Az 1987 óta az UNESCO Világörökség listáján szereplő Budai várnegyed Budapest I. kerületének egyik városrésze Vár néven a Várhegyen. Határa a várfal, ami teljesen körbeveszi. Területén számos középkori eredetű műemlék és 17-18. századi lakóház és középület található. A Budai várnegyed három fő része a Budavári Palota, a Szent György tér és a történelmi lakónegyed.
A Várhegy az Árpád-házi királyok idejében szálláshelyként és védelmi beépítésként szolgált. A várhegyi település fejlődése IV. Béla városfejlesztése nyomán vált jelentősebbé, de Mátyás király korában vált az ország közigazgatási központjává. Maga a Várnegyed jelentős átalakuláson ment keresztül az idők során.
A Budavári Palota a volt magyar királyi palota ma használatos neve. Ma Budapest egyik kulturális és turisztikai központja.
1243-ban indult meg a vár építése a pesti Újhegy-en, melynek munkálatai három év múlva felgyorsultak a várható újabb mongol támadás miatt. 1255-ben IV. Béla oklevelében, mint megépített várat említette már.
1285-ben a tatárok, 1302-ben Károly Róbert ostromolta sikertelenül a várat. Utóbbi esetben az Anjou-ház alapítója a III. Vencel párti urakkal és a budai polgárokkal került szembe, amiért is VIII. Bonifác pápa Vencelt és a budai polgárokat egyházi átokkal sújtja. Viszonzásul a budai polgárok (a történelemben egyedülálló módon) kiátkozzák a római pápát. 1307-ben egy pápai rendelet Budát eretnek várossá nyilvánította.
Az 1330-as években a Várhegy déli végén az Anjouk és I. Lajos király palotát kezdtek építeni.
1354-ben I. Nagy Lajos király Visegrádról Budára helyezte át udvartartását. A vár és a város fejlődése ezután folyamatos, egészen a török időkig.
Bár Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt szinte folyamatosan úton volt, uralkodása első tizenöt évében Budán és Visegrádon tartotta udvarát, és mindkét helyen építkezésekbe fogott. Budán a keleti, Duna felé néző oldalon húzódó építménysorral párhuzamosan egy új, nyugati szárny felépítésével lezárta az addig nyílt teret. Az új épület belső homlokzata oszlopcsarnokos volt, trapéz alakú díszudvarán szoborfejekkel díszített kút épült. Itt őrizték a császári hatalmi jelvényeket.
Az építkezés mellett gondolni kellett a vár vízzel való ellátására is. Hartmann, nürnbergi csőkovácsmester munkájának eredményeként 1416-ra a víz Budán feljutott a hegyre.
A várat a várostól elválasztó, száraz árok mentén húzódott az új épület, a Friss-palota, melyet Zsigmond 1410-'30 között építtetett. Már 1424-ben készen állhatott, mintegy 70 méter magas volt, és az 1578-as és az 1686-os lőporrobbanás során pusztult el.
A középkori palota, a trónterem, a királyi lakosztály, a csillagvizsgáló és a könyvtár építését Mátyás király fejezte be. Mátyás fényes, virágzó budavári palotájából a mohácsi vészt követő török uralom sok mindent elpusztított, megszüntetett és átalakított a Várban is.
1526. szeptember 12-én I. Szulejmán szultán bevonult Budára, a várat és a várost is felgyújtatta és kirabolta, majd hadaival elvonult. Október 31-én a várat Szapolyai János erdélyi vajda szállta meg, a következő nyáron pedig I. Ferdinánd magyar király kezére került. 1529-ben I. János király visszafoglalta.
1541-ben Szulejmán szultán csellel elfoglalta, és a következő években a magyarok sikertelenül ostromolták a várat.
1686. szeptember 2-án foglalták vissza Budát a szövetséges hadak a törököktől. A várban szabad rablás folyt, tűzvész pusztított, a lakosságot lemészárolták. A visszafoglalás után a falak helyreállítása azonnal megkezdődött, és német lakosságot telepítettek be.
A törökök nyomán érkező osztrák erők Bécsből kormányoztak, ahol már az új divat, a barokk művészet dívott.
1848-ban Görgey Artúr tábornok honvédseregei elfoglalták a várat a császári seregektől. A szabadságharc leverése után a császáriak megkezdték a romos vár kijavítását: felépült a Várkert-bazár, lebontották a Vízi-rondellát és a hozzá csatlakozó falak Duna-parti szakaszát.
A Pesti Szépészeti Bizottság 1871-ben pályázatot írt ki az újonnan egyesített főváros szabályozási terveinek kidolgozására. A Vár erődjellegét 1874-ben szüntették meg, amikor a hadügyminisztérium kimondta, hogy a Vár mint erődítmény nem felel meg az akkor korszerűnek tekintett követelményeknek. Innentől fogva ezen javítási munkálatok is elmaradtak.
