Albioni levelek XVII.

A sötét lovagról

Ma végre eljutottam egy moziba! Külön felüdülés volt ebben a fullasztó hőségben egy kis légkondis kikapcsolódás.
Az elég jó kritikákat kapott Wall-E és a The Forbidden Kingdom között vacilláltam, végül az új Batman film mellett döntöttem.

A délelőtti vetítés olcsóbb, és nem is voltak olyan sokan.
Rossz szokásomhoz híven pattogatott kukoricával felszerelkezve mentem. A mai napig nem tudom megemészteni, hogy vannak, akik cukrozva szeretik.
A film előtti reklámok irtó szellemesek, de szerintem hosszabbak, mint az otthoniak, vagy legalábbis nekem annak tűntek.
Én három film előzetesét láttam (vagy legalábbis ezekre emlékszem), az X-aktákét, ami irtó uncsi mozi benyomását keltette.
A The Mummy a kínai agyaghadsereg életre keléséről szólhat, de nem szeretem, ha a keleti kultúrát ennyire keverik a Hollywood-ival.
A Star Wars legújabb filmje pedig animációs mese az új sorozat 2. és 3. része közötti időkről.

A Batman film nem nekem való, de hatalmas a hírverés körülötte, olvastam, hogy egyes kritikusok a Keresztapához hasonlítják. És mindenki a színészek játékát dícséri.
Egyszerűen imádom a plakátját, a legtöbb buszon rajta van. Elég nehezen találtam meg a neten, de itt van:A másik plakát is elég jó:
Szóval maga az alaptörténet meg ez az egész "bőregeres dolog" nem az én stílusom, de az tény, hogy a lehető legjobb színészeket találták meg.
Például Eric Roberts "maffiózó alakítása" nagyon tetszett. Ez csak egy pici szerep, de tényleg jó benne. Mint ahogy az öreg Michael Caine is ragyogó a sajátos humorával.
Batman (Christian Bale) ebben a részben sokkal érzékenyebb - sokszor látjuk megsérülni mind testileg, mind lelkileg, és ez a tendencia az egész filmre érvényes. Az az érzése az embernek, mintha a moziba belépés előtti utcákon zajlana a sztori. Nagyon életszerű az egész.
Ugyanakkor hihetetlenül látványos is, akció az van benne bőven.
A film legnagyobb durranása Joker. Heath Ledger (ő az, aki idén januárban halt meg) zseniálisan alakította a pszichopata gyilkost. Véleményem szerint őhozzá fogják a következő évek mozijainak főgonoszait hasonlítani, és az "utódok" nem lesznek könnyű helyzetben!
Állítólag valóságos hisztéria tört ki Amerikában, hogy megkapja a Posthumus Oscart.

Persze a sminkesek is volt melójuk rendesen a forgatáson, de Joker nem csak a kreált arctól jó. Félelmetes volt az a kb. 3 másodperc, amikor a végső összecsapás előtt egy rendőrkocsiban száguldozik a város utcáin, és a fejét kidugja az ablakon. Vagy az örökös kényszeres ajaknyalása.
És ha már a sminknél tartunk: Harvey Dent (Aaron Eckhart), aki jóképű, sikeres, miegymás (övé ugyebár Batman egykori nője is) a film második felére hatalmas átalakuláson megy keresztül. Irgalmat nem ismerő kegyetlen gonosszá válik, de fél arca is oda a jósággal együtt. A baleset okozta következményeket is életszerűen csinálták meg. Nem arra gondol az ember, hogy "Úristen, ez pont olyan mint a biosz szertár AZ EMBERI ARC tablója".

Számomra a zene igazán fontos. Ha a film úgy indul, hogy magával ragad a muzsika, az majdnem mindig a biztos siker záloga.
Itt rengeteg a csend - én legalábbis így emlékszem. Így viszont jobban hallja az ember a saját szívdobbanását, erősebben érzi a félelmet.

Aki Batman rajongó, imádni fogja a mozit - Jokerrel együtt.

http://thedarkknight.warnerbros.com/

Albioni levelek XVI.

A Camden melletti részen Highgate vörös köves viktoriánus házai mellett a temető egy nevezetesség, itt nyugszik pl. Marx Károly is.

Sőt, London legmagasabb pontja, a Highpoint is itt van, ami évszázadok óta kedvelt témája a képzőművészeknek. És társasház is viseli ezt a nevet.

