriban kezdte el magát Houdininak nevezni, neveztetni a francia bűvész, Robert Eugen Houdini neve után, aki igen nagy hatással volt rá.
1895-ben a „Signature”-számukkal („Metamorfózis”) sikereket könyvelhettek el a testvérek. Harry szabaduló számokkal is próbálkozott, főleg rendőrségi rendezvényeken, kiállításokon. Metaforfózis-helycsere számaik több későbbi nagy amerikai bűvész sztár repertoárjában is fellelhetők.
1898-ban Harry és felesége, Bess New Yorkba költöztek, Harry édesanyjához. Ekkor adta ki 16 oldalas kis katalógusát: „Harry Houdini's School of Magic” címmel.
Egy év nagy szünet után Martin Beck lesz Harry új menedzsere, és ekkortól az igazi szabadulóművészet effektjei jelentek meg, a bilincsekből való kiszabadulós mutatványok, melyek során a publikum által hozott bilincsekből is sorra kiszabadult a bűvész.Az igazi fordulópontot és a siker-korszakot csak közvetlenül a századforduló hozta meg Houdini számára. Ekkor talált ki a "kényszerzubbonyból való kiszabadulás" ötletét, amelyet szinte bárhol képes volt bemutatni.
1900-ban Houdini szinte mindent feladva, szerződés nélkül, és óriási rizikót vállalva elhagyja az Államokat, és Angliába megy, ahol bemutatja szabadulószámát. A média felkapja a nevét, hihetetlen népszerűséget szerez, és csúcsgázsikat kap.
Elindul európai hódító útjára "Houdini, The Elusive American" (Houdini a Megfejthetetlen Amerikai). Ugyanebben az évben szeptemberben Berlinben több mint 300 rendőr előtt meztelenre vetkőzve, 6 perc alatt szabadul ki a helyi hatóság nagy döbbenetére...
1904-ben Londonban volt a premiere a híres Mirror Cuff-szabadulásnak a Hippodrome Theatre-ban. A bilincseket öt évbe került legyártani "Birmingham blacksmith", amelyekből szinte lehetlen kiszabadulni a kulcsok nélkül. Egy óra küzdelmes próbálkozás után mégis kiszabadult ezekből is Houdini a közönség óriási ovációja közepette.
Houdinin 1905-ben tért vissza az Államokba, és megveszi 25.000 ezer dolláros házát,amely a mai napig áll. Édesanyjának pedig a hírek szerint megvásárolta azt a ruhát, amelyet magának Viktória Királynőnek készítettek. Houdini elmondása szerint "ez a nap volt élete legszebb napja..."
A következő évben mutatta be szabadulását a Whashingtoni börtönből, ahol maga "Charles Guietau", az elnök-"James A. Garfield"-merénylője is raboskodott.
Sikert sikerre halmozott, és az egyre fokozódó érdeklődés és a sok utánzó miatt 1908-ban fejlesztette ki legújabb trükkjét, melyben háta mögé bilincseli kezeit, és egy lezárt, vízzel tele töltött tejtartályba (tejes kannába) merül, ahonnan végül kiszabadul.
1910-ben két szenzációs szabadulása is volt, az egyik a New York-i East folyóba engedett ládából, a másik Berlinban a "Kínai víztartály tortúra" című trükk. Utóbbi esetben fejjel lefelé, megkötözve belelógatják egy óriási vízzel tele fém-üveg-tartályba, amelyet felülről lezárnak... Ez alkalommal Houdininak több percere is vissza kellett tartania a lélegzetét.
Halálát egy bizarr közjáték okozta. A McGill egyetem hallgatóinak tartott bemutatót, akiknek kijelentette, hogy hasizmai olyan erősek, hogy bárki hasba ütheti semmi baja nem lesz. Az egyik egyetemista kapott is az alkalmon, és tényleg behúzott neki minden figyelmeztetés nélkül. A pillanatnyilag tünetmentes ütés hatására a vakbele gyakorlatilag szétrobbant.
Ezek után még részt vett egy fellépésen majd kórházba szállították és megműtötték, pár nappal később 52 évesen halt meg.

Houdini soha sem állította, hogy titokzatos, megfejtetlen produkcióit, legendás mutatványait természetfeletti képességek segítségével hajtotta volna végre, emiatt romlott meg baráti kapcsolata Doyle-lal is.

* * * * * * *

Richard Milner amerikai tudománytörténész szerint elképzelhető, hogy Doyle műve volt a piltdowni ember néven hírhedtté vált 1912-es átverés, egy hamisított ősemberlelet, ami negyven évig járatta a bolondját a tudományos világgal. Milner azt állítja, Doyle-nak volt erre motivációja, mégpedig bosszút állni a tudományon, amiért leszólta egyik kedvenc médiumát. Ezen kívülAz elveszett világ is tartalmaz néhány rejtett utalást, miszerint érdekelt volt a hoaxban.
Samuel Rosenberg 1974-es könyve, a Naked is the Best Disguise (a meztelenség a legjobb álruha) megpróbálja megmagyarázni, hogyan hagyott Doyle apró utalásokat írásaiban, amikből gondolkodásmódjának rejtett, elfojtott tulajdonságaira jöhetünk rá.

* * * * * * *

Mindenesetre aki szeretné megnézni Sherlock házát, megteheti, mert nagyon hangulatos kis múzeum működik benne. A legtündéribb ajándékboltja van, és a személyzet korabeli jelmezben tevénykedik a látogatók nagy örömre.
A belépti díj megfizetése után (6 font) a neves detektívet idéző maskarába öltözött úriemberrel fotóztathatjuk magunkat - a nem a Doyle, hanem a Hollywood által megteremtett kellékekkel egyetemben: kockás fejfedő, pipa.
Sherlock távollétében (a kissé ittas) dr. Wattson fogadja a látogatókat, aki szinte valamennyi nyelven képes a kíváncsiskodókat köszönteni (magyarul legalábbis igen).
A filmből ismert folyosókon, szobákon kívül mindenféle korabeli használati tárgyat láthatunk, valamint jeleneteket a leghíresebb történetekből - embernagyságú bábokkal.