A palota átépítését 1896 körül előbb Ybl Miklós, majd halála után Hauszmann Alajos tervei alapján végezték el. Az épületet Ferenc József király avatta fel, azonban az épületben ő maga soha nem aludt, így budapesti rezidenciaként sem működött.
Az 1944-'45-ös ostrom után (amikor is a Budavári Palota és a Várnegyed jelentős része elpusztult) 1946-ban kezdődött meg a vár és a polgárváros régészeti feltárása és helyreállítása. Az épületek jelentős részét közel eredeti formájukban újjáépítették, helyreállították, vagy új, egyszerűbb homlokzati kialakítással visszaépítették. Végül a nagy nehezen az 1960-as években meginduló rekonstrukció során a háború előtti formáját nem kapta vissza, pedig sok helyen menthető állapotban maradtak meg termek.
A Budavári Palota ma a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár otthonául szolgál. A palota területe számtalan budapesti rendezvény, többek között a Mesterségek Ünnepe és Borfesztivál helyszíne.
A Várban található szobrok:
Donáth Gyula: Turul (1905-ben állították fel a neobarokk kapura)
Ligeti Miklós: Csongor, Tünde (1903-ban helyezték a két szobrot a lépcsősor pihenőire, ma a MNG bejáratánál vannak)
Stróbl Alajos: Mátyás-kút (1904-ben helyezték a Szent Zsigmond-kápolna külső falára)
Fadrusz János: Kapuőrző oroszlánok (1901-1902)
1243-ban indult meg a vár építése a pesti Újhegy-en, melynek munkálatai három év múlva felgyorsultak a várható újabb mongol támadás miatt. 1255-ben IV. Béla oklevelében, mint megépített várat említette már.1285-ben a tatárok, 1302-ben Károly Róbert ostromolta sikertelenül a várat. Utóbbi esetben az Anjou-ház alapítója a III. Vencel párti urakkal és a budai polgárokkal került szembe, amiért is VIII. Bonifác pápa Vencelt és a budai polgárokat egyházi átokkal sújtja. Viszonzásul a budai polgárok (a történelemben egyedülálló módon) kiátkozzák a római pápát. 1307-ben egy pápai rendelet Budát eretnek várossá nyilvánította.
Az 1330-as években a Várhegy déli végén az Anjouk és I. Lajos király palotát kezdtek építeni.
1354-ben I. Nagy Lajos király Visegrádról Budára helyezte át udvartartását. A vár és a város fejlődése ezután folyamatos, egészen a török időkig.
Bár Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt szinte folyamatosan úton volt, uralkodása első tizenöt évében Budán és Visegrádon tartotta udvarát, és mindkét helyen építkezésekbe fogott. Budán a keleti, Duna felé néző oldalon húzódó építménysorral párhuzamosan egy új, nyugati szárny felépítésével lezárta az addig nyílt teret. Az új épület belső homlokzata oszlopcsarnokos volt, trapéz alakú díszudvarán szoborfejekkel díszített kút épült. Itt őrizték a császári hatalmi jelvényeket.
Az építkezés mellett gondolni kellett a vár vízzel való ellátására is. Hartmann, nürnbergi csőkovácsmester munkájának eredményeként 1416-ra a víz Budán feljutott a hegyre.A várat a várostól elválasztó, száraz árok mentén húzódott az új épület, a Friss-palota, melyet Zsigmond 1410-'30 között építtetett. Már 1424-ben készen állhatott, mintegy 70 méter magas volt, és az 1578-as és az 1686-os lőporrobbanás során pusztult el.
A középkori palota, a trónterem, a királyi lakosztály, a csillagvizsgáló és a könyvtár építését Mátyás király fejezte be. Mátyás fényes, virágzó budavári palotájából a mohácsi vészt követő török uralom sok mindent elpusztított, megszüntetett és átalakított a Várban is.
1526. szeptember 12-én I. Szulejmán szultán bevonult Budára, a várat és a várost is felgyújtatta és kirabolta, majd hadaival elvonult. Október 31-én a várat Szapolyai János erdélyi vajda szállta meg, a következő nyáron pedig I. Ferdinánd magyar király kezére került. 1529-ben I. János király visszafoglalta.
1541-ben Szulejmán szultán csellel elfoglalta, és a következő években a magyarok sikertelenül ostromolták a várat.
1686. szeptember 2-án foglalták vissza Budát a szövetséges hadak a törököktől. A várban szabad rablás folyt, tűzvész pusztított, a lakosságot lemészárolták. A visszafoglalás után a falak helyreállítása azonnal megkezdődött, és német lakosságot telepítettek be.
A törökök nyomán érkező osztrák erők Bécsből kormányoztak, ahol már az új divat, a barokk művészet dívott.