Hampstead egy kis önálló falucska irtózatosan hangulatos meseszép házikókkal, rendezett kertekkel. A londoni értelmiség zöme él itt, és ez meg is látszik.
Kiemelkedő látványossága, és remek időltést nyújt a Kenwood House.A 17. században épült kastély több család kezén volt, pl. a sörgyáros Guinness család is birtokolta. 1928-óta áll nyitva a látogatók számára. Érdemes elidőzni a gyönyörű könyvtárban, megnézni az ékszerkiállítást (kámeák és cipőcsattok vannak zömmel kiállítva), valamint több régi bútor és nagyszerű festmény ejti ámulatba a látogatókat. De valamennyi közül Rembrandt önarcképe a leghíresebb.
Lady Hamiltonról is több képet láthatunk itt. A gyönyörű asszony Horatio Nelson admirális szeretője volt. Is.Emma ugyanis mielőtt Sir William Hamilton nápolyi brit nagykövet felesége lett, félvilági festőmodellként és táncosnőként kereste kenyerét - magyarul prostituált volt.
19 éves korában szülte meg leánygyermekét, 21 éves korára a főúri körökben már jól ismerték.
Egyik szeretője festettett számtalan portrét a fiatal nőről Romney-val.A szerető nagybátyja volt a nápolyi nagykövet, aki mellesleg a Vezúv műkedvelő kutatója is volt.
Beleszeretett a lányba, és "szerelméért" cserébe kifizette unokaöccse tartozásait, majd feleségül vette a ledér nőt.
Házasélete alatt vált híres-hírhedtté a Hamilton-szalon. Emmának színésznői ambíciói voltak, szívesen adott elő ógörög és római élőképeket igencsak lenge öltözékben.
Sokakat megbotránkoztatott baráti kapcsolata Mária Karolina nápolyi-szicíliai királynéval. A korabeli angol és francia (!) szennylapok leszbikus párként ábrázolta őket.Egy nápolyi rendezvényen találkozott először Emma Horatioval, majd öt év múlva, amikor a nílusi csata ünnepelt hőse ismét Angolföldön tartózkodott. A 40 éves férfi elveszítette egyik szemét, legtöbb fogát, jobb karját. Emma elájult, amikor először meglátta. Hamarosan azonban egymásba szerettek és szeretők lettek. Lord Hamilton annyira tisztelte Nelsont, hogy szemet húnyt a kapcsolat felett. Sőt, sokszor hármasban éltek egy fedél alatt, ami igencsak felborzolta a közvéleményt.
Emma két leányt szült szeretőjének, de a második gyermek párhetes korában meghalt.
Nelson 1805-ben elesett a trafalgar-i csatában. Innentől kezdve az asszony egyre lejjebb csúszott. Egyrészt hamar vagyona nyakára hágott, másrészt férje és szeretője halála után csak mint rossz múltú nőre tekintettek rá, és semmiféle bevételi forrása nem volt. Egy évet az adósok börtönében is töltött.
1815-ben halt meg májzsugorban...

A Kenwood House parkja nagyobb, mint a Hyde park (és jóval "erdősebb-jellegű" is), van egy kis tava, mely mellett évekig rockkoncerteket rendeztek.
Olvastam, hogy ebből problémák adódtak a hazai Sziget példájára, de talán még mindig rendeznek itt zenei eseményeket.
A 210-es busz jár erre.

Albioni levelek XV.

Napok óta irtózatos meleg van, és nagyon úgy tűnik, hogy nem ma szakad meg ez a sorozat...

Tessék, eddig a sok esőre panaszkodtam, ezek szerint nekem semmi sem jó... ;)

A South Kensington-i metró megállója körüli nevezetességekről írok most.
Nekünk magyaroknak talán az a legfontosabb, hogy van itt egy elég új Bartók Béla szobor. A faleveleken és egy icipici madárral szemben álló kabátos úriember alakja a több alkalommal Londonban tarózkodó világhírű komponistának állít emléket.

Egy pici séta után a Exhibition Streetre ér az ember. Hát, nem véletlen az elnevezés. Három, ingyenesen látható múzeum is található itt, és szerintem egyiket sem érdemes kihagyni.

A National History Museum még az angolokat is megvicceli, ugyanis ez a természettudományi múzeum, és nem Anglia történelmét mutatja be.
Szerény véleményem szerint két napot érdemes rászánni.

Az első körben a gyönyörű régi épület nagylépcsős bejáratán keresztül a dinoszauruszok korába csöppenünk. A csontvázak mellett "műdínók" riogatják a nagyérdeműt, és mindenféle érdekességet megtudhatunk róluk.Emellett rengeteg más állatot és növényt megismerhetünk itt, roppant hatalmas a gyűjtemény.
A másik bejárat igazán futurisztikus. Egy mozgólépcsőn mintha a Föld gyomrába vezetne az utunk, és ezen az oldalon bolygónk életével, működésével ismerkedhetünk meg. Nekem nagyon tetszik a vulkánokat bemutató rész, na meg a naprendszert ismertető szakasz.De vannak ásványokat, sőt, ékszereket bemutató termek, az ember fejlődési szakaszait prezentáló tablók is.

