Tegnap néztem meg a legújabb James Bond filmet. Gondoltam, Londonban kötelező... ;)
Ian Lancaster Fleming (1908–1964) a James Bond történetek megálmodója vagyonos angol családba született, de nem szívesen követte volna a családi hagyományokat.
Tanulmányai befejeztével (egy kis vargabetűvel) a tengerészet kémelhárításánál kapott állást. Goldfrey admirális, a felettese ihlette Bond főnökének, M-nek karakterét is, akinek kedvenc itala volt a vodka -martini rázva, nem keverve.
Moneypenny, az iroda titkárnőjének figurája is ebből a korszakából származik. És ő volt az, aki el tudta a kalapot az iroda egyik sarkából a szoba másik sarkában lévő fogasra dobni.
Fleming a II. világháborúban kémként dolgozott és a háború után újságírónak szegődött.
A nők is fontos szerepet játszottak az életében (finoman fogalmazva), de Ann Charteris volt élete nagy szerelme, aki viszont egy gazdagabb lordot választott férjéül. Azonban pár év múlva meggondolta magát, és 1952-ben összeházasodott az íróval.
A nászút több szempontból is jelentős volt az ex-kém számára, hiszen felesége bátorítására nekilátott egy már régóta a fejében formálódó történet, a Casino Royale megírására, és kérem szépen, megszületett a 20. század legismertebb titkos ügynökének, James Bond-nak az első története. Nevét egy könyvcímlapon szereplő ornitológusról kapta, akivel az író öregkorában személyesen is találkozott. A regényt egyébként jamaicai Goldeneye nevű birtokán írta.
A Casino Royale csak a kezdete volt egy tizennégy részes könyvsorozatnak, aminek az utolsó része Az aranypisztolyos férfi volt, amelyet az író már nem tudott befejezni.
Fleming regényei ma aligha állnák meg a helyüket a ponyvaregények között, hiszen a nőket lealacsonyító szexcentrikusság, a politikai inkorrektség, az idegenellenesség, (a brit korona felsőbbrendűségét is gyakran emlegetik negatívumként), a macsó magatartás, az alkoholizmust feltételező italmennyiség és a cigaretta ma nem tartoznak a hősök legfőbb erényei közé.
A történetek titka az érzékletesen leírt kalandokban, kínzásokban, akciójelenetekben, a rosszfiúk karaktereiben keresendők.
Felming 1964-es halálát követően más írók, mint Kingsley Amis (álneve Robert Markham), John Pearson, John Gardner, Raymond Benson, Charlie Higson és Christopher Wood folytatták a sorozatot.
Bár eredetileg a regények által vált híressé, James Bondot a legtöbben az EON Productions 21 filmjéből ismerjük, és legtöbben ezeket tekintik "hivatalos"-nak.
Filmvásznon valószínűleg a legkedveletebb 007-es ügynök Sean Connery volt, az egyik legnépszerűbb rész pedig a Goldfinger, valamint (a számadatok alapján) a Daniel Craig jegyezte Casino Royale.
*******
A Quantum csendjé-re magyarított című részben Bond M segítségével annak a titokzatos szervezetnek a nyomára jut, amely megzsarolta egykori szerelmét.
007 a saját bosszúhadjáratát folytató Camille nyomában eljut Dominic Greene-hez, a Green Planet Corporation egyik vezetőjéhez. A részvénytársaság mögött a “zöld” front elnevezésű terv áll, amely a látszat ellenére egy alattomos tervet takar. Egy értéktelen földdarabért cserébe a társaság egyességet köt a kapzsi tábornokkal, hogy megdöntsék a bolíviai kormányt, így a társaság uralni tudja az édesvízpiacot.
Árulások és gyilkosságok dzsungelén keresztül Bond egyre közelebb jut az emberhez, aki miatt Vesper elárulta őt. És a hagyománynak megfelelően Bond megmenti a világot.
*******
Az állítólag Craig által is favorizált Quantum of Solace címváltozatnak (melyet én Egy cseppnyi vígasznak fordítottam le) sokak szerint semmi értelme. Hm.