1848-ban Görgey Artúr tábornok honvédseregei elfoglalták a várat a császári seregektől. A szabadságharc leverése után a császáriak megkezdték a romos vár kijavítását: felépült a Várkert-bazár, lebontották a Vízi-rondellát és a hozzá csatlakozó falak Duna-parti szakaszát.
A Pesti Szépészeti Bizottság 1871-ben pályázatot írt ki az újonnan egyesített főváros szabályozási terveinek kidolgozására. A Vár erődjellegét 1874-ben szüntették meg, amikor a hadügyminisztérium kimondta, hogy a Vár mint erődítmény nem felel meg az akkor korszerűnek tekintett követelményeknek. Innentől fogva ezen javítási munkálatok is elmaradtak.A palota átépítését 1896 körül előbb Ybl Miklós, majd halála után Hauszmann Alajos tervei alapján végezték el. Az épületet Ferenc József király avatta fel, azonban az épületben ő maga soha nem aludt, így budapesti rezidenciaként sem működött.
Az 1944-'45-ös ostrom után (amikor is a Budavári Palota és a Várnegyed jelentős része elpusztult) 1946-ban kezdődött meg a vár és a polgárváros régészeti feltárása és helyreállítása. Az épületek jelentős részét közel eredeti formájukban újjáépítették, helyreállították, vagy új, egyszerűbb homlokzati kialakítással visszaépítették. Végül a nagy nehezen az 1960-as években meginduló rekonstrukció során a háború előtti formáját nem kapta vissza, pedig sok helyen menthető állapotban maradtak meg termek.
A Budavári Palota ma a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár otthonául szolgál. A palota területe számtalan budapesti rendezvény, többek között a Mesterségek Ünnepe és Borfesztivál helyszíne.A Várban található szobrok:
Donáth Gyula: Turul (1905-ben állították fel a neobarokk kapura)
Ligeti Miklós: Csongor, Tünde (1903-ban helyezték a két szobrot a lépcsősor pihenőire, ma a MNG bejáratánál vannak)
Stróbl Alajos: Mátyás-kút (1904-ben helyezték a Szent Zsigmond-kápolna külső falára)
Fadrusz János: Kapuőrző oroszlánok (1901-1902)
A várnegyed területe a gépkocsiforgalom elől lezárt terület. A Moszkva térről a 16 és 16 A jelű, valamint a 116-os busszal és gyalog, az Attila út felől gyalog és liften, a Tabántól gyalog, míg keletről a 16-os busszal, siklóval és gyalog lehet feljutni.
* * * * *
A Halászbástya, a neoromán kilátóterasz a főváros egyik legismertebb és legjelentősebb műemléke a várnegyedben. Csúcsos süvegű kőtornyai a hét magyar honfoglaló vezért szimbolizálják. A régi budai várfalak helyén Schulek Frigyes tervei alapján épült 1895-1902 között. A neve arra utal, hogy a középkorban a várfal alatt fekvő Halászvárostól kapta, amely a Víziváros városrészének déli épületcsoportja volt, és a halászok céhe védte. A halászok árujukat már a középkorban is a Mátyás-templom melletti térségben lévő Halpiacra vitték, de a céh nem csak a halak árusításával törődött, szükség esetén tagjai vitézül védték a bástyát az ellenséges betörés elől.
A a hajdani Híradás toronytól a Jezsuita lépcsőig terjedő bástyaszakasz alapfalaira épült, követve az egykori bástya elrendezését. A Jezsuita lépcső
A Halászbástya állapota fokozatosan romlott, hiszen a területet az osztrák hadvezetés mint hadászati erődítményt tartotta számon. És a Halászbástyát sem a természet, sem a háborúk nem kímélték. A hegyről folyvást lezúduló csapadékvíz fellazította, kimosta a hegyoldalon lévő várfal és Híradásbástya alapjainak egy részét. Ugyanakkor az elmúlt háborúk golyói marta hézagok kőomlásainak jó-rossz helyreállításának nyomait viselte magán.
A Halászbástya a Mátyás-templom helyreállításával kapcsolatos építészeti és városrendezési feladatoknak köszönheti a megvalósítását. Schulek Frigyes felismerte, hogy meg kellene tartani a kiásás által elért alacsonyabb talajszintet, és a környezetet hozzá rendezni, és a templomhoz méltóvá tegyék. Az építkezést végül csak 1899-ben kezdték és több részletben valósult meg, é s a kész Halászbástyát 1905-ben adták át a fővárosnak. Az építkezés 1 millió 165 000 forintot emésztett fel, amelyből 200 000 forintot a Fővárosi Közmunkák Tanácsa fedezett, a többi költség megoszlott a főváros és az államkincstár között.
A Halászbástya a második világháború ostromai során több helyen súlyosan megsérült, de a háború után a helyreállítási prioritások sorában előkelő helyet foglalt el. A helyreállítási munkálatok Bors László építőművész vezetésével folytak 1953-ig.