A Science Museum bejárata közvetlenül a National History Museum modernebb bejárata mellett van.
Látványban itt sem éri kisebb meglepetés a belépőt.
Legelőször az űrrel kapcsolatos tárgyak kerülnek bemutatásra - akár egy szkafanderes holdkutatóval is lefényképeztetheti magát a látogató. A rakéták és egyéb eszközök után a technológia fejlődésének azon szakaszát követhetjük nyomon, amely a 18. század végén Angliából indult el a gőzgépek felfedezésével, és a génmanipulációval fejeződik be napjainkban.
A többi emeleten látványos prezentációk vannak az érzékszervekről, megismerkedhetünk a matematika-, a gyógyszerek- vagy a közlekedés történetével (a repülést bemutató a kedvencem, de a hajóimádókra is gondoltak), s mindez igazán modern kivitelezésű környezetben van elhelyezve.
Sőt, külön termekben vetítéseket is tartanak.

Csak nemrég láttam az 1852-ben alapított Victoria és Albert Múzeumot, de a kedvencemmé lépett elő.Itt olyan tárgyak vannak kiállítva, amik a királyság tulajdonába kerültek - főleg bútorok, igen figyelemre méltó ezüst kollekció, kézimunkák, melyek között több magyar (elsősorban kalotaszegi) hímzés is látható, kovácsoltvas tárgyak, hangszerek, ruhák, szobrok, festmények, stb.
Érdekesek a kínai stílusban készült tükrök és ágyak - bár lehet, hogy a lélegzetelállító megfelelőbb jelző.
A divattörténeti rész nekem nem annyira tetszett, de valóban érdekes.
Ami viszont nagyon aranyos, de sajnos csak időszaki kiállítás, az Peter Rabbit bemutatása. Beatrix Potter alkotta meg ezt a kék kabátos nyuszifigurát, talált ki róla történeteket és rajzolta meg őket 1903-ban.

Mindezek a Piccadilly line-nal közelíthetők meg a leggyorsabban.

Ha azonban a tudományos múzeumokat magunk mögött hagyva tovább sétálunk a Victoria and Albert Museum oldalán, újabb érdekességekre lelhetünk.
Az szinte rögtön szemet szúr a járókelőnek, hogy az épület fala restaurálásra szorul. Nos, a II. világháború pusztításának maradványai ezek, amelyeket direkt nem tüntettek el.
Tovább haladva a nagyon figyelmes szemlélő egy márványtáblát fedezhet fel, mely az 1956-os magyar forradalomnak állít emléket.

Az utca végén a Kensington Parkhoz érünk, de ha már eddig eljöttünk, a kapun belépés helyett inkább forduljunk balra.
Egy gyönyörű kör alakú, kupolás épület, a Royal Albert Hall található igen közel, ahol ezidőtájt igen remek koncertek vannak. A szeptemberig megrendezendő előadásokon a Muzsikás is vendég, de Bartók műveket is hallgathat a nagyérdemű.
Általában könnyúzenei koncerteket is rendeznek itt, szeptember 21-én Annie Lennox és Bryan Adams ad közös koncertet. Ám most a komolyzenéé a főszerep.
Az épület neve eredetileg más volt, Victoria királynő "kereszteltette" át imádott férje emlékére.

A Hall-al szemben az el nem múló szerelem momentumaként áll Albert herceg emlékműve, a világ legnagyobb, nem egyházi személyről készült aranyszobra.A hatalmas lépcsősor tetején elhelyezkedő emlékmű alsó részében olyan nagyságok szerepelnek kifaragva, mint Petrarca, Handel, Shakespeare, Bacon, Dante, és sorolhatnám.
De valamennyi kiválóság fölött van az imádott férj.