Egyszerűen ha a Bond filmek producerei kifogytak a regényekből, Ian Fleming novelláskötetét vették elő és az ott szereplő rövid írások címeit használták fel, ilyen a Quantum of Solace is.
Fleming összes műve közül ez az egyik „legfilozofikusabb", amelyben Bond mindössze meghallgat egy unalmas partin egy szomorú történetet, és a végén megjegyzést tesz rá.
A Quantum egyébként egy bűnszervezet, amelynek ügynökei beszivárognak a CIA-ba és az MI6-ba is.
Az egyik Bond-lány Olga Kurylenkko, aki egy Camille nevű femme fatale-t alakít, és bosszúra éhes, csakúgy, mint Bond. Szerintem nagyon hasonlít Sophie Marceau-ra, picit vadóc, természetes szépség.
A BBC januári reggeli műsorából való az alábbi részlet. A gyönyörű szállodához köthető a másik női főszereplő ügynöknő (Gemma Arterton) eléggé katonás belépője, és csúf halála is. A rövidke jelenet a szőke hölggyel a bécsi reptéren játszódik, az M-mel történő beszélgetés a hóesésben pedig a film végén látható.
Egyszerűen ha a Bond filmek producerei kifogytak a regényekből, Ian Fleming novelláskötetét vették elő és az ott szereplő rövid írások címeit használták fel, ilyen a Quantum of Solace is.
Fleming összes műve közül ez az egyik „legfilozofikusabb", amelyben Bond mindössze meghallgat egy unalmas partin egy szomorú történetet, és a végén megjegyzést tesz rá.
A Quantum egyébként egy bűnszervezet, amelynek ügynökei beszivárognak a CIA-ba és az MI6-ba is.
Az egyik Bond-lány Olga Kurylenkko, aki egy Camille nevű femme fatale-t alakít, és bosszúra éhes, csakúgy, mint Bond. Szerintem nagyon hasonlít Sophie Marceau-ra, picit vadóc, természetes szépség.
A BBC januári reggeli műsorából való az alábbi részlet. A gyönyörű szállodához köthető a másik női főszereplő ügynöknő (Gemma Arterton) eléggé katonás belépője, és csúf halála is. A rövidke jelenet a szőke hölggyel a bécsi reptéren játszódik, az M-mel történő beszélgetés a hóesésben pedig a film végén látható.
BBC News
Már a Casino Royale című részben Daniel Craig egy új James Bondot formált meg, ami új színvilágot adott az egész szériának. Persze, ez nem mindenkinek tetszik, de tény, hogy ez a rész is hasonló stílusú - sőt, még a legújabb Batmen filmmel is rokonítják, hiszen a főhős itt is gyakran megsérül (a film egyik plakátján kicsit "vérzik" is), sőt, nem egyszerűen lekaszabolja a rosszfiúkat, hanem szembesül a halálukkal.
A zenei effektek is hasonlóak - gyors akciójelenet, közben síri csend, majd valami minimális hangerejű és dinamikájú zene, de legalábbis olyan, amelyik erősen szemben áll az agresszív képsorokkal. A bécsi lövöldözős jelenetben például Puccini Toscá-jából hallunk részletet (nyilván logikus, mert az opera bemutatóján robban ki a csetepaté).
A zenei effektek is hasonlóak - gyors akciójelenet, közben síri csend, majd valami minimális hangerejű és dinamikájú zene, de legalábbis olyan, amelyik erősen szemben áll az agresszív képsorokkal. A bécsi lövöldözős jelenetben például Puccini Toscá-jából hallunk részletet (nyilván logikus, mert az opera bemutatóján robban ki a csetepaté).
A főcímdalról olvastam, hogy talán a botrányos életű Amy Winehouse énekelte volna el, ám a befutó az Alicia Keys - Jack White páros lett. Szerintem erősen '70-es éveket idéző lett az opusz, nekem annyira nem jön be, és sokan úgy vannak vele, hogy első nekifutásra utálták, de aztán csak megkedvelték.
És mint minden "menő" sorozatot, ezt is elkapta az új őrület: James Bond videojáték is vásárolható már a boltokban.