Sok vitát váltott ki a mögé épített hotel Halászbástyára néző épülete, annak modern ablakaival. 1995-től belépti díjat vezettek be a Halászbástyán.
A Halászbástya állapota fokozatosan romlott, hiszen a területet az osztrák hadvezetés mint hadászati erődítményt tartotta számon. És a Halászbástyát sem a természet, sem a háborúk nem kímélték. A hegyről folyvást lezúduló csapadékvíz fellazította, kimosta a hegyoldalon lévő várfal és Híradásbástya alapjainak egy részét. Ugyanakkor az elmúlt háborúk golyói marta hézagok kőomlásainak jó-rossz helyreállításának nyomait viselte magán.
A Halászbástya a Mátyás-templom helyreállításával kapcsolatos építészeti és városrendezési feladatoknak köszönheti a megvalósítását. Schulek Frigyes felismerte, hogy meg kellene tartani a kiásás által elért alacsonyabb talajszintet, és a környezetet hozzá rendezni, és a templomhoz méltóvá tegyék. Az építkezést végül csak 1899-ben kezdték és több részletben valósult meg, é s a kész Halászbástyát 1905-ben adták át a fővárosnak. Az építkezés 1 millió 165 000 forintot emésztett fel, amelyből 200 000 forintot a Fővárosi Közmunkák Tanácsa fedezett, a többi költség megoszlott a főváros és az államkincstár között.
A Halászbástya a második világháború ostromai során több helyen súlyosan megsérült, de a háború után a helyreállítási prioritások sorában előkelő helyet foglalt el. A helyreállítási munkálatok Bors László építőművész vezetésével folytak 1953-ig.Sok vitát váltott ki a mögé épített hotel Halászbástyára néző épülete, annak modern ablakaival. 1995-től belépti díjat vezettek be a Halászbástyán.
* * * * *
A Mátyás-templom vagy Budavári Koronázó Főtemplom (Budavári Nagyboldogasszony-templom) a főváros I. kerületében a Szentháromság téren álló, nagy történelmi múltra visszatekintő műemlék templom.
Az egyházi hagyomány szerint a templomot Szent István király alapította 1015-ben. Írott forrás azonban csak a török hódoltság után szól róla: Esterházy Pál nádor felirata az általa építtetett új főoltáron 1690-ben. E korban a templomot általánosan „Szent István egyházá”-nak nevezik.
A IV. Béla által 1270-re felépített új Mária-templom igen hamar országos jelentőségű események színhelye lett. IV. Béla a tatárjárás után 1255-'69 között között háromhajós bazilikát építtetett. Ekkor épült fel a Menyasszony-kapu is, valószínűleg Villard de Honnecourt irányításával, és a csehországi Tišnov ciszterci monostorának építőivel. A budavári főtemplom első építési szakasza a lyoni katedrálissal mutatja a legközelebbi rokonságot. 1279-ben itt tartottak nemzeti zsinatot, amelyen megintették Kun László királyt.
A második mestercsoport munkájára az észak-francia templomépítészet már német közvetítéssel gyakorolt hatást. A megépült budavári főtemplom kegyuraságát a király egy időre e kolostornak adományozta.
Itt jelölték királlyá a cseh Vencelt és a bajor Ottót, majd 1309-ben itt koronázták meg egy új koronával Anjou Károly Róbertet.
A 14. században az egész épület gótikus stílusban történt átalakítását Nagy Lajos király kezdte meg a délnyugati Mária-kapu kiépítésével. Az oldalhajók boltozatát a főhajó magasságáig felemelték, és az így keletkezett magas falfelületeken gazdag kőrácsozatú, hatalmas ablakokat helyeztek el, ezzel világos, levegős csarnokteret hoztak létre.
Zsigmond uralkodása alatt a mellékszentélyeket tovább díszítették, a munkálatokban a prágai Parler-műhely mesterei is dolgoztak az épületen.
1444-ben Ulászló diadalmas hadjárata után itt tartotta ünnepélyes hálaadását Hunyadi Jánossal együtt.
Kapisztrán Szent János itt tartott toborzó szónoklatot a török elleni hadjáratban való részvétel előmozdítására, Hunyadi pedig innen indult el Nándorfehérvárra.
1458-ban, Hunyadi Mátyás trónralépésekor a Szent Korona nem volt Magyarországon. Mátyás ezért „korona nélküli koronázás” keretében a Nagyboldogasszony-templomban ünnepélyesen megkezdte uralkodását: az oltár előtt ígéretet tett a szent jogok megtartására, majd palotájába ment, és trónjára ülve megkezdte az ország ügyeinek intézését. Mátyás itt tartotta mindkét esküvőjét is.