Azt hiszem, itt az ideje pár szót Victoria királynőről is említeni.
Anyja szász-koburgi hercegnő, apja a német származású, s az angolt csak törve beszélő Edward herceg volt.
Amikor a trónon névleg az elborult elméjű III. György ült, helyére négy fia is pályázott, akik közül három a gyermekáldás reményében gyorsan megnősült.
Gyermeke azonban csak az 51 éves Edwardnak született: Alexandrina Victoria a Kensington palotában látta meg a napvilágot 1819. május 24-én. A visszavonultan élő, szegény és eladósodott Edward még Németországban nemzette a lányt, a szülők anyagi okok miatt csak a terhesség nyolcadik hónapjában utaztak Angliába. A kenti herceg nem sokáig győzte pénzzel a londoni életet, ezért Dél-Angliába, a tengerpartra költözött, ahol a hideg idő és az orvosok hozzá nem értése gyorsan a sírba vitte.
Victoria egyszerű körülmények között nevelkedett, s ráadásul rokonai sem kedvelték. IV. György például nem engedte, hogy Erzsébetnek kereszteljék, nehogy bárkinek a nagy királynő jusson róla eszébe. Gyermekkora szomorú és egyhangú volt, anyja pedig érzelmi terror alatt tartotta. Teljesen elszigetelte a „szörnyű” külvilágtól, s kortársaitól is féltette őt. Emiatt a leány csak néhány nyelvet tanult meg – ez a későbbiekben sok szorongás forrása lett, ugyanis szégyellte műveletlenségét. A korán önállóságra kényszerült fiatal lány bizalmatlan és haragtartó lett, de átvészelte az ellenséges nagybácsikat és a szigorú neveltetést, s IV. Vilmos halála után 1837. június 20-án megörökölte a trónt, amelyet 1838. június 28-án foglalt el. Állítólag amikor megtudta, hogy ő lesz Anglia következő uralkodó, ezt mondta: "Nagyon jó leszek!".
Victoria először anyja zsarnokságát rázta le, akinek ettől fogva mindig hivatalosan kellett kihallgatást kérnie lányától. Átköltözött a Buckingham palotába, belevetette magát a társasági életbe, egy bálon ismerte meg unokatestvérét és jövendő férjét, a jóképű Albert herceget. A házassági ajánlatot Victoria tette, a szertartásra 1840-ben került sor. Házasságuk boldog és kiegyensúlyozott volt, a feleség heves vérmérséklete és - főként terhességei alatt jelentkező - depressziós rohamai ellenére. Albert igen nagy hatással volt nejére: megváltoztatta szokásait és politikai nézeteit, rávette a kemény munkára és a napi politizálástól való távolságtartásra. Az utóbbira a család bővülése miatt egyébként is rákényszerült volna, hiszen 1840 és 1857 között kilenc gyermeket hozott a világra. 1859-ben lett először nagymama, halálakor 37 unokája élt világszerte. Uralkodásának kiemelkedő eseménye volt az 1851-es Világkiállítás, amely a vetélytárs nélkül álló Anglia hatalmát volt hivatva demonstrálni. Az ötlet Albert fejében született meg, s a híres Kristálypalotában rendezett bemutató olyan impozáns lett, hogy az orosz cár alattvalóinak megtiltotta, hogy megnézzék. Anglia sietett a sikert hasznára fordítani: múzeumokat, iskolákat alapítottak, képezték a munkaerőt és fokozták a kivitelt.
(Ne keressük a Kristálypalotát a Hyde parkban! A londoniak nem szerették volna, ha a világkiállítás befejezése után a parkban marad az épület, ezért átkerült Sydenham Town-ba, Dél-Londonba.)Victoria férjét 1861-ben vesztette el, ettől kezdve visszavonult a nyilvánosságtól, és kizárólag fekete ruhát hordott. Depressziójából csak 1866-ban lábalt ki, amikor vigasztalóra talált Albert egykori vadászmestere, a skót John Brown személyében - a sajtó kevésbé lojális fele ettől fogva csak Brown császárnőként emlegette. (Mrs Brown címmel egy két Oscar-ra jelölt mozifilm is készült a késői románcról Judi Dench főszereplésével.) A bánatos özvegy persze nem lett hűtlen Albert emlékéhez, háromezer emlékművet emeltetett neki, s az ő nevét viseli a londoni Royal Albert Hall is. A királynőt kora előrehaladtával egyre jobban megszerették alattvalói, a születésnapok és jubileumok valódi népünnepéllyé dagadtak. A hatalma tetőpontjára érkezett Anglia, a világ legnagyobb és leggazdagabb birodalmának úrnője ilyenkor mind az öt földrészre kiterjedő gyarmatbirodalomban is gyönyörködött.
A keveset utazó Victoria csupán Indiába szeretett volna eljutni, amelynek 1877 óta császárnője is volt. Végül mégsem kelt útra, ettől az éghajlat miatt tanácsolták el orvosai, hisz még az angliai nyarakat is nehezen viselte. A királynő ugyanis kistermetű és hízásra hajlamos volt: szeretett enni, kedvelte a sört és a bort, és alkatának nem tettek jót a szülések sem.
1901. január 22-én halt meg a Wight-szigeti Osborne kastélyban, s halálával egy egész korszak szállt a sírba vele, amely manapság nosztalgia tárgya, holott jobbára csak a negatív felhangokkal emlegetett konzervatív és hipokrita viktoriánus szellem maradt meg belőle.
Ma is nevét viseli egy kelet-afrikai tó, egy dél-afrikai vízesés, egy dél-ausztráliai állam, egy észak-ausztráliai folyó, egy sziget és egy tengerszoros Észak-Kanadában, hegycsúcsok Burmában és Belizében, az Antarktisz egy része, egy öböl Hongkongban, hirdetve - nem a királynő, de a kor brit felfedezőinek és hódítóinak az egész világra kiterjedő tevékenységét.
Victoria volt az angol alkotmányos monarchia első olyan uralkodója, aki önszántából nem hágta át az alkotmányosság korlátait, hosszú uralkodása alatt megerősítette a tekintélyét vesztett monarchiát, amely hagyományokat őrző, de politikailag üres intézmény lett. Nem véletlen, hogy Toynbee Angliáról szóló nagy munkájában személyének csak egyetlen mondatot szentelt.
Jules Verne viszont nagy rajongója volt, az ő műveiben sokszor szerepel a tiszteletre méltó uralkodó.
Visszatérve a sétához, az emlékmű mögött a Hyde Park szomszédjába, a Kensington Gardens-be jutunk. Bár ez a leghíresebb, a londoniak szerint a Regens Park a város legszebbje.
(Kensington egyébként az én fordításomban ezt jelenti: a heves győzelmet arató emberek faluja.)
Egyenest haladva egy 1904-ben emelt "Fizikai erő" szobra áll. Nekem nagyon tetszik, és a lovassal szemben a messzeségben látható a Kensington palota, ahol Diana hercegnő a válása után lakott.
Nagyon közel vannak az Itáliai szökőkutak, melyek ebben a csodálatos időben, amikor üzemelnek is, varázslatos látványt nyújtanak. Nem ártana mondjuk a békanyáltól megtisztítani, de érdemes eljönni megnézni.
A közelben a meserajongók örömére Peter Pan szobra látható, tovább menve pedig Diana hercegné emlékparkjába érünk.
Szerény meglátásom szerint a walesi hercegné a mai napig a legnépszerűbb a királyi családból - na jó, a "királyfik" azért sok női szivet megdobogtatnak, főleg William. ;)
Diana brit arisztokrata családba született 1961. július 1-jén. A család ősi birtoka Althorp-ban van.
Az édesapa egyébként II. Károly leszármazottja - igaz, csak "balkézről" -, és a rokonsághoz tartozott például Lady Di kedvenc színésznője, Audrey Hepburn is.
Az iskolában kifejezetten rossz tanulóként tartották számon, viszont kiváló úszó volt, és kacérkodott balett-táncosi karrierrel, de szerintem nem volt hozzá elég kitartása.
Londonban szakácsművészetet tanult, bár a hírek szerint nem szeretett a konyhában tevékenykedni, tánciskolában majd óvodában is dolgozott, de volt takarítónő és pincér is. (Hát ez ismerős...)
Károllyal 17 éves korában találkozott először, azonban a férfi ekkor Diana nővérének udvarolt.
Úgy hallottam, maga az örök szerető, Camilla nézte ki Dianát Károly számára. Anglikán, arisztokrata, és "szürke egér" - egyszóval tökéletes feleség.
Aztán mindenki meglepődött, hogyan vált nők millióinak példaképévé a bátor, adakozó, karitatív munkát végző, divatot diktáló hercegné.
Válásuk botrányaitól volt hangos a sajtó, de a közvélemény addigra már Lady Di-vel szimpatizált.
Az 1997. augusztus 31-én a párizsi Alma Alagútban bekövetkezett halálának körülményei a mai napig nem tisztázottak. Az összeesküvés-elméletek kedvelői szerint a brit titkosszolgálat végzett a nővel és élettársával. Dodi Al-Fayed édesapja - akié a Harrods is - legalábbis minden követ megmozgat, hogy ezt bebizonyítsa.
A tragédia bekövetkeztekor az asszony nem halt meg azonnal. Utolsó szavai ezek voltak: "Leave me alone!"

