Az internetes mém kifejezés egy új szó, és igazából nem valami pozitív jelentésű. Az elnevezés a mimézis (utánzás) és a genetika szavak kombinációjából ered. Olyan kifejezést vagy fogalmat takar, ami divatszerűen terjed embertől emberig az Interneten mint egy digitális fájl vagy hiperhivatkozás. Terjedhet e-maileken, blogokon, kapcsolatépítő oldalakon, azonnali üzenetküldő szolgáltatásokon keresztül.
A mém (meme) fogalmát először 1976-ban Richard Dawkins evolúcióbiológus említette Az önző gén című művében. A mémek, azaz olyan kulturális információcsomagok egyetlen célja, hogy másolják magukat és emberről-emberre terjedjenek. Ebből a szempontból tehát hasonlóak a génekhez, hiszen a fajfenntartás a legerősebb ösztön, melynek eszköze a gének továbbörökítése, azaz lemásolása.
A mémeknek a génekhez hasonlóan egyetlen céljuk a terjedés. Annál sikeresebb, minél több ember agyába fészkeli magát. A mém lehet egy dallam, egy divatstílus, vagy akár egy vicc. A lényeg, hogy szájról-szájra szálljon, a lehető legkevesebb változtatással. A mémek lehetnek az egész világra érvényesek, de általánosabb, hogy egy adott országban, vagy akár tájegységben terjednek.
Ha érzelmeinkre hat valamilyen módon, közel áll hozzánk, egyszerű, és a társadalmi berendezkedésben könnyen elhelyezhető, akkor évekig, évtizedekig biztosítva lehet a fennmaradása. A sikeres mém azonban nem feltétlenül a legjobb, csupán ez volt képes a legtöbbször lemásolódni. Ezért nem lesz mém a tökéletes zeneműből, viszont a halandzsa nyelven, hamisan éneklő hétköznapi emberből igen. A mémek többsége szórakoztat és mulattat.
A tartalom gyakran állhat egy szólásból vagy viccből, egy pletykából, egy módosított, vagy módosítatlan képből, egy egész weboldalból, videoklipből vagy animációból, vagy egy meglepő hírből, stb. Egy internetes mém maradhat állandó, vagy megváltozhat az idők során, véletlenül, a rá irányuló kommentár, imitációk és paródiák hatására, vagy akár a rá vonatkozó híradások gyűjtésével. Egyesek az internetes mémeket művészeti formának tartják. Léteznek internetes mémeket gyűjtő és népszerűsítő, illetve egyes mémek terjedését szolgáló honlapok.
Az internetes mémek egyik gyakori formája, amikor a hiúságból létrehozott oldalakon egy személyt, vállalatot, terméket, zenei csapatot az intereten keresztül reklámoznak popkulturális értékéért.
Véletlen hírnévre is szert tehetnek személyek vagy vállalatok egy kínos videó, e-mail, vagy más cselekvés által. Így járt a fogorvosnál járt hétéves David is, akiről rengeteg paródia is készült.
Sok internetes mém városi legenda, csalás, rágalmazás, vagy hamis hír, melyet vagy szándékosan tettek fel az internetre, hogy internetes mémmé váljon, vagy véletlenül, pletyka útján fejlődik, esetleg egy nem netes forrásról kerül fel az internetre. Néhány internetes szolgáltatás, például az Urbanlegends.hu listát tart fenn az ilyen megtévesztésekből, melyek segítségével az interneten gyakran előforduló állítások valóságtartalmát, forrását ellenőrizni lehet.
Az internet legújabb hazai mém-sztárja a Bikicsunáj. A Megasztár válogatóján Szarka László ököritófülpösi biztonsági őr sajátos halandzsa-angollal adta elő az Alphaville együttes Big in Japan című dalát. A dal azonnal internetes sláger lett, született róla Wikipédia szócikk, megírták számos blogban, beszélnek róla számtalan fórumon, a legnagyobb közösségi oldalakon pedig több tízezer tagot számláló rajongói csoportok alakultak, és szemfüles vállalkozók Bikicsunáj pólókat, bögréket, kitűzőket árulnak.
A Bikicsunáj és társai valójában mémek.
A hazai internetes mémek közül egyértelműen a Szalacsi Sándor néhány mondatából álló videó a legsikeresebb. Ma Magyaroszágon, ha azt mondjuk valakinek: „a vízbül veszikijazokszigént" vagy „teccikérteni" senki nem néz ránk hülyén. A Szalacsi videóból elképesztő mennyiségű remix készült, a Photoshop-mágusok számtalan variációt készítettek, a szereplők országos tévécsatornákon is híressé váltak - csakúgy, mint Fogarasi Árpád, vagy Kolompár Sándor (Polgár Jenő) internetes mémjei sikeresek.