A templom Hunyadi Mátyás uralkodása alatt érte el középkori virágzásának tetőpontját. A király felépíttette a délnyugati harangtornyot, a hazai gótikus építészet egyik legnagyszerűbb alkotását, mely a rajta elhelyezett felirat szerint 1470-re készült el. A kóruskarzatot támasztó nagy ív oszlopfője ma is eredetiben őrzi kőindái között Hunyadi János, Mátyás és László arcképét.
A Boldogasszony-templomot 1541-ben, Buda végleges elfoglalása után a törökök mecsetté alakították át, hogy I. Szulejmán szultán itt adjon hálát Allahnak a győzelemért. Berendezését, oltárait kidobálták, festett falait lemeszelték, Mátyás oratóriumát más részekkel együtt elbontották, hogy köveiket máshol hasznosítsák. A legenda szerint a templomban halt meg Gül Baba, a bektási dervis rend tagja, akinek rózsadombi türbéje ma is az iszlám világ legészakibb zarándokhelye.
A templom Mária-szobrát a törökök nem semmisítettek meg, csak elfalaztak. Az 1686. évi ostrom utolsó rohama előtt a szobor elé húzott fal egy robbanás alkalmával ledőlt, és a főmecsetben imádkozó törökök előtt megjelent a Magyarok Nagyasszonyának szobra. A szemtanúk babonás rémülete a várvédőkön is úrrá lett, és a vár még aznap este a keresztények kezén volt.
A templom Buda visszafoglalása után először a ferences, majd a jezsuita rend tulajdonába került, akik barokk stílusban állították helyre, és hatalmas kollégiumot valamint háromemeletes szemináriumot építettek hozzá, így az eredetileg szabadon álló templom egy nagy kiterjedésű épületegyüttes részévé lett. A templomot ezután 87 esztendeig birtokló jezsuita rendnek köszönhetően kivirágzott és szétsugárzott Budavárából a Magyarok Nagyasszonya-kultusz és a szent királyok tisztelete, amely a magyar identitástudat egyik oszlopa és a nemzeti önállósági törekvések szellemi alapja lett.
1690-ben Esterházy Pál felépíttette az új barokk főoltárt, hat év múlva Pálffy Miklós tábornok előcsarnokot építtetett a főkapu elé, és a Mátyás torony fölé barokk hagymasisakot emeltetett. 1707-re alakították ki a Loretói kápolnát, 1719-ben toronyórát kapott.
Az 1723. évi nagy budai tűzvészben a templom is leégett, 1748-ban villám sújtotta.
A jezsuita rend feloszlatása után (1773) a templom kegyura Buda város (később Budapest) tanácsa lett, a templomhoz épült kollégium és rendház állami tulajdonba került.
1867-ben itt koronázták magyar királlyá I. Ferenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébetet a Szent Koronával. A király 1873-ban kelt határozata alapján 1874-'96 között Schulek Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre került sor, amely kialakította az épület mai képét. Az épület boltozatát és falait több helyen a földig lebontatta, hogy rekonstruálni tudja az eredeti építészeti megoldásokat. Mindenütt a régebbi állapotok visszaállítására törekedett, de úgy, hogy a sérült részeket és felületeket teljesen megújította. Ahol már támpontot sem talált, ott saját tervezésű részeket iktatott be. A restaurálás belső díszítőmunkáit és a berendezés elkészítését Schulek mellett Székely Bertalan és Lotz Károly irányította. Ők maguk festették az alakos festményeket, terveik alapján Kratzmann Ede készítette a színes üvegablakokat, és Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. Az oltárképeket Zichy Mihály és Aggházy Gyula festették, a főkapu domborművét, amely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, Lontay Lajos mintázta.
A Koronázó Főtemplom 1893-ra készült el. Öt év múlva III. Béla és felesége hamvai az északi oldalhajó kápolnájában nyertek végső nyughelyet.
1916-ban itt került sor az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita koronázására.
A II. világháború előtt Teleki Pál kezdeményezésére megindult a templom teljes felújítása, azonban a nagy világégés megakadályozta annak befejezését. Budapest ostroma során az épület igen súlyosan megsérült, tetőzete kiégett, boltozatai megsérültek, orgonája elnémult. Altemplomában a német tábori konyha, a szentélyben szovjet lóistálló volt. Az utolsó háborús seb 1984-ben tűnt el a templomról: ekkor fejeződött be a nagy orgona újjáépítése.
1994-ben máig ismeretlen merénylő pokolgépet robbantott az épület Halászbástya felé nyíló kapujánál. Az értelmetlen terror tizenhat ablakot rongált meg.
1999-ben a magyar államaz egyház tulajdonába adta a templomot.