Michael Jackson: Leave me alone

Az emlékpark nagyon hangulatos, tulajdon képpen egy ovális "gránitpálya" a sebesen zubogó kristálytiszta és jéghideg víznek. Az emberek előszeretettel áztatják benne a lábukat, és sütkéreznek a napon.
A park majdhogynem a The Serpentine partján van, innen jól látszik a Lido úszóklub, mely karácsonyt kivéve minden nap nyitva áll.
Ha a tó megkerülése helyett a Serpentine Bridge-n haladunk át, balkéz felől a The Long Watres-t láthatjuk, melynek túlvégét az Itáliai szökőkutaknál láthattuk.
Itt már a Hyde Parkban vagyunk, ha a tavak környékén maradunk, beülhetünk valamelyik kávézóba, vagy akár csónakázhatunk is.
A tavak túlpartján azonban további nevezetességek vannak, ezek közül a Reformer's tree csak egy szimbolikus fa - ma. 1866-ban vágták ki, amikor a reformerek felkelésre szövetkeztek itt, mára csak egy tuskó maradt emlékeztetőül.
A mellette lévő területen rengeteg rockkoncertet tartanak, és innen már csak egy "ugrás" a híres Speakers' Corner. A londoniak szerint nagyon uncsi, mert zömmel buzgó vallási hittérítők magánszámait hallhatja itt az ember, de olykor érdekes felszólalásokat is kifoghatunk.