A mém (meme) fogalmát először 1976-ban Richard Dawkins evolúcióbiológus említette Az önző gén című művében. A mémek, azaz olyan kulturális információcsomagok egyetlen célja, hogy másolják magukat és emberről-emberre terjedjenek. Ebből a szempontból tehát hasonlóak a génekhez, hiszen a fajfenntartás a legerősebb ösztön, melynek eszköze a gének továbbörökítése, azaz lemásolása.
A mémeknek a génekhez hasonlóan egyetlen céljuk a terjedés. Annál sikeresebb, minél több ember agyába fészkeli magát. A mém lehet egy dallam, egy divatstílus, vagy akár egy vicc. A lényeg, hogy szájról-szájra szálljon, a lehető legkevesebb változtatással. A mémek lehetnek az egész világra érvényesek, de általánosabb, hogy egy adott országban, vagy akár tájegységben terjednek.
Ha érzelmeinkre hat valamilyen módon, közel áll hozzánk, egyszerű, és a társadalmi berendezkedésben könnyen elhelyezhető, akkor évekig, évtizedekig biztosítva lehet a fennmaradása. A sikeres mém azonban nem feltétlenül a legjobb, csupán ez volt képes a legtöbbször lemásolódni. Ezért nem lesz mém a tökéletes zeneműből, viszont a halandzsa nyelven, hamisan éneklő hétköznapi emberből igen. A mémek többsége szórakoztat és mulattat.
A tartalom gyakran állhat egy szólásból vagy viccből, egy pletykából, egy módosított, vagy módosítatlan képből, egy egész weboldalból, videoklipből vagy animációból, vagy egy meglepő hírből, stb. Egy internetes mém maradhat állandó, vagy megváltozhat az idők során, véletlenül, a rá irányuló kommentár, imitációk és paródiák hatására, vagy akár a rá vonatkozó híradások gyűjtésével. Egyesek az internetes mémeket művészeti formának tartják. Léteznek internetes mémeket gyűjtő és népszerűsítő, illetve egyes mémek terjedését szolgáló honlapok.
Az internetes mémek egyik gyakori formája, amikor a hiúságból létrehozott oldalakon egy személyt, vállalatot, terméket, zenei csapatot az intereten keresztül reklámoznak popkulturális értékéért.
Véletlen hírnévre is szert tehetnek személyek vagy vállalatok egy kínos videó, e-mail, vagy más cselekvés által. Így járt a fogorvosnál járt hétéves David is, akiről rengeteg paródia is készült.
Sok internetes mém városi legenda, csalás, rágalmazás, vagy hamis hír, melyet vagy szándékosan tettek fel az internetre, hogy internetes mémmé váljon, vagy véletlenül, pletyka útján fejlődik, esetleg egy nem netes forrásról kerül fel az internetre. Néhány internetes szolgáltatás, például az Urbanlegends.hu listát tart fenn az ilyen megtévesztésekből, melyek segítségével az interneten gyakran előforduló állítások valóságtartalmát, forrását ellenőrizni lehet.
Az internet legújabb hazai mém-sztárja a Bikicsunáj. A Megasztár válogatóján Szarka László ököritófülpösi biztonsági őr sajátos halandzsa-angollal adta elő az Alphaville együttes Big in Japan című dalát. A dal azonnal internetes sláger lett, született róla Wikipédia szócikk, megírták számos blogban, beszélnek róla számtalan fórumon, a legnagyobb közösségi oldalakon pedig több tízezer tagot számláló rajongói csoportok alakultak, és szemfüles vállalkozók Bikicsunáj pólókat, bögréket, kitűzőket árulnak.
A Bikicsunáj és társai valójában mémek.
A hazai internetes mémek közül egyértelműen a Szalacsi Sándor néhány mondatából álló videó a legsikeresebb. Ma Magyaroszágon, ha azt mondjuk valakinek: „a vízbül veszikijazokszigént" vagy „teccikérteni" senki nem néz ránk hülyén. A Szalacsi videóból elképesztő mennyiségű remix készült, a Photoshop-mágusok számtalan variációt készítettek, a szereplők országos tévécsatornákon is híressé váltak - csakúgy, mint Fogarasi Árpád, vagy Kolompár Sándor (Polgár Jenő) internetes mémjei sikeresek.