A templom legnagyobb harangja 3200 kg-ot nyom, átmérője 175 centiméter, hangja B0. Titulusa Borromeo Szent Károly, felirata: "Isten dicsőítésére, hazánk Nagyasszonya templomába, I. Mátyás király tornyából szólítom a híveket. Védszentem Borromei Szent Károly bíbornok. Fölajánlott és fölszentelt Hornig Károly báró, veszprémi püspök. Walser Ferencz öntött Budapesten, 1891." Ezt vélte hallani lázálmában boldog IV. Károly király a halálos ágyán, és ez szól a Magyar Televízió csatornáin is minden délben, 1994 óta.
A legtöbbször hallható harang a 900 kg-os Szentháromság-harang. Átmérője 115 centiméter, hangja F1. Az 1723-as nagy budai tűzvész évében, valószínűleg a tönkrement harangok bronzából öntötte Zechenter Antal mester Budán.
A Szent Anna lélekharang az esti harangszó után a halottakért szól. Súlya 90 kg, hangja Fisz2. Szlezák László öntötte 1936-ban a csepeli plébánia részére.
Az egyházi hagyomány szerint a templomot Szent István király alapította 1015-ben. Írott forrás azonban csak a török hódoltság után szól róla: Esterházy Pál nádor felirata az általa építtetett új főoltáron 1690-ben. E korban a templomot általánosan „Szent István egyházá”-nak nevezik.A IV. Béla által 1270-re felépített új Mária-templom igen hamar országos jelentőségű események színhelye lett. IV. Béla a tatárjárás után 1255-'69 között között háromhajós bazilikát építtetett. Ekkor épült fel a Menyasszony-kapu is, valószínűleg Villard de Honnecourt irányításával, és a csehországi Tišnov ciszterci monostorának építőivel. A budavári főtemplom első építési szakasza a lyoni katedrálissal mutatja a legközelebbi rokonságot. 1279-ben itt tartottak nemzeti zsinatot, amelyen megintették Kun László királyt.
A második mestercsoport munkájára az észak-francia templomépítészet már német közvetítéssel gyakorolt hatást. A megépült budavári főtemplom kegyuraságát a király egy időre e kolostornak adományozta.
Itt jelölték királlyá a cseh Vencelt és a bajor Ottót, majd 1309-ben itt koronázták meg egy új koronával Anjou Károly Róbertet.
A 14. században az egész épület gótikus stílusban történt átalakítását Nagy Lajos király kezdte meg a délnyugati Mária-kapu kiépítésével. Az oldalhajók boltozatát a főhajó magasságáig felemelték, és az így keletkezett magas falfelületeken gazdag kőrácsozatú, hatalmas ablakokat helyeztek el, ezzel világos, levegős csarnokteret hoztak létre.
Zsigmond uralkodása alatt a mellékszentélyeket tovább díszítették, a munkálatokban a prágai Parler-műhely mesterei is dolgoztak az épületen.
1444-ben Ulászló diadalmas hadjárata után itt tartotta ünnepélyes hálaadását Hunyadi Jánossal együtt.Kapisztrán Szent János itt tartott toborzó szónoklatot a török elleni hadjáratban való részvétel előmozdítására, Hunyadi pedig innen indult el Nándorfehérvárra.
1458-ban, Hunyadi Mátyás trónralépésekor a Szent Korona nem volt Magyarországon. Mátyás ezért „korona nélküli koronázás” keretében a Nagyboldogasszony-templomban ünnepélyesen megkezdte uralkodását: az oltár előtt ígéretet tett a szent jogok megtartására, majd palotájába ment, és trónjára ülve megkezdte az ország ügyeinek intézését. Mátyás itt tartotta mindkét esküvőjét is.
A templom Hunyadi Mátyás uralkodása alatt érte el középkori virágzásának tetőpontját. A király felépíttette a délnyugati harangtornyot, a hazai gótikus építészet egyik legnagyszerűbb alkotását, mely a rajta elhelyezett felirat szerint 1470-re készült el. A kóruskarzatot támasztó nagy ív oszlopfője ma is eredetiben őrzi kőindái között Hunyadi János, Mátyás és László arcképét.
A Boldogasszony-templomot 1541-ben, Buda végleges elfoglalása után a törökök mecsetté alakították át, hogy I. Szulejmán szultán itt adjon hálát Allahnak a győzelemért. Berendezését, oltárait kidobálták, festett falait lemeszelték, Mátyás oratóriumát más részekkel együtt elbontották, hogy köveiket máshol hasznosítsák. A legenda szerint a templomban halt meg Gül Baba, a bektási dervis rend tagja, akinek rózsadombi türbéje ma is az iszlám világ legészakibb zarándokhelye.
A templom Mária-szobrát a törökök nem semmisítettek meg, csak elfalaztak. Az 1686. évi ostrom utolsó rohama előtt a szobor elé húzott fal egy robbanás alkalmával ledőlt, és a főmecsetben imádkozó törökök előtt megjelent a Magyarok Nagyasszonyának szobra. A szemtanúk babonás rémülete a várvédőkön is úrrá lett, és a vár még aznap este a keresztények kezén volt.