A park a Marble Arhch-nál ér véget. A carrarai márvány boltív, az Oxford Street ékessége a római konstantin diadalív mintájára készült el. Több helyközi járat indul innen - például Oxfordba is.A Buckingham palotától kezdődő The Mallra (ahol például végighajtottak az ünneplő családtagok a királynő szülinapján is) volt eredetileg állítva a kapu; 1851-ben került a mostani helyére. A közbeszéd szerint ennek az az oka, hogy a kapu egyszerűen túl szűknek bizonyult a királyi menet számára.

Másik híres kapuja - mondhatni az eredeti bejárata - a Hyde Park Corner-nél van. A legimpozánsabb szállodák sora kezdődik itt - Hilton, Dorchester,...

Albioni levelek XIV.

Nagy bánatomra alig találok olyan üzletet, ahol tipikusan angolos dolgokat lehet kapni.

Persze jó, hogy van IKEA, Tesco, meg a többi üzlet, de ezek otthon is vannak.
Bár van giga-méretű is, inkább kisebb Tescok vannak mindenfelé. Saját termékeik is vannak, de itt kiváló minőségűek ezek is. Én pl. a fagyasztott desszerteket imádom!
A legolcsóbbak talán a Sainsbury's és a Morrison's.
És rengeteg egyfontos üzlet van - ezeket rendszerint törökök üzemeltetik (mármint Észak-Londonban).
És ha az ember igazán nagyszabású bevásárlást tervez, megrendelését leadja az interneten, és teherautóval házhoz jön a kenyér meg a tej... Na, ez azért furi! De persze irtó praktikus.

A ruhák általában húzósabbak, de jobb minőségű cipőket viszonylag jó áron is lehet kapni (átlag 20-25 font nem rossz pénz). Az Oxford Streeten található a Primark áruház, ami az olcsóságok netovábbja. Jó, nem azt mondom, hogy a legminőségibb cuccokkal találkozik itt az ember, de itt is ki lehet fogni jó dolgokat.

Moziban még mindig nem voltam, de ez az én lustaságom. A másik Boleyn lány februári bemutatója óta készülök filmvetítésre menni...
Találni olcsóbb mozikat is 5 font körüli jeggyel, ám ha igazi cinema-őrültek vagyunk, akkor a Leicester Square egyik moziját érdemes választani.
A Holywood-ot idéző vörösszőnyeges angliai premierek is itt zajlanak, tehát az árak is húzósabbak.Annyit még, hogy a tér Leicester grófjának, Robert Dudley-nak állít emléket. A férfi I. Erzsébet trónra lépése előtt jó és hűséges barátja volt, azután pedig szeretője, szerelme, barátja, bizalmasa és tanácsosa. A királynő nevezte ki Leicester Lordjának, a Nagy Armada elleni harcokban pedig a szárazföldi csapatok vezérének. Dudley nem sokkal a Nagy Armada legyőzése után halt meg, sárgalázban.A történészek sokat vitáznak azon, miért nem házasodtak össze.
Egyesek szerint a királynőt megviselte édesapjának a feleségeihez fűződő kapcsolata (hm, VIII. Henrikről van szó!).
Mások szerint a Királyi Tanács tagjai ellenezték volna e frigyet, mert első feleségének meggyilkolásával gyanúsították a grófot.
A politikai megfontolások mellett jó, ha tudjuk, hogy Erzsébet úgy örökölte apja vagyonát, hogy csak addig az övé, míg férjhez nem megy és így már érthetőbb a dolog.
Mindenesetre sosem ment férjhez, ám tekintélye ettől még nagyobb lett. És a tény, hogy egy nő egymaga képes egy egész országot irányítani, örökre belevéste magát az utókor emlékezetébe.

Albioni levelek XIII.

A hétvégén Cambridge-ben voltunk, és nagyon tetszett a város, bár amíg bebandukoltunk az állomásról a központba, azt gondoltam, irtó uncsi lesz.

Londonból a King's Cross Vasútállomásról indultunk, a jegy 27 font oda-vissza, de ha ugyanaznap jön vissza az ember, akkor jóval olcsóbb - talán 19 (?). Londonból minden óra 15-kor és 52-kor, vissza minden óra 15-kor és 28-kor indulnak járatok.

Az Anglia fővárosától mintegy 80 km-re fekvő város lakossága közel 110.000 fő.
Rrómaiak, angolszászok, vikingek is éltek területén, majd 1068-ban Hódító Vilmos építtetett egy várat, és ebben az időben épült a Round Church is.
A normann időkben a város neve Grentabrige vagy Cantebrigge/Grantbridge volt, mivel a város folyóját a mai napig sokan Granta-nak nevezik.
1209-ben az ellenséges oxfordi városi lakosság elől megszökött diákok Cambridge-be menekültek, és itt alapították meg új egyetemüket, a legrégibbit, a Peterhouse-t 1284-ben.
1848-ban az egyetem tagjai állították fel a labdarúgás első szabályait.
Az egyetemhez kapcsolódó csúcstechnikai cégek sorra telepednek le Cambridge-hez közel, ezért ma a város környékét sokan csak Silicon Fen-nek nevezik.

A pályaudvarról buszozni is lehet, de mi a gyaloglás mellett döntöttünk. Egy darabon a Hobson Street-en vezetett a nem túl hosszú sétánk.
Thomas Hobson (1544-1630) nevéhez fűződik a Hobson's choice - azaz nincs választásod, csak egy út van - talán így lehetne lefordítani. A történetet nem tudom százszázalékosan értelmezni, de a lovakhoz van köze. :)

Cambridge nagyon-nagyon-nagyon szép kis város (mert tényleg nem túl nagy, alig találtunk pl. netkávézót), és az egyetemek épületei irdatlan gyönyörűek!

A legszebb a King's College - annak is a kápolnája, ami majdnemhogy katedrális-méretű. A közepén lévő orgonán van két harsonás angyal, fölöttük meg a grafitcerucával odarajzoltnak gondolt boltív-tenger - a lélegzetem is elkadat!Az ablaküvegeket meg sem említem, vagy a hihetetlenül finom kőfaragásokat - mindenütt koronák és rózsák. Az angol királyok jelképei, nevezetesen VI., VII. és VIII. Henriké. 1446-ban VI. Henrik kezdte el építtetni és VIII. Henrik uralkodása alatt fejezték be 1515-ben.
Tipikus példája az angol gótikus építészetnek.
A főoltár jobboldali részéből nyíló kis hajóban az I. világháborúban elesett egyetemisták listája olvasható. Elég sok név van itt, de sajnos a II. világháború háromszor ennyi áldozatot követelt. A mellette lévő falon (ahol a "bejárat" is ki van alakítva) egyetlen nevet lehet csak olvasni, aki állítólag különösen bátor volt: Ferenc Békássy...
Az ablaküvegekről még annyit, hogy a háború során kiemelték a helyükről, és apró darabokra szedve menekítették meg őket. A béke kitörésekor visszatették őket, de azért apró részek eltűntek.
Megjegyzem, a londoni Wallace-Collectionban látható Rubens vázlat elkészült változata, a bölcsek imádása (The Adoration of the Magi) is itt tekinthető meg.A King's College fiúkórusa nagyon híres, sokak szerint szebben énekelnek, mint a bécsi fiúkórus.
A kórus-muzsikának nagy hagyománya van Angliában, különösen ebben az egyetemben. Az egyik oldalhajóban lévő okiratok tanúsága szerint egy korai kórus pl. 6 felnőtt és 16 fiúénekesből állt.
A YouTube-on találtam az alábbi felvételt, melyen a kórus a kápolnában énekli Gregorio Allegri 51. zsoltárának Miserere tételét.
Az 1630-ban VIII. Orbán pápa számára íródott lélegzetellálító muzsika mindig ámulatba ejtette az embereket. A népszerű anekdota szerint a nagy becsben tartott és hét lakat őrzött kottát nem adták közre, de a 14 éves Mozart római tartózkodása alatt végighallgatta a darabot, és másnap emlékezetből lekottázta.