A templom Buda visszafoglalása után először a ferences, majd a jezsuita rend tulajdonába került, akik barokk stílusban állították helyre, és hatalmas kollégiumot valamint háromemeletes szemináriumot építettek hozzá, így az eredetileg szabadon álló templom egy nagy kiterjedésű épületegyüttes részévé lett. A templomot ezután 87 esztendeig birtokló jezsuita rendnek köszönhetően kivirágzott és szétsugárzott Budavárából a Magyarok Nagyasszonya-kultusz és a szent királyok tisztelete, amely a magyar identitástudat egyik oszlopa és a nemzeti önállósági törekvések szellemi alapja lett.
1690-ben Esterházy Pál felépíttette az új barokk főoltárt, hat év múlva Pálffy Miklós tábornok előcsarnokot építtetett a főkapu elé, és a Mátyás torony fölé barokk hagymasisakot emeltetett. 1707-re alakították ki a Loretói kápolnát, 1719-ben toronyórát kapott.
Az 1723. évi nagy budai tűzvészben a templom is leégett, 1748-ban villám sújtotta.
A jezsuita rend feloszlatása után (1773) a templom kegyura Buda város (később Budapest) tanácsa lett, a templomhoz épült kollégium és rendház állami tulajdonba került.1867-ben itt koronázták magyar királlyá I. Ferenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébetet a Szent Koronával. A király 1873-ban kelt határozata alapján 1874-'96 között Schulek Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre került sor, amely kialakította az épület mai képét. Az épület boltozatát és falait több helyen a földig lebontatta, hogy rekonstruálni tudja az eredeti építészeti megoldásokat. Mindenütt a régebbi állapotok visszaállítására törekedett, de úgy, hogy a sérült részeket és felületeket teljesen megújította. Ahol már támpontot sem talált, ott saját tervezésű részeket iktatott be. A restaurálás belső díszítőmunkáit és a berendezés elkészítését Schulek mellett Székely Bertalan és Lotz Károly irányította. Ők maguk festették az alakos festményeket, terveik alapján Kratzmann Ede készítette a színes üvegablakokat, és Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. Az oltárképeket Zichy Mihály és Aggházy Gyula festették, a főkapu domborművét, amely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, Lontay Lajos mintázta.
A Koronázó Főtemplom 1893-ra készült el. Öt év múlva III. Béla és felesége hamvai az északi oldalhajó kápolnájában nyertek végső nyughelyet.
1916-ban itt került sor az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita koronázására.
A II. világháború előtt Teleki Pál kezdeményezésére megindult a templom teljes felújítása, azonban a nagy világégés megakadályozta annak befejezését. Budapest ostroma során az épület igen súlyosan megsérült, tetőzete kiégett, boltozatai megsérültek, orgonája elnémult. Altemplomában a német tábori konyha, a szentélyben szovjet lóistálló volt. Az utolsó háborús seb 1984-ben tűnt el a templomról: ekkor fejeződött be a nagy orgona újjáépítése.
1994-ben máig ismeretlen merénylő pokolgépet robbantott az épület Halászbástya felé nyíló kapujánál. Az értelmetlen terror tizenhat ablakot rongált meg.
1999-ben a magyar államaz egyház tulajdonába adta a templomot.
A templom legnagyobb harangja 3200 kg-ot nyom, átmérője 175 centiméter, hangja B0. Titulusa Borromeo Szent Károly, felirata: "Isten dicsőítésére, hazánk Nagyasszonya templomába, I. Mátyás király tornyából szólítom a híveket. Védszentem Borromei Szent Károly bíbornok. Fölajánlott és fölszentelt Hornig Károly báró, veszprémi püspök. Walser Ferencz öntött Budapesten, 1891." Ezt vélte hallani lázálmában boldog IV. Károly király a halálos ágyán, és ez szól a Magyar Televízió csatornáin is minden délben, 1994 óta.A legtöbbször hallható harang a 900 kg-os Szentháromság-harang. Átmérője 115 centiméter, hangja F1. Az 1723-as nagy budai tűzvész évében, valószínűleg a tönkrement harangok bronzából öntötte Zechenter Antal mester Budán.
A Szent Anna lélekharang az esti harangszó után a halottakért szól. Súlya 90 kg, hangja Fisz2. Szlezák László öntötte 1936-ban a csepeli plébánia részére.
* * * * *
A templom előtt 1713-ban állították fel a fogadalmi pestis-emléket, azaz a Szentháromság-szobrot, amely az ország számos hasonló alkotásának mintájául szolgált.