Allegri: Psalm 51. - Miserere Mei Deus

A Clare College közvetlenül a King's College mellet van.
A folyón átkelve lehet eljutni a csodálatos kertjébe, melynek egyszerűen nincs párja!
Még egzotikus növényei is vannak, egyszerűen csodaszép!
A Trinity (Szentháromság) College külön élmény számomra, mert a kápolnájában egy Handel koncert volt szombat este, ahova el is mentünk. (Ezen egyébként sokat vitázunk, hogy Georg Friderich Handel német volt-e, vagy angol. Szerintem germán, de az angolok természetesen sajátjuknak tekintik a kiváló komponistát.)
Az Academy of Ancient Musik, a The Coir of Trinity College Cambridge, és a szólisták Emma Kirkby (szoprán), Iestyn Davies (kontratenor), James Gilchrist (tenor), Neal Davies (basszus) a Chandos Anthems-ből a Let God erise, My song shall be alway, O praise the Lord with one consent című himnuszokat, valamint három motettát adtak elő. A kedvencem a Beati quorum via kezdetű volt.
A szoprán és a tenor nem volt nagy durranás, de az altot éneklő falzett (én még ilyen gyönyörű kontratenor hangot nem hallottam!) és a basszista igazán nagyszerű volt!
A kórus és a zenekar egyszerűen remekelt! És külön öröm számomra, hogy a műsorfüzet tanúsága szerint az elsőhegedűsök soraiban egy magyar lány is játszott.
Visszatérve az épülethez, azt érdemes még tuhni róla, hogy a Tűzszekerek című filmet itt forgatták, melynek világhírű zenéjét Vangelis alkotta.

Vangelis: Chariots of fire

(Az egészben csak az a picike szépséghiba, hogy az igazi történet Oxfordban játszódott...)

És azt hiszem, Sire Charles is itt tanult, de ebben nem vagyok biztos. Az viszont tuti, hogy ha egyszerű halandó, nem tanulhatott volna Cambridge-ben, mert a képességei annyira nem kiemelkedőek.
Ezen kívül nagyon vicces, mert a bejárata fölött van egy VIII. Henrik szobor. (Ez már a vén trotty királyt idézi - ha szabad így fogalmaznom...) A tipikus királyi ábrázolásmód - mint nálunk is: főn korona, egyik kézben országalma, másik kézben jogar. Itt azonban - ha jól emlékszem, a 19. században - vidám diákok a jogart széklábra cserélték - szóval ha figyelmesen megnézi az ember, kőhenrik egy fából faragott széklábat szorongat...
St. John's a leggazdagabb egyetem.
Ehhez képest irtó ronda az újonnan épült kolesza.
A Cam folyó mindkét partján van épülete, és az egyik híd erősen a velencei Sóhajok hídját idézi.

Valamennyi egyetem közös tulajdonsága, hogy a hátsó felük a Cam folyóra nyílik.
Itt hajót is lehet bérelni - egy óra 12 font, 40 font a depozit.
El tudsz hajókázni az egyetemek hídja alatt, melyek közül érdekes története van a Matematikusok-hídjának (talán ez az egyetlen fahíd). E szerint a hidat Newton tervezte és építette meg mindenféle rögzítő eszköz nélkül, pusztán matematikai számítások alapján. Egyik alkalommal a tudálékos diákok szétszedték a hidat, de összerakni már nem tudták - ezért a csavarok a main.
Nos, a történet szép, de nem igaz...
Impozáns a hófehér Fitzwilliam Museum, mely állítólag Európa legszebb legkisebb szépművészeti múzeuma. Ezt nem tudom, mert ott nem voltunk. De az épület gyönyörű.
A King's College közelében, a Benet Streeten található egy kívülről aprócskának tűnő, valójában egész nagy (sok kisteremből álló) pub, a The Eagle.Arról híres, hogy a 102 éve üzemelő intézmény plafonjára a végző egyetemisták felpingálták a neveiket, és évekkel később sokukból híres ember lett.

A másik, hogy a 20. század egyik legnagyobb felfedezésének tartott DNS felfedezése is ebben az épületben történt. A falon elhelyezett kék tábla mellett az egyik asztalnál is felhívják a figyelmet erre a tényre, szóval ott tudsz ülni, ahol a hét tudós 6 nap alatt megalkotta világraszóló felfedezését!(A két híres egyetemi város színe a kék, ám Oxfordé a sötét-, Cambridge-é a világos árnyalat.)

Egyébként a 20. század másik korszakalkotó felfedezését, az atom részekre osztását is Cambridge-ben végezték el először.
Önmagáért beszél, hogy 80 Nobel-díjas kötődik Cambridge-hez, és 70 valóban itt is tanult.

C. Lewis, az Alice történetek írója bár Oxfordban dolgozott, és ott is írta meg Alice két történetét, nyugdíjazása után Cambridgeben lett professzor.

Aranyos Cambridge piaca is, a kézműves dolgok, ruhák mellett kaját és halat is árulnak itt!
Az egyik balkonról pedig egy matróz bábu figyeli a járókelőket.

Mindenhova belépőt kell fizetni, a legdrágább a King's College volt az 5 fonttal.
Érdemes a kiránduláskor kényelmes cipőt viselni, mert mindenütt van gyönyörű park, udvarok garmada, meg az épületek ebédlői, a könyvtárak - szóval van sétálnivaló rendesen.
Sajnos mi nem sok mindent láttunk, mert most voltak a diplomaosztó ünnepségek, viszont nagy élmény volt abba a "bolond ruhába" öltözött diákokat látni!