A Mátyás-templom előtt az 1686-os ostrom után alakítottak ki teret, addig szűk utca vezetett a kapujához. Az 1691-es pestisjárvány során a polgárok fogadalmat tettek, hogy ha a járvány elmúlik, szentháromság-szobrot állítanak hálából. A járvány véget ért, a szobrot fel is állították, azonban három évvel később, 1709-ben újabb járvány pusztított. A lakosság ezúttal azt fogadta meg, hogy nagyobb, díszesebb szobrot állít az előző helyén, ha ezt a járványt is túlélik. Így történt, hogy a korábban állított szobrot a mai III. kerületi Zsigmond térre helyezték át, és helyébe 1713-ban Ungleich Fülöp és Hörger Antal szobrászok egy 14,4 méter magas barokk szobrot állítottak. A műalkotás az 1945-ös ostromban súlyosan megrongálódott, ezért helyén ma újrafaragott mása látható.
A szobor talapzatán domborművek sorakoznak, valamivel feljebb kilenc szent szobra látható (köztük Szent Rókusé, a betegek és betegápolók védőszentjéé), a csúcson pedig a szentháromság jelképei találhatók.
A Bécsi kapu nevét onnan kapta, hogy rajta keresztül lehetett rátérni a Bécsbe vezető országútra. A középkorban Szombat-kapunak is hívták, mivel szombati vásárokat rendeztek a belső falainak előterében. Állítólag Toldi Miklós fegyverei díszítették a belső kaput.
Becs kapuszunak nevezték a törökök, egy időben a neve Zsidó-kapu is volt.
A kettős várkaput 1896-ban lebontották, és Buda felszabadulásának 250 éves jubileumára (1936) készült el a jelenleg is álló várkapu, melynek inkább szimbolikus jelentősége van. Tervezője Kismarty-Lechner Jenő. Automata sorompók állnak a kapu előtt, melyek a várba behajtó járművek számát hivatottak korlátozni. Behajtásra a helybeli lakosok, taxik, BKV buszok, valamint a várbéli hivatalok dolgozói és a szállodavendégek jogosultak.
A Mátyás-templom előtt az 1686-os ostrom után alakítottak ki teret, addig szűk utca vezetett a kapujához. Az 1691-es pestisjárvány során a polgárok fogadalmat tettek, hogy ha a járvány elmúlik, szentháromság-szobrot állítanak hálából. A járvány véget ért, a szobrot fel is állították, azonban három évvel később, 1709-ben újabb járvány pusztított. A lakosság ezúttal azt fogadta meg, hogy nagyobb, díszesebb szobrot állít az előző helyén, ha ezt a járványt is túlélik. Így történt, hogy a korábban állított szobrot a mai III. kerületi Zsigmond térre helyezték át, és helyébe 1713-ban Ungleich Fülöp és Hörger Antal szobrászok egy 14,4 méter magas barokk szobrot állítottak. A műalkotás az 1945-ös ostromban súlyosan megrongálódott, ezért helyén ma újrafaragott mása látható.
A szobor talapzatán domborművek sorakoznak, valamivel feljebb kilenc szent szobra látható (köztük Szent Rókusé, a betegek és betegápolók védőszentjéé), a csúcson pedig a szentháromság jelképei találhatók.* * * * *
A Bécsi kapu nevét onnan kapta, hogy rajta keresztül lehetett rátérni a Bécsbe vezető országútra. A középkorban Szombat-kapunak is hívták, mivel szombati vásárokat rendeztek a belső falainak előterében. Állítólag Toldi Miklós fegyverei díszítették a belső kaput.
Becs kapuszunak nevezték a törökök, egy időben a neve Zsidó-kapu is volt.
A kettős várkaput 1896-ban lebontották, és Buda felszabadulásának 250 éves jubileumára (1936) készült el a jelenleg is álló várkapu, melynek inkább szimbolikus jelentősége van. Tervezője Kismarty-Lechner Jenő. Automata sorompók állnak a kapu előtt, melyek a várba behajtó járművek számát hivatottak korlátozni. Behajtásra a helybeli lakosok, taxik, BKV buszok, valamint a várbéli hivatalok dolgozói és a szállodavendégek jogosultak.* * * * *
A Budai várnegyed alatt kiterjedt barlang- és pincerendszer húzódik meg, amelyet a második világháború alatt kórháznak és raktárnak használt a német és a magyar hadsereg. A barlangrendszer egyik fő lejárata az Úri utcában található, és Budavári Labirintus néven mint egyedülálló turisztikai látványosság egész éven át látogatható.
A sziklakórházat 1939-'44-ig majd 1958-'62-ig építették. Légoltalmi szükségkórháznak használták a második világháború alatt, 1957 után titkosították. A nemzetközi szinten is páratlan létesítmény 2008-tól látogatható és hadiorvoslási- és polgári védelmi kiállításként.
A sziklakórházat 1939-'44-ig majd 1958-'62-ig építették. Légoltalmi szükségkórháznak használták a második világháború alatt, 1957 után titkosították. A nemzetközi szinten is páratlan létesítmény 2008-tól látogatható és hadiorvoslási- és polgári védelmi kiállításként.